Úgytűnik mégis csak szükséges!

Rendben, aki még nem tudja, én vagyok Angyalka is, csak inkognitóban.
Hogy miért az álnév? Mert nem akartam, hogy valaki csak "udvariasságból" jöjjön ide, azért mert már mást is olvasott tőlem.
Továbbá szerettem volna egy Angyalka és Szil balhé mentes oldalt, de úgy tűnik ez már nem lehetséges. Ez van. Nekem viszont nincs szükségem "Névtelen" beszólásokra, mert őszintén szólva magasról teszek az ilyen emberekre. -Névtelen: Az a sanlonos, ha a saját szavaimmal akarsz visszavágni...-.Ha a chatben írod álnéven azt mondom oké, max ha nincs kedvem csevegni akkor kitiltalak.
Nem fogok azért sértéseket hallgatni, mert van vagy tíz ember , aki valaki más szemszögén keresztül hiszi, hogy ismer.

Aki eddig itt volt, mert tetszett neki a történet, legyen az bárki, nyugodtan maradhat sőt örülök, ha marad. Aki viszont csak azért jár Most ide, mert vakon követ másokat az akár el is mehet, mert nincs itt keresnivalója.
 Ha ez valakinek nem volt világos  annál jobb, nem is kell tudnotok, hogy miről van szó.
További incidensek esetén az oldal zárt körű lesz én nem húzom fel magam ilyeneken, mindennek van megoldása.

53. Rész

53. Rész

Olyan gyorsan futottam lefelé a lépcsőn, hogy az utolsó lépcsőfokok egyikén megcsúsztam, de szerencsére sikerült idejében elkapnom a korlátot, így megúsztam egy csúnya esést.

Ahogy kiértem az utcára lelassítottam lépteim, és óvatosabban, körültekintőbben sétáltam a kocsihoz. Már messziről megnyomtam a slusszkulcsot, melynek csipogó hangja tisztán hallatszott. Gyorsan bevágódtam a kocsiba és az anyós ülésre csusszantam. Robot még sehol sem láttam… Úgy rágyújtottam volna még egyszer, de nem akartam kiszállni a kocsiból és idebenn nem akartam büdösíteni, bár tudtam, hogy ők a kocsiban is cigiznek.

Azon tűnődtem, hogy tényleg tökéletesen takarnak-e a sötétített ablakok, de amikor egy nő úgy ment el mellettem, hogy szinte az ablaknak nyomódott arccal bámultam, még sem vett észre, akkor megnyugodtam.

Körülnéztem, de Robot még mindig nem láttam közeledni.

Párizs… Mindig el szerettem volna jutni és ha most van rá az egyetlen lehetőségem?

Legalábbis ilyen szinten…. Egy egész félév… Talán Rob velem jöhetne. Nem… Tiszta hülye vagyok! Nem jöhetne. Az állását pedig biztosan nem adná fel miattam, hiszen pontosan tudom mennyire fontos ez számára. Ha nem így lenne, akkor most nem egy sötétített üveges kocsiban kellene várnom őt.

Milyen jó lenne vele kézen fogva végigsétálni a folyosókon…. Vagy akár Párizs utcáin…

Hirtelen kinyílt az ajtó, és ahogy az érkezőre néztem, már be is csukódott.

Mielőtt megszólalhatott volna megcsókoltam és nem akartam elengedni. Meglepődött, de aztán egyből visszacsókolt. Bár a kocsi automata váltós volt, a kitekeredett testhelyzet nem volt éppen kényelmes így sajnos, nem bírtuk sokáig. Ahogy visszahúzódtam az anyósülésre, Rob beindította a kocsit és elindultunk.

-         Hová megyünk? –kérdeztem meglepetten, de ő csak mosolygott.

-         Mennyi időnk van még?- kérdezte hirtelen.

-         Fél óra, mondtam csalódottan.

-         Neked. Nekem még egy és negyed- mondta és fogsora elővillant széles mosolyától.

-         Akkor azt hiszem én is megkettőzöm ma a „lyukas óráim számát”- nevettem és végigsimítottam kezén.

-         Tudod utána kivel lesz órád?- kérdezte újabb vigyor kíséretében.

-         Hm…. Azt hiszem valami Pattington… vagy Pattinson… Nem várhatod el, hogy már az év elején minden új tanárom nevét megjegyezzem.

Elnevette magát, majd felém lévő keze combomra csúszott.

-         Hm… Ezek szerint eddig nem volt rád túl nagy hatással a pasas. Talán ez a következő egy órában némileg meg változik majd…

-         Hát… Azt mondják a tanárnak mindig igaza van… - mondtam és kacéran belecsókoltam nyakába.

A kocsi egy kicsit megbillent ezért az út további részében jó kislány módjára próbáltam nyugton ülni helyemen.

A szememnek azonban senki sem parancsolhatott. Néztem, ahogy könnyedén veszi a kanyarokat, lezserül, egy kézzel vezetve. Szemei megcsillantak a nap fényében, és szája folyamatosan mosolyra húzódott szája, és azon kaptam magam, hogy az enyém is automatikusan így reagált. Most, hogy oldalról is alaposan szemügyre vehettem, állkapcsa erős volt és férfias, enyhén borostás. Barkója frissen nyírt és a nyaka… Azon kaptam magam, hogy tátott szájjal bámulom és máris megkívántam őt.

Vajon ez mindig ilyen lesz? Néha fontosabb lesz, hogy együtt legyünk, mint a józan gondolkodás és beszélgetés?

Még mindig alig tudtam róla valamit, mégis erősebbnek mutatkozott a testi vágy, mint a másik megismerése. Bár valójában, az egyik nem zárja ki a másikat, sőt gyökeres részét képezi. Talán ilyen az amikor, egy sokáig visszatartott vágy kiszabadul? Shane, már tizenhat évesen megtette, amire én csak most voltam hajlandó, és szemmel láthatóan nem csillapodtak vágyai ezt biztosan tudom. És persze ott van még Tom is, akiről meg nem is kell többet mondanom. Vajon Rob és én megéljük együtt azt a kort, amikor már testi öröm nem lesz fontos, és szinte ráununk majd a másik látványára?

Vagy ez sem törvényszerű? Létezik olyan, hogy valaki a negyvenedik házassági évfordulóját is a szerelmével ünnepli és nem egy unott férjjel?

Olyan jó erről álmodozni… Rob és én őszen és megöregedve sok unokával a nyakunkon.

Igen… Ez a szerelem, amikor úgy érzed nem kell senki más, csak ő és nem hálából vagy megszokásból vagy vele, hanem mert ő az életed.

Megérné ezt a csodás álomképet kockáztatni egy útért? Ugyanakkor ha nem lennénk képesek egy fél évet várni a másikra, akkor az álombéli közös jövő, mennyire lehetne valós? És ha bekövetkezne a szakítás, nem bánnám-e meg, hogy egy szerelem miatt eldobtam magamtól egy ekkora lehetőséget.

-         Megérkeztünk. – mondta Rob és leparkolta az autót.

-         Hol vagyunk? Mi ez a hely?

-         Ez az én titkos helyem. – mosolygott.

-         Titkos hely?

-         Még senkinek sem mutattam meg, Tomék is csak annyit tudnak, hogy van.

-         De honnan, vagy miért….- néztem a kicsi, de barátságos fa házra.

-         A szüleim hagyatéka. Mint kiderült itt ismerkedtek meg. Annyira kötődtek ehhez a helyhez, hogy később megvásárolták és amikor távol akartak kerülni New York sürgő forgatagától, ide jöttek.

-         De nem azt mondtad, hogy Londonban éltetek?

-         De igen, én Londonban születtem. Később költöztek oda, mert apám nagyon jó állás ajánlatot kapott.

-         Oh….

-         Gondolhatod milyen állapotban volt amikor rátaláltam. Azóta próbáltam kicsinosítgatni egy kicsit.

-         És Vick? Neki miért nem mutattad meg?

-         Vick erős lány. Néha túlságosan tisztában van magával, de ezt már te is észre vehetted. Azt mondta, hogy ő őriz egy képet a szüleinkről és neki annyi elég. Emlékek és egy fénykép. Nehezen tette túl magát az elvesztésükön, de amikor ez megtörtént úgy döntött, hogy nem szeretne egy egész kis lakot, ami hozzájuk köti, mert attól félt, hogy hajlamos lenne, minden apróság elől ide menekülni, és akkor minden akadály elől elbújna ahelyett, hogy megbirkózna velük.

-         Elképesztő….

-         Igen… Neki ez a hely egyfajta szimbólum… Mit egy szülői jó tanács megfogadása. Amíg nincs szüksége erre a helyre, addig erősnek érzi magát és érzi, hogy anyuék mellette vannak és támogatják őt.

-         Nem is tudtam, hogy ilyen gyönyörű rész van, alig tíz percre a várostól. – néztem körbe tátott szájjal, a kicsi és világos erdőt kémlelve.

-         Igen, én is meglepődtem amikor először idelátogattam Egyből beleszerettem. Valójában ez egy természetvédelmi terület, ahová a pár ehhez hasonló régi vadőrlak tulajdonosain kívül senkinek sincs joga kocsival behajtani.

-         De akkor hogy…

-         Hogy maradt fent a ház? Állítólag viták mentek róla régen. Anyuék hirtelen halála után beletelt egy kis időbe, mire tisztázták a jogviszony kérdést, de szerencsére Tom szülei erre is találtak egy kiskaput így megtarthattam a házat. Most meg már, hogy a táj része, védve van mindentől, nem bonthatják le.…  Többek között ezért is mondtam neked, hogy el sem tudod képzelni, mennyi mindenért lehet hálás azoknak az embereknek. – mosolygott Rob és a szeme csillogott, azt hiszem a meghatottságtól.

Az erdő széli kisház nagyon barátságosnak tűnt már kívülről is. Rob megfogta a kezem és bevezetett az épületbe.

Egyből beleszerettem. Fa illata keveredet a friss levegővel, az egyszerű, de kényelmesnek látszó fa bútorok meleg hangulata és az apró kandalló régies varázsa lenyűgöző volt.

Az egész egyetlen helységből állt, mégis minden szükséges bútorzat kényelmesen elfért a házban.

-         Mit gondolsz?- kérdezte kisfiús türelmetlenséggel.

-         Tudod… Sam háza hatalmas és gyönyörű…. De ez… egyszerűen maga a csoda.

-         Tényleg így gondolod?- kérdezte hitetlenkedve szavaim hallatán és gyengéden maga felé fordított, hogy szemembe nézhessen.

-         Rob… Ha választanom kellene, akkor erre a pici faházra mondanám azt. Otthon.

Rob szóhoz sem jutott, csak magához húzott és megcsókolt. Végre… Egész nap erre vártam, hogy karjaiban tartson és csak csókoljon kifulladásig!

Hosszú csókunktól szinte elgyengülve indultam el a fa asztalka felé, de Rob megelőzött és az egyik székre ülve az ölébe húzott. Szembe voltam vele és arcunk alig húsz centire volt egymástól, de most nem csókoltam meg, csak arcát simogattam.

Pár pillanatig csak némán élveztük a másik közelségét, majd Rob végül megtörte a csendet.

-         Miért szerettél volna ilyen váratlanul találkozni?- kérdezte mosolyogva.

Oh…..

52.Rész

52. Rész

    

-         Jó reggelt Miss Stewart!

-         Jó reggelt Mr Jones. Segíthetek valamiben?

-         Ami azt illeti épp önnel szeretnék beszélni. Befáradna az irodámba pár percre kérem?

Némán sétáltam angol tanárom után és próbáltam nem kétségbeesni ettől a váratlan beszélgetéstől.

Leültem. Nem mertem ránézni amíg el nem kezdte.

-         Nos Miss Stewart megnéztem a  jegyeit és kiemelkedő tavalyi teljesítményét a versenyen.

-         Melyik versenyen?- kezdtem megnyugodni, viszont még mindig nem tudtam, hogy mit akar. Beneveztem tavaly pár versenyre, de csak azért, hogy elüssem valamivel az időt… A mostani Kritenhez képest nagyon stréber volt a régi énem, már belátom.

-         Egy drámaíró pályázat volt, ha jól emlékszem ön második helyezést ért el rajta, de csak azért, mert olyan témát feszegetett, amivel a vén okostojás zsűrielnök nem értett egyet.

-         Nem bántam, lehet, hogy én tévedtem, bár a véleményem még mindig tartom. A vallások egyetlen miértje a hit, az már csak mellékes dolog, hogy az ember Jézusban, Buddhában, Sívában vagy bármely más istenségben hisz.

-         Kérem Miss Stewart én telje mértékben osztom az ön véleményt, bár a családom zsidó származású, mégis rengeteg ismerősöm van, aki más vallást vall, mint én, és amikor megmutattam nekik az ön történetét, mely hűen tükrözte eme véleményét hosszasan kielemeztük a témát, de el nem vettünk belőle, csak hozzátettünk.

-         Köszönöm,- mondtam mosolyogva.

-         Rendben a tárgyra térek, hiszen önnek már órán kéne lennie.

Van egy pályázat mellyel Európába utazhatna  a tanév második felében, mégpedig Franciaországba. Ez az egyik legfelvilágosultabb ország és a szabad művészet melegágya. A tantestülettel együtt úgy véljük, hogy ön minden erénnyel rendelkezik ahhoz, hogy ha hajlandó lenne megpályázni az utat mi minden bizonnyal lepecsételnénk és három hónap múlva utazhatna Párizsba egészen nyár elejéig.

A folyóson zombikén sétáltam végig és próbáltam lenyugtatni magam. A lehetőség hallatán annyira megörültem, hogy majdnem egyből aláírtam a papírt, de aztán eszembe jutott Rob.

Nem akarok fél évet nélküle tölteni… „A tantestülettel együtt úgy véljük”… Vajon Rob mennyire számít ez esetben tantestületnek?

Nem hiszem, hogy a sport az erényeim közé tartozna… Biztos, hogy nem közölték vele ezt a variációt. Egész órán Franciaországot nézegettem egy kölcsönkért lap-topon. Gyönyörű ország, és amennyire művészetpárti vagyok, biztosan rengeteg helyet megnézhetnék…

De a franciám közel sem tökéletes… Bár ezeknek az utaknak természetesen a nyelvtanulás is a célja … Párizs…

De Párizs a szerelem városa…. Mennyire jó lenne Robbal menni oda. Nélküle nem is lenne az igazi, végig ő hiányozna. Ráadásul a távolsági kapcsolatok nyolcvan százaléka külön válással végződik. Nem akarok tőle távol lenni!

A következő órámra nem mentem be, inkább a tesiterem felé vettem az irányt, de egy másik tanárt találtam ott. Ezek szerint vagy zenét tanít vagy lyukas órája van.

Elővettem a mobilom és küldtem neki egy sms-t.

„ Szia, hol vagy? Nem mentem be órára, esetleg találkozhatnánk valami eldugott helyen, ha nincs órád.  K.”

Kimentem, hogy elszívjak egy cigit és már majdnem elszívtam mire válasz érkezett.

„ Nincs órám, Tom még fent van nálatok Shane-nel, kérd el a kulcsot szállj be és várj meg. R”

Hát persze Tom meg a sötétített üvegei! Tökéletes!

Amilyen gyorsan csak tudtam futottam vissza a koleszba, kettesével szedve a lépcsőfokokat, ami valljuk be, nálam elég életveszélyes manővernek bizonyult. Kezem a szemem elé tettem, mert mindenre felvoltam készülve… Ha Shane és Tom egy szobába kerülek…

-Kristen te meg mit csinálsz?- jött a kérdés ahogy beestem az ajtón.

- Nyugi-nyugi nem akarok zavarni, csak a kulcsodat szeretném elkérni-mondtam vakon a hang irányába.

- Jó, de ehhez miért kell eltakarni a szemed?

Ahogy elemeltem kezem és szembenéztem a konyhaasztalnál ülő tökéletesen illendően felöltözött barátaimmal majdnem elnevettem magam.

-         Na így már mindjárt más, milyen kulcsot kérsz?- nevetett Tom.

-         A kocsikulcsot.

-         Ö…. Készülsz valahova, csak mert félig a tank.

-         Nem, nem csak Robbal szeretnénk egy kicsit elrejtve lenni, mert van egy szabad óránk.

-         Persze vigyétek csak, de aztán óvatosan! Ne tegyetek olyat abban a kocsiban, amit én se tennék!-mondta Tom, mire Shane puffogva kinevette.

-         Ezek azt érted ne takarítsák ki? Mert nagyjából ez az egyetlen dolog, amit te nem tennél meg abban a kocsiban!

-         Köszi Tom. – mondtam ahogy a kezemben csilingelt egy kisebb kulcscsomó, majd futottam le, hogy végre Robbal lehessek. Hihetetlen, de már a gondolatra, hogy fél évig nem láthatom… Egyszerűen vele akartam lenni Most!

51. Rész

Pici, semmi sem történik benne részecske. Sajnálom, de már csak ennyire futotta. :(

51. Rész

Sam elkészítette a reggelit mire leértünk. A hajam még mindig vizes volt egy kicsit, de egyáltalán nem bántam. Egy óránk volt beérni az egyetemre és egyikünk sem várta a közös órát, mert tudtuk, hogy a közönség előtt való hiteles színész alakítás nem a mi világunk. (Na jó ez most hülyén jött ki, tudva, hogy a valóságban nem is akármilyen színészek… bocsi…)

-         Na megjött a ház szerelmespárja!- nevetett ránk Sam és elénk csúsztatta a tojásrántottát.

-         Ó micsoda királyi kiszolgálás- nevetett Rob.

-         Hát ha már egyszer aludni sem hagyjátok az embert, valamivel lekellett kötnöm magam.

-         Kris ne pirulj már, csak viccel ez a vén medve! A szobája mérföldekre van a miénktől és különben elég tűrhetően hangszigetelt.

-         Jól van na, de elfelejted, hogy Vick nagyon is közel van hozzánk. – mondtam és próbáltam visszanyerni eredeti bőrszínem.

-         Vick nálam aludt no para!- kacsintott Sam.

-         Ejnye a húgom még csak tizenhat, máris több pasival aludt már, mint én lánnyal.

-         Barátom addig örülj amíg csak alszik velük.- nevetett Sam.

-         Pontosan hány lányról is beszélünk?- kérdeztem felkapva fejem.

-         Hát… Khm… Mi ez kérem Sonda Ipsos felmérés? Melyik statisztikai hivatal küldte önt rám asszonyom?!- próbálta Rob elviccelni a kérdést, de azért látszott, hogy zavarba hoztam.

-         Jó, mindegy nem számít. Azt hiszem ebben a kérdésben úgysem lehetek az ellenfeled.- mondtam nevetve.

-         Tényleg ha már itt tartunk, hogy telt az éjszakátok?- kérdezte Sam kapva a témán és közben egyértelműen tőlem várta a választ.

-         Miért nézel rám? Úgyis hallottál mindent nem?- mondtam nevetve, mert szerettem húzni az agyát.

-         Ejj tegnap még valakinek nem volt ilyen nagy a szája!- mondta és lágyan oldalba bökött, aminek hatására majdnem lefordultam a bárszékről, de Rob még idejében megfogott.- aztán mindhárman nevetni kezdtünk.

-         Srácok nem tudom ti hogy vagytok vele, de lassan indulnotok kellene…

Robbal szomorkásan egymásra néztünk- majd odanyögtünk egy „Igen apucit” aztán lekászálódtunk a székről.

Úgy beszéltük meg, hogy Tom értem jön és visszavisz a koleszba, aztán úgyis Shannel találkozik később.

Azért még így is rossz érzés volt, hogy mindenki a mi kapcsolatunk miatt ugrál ide-oda…

Kíváncsi leszek mikor unják meg, hogy valamilyen szinten körülöttünk forogjon az életük, bár állításuk szerint nem vagyunk a terhünkre, sőt örülnek neki, hogy így alakultak a dolgok.

Robbal nehéz szívvel ugyan, de búcsút mondtunk egymásnak, aztán megígérte, hogy este bulizunk egy jót és utána talán újra vele aludhatnék.

Nekem nagyon furcsa volt ez a kettős élet, mivel megszoktam, hogy a saját ágyamban alszom a lányok társaságában, de tudtam, hogy Rob nem jöhet fel velem a koleszba.

Nagyon szerettem vele lenni, és igazából teljesen mindegy volt, hogy hol vagyunk… Amíg együtt voltunk.

Tom ahogy kitett futottam is fel a táskámért, majd le a suliba.

Egyrészről nagyon vártam már a zenét, de volt egy furcsa érzésem, amolyan baljós félelem, hogy valami történni fog…

Javítás:

Benina, nem beanene elnézést, csak az utóbbi író blogját pont valamelyik nap láttam.
Beninának jelenik meg könyve.

És még valami....

Friss: Ma éjfélig :)
Mert igazán megérdemlitek! (L)
És Zsu... Te meg a maratoni véleményeid:D
Láttam nem fértél bele egy megjegyzésbe :D Tök jó, ha valakinek van véleménye és fel is vállalja :D
Mindenkinek köszönöm a véleménynyilvánítást és mostantól helyet kapnak az oldalon A történetek. Amelyek nem ficik lesznek.
Ha ílyen oldalatok van, vagy ismertek olyan írókat akiket szívesen beajánlanátok akkor kérlek a mailemre küldjétek és Lillucival összefogva kitesszük majd az oldalajánlókat a blogjainkra. :)

Megint egy kis kitérő....

Lehet, hogy ma nem lesz friss, még nem tudom, mert este X-factor.... De most nem ez a lényeg....


A chatben Rékával arról beszélgettünk, hogy az emberek miért olvasnak el rengeteg Tw és Rs fanficet és más történeteket pedig nem...
Neki van egy saját története amely egyik kategóriába sem sorolható és emiatt alig járnak hozzá, pedig aki odatéved és időt szán az elolvasásra meg van elégedve a történettel.
Ezen én is elgondolkodtam egy kicsit, és lehet, hogy most magam ellen fogok beszélni, de muszáj...
Vegyük például Spirit Blisst, Benina-t és Szurovecz Kittit, akik most sikeres kezdő íróknak mondhatók, mert hatalmas a rajongó táboruk és biztos vagyok benne, hogy ha hamarosan kijönnek a könyveik akkor nagyon sok ember megveszi majd őket. De!
Ők hogy tudták felépíteni ezt a hatalmas rajongó tábort? Úgy, hogy SB és B Twilight ficit írtak és csak utána egy más témájú könyvet amikor már volt ki elolvassa azt is...
SzK pedig a Gyémántfiút úgy harangozta be, hogy Rob ihlette a karaktert... Ami ugye tudjuk, hogy azt jelenti, semmi köze az egészhez, de az emberek mégis egyből rákaptak, csak azért mert szóba került RPattz neve.
Senki ne értsen félre, én nagyon tisztelem őket és nem tartom rossznak amit csináltak!
Csak:
Elgondolkodtam azon, hogy ha ezek az emberek kihagyták volna az egész "balhéból" Robot vagy a Twilightot, akkor most nem tartanának sehol csak lenne egy no name történetük pár olvasóval, holott attól még ugyanolyan tehetségesek lennének függetlenül attól milyen témában írnak.

Kérdés mindenkihez: Miért nem olvasunk no name történeteket?
Ha úgy vesszük az én történetem is egy külön álló dolog, és ha tegyük fel holnaptól átírnám a neveket és névlegesen nem Rob és Kristen lennének a főszereplők akkor holnap utánra mindenki elmenekülne?

/ Tudom, hogy ezzel a megnyilvánulással jól seggberúgtam magam, de fáj látni, hogy az én történetem esetleg csak azért felkapottabb, mint egy másik íróé, mert én két olyan nevet írtam bele, ami manapság divatos... Kérlek most ne utáljatok hiszen én sem vagyok jobb és nem is lecseszésnek szántam... Csak ha egyszer az embert többen olvassák, akkor néha képes kinyitni a száját, hátha válaszokat is kap a kérdésekre.../

:)

Szeretnék mutatni egy kommentet, ami nagyon tetszett!
A nevet nem írom, ki mert nem tudom, hogy az írója örülne-e neki, és ezúton is elnézést, hogy ide kiteszem, de mindjárt mondom, hogy miért.

"szia,
na hát most el kell mondanom valamit.
az előző résznél nem komiztam, mert nekem az valahogy túl erőltetet volt, vagyis nem erőltetet, hanem nekem úgy tűnt, hogy túlságosan készültek rá, meg az a romantika az az én ízlésemnek kicsit már sok volt, de ettől függetlenül, kicsit sem vont le abból, hogy milyen jól írsz (L)

bocsi ezért, de úgy érzem, ha már kritikát írok akkor elmondom az ilyen írányú véleményem is.

na, de ez a fejezet ez már nagyon is az én ízlésemnek volt megfelelő. minden spontán ötlettől vezérelve történt és ebben is volt romantika /amit mellesleg imádok, csak hát nem tom az előzőnél miért nem, én se értem./ na meg a szenvedély :P
egy szóval ez tökéletes volt.

remélem nincs harag azért amit az elején írtam és bevallom azért is nem írtam ott komit, mert tudtam, hogy csak valamiért azzal az egy fejivel volt ez a picike gondom. az összes többinél sose éreztem így."


Nekem ez a komment nagyon tetszett! És szívesen fogadok tőletek több hasonlót is!
Ne aggódjatok, nem vagyok sértődékeny és nagyon szeretném tudni, ha valamivel nem vagytok elégedettek.
Ennek a kommentnek az írója, nagyon kedvesen írt jót és rosszat is. Viszont a negatív kritika részét úgy írta le, hogy kifejtette, hogy mi és miért nem tetszik neki!
Ez nagyon fontos! És ebből tudok én is tanulni!
Szóval hálás vagyok neki, és nektek is, mert ez nem azt jelenti ám, hogy a sok kedves szó nem esik ugyanilyen jól!
Az egyik a lelkemnek esik jól, a másikkal pedig fejlődni tudok!
Bocs a hosszú beszédért, csak kikívánkozott! :)

50. Rész

Először muszáj leírnom egy párbeszédet ,

ami köztem és Brianna között zajlott le úgy egy órája.

 Nagyon vicces volt!

Szóval felhívott ,ami így nézett ki:

B: Szevasz Mit csinálsz?

T: Írok.

B: jah én is, vagyis majd fogok.

T: jah de én köhömöt írok.

B: jah én is. 

T: jah de én kádasat. 

B. Én is geciii XD 

* nagy vihogás*

T: jó de nem zuhanyzósat?!

B: Nem! Kádasat!

T: Bazz!

*még nagyobb vihogás* 

T: van is hozzá egy jó manipom.

B: nekem is! Ilyen EdBellás inkább. 

T: nekem is!

XDXDXDXD*röhögés*

B: de nekem kettő van.

T: nekem is. XD

B: az egyik amikor Bella a kád szélén ül, a másik mikor már benne.

T: Bazdmeg nekem is x)

*ez után 5 perc vihogás jött, aztán megnyugodtunk*

Szóval senki nem másolt senkiről, csak nagyon nagy véletlen :D:D

50. Rész

/Kristen szemszöge/

Könnyű álommentes éjszakám után az ébredés is édes volt.

Rob a hajam simogatta ezek szerint korábban ébredt, mint én. Szemem nem nyitottam ki azonnal, de csókot leheltem mellkasára, mire keze hajamról arcomra csúszott és ujjaival lágyan végigsimított ajkam vonalán.

Elmosolyodtam és kinyitottam szemem. Arca mosolygós volt és szinte ragyogott a reggeli napfényben. Hófehér fogai kivillantak , szinte hunyorgásra késztett.

-         Jó reggelt- mondta még mindig mosolyogva és én addig tornásztam magam felfelé míg végül apró csókot leheltem szájára.

Kihasználva közelségem magához húzott és most ő csókolt meg, de olyan érzékien, hogy legszívesebben újrajátszottam volna az este pillanatait.

-         Mennyi az idő?

-         Még csak reggel hét.

-         Hányra kell bemenned?

-         10-kor tartom az első órám, úgy hogy még ráérek. És neked hánytól vannak ma óráid?

-         Kilenctől, de miattad nagyon szívesen lemondok az elsőről.- mondtam szinte nevetve.

-         Ezt most elleneznem kellene ugye?- kérdezte csibészen.

-         A legkevésbé sem.- mondta és kezemmel végigsimítottam testén.

-         Mit is mondtál tegnap a közös fürdésről?- kérdezte miközben végigfuttatta ujjait tarkómtól egészen csípőm vonaláig.

-         Azt, hogy annak is eljön az ideje.- mondtam miközben végigsimítottam combja belső ívén, melytől összerezzent.

-         Megyek megcsinálom a fürdőt- mondta és egy utolsó csók után kimászott az ágyból.

Ajkam harapdáltam ahogy teljes meztelen valójában bevonult a fürdőbe. Nyújtóztam egy nagyot és arra gondoltam, hogy így utólag teljesen feleslegesen idegesítettem magam tegnap. Annyira tökéletes volt minden. Csak az kellett, hogy bízzak benne és magamban is.

Eszembe sem jutott, hogy esetleg megbántom titkolózásommal, de ezek után ilyen dolgokra is oda kell figyelem, mert boldognak szeretném őt tudni, és ha ő boldog én is az vagyok.

Gondoltam amíg ő a fürdőt készíti én fogat mosok, ezért kiszálltam az ágyból és valami megfelelő ruhanemű után kutattam. Benéztem a szekrénybe és találtam is egy inget, amely minden bizonnyal Robé volt. Annyira finom volt az illata… Eddig nem is tűnt fel, hogy Rob ennyivel magasabb nálam. Az ing combközépig ért, de ez így pont megfelelő volt.

Talán butaság felöltözni, de mégsem akartam pucéran mászkálni előtte… Azért az ember nem tud ilyen gyorsan megszabadulni a szégyenlősségtől, még akkor sem ha épp tegnap este….

Egyfolytában mosoly futott az arcomra akárhányszor azokra a pillanatokra gondoltam. Szinte újra éreztem, ahogy simogat, ahogy csókol, ahogy kényeztet…

Arcomhoz emeltem az inget és újra beszívtam édeskeserű illatát.

Beléptem a fürdőbe, a kádba már folyt a víz, és habos foltok mutatták, hogy nem akármilyen fürdőben lesz részem.

Tegnap annyira izgultam, hogy szinte rá sem tudtam csodálkozni eme gyönyörű helységre. A fürdő hatalmas volt. A zuhanyzókabin vagy négyszemélyes  a tér közepén meg egy hatalmas aranyozott kád állt, amely szinte csalogatta a betévedőt. A kád szélén dekorgyertyák sorakoztak, de ez nem akadályozott meg abban, hogy meggyújtsam őket.

Rob, aki úgy tűnik ugyanarra gondolt, mint én épp a fogát mosta. Mögé settenkedtem és átöleltem.

-         Van egy felesleges fogkeféd?- kérdeztem, mire odaadott egy gondosan előkészített halvány piros fogkefét.

A közös fogmosás inkább sikerül viccesre, mint romantikusra, ugyanis a tükörben folyton egymást néztük és mindenféle humoros figurát bedobtunk. A végén pedig persze jól összefogkrémeztük egymást.

Ahogy végeztünk Rob megtörölte az arcát és az enyémet majd lopott egy csókot miközben azon kezdett bosszankodni, hogy van némi különbség kettőnk öltözöttsége között.

-         Nagyon szexi vagy az ingemben, de számomra még csábítóbb amikor nélküle mutatkozol- mondta szexi mosollyal és máris a gombokkal kezdett babrálni.

Kezeim mellkasán pihentettem mindeközben és eszembe jutott, hogy van amit igen is jól csinálok és ezzel talán még jobban feltámaszthatom vágyát.

Amikor az utolsó gombom is kigombolta kicsit elpirultam, de visszafogtam minden takargatásra irányuló késztetést.

Éhes oroszlánként vizslatta meztelen testem és élveztem ahogy kitűntetett figyelmével.

Ha őt néztem, miközben engem nézett szépnek éreztem magam, ízig vérig nőnek.

-         Mit szólnál hozzá, ha megmasszíroználak?- kérdeztem csábosan…

-         Csak akkor ha én is megmasszírozhatlak…

-         Nem is tudtam, hogy te is értesz hozzá- nevettem rá.

-         Nem mondtam, hogy a válladat akarom megmasszírozni.- nevetett és kacsintott egyet, miközben a kád felé indultunk.

A borzongás már erre az egy mondatára is végigfutott testemen.

A vizet éppen idejében zártuk el, a hab is sűrű volt és hófehér. Rob már a kádban ült, amikor én még csak a kád szélénél jártam. Úgy gondoltam így kényelmesebben hozzáférek vállaihoz.

/Robert szemszöge/

Ahogy Kristen ujjai bőrömhöz értek egyből felkeltette vágyam, aztán amikor belemelegedett azt hittem ott helyben magamra rántom. Finom kis kezében akkora erő lapult, hogy szó szerint kényeztette testem minden mozdulatával. Kicsit fájt a nyakszírtem környéke, amit ő természetesen nem tudhatott, de mégis kitapogatta azt a területet. Addig ügyködött amíg kimasszírozta belőlem a csomót és ha lehet, még jobban éreztem magam.

Felé fordultam, egyik kezemmel fenekét másikkal combját fogva behúztam a vízbe.

Bőre borsózni kezdett, ezek szerint jó melegre sikerült a fürdő. Keze a víz alatt combomra siklott és én vissza fojtottam lélegzetem. Az ölembe helyezkedett szembe velem, testünk olyan szorosan simult össze, hogy kiszorítottunk magunk közül minden egyes vízcseppet.

Kezembe folyattam a tusfürdőt és nyakától elindulva végigsimítottam puha bőrén.

Kris ajkai enyhén szétnyíltak, annyira szexi volt, és érzéki, hogy nem bírtam sokáig összpontosítani feladatomra. Kezem a mellre siklott, ajka pedig mindenközben nyakam ostromolta. Imádtam ahogy finoman puhatolózva indult el állam alatt, miközben haja az arcom simogatta én pedig ujjaim közt tincsét csavargattam.

Kezei lejjebb tévedtek testemen, és megállapodtak legérzékenyebb pontomon. Hirtelen felkaptam fejem és szemébe néztem. Vágytól égő tekintete szinte megperzselt.

Kezem még mindig mellét kényeztette, de most nem bírtam tovább ellenállni a késztetésnek, hogy ajkammal ízlelhessem selyembőrét. Tapasztalatlanságához képest pontosan tudta, hogy mit és hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy a végletekig az őrületbe kergessen. Nem akartam adósa maradni, és megkezdtem a beígért masszírozást.

Teste izzott és ez csak tovább növelte vágyam. Kristen enyhén megugrott ahogy kezem mozgásba lendült, de aztán olyan dolgokat kezdett művelni, hogy szinte nem bírtam tovább visszafogni magam. Keze és csípője egyszerre lendült, ajkai megtalálták enyémeket és olyan vadul csókoltuk egymást, hogy a testünk által felvert hullámok eloltották az egyik gyertyát.

Megfogta őt kényeztető kezem, és félretolta, majd teste megemelkedett .. A következő pillanatban felnyögtem.

A forróság mely ölemben támadt olyan váratlan volt, hogy nem bírtam kontrolálni hangom.

Csípője azonnal mozgásba lendült vérem pedig lüktetve száguldott testemben. Kristen teste csábítóan gyöngyözött a vízcseppektők és kezeim közt mozgó alakja gazella kecsességével párosulva olyan természetfeletti szépséggel ruházta fel szememben, hogy azt hittem egy másik univerzumba kerültem. Nem bírtam visszafogni hangom és élveztem ahogy nőies sikolyai minden rásegítő mozdulatomra egyre gyakrabban törnek elő belőle.

Addig nyújtottuk az élvezeteket mígnem a kielégülés pillanata szinte kegyelmező vég volt és hosszú percekig tartó gyönyört hozott magával.

Ez volt életem legszebb reggele és tudtam, hogy a mai nap folyamán nem tudok majd mosolygás nélkül szerelmemre tekinteni…

Vállamon pihegett, de én még nem hagytam el testét. Ennél közelebb nem is lehetnénk egymáshoz…

A ránk váró énekóra még oly távoliak tűnt, hogy ki is űztem a gondolatot fejemből.

Most még csak ketten voltunk, szerelemben és kielégülve… A víz lágyan ölelte körbe testünket, miközben mi egymás testét óvtuk sajátunkkal.

Kris ruhája

A csajokkal a chatben megpróbáltuk kiválasztani Kristen fehérneműjét, de végül nem tudtunk dönteni :D Felteszem a képeket, döntsétek el ti, hogy melyik illene hozzá legjobban :)

49. Rész

49. Rész

/Rob szemszöge/

Amióta hazaértem nem bírtam lenyugodni. Egyfolytában ő járt a fejemben, és egyszerre izgultam, aggódtam és mindemellett mégis boldognak éreztem magam.

Gondolkodtam, hogy mi mindennel kedveskedhetnék neki, ezért úgy döntöttem mindent megteszek ami csak eszembe jut. Áthúztam az ágyat, kitakarítottam a szobám és a lejátszóba betettem valami romantikus egyveleget amit a netről töltöttem le.

Annyi mindent nem tudtam még róla, mégsem kételkedtem egy percig sem abban, hogy nem sietjük el a dolgokat. És nem azért, mert férfi vagyok és vannak vágyaim, hanem azért, mert szeretem és ha ezt az éjszakát velem tölti, az talán azt jelenti, hogy ő is szeret engem.

A vacsorát úgy időzítettem, hogy pont elkészüljön amire megérkeznek. Késtek, de a sütőben hagytam a húst így talán nem hűl ki annyira. Gyorsan felfutottam, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek. Amint végeztem hallottam ahogy a kocsi beáll a garázsba.

Olyan jó volt vele lenni… Nem is tudom hányszor csókoltam meg, de egyszerűen nem tudtam vele betelni. Úgy éreztem ha csak egy kis időre is, de miénk az egész világ. Egy olyan világ ahol csak ő létezik és én.

Amint rákérdeztem a késésre, tudtam, hogy valami olyat fog mondani ami kellemetlen neki.

Olyan könnyen elpirult és megfigyeltem, hogy mindig a vállamba fúrta arcát, amikor valami számára kínos dolgot szeretett volna mondani.

Nőgyógyásznál volt… Nagyon meglepődtem, erre egyáltalán nem számítottam. Készültem óvszerrel, bár rendkívül kényelmetlen dolognak találtam. Ennyit azonban igazán megtehet az ember azért, hogy lelkifurdalás nélkül kényeztethesse párját.

Erre ez a lány most meglep egy ilyennel. Sam… Sam eltudta érni nála, hogy ilyen kényes témáról beszéljenek, ráadásul még orvoshoz is elvitte… Ez mind az én dolgom lett volna.

Most már biztos, hogy valami nincs rendben és ezt szeretném Kristennel megbeszélni mielőtt végre egymáséi lehetünk. Szeretném ha önfeledten és gondtalanul szerethetném őt. Nem csak ma éjjel, hanem mindig.

-         Kristen… Csodálatos vagy.- mondtam és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Arca még mindig a piros különböző árnyalataiban tetszelgett, de ez nem késztetett hátrálásra.

Én is készültem, nem kellett volna ezt tenned, de nagyon hálás vagyok érte.- mondtam és megcsókoltam. Ajka enyhén megremegett.

-         Értünk tettem.-súgta halkan majd folytatta a csókot.

-         Tudod… Én is szívesen elvittelek volna, ha tudom, hogy ez a szándékod… Úgy értem szeretném, ha melletted lehetnék… Az én barátnőm vagy nem Samé, persze hálás vagyok neki, mindenért.

-         Olyan, mintha  a bátyám lenne- mondta halkan.

-         Igen, nekem is- mosolyodtam el.

-         Felmenjünk?- kérdeztem óvatosan, mert úgy éreztem teljesen mindegy, hogy fent vagy lent beszélgetünk a lényeg, hogy együtt vagyunk.

-         Igen mehetünk-mondta és felkelt az ölemből. Máris hiányzott testének közelsége.

Lassan haladtunk, mert közben újra beszélgetni kezdtünk, de nem bírtam ki, hogy ezen a rövid kis úton meg ne fogjam kezét. Még sosem sétálhattunk így kéz a kézben. És azt hiszem nem is lesz rá túl sok alkalmunk…

A szobám ajtaját becsukva kicsit megnyugodtam. Olyan volt, mintha végre hazaértünk volna a saját kis magán zúgunkba.

- Nem bánod ha gyorsan lefürdök? Tudod… Nőgyógyász…

- Nem bánod ha csatlakozom hozzád?- kérdeztem inkább viccelődve, mint komolyan, mert nem reméltem, hogy igent mond rá.

- Lesz még rá alkalom- monda nevetve és én vele nevettem.

Amíg Kris zuhanyzik legalább előkészíthetem kicsit a terepet. Semmi extra, csak pár gyertya és lágy zene. Tényleg nem gondoltam volna, hogy van egy ennyire romantikus oldalam is.

/Kristen szemszöge/

Annyira izgatott voltam, hogy véletlenül a hideg vizet nyitottam meg a meleg helyett.

A fürdés gyorsan lezajlott utána azonban még volt némi teendőm.

Felhelyeztem a gyűrűt, majd kezet mostam és a tükörben kicsit igazítottam magamon.

Kivettem a dobozból a fehérneműt és próbáltam mindent a helyére illeszteni.

Remegő kezekkel nem volt egyszerű. Amint elkészültem, anélkül, hogy a tükörbe néztem volna nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.

 A látvány gyönyörű volt. A szoba homályba burkolózott a gyertyák fénye jótékony fénysugárral  ölelte körbe a szobát, az zene halkan aláfestette a hangulat meghittségét.

Rob az ablaknál állt, és a kertet szemlélte, de felfigyelt az ajtó nyílásra.

/Rob szemszöge/

Ahogy megfordultam elakadt a lélegzetem… A lány az ajtóban annyira gyönyörű volt, mint Afrodithé, olyan csábító, mint egy szirén, olyan ártatlan, mint egy angyal. A ruha mely testét fedte, lágyan simult bársony combjára, csipke hullt melle vonalára a legszebb mégis a szeme volt. Elvesztem tekintetében. Nem értem, hogy tudtam eddig nélküle létezni.

Lassan közelebb léptem hozzá és kisimítottam egy huncutul kacskaringózó tincset arcából.

Olyan gyönyörű volt és törékeny szinte nem mertem magamhoz ölelni.

-         Gyönyörű vagy…- mondtam, de hangom szinte elcsuklott.

Nem válaszolt, csak halványan elmosolyodott. Ahogy én őt, úgy ő engem nézett. Nem értettem miért talál olyan érdekesnek… Csak egy boxer volt rajtam, de az én látványom cseppet sem lehet olyan szívmelengető, mint nekem az övé.

Még mindig engem nézett és közben beharapta alsó ajkait. Közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam. Annyira más volt így… Mintha most csókolnám először, mintha legszebb álmaim válnának valóra egy tökéletes szépséggel, a nagy szerelemmel.

Feneke alá nyúltam és óvatosan felemeltem. Lábait derekam köré kulcsolta és csókunk közben végigsimított gerincem vonalán. Egyetlen érintésére borzongás futott végig testemen.

Az ágyhoz sétáltam és óvatosan leültem ezzel őt is az ölembe emelve.

-         Szeretnék neked elmondani valamit… - mondta alig hallhatóan.

-         Figyelek- mondtam, és bíztató csókot leheltem ajkaira, majd elhúzódtam, hogy szemébe nézhessek.

-         Én… még… nem voltam férfival…- mondta, majd elfordította tekintetét.

El sem tudom mondani, hogy mennyire boldoggá tett ezzel. Az is nagyon jó érzés, hogy én vagyok neki az első, bár tudom, hogy ez nagyobb felelősséggel jár, de érte mindenre képes vagyok! Boldogságom nagyobb része pedig abból fakadt, hogy végre megbízik bennem!

-         El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldoggá tettél!- mondtam, és megcsókoltam.

-         De… Én ezt nem értem… Azt hittem…

-         Kristen én vagyok az első, és el sem tudod hinni, hogy ez mennyire jól esik, és valódi megtiszteltetés, ezen felül bízol bennem… Végre elmondtad és ez…

-         Én eddig is bíztam benned… Csak nem gondoltam, hogy te ennek örülni fogsz.. Azt hiszem egy kicsit szégyelltem magam miatta.

Hát persze, jellemző… Minden jót, amivel rendelkezik maga ellen fordít, pedig ha tudná, hogy mennyire…

-         Kristen… Én is elszerettem volna mondani neked valamit és azt hiszem ez a legmegfelelőbb alkalom. Tudod, még sosem találkoztam ilyen lánnyal, mint te. Az első pillanattól kezdve megbabonáztál és raboddá tettél. Te voltál az a lány, aki képes volt megváltoztatni, felszínre hozni a valódi énem és elérni, hogy … teljes mértékben és feltétel nélkül beléd szeressek.

Láttam ahogy szeme könnybe lábad, és ajkai megremegnek. Meglepte vallomásom.

-         Rob…  Te voltál az egyetlen férfi, aki elérte, hogy nőnek érezzem magam. aki felébresztette az érzelmeimet és a vágyat, aki vallomásra késztetett, és nem mellesleg elérte, hogy énekeljek neki… - nevette el magát végül, de közben könnyei is folyni kezdtek.

-         Én is nagyon szeretlek!- mondta határozottan, és megcsókolt.

Ennyi boldogság túl sok egy embernek… Magamhoz szorítottam és lecsókoltam könnyeit.

Úgy csókolt, hogy minden vágyam feltámadt. Kezével állam vonalát simította és szinte megőrültem ettől a sok gyengédségtől. Visszacsókoltam, de úgy, hogy szinte nem ismertem magamra. Nyelem hegyével végigsimítottam szájpadlásán, mire ő ajkam harapta de olyan óvatosan, hogy még őrjítőbbé vált a bennem keringő vériram.

Felakartam izgatni, mindennél jobban, arra vágytam, hogy nevem súgja miközben minden gyönyört átél amit csak emberileg lehetséges.

Az illata szinte elbódított miközben nyakát csókoltam… kezei felfedező útra indultak testemen és olyan lágyan szántottak keresztbe-kasul hátamon, hogy már nem voltam benne biztos ki kényeztet kit.

Melléhez érve fogammal húztam lejjebb a ruha anyagát így szinte azonnal hozzáférhettem fehér bőréhez. Éreztem ahogy megrándul amint ajkaim megtalálják melle középvonalát, és csípője apró körzésével engem is az őrületbe kezdett kergetni. Nem tudtam meddig bírtam volna, annyira ráérzett minden mozdulatra ami a végtelenségig felizgat.

A hátradőltem és magammal húzva a hátára fordítottam így egy pillanatra kitépve magam a vágy karjaiból.

Egyáltalán nem ellenkezett, így végre visszatértem melléhez és addig kényeztettem nyelvemmel és fogammal felváltva amíg elő nem csaltam első sóhajait.

Kezével hajamba túrt és csípője is megemelkedett, így tudtam, jó úton járok.

Lassan megszabadítottam a könnyű anyagtól és ajkaimmal körberajzoltam kecses felsőtestének minden egyes négyzetcentiméterét. Melleit továbbra is birtokomban tartottam, csak most kezemmel simítottam alakja eme szegmensét.

/Kristen szemszöge/

Szinte már fel sem fogtam mit művel, mindenhol ott hol volt. Hol keze kényeztető simítását, hol ajkai poklát éreztem testem minden pontján. Sóhajaim már figyelmeztetés nélkül buktak ki belőlem, és most először nem szégyenkeztem miattuk.

Rob lassan közeledett a legszemérmesebb pontom felé, ami azért enyhe félelemmel töltött el, de úgy döntöttem nem érdekel semmi, történjen aminek történnie kell. Ez után az éjszaka után biztos vagyok benne, hogy már semmi titkom nem lesz előtte és teljesen az övé lehetek.

Megfogta tangám vékony oldalpántját és lejjebb csúsztatta combom közepéig. Behunytam a szemem. A következő pillanatban már teljesen meztelenül feküdtem előtte és amikor újra kinyitottam szemem Rob a lábaim közt térdelt.

Feljebb csúszott, hogy megcsókoljon, de nem csak egy röpke percre. Csókja érzéki volt és forró… A vágy szinte szikrázott testünk között.

Amikor megéreztem masszírozó kezét összerezzentem, de ő tovább csókolt és én biztonságban éreztem magam. Furcsa érzés volt, de jó… Aztán még jobb… Lassan indult meg a vágy azon részemen ahol Rob kezei izgattak, de aztán hirtelen olyan mértéket kezdett ölteni, ami már közel járt az elviselhetetlenhez. Hamarosan éreztem ahogy ujja belém hatol, ugyanakkor ennyi volt amit éreztem, fájdalom nem járt vele, csak lüktetés és forróság mindenhol. Felváltva csókolta nyakam és szám, én pedig felváltva csókoltam és sóhajtottam egyszerre. Testem szinte fékezhetetlenné vált. Én is kínozni akartam őt, az akartam, hogy ő is velem együtt élvezzen minden percet. Nem vártam tovább és egy merész mozdulattal boxeréhez nyúltam. Egyből elkezdtem testéről lehúzni a takaró anyagot és nem engedtem, hogy tapasztalatlanságom gátat szabjon akaratomnak.

Kezembe vettem férfiasságát, és ösztönös mozdulatokkal ingereltem ahogy csak tudtam.

Rob teste felforrósodott és csókja szabálytalanná vált, keze egy pillanatra megmerevedett.

Kis idő múlva rekedt hangon megszólalt:

-         Ha ezt tovább csinálod, nem tudom már sokáig garantálni az érintetlenségedet…- mondta és a nyakamba csókolt.

-         Akkor ne tedd! Bízom benned. Akarlak!- súgtam fülébe, mert már nem tudtam meddig bírom elviselni ezt az őrjítő érzést.

Szavaim hatására ő is felnyögött, és lábaim közé helyezkedve nyakamba csókolt, aztán újra és újra egészen addig míg a fülem alatti területre nem ért. Ott várt egy kicsit, tudta, hogy megőrjít ezzel. Éreztem egy kisebb nyomást, majd egy újabbat. Csípője szinte hullámzott a vágytól. Még érzékibben csókolta nyakam, majd egy szúrást éreztem, de alig hogy felszisszentem, már el is múlt és az érzés... amely ezután következett… nem volt hozzáfogható. Talán az elő pár mozdulat még érzékenyebben érintett, de aztán szépen lassan elkezdődött a semmihez sem fogható gyönyör fokozása.

Rob végig az arcom nézte aggódó tekintettel, de ahogy elmosolyodtam és megcsókoltam megnyugodott és átadta magát az önfeledt érzésnek. Testünk furcsán tapadt össze… Mint a jing és a jang. Tökéletes összhangot alkotva.

Mozgása hol lassú volt, hol gyorsabb, de egyszerűen tombolt a mindent szétfeszítő vágy testemben és hihetetlen érzések kerítettek hatalmukba.

Egyszerre élveztünk el. Forróság öntötte el testem és lelkem egyaránt. Fejem enyhén hátrahanyatlott, Rob pedig vállamba temette arcát elnyomva ezzel férfias hangját. Testünk megremegett és izzadtságtól gyöngyözött.

Sosem éreztem még magam ennyire nőnek, boldognak és szerelmesnek.

Rob felnézett és közben éreztem ahogy távozik testemből. Továbbra sem akart rám nehezedni, ezért mellém feküdt, de egy percre sem engedett távol magától. Én még mindig pihegtem és mellkasára vontam fejem. Hajába túrtam és szemébe nézve elmosolyodtam. Szeme ugyanúgy csillogott, mint az enyém.

Fenekem alá nyúlt és egyik combom átemelte testén, így félig raja feküdtem. Nagyon kényelmes volt így. Feljebb húzódtam és megcsókoltam.

Karom simította és mosolygott. Nem akartunk megszólalni, egyszerűen élveztük a pillanatot egymás karjaiban… A szerelem némán is betöltötte az egész szobát.

48. Rész

48. Rész

Sam mellé beülve szinte megszólalni sem tudtam, amit Sam azonnal észrevett.

-         Valami baj van?

-         Nem dehogy, csak egy kicsit elbambultam- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, de valójában be voltam rezelve. Izgultam amiatt, amit tenni készültem.

-         Értem én… Bocs, de ti ma először…

-         Igen. –bólintottam mielőtt kimondhatta volna, hogy mi mit készülünk tenni este.

Hogy miért voltam vele ennyire őszinte? Azért mert ő Sam… Ez ilyen egyszerű… Kicsit olyan, mintha a bátyám lenne. Ráadásul emlékszem, hogy Rob azt mondta, Sam kérdezte meg tőle, hogy nem szeretnék-e ma itt aludni, és valószínű, hogy nem csak egy ágyat szeretett volna felajánlani nekem, nekünk.

-         Kris nem szeretnélek túlságosan kiakasztani, mert tudom, hogy szégyenlős vagy, de azt hiszem muszáj megkérdeznem… Szedsz valamilyen fogamzásgátlót?

-         Nem… Tudod én bonyolódom egyéjszakás kalandokba és mivel már régóta nem jártam senkivel… - nem hazudtam, de Sam beletrafált…A védekezésre egyáltalán nem gondoltam. Vajon Rob igen?

-         Szerinted Rob nem készült fel erre?

-         Nem tudom… De szerintem beugorhatunk egy boltba…

-         Rendben, köszönöm- mondtam és persze elpirultam. De vajon az óvszer mennyire biztonságos?

-         De ha szeretnél valami mást, van egy nőgyógyász ismerősöm aki soron kívül fogadna.

Jézusom, izzadni kezdett a homlokom… Ez már túl sok volt az intim dolgokról.. Ráadásul nőgyógyász… Nem akarok levetkőzni idegenek előtt.

De ha ezzel biztonságosabb lenne, és előbb vagy utóbb úgyis túl kell esni ezen.

-         Oda tudunk menni akár most is?

-         Persze. Oda adnád a telefonom, hogy gyorsan rácsöröghessek?

Ahogy odaadtam egyből telefonált és közölte, hogy 5 perc múlva ott leszünk… Úr Isten…

-         Sam…

-         Igen?

-         Tudod, nagyon…

-         Szégyenlős vagy és ciki ez a téma értem én. De hidd el én csak jót akarok neked.

-         Tudom…

-         Jaj Kris ne már olyan mintha a húgom lennél előttem ne szégyellj semmit! Jó nem azt mondom, hogy mászkálj előttem anyaszült meztelenül – bár elbírnám viselni- de ne érezd már kényelmetlenül magad. Azt hiszed a pasik nem beszélnek ilyenekről egymás között? Dehogy nem, csak nem verik nagydobra, mint a csajok.

Mielőtt válaszolhattam volna meg is érkeztünk. Ez alig volt két perc. Az ajtó előtt remegni kezdtem, mint egy kocsonya. Voltak rajtunk kívül mások is, de ahogy Sam ígérte, azonnal sorra kerültem.

Bent üdvözölték egymást, majd amikor mindketten Samre néztünk, elnevette magát és a homlokához csapott.

-         Igen, akkor azt hiszem én kint várok…

A doki fiatal volt…. Ennek most örülnöm kellene? Legalább egy nő lenne…

- Kérem vetkőzzön le…

Naná… És az nálam csak így kérésre szokott menni… Ki akarok menni innen!

Kénytelen kelletlen elkezdtem kigombolni a farmerom, és egy paraván mögött lehúztam a nadrágot… Minek ide a paraván amikor úgyis mindjárt….

Lehúztam a tangám is és magam köré tekertem egy kórházi ruhához hasonlító szoknyaszerűséget. Csak tudnám minek ez a nagy felhajtás, amikor a lényeget úgyis látni fogja…

-         Kérem feküdjön fel a lábait helyezze ide.- mutatott a lábaknak tervezett két szélső állványra.

-         Remek.. mindjárt elbőgöm magam.  Még az arcomat is eltakartam.

-         Ön még szűz?

-         Igen. – nem értettem miért kérdezi, de neki csak nem hazudhatok.

-         Rendben, ezt muszáj tudnom, mert akkor nem alkalmazhatok belső tágítót.

-         Értem. – mondtam, bár hangom inkább tűnt egércincogásnak. nem tudtam miről beszél, de azt hiszem jól jártam, hogy kihagytam.

Gumikesztyűt húzott a kezére, és …megvizsgált.

Nagyon kellemetlen érzés volt. Fájni ugyan nem fájt, de a tudat, hogy egy idegen nyúlkál a lábaim között lelki fájdalmakat okozott.

-         Kérem lazítsa el magát.- mondta miközben egyik keze bennem, másik a hasam alját nyomkodta.

Persze, biztos ellazítom magam.

-         Végeztünk, felöltözhet.

Rekordsebességgel pattantam le és tűntem el a paraván mögött.

Ahogy végre magamon tudtam ruháim, újra embernek éreztem magam.

-         Mindent rendben találtam, és igazából három variációt ajánlanék.

Fogamzásgátló… a hátránya, hogy mivel hormon készítmény okozhat hízást. Minden nap egy szemet kell belőle bevenni, lehetőleg ugyanazon időpontban.

Aztán ott a hüvelykúp, amely olyan, mint egy női óvszer. Minden aktus előtt fel kell helyezni egyet, és tíz perc után már megkezdődik a hatása. Viszont tudni kell róla, hogy egy kúp csak egy adag spermát képes hatástalanítani, tehát újabb menetnél, új tabletta szükséges. Ez még viszonylag új módszer így nincsenek adataink a biztonságáról.

És végül a hüvelygyűrű. Ez egy zselés, elasztikus anyag, amelynek felhelyezése egyszerű, a tamponéhoz hasonló. Hormont tartalmaz, de nem oly mértékben, mint a gyógyszer. Három hetente, menstruáció előtt kell kivenni, és természetesen pár nap múlva egy újat felhelyezni. Biztonságos.

-         És ez nem zavarja a férfiakat?- kérdeztem és próbáltam nem elpirulni.

-         Sok férfi meg sem érzi, azok akik igen pedig azt állítják, hogy kifejezetten izgatóan hatott rájuk.

-         Értem. Akkor azt hiszem ezt a megoldást választanám.

Az orvos felírta a receptet, majd elköszöntünk. Rák vörös fejjel mentem ki a rendelőből, Sam pedig hangosan felevetett.

-         Na túlélted?

-         Igen, csak tűnjünk el innen- nevettem most már én is.

-         Gyógyszertár?

-         Igen. Itt a recept.

Gyorsan befutottam a kis épületbe és egy dobozzal tértem vissza. Nem mertem megnézni pontosan mi ez és hogy néz ki, inkább azonnal a táskámba dugtam.

Egy kicsit megkönnyebbültem. Ma már egy idegent beengedtem a lábam közé, ezek után Rob…

Amikor az elektromos kapu kinyílt s mi besuhantunk a gyönyörű kerten keresztül a garázsba már semmi sem érdekelt, csak, hogy Robbal lehessek. Még korán van és nem vagyunk időhöz kötve. Akár meg is gondolhatom magam, sőt akár ő is.

Nagy levegőt vetem s kiszálltam a kocsiból közben magamhoz véve a táskám.

-         Kristen nem is tudtam, hogy jössz!- futott felém Vick valahonnan a kert eldugottabb részéből.

-         Szia!- öleltem meg gyorsan, aztán elindultunk befelé.

Alighogy beértem a házba valaki szélsebesen futott le a lépcsőn.

-         Na végre azt hittem már sosem értek ide!- kapott fel Rob és megpörgetett majd egy puszit nyomott az orrom hegyére.

-         Hú de jó kedve van valakinek- nevettem rá, ahogy letet és szóhoz jutottam.

-         Persze mert végre együtt lehetünk anélkül , hogy figyelnünk kellene minden egyes arra járó emberre.

Muszáj volt átölelnem annyira édes volt, sosem láttam még ennyire emberinek és vidámnak!

Ez is jól állt neki. Hihetetlen, hogy minden ruhában, minden hangulatban mennyire jól tud kinézni.

-         Éhes vagy?

A hasam épp hangos korgásban válaszolt helyettem.

 - Készítettem vacsorát.- mondta majd egyből a konyha felé húzott.

Gyönyörű volt… Az asztal kettőnknek megterítve, gyertya a közepén és íncsiklandozó ananászos csirke és rizs párolt zöldségekkel körítve.

-         Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy. – mondtam és megcsókoltam.

-         Én sem. -mondta őszintén és kisfiúsan elmosolyodott.

Leültünk és enni kezdtünk. Észre sem vettem, hogy mennyire éhes vagyok egészen az első falatig.

-         Ez nagyon finom!

-         Ajánlom is, mert beleadtam minden tudományom. -nevetett újra és bort töltött.

-         Remélem szereted a bort. Kikértem egy szakértő tanácsát és ezt a félszáraz fehéret ajánlotta a mai fogáshoz.

-         Eddig azt hittem, hogy a vörös édeset szeretem, de egyszerűen hihetetlen, hogy ez a bor mennyire finom az ételhez.

-         Igen szerintem is finom.- mosolygott újra.

Amint végeztünk a tv-hez mentünk és leültünk a kanapéra. Nem volt elég, hogy mellette ülhetek egyből az ölébe fészkeltem magam.

Valami romantikus francia film ment a tv-ben, de nem igazán figyeltünk rá. Annyira jó volt végre vele lenni!

-         Milyen napod volt ma?- kérdezte két apró csók kíséretében.

-         Hát… azóta amióta nem találkoztunk?- kérdeztem nevetve.

-         Igen… Bocsáss meg, de egy örökké valóságnak tűnt.

-         Igen, ezzel nem vagy egyedül.- mondtam és nyakába fúrtam arcom.

-         Sammel nagyon soká értetek ide, már attól féltem, hogy meggondoltad magad.

-         Épp ellenkezőleg… Sam a kocsiban rákérdezett a… védekezésre….Nőgyógyásznál voltunk. – igen kinyögtem végre , persze közben egyre mélyebbre süllyedtem Rob finom bőrében.

A VÁRVA VÁRT RÉSZ 1 ÓRA MÚLVA