31. Rész
Már a kocsiban ültünk amikor Sam megkérdezte:
- Mi baja van Robnak?
- Nem tudom.
- Ugyan már Kris tuti, hogy veszekedtetek vagy valami, nem szokott ő így viselkedni.
- Nem tudom Sam, én nem ismerem annyira, mint te, de velem szint mindig ilyen fura. Soha sem tudom, hogy éppen mit gondol, aztán amikor azt hiszem, hogy végre elmondja, akkor hirtelen olyat tesz, hogy még jobban összekuszál mindent. – fakadtam ki.
- Miért mit tett?- kérdezte Sam teljesen komolyan.
- Mindegy hagyjuk semmiség.
- Oké én nem firtatom, ha nem akarsz róla beszélni, de szerintem pont emiatt a semmiség miatt viselkedik most így.
- De én nem ártottam neki.
- Én elhiszem, de te magad mondtad, hogy nem tudod mi zajlik benne.
Erre nem tudtam válaszolni, mert ez olyan volt, mint egy ördögi kör. Nem tudom, hogy Rob furcsán viselkedik, mert megbántom, vagy valami hasonló, de én meg nem tudom, hogy mivel és mikor bántom meg, mivel nem hajlandó nekem elmondani, hogy mit gondol. Áh mindegy. Hülyeség az egész. Pont ezért nem akarok pasizni, mert minden csak bonyolódik, nekem meg erre nincs szükségem.
Nem sokkal később már a koleszban álltunk, türelmesen várva Madie ajtónyitására.
Barátnőm szinte a nyakunkba ugrott annyira boldog volt. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem ez csak miattunk és az előttünk álló hétvége miatt van, szerintem inkább a múlt éjszaka az oka.
Madie ahogy észrevette, hogy az arcát vizslatom egyből odasúgta, hogy majd később elmeséli mi történt.
Még szinte a szekrényemhez sem értem amikor kopogtak az ajtón, s közben meghallottam másik barátnőm hangját is amint nagyban magyaráz valamit, miközben kulcs csörgése hallatszik.
- Nyitva van gyertek! – mondta Sam, miközben még mindig azon csodálkozott, hogy hogyan férünk e hárman egy ilyen kicsi helyen.
Ahogy Tom bedugta a fejét, egyből nevetnem kellett. Ahogy megláttam Shane-t is már hangosan kacagtam. Mindkettőnek fülig ért a szája, így kérdeznem sem kellett, hogy hogy telt az éjszakájuk.
Gyorsan összepakoltunk, Tom kocsija a kolesz előtt parkolt, benne a holmijával.
Kis csapatunk újra útrakelt két kocsival és jó pár táskával. Megálltunk a szupermarketnél, hogy bevásároljunk. Ezek után már tényleg üggyel-bajjal fértünk csak el, ugyanis a csomagtartó megtelt a rakás étellel és rakat üdítőnek jószerével sem mondható itallal.
Mire Samékhez értünk már mindenki megérkezett. Volt ég pár haver akiket nem ismertem eddig, de mint kiderült holnapig ők is velünk maradnak.
Mindenkinek bemutatkoztunk és a szobáinkat is megkaptuk. Kiderült, hogy ma Vick nem is lesz itthon, mivel egy barátnőjénél alszik. Ez bevett szokás volt náluk, semmi szükség nem volt arra, hogy egy „kislány” is keveredjen a sok részeg ember közé.
Vick már megszokta és nem is állt neki duzzogni, de azt sajnálta, hogy nem beszélgethet velem. Amikor megmondtam neki, hogy mi még holnap is itt alszunk megnyugodott.
Egy valaki még hiányzott a sokaságból… Rob.
Hiába voltak körülöttem sokan, az ő hiánya fájdalmasan érződött szívemben.
Már majdnem elindultam felfelé a lépcsőn a szobája felé, amikor végre megjelent a lépcső tetején. Úgy tűnt jó kedve van és mindenkit üdvözölt, akivel ma még nem találkozott.
A banda egyből egy számmal nyitott. Most bulisra vették a figurát és nem saját számokat játszottak. Mint mondták, azért ők nyitnak, mert utána nyugodtan szeretnének inni.
Nagyon megalapozták a hangulatot egyszerűen tombolással kezdődött az este. Sam olyan hevesen gitározott, hogy azt hittem ujjai mentén elszakadnak a húrok.
Rob teljesen ráhangolódott a bulira, mert úgy tűnt minden gondját elfeledte, vagy legalábbis a barátok előtt nem akarta mutatni.
A lányok annyira ráhangolódtak a bulira, hogy azonnal partycuccba akartak bújni.
Felrángattak az emeletre, mondva, hogy most aztán nem menekülök semmilyen cicoma elől, nem lehet kifogás semmi. Itt helyben van a buli nem kell a kényelmes gönc!
Azt se láttam, mi mindent csinálnak velem, majd magukkal olyan gyorsan történt minden, hogy hamupipőke tündére is megirigyelhette volna ezt a gyors átváltoztatást.
A lányok gyönyörűek voltak én pedig alig mertem tükörbe nézni.
Nem hittem a szememnek. Egy teljesen más nő állt előttem. Ez nem én voltam. Hozzáértem a hajamhoz és a tükörmás keze is enyémmel együtt mozdult.
Könnyes lett a szemem. Hajam a szokásos bozont helyett most szabályos loknikban lógott fényesen és kócmentesen. Ruhám egy nőies egyberuha volt, mely egyszerre látatta mellem ívét és combom vonalát, mégsem volt közönséges.
Lábam a szokásos fehérség helyett szexi harisnyában pompázott, lábfejemen pedig egy eddig sosem látott fekete magas sarkú.
Sosem tudtam, vagy talán sosem mertem volna ilyen sminket készíteni magamnak, merész volt és szemem hatalmasnak tűnt az átlagoshoz képest.
Még hosszú órákig bámultam volna az ismeretlen nőt a tükörben, Igen nő volt, nagy betűs nő, teljesen ellentéte annak a lánynak aki belül vagyok. Mégis valahogy mindkettő én voltam, mindkettőt magaménak éreztem, csak eddig még nem ismertem ezt az oldalam.
Ezt sem.
-Gyerünk Kris ezt mindenkinek látnia kell!
-Nem, nem akarok még menni. Mi lesz ha rosszat gondolnak majd rólam?
-Miért gondolnának, gyönyörű vagy. Mindenkinek le fog esni az álla!
- Vagy én fogok leesni a lépcsőn.
- Dehogy! Majd mi segítünk! Na menjünk, mielőtt én magam teperlek le!- mondta Shane kacsintva.
