75. Rész
A repülőút koránt sem volt olyan izgalmas, mint odafelé, bár ennek nagyon örültem. Úgy éreztem magam, mintha egy osztálykirándulás részese lennék. Shane a vállamon aludt, Madie és Bobby kártyáztak a többiek pedig beszélgettek. Rob velem szemben ült, tekintetünk sokszor összekapcsolódott. Ó az sms... Telejesen elfelejtettem, hogy a kocsiban üzenetet jelzett a telefonom. Most meg Sahne miatt nem mertem felállni, igazából fogalmam sincs milyen üzenetet kaphattam, hiszen minden barátom itt volt körülöttem, anyu meg nem küldözget sms-t. Szerintem azt sem tudja, hogy van ilyen funkció a telefonjában. nem öreg ő az ilyen dolgokhoz, csak a tudomány ezen részének fejlődése mindig is hidegen hagyta.
Holnap reggel suli... jövő héten pedig három Zh-m is lesz. nagyon elhanyagoltam a tanulmányaimat. Nem lesz ez így jó, ráadásul szükségem van az ösztöndíjra a második félévre is. Talán egy kicsit kevesebbet kéne buliznom Tomékkal, és kevesebb időt tölteni Robbal. De ez olyan rossz... Mivan ha akkor nem is tudnék rendesen koncentrálni? De hát Rob mellett is tanulhatok, elvégre nem vagyunk ágyhoz kötve. Bár én most nagyon szívesen lennék vele, pláne ezután a hétvége után...
Apró lökést éreztem a térdem környékén. Felnéztem és Rob kérdő tekintettel nézte elgondolkodó arcom.
- Nincs baj- mondtam mosolyogva, hogy megnyugtassam.
- Az jutott eszembe, hogy jövő héten egy csomó vizsgám lesz és a tanulás... hát hogy is mondjam nem igazán volt napi renden mostanában...
- Pedig az fontos- mondta mosolyogva. Majd megpróbálom visszafogni magam és nem elvonni a teendőid mellől.- mondta mosolyogva, de egy csepp szomorúsággal a hangjában.
- Igen elhiszem, hogy te képes lennél rá, de nem vagyok benne biztos, hogy távol tudnám tartani magam tőled...
Elnevette magát.
- Azért ne bízz bennem ennyire.- mondta még halkan miközben kezével végigsimított térdemen.
Melegség árasztotta el testem és vágyódni kezdtem érintései és csókjai után. Mikor érünk már haza?!
- Hölgyeim és uraim, kérem kapcsolják be a biztonsági öveket, mert hamarosan leszállunk.
- Na ha ezt tudom, akkor előbb teszem fel a kérdést-mosolyogtam magamban.
- Halló, két taxit kérnék a reptérre.- hallottam Tom hangját.
Mindenki értetlenül nézett rá.
- Haver, ugye tudod, hogy a "hamarosan leszállunk" még minimum negyed órát jelent, plusz még a bőröndökért is el kell mennünk.
- Jól van, de nem szeretek várni.
nevetni kezdtünk, ha ő nem lenne, tényleg ki kellene találni. inkább kifizet egy rakás pénzt, csak várni ne kelljen...
- Ember reptéri taxiról nem hallottál? Amik az épület előtt parkolnak és úgy ötvenen vannak?
- De azok kicsik, nem férünk be ennyien még kettőbe se!
Nem vitatkoztunk vele.
- Megyünk ma bulizni ahogy megbeszéltük?- kérdezte Marcus, és úgy tűnt ő eléggé be van indulva.
Robbal egymásra néztünk, és mindketten pontosan tudtuk, hogy ezt a bulit most kihagyjuk. Az elkövetkezendő hétben úgyis kevesebbet lehetünk együtt, legalább ez az este még legyen a miénk.
Már a taxiban ültünk, amikor újra eszembe jutott a telefonom, és az, hoyg most már tényleg semmi sem gátolja meg,hogy kivegyem a telefonom a farzsebemből.
Kicsit előrecsúsztam és megemelkedtem, majd a kezemben tartva a kis készüléket elnevettem magam. A képernyő totál sötét volt... Lemerült. Hát ez ma nem az ő napja. majd holnap feltöltöm. Ma Robbal töltöm az éjszakát és a töltőm a koleszban van.
Végre megérkeztünk! Mindenki eltolta a bőröndöt a saját szobájába, illetve a Samtől kölcsönkapott szobákba aztán a házigazda egy kis családi kupaktanácsra hívott mindenkit. Értetlenül néztünk egymásra.
- Jaj ne rémüldözzetek már! Arra gondoltam, hogy mivel úgyis ilyen szépen összejöttünk és a csajok egy apró lyukban laknak, miért ne költözhetnének ide?
Tátva maradt a szám... és ha jól láttam Shane-nek és Madienek is.
Robra néztem, aki leplezni sem próbálta jókedvét.
- Sam ez nagyon kedves tőled, és nagyon szívesen mondanék igent, de azért egy kicsit gondoljuk át ezt rendesen...- mondta Madie, aki Shane-nel és velem ellentétben gondolkozni és képes volt, mielőtt forró fejjel beleugrott volna ilyen nagy változásokba.
- Hallgatom hölgyem-mondta Sam mosolyogva.
Jó lenne itt, mert itt vagytok ti és ez a ház is gyönyörű... Na meg ugye Kris és Rob...
De ha mi most ideköltözünk akkor fel kell mondanunk a koleszszobát és kiadják valaki másnak... Na már most mi lesz ha egyszer... isten ments, de Rob és Kris összevesznek, vagy szakítanak, vagy ha mi veszünk össze... Akármelyik fiúval... Akkor itt kerülgethetnénk egymást, mert tudom, hogy te vagy olyan kedves, hogy nem dobnál ki minket egyből, de akkor is nagyon rossz lenne. A másik része pedig, hogy a koleszban az volt az egyetlen jó, hogy szemben volt a sulival... Nem várhatjuk el, hogy ti fuvarozzatok minket kényünk kedvünk szerint ha óránk van... Buszmegállót pedig nem láttam a közelben...
- Bölcs kisasszony...
- De te meg mit szólnál ahhoz, hogy ha beüt a gikszer, akkor Tom elintézi, hogy visszakapjátok a szobátokat... Szerintem már tudjátok, hogy mi mindenre képes... Ez meg se kottyanna neki.
Tom hevesen bólogatott, mint egy maffiafőnök.-elnevettük magunkat.
- Ha pedig Kris és én veszünk össze...- Legfeljebb kiköltözöm a parki házba.
- Mibe?- kérdezte egyszerre Shane és Madie. Leintettem őket, hogy majd elmesélem.
- Rob azért nehogy azt hidd, hogy ha összeveszünk, akkor kitúrlak innen. Nem hagynám, hogy te menj el a saját házadból.
- Sam házából.
- Nem haver, ez a mi házunk.- nyomatékosította Sam, de ezzel csak Robnak mondott ellent, és nem nekem helyeselt.
- Kris szerintem ezt akkor is megtudjuk oldani, csak emiatt ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget.
- Gyerekek egyszerű a képlet: ha csak összevesztek akkor külön szobában alszotok és kész. Amúgy is könnyebb kibékülni, ha legalább egymás közelében vagytok.
- Bizony, ha pedig szakítotok akkor húzunk vissza a koleszba az első verzió szerint.- mondta Shane is.
Bólintottunk.
- Na akkor már csak a távolság a kérdéses... -folytatta Sam Madie gondolatmenetét.
-Hát én reggel úgyis megyek suliba... elviszlek titeket csak akkor majd kiteszlek egy fél utcával előbbre ha nem gond.- mondta Rob.
- Az úgysem olyan feltűnő ha hármunkat viszel, mintha csak Krist fuvaroznád... -mondta Madie.
- Én viszont jobbat tudok-mondta Shane. És Tom elé csúsztatta a telefonját.
- Ezt most nem mondod komolyan, az utolsó is megvolt?
- Bizony, nyertem!
- Nekem már csak egy nap kellett volna, hát ezt nem hiszem el-mondta Tom félig bosszankodva félig nevetve. Mindegy amúgy is pont erre gondoltam két perccel ezelőtt.
- Azért minket is beavathatnátok!
- Azt tudjátok, hogy fogadtunk... Na már most én két hete láttam Tom régi kocsiját, ami nem egy luxusverda de nekem nagyon megtetszett. Ez volt az én jutalmam ha nyerek, persze csak kölcsönben... és hááátt....- nevetett Shane.
- Egy kocsi?? és mi lett volna ha Tom nyer?
- Hát azt nem akarjátok tudni!- mondta Shane és mintha elpirult volna... Pedig ha ez a lány elpirul....
- Akkor ennyi. Van egy kocsitok!- mondta Sam- és hangosan nevetni kezdett.
- Akkor most mi lesz?- kérdezte Madie, mint aki el sem hiszi, hogy ilyen gyorsan megoldódott minden.
- Hát az lesz, hogy holnap költöztök drágám!-kiáltotta el magát Sam, mire mindenki hangos éljenzésben tört ki.
Marcus annyira be volt indulva, hogy végülis mindenkit meggyőzött a buliról, kivéve persze engem és Robot. Mi teljesen másra vágytunk. Amint tudtunk felmentünk a szobába, és külön-külön lezuhanyoztunk. Annyira kívántam őt egész hétvégén, de most mégsem az őrjítő vágy hajtott, hanem csak hogy a karjaiban tartson, romantikus meghittségben.
Azt hiszem ezt Samnek köszönhetem. Így még talán a tanulás is könnyebb lesz, hogy tudom itt van a közelemben. Persze munkába is kell menni, de ha leparkolunk a sulinál, akkor eltudunk menni gyalog is, mint máskor.
Kényelmesen elnyúltam az ágyon és vártam, hogy Rob is végezzen a fürdőben.
Ahogy végzett egyből mellém telepedett. Olyan jó illata volt.
Pólóm lassan húzta le, megcsókolt és éreztem, hogy ő is hasonlóan hozzám romantikus együttlétre vágyik, simogatta testem és közben kényeztette melleimet is. Közben és is levetkőztettem, majd újra visszaereszkedtem korábbi helyemre.
Most a vágy őrjítő csigalassúsággal indult ki abból a pontból, ahol éppen csókolt addig a pontig, ami immáron a legszorosabban érintkezett testével.
Egyesülésünk olyan volt, mint egy cseppnyi hűvös fuvallat, mely annyira jól esik a nyári kánikulában, hogy az ember azt kívánja bár sosem érne véget.
Lassan mozogtunk, nyújtva a gyönyör minden egyes percét. Mélyen magamba szívtam illatát kezeim már ismerték testének minden egyes pontját, ajkaim már pontosan egy ritmust jártak övéivel.
Úgy kiegészítettük egymást, mint a ying és a yang.
Tökéletes volt minden.
Pár órával később a hátamon feküdtem. Most ő bújt oda hozzám, ez volt az első alkalom.
Olyan volt, mintha elakarna altatni.
Sokáig simogatta arcom míg, nekem csukva volt a szemem. Aztán amikor azt hitte, már elaludtam, óvatosan a mellemre helyezte arcát és hamarosan együtt merültünk el az álmok tengerébe.
