9. Rész
Új nap, új reggel. Kipihenten ébredtem és jó kedvem van. álmodtam valamit, bár fogalmam sincs róla, hogy pontosan mit láttam vagy éreztem álmomban, de nagyon boldoggá tett.
Reggeli közben kiderült, hogy amíg én békésen aludtam addig Madienek egy kicsit máshogy telt az éjszakája. Alig fél órája ért haza és ez szinte mindent elmondott helyette. Shane elmesélte, hogy a tegnapi buliról ő korán hazaindult, de azért annyit még látott, hogy Ms szerénység önfeledten smárol egy heves tánc közben a suli egyik fő hímével Garrett-tel, aki, mint kiderült már a tegnapi évnyitón kinézte magának barátnőnket.
- Csajok ha tudnátok az a srác milyen kedves és valahol még romantikus is.
- Csak addig édesem amíg bejut a bugyidba. Aztán majd megnézheted a te kis Rómeódat!
- De hát… - Madie nem folytatta, mert annyira elpirult, hogy inkább felállt, hogy megkeresse a cigis dobozát.
- Héjj na állj csak meg! Csak nem azt akarod mondani, hogy…- Shane persze nem hagyhatta annyiban a dolgot, ezért utána ment az erkélyre.
Követtem őket egy bögre teával a kezemben, ma nem volt szükségem a kávéra, a cigimre viszont igen.
- Annyira jó volt, hogy azt el sem tudod hinni! Elindultunk sétálni, hogy megismerhessük egymást, mert bent túlságosan hangos volt a zene. Csak mentünk amerre éppen gondoltuk, aztán egyszer csak valahogy kikötöttünk náluk. Albérletben laknak hárman, mind a három a vip fiúk közül, egy hatalmas házban, még billiard asztaluk is van. Minden luxus, amit csak eltudtok képzelni. Amikor megláttam elég furcsán éreztem magam, szinte magyarázkodni akartam, hogy nekem nem kell a pénze, én nem vagyok érdekember, de persze nem tettem, elvégre nem feleségül kért vagy ilyesmi. Valahonnan előkerült még egy üveg pezsgő és a szobájába mentünk, mert nem szerettem volna találkozni a többi alfahímmel.
- Valld be, hogy már akkor tudtad, hogy mire megy ki a játék, amikor felmentetek hozzá! – nevettünk Shane-nel.
- Jó rendben, kívántam őt na! De még nem voltam biztos a dolgomban. Nem akartam vele lefeküdni csak smárolni ölelni, megismerni mondjuk úgy kicsit megalapozni egy tartósabb kapcsolatot.
- Jó szerintem ez eddig totál rendben van… Folytasd! Hamár nekem tegnap nem volt ilyen szerencsém, legalább a te emlékeidben had élvezkedjek egy kicsit. - nevetett barátnőm.
- A szobájában iszogattunk és a zene is ment, persze csak halkan. Volt egy pillanat amikor összenéztünk és azt hiszem mondanom sem kell, hogy egyre gondoltunk. Megcsókolt miközben kezével a combom simogatta, én meg olyan voltam, mint egy antialkoholista, aki éppen ledobja magáról az anti jelzőt. De komolyan. Egyszerűen nem bírtam neki ellenállni, szerintem még nála is hevesebben csókoltam. Már tavalyi is tetszett ez a srác, de mindig úgy voltam vele, hogy esélytelen. Ott a sok szőkített szilikonos cica, miért pont velem akarna kezdeni. Ez egyfajta elégtétel is volt számomra, hogy igen, egy átlagos, természetes lány is megtetszhet egy ilyen szépfiúnak. Akkor, abban a pillanatban nem érdekelt, hogy lesz-e folytatása, egyszerűen csak vele akartam tölteni az éjszakát, akár így akár úgy. Nem bírtunk leállni. Már félig meztelenül feküdtem alatta, amikor megkérdezte, hogy biztos szeretném-e folytatni, de közben sem hagyta abba a kényeztetést. Először egy –ne…- csúszott ki a számon, amire egy pillanatra meghátrált és a szemembe nézett, aztán a beállt szünet alatt végre sikerült kinyögnöm egy teljes mondatot – Ne hagyd abba-. Erre felnevetett és megcsókolt, de olyan hévvel, hogy szinte másra nem is emlékszem, csak arra, hogy baromi jó volt.
- Fú, valakinek itt nagyon szárnyal a libidója! Engem meg kerülget a sárga irigység. Na és mi volt reggel, amikor felébredtetek?
- Én ébredtem előbb és totál zavarban voltam. Megpróbáltam kibújni az öleléséből anélkül, hogy felébresszem. Nem akartam köszönés nélkül távozni, mint valami olcsó ribanc, hiszen pont nem ez volt a célom, nem akartam csak egy egyéjszakás kaland lenni számára. Egyszerűen csak felakartam öltözni és fogat mosni mire felébred. Mire kiléptem a fürdőből már ébren volt, de még feküdt.
- Héj szia! Azt hittem csak álmodtam ezt a szép éjszakát.
- Szia…- nyögtem valami hasonlót, azzal odaléptem hozzá, hogy megcsókoljam.
Viszonozta a csókot, de nem mondott semmi többet, ezért elköszöntem. Megkérdezte, hogy nem szeretnék- e ott reggelizni vagy esetleg egy kávét inni, de visszautasítottam és hazajöttem.
- És akkor most jártok vagy nem?
- Hát épp ez az! Fogalmam sincs! Ez a reggeli dolog annyira félreérthető volt. Mindenképpen kedves volt tőle amiket mondott, de ez lehetett egy udvarias gesztus egy egyéjszakás kaland után, de az is lehet, hogy ő is úgy gondolta, hogy ez valami tartós kapcsolatnak a kezdete, de nem volt időnk megbeszélni…
- Hát igen, ez sajnos sokszor így van… Szerintem ne reménykedj semmiben, csak örülj, hogy megtörtént elvégre te mondtad, hogy jó volt. Aztán ha lesz ennél több is akkor az csak a bónusz jutalom.
Igen, hát ez mindenesetre egy nem semmi beszélgetés volt így korán reggel, még szívesen maradtam volna, de sajnos indulnom kellett órára.
Az órákon ma remekeltem. Na nem hangosan, de magamban mindent megértettem, ami azért jó, mert nem kell sokat magolnom a könyvből. Az utolsó előtti óránk volt az ének, de ma nem tudtam emiatt aggódni. Bementem a terembe, helyet foglaltam és vártam, hogy mi fog történni.
Rob hamarosan bejött és megállt elől a pódiumon.
- Ahogy észrevettétek itt kisebb, húsz-harminc fős csoportban fogunk dolgozni, mert ezt az órát képtelenség egyszerre több hallgatóval megtartani. Szeretném, ha mindenki hallatná a hangját, és ugyan nem elvárás, de szeretném ha kipróbálnátok a gitárt és a zongorát. Erre jegyet természetesen nem kaptok, mondjuk úgy ez csak az én heppem.
- Tanárúr!
- Rob.
- Rob, akkor ezzel most azt akarod mondani, hogy itt mindenki előtt kell énekelnünk?
- Igen. Csak így van értelme. Szeretném, ha nem félnétek, mindenkiben meglehet találni a szép hangot. Lehet, hogy hamisak vagytok, vagy nem tudjátok átadni a dalt, esetleg botfületek van, de ezt mind csak azután javíthatjuk, hogy meghallgattuk egymást.
- Ezek szerint te is fogsz énekelni?
- Ha ti így érzitek igazságosnak akkor fogok. Nekem sincs jó hangom, de ez még nem zavar abban, hogy megmutassam nektek.
- Értem. Köszönöm.
- Jó ha nincs több kérdés, akkor csapjunk a húrok közé! Egyenlőre csak a hanghúrokra gondolok, a hangszerekkel majd később foglalkozunk.
Nézzük csak a névsort… Legyen mondjuk, Kristen! Kristen Stewart!
Teljesen lemerevedtem. Egészen idáig nagyon tetszett amit mondott, de most valahogy mégsem bírtam megmozdulni.
- Kristen? Nincs itt ilyen nevű hallgató?
Láttam ahogy végigpásztázza szemeivel a termet, majd megállapodott rajtam, mivel éppen azzal próbálkoztam, hogy akadálytalanul felálljak…
/Véleményfüggőség :) És itt is nagyon köszönöm az eddigi komikat! :) (L)/
