Friss hamarosan!! :D :D

Csak közben chatben is vagyok :D

BUÉK!!!!! (L)

BUÉK! (L)

Mivel elég sokan jeleztétek már eddig is, hogy gépnél lesztek este, ezért szeretnélek titeket meghívni a chatbe, beszélgetni, hülyéskedni :D Szeretném ha nem lenne olyan ember, aki csak azért nem ír be mert "nem mer" Szeretettel látok mindenkit (L) A frissel kapcsolatban még nem nyilatkoznék. :)

GossipRobsten

Aria oldalának címe megváltozott, új cím: http://gossiprobstenn.blogspot.com/
/és fent a 2. rész :D/

Szavazás

Kitettem egy kicsit szavazást, hogy lássam mik a terveitek :)

Boldog szilvesztert mindenkinek így 0:02-kor :D

72. Rész

72. Rész

Robbal táncolni kezdtünk, és ez egy kicsit felidézte a bált, amikor először tartott ilyen gyengéden karjaiban. Valahogy hirtelen mindenkinek olyan jókedve támadt, mintha kiderült volna, hogy mégsem lesz világvége, vagy valami hatalmas természeti csapást úsztunk volna meg. Még Marc is jól éreztem magát, bár azt hiszem, benne inkább a hatalmas italmennyiség diktálta a hangulatot. Az idősebbek közül páran már távoztak, de alapjában véve rengetegen voltunk. Elég sok kéz simult a vállamra, mintha részvétet nyilvánítanának a múltam miatt. Ez egyrészről jól esett, másrészről pedig zavarba ejtett.
Évekig magadban tartsz egy titkot, aztán hirtelen nem csak hogy elmondod, de többszáz ember füle hallatára történik mindez, akik közül még néhányan ismernek is.
- Jaj ne haragudj!
- Semmi baj... Még szerencse, hogy ilyen könnyű- vagy mondta Rob nevetve miután rátapostam a lábára tánc közben.
- Hé srácok ti hol fogtok aludni?- kérdeztem gyorsan a többiek felé fordulva, mert annyi minden történt egyszerre, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy nem otthon vagyunk.
Otthon... csak azóta nevezem otthonomnak New Yorkot amióta, ilyen sokan lettünk.... És főleg amióta Rob velem van...
- Hát... Még nem foglaltunk szobát sehol, de biztosan van egy-két üres szállodaszoba LA-ben is. - mondta Tom nevetve.
- Na azt már nem! Ti helyettem is megvédtétek a lányomat, most már a családhoz tartoztok, és ragaszkodom hozzá, hogy nálunk szálljatok meg! És bármikor szívesen látlak titeket ha a közelben jártok!
- Anya!- mondtam és átöleltem őt.
- Kicsim ne haragudj rám... Ostoba liba voltam!
- Semmi baj, nem tudhattad!-mondtam, de közben könnyeim máris patakokban kezdtek folyni.
- Nagyon szépen köszönjük Ms. Stewart!- mondta Shane, talán azért is, hogy egy kicsit megtörje ezt a furcsa pillanatot.
- Ugyan már drágám, nektek csak Jules vagyok. Na akad egy helyes fiatalember akinek van kedve táncolni?- kérdezte anyu szinte nevetve, és én is egyből elnevettem magam.
Szinte minden fiú fiú készen állt erre a "nehéz" feladatra, mégis Rob vitte el anyut, de előttem még halkan megkérdezte, hogy nem bánom-e. Hát persze, hogy nem bántam, főleg, hogy a következő pillanatban Sam karjai máris a derekamon voltak, a következő perceben pedig már pörögtünk a táncparketten.
Tánc közben vagy ha nem Sam mosolygós és vidám arcát bámultam, akkor Robon és anyán nevettem. Annyira jól mutattak együtt. Bár Rob mellett mindenki veszít a szépségéből... Olyan jó volt őket nézni, kicsit mintha álmodnék. Bár nincsenek ilyen vad álmaim...
Sam, kell egy kis friss levegő, mondtam, mert nagyon melegem támadt hirtelen, pedig nem is ittam. Valahogy nem mertem itallal próbálkozni, hátha még maradt annyi drog a szervezetemben, hogy egy kis itallal vegyítve újra kifejtse hatását.
Teraszt vagy erkélyt sehol sem láttam ezért kisétáltam az utcára. Nagyon jól esett ez a kis friss levegő. A mobilom hirtelen megszólalt. Sms... A szám nem volt ismerős. Szöveg "Tudom." Hát ezt tutira nem nekem szánták. Megpróbáltam felhívni a számot, de a gépi hang bemondta, hogy a hívott számon előfizető nem létezik, vagy jelen pillanatban nem elérhető. hát ez érdekes. Na mindegy, hát akkor nem szólok neki, hogy rossz számot ütött be. Olyan jól esett a levegő, hogy úgy döntöttem maradok még egy kicsit, hogy felfrissüljek. Amikor Robra és anyára gondoltam, újra nevethetnékem támadt.
Ó Párizs... Ez most mi a fenének kellet, hogy eszembe jusson?  Már igent mondtam, de bármikor visszamondhatnám. Ez az első olyan alkalom, amikor úgy érzem, hogy Rob is szeret annyira amennyire én őt. Aki ilyen dolgot megtesz értem, hogy riadóztatja a fél világot, követségekre futkos és áhh... Rob.
Bemegyek és megkeresem, már a gondolatától is hiányozni kezdett. 
Már mindenki kifulladva ücsörgött a székeken és félig álmos fejekkel néztek egymásra. Anyu épp ebben a pillanatban engedte el Robot, aki engem kezdett keresni a tekintetével és amint megpillantott felém indult.
- Lassan mehetnénk ugye?- kérdeztem mikor láttam álmos szemeit.
- Igen, mindenki ezen a véleményen van. Anyukád azt mondta, hogy előremegy elkészíteni a helyeket, mivel nagyon aggódik azon, hogy nem lesz elég szabad fekvőfelület.
- Hát igen... A mi házunk azért nem akkora, mint Sam kastélya, de talán sok jó ember...
- Igen az biztos- mondta Rob nevetve. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetünk majd kettesben.
- Oh... Van nálad altató?
- Miért félsz hogy nem tudsz majd elaludni?- kérdezte Rob komolyan.
- Ó én még azért nem vagyok annyira álmos... Csak gondoltam a többieknek nem ártana, ha aludni akarnak tőlünk.- mondtam nevetve, mire Rob a fenekemre csapott.
Összeszedtük a társaságot, és kocsiba szálltunk. Madie már a vállamon aludt, mire hazaértünk.
- Madie... mehjöttünk- próbáltam halkan felébreszteni.
- Hm... Garrett...- sóhajtott aztán aludt tovább.
Nah ha most engem fog lesmárolni az szép lesz- mondtam nevetve Shane-nek.
- Na majd én felébresztem- mondta Shane kacsintva.
- Medaline!!! Garrett szexi feneke most ment el előttem!
- Hogy-hogy mi?- nézett fel Madie egyből, mi meg hangosan nevetni kezdtünk.
- Tudod, hogy utálom ha az egész nevemen szólítasz!-mondta Madie durcásan, de mi azért tudtuk, hogy valójában azt bánta, hogy amit Sahne mondott az nem volt igaz.
Hű hát ekkora csatateret még sosem láttam nálunk. Ráadásul anyu csak tíz perccel korábban jött el, mint mi nem tudom, hogy volt képes ilyen gyorsan fekvőhelyeket rögtönözni és meg is ágyazni egyszerre.
Hárman a nappaliban alszotok, egy ember elfér Cam szobájában és a maradék kettő pedig Kristennél. Jó lesz így mindenkinek?
- Persze köszönjük Ms öhm Jules.- mondta mosolyogva Sam. Akkor szerintem én vállalom az öcsikét. -mondta egyből és rám kacsintott. Szerintem már régóta megakarta ismerni a bátyámat és úgy gondolom ha Cam normális lesz akkor még jól is elsülhet ez az új keletű ismeretség.
- Mi szerintem lent maradunk Shane-nel-mondta Tom és szemein láttam, hogy némán hozzáfűzött még valamit mondanivalójához, amit anyám előtt nem akart hangosan kimondani.
- Jó én maradok velük, azt hiszem vagyok annyira álmos, hogy hamar elaludjak mondta Marcus is, és jelentőségteljesen Shane-re tekintett.
- Akkor hát Maddie és Bobby jönnek velünk-mondta Rob és úgy nézett rám, hogy azt hittem mindjárt bejelenti, hogy mi inkább a szabadban éjszakázunk.
Mindenki elindult, vagy a fekhelye vagy valamelyik fürdő felé,  mi pedig öten felsétáltunk az emeletre. Samnek megmutattam Cam szobáját majd a sajátomba vonultunk. Szépen nézet ki. A szoba egy merő takaró és párnahalom volt.
- Szeretnétek az ágyon aludni?- kérdeztem udvarisan vendégeimet, de ők azt mondták nekik teljesen megfelel "Jules" kényelmes matrac megoldása is.
- Hú Kris mi ez a sok plüss,-kérdezte Bobby nevetve amikor az ágy alól előkerültek apró kis jószágaim.
- Gondoltam ne kelljen egyedül aludnod!- vágtam neki vissza, mire Rob is elnevette magát.
- Áh itt van nekem Maddie!- mondta és közelebb kúszott barátnőmhoz, hogy megölelje.
- Hé ne már!- bökte oldalba az említett.
- Nyugi kislány ma éjjel megengedem, hogy Garrett-nek szólíts!
Egy párna repült és egyenesen Bobby fejének ütközött, aki pár másodpercig köpni-nyelni nem tudod a tollpihéktől.
Annyira nevettünk, hogy az egész szoba rázkódott kacajunktól.
Hamarosan mindenki elnyugodott, Rob és én pedig némán feküdtünk egymás mellett. Szorosan hozzápréseltem az oldalam, de nagyon kívántam őt. A barátaim előtt meg mégsem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni magunkat.
Rob pedig minderre csak rátett egy lapáttal. Simogatott, halkan megcsókolt és a fülembe súgta, hogy ezt most nem úszom meg, csak bírjam visszafogni a hagnom...
Szép kilátások... Van valakinél egy ragtapasz?

RS HÍR

Friss fél órán belül :)


hír :  http://angyalkanita.blogspot.com/

Vááááá! Megint blogajánlóó!!!

Aria megnyitotta első blogját és képzeléjétek!!!!!!!!!!!

GossipRobsten ficiiiiiii!!!!!!!!!! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a Tw könyvben és filmben a fan, sorozatban viszont totál GG függő vagyok!!! Robstenesek és Gossip Girl fanok nyomás olvasni!!!! / Ja és azt hiszem azt már mondanom sem kell, hogy az oldal minőségi és egyedi! / (L)


http://gossiprobste.blogspot.com/

Friss! lesz ma, csak győzzétek kivárni XD

Már írom...

A beígért meglepi:

Zene: Robert Pattinson
Gitár és ének. Henna
Dalszöveg: Thalia
 videót az élet készítette

Robsten videó

Meglepi

Igen, nem felejtettem ám el, hogy mit ígértem nektek ha meglesznek azok a bizonyos kerek számok! Már készül a meglepi, de nem árulom el, hogy mi lesz az! :D

Sziasztok

Remélem mindenkinek tetszik az új design, nem hiszem hogy nagyon sokáig maradna, mert a fejlécet most nem én csináltam, csak annyira megtetszett, hogy muszáj pár napra feltenni. :D

Mentsük meg az oldalt!!

Van egy oldal, amit az egyik legjobb barátnőm ír. Robos oldal és nagyon jó! Minőségi fici és egyedi történet! Az író nagyon szívesen írná tovább, de elkeseredett amiért őt idézve "a kutya sem látogatja" és most emiatt lehet, hogy bezárja a blogot. Arra kérek mindenkit, hogy akinek van egy kis ideje és van kedve olvasni, az mindenképpen nézzen be ide: 
http://ancsa-brokenthoughts.blogspot.com/

Ha olvassátok kérlek pár helyen hagyjatok neki véleményt is hogy tudja mit gondoltok a történetről.
Egy kis kedvcsináló:

1. Rész

Végre, egy kicsit kimozdulhatok a szállodai szobámból. Nagyon kell már egy kis lazítás. Folyamatos forgatások azért leveszik az ember energiáját. Fotózások és interjúk hada, már a tökömön jön ki az egész. Mindig ugyanazok a kérdések csak más sorrendben, vagy megpróbálnak becsapósak lenni.
Igaz, holnap is mennem kell egy interjúra de most nem is akarok ezzel foglalkozni.
Még mindig csukott szemmel feküdtem az ágyamban, és erőt gyűjtöttem, hogy végre felkeljek. Ahogy könyökömre támaszkodtam és álmosan szétnéztem a szobában, rögtön láttam ma sem aludtam jól. A párnám a földön, a paplan szana szét. Lehet kevesebb kávét kéne innom?
Sokan azt hiszik egy felhőtlen boldogsággal megáldott ember vagyok, a faszt. A nap végére, amikor egyedül maradok, vagy egy laza piálgatás után csak úgy "kinézek a fejemből" mindig visszagondolok a napra. Hogy miket csináltam, hogyan, és helyesen? Végeredményben, mindig a családomnál jutok ki. Amíg ők nem vágják a fejemhez, hogy: ez rossz lépés volt, vagy baromságot csináltál, addig azt hiszem, nyugodtabb vagyok én is.
Ideje lesz felkelnem, elhatároztam, ha törik, ha szakad, ma kimegyek az utcára. Szükségem van nekem is, hogy emberek között lehessek, mint akárki más. Sokszor kívántam azt, hogy bárcsak hagytam volna az egész filmezést a francba. Elég önző vagyok, tudom. Mégis amikor pozitívumot kap az ember, madarat lehetne velem fogatni. Kivel nem??
Első utam a konyhának nevezett helységbe vezetett, gyorsan előkaptam egy instant kávét, fogammal
letéptem és a csészébe borítottam. Majd egy másik bögrét megtöltöttem vízzel és betettem a mikróba.
Annyira szánalmasnak tartom magam néha, kávét sem tudok főzni. Minek? Lehet, mire elkészítettem ugrasztanak, hogy ideje tovább menni. De két hónapja vége lett a Saga forgatásának és minden vele járójának. Csak, mint már említettem a fotózások és az elmaradhatatlan interjúk, és persze a rohadék paparazzik maradtak. Akik a legjobban ismernek, vagyis azt hiszem, többet tudnak rólam, mint akárki más, mindig a fejemhez vágják:
-Hé Rob! Miért nem szedsz össze valami csajt? Feszült vagy, kefélj egy jót. – Igaz, ami igaz, ha összejövök egy csajjal, még ha csak egy éjszakára is, másnap felkelek és a fejemet tudnám csapkodni a falba. Az egy dolog, hogy a feszültséget oldja, ha egy nővel kelek fel reggel, de ami bennem zajlik és motoszkál a fejemben, azon a szex sem tud segíteni. Úgy érzem senki sem ismer. Csak úgy csinálnak, mintha ismernének. Azon túl teszem magam, ha egy tehetségtelen fasznak tartanak, vagy maga mutató majomnak. De amikor olyan jelzőkkel illetnek, hogy: nagyképű, arrogáns, beképzelt vagy ezek ellentétjei: barátságos, jószívű, szerény. Szívemből szoktam nevetni.
Ezek a tulajdonságok mind megtalálhatók bennem, vagyis szerintem. Próbálok mindenhez úgy hozzá állni, hogy menni fog, sikerülni fog, muszáj. Sajnos ebben a szakmában, ha egy apró hibát is vétek onnantól kezdve csak azt emlegetik. Lényegtelen, hogy a szakmában vagy a magánéletemben. Sok ember nem tudja különválasztani a munkát és a saját életemet.
Évekig, amikor még napi téma voltam a médiában, az újságok alapján simán egy kívülről szemlélő egyén, összerakhatná a történetemet. Csak ismételni tudom, tévesen.
Úgy érzem, nem ismerem magam, sokszor elmondtam már, hogy egy unalmas fickónak tartom magam. Erre persze rögtön jönnek a vélemények:
-Robert Pattinson, hogy lenne már unalmas? Ő egy Isten, egy szexbálvány. – Be kell vallanom, kibaszottul jól esnek ezek a szavak. Csak nem tudom, nekem szól, vagy Edwardnak…segítek…Egy általuk kitalált Robertnek…
De ne csak a kellemes kritikákat említsem meg, itt van példának okáért egy csípős megjegyzés:
-Robert Pattinson unalmas, mindenhol az ő angol fejével van kitapétázva a világ, újságok, tv, még az átkozott rádióból is ő csöpög, vonulj vissza vámpír.
Angyali ábrázattal azért megkérdezném az ellenvéleményezőmtől:
- Ember, miért vagy még mindig leragadva a vámpírnál? - Jogos kérdés, nem? Ha nem tetszik neki, amit csinálok, akkor miért foglalkozik velem? Kértem én? Nem!
Ez is az én nagy bajom, nem tudok elszakadni Edward karakterétől, vagyis…nem hagynak… mindig találnak rá indokot, hogy elővegyenek. Elvállalhatok én ezer meg ezer szerepet, pedig próbálok minél különbözőbb fazonokat eljátszani. Szeretek más emberek bőrébe bújni, amikor tanulok egy szerepet vagy megkapom még csak a félkész állapotban lévő forgatókönyveket, számomra megszűnik a külvilág, képes vagyok csak azon gondolkodni, utána nézek, olvasok, úgy viselkedem olyankor a barátaim szerint, mint egy őrült.
Minden szerep egy kihívás, nem akarok az a fajta ember lenni, aki csak eljátssza és utána szarik az egészre. Lehet, hogy egy kicsit beteges vagyok, de amikor leforgatunk egy filmet és az utolsó felvételeket csináljuk időbe telik amíg "elköszönök" a karakteremtől. De ez is változó, Edwardtól már régen megváltam. Lehet azért is ment könnyen mert már akartam a változást.
A mikró kis csipogó hanggal jelezte, hogy kész a kávém, gyorsan teletöltöttem a bögrét, és egy pulcsit magamra kapva kimentem az erkélyre. Nem mondom, hogy melegem van, de jól esik ez a hideg. A kilátás pazar, ha már nem érzem magam otthonosan, legalább ez segít egy kicsit, a mindig forgalmas Los Angelesről sok mindent lehet mondani, de azt is, hogy gyönyörű a maga módján.
Bevánszorogtam a konyhába, gyorsan elmostam a bögrémet, majd visszatértem a szobába. Nagyon kellett küzdenem, hogy ne dőljek vissza az ágyba. De gondolatban magamra szóltam, nagyjából összepakoltam szétdobált ruháimat, majd frisset előszedve elmentem zuhanyozni. Nem tudom meddig folytattam magamra a vizet, de felébredtem, gyorsan fogat mostam, felöltöztem és anélkül, hogy a tükörbe néztem volna kiléptem az ajtón.
Konkrét tervem ugyan nem volt, így csak a lábam vitt. Azért annyira én sem vagyok idióta, első lépésként a garázshoz mentem, húsz percig kocsikáztam, majd ahol úgy gondoltam, hogy kevesen vannak megálltam.
- Hmm…milyen csendes park, gyanús, nagyon gyanús. - Elindultam az ismeretlen helyre majd megláttam egy padot és lazán levágtam magam, csak élveztem a csendet, és a nyugalmat. Már ott tartottam, hogy felfekszek ide és folytatom az alvást. Úgyis mondták már azt is, hogy csöves vagyok, akkor meg nem mindegy?? - Gyomrom hangosan jelezte, hogy kéne valamit kajálnom, így nagy nehezen feltápászkodtam és körül néztem, csak kell lennie erre egy gyorsétteremnek!? Jajj ne, akkor mozduljak meg. 24 éves vagyok, de úgy keltem fel a nyugodt padomról, mint egy 70 éves öregember. Mikor találomra kiválasztottam egy útvonalat, gondoltam elindulok. Igen ám, de akkor azt történt, amire végképp nem volt szükségem, egy csapat lány, vagyis 3 fiatal csaj feltűnően sasoltak.
- Bassza meg, ezt nem hiszem el - Morogtam magamnak, de észre vehették hogy kiszúrtam őket, mert bátortalanul elindultak felém, én csak reménykedni tudtam, hogy nem megszállott rajongókkal lesz dolgom...

Folytatás: http://ancsa-brokenthoughts.blogspot.com/2010_06_01_archive.html

Kstew ajándéka :D

Kstew Kellan macit kért a Jézuskámtól :D
 Még mindig kérhettek.

Kstew (L) Nem tudtam Kellan maci melyik része legyen maci ezért kettőt is kapsz :D

 

Boldog Karit utólag is (L)

71. Rész

71. Rész

Fogalmam sem volt, hogy hogy kerültek ide a barátaim, hogy miért megyünk az esküvőre, vagy hogy mit tervezünk. taxival utaztunk tovább az esküvő helyszínére. Furcsa egy utazás volt... Rob velem utazott, Tom pedig a másik kocsiban, de folyton sms-eztek. Vajon Rob délutáni eltűnésének van köze ahhoz, hogy a többiek most mind itt vannak? De ha igen, akkor én engem miért nem avattak be a dolgokba? reméltem, hoyg a nap végégre minden egyes kérdésemre választ kapok. Eddig túlságosan megvoltam ijedve ahhoz, hogy mérges legyek bárkire is, de ahogy jobban lettem és újra visszanyertem az erőmet valahol mélyen annyi méreg kezdett bennem összegyűlni Thara iránt, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Feledésbe merült a mai nap minden jósága, mert már tudtam, hogy az egész csak egy színjáték volt, hogy ördögi tervét bevégezhesse.
Egy pillanatra megálltunk. Nem láttam mi történik, és ahogy kitudtam volna nézni az ablakon már mentünk is tovább. Elképzeltem anyám képét, ahogy rám néz aztán Tharára. Anyu szeret engem ebben biztos vagyok, csak Tharával szemben ott van az a féle udvariaskodása, amit nekem, mint lányának nem kell előadnia... Mindezek mellett akkor is rosszul esik, hogy ő nem vett észre semmit ebből az egészből. És Thara vőlegénye Marc... Szegény ember. Bár a várhatóan elmaradó esküvő miatt nem tudom sajnálni, elvégre csak megmenekülne egy nyomorult haszonlesőtől. Biztos ellene is tervezhet valami merényletet most már mindent kinézek belőle!
- Kristen?- szorította meg Rob aggódva a kezem.
- Semmi baj csak ez a csaj kihozta belőlem is a szörnyet- mondtam puffogva, de közben szorosan hozzásimultam.
- Az nem baj, megérdemli amit kapni fog!-mondta Rob szinte hasonló gyűlelettel szemében, mint amit magam is éreztem.
- Figyelj csak... Mi lenne, ha megvárnánk azt a bizonyos kérdést...?
- Mi lenne ha felvennéd a koszorúslány ruhád?
- Remek ötlet! Vágtam rá azonnal.
Kicsit olyanok voltunk, mint Bonnie és Clyde. Persze nem bankrablást terveztünk, csak olyan furcsa volt így együtt cseltszövögetni, pláne úgy, hogy ez egyikünkre sem jellemző. Na meg persze ott a tény, hogy még mindig fogalmam sem volt pontosan mire készülünk. Mert attól, hogy berontunk az esküvőre, hogy héé emberek ez a csaj mit művelt velem, nagyjából vagy nem hinné el senki vagy nem is érdekelné őket hiszen ők a drága ételek és ingyen ital miatt gyűltek össze.
- Mit is fogunk tenni ellene?- kérdeztem Robtól.
- Majd meglátod, az legyen meglepetés...-mondta kacsintva.
Ráhagytam, örültem, hogy legalább neki van egy terve.
- De ugye elmesélitek ma, hogy mi történt onnantól kezdve, hogy te eltűntél egész délutánra...
- Kris, el.- mondta szomorúan.
-Miért lettél szomorú?
- Mert ha kicsit jobban beavatlak akkor nem kerültél volna ekkora veszélybe.
- Nem történt baj. Megmentettetek.-mondtam mosolyogva és végigsimítottam kézfején.
-Egyébként miért nem avattatok be?-kérdeztem kicsit félve a választól.
- Azért mert amikor elmentem még nem voltam biztos semmiben. Arra meg nem számítottam, hogy téged elcsal a házból, azt hittem majd az esküvőn találkozunk aztán majd minden kiderül...
- És honnan tudtátok meg, hogy hol vagyok. Anyukád írt egy sms-t, hogy te is eljöttél otthonról és majd keresselek meg, hogy együtt legyünk mire kezdődik a szertartás.
- És azután?
- Majd elmondom. -mondta mosolyogva.
- De miért nem most?-erősködtem, mert örültem, hogy végre sikerül belőle valamit kihúznom.
- Mert megérkeztünk.- mondta mosolyogva, mire én kinéztem az ablakon és felsóhajtottam.
- Akkor én most menjek öltözni?-kérdeztem újra fejembe véve az eddig megbeszélt tervet.
- Megyek veled. Ne gondold, hogy ezek után egy percre is magadra hagylak.
Együtt indultam el Robbal, miközben a többiek Tomék taxia mellett csoportosultak. A nekünk szánt öltöző felé vettük az irányt és üdvözöltem pár ismerős rokont is útközben.
Szerencsére Tharával nem futottunk össze, szerettük volna ha meglepetésként éri a tény, hogy nem sikerült a terve.
Rob segített felöltözni egy kicsi meghittséget csempészve ebbe az őrült napba. Hát persze, hogy Thara szép ruhát választott nekem, hiszen sosem gondolta komolyan, hogy lesz is alkalmam viselni. A hajam és a sminkem csodák csodájára megúszta az egész incidenst, csak a rúzst kellett újra kenni. Olyan furcsa volt így kicsípni magunkat, hogy tudtuk úgyis kárba megy az esküvő és erről fog szólni ez az este.
- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked az öltöny?-kérdeztem Robtól és megcsókoltam.
- Mintha a múltkor már említetted volna-válaszolt nevetve.
- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. Ha már úgyis itt a család, legfeljebb oltár elé állunk mi ketten. -nevetett.
- Ezt viccnek szánta ugyan, de én egyből álmodozni kezdtem... Tényleg itt a családunk... A barátaink... Ami Robnál szinte ugyanaz. A hely csodálatos, minden kifizetve...
Jézus Kristen ne legyél már hülye! Egy ilyen ronda nap után, egy sárga ruhában, Vick sincs itt, és totál giccsparádé az egész díszlet. megráztam a fejem, hogy minden édes gondolatot elfelejtsek. Na meg persze Rob is csak viccelt, örülhetek ha velem marad még nyár után is nem hogy elvegyen.
- Nagyon elgondolkoztál...-mondta kedvesen, miközben arcom fürkészte.
- Ne haragudj csak... elgondolkoztam igen.- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, mert nem mertem más szót mondani, nehogy rájöjjön mennyire komolyan vettem ezt az egészet még ha csak pár másodpercre is.
- Robert, Kristen idő van!- szólt be az esküvőszervező az ajtón.
- Megyünk!-vágtuk rá egyszerre, és azon nyomban visszakerültem a valóságba.
Thara még nem volt sehol, pont ahogy reméltük. Barátaink a hátsó sorban fészkálódtak, nagyon izgatottnak tűntek. Rob gyorsan átvágott egy oldalsó ajtón, hogy a vőlegény mellé érjen. Mögöttem koszorúslányok hada sorakozott és ahogy vélhetően Thara is elfoglalta helyét megszólalt a zene. Elkezdtem ütemre lépkedni a sorok között, végig Rob szemébe néztem. Egy pillanatra újra felsejlett a pár perccel ezelőtti mámorító álomkép, és mintha Rob szeme is egy kicsit jobban csillogott volna a kelleténél. beálltam a helyemre, Robbal és a vőlegénnyel szemben, majd szépen lassan a többi koszorúslány is mögém helyezkedett. Ekkor pillantottam meg Tharát, aki diadalittas mosollyal lépdelt az oltár felé. Markra néztem, akinek szeme könnyesen csillogott, és ettől majdnem elsírtam magam... Szegény pasas...
Ahogy Thara közelebb ért, kihúztam magam és minden érzelmet letöröltem a képemről, majd gyilkossal pillantásokkal szugeráltam, hogy rám nézzen. Végre! Menet közben végigfuttatta szemét a koszorúslánykupacon és elégedetten bólintott, egészen addig míg rám nem került tekintete. Széles mosoly terült el az arcomon, már szinte gúnyos volt. Thara szemei előbb kikerekedtek, majd látszott ahogy elönti a csodálkozás és a méreg. Utána persze próbálta rendezni vonásait, de mindenki észrevette a hideg aurát ami körüllengte fehér ruhába burkolózott testét. Legalábbis szerintem nem lehetett nem észre venni.
Robra néztem, aki alig bírta visszafojtani mosolyát és cinkosan kacsintott.
A szertartás elkezdődött és mi türelmesen végighallgattuk az egészet, várva a mi időnket. Próbáltam tekintetemmel barátainkat fürkészni, de esélytelen volt, hogy ellássak a sorok végéig a sok dísz és ember akadály miatt.
- Van valaki aki kifogásolná a házasságot?- eljött a mi időnk.
Először síri csend volt a teremben, Thara szélesen mosolygott, aztán hirtelen mintha egy bomba robbant volna. Rob, Shane, Madie, Tom, Sam, Bobby, Marcus és én továbbá még két ismeretlen öltönyös pasas egyszerre kiabáltunk be. És míg a többiek felpattantak a helyükről, hogy előbbre jöjjenek, mi Robbal az emelvény széléhez lépve álltunk meg és megfogtuk egymás kezét.
Minden tekintet ránk szegeződött és a levegő izgalommal telt meg.
- És... Ha szabad megtudnom mi kifogásolni valójuk van?- kérdezte a pap zavartan, látszott, hogy ehhez nincs hozzászokva.
Én szólaltam meg először.
- Azon kívül, hogy egyszer majdnem leestem miatta a tetőről, azon kívül, hogy egész gyerekkoromban terrorizált és azon kívül, hogy ma drogot kevert az italomba és megakart erőszakoltatni Mike-al... Ezeken kívül semmi kifogásom az esküvő ellen.
Halk sikolyok hallatszottak és kétkedő morajlás.
Rob folytatta...
- Engem is majdnem sikerült megtévesztenie a kedvességével, de aztán alkalmam nyilt ma beszélgetni Mark-kal, aki elmondta, hogy Londonban ismerkedtek meg Tharával, aki azt mesélte be Marknak, hogy ő orosz szakot hallgat az Oxfordon, de miatta hajlandó feladni az egészet és Amerikába költözni vele.
Na már most Mark nem tudta, hogy én valójában londoni vagyok, és azt meg Thara nem tudta, hogy az Oxfordon nincs is orosz szak... Elkezdtem gondolkodni, hogy akkor honnan tudhat egy amerikai lány oroszul... mert tudni tud, ez biztos különben Marknak is feltűnt volna a hazugság...
Ohh végre én is megtudhatom az igazságot... Rob folytatta:
- Aztán eszembe jutott, hogy nekem van egy barátom, akinek a szülei nem csak Londonban vagy Amerikában, de Európában is befolyásosak...
- És én pedig Rob történetét hallva azonnal felhívtam a szüleimet- vette át a szót Tom. Akik alig fél óra alatt utánajártak ennek a nőnek és ahogy sejtettük érdekes információkat találtak. Oroszországban körözött személynek számít, több rendbeli csalásért és egy gyilkosságban való bűnrészességért. Őt mindig csak a pénz hajtotta, bocs öregem, de ez veled sem volt másképp- mondta Tom Mark-nak célozva mondanivalóját.
- Így hát az Amerikai-Orosz követséggel kapcsolatba lépve, elintéztük, hogy Oroszország visszakapja a kis üdvöskéjét. Ezért van velünk ez a két ügynök, hogy a kisasszony ne oldhasson kereket.
Mindenki elképedve bámult anyám még fel is állt a helyéről.
Tehát ezért nem szólt Rob, mert ennyi mindennek ki kellett derülni, aztán amikor megtudták, hogy milyen veszélyes ez a nő, azonnal jöttek, hogy egyesült erővel támadhassunk. Rob meg gondolom közben a követségen volt, aztán kiment eléjük... Oh...
Thara szinte tajtékzott a dühtől, hát erre tutira nem számított.
- Thara igaz ez?- nézett Mark idegesen Tharára.
- Igen igaz,, te vadbarom! Hogy is gondolhattad, hogy valaha szeretnék egy ilyen... Kellett az állampolgárság és a pénz ennyi!-mondta, de ahogy megfordul, hogy újra ránk nézzen, akkora pofon csattant el, hogy Thara majdnem a földre került.
Anya fogalmam sincs, hogy mikor került mellénk, de megtette azt amire mindenki vágyott. Annyira büsze voltam rá, hogy majdnem elnevettem magam és megöleltem.

Kellett még negyed óra, hogy az őrjöngő és átkokat szóró bűnözőt kivezessék a teremből, de aztán mindenki ült némán tovább, hogy akkor most mi lesz. Végül Mark törte meg a csendet.
- Azért jöttem, hogy ünnepeljek, ehelyett most ez... Szívesen leinnám magam egy bárban, de akkor kárba veszne ez a sok minden amit megrendeltünk...
Mondta, majd egy üveg pezsgő után nyúlt.
- Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki a vendégem- kiáltotta el magát, mire szinte minden ember üdvrivalgásban tört ki. Sorba odamentek hozza, hogy támogassák és felvidítsák, biztosították arról, hogy a legjobb amit tehet ha elhúznak felejtőbulit tartani és nem hagyják kárba veszni az ételt és italt. A menyasszony rablás meg már úgyis megtörtént hála égnek!
Úgy döntöttünk mi is maradunk, ránk is ránk fér a lazítás. Úgyis megbeszéltük, hogy együtt bulizunk egyet otthon. Hát miért ne tehetnénk LA-ben?
Robbal kicsit lemaradtunk a társaságtól, így alkalmam nyílt megkérdezni, hogy mégis honnan tudták, hogy hol vagyunk. Elmesélte, hogy először Thara címére mentek, de ott csak Thara barátnőjét találták, aki kedvelte ugyan Tharát, nem szólt bele a dolgaiba, de belekeveredni sem akart. Tom pedig Shane engedélyével bevetette minden csáberejét és így megtudtuk, hogy hol vagytok és azt is mit tervezett Thara. Persze neki azt a mesét adta be, hogy te vagy a rossz.
Oh... De honnan tudtad, hogy vajban vagyok, amikor megtudtad, hogy nem vagyok otthon?-kérdeztem, mert már csak ezt az egy dolgot nem értettem.
Rob válasz helyett mélyen a szemembe nézett és a szívére tette kezét.
Megcsókoltam.

15 perc múlva!l Lehull a lepel :D

Bocsi csak ez fontos rész!

Ajándék Biusnak a Jézuskától :D

Még kérhettek ti is a Jézuskámtól! :D

De ez most Biusomé! :D Boldog Karit (L)

:)

Természetesen kiderül majd, hogy hol volt Rob mit keres itt mindenki és az is, és természetesen a megtorlás sem marad el! :) Jó éjszakát vagy éppen reggelt mindenkinek! (L)

70. Rész

70. Rész

-Jaj te szegény! Talán most megtanulod, hogy ne bízz meg mindenkiben! Mindig is gyűlöltelek,  mindig csak "Vigyázz Kristenre" jaj miért sír és a többi... Aztán fordult a kocka ugye hugica! Azóta megtanulhattad, hogy milyen nekem keresztbe tenni...
- De hát csak kislány voltam, én nem tudtam erről semmit!
-Most már úgyis mindegy! Ezután az este után azt is elfelejted, hogy milyen volt kislánynak lenni!
- Belekevertél valamit az italomba?-kérdeztem, de a hangom azt hiszem már semeddig sem jutott el. Azt hittem ott helyben összeesek.
- Pincér!- hallottam még Thara kiáltását.
- Mit csinálsz?- kérdeztem újból, talán kicsit erőteljesebben.
- Emlékszel még a gyerekkori barátomra Mikel-re? Mindig tetszettél neki, hát most megkaphat egy estére. Nem leszel ott az esküvőn, amikor elvesz az a barom, és a család biztosan ellened fordul. Szerencsémre, mindenki tisztában van vele, hogy utálsz.
Én pedig majd Hawain fogom napoztatni magam amíg te azon leszel, hogy mindenkit kiengesztelj. Még életed szerelmét is, aki pontosan egy óra múlva beront majd a szállodaajtón, mert "valakitől" azt az információt fogja kapni, hogy itt talál téged.  Talán rá is ráteszem majd a kezem, nagyon szép példány és imádom a londoni akcentust!
- Ne! Rob- suttogtam, miközben egy férfi átkarolta a derekam és lesegített a székről.
- A barátnőm túl sokat ivott, felvinné kérem a szobájába a barátjához?- mondta Thara, majd egy szobakulcsot adott az engem tartó férfinak és már ment is az esküvőjére.
A férfi óvatosan bánt velem, de szinte szó szerint húzni és vonnia kellet. Nem akartam megtudni, hogy mi vár abban a szobában...
A liftben még jobban elkapott a hányinger, de szerencsére minden bennem maradt, bár lehet az segített volna annyira, hogy elmenekülhessek.
Egy pillanatra mintha elsötétült volna a világ, de aztán újra magamhoz tértem. Sosem éreztem még magam ilyen pocsékul. Fizikailag a nullán voltam, az elmém azonban teljesen tiszta volt, ami mégszörnyűbbé tett mindent.
- Köszönöm innen átveszem a hölgyet!-mondta egy férfi aki a szobában várt rám.
- Mikel?-kérdeztem, de a szám mintha nem mozgott volna.
- Nagyon rég vártam már erre a pillanatra remélem tudod!- mondta ő kárörvendő vigyorral és az ágyra fektetett.
- Ne- nyöszörögtem. olyan volt, mint abban a filmben... Amikor a pasast elvileg elaltatták, de az altató nem hatott rendesen csak lebénította és úgy műtötték, hogy közben szinte mindent érzett, de megszólalni sem tudott, hogy elmondja ébren van.
Mike vetkőztetni kezdett és a saját ingét is kigombolta. Sikítani próbáltam, de túl halk volt a hangom. Azt hittem itt a vég. Rob pedig rám fog nyitni és örökre meggyűlöl.
Ahogy ezt végiggondoltam az ajtó hirtelen kivágódott. Láttam magam előtt Rob éktelenül dühös fejét, és már most sírni tudtam volna, amiért nem tudom magam megvédeni.
Azt hittem hirtelen hátat fordít és itt hagy minket, de ehelyett az ágyhoz rohant és letépte rólam Mike-ot, majd hirtelen túl sokan lettünk a szobában... Szinte azt sem láttam kik ezek az emberek, de valahogy melegség töltött el. Hallottam ütések zaját és fájdalmas nyögéseket, de nem tudtam beazonosítani, hogy melyik kitől származik. Csak remélni mertem, hogy nem Robot érik az ütések.
-Kris gyere velem, majd én segítek!-mondta valaki és a mosdó felé cipelt.
- Hozz jeget és tejet!- szólt egy másik hang.
Női kéz érintése volt...
Valaki tejet itatott velem, és szinte egyből a wc felé görnyedve hányni kezdtem. Borzalmas volt utáltam ezt az érzést ráadásul éreztem, hogy néznek és ettől csak mégjobban elszégyelltem magam. ugyanakkor boldog voltam a tudattól, hogy nem történt meg az a ami rosszabb lett volna mindennél. De vajon hol van Rob, Ugye jól van? Vajon megtudta az igazságot? Ugye nem hagyott el? És hol volt egész délután? Rob! Nagyjából tíz percbe telt, hogy mindent kiadjak magamból. A szemem tisztulni kezdett. Még mindig a wc mellett térdeltem, amikor a női kéz a tarkómra helyezte a jeget és egyből jobban lettem. Úgy tűnik a drog még nem tudott rendesen felszívódni a szervezetemben.
- Rob?- kérdeztem csak úgy, magam elé, miközben a fejem fogtam, hogy a maradék szédülést is megszüntessem.
- Nincs semmi baja, ne aggód mindjárt kimegyünk hozzá.
- Shane?
- Naná csajszi! Miért mit gondoltál ki az Teréz anyu?
- Én is itt vagyok ám, mit gondolsz Shane-t kiszokta rendbetenni a hatalmas bulik után?- mondta nevetve egy másik hang.
- Maddie?
- Nahát Kris egyre jobb lesz!- mondta barátnőm nevetve.
- Hogy kerültök ti ide?
- Ezt majd elmagyarázzuk, de most gyere! Aki veled akar kiszúrni, annak velünk kell megküzdenie és hidd el, jobbak vagyunk, mint egy atombomba!
- Oh...- bőgni kezdtem.
Kopogtak. - Hé csajok mi a helyzet jobban van már?
- Milyen kérdés ez, naná hogy jobban van! Mi kezeltük!
- Tom?
- Bizony Kris együtt a banda! Mindenki itt van, hogy segítsen!-nevettek a lányok és hirtelen mindent olyan barátságosnak láttam.
gyorsan kiöblítettem a szám, és a vendégfogkefével és fogkrémmel gyorsan fogat is mostam. Megöleltem a lányokat és a könnyeim újra eleredtek.
- Mehetünk csajszi?
Bólintottam.
Előre mentek és kinyitották az ajtót. Kicsit még szédültem, de már korántsem voltam rosszul. Ahogy megláttam Robot megálltam egy percre és csak némán folytak a könnyeim, mert nem tudtam, hogy fog reagálni mindenre.
Először csak nézett, de olyan szemekkel, hogy még jobban elbőgtem magam. Szeméből szeretet és aggodalom áradt. Semmi nyoma haragnak vagy rosszallásnak. Azonnal felé siettem, de aztán újra megszédültem és ő elkapott. Végre a karjaiban voltam és el sem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. csak öleltem és öleltem, közben pedig könnyel áztattam zakóját.
- Gyerekek... Ezt le kellene fényképezni-mondta Bobby kicsit meghatódva.
- Na jó én is had öleljelek meg végre.- jött közelebb Sam és látszott rajta mennyire megkönnyebbült. Mindenki közelebb jött, és egy hatalmas ölelésben forrtunk össze, mint egy hatalmas szerető család. Már szinte sírtam és nevettem egyszerre.
És akkor most mi lesz? Kérdezte Tom nevetve.
- Mi lenne? Hát esküvőre megyünk!- jött az egyöntetű válasz.

Még lesz ma friss! -frissítve-

10 perc!!!! Kibogoztam végre!!! Há! :D Hamarosan ti is meglátjátok mire jutottam :D
Csajok sose írjatok Random módon, mert fájni fog a fejetek XD :D Nem ám legalább annak izgalmas aki írja XD

69. Rész

69. Rész

Azt hiszem pontosan nyolcszor próbáltam hívni őket, de továbbra sem sikerült elérni egyikőjüket sem. Mérhetetlenül ideges voltam. Úgy döntöttem beszélek a lányokkal, de amikor Shane-t hívtam lerázott valami gyors szöveggel, biztos épp Tommal hancúrozott... Medie pedig ki volt kapcsolva. Jellemző... Két telefonja is van, de renszerint egyiken sem lehet elérni. Oké.. Kris nyugidj meg, Majd szépen sorban kiderül minden! hamarosan megérkezett a fodrász és a manikűrös. Az én hajammal kezdte, addig anyu körmét kifényesítették. Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezen tudtam egy helyben megmaradni a széken. Rob hol a fenében van már?
-Kisasszony kérem ne mozogjon! Ha nem lesz szép a haja, a boszorkány tutira végez velem!
- Ki, milyen boszorkány?!
- Hát akinek az esküvője lesz. Az a nő... Oh bocsánat nem szabadna ilyeneket mondanom, főleg nem rokonok előtt.
- Dehát ismeri őt egyáltalán?- bármennyire is féltem attól, hoyg Rob tharával van titokban, azért ebben mégsem lehetttem biztos, és mivel ma Thara annyira kedves volt velem, nem esett jól, hogy egy vadidegen ilyeneket állít róla.
- Hát tudnék mesélni a kisasszonynak. Thara már évek óta hozzám jár hajigazításra, pontosabban azóta amióta a gazdag pasija megfizet, hogy megtegyem a "nagyságos asszony kéréseit".
- Értem.... És miért találta unszimpatikusnak?
- Mert az emberek fecsegnek... Főleg a fodrászatokban. Az a lány többet is a kelleténél. Csupa kellem és báj, egészen a harmadik pohár pezsgőig... Onnantól kezdve azonban megered a nyelve és az a sok gonoszság amit mesél.. Hát azt hiszem az úr jelenlétében még sosem ivott, mert ha az a férfi hallaná amiket mi, azt hiszem nem lenne gusztusa elvenni Tharát.
- És azt eltudja képzelni róla, hogy megváltozott? Mert velem egész életemben undok volt, de ma bocsánatot kért és végtelenül kedves volt.
- Hát kisasszony maga nagyon kedves teremtésnek látszik, szerintem örüljön annak, hoyg ez így történt, mert csodák léteznek. Viszont ne higgyen el mindent amit lát, mert vannak csodák amelyek csak éjfélig szólnak...
- Értem. Köszönöm szépen!- mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Most már totálisan zavart voltam. Azt sem vettem észre, hogy mikor vette át a fodrász helyét a manikűrös.
2 óra az esküvőig... Hol a telefonom? Hol van Rob??
- Kisasszony most nem állhat fel!
- Bocsánat, de szükségem van a telefonomra!- mondtam, majd szélsebesen felszáguldottam az emeletre.
Egy sms... Robtól. "Szia az esküvőn találkozunk, az öltönyöm nálam van"
Mi a franc? Na jó, most már konkétan bőghetnékem támadt. Próbáltam hívni Robot, de megint nem vette fel. Ezt most direkt csinálja??
Próbáltam lenyugodni és visszamentem a földszintre. Kész. Feladom, hogy ma bármit is megértek.
Végre! Az átkozott telefon megszólalt! Épp a smikemmel voltak elfoglalva, anyu már készen volt. A kijelzőn Thara száma...
- Halló!
- Szia, bocs, hogy letettem, de éppen kocsiban ültem és semmit sem hallottam.
- Semmi baj, de hova mentél?
-Hát a helyszínre, megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Egyedül?
- Nem az egyik barátnőmmel. Miért?
- Semmi csak kérdeztem. Robbal nem találkoztál véletlenül?
- Nem. Miért kellett volna?
- Dehogy, csak úgy kérdeztem...
- Figyelj Kris baromi ideges vagyok... Már alig várom az esküvőt, de akkor is, annyi mindenre kell majd figyelnem. Kész vn már minden csak a ruhát és a fátyolt kell majd felvennem és még annyi idő van. Nincs kedved beülni velem valahova addig, hogy ne legyek egyedül?
- De persze... Csak mond, hogy hova menjek...
Thara megadta a címet és amint készen voltam elindultam. A ruhát nekem is csak a helyszínen kellett felvennem így nem volt gond, majd legfeljebb együtt megyünk. Ezek szerint Thara nem sáros a dolgokban... csak Rob...
-Kristen te meg hova mész?
- Thara hívott szüksége van rám, majd az esküvőn találkozunk!
- És hol van Rob?
Gyorsan bevágtam amgam mögött az ajtót, hogy ne kelljen felelnem ere a kérdésre. Amúgy sem tudtam volna mit monhatnék.
A cím egy hotel címe volt. A taxis negyed óra után kitett a bejáratnál. nem tudtam hova menjek pontosan egészen addig míg be nem léptem a hatalmas ajtón. Megláttam az üvegfalllal leválasztott bárt, és az ott iszogató Tharát.
- Szia Kris! Köszönöm,hogy eljöttél!
- Igazán nincs mit, gondoltam ha már ilyen kedves voltál velem ma, ennyit én is megtehetek érted.
- Kikértem az italod, remélem szereted.- mutatott a koktélra.
- Igen, köszönöm!- mondtam mosolyogva és azonnal bele is ittam, legalább ez megnyugtat egy kicsit.
- Zavarna ha rágyújtanék?- kérdeztem, mert már hosszú idő telt el az utolsó cigi óta.
- Nem. Még nem a mennyaszonyi ruhában vagyok, ennek a ruhának meg nem árt a füst- mondta nevetve. Nem tűnt idegesnek.
- Mi a baj Kristen? -idegesnek látszol.
Fürkészve néztem vonásait, de mielőtt válaszoltam volna még lehúztam az ital felét, hátha az jobb kedvre derít.
- Rob... Nem tudom, hogy hol van.
- Hogy hogy nem tudod? De az esküvőre jön ugye? Muszáj ott lennie!
- Igen. Azt írta sms-ben, hogy itt találkozunk, és hogy nála van az öltönye.
- Huhh akkor megnyugodtam. neki kell átadni a gyűrűket. Tényleg Kris nem is meséltél semmit még erről a helyes pasiról...
- Mire vagy kíváncsi?
- Például  mit dolgozik?
-Ö... Rob? Edző!
Hirtelen nem jutott eszembe olyan hazugság ami a lehető legközelebb állt volna az igazsághoz.
- Akkor azért van ilyen jó teste!
- Thara!
- Mi van, úgyis mindjárt férjhez megyek, ennyit engedj meg nekem!
-És milyen edző?
- Röplabda.
- Hát akkor tuti, hogy nem az edzésen találkoztatok. Amennyire emlékszem rád elég béna vagy  a sportokban...
-Igen... Bár azt hiszem ez neked mindig jól jött...
- Na igen... Mindig tudtam kinek kell annyira erőset ütni, hogy elvágódjon a homokban- nevetett Thara és nem tetszett a nevetése.
Kicsit megszédültem... talán már ez a kevés pia is megártott?
- Mi a baj Kris, nagyon fehér vagy!
- Nem érzem túl jól magam-montam, mivel az egész helység forogni kezdett velem.

68. Rész

68. Rész

Anyuék nem sokkal később hazaértek. Annyira megörültem Robnak, hogy egyből a szobámba rángattam, persze azért az illendőség határin belül mozogva, mivel magamon éreztem, anyu furcsálló tekintetét. Rob csodálkozva nézett rám, amikor becsuktam magam mögött a szoba ajtaját és fülig érő mosollyal mesélni kezdtem neki, hogy milyen beszélgetés zajlott le köztem és Thara közt.       
- Nagyon örülök, hogy nyitott feléd és te elfogadtad.- mondta Rob mosolyogva.
- Remélem, hogy ez így is marad, és nem kell majd benne csalódnom.
- Igen, én is. Egy pillanat csak elintézek egy hívást jó?
- Persze- mondtam, de azért furcsa volt, hogy kimegy a fürdőbe és nem hallhatom amit mond.
Lefutottam anyuhoz, hogy tudok-e valamiben segíteni neki, de már mindennel készen álltak. Volt még pár óra az esküvőig, amit Robbal szerettem volna tölteni. Visszamentem a szobába, hogy megnézzem végzett-e már. Pont akkor jött ki a fürdőből, amikor benyitottam az ajtón.
- Nincs kedved várostnézni velem?- kérdeztem boldogan, mert szerettem volna megmutatni a kedvenc helyeim.
- Nagyon szívesen mennék, de alig hogy letettem a telefont, telefonált az unokanővéred, hogy szüksége van rám a ceremóniapróbán, mivel én adom át a gyűrűket.
- Oh...
- És honnan tudta a mobilod számát?
- Szerintem a vőlegénye adta meg neki, mert amikor anyukáddal elvoltunk összefutottunk vel is.
- Tényleg... Anyu nagyon elviselhetetlen volt?- kérdeztem bűnbánó arccal.
- Nem, bár néha mintha flörtölni próbált volna velem...- mondta Rob nevetve.
- Na igen, ez anyu. Nem bír megmaradni ha jó pasit lát. Persze ez csak ilyen "kedvelem a lányom pasiját flört" nála, és nem amolyan Oprás "elakarom venmni a lányom pasiját" téma.
- Kicsim nehargudj, de mennem kell... Megpróbálok sietni, bár azt hiszem nem rajtam fog múlni.
- És mivel mész? Nem ismered ki magad a városban.
- Taxival, a címet felírtam. Ne aggódj már, nagyfiú vagyok.- mondta és kacsintott, majd magához húzott.
Már majdnem kilépett az ajtón, amikor még utánaszóltam.
- Hé nagyfiú, és a búcsúcsók hol marad?- nevettem.
Egybúől visszafordult hozzám és olyan csókott adott, hogy még a térdem is megremegett.
- Megfelel hölgyem?- kérdezte elégedetten, látva egyértelmű reakcióm.
- Meg, de azért ne bízd el magad ennyire!- ugrattam, aztán tényleg elengedtem, ha már egyszer sietnie kell.
A nagy semmittevésben kimentem az erkélyre rágyújtani, közben Robot néztem, ahogy a házelőtt áll és várja a kocsit. Az autó hamarosan befordult az utcába, majd lelassított. Hé, ez nem is egy taxi... AZ üveg sötétített volt, hasonlított Tom kocsijára, de azt nem láttam, hogy ki ül a volánnál. Rob körülnézett, majd azonnal bevágódott a kocsiba, ami a következő percben már sehol sem volt. Na jó... Ez nagyon érdekes... Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. Annyira megdöbbentem a látottakon, hogy nem tudtam hova tenni ami történt.
Gondoltam felhívom Tharát, hogy megtudjam nincs-e szüksége az én segítségemre is, mert hirtelen kedvem támadt Rob után menni.
- Hallo?
- Szia Kristen vagyok, csak azt szeretném kérdezni, hogy nem kell-e valamiben segíteni?
- Kivagy? Bocs nem hallok semmit, éppen kocsiban vagyok!-mondta majd letette. tényleg nagy volt a háttérzaj.
Hm... Éppen kocsiban van...Oké, rám jött egy enyhe paranoia, de aztán gyorsan elhessegettem, mert tudtam, hoyg Tharának milyen kocsija van és ez a kocsi, nem az a kocsi volt. Lementem anyuhoz, hogy elkérjem Mark számát, végülis ő a vőlegény, és ő is ott lesz, ahova Robnak mennie kellett.
- Miért turkálsz a telefonomban lányom?
- Csak Mark számát keresem.
- Ha jól tudom most ő most éppen a kocsiját díszítteti fel a nászútra.
- Oh... Én azt hittem, hogy ceremóniapróbát tartanak...
- Ilyenkor? Dehogy! Azt már pár napja megtartották. Én játszottam Rob szerepét.
-Mi?
- Persze butuskám! Jajj olyan szép lesz az a Mercédesz tele virágokkal és füzérrel.
- Az ezüst Mercédesz?!
- Persze, miért mit gondoltál?
- Dehát az nem Thara kocsija?
- Nem, dehogy! Neki egy sötétebb és kisebb kocsija van.
Nem tudtam megszólalni a döbbenettől. Újfent lebénultam és nem tudtam, mit tegyek... Ezt nem hiszem el! Az az álnoko kígyó! de Rob hogy mehetett vele, de főleg miért hazudott nekem? És ha mégsem Thara volt?
- Újra próbáltam hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Utána Robot próbáltam hívni, kicsengett, de nem vette fel. Naná... Biztos nem akar kétszer is a képembe hazudni. Ezt nem hiszem el. Oké, tegyük fel, hogy nem csal meg... De akkor meg miért kellett hazudnia?! Az a csók... Nem Rob nem tenne ilyet!! De akkor meg mi a fene van??

Friss: Hamarosan!

Most már elárulom nektek, hogy az a karácsonyi meglepim, hogy sok frisst kaptok ma. :)

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!! (L)

Thara és Kris ruhája

Thara

Kris ruhája

:D XD

Vááá miért vagytok még itt 16-an ilyen későőőn.... XD
Most tényleg írjak még egy részt? XD
Látom, hogy elálmosodtok..... lassan lecsukódik a szemetek...... és mélyen álomba szenderültök... XD És holnap délután kinyitjátok a szemetek..... és hopp-. a második friss XD :D :D

67. Rész

67. Rész

Amint kinyithattam volna a szám, már bent is volt és anyám ölelgette. Úgy éreztem magam a közelében, mint mindig azóta az este óta.

-         July! Olyan jól nézel ki!

-         Jaj Thara, te mindig olyan kedves vagy!

-         Hát milyen kedvesek leszek akkor, amikor meglátod majd az ajándékom!

-         Jaj nem kellett volna! Neked lesz esküvőd és még te hozol nekem ajándékot?

Majd végignéztem ahogy anyám kibontja az ékszerdobozt és kivesz belőle egy gyönyörű Swarovski  kristályokkal díszített nyakéket.

-         Ez gyönyörű kicsim! – mondta anyám meghatódva, majd megölelte Tharát.

-         Gondoltam jól mutat majd a ruhádhoz.- mondta Thara negédes, és ekkor jöttem rá, hogy mivel anyám is a család része, kifogástalanul kell majd kinéznie, és Thara csak azért vette neki a nyakéket, hogy bebiztosítsa magát. Gondolom meg sem kell kérdeznem, hogy anyám ruháját együtt vették-e…

-         Képzeld July, a vőlegényem gyémántokkal halmozott el tegnap. Olyan édes!

-         Igen Mark tényleg nagylelkű, látszik, hogy mennyire szerelmes beléd!

-         Ó, jaj de udvariatlan vagyok, te biztosan Robert vagy! – fordult Thara Rob felé, majd megölelte.

Felkavarodott a gyomrom.

-         Kristen, de udvariatlan vagy be sem mutatod nekem a barátod?

-         Nem…- dünnyögtem, és hirtelen nagyon sürgős dolgom akadt a hűtő környékén.

-         Robert Pattinson.- örvendek- hallatszott a válasz, naná egy tökéletesen udvarias angol…

-         Remélem majd jobban is megismerjük egymást Robert, ha egyszer szinte családtagok vagyunk.-mosolygott a csaj, de úgy hogy áhhh.

-         Jól van, térjünk a lényegre gyerekek! Thara miben tudunk segíteni?

-         Hát én elviszem Kristent felpróbálni a koszorúslányruháját, mert nem tudtuk ráméretezni, bár azért nagyjából remélem eltaláltam. Szép leszel hugica ne aggódj!-kacsintott rám, aminek hatására elképzeltem magam a világ legrondább ruháiban.

-         Ti addig Robert-tel

-         Csak Rob…

-         Rendben, akkor Robbal elmehetnétek a csokromért és bemutathatnád  Marknak is, ha már egyszer mellette fog állni az esküvőn.

-         Persze kincsem amit csak mondasz.

-         Nah Kristen te meg öltözz, mert megyünk!

-         Fel vagyok öltözve. –mondtam duzzogva.

-         Ugye tudod, hogy melegítőben vagy…

-         Tudom. Ugye tudod, hogy még nem az esküvőre megyünk?!

-         Jujj. Harapós, mint mindig. July… Nem is tudom kire ütött ez a lány, mert hogy nem tőletek örökölte ezt a stílust az is biztos.

-         Muszáj nekem elmennem veled? Mindegy milyen az a ruha, pár óra múlva úgyis felveszem!

-         Ne gyerekeskedj már, úgyis olyan régen láttuk egymást, tudom, hogy hiányoztam csak ciki lenne bevallani!

-         Naná! Az tuti…. Ha te mondod biztos úgy van. – szűrtem ki a fogaim közt, miközben végig a szemébe néztem.

Felmentem az emeletre a telefonomért, de átöltözni csak azért sem voltam hajlandó.

Hamarosan Rob is megjelent az ajtóban…

-         Hú te aztán tényleg nem bírod a csajt!- mondta félig komolyan félig nevetve.

-         Csodálkozol rajta? Azok után, amit meséltem.

-         Nem. De Kris az már olyan régen volt! Totál kedves volt anyukáddal a csaj és veled is…

-         Na jó, ezt most inkább hagyjuk…- mondtam, mert nem akartam veszekedni és reméltem, hogy ha Rob több időt tölt Tharával akkor is belátja majd, hogy milyen a csaj valójában.

Amikor lementem a lépcsőn Thara már útrakész volt. Lemondóan sóhajtottam és elköszönve anyutól kiaraszoltam vele a kocsihoz.

Gyönyörű ezüst színű Mercédesz-be ültünk be, bár nem is számította másra. Annyira egyértelmű, hogy a pénz miatt van a pasival… Talán még sosem dolgozott életében.

-         Jaj ne már Kristen… Miért kell velem mindig ilyen rondán viselkedned?

-         Most ezt komolyan kérdezed? Az oké, hogy anyámék és az egész család előtt játszod a jókislányt, de előttem igazán nem kell színlelned!

-         Jaj persze, te le vagy ragadva a múltban. Igen tettem ellened rosszat, de lépjünk már túl ezen hugi!

Döbbenten néztem rá… Egyszerűen nem akartam elhinni amit mond…

-         Jó figyelj Kris, ez életem legszebb napja, mert hozzámehetek a pasihoz akit szeretek. Szeretnék tisztalappal indulni nálad.

Na jó, hát erre egyáltalán nem számítottam. Most mit tegyek, ha tovább bunkózom, akkor tényleg tajparasztnak fogok tűnni, ha viszont egyből behódolok neki, azzal ugyanolyan naiv leszek, mint például anyu.

-         Tudod mit Thara, szeretnék neked hinni, de azért ez ennyi év után nem megy ilyen egyszerűen. Úgyis együtt töltjük a napot, majd utána visszatérhetünk rá…

Valahogy nyugodtabb lettem ezután a beszélgetés után, de azért a kis ördög még bennem bujkált, vagyis inkább attól tartottam, hogy benne…

Hamar a ruhaszalonhoz értünk, ahol nagy volt a sürgés forgás!

-         Itt a te ruhád Kristen!- fektetett le elém egy nejlonzacskót. Ahogy cipzározni kezdtem, lassan a lélegzetem is elállt. A ruha gyönyörű volt! A színe halványsárga volt és enyhén abroncsos. Szegélyét apró gyöngyök borították.

-         -Thara ez biztos, hogy az én ruhám?

-         Persze! Csak nem gondolod, hogy sárgában megyek férjhez! – nevetett unokanővérem.

-         Gondoltam a sárga jól megy majd a hajad színéhez… De ha nem tetszik, sajnálom, de nincs idő újra…. mondta sajnálkozva.

-         Dehogynem ez gyönyörű!

-         Akkor örülök… Ez pedig itt az enyém!- mutatott egy másik becsomagolt ruhára.

-         Nah felpróbáljuk őket?

Mosolyogva bólintottam. Nem, engem egy ruhával nem lehet lekenyerezni, viszont ahhoz képest amire számítottam, ez nagyon kedves volt tőle!

Még a méret is passzolt. A varrónő pár dolgot még igazított rajta, de egyébként tökéletes…

-         Na milyen?- lépett elő Thara is a próbafülkéből.

Ahogy ránéztem… Egyszerűen káprázatos volt. Az én ízlésemnek ugyan giccses, de rajta tökéletesen mutatott. 

-Gyönyörű vagy!- mondtam teljesen őszintén.

- Te is hugi! – nah akkor itt végeztünk is.

Hazafelé olyan jól elbeszélgettünk, olyan volt, mintha kicserélték volna. Boldog voltam. Őszintén boldog. Anyuék még nem voltak otthon, Tharának pedig fodrászhoz kellett mennie. Gyorsan ebédet készítettem és alig vártam, hogy elmondhassam Robnak, mégis csak igaza volt…

Friss XD 10-kor! A 2. friss később! De ma!

Apologize......................................................

Oké........ Most már hivatalosan is ég a fejem! Lehet anyázni nyugodtan........
Friss holnap. Kárpótlásul kettőt kaptok. A héten nem lusta voltam, csak mindig estére hagytam az írást és naná, hogy közbejött valami, ma pl anyu. Mondom, nincs kifogás. Ez már tényleg sok halasztás volt. Mindig csak holnap, holnap, aztán még mindig semmi. Nyugodtan írjatok seggberúgós komikat.

Magyarázkodnivaló!

Sziasztok! 1000 bocs amiért megint kimaradt pár nap, de a kórháztéma ma megoldódott, úgyhogy remélem itt is visszaáll a rend, már ami engem illet.
A gépem is vacakol, de elvileg januárban lecserélem, addig is elnézést mindenkitől akinek FB chat!- ben nem válaszoltam, csak folyton lefagyott a kis drága.

Üdvözlök minden új olvasót. Örülök, hogy új arcok is feltűnnek közben. A komikat nagyon szépen köszönöm mindenkinek! A történet holnap folytatósik, és a Karácsonyi meglepetést sem felejtettem ám el!!! (L)

Bibinek pedig megcsúszva ugyan, de nagyon Boldog Szülinapot kívánok!!!! (L)

66. Rész

66. Rész

Reggel csodák csodájára kipihenten és jókedvűen ébredtem. Rob még édesen szuszogott alattam és nem is állt szándékomban felébreszteni. Az órára néztem fél 10-et mutatott. Azzal ütöttem el a maradék fél órát, hogy őt néztem, miközben alszik. Szempillája néha megremegett és ajka is mosolyra húzódott. Talán éppen álmodik valamit…

A kisördög csak nem hagyott nyugodni… Óvatosan lejjebb csúsztam testén, be egészen a takaró alá. Megcsókoltam hasát, majd belső combját és végigsimítottam boxerén.

Visszacsúsztam mellkasához és bőrét apró csókokkal borítottam. Pár perc múlva, mint aki jól végezte dolgát kibújtam a takaró alól és fejem vállára helyezve tovább néztem kisimult vonásait és szája újból mosolyra húzódott. Na most már tényleg érdekel miről álmodik!

-         Kris… Ez nagyon nem ér ám, hogy éjszaka nem hagysz aludni, reggel meg nézed ahogy alszom közben meg felizgatsz.- morogta édesen és szinte már nevetett, de szemét még mindig nem nyitotta ki.

Na bumm! Hát erre nem számítottam. Egyrészről elpirultam, másrészt pedig nyakába kuncogtam.

-         Egyébként nagyon gyorsan abbahagytad… nem voltál túl kitartó!- nevetett Rob ismét és lassan kinyitotta csillogó szemeit.

-         Azt hittem alszol! Egyénként mosolyogtál álmodban. Mi szépet álmodtál?- kérdeztem és felkönyököltem, hogy közelebbről csodálhassam szemeit.

-         Hogy mit álmodtam? Pontosan azt amire ébredtem- mondta és a takaró alatt végigsimított meztelen bőrömön, amitől meg hirtelen még a lélegzetesem is elállt.

-         Csak nem fázol?- kérdezte csodálkozva.

-         Nem, csak azt hiszem így reggel még érzékenyebben reagálok rád.- mondta miközben

-         Igen… Én is rád!- mondta és jobb lábam feljebb húzva, még jobban csípője köré vonta testem.

-         Azt hittem ez nekem nem szól, csak a reggelnek- nevettem, mert megéreztem vágyát.

-         Hát… Ez igaz lenne akkor, ha nem épp rólad álmodtam volna, na meg ha nem arra ébredek hogy…

-         Ó, tehát rólam álmodtál!- mondtam nevetve, mert az előbb csak az érzésre célzott, arra nem, hogy álmában is én voltam a partnere.

-         Kris… Néha nagyon lökött vagy remélem tudsz róla- mondta duzzogva és a fenekemre csapott.

-         Tisztában vagyok vele! Bár ha a fenekem csapkodod akkor a te lökött barátnőd nem sokáig lesz ilyen nyugodt és mozdulatlan. – mondtam sóhajtva, majd belecsókoltam nyakába.

-         Hm… Mikor is kel felkelnünk?

-         10-kor-mondtam lemondóan, mivel az óra már háromnegyed tízet mutatott.

-         Ami azt jelenti, hogy van negyed órán, plus még egy negyed a fürdésidővel…

-         Fél óra elég hosszú idő- mondtam cinkosan és felültem, hogy ő is megmozdulhasson.

Ahogy alkalma nyílt rá, egyből felült, sőt felállt. A fenekem alá nyúlva engem is magával emelt, és éreztem ahogy a takaró abban a pillanatban lecsúszik rólunk. Magával vitt a fürdőbe, és megnyitotta a csapot.

-         Egy picit melegebbre állítanád, mint magadnak szoktad? –kérdeztem, de a válasz jobban átmelegített, mint a forróvíz.

-         Szerintem pár perc múlva már a langyost jobban fogod kívánni, mint a meleget!

Nem is szóltam többet csak minden szenvedélyem beleadva hosszan megcsókoltam őt.

Lehámozta rólam a rövidnadrágot miközben én megszabadítottam alsójától.

Beállt velem a víz alá, amitől bőröm váratlanul megborsódzott. Még mindig karjában tartott és mivel tudtuk kevés az időnk, egyikünk sem akarta sokáig halasztani az élvezeteket.

Újabb szenvedélyes csók következett, de most már kezeink is izgatták a másikat és tényleg érzékenyebb voltam, mint máskor. Már az érintése is őrjítő volt, nem tudtam betelni vele. Mindenhol őt akartam érezni, teste helyenként az enyémhez simult és őrjítő volt minden pillanat egészen addig míg magamban nem éreztem égő vágyát, szinte sikítani tudtam volna a gyönyörtől. Még nem kezdett el mozogni, csak mellem csókolta és helyenként fogával karistolt puhán és érzékien. Imádtam minden mozdulatát és egyre szorosabban nyomtam csípőm övéhez, s nem bírtam tovább mozogni kezdtem.

Ekkor érkezett el nála is a holtpont. Próbált még kényeztetésemre koncentrálni, de egyszerűen már ő sem bírta tovább. Nem is hagytam, előbb nyakát csókoltam, majd ajkát, de olyan szenvedéllyel, hogy szinte csípőm és ajkam ritmusa tökéletes összhangban volt.

Rob hevesen reagált minden mozdulatomra és nemsokára hátam a csempének feszült és nyögéseim visszhangot vertek a fürdőszoba falain.

Igaza volt… Testem szinte lángolt a szenvedélytől, a víz hőmérséklete pedig így langyosan volt tökéletes. Izgató volt, ahogy a vágy hullámaival együtt folyt végig testemen, és Rob felsőteste csillogott a víz gyöngyözésében.

Lábammal egyre lazábban öleltem csípőjét, mivel minél nagyobb teret szerettem volna biztosítani számára. A tempót addig gyorsítottuk, hogy szinte már a zuhanyzókabin is megremegett. A vérem olyan hevesen pulzált, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha valahol csak úgy gondol egyet és előbuggyan bőröm alól.

Rob lassított a tempón, én pihegve próbáltam mozgósítani maradék erőimet, de ez a lassabb tempó, ahelyett, hogy váratta volna a véget, csak egyre inkább fokozta az élvezeteket. Rob tökéletesen tisztában volt ezzel, és minden egyes lökése mély volt és pontos. Azt hiszem enyhén hátába karmoltam, amikor elért az orgazmus és ha Rob nem tartott volna végig erősen, most biztosan összeroskadtam volna. testem vonaglott és különböző hullámokban tört rám minden édes érzés. Rob pár másodperccel később csatlakozott hozzám és ehhez a csodálatos érzéshez. Ajkai szétnyíltak, feje hátrafeszült.

Ahogy mindketten fellélegeztünk és magunkhoz tértünk a kábulatból Rob óvatosan letett, majd tusfürdőt nyomva tenyerébe finoman bőrömbe masszírozta. Én is ugyanezt tettem, és ahogy egymást fürdettük, rájöttem, hogy ez az egyik legromantikusabb dolog a világon.

Testemnek is jól esett a kényeztetés és szinte felpezsdültem az előző „fáradalmak után”.

Miután megtörölköztünk és melegítőbe bújtunk azonnal lesiettünk anyuhoz. Negyed órát késtünk, de azt hiszem mindketten úgy döntöttünk, hogy megérte.

-         Jó reggelt- mondtuk mosolyogva és leültünk reggelizni.

-         Nektek is jó reggelt- mondta anya, de olyan fura mosollyal, hogy őszintén megbántam amiért nem fogadtam meg bátyám zenés tanácsát.

-         Ha végeztetek a reggelivel azonnal indulunk a kastélyba.

-         Kastély milyen kastély?- kérdeztem, miközben majdnem félrenyeltem.

-         persze nektek nem is mondtam. Fél órányi útra innen, vidéken lesz az esküvő egy festői környezetben, pont amilyen Tharához illik.

-         Kihez megy férjhez egy herceghez?-kérdeztem félig irónikusan félig keserűen.

-         Hát ha nem is herceg, de gazdagnak nagyon gazdag az a férfi.

-         Férfi… Hány éves 80?

-         Kristen ne legyél már ilyen rossz indulatú! Most lesz 37.

-         Hát egy jó tíz év akkor is van köztük, biztos nagy a szerelem… dörmögtem magam elé.

-         Kristen!

-         Jól van befejeztem!

-         Nem értem miért kell ilyen rosszindulatúnak lenned az unokanővéreddel szemben.

-         Ja… Én sem. Hiszen ő tökéletes!

-         Te féltékeny vagy rá?

Erre nem válaszoltam, mert féltem, hogy olyat mondok, amit anya nem tesz ki a polcra…

Éreztem ahogy Rob végigsimít combomon és ez megkönnyítette a dolgokat.

Csengettek.

-         Kinyitnád?- kérdezte anyu még mindig egy kicsit bosszúsan.

-         Persze. – mondtam majd az ajtóhoz siettem.

Ahogy kinyitottam az ajtót, elfogott a rosszul lét… Hang nem jött ki a torkomon csak álltam és egyszerűen lefagytam.

- Na mi az hugica hol a jó modor? Meg sem öleled imádott unokatestvéred?.......

Friss a megasztár előtt :D

Ti kire szavaznátok /azon kívül, hogy szar az egész stb.. de ettől függetlenül?/

:))

Végigfutottam a szememmel a blog adatait és nagyon szépen állunk (L)
Mivel több kerek számhoz is közelítünk úgy döntöttem, hogy készülök nektek egy kis meglepivel.  Ha meglesz a 100 rendszeres olvasó, 50 Fb követő és 100 ezres látogatottság kaptok tőlem egy meglepit  (L)

65. Rész

Na jó, ez most nagyon rövid lett, de ígérem, most már gyorsan jön a folyti :)

65. Rész

Nem hagytam időt kérdéseire, csak lágyan megcsókoltam és reménykedtem abban, hogy reggelre mindketten eltudjuk majd felejteni ezt a borzalmas estét.

Rob először csak hosszasan nézett és csókja gyengébb volt, mint a tavaszi zápor, de nem akartam ilyen könnyen feladni a próbálkozást a felejtésre.

Pólóját feltűrve végigsimítottam kezemmel mellkasán, és igyekeztem magabiztosan helytállni tervem bevégezésével. Rob a kezem után nyúlt és a szíve fölé vezette, majd halkan a nyakamba suttogott.

-Ne érdekeljen a múltam, mert a jelenem és a jövőm a tiéd, ez itt érted és neked dobog.

A lélegzetem elakadt és mozdulni sem bírtam. Annyira nem számítottam egy ilyen gyönyörű mondatra ezután az este után, hogy még a könnyem is kicsordult.

Kezem még mindig szívén nyugodott, de néma sírásom nem múlt el, és Rob ahogy ezt észre vette, magához szorított és semmit sem kérdezett.

Még mindig ölében ültem és nem is akartam innen elmozdulni. Már nem fűtött a szexuális vágy, egyszerűen erre volt most szükségem. Ő sem akart most semmit, csak ránk húzta a takarót és velem együtt kicsit lejjebb ereszkedett az ágyon, hogy mindketten kényelmesen feküdjünk. Nem akartam, hogy csak ő vigasztaljon engem, hiszen mindketten sérültünk ha csak egy kicsit is, ezért végigcsókoltam nyakán, puhán és gyengéden, majd füle mellett feltértem arccsontjára és végül arcát borítottam be csókjaimmal.

Rob gondolt egyet, és lehúzta pólóját, majd az enyémet is. Olyan jól esett, hogy bőrünk nagyobb felületen érintkezett, szinte teljesen megnyugodtam, miközben ő hátam simogatta a takaró alatt én pedig arcélén simítottam végig hüvelykujjammal egészen addig míg végül elnyomott az álom.

Álmomban egy esküvőn jártam. Külső néző voltam csupán, egyetlen vendég sem vett észre, mintha láthatatlan lennék. Egészen hozzászoktam ehhez az állapothoz, talán azt is érzékeltem valamilyen szinten, hogy ez csak egy álom, itt nem történhet velem semmi rossz.

A zene megszólalt, és a vőlegény, aki eddig lázasan beszélgetett egy másik fiúval, most a helyére állt, hogy aztán ragyogót tekintettel várja kedvesét. A mennyasszony kecses alakja megjelent valahol a sorok végén, arcát hosszú csipkefátyol takarta és olyan eleganciával lejtett végig a sorok között, hogy egy topp modell is megirigyelte volna. A tömeg felsúgott, és mindenhol „szép” és „gyönyörű” szavak hangzottak el… Én szinte szájtátva bámultam őt, mintha megigézett volna. A vőlegény mellett álltam, s a mennyasszony mellém állt, de mintha nem is jövendőbeli férjét nézte volna, hanem engem, talán ő az egyetlen, aki mégis lát?

Lassan bólintott, és kezeim szinte maguktól mozdultak meg, tudtam mire kér, arra, hogy emeljem fel fátylát. A drága olasz csipke selymes lágysággal siklott végig kezemen, ahogy egyre feljebb és feljebb araszoltam vele, az ara feje búbja fölé. Ahogy arcát megláttam, kacéran rám mosolygott és én vágyat éreztem, vágyat, hogy megcsókoljam, ajkunk összeért és a földöntúli szépség úgy csókolt, hogy szinte egész testemben remegni kezdtem. Átölelt, sőt szorított, mintha sosem akarna elengedni többé. Ahogy egy kicsit észhez tértem a káprázatból, hirtelen undorodni kezdtem magamtól és próbáltam tőle elhúzódni, de nem engedett. Arca állatias vadságot és mérhetetlen dühöt tükrözött, szinte szörnyszülötté vált, mielőtt menekülni próbálhattam volna, éles fájdalom hasított mellkasomba és összegörnyedve feküdtem a tükörpadlón, miközben szívem a szörnyszülött kezében lüktetett tovább. Üres mellkasomból jéghideg levegő áradt szét testemben és még utolsó tekintettemmel láttam magam a tükörben, amint fehér, holtra vált arcom, nem is a sajátomként tekint vissza rám, hanem Rob arca és Rob teste fekszik élettelenül…

Felriadtam és olyan hangosan ziláltam, hogy Rob is felébredt. Egy kicsit oldalra csúsztam testén, de alapjában véve, még mindig ugyanúgy feküdtünk. Szívem őrjítő tempóban zakatolt, de legalább meggyőződhettem róla, hogy még a helyén van.

Az órára néztem, amely hajnali hármat mutatott.

-         Kristen mi a baj?- kérdezte Rob aggódó tekintettel.

-         Semmi, ne haragudj csak rosszat álmodtam!

-         Elmeséled?

-         Nem! Kizárt, nem tudom.. annyira, élethű volt! Mindjárt megnyugszom, csak… Csókolj meg, és szoríts magadhoz kérlek!

Valahogy sikerült megnyugodnom, bár a szörny képe és a fájdalom még most is kísértett.

Rob még a hajam simogatta mikor újra elaludtam és végre egy állom mentes alvást tudhattam magam mögött.

Friss 2

Ma este 8-9 köszött! :)

Friss

Mára ígértem, de közbe jött egy kórházas téma ami miatt kicsit ideges vagyok /nekem nincs semmi bajom és a chatben is megtaláltok, csak jah.../ Friss holnap, valószínűleg már délelőtt.

Nyahhhhh

Már nem duzzogok.... :D
Remélem semmi bántót nem írtam és senki sem sértődött meg semmin.
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik utólag kommenteltek, akik az előző bejegyzéshez kommenteltek, és persze a csajoknak akik a chatben felráztak :D
Biztos lesz még ilyen mélypont, de majd igyekszem nem hülyeséget csinálni, csak hasonlóan ehhez kiírni valamit. :)
Nincs komihatár rendben? De azért szeretném, ha írnátok, mert nekem meg ez esik jól, és ebből tudom leszűrni, hogy hogy is állunk egymással.... Na meg a chatből, mivel oda is írhattok nyugodtan :D
Szóval köszönöm mindenkinek és friss este :)

------

13 komment....... Jó, én nem fogok sem hisztizni sem fenyegetőzni. Akik komiztak azoknak nagyon szépen köszönöm :) . Azt az egyet nem értem, hogy ott van a kommenttel kapcsolatos szavazás, ahol olyan eredmények jöttek ki, amik az oldalon egyáltalán nem látszanak... Viszonylag sokan pipálták azt a verziót, hogy szívesebben komiznak ha nincs komihatár... Megcsináltam. Akkor  ők ilyenkor hol vannak?
Jó mindegy, mondom én nem bántok senkit. Ha nyamvadt 15 komit nem lehet kérni, akkor az minősíti a történetet és az írót is. Nincs többé komihatár. Mi a fenének?  Friss: Még nem tudom mikor.

64. Rész

64. Rész

Rob félig lehúzott pólóval ült ágyamon és épp övét bontogattam, amikor hirtelen kopogtattak az ajtón.

-         Ki az?- kérdeztem lihegve- persze a kérdés önmagában azt hiszem csak költői volt, mivel a tesóm bulizott és sosem vette a fáradtságot, hogy bekopogjon, csak rendszerint rám törte az ajtót.

-         Én vagyok az kicsim, bemehetek?

Amilyen gyorsan csak tudtuk rendbeszedtük magunkat, és amikor az ajtó kinyílt kissé illedelmesebb pózban ültünk az ágyon, csak a kitámasztott kezünk ért össze egy apró felületen.

-         Mit szeretnél anya?- kérdeztem és próbáltam normalizálni légzéseim számát és mélységét.

-         Megbeszélni veletek a holnapi menetrendet. Korán kellene kelnünk… Még így is, hogy Cam lemondott a nagy szülinapról velünk, legkésőbb tízkor talpon kéne lenni…

-         Rendben szerintem ez nem probléma- néztem Robra, kinek arca egyértelműen kifejezte, hogy nála a tíz óra nem épp a koránkelés órája. Na igen.. Mi Stewartok hétvégén rendszerint délutánig alszunk, így többé- kevésbé még az ebédel is spórolva.

-         Anya pontosan mit kell majd csinálni? Sosem voltam még egyetlen esküvőn sem, legalábbis nem emlékszem rá.

-         Hát először is mindenben segítenünk kell Tharának, amire csak szüksége van. Ha kell, feltűzni a haját, elfutni a tortáért , díszíteni bármi.

-         Komolyan? Azt hittem erre külön embereket szoktak felkérni… - mondtam hitetlenkedve, mert biztos voltam abban, hogy én lennék az utolsó ember, akit bárki is megkérne, hogy tűzzem fel a haját, pláne, hogy Tharáról beszélünk.

-         Persze, hogy vannak emberek, de egy ilyen esküvőnél bári közbe jöhet. Általában a legfontosabb napokon minden a feje tetejére áll.

-         Rendben, majd próbálok nem útban lenni. mondtam, hogy anyát megnyugtassam, bár tudtam, hogy nem pont erre a válaszra számított.

-         Jaj kicsim, annyira szeret téged az a lány! Mondta is, hogy nem véletlenül téged kér fel elsőszámú koszorús lánynak.

Erre csak vágtam egy grimaszt, amit nagyon reméltem, hogy anyám nem vett észre.

-         Ó Rob, majdnem elfelejtettem, Thara szeretne téged megkérni arra, hogy állj majd a vőlegény oldalára, te is elsőszámúként, és akkor így Krissel együtt vonulhattok majd.

-         Ez nagyon kedves tőle. – mondta Rob olyan meggyőzően, hogy szinte már árulónak éreztem.

-         Köszönöm az ő nevében is! Örülök, hogy ilyen hamar a család részévé válasz. – mondta anya szinte meghatódva.

-         Jules részemről a megtiszteltetés!- mondta Rob ismét, egy elbűvölő mosoly kíséretében, amitől már szinte majdnem elfelejtettem előző válaszát.

Ennyire jóban vannak anyával, hogy már tegező viszonyban vannak? Ez annyira furcsa.. Ahogy az is, hogy itt ül a szobámban és mégis olyan természetes…Mintha mindig így lett volna.

-         Akkor nem is zavarlak titeket tovább.. A többit, majd holnap meglátjuk. Jó éjt!

-         Neked is!- mondtuk kánonban, majd ahogy az ajtó becsukódott egyből Rob felé fordultam.

-         „Ez nagyon kedves tőle”? Komolyan?- keltem ki magamból, persze azért csak a visszafogottabb stílusomban.

-         Kris nézd.. Erre most mit tudtam volna mondani? Azt az egyet beismerheted, hogy ez az egy húzás tényleg kedves volt az unokatestvéredtől akárhonnan is nézzük.

Erre nem válaszoltam, Egyszerűen annyira megbántott a múltban, hogy onnantól kezdve becsuktam a fülem, bárki bármi jót is mondott róla. Én tudtam, hogy milyen és fájt végignézni, ahogy szépen lassan mindenkit maga mellé állít anélkül, hogy bármit is tehetnék. Túl sokáig hallgattam ahhoz, hogy ennyi idő elteltével vallomásom bármit is megmásíthatna. Ha elmondanám például anyunak, hogy az ő kis szeretett Tharája, egy hárpia, és azt is, hogy miért gondolom így, biztosan azzal jönne, hogy akkor még kicsik voltunk, és hogy azóta Thara is biztos sokszor megbánta tettét. Persze… Talán én is így gondolnám ennyi idő elteltével, ha közben az évek alatt nem lett volna az a többi kis „kedves” megnyilvánulása irányomba.

Rob úgy éreztem, hogy ezúttal nem igazán fogta fel, hogy ez bennem mennyire mély és bántó, ugyanis hirtelen befordulásomra csak egy csók volt válasza, melyet újabb és újabb követett egészen addig, míg újra alatta nem feküdtem. Most azonban, nem kezdtem őt eszeveszettül vetkőztetni, inkább csak hagytam, hogy csináljon, amit akar. A gondolataim  valahol a múltban jártak és csak lopva érzékeltem Rob kezét testemen vagy csókját számon. Egyszer csak úgy tűnik mégis megneszelt valamit, mivel minden tevékenységet abbahagyott, és testét rólam, mellém helyezve felkönyökölt és az arcomat nézte.

-         Mi a baj?-kérdezte aggódva.

Nem válaszoltam. Ha ez előbb nem értette, holott elmeséltem már neki ezt a történetet pár nappal ezelőtt, akkor most sem fogja.

Hirtelen eszembe jutott egy másik megválaszolatlan kérdés…

-         Még nem válaszoltál… Hány lány mutatott már be a családjának?

-         Egy.- mondta könnyedén.

-         És ő…… - nem tudtam mit kérdezzek, de valójában a lányokkal kapcsolatos múltja érdekelt volna…

-         Két évig jártunk.- felelte egyszerűen.

-         Oh… És miért lett vége?

-         Egyszerűen meguntuk egymást., Fiatalok voltunk… Amolyan gimis szerelem. Legalábbis akkor szerelemnek gondoltam.

-         És rajta kívül hány lánnyal jártál?

-         Voltak pár hónapos kapcsolataim, de azok egyáltalán nem voltak komolyak, inkább csak amolyan…. Érted…

-         Szex.- mondtam olyan könnyedén, hogy magam is meglepődtem.

-         Igen…

-         És egyéjszakás kalandok?

-         Nézd Kris… A fiúkkal sokat zenéltünk és koncerteztünk. A lányok ragadtak ránk, de persze csak egyfajta lányok. Gondolj bele… Fiatal voltam, nem kellett elszámolnom a szüleimnek semmivel, ittunk, buliztunk. Párkapcsolatom nem volt, szabad voltam.

Nem feleltem, csak próbáltam megemészteni a hallottakat. Persze tudtam pontosan, hogy ezek miatt nem haragudhatok rá, csak egyszerűen olyan tapasztalatlannak éreztem magam az ilyen pillanatokban.

-         Kris…?

-         Rendben oké-oké, csak tudni szerettem volna.-mondtam végül.

Az ölébe húzott és végigsimított hátamon.

-         Nem számít, hogy mi volt a múltamban, megmondtam neked, hogy ilyet soha senkivel nem éreztem még, int veled. Ez az első igaz szerelem az életemben és az első olyan párkapcsolat, amit nagyon komolyan veszek.

-         Ezek szerint megcsaltad őt?- nem tudom ezekből a szép mondatokból, miért pont erre a következtetésre jutottam, de hangulatom még mindig nem volt túl fényes.

-         Az attól függ mit értesz megcsaláson…- mondta bűnbánón.

-         Mindent!- ezt meg hogy érti? Nálam egy csók is megcsalás!

-         Akkor igen, többször is… Ahogy ő is engem.

-         Akkor meg miért maradtatok együtt?

-         Mert amint már mondtam ez egy gimis kapcsolat volt, ami sokkal inkább épült közös barátokra, bulizásra és szexre, mint gondoskodásra és szerelemre.

-         Tehát neked egy csók nem számít megcsalásnak?

-         De igen. Persze, hogy annak számít. Emlékezz vissza már akkor milyen féltékeny voltam, amikor Ed egyáltalán csak szóba állt veled, azon az estén.

-         Igen, emlékszem, hogy mondtad…

-         Nézd… Nem szeretném ha a múltam miatt bármi rosszat gondolnál rólam. Túl vagyok már sok mindenen, de attól még én, én vagyok. A Rob, akit megismertél. A rossz és a jó énem is.

-         Persze, tudom, csak… Nekem nem voltak ilyen dolgaim, és ez annyira…

-         Pont ez a gyönyörű benned! – Többek között- tette hozzá gyorsan. Nekem az olyan lányok, csak a szexre kellettek, de eszem ágában sem volt még csak kapcsolatot kezdeményezni velük, akár csak baráti szinten is.  Tudtuk, hogy kik azok, akiket egy éjszakára el lehet vinni, de ennyi. Tiszteltük őket… Egyetlen éjszaka. Aztán érzelemmentes idegenekké váltak. Te azonban teljesen más vagy. Különleges.

-         Köszönöm.-nyögtem ki, mert ismét csak nem tudtam mit mondani.

Rob ismét a hátam kezdte simogatni, de valahogy nyugtalan voltam és egy kicsit egyedül kellett lennem ahhoz, hogy lerendezzek pár dolgot magamban.

-         Elmegyek zuhanyozni!- mondtam hirtelen és felálltam, hogy a bőröndömből kihalásszam a tusfürdőt. Nem nem mintha itthon nem lenne, de annyira zavart voltam, hogy már azt sem tudtam mit teszek. Ruháért inkább a szekrénybe nyúltam és kivettem egy régebbi rövidnadrágot és ujjatlant, majd bevonultam a fürdőbe.

Ahogy magamra maradtam erőtlenül roskadtam le a járólapra, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Csak ezt a hétvégét éljem túl… Annyira előjöttek bennem a régi elfojtott érzések és fájdalmak, hogy a Robbal való beszélgetés már csak olaj volt a tűzre. Tudtam, hogy ha ezt egy órával ezelőtt beszéljük meg, akkor sokkal nyugodtabban állok a témához, és nem kavart volna fel duplán ez az egész. Engem nem érdekel, hogy milyen volt régen, vagy miket tett, csak engem szeressen és ne csaljon meg soha. Azt hiszem egy kicsit mindig szerettem volna úgy gondolni rá, mint Edwardra, abban a filmben, amit láttunk. Ron is pont olyan „ősi” volt a szememben, a gondolkodásmódja, választékos beszédem és mindent tudó tekintete miatt. Viszont abba nem gondoltam bele, hogy míg a filmben Edward a régi rend erkölcse miatt szinte még érintetlen volt, addig Rob a mai világ szülötte és ez a világ nem éppen a szűz fiúkról híres.

Mindazonáltal, örültem, hogy ebben is őszinte volt és teljes mértékben felfogtam azt a különbséget melyet érzékeltetni próbált. Azért kellett kijönnöm egy kicsit, mert féltem, hogy fájdalmam és haragom múltam miatt, az ő múltja miatt rá fogom zúdítani, pedig valójában nem az ő hibája. Nem akartam hárpiának tűnni, hiszen sosem viselkedtem úgy, még akkor sem amikor indokolt lett volna.

Már vagy negyed órája bezárkóztam, és a zuhanykabinnak még csak a közelébe sem kerültem. Gyorsan levetkőztem és megengedtem a vizet. Olyan forróra állítottam amekkora forróságot csak eltudtam viselni, hogy egy kicsit lenyugodjak.

Amikor megtörölköztem és felöltöztem váratlan kopogás törte meg a csendet.

-         Kris jól vagy?- kérdezte Rob odakintről és hallatszott hangján, hogy tényleg aggódik.

Válasz helyett inkább kinyitottam az ajtót.

-         Persze ne haragudj! Biztos te is fürödni szeretnél már.

-         Igen… De már egy órája bejöttél… Mi a baj?

-         Csak hosszú volt a, ami nap.- mondtam és egy apró csókot nyomtam szájára. Amíg fürdesz lemegyek iszom egy teát.- mondtam és már el is hagytam a szobát. Fél szemmel még láttam, hogy az ajtóban áll és nem mozdul, de aztán már lefelé szeltem a lépcsőket.

Muszáj volt rágyújtanom, így amíg a tea lefőtt kimentem a ház elé. A cigi nagyon jól esett és nyugtatóan hatott idegeimre. Mire visszamentem a tea már kész is volt, a kedvencem… Szilva-vanília és fahéj keveréke. Váram egy kicsit, hogy hűljön, és közben sms-eztem a lányoknak, hogy minden rendben és megérkeztünk. Na igen… Így pár órával később, int ígértem.

A tea lassan hűlt, de végül mire megittam már teljesen nyugodt voltam. Elmostam a csészét és visszaindultam az emeletre.

Rob már az ágyban feküdt és aludt, bár párnája fel volt polcolva félig ülő helyzetbe. Ezek szerint engem várt…Én meg már megint eltűntem egy fél órára. Annyira megsajnáltam… Elképzeltem magam egy hasonló szituációban és tudtam, hogy ha Rob viselkedett volna így, most rettenetesen meglennék ijedve attól, hogy valami rosszat tettem, amiért így bánik velem. Pedig nem rá haragudtam csak… Annyira rosszul jött ki minden. Arca még így, alvás közben is szomorkás volt, pedig láttam már ezt az arcot párszor ilyen helyzetben ahhoz, hogy tudjam ez most más.

Hogy tehetném helyre a dolgokat? Talán ébresszem fel? De mégis mit mondhatnék neki?

Inkább csak valahogy éreztetnem kellene vele, hogy szeretem és, hogy nem rá haragszom.

Felmásztam az ágyra és óvatosan az ölébe helyezkedtem, szembe arcával. Nem ébredt fel.

Apró csókot leheltem szájára, amitől egy kicsit megmozdult. Újabb csókomra, csókkal válaszolt, és résnyire nyitotta szemét. Pillantása szokás szerint lebilincselt, de tekintete most egyszerre volt szomorú és kérdő…