21. Rész
A tegnapi nap elég furcsán sikerült, de végül mosolyogva kerültem ágyba valamikor hajnali négykor. A lányok még lefekvés előtt elmesélték, hogy miről maradtam, le én nem szerettem volna velük megosztani énekes élményeimet, mert abból csak felesleges sértődés és találgatás lett volna. Ők már sokszor próbáltak hasonlóra rávenni, de mondjuk úgy Rob meggyőzőbbnek bizonyult. Kiderült, hogy a fiúk tegnap új számot adtak elő és hasonló sikereket értek el, mint előtte éjjel. Shane Tomról áradozott, de ugyanakkor elmesélte, hogy Tom figyelme ne volt tökéletesen osztatlan ugyanis megismerkedett egy Puszmó nevű lánnyal, akit haza is kísért mivel az édesanyja telefonon hívta, hogy azonnal mennie kell.
Nem tudom, hogy alakult ezután Tom estéje, mert mint kiderült nem tért vissza a szórakozóhelyre. Azért sejtéseim vannak. Shane miatt nem aggódtam túlságosan, mert ő kicsit olyan, mint Tom csak lányban. Olyan dumája van, hogy bárkinél bármit el tud érni, de komoly kapcsolatra még nincs felkészülve.
Az éjszakám álomnélküli volt, pedig nagyon szeretek álmodni. Reggel Tom sms-e ébresztett.
Visszaaludtam. Mire fél óra múlva felkeltem teljesen megfeledkeztem az ébresztő zaj forrásáról. Lezuhanyoztam és a gép elé ültem, hogy lássam a hallgatói oldalon van-e valami változás a napi programban. Nagyon jól tettem, teljesen megfeledkeztem a mai szünnapról, mivel az év elején van pár olyan nap, amikor csak a gólyáknak kell megjelenniük. Ezek a napok többnyire az iskolát és az iskola történelmét hivatottak bemutatni, mi is túlestünk rajta tavaly ilyenkor.
Remek, ennél jobbkor nem is jöhetne egy ilyen szabadnap. Egyébként nem volt túl nehéz felkelni ma reggel sem, a hajnali fekvéshez és a kevés alváshoz képest. Azt hiszem hozzá tudnék szokni az éjszakázáshoz.
A lányok még mélyen aludtak, ezek után nem is akartam őket felébreszteni. Csendben megreggeliztem, majd kimentem az erkélyre, hogy beszéljek anyuval.
Ekkor pillantottam meg Tom sms-ét és gyorsan megnyitottam.
„ Szia kislány, ha jól tudom ma nincs nektek suli, ha van kedved tizenegykor találkozhatnánk, mert női segítség kellene”
Női segítség? Remélem nem vásárolni akar menni, mert ahhoz nem én vagyok a megfelelő Nő.
Tíz óra… Remek. Már lehet, hogy nem is aktuális a találka, de azért visszaírtam neki gyorsan, hogy benne vagyok.
Pár perc múlva jött is az sms, miszerint a kávézóban kíván találkozni.
Felöltöztem és el is indultam. Már untam a csendet és a pici szobát, ezért úgy döntöttem inkább várok rá ott, minthogy tovább maradjak a koleszban. Nem tudtam mikor jön busz, de nem volt kedvem várni rá. Az idő kellemes volt, a levegő pedig friss. Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaim, majd zenével a fülemben útnak indultam. Nem rég letöltöttem a Runaways című együttes legnagyobb slágereit, mondanom sem kell mennyire feldobta a hangulatom ez a stílus.
Mikor beléptem az ajtón Tom még nem volt sehol, így köszöntem Fanninak, az éppen aktuális pultos lánynak, majd helye foglaltam, mint egy átlagos vendég.
- Jó napot kisasszony. Mit hozhatok?
- Ha-ha nagyon vicces- nevettem el magam Fanni poénján.
- Na most komolyan, mit kérsz?
- Hát nem is tudom, felsorolná, hogy milyen italokat szolgálnak fel?
- Kristen- nevetett Fanni. Hát vodkát neked nem az tuti. Megtaláltam a pulton hagyott leveled.
- Hát igen… Egy kicsit ittunk az éjjel
- Ittunk? Te és még ki?
- Csak nem gondoltad, hogy egyedül vedeltem be fél üveg vodkát?
- Hát…
- Fanni! – nevettem ismét. Egy almalevet kérek.
- Máris hozom kisasszony!
Nah ez szép terelés volt Kristen. Visszadugtam a zenét a fülembe és rágyújtottam. Közben megérkezett az italom is, egyből beleszürcsöltem.
Szinte percre pontosan nyílt az ajtó és belépett rajta Tom. Na igen, az angol pontosság.
- Szia kislány!
- Szia kisfiú!- most már nekem is muszáj volt becézgetnem, mert a Tom amúgy is túl komoly név volt egy ilyen fazonnak.
- Én is egy ilyet kérek- szólt Fanninak miközben az almalevemre mutatott.
- Mit is iszol?-nézett rám újra.
- Almalé.
- Fújj. Na mindegy valahogy majd csak-csak legyűröm.
- Remélem. –mosolyogtam, majd várakozóan néztem rá.
- Ja igen. Gondolom szeretnéd megtudni, hogy miről szerettem volna beszélni.
- Hát, ha már így szóba hoztad… Én hallgatlak.
- Szóval. Nem tudom, hogy is mondjam, de nekem nagyon bejön Shane. Ugyanakkor tegnap találkoztam egy lánnyal, aki szintúgy…
- És mi lenne itt az én szerepem?
- Szerinted Shane-nél van egyáltalán esélyem, mert ha nincs akkor nem kell tovább agyalnom.
- Attól függ mit szeretnél tőle…
- Hát tudod, én nem vagyok a komoly kapcsolatok híve. Persze, szeretnék majd egyszer megnősülni meg minden, de most még nem erről szól az életem.
- Magyarul csak szórakozni szeretnél vele.
- Igen, de ne értsd félre, nem akarom átvágni vagy ilyesmi, én senkivel sem csinálok ilyet, minden lány pontosan tudja, hogy mit várhat tőlem.
- Rendben azt hiszem ez így korrekt. Én nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, de az én vagyok, attól még nem vetem meg azt aki ilyet csinál, elvégre ez a XXI. század.
- Huhh…. Köszi. És szerinted ő..?
- Ő is pont olyan, mint te. – nevettem fel hangosan, mert annyira hihetetlen volt, hogy mindketten ugyanazt akarják, csak nem tudnak a másik szándékáról.
- Remek. Most már csak azt szeretném megtudni, hogy a másik lány mit akar.
- Ejj, de telhetetlen valaki!
- Jó tudom, tudom. De őrjítő az a csaj! Nagyon durva, mert tegnap még az anyjával is találkoztam, aki nagyon kedves. Krixtának hívják, és ahhoz képest, hogy anyuka nagyon is mutatós.
- Tom!
- Nem, nem olyan értelemben na! Azért ennyire nem vagyok a legyet is röptében típus, de ami igaz az igaz. Puszmónak volt kitől örökölni a géneket.
- Te! Casanova!- nevettem ismét, mert mindezt olyan gyorsan hadarta le, hogy szinte alig értettem mit mond.
- Nah én lényegében ennyit szerettem volna. Majd este bemutatom neked, de ha lehet csak neked, mert nem akarom, hogy a fiúk megint ezzel húzzanak egész héten. Ha tudnád már milyen poénokat gyártottak az egyéjszakásaimról.
- Hát ha összejössz Shane-nel is ajánlom, hogy róla ne bohockodjanak!
- Nem-nem, az ismerősök és barátok szentek!- Tom olyan képpel emelte szíve fölé a kezét, hogy ismét nevetnem kellett.
- Ha már így összejöttünk egy kis baráti csevejre mesélhetnél nekem egy kicsit magadról. Tök jól összejött a két banda, pedig szinte alig ismerjük egymást. Kibékültetek tegnap Robbal?
- Nah ez most hogy jött ide?- nevettem.
- Csak eszembe jutott a lógós orrú, amikor tegnap megtudta, hogy nem jössz.
- Szomorú volt?
- Persze, mert tudta, hogy rá haragszol.
- Persze… Igen már megbeszéltük, minden oké. – mosolyodtam el.
- Ma neki sincs suli?- kérdeztem, bár azt hiszem hülye kérdés volt.
- De, minden tanárnak részt kell vennie ezen a procedúrán.
- Mesélnél nekem egy kicsit Robról?...
