82. Rész

 

82. Rész

Ahogy beléptünk a ház ajtaján, hangos tapsvihar fülsértő zaja keveredett barátaim „na Kristen nem is te lettél volna” nevetésével. Őszintén szólva nem bírtam védekezni, vagy megsértődni, egyszerűen csak velük nevettem saját butaságomon. Azt azért már nem kötöttem az orrukra, hogy tervem végül csak-csak véghezvittem, ha pár óra szenvedés is volt az ára.
- Gyertek hagytunk nektek vacsit, de aztán nyomás készülődni! Rob fellépésünk is lesz ma, hozd a gitárod, a többit már bepakoltuk a kocsiba. –mondta Sam izgatottan, mintha nem ez lenne a kétszázadik fellépésük. Robbal úgy ettünk, mint akik ezer éve koplaltatva voltak elzárva a külvilágtól.
- Kris… - suttogta Rob.
- Hm?- nyögtem teli szájjal.
- Beszélned kéne Maddie-vel.
- Oké, de miért?- kérdeztem gyanakodva.
- Nem tudom, csak agyon sutyorogtak Shane-nel és nem egyszer hallottam a nevünket…
- Úgy érted kibeszéltek minket?- kérdeztem, de gyorsan próbáltam elhessegetni minden negatív gondolatot.
- Nem hiszem, úgy tűnt mintha vitáznának, de nem egymással lenne bajuk, csak… Nézd tényleg csak ennyit hallottam. És bekavarni sem szeretnék a barátságotokba, pont ezért mondom, hogy beszélned kéne velük.
- Oké… Mondtam egy kicsit lefagyva, mert ez az egész most hidegzuhanyként ért.
Őszintén szólva elment az étvágyam, a rossz érzéstől és aggodalomtól teljesen összeszűkült a gyomrom.
Felálltam az asztaltól, majd egyenesen Madiék szobája felé indultam.
A lányok lázas készülődésben voltak. Shane a zuhany alatt állt, mint az jó kivehető volt a víz csobogásából, Madie pedig már a sminkelésnél tartott. Láttam ahogy átfut arcán valami furcsa dac, amikor beléptem az ajtón. Újabb baljós jel ami Rob igazát mutatta.
- Szia- mondtam mosolyogva, bár könnyen megkérdőjelezhető volt mosolyom őszintesége.
- Szia. -mondta ő is, de ő már a mosollyal sem bajlódott.
-Leültem az ágyra és vártam hátha magától elkezdi, de látszólag őt jobban érdekelte az, hogy egy árnyalattal feljavítsa az arcára kent pirosítót.
- Öhm… Madie….  Nem kéne valamiről beszélnünk?-kérdeztem és próbáltam visszafogni hangom élét.
- De igen.- mondta határozottam, hanga mégis félelmet tükrözött. Kezem a térdemen összekulcsoltam és enyhe ujjtördeléssel vártam, hogy belekezdjen.
- Garrett is jön ma a buliba. –a tükrön keresztül a szemembe nézett, majd rúzsozni kezdte ajkát.
- Hogy tehetted?- ennyit bírtam csak kinyögni. Ez a feszültség már napok óta gyülemlett, de nem gondoltam, hogy ilyen váratlanul kész tények elé leszek állítva minden együttérzés, kérdezés vagy megbeszélés nélkül.
- Mit hogy tehettem?- csattant fel hirtelen. – Szerinted engedélyt kell kérnem ahhoz, hogy a pasimat bemutassam a barátimnak és együtt bulizhassunk.
- Persze neked nem kell engedély semmihez! Csak menj a fejed után és tegyél rá, hogy esetleg a barátnőd issza meg a levét ennek a hirtelen ötletnek!
- Hirtelen ötlet? Kristen te azt gondolod, csak te és Rob lehettek szerelmesek és a házban senki másnak nem jár ez a kiváltság?
- Sosem gondoltam ilyet, de nagyon jól esik, hogy ilyeneket feltételezel rólam, mintha nem is ismernél!
- Persze Kris, te egy Szent vagy, és most én vagyok itt a rossz, amiért nem bujkálok a saját barátommal, csak azért, hogy te is bujkálhass a tiéddel!
- Na jó most már elég legyen ebből! – ordított túl minket Shane mikor kilépett a fürdőből.- Barátnők vagyunk nem? Legjobbak! Mások azért kapnak hajba, mert lefekszenek egymás pasijával, ti meg azon, hogy ki hol lehet és kivel!
- Tudtam, hogy meggondolod magad és nekem adsz igazat! – mondta Madie egyből és büszkén kihúzta magát.
-Egy frászt! –vágta rá Shane és egyből folytatta.
-Mind a ketten önzők voltatok bizonyos szempontból. Madie te viszont ma kész tényeket hoztál hiába kértelek nem egyszer, hogy előbb beszélj vele!- Hát most megehetitek, amit főztetek! Madie, Kris most neked hála kénytelen eljátszani velünk együtt a tanár barátja szerepet, Kris Madie barátja pedig ma nem ismerhet meg téged rendesen, mert tudom, ha elszáll az agyad akkor nem fogsz egész este jó pofizni, pláne a színjáték mellett.
- Hát az biztos- morogtam egyből, mert nem ismertem Garrettet, de ezek után már nem is éreztem túl nagy késztetést rá, hogy spanoljak vele.
- Egyébként meg kapjátok be!- az én hangulatom is elintéztétek ezzel az egésszel. Jelen pillanatban egyikötökre sem vagyok kíváncsi csak Tomra meg egy üveg rövidre.
Azzal fogta a ruháját és a sminkcuccát, majd átsétált Vick szobájába, hogy ránk se kelljen néznie.  Madie-vel egy pillanatra összenéztünk, de a harag sokkal nagyobb volt bármi másnál így elfordultunk és én amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát.
Amikor Robnak elmeséltem a történteket láttam rajta, hogy próbál higgadtnak tűnni és elrendezni arcizmait, de azért így sem tudta teljesen elrejteni érzéseit. „Utolsó” csókja még akkor is égette szám, amikor egy órával később kiszálltunk a kocsiból Twilight parkolójában.
Shane most sem hazudott, tényleg távolságot tartott tőlünk, ahogy mi is egymástól, sőt… ahogy én is Robtól. Legszívesebben már most hazafordultam volna, de a fiúk fellépését egyszerűen nem bírtam volna kihagyni. Ahogy mindannyian leültünk a szokásos helyünkre, megjelent Garrett…. A csávó igazi szépfiú és úgy vigyorog mintha muszáj lenne… Vagy csak túlfényesítette a fogsorát és nem bírja becsukni a száját.
- Szia, te biztos Kristen vagy!- lépett hozzám, hogy kezet fogjon két puszi kíséretében.
- Aha. – te meg biztos az a srác, akit most legszívesebben tökön rúgnék- gondoltam, miközben szívélyesen rámosolyogtam. Aztán amikor rájöttem, hogy ez így eléggé álszent dolog, inkább visszavettem a mosolyból.
- Tanárúr- vigyorgott Garr amikor kezet fogott Robbal, Samék persze nem bírták ki ezt a jelenetet vihogás nélkül.
- Rob- helyesbített az említett, majd lopva rám sandított.
- Madie már elmesélte, hogy alakult  ki ez az érdekes helyzet, de meg ígértem neki, hogy én nem szólok senkinek, hiszen ti is fiatalok vagytok mint mi. –mondta Garrett és egy fokkal szimpatikusabbá vált, bár tudtam, hogy nem rám és Robra gondol helyzet alatt, hanem az együtt lakásra.
- Megyünk táncolni?- kérdezte Garrett főleg Madie-től, de mindenkin végigfuttatva szemeit.
-Persze menjünk. Egyeztek bele Samék.
-Jaj nem, mégsem… Mi jövünk fiúk!-mondta Marcus kezében a beosztással. Majd utána!
- Hű ti zenéltek is? – kérdezte az „új tag”.
- Hát mi annak hívjuk, de majd eldöntöd magad öcsi!- nevetett Sam.

Végigénekeltem az összes számot, annyira magával ragadott a hangulat. Rob olyan szexistené vált a színpadon…. Egyszerre volt dögös gitáros,  érzékeny művész, mély átérző és a hangja… A kinézete… Ha nem tudtam volna, hogy az enyém egyszerűen megvesztem volna minden pillanatáért, és olyan lettem volna, mint azok a sikítozó őrül rajongók.
- Szia neharagudj!- mondta egy váratlan hang. Odafordultam.
- Tessék? –kérdeztem meglepődve az idegen lányra nézve.
- Van egy bandám és már csak egy énekes hiányzik. Az előbb lefüleltem, hogy gyönyörű hangod van, esetleg nem csatlakoznál hozzánk?
- Hogy én? Biztos nem  valaki más hangját hallottad csak rossz emberre saccoltál? Elég sokan vagyunk itt.- mondtam és szinte kerestem a kész átverés kameráját.
- Dehogy! Itt álltam melletted. Légyszi! Nagy szükségünk lenne rád! Legalább csak gondold meg itt leszek még egy darabig!
- Öhm…
- Ezt igennek veszem és várok! A pult környékén megtalálsz ha döntöttél. Csajszi én bízom benned!- mondta és vállon veregetett majd ott hagyott.
Ez a nap…
Robék már lejöttek a színpadról, de még beszélgettek valakivel. Kimentem a mosdóba, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, szörnyen melegem volt.
- Na hogy bírod?- kérdezte pár perccel később Shane aki végül csatlakozott hozzám.
- Melegem van…- mondtam.
- Nem erre gondoltam.
-Jó tudom, ne haragudj. Mérges vagyok. Kicsit úgy érzem, hogy át lettem verve, vagy inkább semmibe lettem nézve.
- Azt mondtam nem folyok bele, és nem is fogok, de ezt el kell rendeznetek mielőbb, mert minden ilyen a barátság rovására mehet.
- Persze.. Majd ha lehiggadtunk. –mondtam és komolyan is gondoltam.
- Nah visszamegyek Tomhoz.- mondta barátnőm majd az ajtó felé indult.
- Hé, Shane!-kiáltottam utána.
- Hm?-fordult vissza.
- Kösz!- mondtam hálásan.
- Ugyan már!- mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Pár perc múlva én is visszaindultam, és egyből a pulthoz mentem, hogy kérjek valami hideget.
Ahogy leadtam a rendelést szemem egyből Robot kezdte pásztázni. Előbb az asztalt néztem, de ott nem volt. A táncolók között kiszúrtam Madiék párosát amint épp egy szexisen táncoló párost próbálnak legyőzni hasonló mutatványokkal.
Épp elidőztem az ellenfél formás hátsóján amikor tarkón vágott a felismerés. Az ott Rob?
Hát ezt nem hiszem el! Rob Garettel nevetgélt miközben egy szőke ott illegette magát előtte. És Rob még a derekát is átkarolta…
- Elnézést! –szóltam a csaposnak.
- Igen?
- Meg gondoltam magam. Inkább valami erőset kérnék!
Tíz perc alatt lehúztam az elém tett italt szinte az ízét sem éreztem. A hatását viszont szinte azonnal. Néha a parkett felé pillantottam, de szinte egyből el is kaptam a tekintetem. Nem attól féltem, hogy megcsal, bár… Inkább úgy mondanám, hogy próbáltam bízni benne… Az esett rosszul, hogy neki ilyen könnyen megy ez az egész és hogy nekem még egy ilyen „terelős” helyzetben sem jutna eszembe idegen férfival táncolni ráadásul ilyen merészen.
 - Na mi a helyzet eldöntötted?- kérdezte a lány aki egy órája jött oda hozzám.
- Mi… hogy az… rendben. -mondtam, mert agyam már olyan tompa volt, hogy szinte fel sem fogtam szavaim jelentőségét.
- Komolyan? Vááá! – sikított a fülembe és egyből kért pár újabb kört. Nekem ennyi most bőven elég volt ahhoz, hogy jó fejnek tűnjön.
-