Vááá miért vagytok még itt 16-an ilyen későőőn.... XD
Most tényleg írjak még egy részt? XD
Látom, hogy elálmosodtok..... lassan lecsukódik a szemetek...... és mélyen álomba szenderültök... XD És holnap délután kinyitjátok a szemetek..... és hopp-. a második friss XD :D :D
2010. december 22., szerda
67. Rész
67. Rész
Amint kinyithattam volna a szám, már bent is volt és anyám ölelgette. Úgy éreztem magam a közelében, mint mindig azóta az este óta.
- July! Olyan jól nézel ki!
- Jaj Thara, te mindig olyan kedves vagy!
- Hát milyen kedvesek leszek akkor, amikor meglátod majd az ajándékom!
- Jaj nem kellett volna! Neked lesz esküvőd és még te hozol nekem ajándékot?
Majd végignéztem ahogy anyám kibontja az ékszerdobozt és kivesz belőle egy gyönyörű Swarovski kristályokkal díszített nyakéket.
- Ez gyönyörű kicsim! – mondta anyám meghatódva, majd megölelte Tharát.
- Gondoltam jól mutat majd a ruhádhoz.- mondta Thara negédes, és ekkor jöttem rá, hogy mivel anyám is a család része, kifogástalanul kell majd kinéznie, és Thara csak azért vette neki a nyakéket, hogy bebiztosítsa magát. Gondolom meg sem kell kérdeznem, hogy anyám ruháját együtt vették-e…
- Képzeld July, a vőlegényem gyémántokkal halmozott el tegnap. Olyan édes!
- Igen Mark tényleg nagylelkű, látszik, hogy mennyire szerelmes beléd!
- Ó, jaj de udvariatlan vagyok, te biztosan Robert vagy! – fordult Thara Rob felé, majd megölelte.
Felkavarodott a gyomrom.
- Kristen, de udvariatlan vagy be sem mutatod nekem a barátod?
- Nem…- dünnyögtem, és hirtelen nagyon sürgős dolgom akadt a hűtő környékén.
- Robert Pattinson.- örvendek- hallatszott a válasz, naná egy tökéletesen udvarias angol…
- Remélem majd jobban is megismerjük egymást Robert, ha egyszer szinte családtagok vagyunk.-mosolygott a csaj, de úgy hogy áhhh.
- Jól van, térjünk a lényegre gyerekek! Thara miben tudunk segíteni?
- Hát én elviszem Kristent felpróbálni a koszorúslányruháját, mert nem tudtuk ráméretezni, bár azért nagyjából remélem eltaláltam. Szép leszel hugica ne aggódj!-kacsintott rám, aminek hatására elképzeltem magam a világ legrondább ruháiban.
- Ti addig Robert-tel
- Csak Rob…
- Rendben, akkor Robbal elmehetnétek a csokromért és bemutathatnád Marknak is, ha már egyszer mellette fog állni az esküvőn.
- Persze kincsem amit csak mondasz.
- Nah Kristen te meg öltözz, mert megyünk!
- Fel vagyok öltözve. –mondtam duzzogva.
- Ugye tudod, hogy melegítőben vagy…
- Tudom. Ugye tudod, hogy még nem az esküvőre megyünk?!
- Jujj. Harapós, mint mindig. July… Nem is tudom kire ütött ez a lány, mert hogy nem tőletek örökölte ezt a stílust az is biztos.
- Muszáj nekem elmennem veled? Mindegy milyen az a ruha, pár óra múlva úgyis felveszem!
- Ne gyerekeskedj már, úgyis olyan régen láttuk egymást, tudom, hogy hiányoztam csak ciki lenne bevallani!
- Naná! Az tuti…. Ha te mondod biztos úgy van. – szűrtem ki a fogaim közt, miközben végig a szemébe néztem.
Felmentem az emeletre a telefonomért, de átöltözni csak azért sem voltam hajlandó.
Hamarosan Rob is megjelent az ajtóban…
- Hú te aztán tényleg nem bírod a csajt!- mondta félig komolyan félig nevetve.
- Csodálkozol rajta? Azok után, amit meséltem.
- Nem. De Kris az már olyan régen volt! Totál kedves volt anyukáddal a csaj és veled is…
- Na jó, ezt most inkább hagyjuk…- mondtam, mert nem akartam veszekedni és reméltem, hogy ha Rob több időt tölt Tharával akkor is belátja majd, hogy milyen a csaj valójában.
Amikor lementem a lépcsőn Thara már útrakész volt. Lemondóan sóhajtottam és elköszönve anyutól kiaraszoltam vele a kocsihoz.
Gyönyörű ezüst színű Mercédesz-be ültünk be, bár nem is számította másra. Annyira egyértelmű, hogy a pénz miatt van a pasival… Talán még sosem dolgozott életében.
- Jaj ne már Kristen… Miért kell velem mindig ilyen rondán viselkedned?
- Most ezt komolyan kérdezed? Az oké, hogy anyámék és az egész család előtt játszod a jókislányt, de előttem igazán nem kell színlelned!
- Jaj persze, te le vagy ragadva a múltban. Igen tettem ellened rosszat, de lépjünk már túl ezen hugi!
Döbbenten néztem rá… Egyszerűen nem akartam elhinni amit mond…
- Jó figyelj Kris, ez életem legszebb napja, mert hozzámehetek a pasihoz akit szeretek. Szeretnék tisztalappal indulni nálad.
Na jó, hát erre egyáltalán nem számítottam. Most mit tegyek, ha tovább bunkózom, akkor tényleg tajparasztnak fogok tűnni, ha viszont egyből behódolok neki, azzal ugyanolyan naiv leszek, mint például anyu.
- Tudod mit Thara, szeretnék neked hinni, de azért ez ennyi év után nem megy ilyen egyszerűen. Úgyis együtt töltjük a napot, majd utána visszatérhetünk rá…
Valahogy nyugodtabb lettem ezután a beszélgetés után, de azért a kis ördög még bennem bujkált, vagyis inkább attól tartottam, hogy benne…
Hamar a ruhaszalonhoz értünk, ahol nagy volt a sürgés forgás!
- Itt a te ruhád Kristen!- fektetett le elém egy nejlonzacskót. Ahogy cipzározni kezdtem, lassan a lélegzetem is elállt. A ruha gyönyörű volt! A színe halványsárga volt és enyhén abroncsos. Szegélyét apró gyöngyök borították.
- -Thara ez biztos, hogy az én ruhám?
- Persze! Csak nem gondolod, hogy sárgában megyek férjhez! – nevetett unokanővérem.
- Gondoltam a sárga jól megy majd a hajad színéhez… De ha nem tetszik, sajnálom, de nincs idő újra…. mondta sajnálkozva.
- Dehogynem ez gyönyörű!
- Akkor örülök… Ez pedig itt az enyém!- mutatott egy másik becsomagolt ruhára.
- Nah felpróbáljuk őket?
Mosolyogva bólintottam. Nem, engem egy ruhával nem lehet lekenyerezni, viszont ahhoz képest amire számítottam, ez nagyon kedves volt tőle!
Még a méret is passzolt. A varrónő pár dolgot még igazított rajta, de egyébként tökéletes…
- Na milyen?- lépett elő Thara is a próbafülkéből.
Ahogy ránéztem… Egyszerűen káprázatos volt. Az én ízlésemnek ugyan giccses, de rajta tökéletesen mutatott.
-Gyönyörű vagy!- mondtam teljesen őszintén.
- Te is hugi! – nah akkor itt végeztünk is.
Hazafelé olyan jól elbeszélgettünk, olyan volt, mintha kicserélték volna. Boldog voltam. Őszintén boldog. Anyuék még nem voltak otthon, Tharának pedig fodrászhoz kellett mennie. Gyorsan ebédet készítettem és alig vártam, hogy elmondhassam Robnak, mégis csak igaza volt…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)