29. Rész
- Jó éjt- dörmögött Rob az orra alatt még mindig bosszúsan, majd bement a nappaliba. Én még mindig csak álltam és egyszerűen nem bírtam felfogni azt, ami történt. Őszintén szólva sohasem éreztem még ennél varázslatosabbat, mégsem volt felhőtlen örömöm. Rob cseppet sem volt jókedvű és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha ez valami szépnek a kezdete lenne, inkább csak… Mindegy nem akarok semmire sem gondolni, de azért lenne hozzá pár kérdésem.
Lassan én is visszamentem a nappaliba, mert kicsit fáztam odakint. Teljesen egyedül voltam az idegen helységben. Gondolom Vick azt gondolta, hogy majd Rob megmutatja a szobám, de helyette magamra hagyott. Esetlenül botladoztam a sötétben, míg végül eljutottam egy kanapé szerűségig. Leültem rá, majd eldőltem rajta. Annyira álmos voltam, hogy egyszerűen már nem érdekelt hol alszom, nem volt erőm gondolkodni semmin sem.
Rob csókja még mindig az ajkam égette, s éreztem, hogy ha behunyom a szemem édes álmok tengerére evezek majd.
A hullámok lágyan ringatták testem, s olyan puha és meleg volt a szellő, mintha egy emberi test ölelne. Arrébb helyeztem a karom, hogy magamhoz ölelhessem a szelet, a levegőt a vizet és mindent ezen a csodás helyen, ami annyira boldoggá tesz.
Reggel halk hangra ébredtem. Valaki bevágott egy ajtót, vagy talán csak normálisan becsukta, mégis minden annyira visszahangzott a helységben, hogy hangosnak hallottam. Még nem nyitottam ki a szemem, de lassan utat törtek elmémben a tegnap este apró emlékfoszlányai. Rob, a tánc, az autó, az új ház, Vick, Rob csókja…
Rob csókja… A szemem azonnal felpattant, de a testen még ólomsúlyú volt. A szoba amiben ébredtem világos volt és lányos színekben pompázott. Az ágy egy hatalmas franciaágy, de egyedül feküdtem benne.
- Ne haragudj nem akartalak felébreszteni.- szólalt meg egy lágy női hang valahonnan a sarokból.
Lassan kicsit feljebb ültem, így megpillantottam Vickyt, aki egy szekrény előtt állt és bűnbánóan nézett rám.
- Semmi baj, de te meg hová mész ilyen korán?
- Hát suliba. Péntek van.
- Ja igen, csak nekünk nincs ma tanítás.
- Ma a bátyám sem megy be, kétfelé osztották a tanárokat és akik tegnap előadásokat tartottak a gólyáknak azok mára szabadnapot kaptak.
- Oh. Van valami amit nem értek…- valójában sok dolog volt, de erre az egyre reméltem, hogy ez a lány is választ adhat.
- Lent aludtam el a kanapén, hogy kerültem ide?
Vick édesen kuncogni kezdett, majd végül válaszolt.
- A bátyám bejött hozzám, mint minden este kiskorom óta, hogy betakargasson és jóéjt puszit adjon. Nálunk ez családi hagyomány, szerintem még akkor sem zavarna, ha harmincéves lennék, akkor is örülnék ennek az apró kedveskedésnek.
Ekkor megkérdeztem, hogy te mikor jössz. Láttam, hogy meglepődik, mint aki valamit elfelejtett. Jelen esetben azt, hogy te nem ismered a járást nálunk, pláne nem sötétben.
Nem szokott ilyen figyelmetlen és udvariatlan lenni, nem tudom mi üthetett belé.
Lement, majd hosszú percek múlva tért vissza, majdnem elaludtam, pedig megakartalak várni. Az ölében hozott, azt mondta, hogy elaludtál lent. Vicces volt, mert olyan szorosan ölelted, hogy alig tudott téged letenni. El is nevettem magam, de nem ébredtél fel.
Végül sikerült letennie az ágyra, én pedig betakargattalak. Képzeld engem is átöleltél álmodban, úgy látszik ez a Pattinson bűbáj. – nevetett Vick.
Azt sem tudom melyik résznél pirultam jobban. Emlékeztem az álmomra és szinte láttam magam előtt, ahogy …
- Jaj Vick neharagudj!
- Semmi baj, mondtam én szeretek így aludni. Sőt azt hiszem jobb is volt így, mert magamtól nem mertem volna az első alkalommal.
Na ne érts félre, totálisan a srácokhoz vonzódom, de nagyon szeretem ölelgetni az embereket. Ha egyedül kell lennem az olyan lehangoló.
- Szerintem nagyon kedves vagy Vick és semmi rosszat sem feltételeztem rólad, szerintem te egy nagyon kedves és közvetlen lány vagy.
- Köszönöm Kristen! Én is ezt gondolom rólad.
Nevetni kezdtünk. Annyira vicces volt, hogy nem is ismerjük egymást és ár az első éjjel együtt alszunk, majd reggel ilyen bókokkal halmozzuk el egymást. De minden szó őszinte volt. Kezdtem magam jól érezni, szinte teljesen éber voltam.
- Kristen neked is keressek valami ruhát mára? A fiúk tuti sokáig alszanak, nemhiszem, hogy egyhamar hazakerülsz.
Végignéztem magamon, és az eredmény borzalmas. Ráadásul éreztem a füst és ital szagát.
Vick téged ez nem zavart?- kérdeztem, majd feltűnően megszagoltam a ruhám.
- Nem, ne aggódj! Nézz bolondnak, de én szeretem az ilyen szagokat. Nem dohányzom, de a cigi szagát szeretem. Talán azért mert itt mindenki cigizik.
- Igen lehet. – mondtam mosolyogva.
- Akkor elfogadsz tőlem egy mai ruhakollekciót?- kérdezte Vick kacsintva.
- Igen. köszönöm. – mondtam hálásan.
Vick nemsokára ruhákat tett az ágyra, majd egy puszival elköszönt
Lustálkodtam még egy kicsit, de már teljesen kipihentnek éreztem magam. Elmentem lezuhanyozni. Jól esett megszabadulni a tegnap esti füsttől és a hajam is alaposan megmostam. Vick berendezései és stílusa nagyon tetszettek, bár nekem a színek túlságosan lányosak voltak. Persze. Még csak tizenhat éves.
Felvettem a tőle kapott ruhákat, szinte tökéletesen passzoltak rám. Amikor elkészültem lemerészkedtem a lépcsőn. A hatalmas konyha szinte csalogatott. Mi lenne ha reggelit készítenék a fiúknak? Olyan kedvesek voltak.
Belenéztem a hűtőbe és meg sem lepődtem, amikor mindenféle finomsággal találtam szembe magam.
Új döntöttem igazi angolos reggelit készítek. Sonka és tojás pirítóssal.
Nekiálltam. Annyira jó kedvem volt, hogy gyorsabban elkészültem, mint vártam.
Megterítettem az asztalt és elégedetten a helyére tettem a konyharuhát.
Gondoltam, hogy még van időm, ezért kiindultam a kertbe, ami már tegnap a sötétben is csalogatott.
Fogtam a cigim és a telefonom, majd kivonultam a kertbe, hogy alaposan megcsodálhassak mindent.
Nem is sejtettem, hogy volt aki még nálam is korábban kelt…
