34.Rész
- Na mesélj csajszi mi újság van veled meg Robbal?- kérdezte Madie izgatottan.
- Hogy érted ezt? Nincs semmi.- mondtam, de azt hiszem egyáltalán nem sikerült hihetően.
- Ugyan már barátnők vagyunk, mi is mindent elmondunk neked.- mondta Shane és láttam ahogy felhúzza az orrát, szóval komolyan megsértődni készült.
- Jó ne haragudjatok, persze, hogy mindent elmondok nektek, csak az a helyzet, hogy most olyan furcsa minden. Valójában én sem tudom, hogy mi van velem meg Robbal, de amint kiderítem végre, ti lesztek az elsők, akik megtudják.
- Helyes! Így már minden más! – nevette el magát Shane.
- És veletek mi van, hogy telt az éjszaka?
- Hallod ne beszéljünk róla.
- Olyan rossz volt?
- Nem, csak egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Tom hihetetlen, de tudod mit? Akkor is én nyertem!- nevetett Shane.
- És neked Madie?
- Furcsa volt. Amikor odaértem nagyon furcsa volt, már majdnem eljöttem, amikor Garrett hirtelen előtűnt a semmiből és a derekamnál fogva visszahúzott. Onnantól kezdve már minden fantasztikus volt.
- De akkor most együtt vagytok?
- Nemtudom.
- Ne már! Megint nem tisztáztátok?
- Nem. Az a baj, hogy szinte minden ugyanúgy ment, mint a múltkor. Bár most szex előtt beszélgettünk is az ágyban. Megtudtam róla pár dolgot és igazán nagyon kedves fiú, bár azért van benne valami rejtélyes és ezt szeretem.
- De nem értem, ha beszélgettetek akkor miért nem beszéltétek meg a legfőbb kérdést?
- Jaj csajok tudom, hogy hülye voltam, de egyszerűen nem mertem felhozni.
- Jó majd legközelebb- próbáltam nyugtatni Madiet, bár valójában azt hiszem ezt magamnak is szántam.
- Jól van elég a tegnapból, éljünk a mának! Húzzunk bulizni!- mondta Shane és már fel is húzott minket a székből.
Könnyen engedelmeskedtem neki, hiszen nekem is megjött a kedvem a tánchoz.
Robot kerestem, de még mindig a pultnál iszogatott így mellé osontam. Most ugrott csak be, hogy a pezsgőt is kint hagytam, így mindenképpen italért indultam volna.
- Szia idegen- mondtam mosolyogva és végigsimítottam kezén.
Rám nézett, de még mindig furcsa volt.
- Iszol valamit? – kérdezte végül.
- Igen, azt amit te, bármi is legyen az.
- Erős lesz az neked!
- Miért mit iszol?
- Mindenből egy keveset.- mondta mosolyogva és az előtte felhalmozott erősebbnél erősebb piákra mutatott.
- Nem baj, jöhet!. mondtam, mert egyszerűen nem lehetett lelőni a jókedvemet. Tudtam, hogy beszélnünk kellene, ahogy azt is, hogy ő nem ilyen felhőtlenül boldog, de engedtem magamnak pár órát a gondok előtt. Szerettem volna egy kicsit ebben a végzet asszonya szerepben tündökölni, mielőtt beüt a krach.
Néztem ahogy fejcsóválva összeönti nekem a borzalmas fröccsöt, aztán úgy tolta oda elém, mint, aki azt várja, hogy gyorsan meggondoljam magam.
Megszagoltam az italt és próbáltam nem fintorogni, már a szaga is borzalmas volt.
Láttam, hogy Rob figyel így a számhoz emeltem a poharat és gyorsan a számba öntöttem a tartalmát. Nem akartam nagyon ízlelgetni így gyorsan lenyeltem. Enyhén könnybe lábadt a szemem maró ízétől, mely végig égette a nyelőcsövem de próbáltam nem fintorogni.
Sikerült, diadalittasan néztem Robra, aki döbbent képet vágott, majd gyorsan rendezte vonásait.
- Nah táncolunk?- kérdeztem vidáman.
- Most nincs túl sok kedvem.- mondta mosolyogva, majd rágyújtott.
- Oké. Hé Ed! Táncolunk?- kérdeztem meg az éppen mellém érő új ismerőst.
- Persze baby! De vigyázz, mert tudod, hogy tetszel!
- Azért csak okosan! De nem vagyok foglalt így nyugodtan mehetünk.- mondtam nevetve, utóbbi mondatom erősen Robnak szánva.
Ed nem is válaszolt, csak egyből bevitt a táncolók közé, és őrült ritmust kezdett diktálni.
Kicsit aggódtam a magassarkú miatt, de egyszerűen tökéletes volt. Ed kedves volt, mert nem próbálkozott be, viszont táncunk ennek ellenére eléggé vad volt. Semmi sem érdekelt, csak bulizni akartam, egyetlen dolgot csináltam volna szívesebben, azt amit alig fél órája a kertben tettem, de azt csakis Robbal tudtam elképzelni, akinek jelen pillanatban egy kicsit sértett a hozzáállása, de nem annyira, hogy haragudjak rá.
A kevert borzalom is rekord sebességgel hatni kezdett.
- Ed lekérhetem a hölgyet?
- Persze haver neked bármit- hallottam a nevetést a hátam mögül, de nem teljesen fogtam fel a történéseket.
Ahogy egy másik kéz ért hozzám, szinte meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ki az új partnerem.
- Azt hittem nincs kedved táncolni, súgtam magam elé, de meghallotta és még szorosabban tartotta csípőm miközben táncolni kezdtünk.
- Meggondoltam magam.- súgta fülembe.
Nem bírtam válaszolni, csak fejem hátra hajtottam vállára és lágyan ringatóztunk egy közép lassú számra.
Kicsit megszédültem, amit Rob azonnal észrevett.
-Rosszul vagy?-kérdezte aggódva.
-Nem, semmi baj, csak egy kicsit megszédültem, erős volt az az ital.
-Én mondtam. Felkísérjelek?
-Szeretnék még veled lenni egy kicsit.- mondtam, miközben lassan megfordultam, hogy a szemébe nézzek.
Rossz ötlet volt, mert újra megszédültem.
- Aludhatsz velem ha szeretnél- mondta miközben végigsimított fenekemen enyhén megmarkolva.
Kicsit megijedtem, Mindennél jobban szerettem volna még vele maradni, de az italtól kiszámíthatatlan lettem és könnyű préda. Már odakint is túl sokat engedtem neki, vagyis csak majdnem túl sokat.
- Nem, inkább egyedül aludnék.- mondtam de közben mosolyogtam, mert nem akartam, hogy félreértse visszautasításom.
- Rendben, ahogy akarod, mondta, majd a szobámig felkísért majd magamra hagyott.
Ennyit erről. Ha jól láttam visszament bulizni. Ma már másodszorra utasítottam vissza közeledését, de ő is megérthetne egy kicsit. Először beszélnünk kéne, de valahogy ez mindig elmarad.
Becsuktam az ajtót, majd levetkőztem és a fürdőbe léptem.
A zuhany kicsit kijózanított, de nem annyira, hogy józannak mondhassam magam.
A bőrönből előbányásztam egy kis nadrágot és egy spagetti pántos alvófelsőt, majd a takaró alá bújtam. Az órára nézve meglepődtem, hogy majdnem háromnegyed órát töltöttem a fürdőben.
Enyhén forgott velem a plafon és a szemem is egyre gyakrabban csukódott le, mégsem bírtam aludni. Elmém még mindig tompa volt, és folyton egy mozdulatsort ismételgetett.
Rob, az érintése, a csókjai, keze… Átfordultam a másik oldalamra, de ez sem segített. Nagyjából egy órát forgolódtam álmatlanul, amikor végre döntöttem.
A buli hangjai még mindig felhallatszottak, de egy érzés miatt Rob szobája felé vettem az irányt. Menés közben kezemmel folyamatosan a falat simítottam, mert még mindig nem voltam biztos az egyensúlyomban.
A kilincset lenyomva résnyire tártam az ajtót. Az ágyra gyenge fénycsíkot rajzolt a folyosó fénye és megvilágította Rob körvonalait. Nem állhattam meg mosolygás nélkül.
Beléptem a szobába és becsuktam az ajtót magam mögött.
Az ágyhoz botorkáltam és leültem mellé. Olyan édesen szuszogott, hogy sajnáltam, amiért nem láthatom rendes fénynél.
Lágy puszit leheltem arcára, mire ő váratlanul megmozdult és rám nézett.
- Azt hittem nem szeretnél velem aludni- suttogta halkan.
Nem válaszoltam, csak néztem őt, majd mellévackoltam magam, és átöleltem a vállát.
Végigsimított a karomon, majd lassan hanyatt fordult és rám nézett.
Tarkómhoz simította kezét, és közelebb húzva magához lágy csókot lehelt számra.
Gondolkodás nélkül viszonoztam és mellkasához simultam. csókunk egyre vadabbá vált, a szívem hevesebben dobogott. Rob megfogva hozzá közelebb eső térdem gyengéden áthúzta lábam csípőjén így fölé kerültem és csókunk csak egyre mélyült. Kezdtem újra elveszíteni önkontrolom.
