A megoldás Sam szeme volt :D
2010. november 29., hétfő
59. Rész
59. Rész
- Shh… Még valaki meghall minket!
- Szerintem ez a hely teljesen kihalt… Mindenki odaát van a buliban.
- Mit csinálsz? Nehogy levedd!
Rob keze után kaptam, hogy megállítsam mielőtt letépi maszkját.
- Nyugi. csak megigazítottam, elég kényelmetlen egy idő után, befülledt alatta az arcom.
- Hamarosan leveheted- mondtam és arcáról visszacsúsztattam kezem kezébe.
- Azért ekkorát én sem kockáztatnék- mondta kissé durcásan, de elengedtem fülem mellett a mondatot és nevetni kezdtem.
- Most meg mi olyan vicces?
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar feltudlak csempészni a szobámba.
- Na igen, az álruhának is megvannak a maga előnyei. Kár, hogy nem maradhatunk.
- A szoba nagyon kicsi, főleg hármunknak, de majd mindjárt meglátod.
Csendben szeltük tovább a lépcsőket, majd a parányi táskában a kulcsomért kezdtem kutatni.
- Ez az?- kérdezte az ajtó előtt, amikor megálltunk.
- Igen. A 222-es. Persze valójában nincs ennyi szoba, csak máshogy számozták őket, mint rendesen.
- Tudtad, hogy a 2-es a kedvenc számom?- kérdezte mosolyogva.
- Nem, de most ár ezt is tudom- mondtam és eben a pillanatban végre sikerül kinyitnom az ajtót.
Olyan furcsa volt őt itt látni. Amikor Tom vagy Sam járt nálunk az valahogy nem zavart, de Rob… Nem számítottam efféle látogatásra, kicsit szégyelltem a szanaszét hagyott mosatlant és a fürdőben is a sminkek és hajsütők káosza uralkodott.
- Tényleg kicsi…- mondta elgondolkodva, mire elhúztam a szám.
- Megmondtam. Gyorsan átöltözöm és összerakom a táskám és mehetünk.- mondtam sietősen. Kényelmetlenül éreztem magam.
- Segítsek lehúzni a zipzárt?- kérdezte tőlem, de szemét még mindig a kis szobán jártatta.
- Nem kell kösz!- mondtam durcásan, de aztán pár másodperc múlva megbántam, mert bénázni kezdtem a ruhámmal.
Már majdnem lenyeltem a büszkeségem és megszólaltam, de abban a pillanatban meleg kezek simítottak végig a vállamon, majd a következő pillanatban ruhám engedet a szorításból.
- Köszönöm.- mondtam elpirulva, de nem fordultam meg, így nem láthatta arcom.
A szekrényemhez léptem, hogy kihalásszak belőle valami kényelmes öltözéket, eközben Rob megszabadulva maszkjától a fürdőbe ment, hogy megmossa arcát.
Uhh…. Fürdő… Kupi…
Még jobban siettem és kikaptam egy farmert meg egy kapucnis felsőt. A fürdőbe mentem, hogy átöltözzek, ami butaságnak tűnt azok után, hogy Rob már látott meztelenül, de ezek szerint a szégyenlősség nem ennyire múlandó.
- Kimennél, hogy átöltözhessek?- kérdeztem újabb piros foltokat csalva arcomra.
- Eszem ágában sincs!- mondta és közelebb lépett, hogy végig simítson arcomon.
- Kérlek… -suttogtam halkan, bár magabiztosságom abban a pillanatban elillant, ahogy szemébe néztem.
Úgy tűnt nem hajlandó erről tovább vitatkozni, ugyanis belülről becsukta a fürdő ajtaját és újra elém állt. Kezével végig simított ruhám selyemvonalán, majd egyetlen mozdulattal elérte, hogy az előkelő anyag a földre hulljon. Ott álltam előtte harisnyakötőben és harisnyában valamint csipkés francia bugyiban… Most jött csak a pirulás…
Egyből takargatni kezdtem fedetlen keblem és a szárítóhoz siettem a melltartómért és egy ujjatlanért nyúlva. Nem mozdult csak állt egyhelyben és megvárta, hogy felöltözzek. A melltartó már rajtam volt és a felső is, mely elég hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy elfedje a nadrág hiányát. Rob eddig bírta nyugalommal. Ahogy farmerem után kezdtem kutatni, hirtelen előttem termett és letérdelve elém, mindenttudón felnézett rám, majd egyetlen mozdulattal kikapcsolta a harisnyakötő két oldalát, aztán kezével lecsúsztatva a finom anyagot, szájával végigkísérte a nylon útját. Csókja olyan volt, mint a lehelet, mégis égette bőröm. Lábam megremegett és ezt ő is érezte.
Édesen elmosolyodott, majd felegyenesedve kezembe adta farmerom.
- Köszi…- nyögtem halkan, mire nevetni kezdett.
- Csak gondoltam megmutatom mi az egyik előnye annak, ha előttem nem szégyenlősködsz.
Gyorsan felöltöztem és lemostam a sminkem, kibontottam és amennyire csak tudtam kifésültem a hajam.
Mire visszaértem Rob a szekrényem előtt állt. Közelebb osontam, hogy meglessem mit kémlel ennyire.
- Mond csak ezeket mikor akarta megmutatni nekem?- kérdezte nevetne, amikor a közelébe értem.
- - Mi… Ó…- Rob a Shantől kapott hálóruháimat szemlélte, amik mondanom sem kell még sosem voltak rajtam.
- Tetszenek neked?- kérdeztem, őszinte kíváncsisággal.
- Nekem te tetszel. – felelte könnyedén és magához húzott, hogy megcsókoljon.
Jól válasz…- gondoltam magamban, majd a következő pillanatban kikaptam egy merészebb darabot és a táskámba tömtem. Nah hálóruha is kipipálva. Futottam még egy kört a házban, hogy minden nálam legyen amire szükségem lehet.
- Nem vagy éhes?- kérdeztem, amint rájöttem mennyire borzalmas házigazda vagyok.
- De…- mondta kacsintva.
- Jaj ne haragudj, hogy csak most jutott eszembe- mondtam szégyenkezve és azonnal a konyha felé igyekeztem, amikor Rob váratlanul megragadta a derekam, és ajkát a nyakamra helyezte… Majd az arcomra… A szám sarkára… Aztán már én magam kaptam ajkai után. Szorosan öleltem, keze pedig mindeközben bejárta testem elérhető pontjait. Belenyögtem a csókba.
- Hm… Most már egy kicsit csökkent az éhségem...- mondta nevetve, majd hozzátette:
- Bár azt hiszem ez csak pár percre elegendő vigasz.
Vele nevettem és még egy apró csókot nyomtam szájára, mielőtt elindultunk volna.
Rob visszakötötte az álarcot, bár egyáltalán nem volt ínyére ez a tett. Azzal nyugtatta magát, hogy pár perc és a kocsiban úgyis leveheti.
Az út rövidebbnek tűnt, mint valaha. Talán azért mert Rob őrült módjára száguldozott /írói közbekotyogás: először véletlenül azt írtam, hogy szálingózott … Agyamra ment a hó XD/
A kertet most csak lopva csodáltam meg ismételten, mert Rob, aki még mindig öltönyben volt, valahogy vetekedett a kert szépségével. Most már nyugodt voltam, de úgy éreztem megfeledkeztem valami fontosról, ami mégiscsak negatívan hatott gondolataimra.
A házban kellemes meleg volt, és a kandalló barátságosan hívogató tűzropogása a kanapéra csábított minket.
Ahogy befészkeltem magam Rob ölébe hirtelen beugrott mi az ami zavar.
- Rob… Tudod van még valami amiről nem beszéltem, de csak most jutott eszembe.
- Mi az?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Tudod… Hétvégén haza kell mennem… A bátyám szülinapja lesz és az unokatestvérem esküvője.
Láttam, hogy már előre sajnálja az elvesztegetett hétvégét melyet még együtt tölthetünk, persze volt annyira úriember, hogy ezt ne említse előttem.
- Arra gondoltam, talán velem tarthatnál…
Arca olyan gyorsan élénkült fel, hogy szinte megmosolyogtatott.
- Örömmel. –mondta.
- Komolyan?- kérdeztem hitetlenkedve. – Tudod.. ott lesz az egész családom…
- Szívesen megismerném őket, és persze nem kell tudniuk, hogy a tanárod vagyok.
- Na igen, azt hiszem ezt az egy „aprócska” részletet igazán kihagyhatnánk..- mondtam már szinte nevetve.
Megcsókoltam. Annyira megkönnyebbültem, hogy nem kell egyedül mennem az esküvőre, ugyanakkor rám tört egyfajta egészséges pánik amiért Rob megismerkedik a családommal. Az nem volt kétséges, hogy nekik tetszik-e majd, hiszen el sem tudtam képzelni, hogy létezne olyan ember, akit nem nyer meg magának már az első pillantásra.
A családom azonban már más tészta. Anyu néha annyira kellemetlen helyzetben tud hozni…. A bátyámról nem is beszélve. Aztán ott a gonosz unokatestvérem… Azt hiszem erről is beszélnem kell majd Robbal.
- Van kedved filmet nézni?- kérdezte hajamat simogatva.
- Persze. Mit nézünk?
- Nem tudom, többnyire Vick szokott dvd-ni… Rob benyomta a távirányítót és a lejátszóban hagyott film azonnal elkezdődött. Rob mellkasára hajtva fejem néztem a különleges betűkkel írt címet: Twilight…
Javítani való, és friss:
Huhh... Először is bocsánat teljesen bekevertem magam és talán titeket is, de Zsu éles szeme helyén volt (L)
Tehát Krisnek 1 hete van dönteni és három hónap múlva menne Párizsba, tehát a tanév második félévét töltené Párizsban és nem pedig a nyarat, mint ahogy az utolsó részben elírtam. XD
A friss pedig ma este 10! :)
Tehát Krisnek 1 hete van dönteni és három hónap múlva menne Párizsba, tehát a tanév második félévét töltené Párizsban és nem pedig a nyarat, mint ahogy az utolsó részben elírtam. XD
A friss pedig ma este 10! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)