78. Rész

Ezt mindenkinek ajánlom :) Petrának köszönöm, hogy most megtisztelt a kommentjével, és minden kommentezőnek köszönöm! Arwel... Ezt neked, mert egyáltalán nem szeretném tetézni a rossz kedved (L) És azoknak a lányoknak is, akik Tz-t írnak vagy Államvizsgára tanulnak :) Nektek külön is sok sikert!! :) (L) Na de jöjjön a rész :)

78. Rész

-          Ezt ne csináld többet! –mondtam miközben kezem a szívemen volt, a levegőt pedig még mindig kapkodva szedtem.  Rob a falnak támaszkodva állt és míg én semmit sem láttam a sötétben, ő mindvégig engem figyelt. Annyira megijedtem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy hova is indultam az előbb.

- Én nem ijeszthetlek meg téged, de te ijesztegethetsz engem ugye?

- Mivel ijesztettem rád?- kérdeztem, miközben leültem az ágyra, hogy egy kicsit megnyugodjak.

Rob lassan közeledett felém, mint egy ijesztő árny, bár nem féltem tőle. Arca érdekesen tükrözte a hold fényét és az éjszaka sötétjét.  Olyan szép volt… Gyönyörű. Sohasem láttam még ennyire vadnak, szexisnek és titokzatosnak. Mintha egy másik Rob lenne, egy másik világból, ahol hadsereg élén száguld arab telivér hátán, ahol tündérek és mesebeli lények védik őt és állnak rendelkezésére, mindig minden körülmények között. Elakadt a lélegzetem és óhatatlanul is hátrébb húzódtam, hogy tovább csodálhassam őt. Az agyam hirtelen eltűntette a mai nap szenvedését, és nem maradt más, csak ez a pillanat.

Már csak fél méter választott el minket egymástól, amikor megállt és a hajába túrva próbálta összeszedni gondolatait.

-Amikor megszólalt hangja olyan volt mint a selyem… Mint a selyem szilánkokkal szegélyezve.

- Hogy mivel ijesztettél rám? Na nézzük csak… Nem jöttél órára, ami nem lett volna baj, de ugyanakkor szembesültem ezzel a ténnyel, mint mindenki más a tornateremben. Siettem haza, hogy éjfélig még együtt tudjunk lenni, erre kiderült, hogy már rég nem vagy itthon, mert változott a program. Ezek után Sam közli, hogy tele vagy kék-zöld foltokkal, mivel összetűzésbe kerültél egy lépcsővel. Próbáltam lehiggadni és türelmesen várni téged… Mert nem akartam, hogy úgy érezd egész nap rajtad akarok lógni…De amikor éjfél elmúlt és te nem értél haza, muszáj volt odatelefonálnom a kávézóba, ahol közölték velem, hogy már éjfél előtt elindultál haza… Gyalog.

Hangja helyenként megremegett a benne felgyülemlett „indulattól” és az utolsó mondat után vett egy mély levegőt, majd szépen lassan fújta ki, hogy ezzel is lenyugtassa magát.

Csak elképedve néztem rá, és mindent megértettem, mindent az érzéseiről.

Aggódott… Értem.

Amikor megmozdultam szeme villant egyet, de békésen tűrte, hogy az ágy szélére csússzak, közelebb hozzá.

- És még valami… Fordult hozzám újra. Miért nem pakoltál ki és költöztél be rendesen?

- Mert nem akartam engedély nélkül a dolgaid közt matatni…- mondtam védekezésszerűen, mert ebben az egyben tényleg nem éreztem magam bűnösnek.

- Hát ez esetben remélem nem haragszol azért, hogy én nem fogtam vissza magam- mondta még mindig kimérten, de azért a hangjában éreztem valami meglepetésre utaló hangsúlyt. Alakja egyre távolodott tőlem, majd egy halk kattanás és a hirtelen támadt egy fény egy pillanatra elvakított.

Pislogtam párat, majd ahogy szemem egy kicsit megszokta a világosságot elámultam a látottakon.  A ruháim a szekrényben sorakoztak gyönyörűen összehajtogatva, a cipők és táskák, pedig az alsó polcon Rob cipői mellett helyezkedtek el. Olyan jó volt ezt látni, ahogy szépen lassan összekötődik az életünk. Igen, most újra erőre kaptam, de hát az embernek szüksége van néha ilyen pillanatokra is.

Ahogy még jobban körülnéztem egyszerűen elámultam. A holmijaim szépen elhelyezve a szoba különböző pontjain ízlésesen. Rob a hátam mögé mutatott én pedig egyből követtem mozdulatát.  Tátva maradt a szám… A három kedvenc plüssállatom ott ült egy  fonott kosár tetején…

- Hát ezek… Hogy kerültek ide?- kérdeztem még mindig döbbenten.

- A házatokból hoztam el- mondta egy apró mosoly kíséretében.

- De hát én pakoltam össze a bőröndjeinket…

- Igen, de én hoztam le őket, miközben te reggeliztél…

- És honnan tudtad, hogy ezek voltak a kedvenceim?

- Ezek tűntek a leghasználtabbnak.- mondta olyan könnyedén, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne.

- Szeretlek.- nyögtem ki még mindig inkább döbbenten, semmint nagy romantikus hévvel.

Elmosolyodott, aztán arca elgondolkodó lett. Egy pillanatra azért őszintén megijedtem…

-És szeretsz annyira, hogy legközelebb felhívj vagy legalább sms-t írj, hogy ne aggódjak feleslegesen?

- Megígérem!- mondtam és alig vártam, hogy karjaiba zárjon. Felálltam, hogy végre megcsókolhassam, a mai nap először…

- Kris… Mondta, amikor közeledni kezdtem felé.

- Hm? – nyögtem, de eszem ágában sem volt megtorpanni.

- Előbb had nézzem meg rendesen a foltjaidat. – mondta és szinte észbe sem kaptam már is előttem térdelt és a lábam vizsgálta.

- Mi a diagnózisa doktor úr?- kérdeztem viccelődve.

- Fürödj le.

- Öhm… Már elnézést… - válaszoltam sértetten, mert azért az egy dolog, hogy mióta haza értem nem volt időm lezuhanyozni, de azért ennyire nem lehettem dúrva…

- Fürödj le én pedig hozok kenőcsöt.-Ezek biztos fájnak…

- Nem, egyáltalán nem- mondtam, de abban a pillanatban erősebben dörzsölte kezét foltomra és én felszisszentem megvétózva előző ellenkezésem.

- Szigorúan rám nézett, majd ellenkezést nem tűrően a fürdő felé mutatott, én pedig jókislányként engedelmeskedve vonultam be, ahol a szobához hasonlóan, már minden kellékem szépen a helyén volt. Az új helyén…. –gondoltam és nem tudtam nem elmosolyodni ezen.

Gyorsan lefürödtem, de a törölközés elég gyérre sikeredett tekintve, hogy a kezem és a lábszáram szinte egy az egybe kihagytam, vagy legalábbis nagyon óvatosan próbáltam megtörölni, aminek az eredménye az lett, hogy vizes maradtam.

Amikor hálóruhába öltöztem és kimentem, Rob már ott ült az ágyon engem várva kenőccsel a kezében. Nem tubus volt, hanem gyógyszertári, fehér tégely, tehát ez valami kikevert anyag lehet…A szaga sem volt valami kellemes.

- Mond csak honnan vannak neked ilyen dolgaid?- kérdeztem miközben jobban szemügyre vettem a kis dobozkát.

- Elég sokat kellett sportolnom ahhoz, hogy testnevelést is taníthassak, és az ember ilyenkor könnyebben megsérül… Van itthon egy- két csodaszer.- mondta mosolyogva, és úgy tűnt, már nem haragszik inkább csak fáradt. Azért én még reménykedtem egy kicsit…

- De ha most bekensz akkor…

- Akkor mi?- nézett rám úgy, mint aki tényleg nem érti, hogy mire gondolok.

- Akkor mi nem tudunk… Az ágy…

- Ó értem már! – mondta és végre elnevette magát, bár én elpirultam, hogy rajtam nevet.

- Ne aggódj, ez a kenőcs gyorsan beszívódik, pláne ha az ember jól belemasszírozza a bőrbe.

-Ó hát akkor ne kímélj!- mondtam nevetve és csábítón csípője mellé helyeztem lábam.

Kezei felváltva simogatták karom és lábaim, egy pillanat alatt melegem lett és már azt sem bántam volna, ha reggelre kenőcsben úszik az egész ágy, csak ne kelljen várni... semmivel.

Rob azonban elképesztően tudott kínozni, és ez volt az egyik legrosszabb büntetés, amit csak kitalálhatott. Alig bírtam elviselni kezét magamon anélkül, hogy ne akartam volna egyre többet és többet.

Lában simogatta, de közben hasam csókolta, kezem kenegette, de közben ajkai a nyakamon rajzoltak…

Amikor végre elkészült minden egyes felülettel, nem bírtam tovább és ölébe kúszva megcsókoltam, s már vetkőztem és vetkőztettem, hogy minél előbb egyesülhessek vele.

Teste tüzelt, és enyém, ahelyett, hogy ki oltotta volna lángját, csak tovább táplálta egészen

addig a pontig, amikor már testünkből kitörő lángcsóvák járták körbe a szobát egybeolvasztva lényünket újra és újra!

Meglepi

Ha rendesen komiztok, akkor ma is lesz friss :) Már a felét megírtam :))

77. Rész

77. Rész

Ma valahogy minden összejött. Most éreztem először, hogy mekkora szakadék köztünk és azok között a párok között, akik bárhova elmehetnek együtt anélkül, hogy ujjal mutogatnának rájuk... Merengve néztem az előttem csókolózó szerelmes párt és arról ábrándoztam, hogy egyszer majd mi is turbékolhatunk ilyen nyilvános helyen, és ha hangtalanul is, de mindenkinek tudtára adhatom, hogy ez a pasi foglalt, mert az enyém  és én az övé. Megmondom őszintén, hogy nem szoktam túlidealizálni a dolgokat, de valahogy nem ilyenek képzeltem az ideális kapcsolatot… Itt nem Robra gondolok, mert ő túl tesz minden álmomon, hanem az események lezajlására. Az rémisztett meg az előttem tornyosuló könyvkupacon kívül, hogy idegennek éreztem ma magam Rob szobájában…
Más párok randizgatnak, járni kezdenek, lefekszenek egymással hol az egyik lakásában hol a másikéban, aztán amikor elérkeznek egy újabb fordulóponthoz, akkor úgy döntenek, hogy összeköltöznek.  Egyértelmű, hogy nálunk minden sorrend felborult, hol miattunk, hol a külső tényezők miatt. Mégis úgy érzem, hogy ez túl korai volt. Egy ilyen együtt lakásnál az ember összes rigolyája előjön, megsokszorozónak a veszekedések, kiderülnek hibák és a végén az is lehet, hogy mindez különváláshoz vezet. Ráadásul mi nem is azért költöztünk össze, mert elérkezett az ideje, hanem mert csak így tudunk együtt lenni feltűnésmentesen. A másik dolog ami észrevehetetlenül is a fejembe kúszott, hogy még csak nem is Rob ötlete volt ez az egész hanem Samé. Mivan akkor, ha a kezdeti lelkesedés után Robnak is hasonlókon jár az agya, mint az enyém… Aztán fáradtan hazaér, és meglátja a bőröndöket a szobámban, és elretten ettől az egésztől. Szerelmesek vagyunk egymásba ez tagadhatatlan, ugyanakkor nem tinédzserek, hogy mindenbe csak úgy felelőtlenül belevágjunk azt gondolva, hogy a rózsaszín köd örökre körülöttünk lebeg majd.
Tom ha ezt hallaná biztosan azt gondolná, hogy ez a női hülyeség netovábbja, hogy mindent túllogikázunk… És talán igaza is lenne, de nem tehetek róla.
Ez a nap nem az én napom… Még egy óra és mehetek haza… Na ezt most szépen elszámítottam… idefele Shane hozott el, mert épp Tomhoz igyekezett, de arról teljesen megfeledkeztem, hogy új otthon nem megközelíthető a szokásos buszommal és gyalog sem egy leányálom… Mindegy mégis csak gyalogolni fogok… Taxira már nagyon sajnálom a pénzt, így is többet költöttem a bulikra, mint amennyi normális lett volna. Másokat meg nem szeretnék ugrasztani elvégre nem vagyok én ehhez hozzászokva , hogy mindenhová autóval cipelik a fenekemet.
Az előttem egyre jobban összegabalyodó pár, nemsokára kérte a számlát és gondolom nem kell sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljam mit fognak ezután csinálni.
Újra bújni kezdtem a pszichológia könyvet, aminek az lett a vége, hogy minden egyes újabb állításnál magamon teszteltem a definíciókat, ami nem volt éppen lazító tréning, de tanulás szempontjából azt hiszem bevált, és végre úgy éreztem hasznosan töltöm az időm.
Még nem volt egészen éjfél, amikor megérkezett a váltás, és én a kabátomért indultam a raktárba. Valahol a szívem mélyén talán abban reménykedtem, hogy Rob beugrik hozzám. Persze miért tette volna, biztos nagyon fáradt volt amikor hazaért, meg amúgy is most már együtt lakunk… Átadtam a kulcsot, elköszöntem, majd a fülest fülembe dugva elindítottam a zenét és új otthon felé vettem az irányt.
Egész hideg volt az este, nem ártott volna, ha van nálam egy pulcsi, de én ostoba csak farmerben és rövidujjú blúzban indultam el, de hát olyan jó meleg volt ma is, ahhoz képest, hogy már jócskán bent jártunk az őszben.
Több, mint negyven percen keresztül csak gyalogoltam és gyalogoltam rendületlenül, míg végül boldogan tettem be magam után a kaput. Még mindig szerelmes voltam a csodás kertbe és ebbe a tiszta illatba, mely annyira szokatlanul távol esett New York szmogfelhőjének megszokott szagától.
Rob vajon még ébren van? A ház eléggé elhagyatottnak tűnt. Talán buliznak a többiek?
Előkapartam az újonnan kapott kulcsokat és benyitottam a hatalmas tölgyfaajtón.
Minden vaksötét volt kivéve a konyha ahol egy kisebb lámpa fénye pislákolt.
- Szia Vick!-öleltem meg a lányt, aki egyébként nagyon örült, hogy hirtelen ennyi lány vette körül az örökös fiúuralom után. Egyből összebarátkozott Madie-ékkel, akik szintén nem tudtak betelni ezzel a kedves teremtménnyel.
- Te hogy-hogy még fent vagy?- kérdeztem álmos tekintetét kémlelve.
-Felébredtem és lejöttem egy pohár üdítőért.
- Mond csak a többiek már mind alszanak?
- Huhh… Na várj… próbálok visszaemlékezni…. Shane Tomnál, Madie Garrett-nél, Sam csajozik a fiúkkal.
- A fiúkkal? Tehát a bátyád sincs itthon?- kérdeztem egy kicsit elhűlve, de inkább csalódottan, mint mérgesen.
- Őt nem tudom. Találkoztunk amikor hazaért és nem tűnt túl vidámnak. Aztán Sam csak annyit mondott, hogy mennek… De akkor itt volt, Bobby és Marcus is szóval nem tudom, hogy pontosan kik azok az ők…
- Hát… Úgyis mindjárt kiderül nem?- mondtam mosolyogva, mert láttam, hogy nagyon méregeti helyenként fintorba csusszanó arcpontjaim.
Együtt sétáltunk fel a lépcsőn, majd az ajtó előtt elköszöntem Vicktől.
Egy kicsit félve nyitottam be Rob szobájába, de ami fogadott az a vak sötétség volt. Egy árva neszt sem halottam kiszűrődni se a fürdőből sem az ágy felől.
Ezek szerint ő is bulizik… Ezt nem hiszem el… Oké Kris nyugodj le… nem vagytok összenőve és a buli még nem megcsalás, te pedig bízol benne. Azért valahogy mégis szánalmasan kicsinek éreztem most magam ebben a szobában… Az Ő szobájában.
Nem volt kedvem az erős fényhez, ezért az íróasztal felé botorkáltam, majd felkapcsoltam  a kicsi asztali lámpát.
Letettem a táskám a szék mellé, majd megfordultam, hogy a bőröndömből kivegyem a törölközőm és a tisztálkodási szereim.
Hirtelen egy árny vetült a világos falfelületre és annyira megijedtem, hogy halkan felsikoltottam. Mégsem vagyok egyedül….

Ma friss valamikor későn. Még nem kezdtem el írni.

Nah most kezdem el írni 23:14. Szóval min 1 óra...

76.Rész

 76. Rész

Reggel akkora kapkodás volt, hogy még Robtól sem tudtam csókkal elköszönni. A mai program az volt, hogy délelőtt suli, aztán költözés, majd munka. Éjszakai műszakra osztottak be, pontosabban a másik lány beteg lett így átvettem a helyét. Sok kedvem nem volt hozz, viszont a pénz nagyon jól jött és tanulni a kávézóban is tudok, így a délután nem pakolással töltött részét Robbal tölthetem. A holnap suli elég gáz lesz minden alvás nélkül… majd megoldom valahogy.
A tegnapi megbeszélt utazáshoz képest annyit borult a program, hogy a Robos verziót kihagytuk. Amellett, hogy Tom vesztett Shane ellen, volt olyan kedves, hogy már korán reggel karikás szemekkel  beállított a kocsival, a kocsi papírjaival és természetesen a slusszkulccsal, majd taxit hívott magának, hogy dolgozni mehessen. 
Én épp fürödtem amikor Robnak mennie kellett, így nem tudtunk elköszönni egymástól.  Gyors reggeli után azonnal autóba pattantunk.  Persze, hogy Shane jogosítványa a koleszban volt , így végigizgultuk az egész utat.  Sosem láttam még vezetni, de így elsőre biztonságban éreztem magam mellette, mert száguldozott ugyan, de pontosan vezetett.  Ahogy találtunk egy üres parkolóhelyet egyből megrohamoztuk a szobánkat, és mindenhol tankönyvek és füzetek röpködtek. Az órarendemre nézve hirtelen fejbe vágott a felismerés, miszerint Robbal ma röplabdám lesz. A furcsa az, hogy most már teljesen nyugodt voltam emiatt. Már nem aggódtam, ha bénáztam, mert tudtam, ő ettől függetlenül szeretni fog. Attól sem féltem, hogy nem tudok majd uralkodni magamon, mert tudtam, hogy délutántól együtt fogunk lakni.
Ez viszont furcsa volt… Annyira hirtelen történt minden, hogy nem volt időm leállni és átgondolni a dolgokat, ugyanakkor éreztem, hogy lett volna időm elgondolkodni mindenen akkor is így döntöttem volna.

Au! Akkorát estem  a lépcsőn , hogy még vagy két percig a fokon ültem, mire összeszedve minden sajgó végtagom, megpróbáltam felállni és kinyújtóztatni eséstől kicsavarodott testem.
Azért ezt szépen megcsináltam… Törött csontok nulla, kék-zöld-lila foltok kismillió… Na jó, legalábbis a karomon és a lábamon látok párat és a fenekem is sajog. próbáltam figyelmen kívül hagyni a fájdalmat és gyorsan összeszedtem a táskámból kicsúszott könyveket.  
Szerencsémre az úton áthaladva nagy ívben elkerültek az autók, így további sérülések nélkül bejutottam az első órámra.
Úr Isten…… Ebből semmit sem értek… Láttam, ahogy a tanár szája mozog, hallottam, ahogy szavakba foglalja a tananyagot, de ezt sehogy sem tudtam ahhoz kapcsolni, amit hetekkel ezelőtt megtanultam. Nincs mese, muszáj  lesz komolyan nekifeküdnöm a dolgoknak.
A  tanórák után totálisan idiótának éreztem magam. Alig volt olyan óra, ahol még sikerült lépést tartanom. A fenekem és a lábam még mindig sajgott, a lila foltjaim pedig egyre sötétebbnek látszottak.  Eldöntöttem… Ma kihagyom a sportot. Azonnal a könyvtárba mentem, hogy felkészüljek az éjjeli tanulásra, majd fel a koleszba, hogy összepakoljam a cuccom és minél előbb Saméknél lehessek. Shane-t a konyhában találtam, de én egyáltalán nem voltam éhes.
- Madie hagyott nekünk egy levelet és már ki is költözött.
- Hogy- hogy? –néztem Madie ágyára és szekrényére ami most totálisan üresen állt.
- Előbb végzett és 3-ra megy dolgozni.- mondta Shane tele szájjal.
- De hogyan vitte át a cuccait?
- Garrett…….
-Mi?? Na ne!!!
- De.
- De te ettől miért vagy ilyen nyugodt? Hát nem érted? Rob… ott lakik és Maddiet oda vitte el Garrett..!
- De most Rob nincs otthon!-mondta Shane kicsit idegesen.
- Jó, de most már tudja Garrett, hogy Madie hol lakik, mi lesz ha egyszer csak beállít?
- Figyu Kris… Én értem, hogy kivagy… De nézd egy kicsit más szemszögből, Madiéből… Ő azért ne találkozhasson soha a „saját” lakásában a pasijával, mert ti együtt vagytok Robbal?
Nem válaszoltam… Erre nem tudtam válaszolni. Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Értettem amit Shane mond, hogy önző vagyok, ha ezt elveszem tőle…. De az nem önzőség ha valaki ekkora veszélybe kever minket…?
-Mindegy pakoljunk… -mondtam végül, még mindig morcosan, majd előhalásztam az összes utazót és bőröndöt amit csak találtam, és egyesével kezdtem beledobálni ami csak a kezem ügyébe akadt.
Egy órába telt, hogy végezzünk. Nem volt olyan sok cuccunk, hogy gyömöszöléssel ne lehetett volna mindent gyorsan eltűntetni, de még a szobát is gyorsan rendbetettük, hogy szépen adhassuk vissza.
A portás volt olyan aranyos és segített levinni a holmijainkat, majd bepakolni a kocsiba. Megint éppen hogy csak elfértünk…  Még mindig morcos voltam az előbbi beszélgetés miatt, holott úgy láttam Shane már rég elfelejtette. Vidáman maxra tette a hangerőt és kedvenc  Cd-jét bömböltette. Azt hittem az összes nem létező értelmes gondolat is kiszakad a fejemből. 
- Szia Sam, Shane vagyok. Otthon vagy?..................Oké, 5 perc és megérkezünk. segítenétek a bőröndökkel, hogy ne kelljen többször fordulni?...........Köszi! Te vagy a legjobb!
Nem telt le az 5 perc és már meg is érkeztünk. Madie és Shane közös szobát kaptak, míg én Rob szobájában kaptam helyet… Annyira furcsa volt ez így külön… Ráadásul nem mertem kipakolni, mert Rob dolgai azért még is csak az ő dolgai, és semmi jogom sincs ahhoz, hogy csak úgy átrendezzem a szobáját anélkül, hogy megkérdezném. Így hát a dolgaim a bőröndben maradtak.
Épphogy letettem a fejem az ágyra, hogy alszom egy kicsit az esti meló előtt, megszólalt a telefonom.
- Szia Kris, bocs, hogy össze-vissza cserélgetjük itt a műszakokat, de ez már a végleges lesz ígérem. Nem kell éjszakáznod, viszont be tudnál jönni hattól éjfélig?
- Persze! Semmi gond!- mondtam, majd letettem. Remek, akkor most mégsem az alvás jön, hanem a tanulás…
Már majdnem becsuktam a telefonom, amikor megláttam a tegnapi sms-t… Na most már tényleg ideje lenne megnéznem!
A szám ismeretlen volt számomra. Üzenet: Élvezed mi?
Na jó most már tényleg elegem van. Miért kapok mindenféle idióta baromságot?
Eldöntöttem, hogy visszaírok neki.
„Szia nem tudom ki vagy, de biztosan nem nekem szánod az üzeneteidet. Az én nevem Kristen.
 Kérlek ne írogass többet erre a számra.”
Főztem egy kávét és az íróasztalt elfoglalva bújni kezdtem a könyveket.
Ez a nap úgy tűnik ennyire idegbeteg…. Talán jobb is lesz, ha dolgozok, az legalább kikapcsol.
A következő három óra tanulással telt. És még így sem haladtam sokat előre, mivel az agyam minden tíz percben tévutakon járt.
Fél hat és Rob még sehol… Nekem meg indulnom kell.
- Sam nem tudod Rob mikor ér haza?
- Fogalmam sincs, de mondta, hogy ma sok dolga lesz. Héjj szivi, nem vagyok sem az anyja, sem a titkárnője, sem a barátnője!- mondta Sam nevetve  enyhe célzással hangjában.
- Hát ez remek… Nekem meg mennem kell. Mond meg neki kérlek, hogy éjfél után jövök csak és hogy nagyon szeretem!
- Oké! Egyébként mondtam már neked, hogy milyen jól áll a kék meg a lila?
-Nagyon vicces…
- De komolyan kivel verekedtél?
- Egy lépcsővel oké, és ő nyert!-mondtam morcosan és kiléptem az ajtón. Még a kertből is hallottam Sam nevetését.
Ez a nap már rosszabb nem lehet az tuti!

Friss ma 10 körül

Friss holnap, mert elment az időm, de azt hiszem ennek örülni fogtok, talán jobban, mint a frissnek! (L)

http://angyalkanita.blogspot.com/

Friss

Holnap!

75. Rész

75. Rész

A repülőút koránt sem volt olyan izgalmas, mint odafelé, bár ennek nagyon örültem. Úgy éreztem magam, mintha egy osztálykirándulás részese lennék. Shane a vállamon aludt, Madie és Bobby kártyáztak a többiek pedig beszélgettek. Rob velem szemben ült, tekintetünk sokszor összekapcsolódott. Ó az sms... Telejesen elfelejtettem, hogy a kocsiban üzenetet jelzett a telefonom. Most meg Sahne miatt nem mertem felállni, igazából fogalmam sincs milyen üzenetet kaphattam, hiszen minden barátom itt volt körülöttem, anyu meg nem küldözget sms-t. Szerintem azt sem tudja, hogy van ilyen funkció a telefonjában. nem öreg ő az ilyen dolgokhoz, csak a tudomány ezen részének fejlődése mindig is hidegen hagyta.
Holnap reggel suli... jövő héten pedig három Zh-m is lesz. nagyon elhanyagoltam a tanulmányaimat. Nem lesz ez így jó, ráadásul szükségem van az ösztöndíjra a második félévre is. Talán egy kicsit kevesebbet kéne buliznom Tomékkal, és kevesebb időt tölteni Robbal. De ez olyan rossz... Mivan ha akkor nem is tudnék rendesen koncentrálni? De hát Rob mellett is tanulhatok, elvégre nem vagyunk ágyhoz kötve. Bár én most nagyon szívesen lennék vele, pláne ezután a hétvége után...
Apró lökést éreztem a térdem környékén. Felnéztem és Rob kérdő tekintettel nézte elgondolkodó arcom.
- Nincs baj- mondtam mosolyogva, hogy megnyugtassam.
- Az jutott eszembe, hogy jövő héten egy csomó vizsgám lesz és a tanulás... hát hogy is mondjam nem igazán volt napi renden mostanában...
- Pedig az fontos- mondta mosolyogva. Majd megpróbálom visszafogni magam és nem elvonni a teendőid mellől.- mondta mosolyogva, de egy csepp szomorúsággal a hangjában.
- Igen elhiszem, hogy te képes lennél rá, de nem vagyok benne biztos, hogy távol tudnám tartani magam tőled...
Elnevette magát.
- Azért ne bízz bennem ennyire.- mondta még halkan miközben kezével végigsimított térdemen.
Melegség árasztotta el testem és vágyódni kezdtem érintései és csókjai után. Mikor érünk már haza?!
- Hölgyeim és uraim, kérem kapcsolják be a biztonsági öveket, mert hamarosan leszállunk.
- Na ha ezt tudom, akkor előbb teszem fel a kérdést-mosolyogtam magamban.
- Halló, két taxit kérnék a reptérre.- hallottam Tom hangját.
Mindenki értetlenül nézett rá.
- Haver, ugye tudod, hogy a "hamarosan leszállunk" még minimum negyed órát jelent, plusz még a bőröndökért is el kell mennünk.
- Jól van, de nem szeretek várni.
nevetni kezdtünk, ha ő nem lenne, tényleg ki kellene találni. inkább kifizet egy rakás pénzt, csak várni ne kelljen...
- Ember reptéri taxiról nem hallottál? Amik az épület előtt parkolnak és úgy ötvenen vannak?
- De azok kicsik, nem férünk be ennyien még kettőbe se!
Nem vitatkoztunk vele.
- Megyünk ma bulizni ahogy megbeszéltük?- kérdezte Marcus, és úgy tűnt ő eléggé be van indulva.
Robbal egymásra néztünk, és mindketten pontosan tudtuk, hogy ezt a bulit most kihagyjuk. Az elkövetkezendő hétben úgyis kevesebbet lehetünk együtt, legalább ez az este még legyen a miénk.
Már a taxiban ültünk, amikor újra eszembe jutott a telefonom, és az, hoyg most már tényleg semmi sem gátolja meg,hogy kivegyem a telefonom a farzsebemből.
Kicsit előrecsúsztam és megemelkedtem, majd a kezemben tartva a kis készüléket elnevettem magam.  A képernyő totál sötét volt... Lemerült. Hát ez ma nem az ő napja. majd holnap feltöltöm. Ma Robbal töltöm az éjszakát és a töltőm a koleszban van.
Végre megérkeztünk! Mindenki eltolta a bőröndöt a saját szobájába, illetve a Samtől kölcsönkapott szobákba aztán a házigazda egy kis családi kupaktanácsra hívott mindenkit. Értetlenül néztünk egymásra.
- Jaj ne rémüldözzetek már! Arra gondoltam, hogy mivel úgyis ilyen szépen összejöttünk és a csajok egy apró lyukban laknak, miért ne költözhetnének ide?
Tátva maradt a szám... és ha jól láttam Shane-nek és Madienek is.
Robra néztem, aki leplezni sem próbálta jókedvét.
- Sam ez nagyon kedves tőled, és nagyon szívesen mondanék igent, de azért egy kicsit gondoljuk át ezt rendesen...- mondta Madie, aki Shane-nel és velem ellentétben gondolkozni és képes volt, mielőtt forró fejjel beleugrott volna ilyen nagy változásokba.
- Hallgatom hölgyem-mondta Sam mosolyogva.
Jó lenne itt, mert itt vagytok ti és ez a ház is gyönyörű... Na meg ugye Kris és Rob...
De ha mi most ideköltözünk akkor fel kell mondanunk a koleszszobát és kiadják valaki másnak... Na már most mi lesz ha egyszer... isten ments, de Rob és Kris összevesznek, vagy szakítanak, vagy ha mi veszünk össze... Akármelyik fiúval... Akkor itt kerülgethetnénk egymást, mert tudom, hogy te vagy olyan kedves, hogy nem dobnál ki minket egyből, de akkor is nagyon rossz lenne. A másik része pedig, hogy a koleszban az volt az egyetlen jó, hogy szemben volt a sulival... Nem várhatjuk el, hogy ti fuvarozzatok minket kényünk kedvünk szerint ha óránk van... Buszmegállót pedig nem láttam a közelben...
- Bölcs kisasszony...
- De te meg mit szólnál ahhoz, hogy ha beüt a gikszer, akkor Tom elintézi, hogy visszakapjátok a szobátokat... Szerintem már tudjátok, hogy mi mindenre képes... Ez meg se kottyanna neki.
Tom hevesen bólogatott, mint egy maffiafőnök.-elnevettük magunkat.
- Ha pedig Kris és én veszünk össze...- Legfeljebb kiköltözöm a parki házba.
- Mibe?- kérdezte egyszerre Shane és Madie.  Leintettem őket, hogy majd elmesélem.
- Rob azért nehogy azt hidd, hogy ha összeveszünk, akkor kitúrlak innen. Nem hagynám, hogy te menj el a saját házadból.
- Sam házából.
- Nem haver, ez a mi házunk.- nyomatékosította Sam, de ezzel csak Robnak mondott ellent, és nem nekem helyeselt.
- Kris szerintem ezt akkor is megtudjuk oldani, csak emiatt ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget.
- Gyerekek egyszerű a képlet: ha csak összevesztek akkor külön szobában alszotok és kész. Amúgy is könnyebb kibékülni, ha legalább egymás közelében vagytok.
- Bizony, ha pedig szakítotok akkor húzunk vissza a koleszba az első verzió szerint.- mondta Shane is.
Bólintottunk.
- Na akkor már csak a távolság a kérdéses... -folytatta Sam Madie gondolatmenetét.
-Hát én reggel úgyis megyek suliba... elviszlek titeket csak akkor majd kiteszlek egy fél utcával előbbre ha nem gond.- mondta Rob.
- Az úgysem olyan feltűnő ha hármunkat viszel, mintha csak Krist fuvaroznád... -mondta Madie.
- Én viszont jobbat tudok-mondta Shane. És Tom elé csúsztatta a telefonját.
- Ezt most nem mondod komolyan, az utolsó is megvolt?
- Bizony, nyertem!
- Nekem már csak egy nap kellett volna, hát ezt nem hiszem el-mondta Tom félig bosszankodva félig nevetve. Mindegy amúgy is pont erre gondoltam két perccel ezelőtt.
- Azért minket is beavathatnátok!
- Azt tudjátok, hogy fogadtunk... Na már most én két hete láttam Tom régi kocsiját, ami nem egy luxusverda de nekem nagyon megtetszett. Ez volt az én jutalmam ha nyerek, persze csak kölcsönben... és hááátt....- nevetett Shane.
- Egy kocsi?? és mi lett volna ha Tom nyer?
- Hát azt nem akarjátok tudni!- mondta Shane és mintha elpirult volna... Pedig ha ez a lány elpirul....
- Akkor ennyi. Van egy kocsitok!- mondta Sam- és hangosan nevetni kezdett.
- Akkor most mi lesz?- kérdezte Madie, mint aki el sem hiszi, hogy ilyen gyorsan megoldódott minden.
- Hát az lesz, hogy holnap költöztök drágám!-kiáltotta el magát Sam, mire mindenki hangos éljenzésben tört ki.
Marcus annyira be volt indulva, hogy végülis mindenkit meggyőzött a buliról, kivéve persze engem és Robot. Mi teljesen másra vágytunk. Amint tudtunk felmentünk a szobába, és külön-külön lezuhanyoztunk. Annyira kívántam őt egész hétvégén, de most mégsem az őrjítő vágy hajtott, hanem csak hogy a karjaiban tartson, romantikus meghittségben.
Azt hiszem ezt Samnek köszönhetem. Így még talán a tanulás is könnyebb lesz, hogy tudom itt van a közelemben. Persze munkába is kell menni, de ha leparkolunk a sulinál, akkor eltudunk menni gyalog is, mint máskor.
Kényelmesen elnyúltam az ágyon és vártam, hogy Rob is végezzen a fürdőben.
Ahogy végzett egyből mellém telepedett. Olyan jó illata volt.
Pólóm lassan húzta le, megcsókolt és éreztem, hogy ő is hasonlóan hozzám romantikus együttlétre vágyik, simogatta testem és közben kényeztette melleimet is. Közben és is levetkőztettem, majd újra visszaereszkedtem korábbi helyemre.
Most a vágy őrjítő csigalassúsággal indult ki abból a pontból, ahol éppen csókolt addig a pontig, ami immáron a legszorosabban érintkezett testével.
Egyesülésünk olyan volt, mint egy cseppnyi hűvös fuvallat, mely annyira jól esik a nyári kánikulában, hogy az ember azt kívánja bár sosem érne véget.
Lassan mozogtunk, nyújtva a gyönyör minden egyes percét. Mélyen magamba szívtam illatát kezeim már ismerték testének minden egyes pontját, ajkaim már pontosan egy ritmust jártak övéivel.
Úgy kiegészítettük egymást, mint a ying és a yang.
Tökéletes volt minden.

Pár órával később a hátamon feküdtem. Most ő bújt oda hozzám, ez volt az első alkalom.
Olyan volt, mintha elakarna altatni.
Sokáig simogatta arcom míg, nekem csukva volt a szemem. Aztán amikor azt hitte, már elaludtam, óvatosan a mellemre helyezte arcát és hamarosan együtt merültünk el az álmok tengerébe.

Friss

Na nem tűntem el megint, csak sunnyogtam. Friss holnap, tuti, mert az egész délutánom szabad!
Elvagyok maradva azt hiszem, mert majdnem egy hetet kihagytam..
Ha valaki linkcserét szeretne kérni, vagy véleményt, javítást kérni, vagy a mailjére nem kapott választ az nyugodtan szóljon most ide hozzászólásban.

Zsu és Bius, titeket nem felejtettelek ám el, és fogok is válaszolni, csak mindkettőtöknek olyan hosszú mailt készültem írni, hogy aztán elkapott a lustaság XD De remélem tudjátok, hogy (L) (L) (L)

Friss

Hétvégén. Bocsánat csak dolgom is volt, meg ti se nagyon díjaztátok az előző részt, meg kicsit kedvtelen voltam ficirás szempontból. De ahogy már mondtam, még egy ficit nem hagyok félbe, szóval go tovább! :)

FELVETTÜK A HARCOT!

http://tweeter.faxo.com/Twilight_Breaking_Dawn_2?page=1

A VÉGSŐ CSATA ELKEZDŐDÖTT! MINDENKIT ARRA KÉREK, HOGY SZAVAZZON! 20 PERCENKÉNT LEHET SZAVAZNI! TUDOM HOGY AKI EDDIG SZAVAZOTT MÁR A TÖKÜNK TELE VAN AZ EGÉSSZEL, DE ÚGY DÖNTÖTTÜNK, MIVEL MÚLTKOR AZ OROSZOK OLYAN MOCSKOS MÓDON NYERTEK ITT AZ IDEJE, HOGY VISSZAADJUK! EZ AZ UTOLSÓ ILYEN HARC! NEM CSAK CSALTAK DE AZ ORSZÁGOT IS ALÁZTÁK! KÉREK MINDENKIT, HOGY SZAVAZZON ÉS A BLOGOSOKAT IS ARRA, HOGY FOGJUNK ÖSSZE ÚJRA! TEGYÜK KI A SZAVAZÁST ÉS BIZTASSUNK MINDENKIT! GYERÜNK EMBEREK EZ NEM CSAK A TWILIGHTRÓL SZÓL HANEM A BECSÜLETRŐL ÉS AZ ORSZÁGRÓL! AZ OROSZOK ÖNTELTEK ÉS AZT HISZIK FELETTÜNK ÁLLNAK. TEGYÜNK ENNEK PONTOT A VÉGÉRE EGYSZER ÉS MINDENKORRA!!!!

http://tweeter.faxo.com/Twilight_Breaking_Dawn_2?page=1

74. Rész

74. Rész

- Au!- ez volt a reggeli első mondatom és Rob velem együtt nyögött fel, amikor valami puha és tompa ütést éreztem a fejemen.
Lassan kinyitottam a szemem és felnéztem. Barátaink már mind felöltözve álltak az ajtóban és rajtunk nevettek.
- Ez szép ébresztés volt- mondta Rob morcosan és leemelte a fejemről és egyben a saját testéről is a pontosan ránk célzott párnát.
- Bocs, de már nem tudtuk, hogy mivel próbálkozzunk ugyanis szóltunk hozzátok szépen, aztán telefonról nyomtuk a zenét a fületek mellet, de ti aztán igazán mélyen aludtatok.
- Melyik számot?- kérdeztem, bár ebben az esetben ez elég hülye kérdésnek tűnhetett.
- Már nem emlékszem, de Kings of Leon volt az tuti.
- Akkor már értem... Beleálmodtam a zenét az álmomba, ezért nem ébredtem fel.
- Na és mi szépet álmodtál?-kérdezte Rob mosolyogva, de még mindig kómás fejjel.
- Nem emlékszem...- mondtam egy kevés gondolkodás után, mert bármennyire is próbáltam visszaemlékezni álmomra, csak a zene maradt meg a fejemben.
- Na gyerünk keljetek fel, nehogy visszaaludjatok. Két óra múlva indul a gép haza.
- Két óra?- akkor még igazán van időnk egy kis alvásra- mondta Rob, és egy mozdulattal a fejünkre rántotta a takarót.
- Persze, "nagy kegyesen" beletörődtem alvásra kárhoztatott sorsomba, és csókot lehelve mellkasára, lehunytam szemem és próbáltam visszaaludni.
Minden olyan gyorsan történt. Először csak kuncogást hallottam, aztán Rob teste egy az egyben eltűnt alólam, a fejem bedig az ágyon landolt. lehúztam a fejemről a takarót, hogy megnézzem mi történt. A fiúk pont akkor engedték le Robot, akit nemes egyszerűséggel kikaptak az ágyból.
- Remek...- morogtam, majd meghallottam Maddie és Shane suttogását.
- Meg ne próbáljátok!- mondtam gyorsan és kipattantam az ágyból, mielőtt még Rob sorsára jutok.
Nah Rob gyere le kajálni amíg Kris lezuhanyzik, aztán majd váltjátok egymást.
- Mivan?- kérdezte Rob olyan hangon, mintha egy kisfiútól akarnák elvenni a nyalókát.
- Jól hallottad nagy fiú, tudjuk, hogy milyen vagytok, és mint már mondtam nem érünk rá.
Rob fájdalmas képpel nézett rám, de aztán megadóan bólintottam, és bevonultam a fürdőszobába.
Akkor sem fogok sietni! Két óra hosszú idő és... Na jó, mindegy. Ha hazaértünk legalább egymással lehetünk végre rendesen is. tanulnom is kell majd, mert már két hónap eltelt a suliból és néhány tantárgyból jócskán le vagyok maradva.
Furcsa... Mióta is vagyunk együtt? Több, mint egy hónapja. Gyorsan megy az idő, ugyanakkor még mindig alig hiszem el, hogy egy ilyen ember van mellettem.
Valójában még egy rendes randink sem volt... Tudom, hogy nem mutatkozhatunk együtt, de valahogy így izgalmasabb is. Persze nem tudom, hogy meddig bírjuk, de most minden jó és boldog vagyok mellette. Olyan érzés, mintha az elcsépelt mondás szerint "megtaláltam volna a másik felem". Ha ez a szerelem, akkor én sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire erős, intenzív és boldog érzés.
Kiléptem a zuhany alól és megtörölköztem, majd kényelmes ruhát húzva pakolászni kezdtem a bőröndbe. valójában csak pár ruhát cseréltem ki. Valami kikerült a bőröndből be a szekrénybe és fordítva. Rob ruháit is összeraktam hiszen egyikünk sem pakolta szét a holmiját. Az állataim még mindig rendetlenül hevertek a padlón, de valahogy nem is hiányoztak már az ágyról, így feldobáltam őket a szekrény tetejére. Máskor nem érdekelt, ha rendetlenséget hagyok, de ha az ember hetekre, sőt hónapokra hagyja el otthonát, azért érdemes ezt is megcsinálni, ha nem akarok anyámtól egy szép kis telefonhívást kapni pár óra múlva.
Mindennel végeztem és elindultam a konyha felé. Odalent hatalmas káosz uralkodott, ami annak volt köszönhető, hogy rengetegen voltunk ebben a kis házban. Cameron a nappaliban tv-zett így hozzá vezetett első utam.
- Na mi az húgi?
- Csak szeretnék tőled elköszönni.
- Lehet, hogy meglátogatlak valamikor, úgyhogy a könnyes búcsútól tekintsünk el-mondta nevetve.
- Az nagyon jó lenne! - De miért jössz New York-ba?
- Meghallgatás. persze még semmi sem biztos, de nagy rá az esély. Ahogy arra is, hogy utána jöhetek is haza, de legalább megpróbálom.
- Hát én drukkolni fogok az biztos.-mondtam nevetve.
- Figyelj húgi... Bocs, hogy nem voltam ott, hogy megvédjelek. Az én dolgom lett volna. Tudod, hogy sosem csíptem Tharát, de azért erre nem gondoltam volna...
- Na lám, csak nem érzelmeket látok?!- próbáltam elviccelni a dolgot, de úgy tűnt ezt most nem engedi.
- Nézd Cam... Neked sem meséltem el, hogy mi történt valójában, így nem tudhattad, hogy milyen a kapcsolatom vele. Viszont te voltál az egyetlen a családban és a rokonságban, aki nem ajnározta őt, és ezért azt hiszem mindig is hálás voltam neked.
- Na jó, mégsem úszom meg a könnyes búcsút- mondta bátyám mosolyogva, és felállt, hogy megöleljen. Tényleg elpityeredtem egy kicsit, mert nem sokszor fordult elő ilyen pillanat, és rendszerint így reagáltam rá. Szerettük egymást, de mondjuk úgy távolból. Az ölelés nálunk mindig egy különleges pillanat volt, mindig mély beszélgetés előzte meg.
Cam tudta mi fog történni, ezért is viccelt az előbb a könnyekkel.
- Na jó, azt hiszem eleget itattam az egereket-mondtam és elhúzódva tőle nevetni kezdtem.
- Na ja, meg a pulcsimat is- mondta játszott méltatlankodással a pulcsin lévő könnyes foltra mutatva.
- Kristen gyere reggelizni- kiabált anya konyháról.
Robbal épp csak egy lopott csókot tudtunk váltani aztán már meg is történt a helycsere. Ő elindult felfelé a lépcsőn, hogy lefürödhessen, én pedig leültem az asztalhoz, hogy megegyem a tojásrántottát és bacont.
A hangulat nagyon oldott volt, egy kis izgalommal keveredve ugyan az előttünk álló út miatt. Úgy tűnt mindenki anyukámmal beszélget és annyit nevettek, hogy lassan kezdtem odafigyelni arra, miről is van szó.
- Itt nyolc éves volt. Mindig pucéran úszott a medencében, mert azt mondta a fürdőruha hátráltatja láb és kartempóban.
 Ó  te jó ég...  Anyám kitudja mióta mutogatja már a idétlen kiskori és meztelen még kisebb kori képeimet...
- Anya tegnap is csináltam egy képet azt is megmutatod?- kérdeztem gúnyolódva, mire anya vette a lapot és inkább hozzáfogott a szenvics gyártáshoz mondva, hogy a repülőn úgyis nagyon drága az étel.
Rob alig húsz perc múlva megjelent a bőröndökkel, Bobby pedig taxit hívott.
- Csak egyet hívtál?-kérdezte Madie aggódva.
- Igen, de hét személyest!-felelte Bobby és még gyorsan magába tömött egy pulykás szendvicset.
- Ugye tudod, hogy nyolcan vagyunk? Bőröndökkel...
- Jó majd összehúzzuk magunkat nem kell aggódni!-mondta Bobby és Madie fenekére csapott.
- Hé! Nehogy azt hidd, hogy átöleltél és máris azt teszel amit akarsz!- csapott Madie Bob kezére.
- Dehogy hiszem!- mondta Bobby hangosan, aztán amikor Madie már hallótávolságon kívül került halkan hozzátette - csak remélem.
Hangos nevetésünket a taxi dudája zavarta meg. Hát ez gyors volt... Elbúcsúztam anyutól, aki megígértette, hogy azonnal telefonálok amint leszállt a gép.
Éppen hogy csak befértünk. Annyira ki volt centizve a hely, hogy ha valaki leejett volna valamit, nem tudtunk volna lehajolni érte. Az egyik utazó Sam ölében landolt,mert nem fért be a csomagtartóba. Az irónikus csak az volt, hogy a táska pont Samé volt.
Az húsz perces út most valahogy sokkal hosszabbnak tűnt a szokásosnál, talán a kényelmetlen testhelyzet miatt. Végig Los Angelest néztem, egyfajta búcsú képpen.
Éreztem ahogy a telefonom megrezeg a farzsebemben, de nem volt helyem előbányászni...

Friss ma 11-kor!

Az éjszakázóknak:

http://angyalkanita.blogspot.com/

Itt vannak a linkek ahol nézhetitek a műsort és az időpontok is.

friss tényleg holnap!

Friss holnap!!! Tehát csütörtökön! Bocs csak húzós napok voltak és most értem haza, de a holnapi napom elvileg szabad! :)

sorry

Sziasztok, bocs, hogy így eltűntem, csak egy csomó dolgom volt. Meg közben a másik oldalt is frissítenem kellett a Robsten felbukkanások miatt :D

73. Rész- Szilveszteri különkiadás XD -frissítve-

73. Rész

- Ah...- Rob hagyd abba, mert...!
- Hm, mi is lesz?- nevetett fülembe.
- Felfognak ébredni!
- Hát ez csak rajtad múlik!- nevetett újra.
- Ki mondta, hogy alszunk, de folytassátok csak, hátha Maddie is kedvet kap egy kis Au!
- Bobby ha mégegyszer...Hé! Ne már!
- Ti meg mit műveltek odalenn?
- Csikiz!- mondta Madie félig bosszankodva félig pedig nevetve.
- Hol csikiz?- kérdezte Rob perverz hanggal, mire oldalba vágtam.
- Ejnye tanárúr hát hogy maga mennyire...- nem tudtam befejezni, mert megharapta a nyakam.
- Vámpír!- fejeztem be végül és nevetni kezdtünk.
- Bizony én leszek a te Edwardod- mondta visszaemlékezve a filmre.
- Csak leszel?- néztem rá éretlenül.
- Igen, mert én csak az esküvő utáni Bellát akarom! Az előzővel Edwardként nem tehetném meg ezt...- fejezte be a mondatot, és takaró alá kúszott, hogy végigcsókolja testem.
- Au!- Ki ütötte meg a lábam?- kérdeztem hirtelen.
- Hát tuti nem én, mondta Rob és olyat csinált, hogy majdnem felsikoltottam.
- Bocs Kris, Robot akartam eltalálni- mondta Bobby.
- És miért is akartál eltalálni?- kérdezte Rob, de közben folytatta amit elkezdett, hiába mocorogtam és próbáltam kikerülni kényeztető mozdulatait.
- Azért, hogy gyere ki velem cigizni!
- Bocs haver, de most nem igazán érek rá!- ajjaj ettől féltem. Következő mozdulatára megugrottam.
- Madie is ráakar gyújtani! Kris?
- Ah megyek!!- Mondtam gyorsan és próbáltam gyorsan kiugrani az ágyból mielőtt Rob visszatarthatna.
- Áruló- morgott Rob nevetve a takaró alatt, de aztán ő is kikászálódott az ágyból.
- Az erkélyemre mentünk, mert ez volt a legközelebb. Hihetetlen, hogy még senki sem álmos. Mégis olyan jó ez az egész! Sosem voltunk még ennyire egy család!
- Szerintem Madie épp itt az ideje, hogy megcsókolj!- mondta Bobby és Madire csücsörített, aki rám, majd Robra nézett tátott szájjal aztán megfogta a már meggyújtott cigijét és Bobby szájába nyomta.
- Édes olyan a szád, mint egy hamutartó!- mondta Bobby és nevetni kezdett, mi pedig vele nevettünk.
- Bobby nem vagy te ma egy kicsit kanosabb a kelleténél?- kérdezte Rob nevetve és oldalbalökte barátját.
- Na te inkább meg se szólalj! -mit csináltál te a takaró alatt, nagyon fáztál mi?- mondta Bobby Robra kacsintva.
- Szeretnéd tudni mi?-mondta Rob és visszakacsintott Bobbyra.
- Na Madie szerintem mi ide nem is kellünk!- mondtam nevetve, mert ez a párbeszéd eléggé félreérthetőre sikerült.
- Hé te maradj csak itt mellettem.-húzott vissza magához Rob és megcsókolt, de olyan hévvel, hogy azt hittem ott helyben összeesek.
A fenekem markolta és már majdnem a mellemen is végigsimított, amikor hirtelen megállt, és kinyitottam a szemem.
Olyan hangos nevetés tört ki belőlem, hogy azt hittem sosem tudom abbahagyni.
Madie épp sms-t írt Bobby pedig mögé settenkedve végigsimított barátnőm fenekén. Maddie erre annyira meglepődött, hogy még a cigit is kiejtette a kezéből, ami egyenes az alattunk lévő teraszra esett.
- Nem tudom ki volt, de köszi!- nevetett hangosan Tom lentről és kiderült, hogy pont a kezébe esett a cigi anlkül, hogy megégette volna a parázs.
- Tom azt hittük ti már rég...
- Már háromszor!- nevetett Tom újra.
- Szegény Marcus!
- Ne sajnáld, csak az elsőnél volt ébren azt is végigmagyarázta, utána meg olyan hangosan horkolt, hogy Shane-nel többet nevettünk, mint... Értitek.
- Azt hiszem pontosan értjük- mondta Rob. És olyan szégyentelen pontomnál húzott magához, hogy elvörösödtem.
- És ti hogy-hogy még kint vagytok...?
- Álmatlanságban szenvedünk- mondta Bobby.
- Pontosabban ők szenvednek, én meg teljesen más miatt szenvedek- mondta Rob nevetve, de biztos voltam abban, hogy Tom mindent pontosan ért.
- Aha, hát sok sikert. Kris szégyenlős mi?- nevetett és fel nézett rám.
Bemutattam neki, de azért én is nevettem...

/Lehet, hogy írok még hozzá, csak egy kicsit le kell ugranom a ház elé/

nah még egy kicsi :D 2:48 :P



- Na én elszívtam, de látom ti még rágyújtanátok egyre- mondta Rob Bobbyéknak célozva a mondatot.
- Hát haver nincs szerencséd, ma már sztem füstmérgezést kaptam.
Rob sóhajott, majd hozzátette:- Ezt még úgyis visszakapod.- aztán nevetett.
- Na látom mentek. Jó éjt! Aztán izé... úgyis tudjátok!- kiabálta fel Tom, és nagyon örültem, hogy nem tárgyalja ki a szexuális magánéletem a fél utca füle hallatára.

Lassan bementünk, de ahogy visszafeküdtem az ágyba, sajnálkozva tapasztaltam, hogy vágyam egy pillanatig sem csillapodott sőt... Ahogy Robis befeküst mellém, egyre elviselhetetlenebbé vált minden.
Úgy tűnt az ő lelkesedése sem hagyott alább...
- Miért nem megyünk ki a fürdőbe?-súgta miköben alsó ajkaival kulccsontomat érintette.
- Mert az mégjobban viszhangzik ekkora csendben.
- Akkor hát nincs más hátra, mint... A paplan alá!- mondta nevetve és már el is tűnt.
Hihetetlen, hogy mindig meg tud lepni!
A következő fél óra egyrészt édes mámorban másrészt szörnyű kínok közt telt el. Rob egyáltalán nem fogta vissza magát, olyannyira nem, hogy a párnám az arcomra kellett szorítanom, hogy valamelyest elnyelje hangom. Hagytam, hogy ő vezessen, mert ha megfordulunk akkor a párna takarása nem véd tovább és akkor már tényleg nem tudtam volna visszafogni magam.
Végül kielégülve feküdtünk egymás mellett és reméltünk ha hazaérünk, nem kell majd ennyire visszafognunk magunkat és teljesen átadva magunkat egymásnak és a szenvedélynek, óránkon át ismételhetjük az előbb történteket.
Amikor mindezek után meghallottuk az ágy végéből jövő szuszogó hangokat, nem bírtuk tovább és elnevettük magunkat. Bobbynak mégis csak sikerült Madiet átölelve aludni, bár arról a részről valamiért lemaradtunk, hogy miféle képpen oldotta meg barátnőm hangulatát.
- Kristen...
- Hm?
- Álmos vagy?
- Egy kicsit igen.
-Akkor mielőtt elalszol maszírozd meg a hátam kérlek!
- Mivan?
- Csak vicceltem!-mondta nevetve. - Nah gyere bújj ide!-mondta most már mosolyogva és karjait kitárva odaengedett megszokott helyemre.
- Ez a legjobb párna!- mondtam csókot lehelve mellkasára.
- És ez a legjobb takaró-mondta, miközben testem mégjobban magára húzta.
Még egy utolsó csókot váltottunk, aztán szépen lassan elnyomott minket az álom.

/Hajnali 3 XD Sorry de ennyire futotta és már a pia is kiment belőlem :D/