45. Rész
/Rob szemszöge/
Megőrjít ez a lány. Egész óra alatt legszívesebben csak őt néztem volna. Annyiszor sétáltam el mellette. Gyorsan róttam a köröket mert rájöttem, hogy egyedül így tudok feltűnésmentesen minél többször a közelében lenni. Sokat javult a technikája és olyan volt mintha játék közben önmagával küzdene. A szemeiben tűz égett, ütése pontos volt és erős. Igazán büszke voltam rá, mint tanítványra és mint a barátnőmre. Azon tűnődtem ma mikor láthatom újra, amikor a hátamnak vágódó labda megadta az indokot egy korai találkára.
Alig bírtam magam türtőztetni és leesett az állam amikor Kristen volt az, aki kezdeményezett. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy kitudjak menni a szertárból, majd alig él óra múlva szinte futottam vissza, mert tekintete, ahogy rám néz, rám csodálkozik, mint aki most lát csak igazán először… Leírhatatlan volt. Végre kettesben voltunk, még az ajtót is magunkra zártam, nem akartam kockáztatni és ezt a kis időt aggódással tölteni… Azonnal egymásnak estünk. Soha egyetlen nőnél sem éreztem még ekkora izgalmat, ha Kristennel voltam lángok mardostak belülről és szinte beleőrültem a vágyba.
Harmadszor állított le, de nem tudtam rá haragudni. Kicsit aggódtam, hogy miattam teszi. Talán nem kíván annyira, mint én őt? De aztán próbáltam magam leállítani, elvégre nyilvánvalóan kimutatta vonzalmát, éreztem, ahogy teste megremeg, sóhajai őszintének tűntek, ezek szerint csak nem szeretné elsietni a dolgokat… Talán attól fél, hogy csak addig érdekel, amíg le nem fekszik velem? De nem az lehet, ennyire már ismernie kell, hogy nem az a típus vagyok, Voltak egyéjszakás kalandjaim igen, de azok a lányok pontosan tudták, hogy a románc csak egy estére szól. Érzelmekkel sosem játszadoztam. Volt pár komolyabb kapcsolatom, de valahogy egyik lánynál sem éreztem azt, mint Kristennél. Így utólag belátom, még sosem voltam igazán szerelmes, bár annak idején úgy gondoltam, hogy az vagyok. Nem szerettem egyedül mindig lennem kellett valakivel. Vickel ugyan mindig ott voltunk egymásnak és ez volt a legfontosabb, ugyanakkor a testvéri kapcsolat nem helyettesíti sem a barátokat sem a szerelmet. Szüleim elvesztése után valahogy minden kapcsolat fontosabbá vált. Sosem voltam egyedül álló, mindig kapcsolatokba menekültem, Egyik lánnyal sem én szakítottam, mindig én kerültem lapátra, ami nagyon fájt. Úgy éreztem, hogy minden beleadok a kapcsolatba és mégsem kapok annyi szeretet amennyit szeretnék. Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor úgy döntöttem, jobb nekem nő nélkül. Akkoriban már amúgyis a tanulmányaimra kellet koncentrálnom és mellette a munka meg a zene teljesen kitöltötték a mindennapjaimat. Rájöttem, hogy nem is rossz egyedül, sokkal több időm marad magamra, arra, hogy megtudjam ki is vagyok tulajdonképpen, és hogy mit szeretnék az élettől. Ekkor csúszott be pár kaland, zenekarral és piával könnyű volt becsajozni. Azt hiszem félig-meddig már le is mondtam a szerelemről, amikor egyszer csak betoppant az életembe Kristen és minden addigi meggyőződésem felforgatta. Nem szerettem sem a túl szexi, csábító, vad szépségeket, sem pedig a templomba járó, konzervatív stílusú csupa szív lelkeket. Ő azonban tökéletes egyvelege volt a két ideálnak és megalkotta számomra a tökéletest.
A legmeglepőbb az volt, hogy egyáltalán nem volt tisztában magával. Hihetetlen ereje volt minden pasira nézve, azt hiszem ő az a lán, akiért egy haldokló meggyógyulna, egy rosszfiú megtérne, egy hitetlen hinne. Egy meleg pasi heteróvá változna. Talán túl elfogult vagyok? Nem hiszem. Sok mindent letudok olvasni a férfiakról, minden mozdulatuk árulkodó. Amíg próbáltam magam távol tartani Kristentől megfigyeltem, hogy a bárban nem egy pasi tátott szájjal nézte táncát, a pultnál többen is odafordultak hozzá, hogy beszélgetést kezdeményezzenek vele… Ilyenkor muszáj volt közbelépnem, hacsak észrevétlenül is. Hirtelen égetően fontos dolgom támadt a pult környékén. Ezért nem bírtam otthon feküdni akkor sem, amikor valójában teljesen lefárasztott a gólyák körbevezetése. Akárhányszor lehunytam a szemem mindig ő lebegett képzeletem hálóján ahogy idegen pasasok próbálják meg befűzni, ahogy valaki más megnevetteti, ahogy táncolnak vele. Nem volt maradásom tovább.
A végső tanúbizonyságot elfogulatlanságomról barátaim és Vick mutatták meg. Egyből beleszerettek Krisbe, még ha nem is oly módon, mint én. Valójában mi mindenkivel kedvesek voltunk, aki velünk is az volt, de alig tudok pár embert mondani, aki járt volna Sam házában, aki igazán bekerült volna közénk a bandába. Shane és Madie is kivételt képeznek és jó embernek tartom őket. Annyira mások, mint Kristen és valószínűleg sosem barátkoztam volna velük, ha nincs egy közös pont, viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem őket.
Az embernek óhatatlanul is vannak előítéletei, még ha magának sem ismeri be. Azt hiszem ha csak a bárban látom ezt a nevetgélő pasibolond párost , simán üresfejű libáknak néztem volna őket, de ahogy alkalmam nyílt velük beszélgetni, egyből kiderült számomra, hogy nagyon értelmes és jó lelkű emberek. Természetesen Sam és Tom is ezen a véleményen voltak, hiszen másképpen nem egyesülhetett volna a két banda.
Attól az egytől azonban félek, hogy mi lesz akkor, ha valaki összeveszik valakivel. Nem szeretném, ha rosszul sülne el ez az egész.
Az ágyamon feküdtem és ezekhez hasonló gondolatokkal játszadoztam amikor az órára néztem és kipattantam az ágyból.
- Sam!-kiáltottam le az emeletről-
- Igen?
- Tom itt van már?
- Nem még nincs, de szerintem mindjárt jön.
- Kösz!
- Hova mentek?
- Kristenhez a kávézóba.
- Nem akarod, hogy itt aludjon?
- De nagyon jó lenne, csak nem tudom…
- Mi a baj?- indult el Sam felfelé, mert szerintem már megunta a kiabálást.
- Öltöznöm kéne, de ha bejössz elmondom.
- Jól van haver kivele.- mndta miután becsuktuk szobám ajtaját. Nem szerettem volna kiabálva beszélni ezekről a dolgokról, pláne, hogy Vick is itthon volt.
Öltözni kezdtem és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Haver téged nagyon nyomaszt valami.
- Nem vészes, csak mi van akkor, ha a barátnőd folyamatosan leállít amikor a lényegre térnétek?
Sam tekintette kikerekedett ahogy szépen lassan felfogta szavaim.
- Úgy érted, hogy ti Krissel még nem….?
- Nem. – Vágtam közbe gyorsan, mert kicsit gáznak éreztem, hogy a szexuális életem tárgyaljuk ki éppen.
- Én azt hittem, már a buli napján…. De hát a szobádból jött ki reggel, kócos hajjal, és hatalmas mosollyal…
- Igen de nem….Mosolygott?- muszáj volt leakadnom ennél a szónál, mert annyira jól esett a tudat, hogy Kris boldogan távozott.
- Ember az nem kifejezés. Tipikusan olyan mosoly volt, mint amikor az ember egy oltári nagy…..
- Khm…
- Jól van jól bocs, szóval, mint akinek nagyon jó volt az estéje.- nevetett Sam.
- Akkor meg mi lehet a baj…. Talán tényleg csak türelmetlen vagyok. Talán annyira természetesnek veszem, hogy bízik bennem és kedvel, hogy elképzelni se tudom…. anélkül.
- Haver nem akarok hülyeséget beszélni, de bennem már korábban is felmerült a gyanú, hogy talán ő még…
- Jó nem szerelmes értem én, ez is egy lehetséges magyarázat.
- Nem erre gondoltam…. Emlékszel amikor a klubban ugrattam a szüzességgel kapcsolatban?
- Szerinted ő még…
- Szerintem.
- De nem az nem lehet, annyira tökéletesen csinált minden……… Komolyan mondom még egyik csaj sem izgatott fel ennyire….
- Hát én nem tudom, de azért ez is egy lehetséges válasz. És ne felejtsd el, hogy a vágy és a vonzerő nem egy tanulható dolog. Persze praktikákat és trükköket meg lehet tanulni, de az alaptermészet és a kölcsönös kémia veleszületett adottság.
Ahogy elnéztelek titeket…. Még a mozdulataitok is hasonlóak ember. Ahogy mozdulsz ő is veled mozdul és fordítva. Ha ennyire egy hullámhosszon vagytok, anélkül hogy különösebben ismernétek egymást akkor nem hiszem hogy ez máshogy lenne az ágyban…
- Értem. Kösz Sam…. Azt hiszem igazad lehet. Előhozzam a témát előtte?
- Szerintem ne. Oké hogy jártok, de mióta két napja? Mióta ismeritek egymást? Két hete?
Nem hiszem, hogy beledobhatod a hideg vízbe ha ennyire intim dolgokról van szó. Várd meg amíg ő hozza fel. Ha ennyire erős köztetek a kémi akkor úgysem bírja sokáig anélkül a bizonyos tevékenység nélkül!
- Haver… Mikor lettél te ilyen bölcs?
- Rob én már akkor fűztem a csajokat amikor ti még csak az első akkordokat pengettétek a gitáron.- nevettet Sam.
- Na persze, te vén róka!- mondtam, majd a mobilomért nyúltam, hogy rácsörögjek Tomra.
- Szia hol vagy?
- A nappaliban tévézek-közölte nevetve.
Leraktam a telefont és Sammel együtt elindultam lefelé.
Már alig vártam, hogy elinduljunk. Annyira jó lenne aha a szívem egy kicsit nyugodtabban tudna reagálni Kristen közelségére, de ez azt hiszem még pár évbe beletelik… Vagy inkább…. Pár tíz évbe…
Sam próbált a helyes útra terelni, de ez a szüzesség kérdés egyfolytában ott motoszkált a fejemben… Valahogy ki kellene derítenem az igazságot ahhoz, hogy megfontoltabban tudjak eljárni a hasonló együttlétek esetén mint a mai…
Zavar, hogy nem bízik meg bennem eléggé ahhoz, hogy ilyen dolgokat őszintén megbeszélhessünk. Azt hiszem ezen sürgően változtatnom kell…
