2.Rész

2. rész

Szinte már jóstehetségnek érzem magam. Anyám pont úgy viselkedett ahogy azt előre sejtettem. A bátyám azonban meglepett, ugyanis a szokásos, „csá, majd karácsonykor” helyett előjött valami nyálas „hiányozni fogsz hugi”-s szöveggel, ami őszintén szólva nagyon jól esett. Azonban amikor megöleltem, hamarosan el is tolt magától mondva, hogy milyen érzékeny kis liba vagyok… Hála égnek, már komolyan aggódni kezdtem érte.
A repülőre hamar feljutottam, bár a csomagokat azért szigorúan ellenőrizték. Jól bírtam a repülést, nem volt hányingerem sem pánikbetegségem. Egyszerűen csak nagyon unalmasnak találtam az utat. Az egyik kedvenc könyvem azért befért a kistáskámba, így a fülembe dugott mp mellett újra fellapoztam a már rég ismert részeket. A büszkeség és balítélet mindig örök favorit marad mondjon bárki bármit. Ez nem egy nyálas szerelmi történet, hanem komoly pszichológiai hadviselés. pszichológia, tessék már megint itt tartunk. Feltekertem a hangerőt és közben megpróbáltam csak a könyvbe mélyedni.
Pár óra múlva a gép enyhén rázkódni kezdett és a hangosbemondóban egy kellemes női hang közölte, hogy mindenki kapcsolja be a biztonsági övét ugyanis hamarosan leszállunk.
Örülök, hogy az alvás ennyi időt elvett a hosszú útból, hiszen a könyvből alig száz oldal fogyott. A mobilomhoz nyúltam, amit elvileg ki kellett volna kapcsolnom, és gyorsan megírtam az sms-t Shane-nek és Madeline-nek. Ez a két lány jelentette számomra a családot a nagy Ny-ban. Mindketten annyira más karakterek voltak, Shane egy szókimondó mindenkit frankón leosztó csaj enyhe hipochondriával, ugyanakkor hatalmas szíve volt és ezt mindenki tudta, akit egy kicsit is közelengedett magához.Madie pont az ellentéte. Belőle sugárzott a kedvesség és a segítőkészség, egyszerűen vonzotta az embereket melegszívű tekintetével ugyanakkor a színfalak mögött párszor tanúi lehettünk kiborulásainak /amik teljesen jogosak voltak/ és nagyon jól tudtuk azt is, hogy ez a kicsi szeretetbomba mekkora egy partyarc tud lenni, ha arra kerül a sor. Imádtam ezeket a lányokat, persze voltak aprócseprő hibáink, de valódi veszekedésünk még egy sem.
Miközben a poggyászom kémleltem, valaki hirtelen befogta a szemem én meg akkorát ugrottam, hogy egészen uralkodnom kellett magamon, hogy fel ne sikítsak.
- Na mi az kiscsaj csak nem paranoiásak vagyunk?- Kérdezte Shane és közben hatalmas vigyor terült szét arcán.
- Apám te tényleg kiakarsz nyírni még mielőtt elkezdődne a tanév!
- Nem drágám téged én foglak kinyírni ha nem jössz ma el velünk kivételesen bulizni! – mondta Madie miközben megölelt.
- De annyi mindent kel még csiná…… - kezdtem volna a szokott nótára, de aztán hirtelen eszembe villant a fogadalmam.
Elmegyek!- jelentettem ki hirtelen, mire mindkét barátnőm hatalmas üdvrivalgásban tört ki. Hát igen ez tényleg csodaszámba megy nálam.
Mivel már sikerült felhívni magunkra az összes biztonsági őr figyelmét inkább gyorsan összeszedtem a táskahadat, majd a lányok segítségével kiaraszoltam az ajtón.
Shane első füttyentésére megállt egy taxi nemhiába ő vérbeli New Yorki, csak azért koleszos, mert az anyja sokat utazik különböző üzleti megbeszélésekre, és nem akarta, hogy a lánya egyedül maradjon a nagy lakásban. Persze a kezdeti nézeteltérések ellenére, Shane hamarosan rájött arra, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna ez az egész. Megismerkedett velünk, és a kolesz sokkal izgalmasabb, mint egy magányos lakás, ráadásul egy nagy ház mely sokszor magányosan áll, szinte csábítja az embert hatalmas házibulik megszervezésére.
Madie ugyanúgy Los Angelesi, mint én, általában együtt szoktunk utazni, de most a nagymamájánál töltött a nyár második felét így Orlando-ból repült a Nagy Almába egy nappal előttem.
- Kíváncsi vagyok ma milyen szobatársat kapunk negyediknek.
- Remélem jó fej lesz és nem üldözöd el, mint a múltkorit…
- De a múltkori totál egoista volt nem vetted észre? Ráadásul minden dogánál mellém ült és rólam másolt. Totál égő! Az más, ha mi segítünk egymásnak, de egy olyan csaj aki csak nyomul, meg nagyképűsködik aztán amikor meg segíteni kéne akkor ugorjak… Hát ne már! Nem baj, ráfért a birkanyírás!
- Szerinted rájött, hogy te voltál?
- Ki az az IQ bajnok? Tutira nem! Gondolj már bele, mata részegen állított be és ki akart túrni az ágyamból, mert hogy őnagysága most éppen odaakar feküdni. Tudod, hogy milyen vagyok ha felébresztenek, pláne így. Fogtam az ollót és kicsit átalakítottam. Ráfért már egy alapos fodrászkodás, hát tőlem megkapta ingyen. Még most is sírva nevetek, ha eszembe jut a reggeli ábrázata, amikor belenézett a tükörbe.
- Ez akkor is gonosz húzás volt!
- Tényleg, akkor te most miért mosolyogsz?

Az előbbi beszélgetés Shane és Madie között zajlott le amíg én anyuval beszéltem telefonon. Szokás volt, hogy utazás után mindig telefonáltam, szegény öreglány ne aggódjon feleslegesen.
A kolesz pont úgy nézett ki ahogy itt hagytuk. Félmeztelen lányok és fiúk a folyosón, a szobák zsúfolásig telve piával, mindeni ordít és sikít igazi téboly…
Nekem ez túlságosan sok, de majd próbálom legyűrni a tartózkodásom. Azért azt nem tudom elképzelni magamról, hogy egyszer melltartóban sikítva fussak végig az épület folyosóin.
- Csajok gyerünk már! Kipakolni, piát készíteni, elkészülni aztán irány a party!
- Jól van, jól van menjünk!
- Holnap tanévnyitó, de az délután lesz addig kipihenjük magunkat.. vagy nem!
Hallottad, hogy lesz pár új tanár? Holnap bemutatják őket!
- Van közük a tantárgyainkhoz?
- Kettőnek igen, ha jól tudom. A tesitanárnő terhes szóval gondolom ő az egyik kieső.
- Jajj ne!!!!!!- nyögtem fel fájdalmasan! Remélem jó fej lesz az új tanár, különben nekem lőttek!
- Holnap kiderül, de ne gondolj most erre, csak húzd le ezt!
Lehúztam a folyadékot, mely végigmarta a torkom, majd bekapcsoltam a hifit, ha már egyszer alapozunk, adjuk meg a módját!