56. Rész
A délután a körülményekhez képest egész nyugodtan telt, bár anyu felhívott és megkért, hogy hétvégén menjek haza, mert a bátyámnak szülinapja lesz és amúgy is hiányzom már neki.
Igazán számíthattam volna erre, mivel évek óta bevett szokás volt ez a faja ceremónia. Most azonban még egy volt még egy ok, amiért nem mondhattam le a hétvégét és az az unokatestvérem esküvője… Valójában azt sem tudtam, hogy van barátja. Sosem kedveltük egymást. Ez az ellentét nagyjából úgy hét éves korunkra vezethető vissza. Erről még soha senkinek sem beszéltem… Eléggé kényes téma volt ez az életemben. Tara négy évvel volt idősebb nálam, és ezt a korkülönbséget mindig kihasználta. Azon a bizonyos nyáron éjjel bejött a szobámba és kihasználva gyermeki naiv tudatlanságom kicsalt a tetőre. Volt a ház tetejének egy laposabb része, így a mutatvány elsőre nem bizonyult olyan veszélyesnek.
Hogy miért mentem vele? Mert bemesélte, hogy hullócsillagok hada hull alá az égből és annyi kívánságom lehet amennyit csak szeretnék.
Melyik kislány nem ment volna vele? A tetőn azonban nem álltunk meg a laposabb résznél, hanem egyenesen a csúcs felé vettük az irányt. Már majdnem feljutottam, amikor megcsúsztam. Na igen, a bénázás velem született tulajdonság. Ott kapaszkodtam az ereszbe és kalimpáltam a levegőben a lábammal, miközben sírni kezdtem a félelemtől és anyuék után kiabáltam. Erre Tara ahelyett hogy felhúzott volna visszamászott a szobába, és amikor anyuék berontottak a szobámba, akkor mászott ki hozzám, hogy „megmentsen”. Hiába mondtam el, hogy mi történt nem hittek nekem. Nagyon megszidtak és Tara lett a nagy hős.
Pár nap múlva próbáltam megkérdezni tőle, hogy mégis mit akart ezzel elérni, azt mondta, hogy egyáltalán nem kedvel. Nem akarta, hogy leessek, viszont az volt a célja, hogy ha feljutok a tető legtetejére, akkor ő visszamászik és magamra hagy. Nem tudtam felfogni ekkora gonoszságot magam körül, főleg úgy, hogy én sosem ártottam neki semmit. Féltem tőle. Ő is még szinte gyerek volt, a gonoszság a szemében mégis egy érettebb ember haragjának tűnt. Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy piszkált, pedig én mindig messzire elkerültem. Már több, mint öt éve nem láttuk egymást, mégsem volt a legcsekélyebb kedvem sem ahhoz, hogy őt ünnepeljem.
A munkaidőm egész gyorsan letelt és bár reménykedtem abban, hogy Rob esetleg benéz majd, mégsem voltam csalódott, hogy nem így történt, hiszen eléggé máshol járt az agyam anyám hívása óta. Estére össze kell szednem magam, hiszen előttem áll egy komoly beszélgetés és egy remélhetőleg jó hangulatú buli… Ezt kell tennem: ellazulni.
A koleszba érve már állt a bál, a lányok úgy sürögtek-forogtak, mintha egy hurrikán söpörne végig minden percben a szobán. Szédülni kezdtem.
- Belétek meg mi ütött?
- Kristen nem hallottad? Álarcos bál lesz!
- Hogy mi? Hol?- nem tudtam elképzelni, hogy a Twilightban, azon az erősen művész mégis bulis helyen egy előkelő álarcos bált tartanának…
- Hát a suliban!!! Jézus te hol élsz? – nevetett Shane.
- De én nem akarok menni! Robbal megbeszéltük, hogy…
- Nyugi kiscsaj pihenj!- mi már ezt letárgyaltuk a fiúkkal. – mondta Madie és kacsintott egyet.
- De nekem nem szólt senki…- nyafogtam és annyira össze voltam zavarodva…
- Mert még bőven van időnk, mi elmentünk és vásároltunk neked is.
- Ez nagyon rendes tőletek és tényleg hálás vagyok, viszont én Robbal szeretnék menni, és a suli nem az a hely ahol ezt megtehetjük.
- Tom azt mondta, hogy Rob is megoldotta. Kellett pár felügyelő tanár, de ő nem írta be magát így elvileg ott sem lesz. Az álarc mögött meg ugye bárki rejtőzhet… Minden fiú öltönyben lesz úgy összeolvadnak majd, hogy örülhetsz ha te magad megtalálod a pasid.
- Aha… - nyögtem erőtlenül, mert ugyan felfogtam a szavak értelmét mégsem gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű lenne. Nem tudom mi zavart jobban, hogy Rob ez nem velem beszélte meg, hanem Tomon keresztül a lányokkal, vagy az, hogy egyáltalán belemet egy ilyen merész akcióba.
Hosszan zuhanyoztam, muszáj volt lenyugtatnom magam. Már azt sem tudtam mi aggaszt jobban. Rob, a hétvége vagy, hogy egész éjjel parádéznom kell…
A zuhany alól kiszállva még a hajamat sem volt idő leszámítani, mert mondhatni terrortámadás áldozatává váltam.
Shane és Madie már hajjal és sminkkel együtt fehérneműben rontottak rám és azonnal elkezdtek csinosítani!
- Héé lányok, nem kell ez az egész! Semmi kedvem a bálhoz, csak azért megyek, mert mindenki ott lesz….
- Ne már Kris! Ne rontsd el az örömünket!!! Gondolj bele a fiúk szmokingban…
Rob… Öltönyben… Oh…
Egy szavam sem volt… Fogalmam nem volt, hogy mit művelnek… Shane a hajam húzta helyenként, és bizonyos időn belül hajlakk szaga árasztotta el a fürdőt. Madie eközben a sminkemmel foglalatoskodott, az ezüstön és feketén kívül semmit sem láttam.
- Na hogy tetszik?- kérdezgették egymást hol hajamra, hol arcomra mutogatva, Elégedettek voltak.
- Kris te még nem nézheted meg magad, majd csak akkor ha a ruhád is rajtad lesz!
- Remek…
- Jól van menjünk ki egy cigire és kezdjünk el inni. A bálban tuti minden piának megugrik az ára.
Felkaptuk a fürdőköpenyeinket, mégsem mehetünk ki félig pucéran az erkélyre, és Shane megbontott egy üveg pezsgőt, mondván attól, hogy itthon vagyunk még lehetünk stílusosak.
Ittunk és cigiztünk, talán egy kicsit nyugodtabb voltam, mint egy órával ezelőtt.
Újabb fél óra telt el így, mert a lányok nyelve is meglódult, valamint én is eltudtam mesélni a történteket. Próbáltam nem tragikusan előadni a dolgokat, mert nem akartam hangulatromboló lenni.
A lányok, mint mindig rövid időn belül elérték, hogy teljesen ellazuljak és szinte izgatottan vártam a ruhát, melyet egy ágyamra helyezett hatalmas fehér doboz rejtett.
Ahogy kinyitottam még a lélegzetem is elállt…
Óvatosan kiemeltem a dobozból és könnybe lábadt a szemem. Annyira én voltam… Egy kicsi a régi Kristen visszafogottságából és az új, szerelmes Kristen romantikus nőiességéből.
- Héj nem bőgünk, mert elkenődik a sminked! . mondta Madie és átölelt.
- - Gyerünk lányok öltözni!!!- Shane megkönnyebbült reakcióm láttán, ezek szerint a ruhákat ismét ő szerezte.
Harisnyakötő és olasz selyemharisnya… Könnyed és bársonyos…. Már értem, hogy a nők miért fordítanak ennyi figyelmet minden apró részletre. A maszk arany színei sejtelmesen ragyogták be arcom, és a cipő, tökéletesen passzolt mindenhez. A tükörbe nézve nem szóltam semmit, csak megöleltem őket. Gyönyörűek voltak! Újabb izgalom fogott el, de ez most kellemes volt… Éreztem, hogy ez az este már csak jól alakulhat. Azt, hogy mennyire izgalmas lesz még nem is sejtettem…
