Igen igen! Minden lesz amit mondtatok :D

Én semmi mást nem kérek csak hogy írjatok komikat amíg én írom nektek a frisst. :D Hogy mi várható? Rob szsz az elején, aztán faház Kris, aztán vad Rob éssss ugyan már csak nem mondok el mindent :D

83. Rész

83.Rész

-       

  Ismered a Crimson and Clover című számot?- kérdezte Mira, miután bemutatkozott.

-         Ö… Igen persze, pár éve az egyik kedvencem volt!- mondtam elgondolkozva és fülemben máris felcsengett a jól ismert dallam.

-         Remek, akkor itt az ideje, hogy zenéljünk egy jót!- kiáltotta majd lehúzott a bárszékről.

-         Nem én nem!!!- mondtam egyből ahogy észhez tértem egy kicsit.

-         Dehogynem csajszi mire várnánk? Általában itt játszunk és hamarosan egy verseny is lesz amire most, hogy van énekesünk simán benevezhetünk. A fődíjra nagy szükség van.

-         De te ezt nem érted! Csak azért mondtam igent, mert a pasim épp ott táncol egy másik csajjal érted!

-         Akkor meg minek ácsorogsz még itt?

-         Mert ez bonyolult. Van velünk egy tag aki nem tudhatja meg hogy járunk.

-         Na jó, akkor én nem is akarok tudni semmiről, mert ha ez ekkora titok tuti nem mondanád el, ha nem lenne benned némi igazságszérum. Viszont ha ekkora feszkó van benned akár a színpadon is levezethetnéd! Azt hiszem a lazító fél óra már megvolt!-lökött az előttem sorakozó üres poharak felé.

-         De még sosem énekeltem közönség előtt, pláne nem zenekarral meg minden.

-         Csajszi mindent el kell kezdeni és nem az MTV-be tuszkoltunk be, ez csak egy szűk közönség akik hozzá vannak szokva az amatőr előadókhoz. Figyelj mi már csináljuk ezt pár éve, szóval ha mi nem parázunk a hangod miatt akkor te se tedd. Az a pasi is néz majd egyet és egyből otthagyja azt a szöszit.

-         Csináljuk!- mondtam azonnal mielőtt meggondolhattam volna magam.

Nem tudom mi ütött belém, de vágytam erre! Úgy éreztem ki kell törnöm valahogy különben megbolondulok. Nem akartam Robot hibáztatni, vagy mérgesnek lenni rá, de mégis az voltam, és ha valaki ezt érzi akkor ezt érzi attól függetlenül, hogy jogosan vagy jogtalanul. 

-Ez a beszéd csajszi! Gyere bemutatlak a zenekar többi tagjának.

Kézen fogott és egy, a miénkhez egészen közeli asztalhoz vezetett. Bemutatott három lánynak, a nevükre nem emlékszem. Mira volt az egyik gitáros, rajta kívül volt még egy lány, aki szintén gitározott, valamint egy dobos és egy akusztikus hegedűn játszó csaj, aki miatt a szokásos, általam elképzelt tipikus együttes felállás megbomlott.

Mindenkivel kezet fogtam és a szemük csak úgy csillogott, amikor megtudták, hogy nem kell tovább keresgélniük. Biztos voltam benne, hogy pár perc múlva ezt máshogy fogják gondolni. Viszont a banda egysége nagyon szimpatikus volt, Mira azt mondta nekik, hogy jó leszek és ők egyáltalán nem kérdőjelezték meg választását.

-         A lányokkal együtt a színpadra vonultunk, ahogy felléptem remegni kezdett a lábam. Láttam, ahogy szépen sorban ránk szegeződnek a tekintetek és a Dj lenyomta a zenét. Rob és a szöszi abbahagyták a táncolást, és a szőke valamerre el, míg Rob az asztalunkhoz ült. Végig őt néztem és amikor rám pillantott, a remegés abbamaradt. Szemei előbb meglepettséget, majd kíváncsiságot tükröztek, olyan volt, mint aki egyik ámulatból a másikba esik. Most már minden barátunk engem figyelt és éreztem ahogy arcom lángolni kezd. Mira elém állította a mikrofont, ezek szerint hamarosan kezdünk. Próbáltam a szövegre koncentrálni, de Rob pillantása égette bőröm és óhatatlanul is folyton rápillantottam. Megszólalt a gitár… Szinte megugrottam a váratlanul erős hangon. Gyerünk Kris koncentrálj, éld bele magad a zenébe!

Én következtem. Próbáltam magabiztosan énekelni minden eges hangot hajszálpontosra belőni, nem engedhetem egy cseppnyi remegést sem. Ezek a lányok számítanak rám. És ott van Rob… Tudom, hogy mit érzek minden egye alkalommal amikor a színpadon látom, azt akarom, hogy ő is ugyanígy érezzen, hogy büszke legyen rám! Pár sor után végre sikerült, teljesen a zene uralta testem és átadtam magam az önfeledt pillanatnak. Most már nem csak cövekként álltam, hanem táncoltam… Mikrofonnal a kezemben. Éreztem ahogy folyamatosan áramlik ki belőlem minden negatív és nem számít más csak, hogy jól érzem magam és azt akarom hogy aki engem hall az is így érezzen.

A csoda amilyen hirtelen kezdődött olyan gyorsan is ért véget és én álltam, miközben az emberek tapsoltak, Sam fütyült Rob pedig állt és csak nézett, mint aki még mindig nem tért magához. Fogalmam sincs mikor állt fel, de hihetetlen érzés volt ez az egész. A lányok mind mellém álltak és miközben meghajoltunk, annyi bókkal árasztottak el, hogy szinte újra elpirultam.

A következő negyed órában megbeszéltük a részleteket miszerint nincsenek kötött próbák, mivel mindenki elfoglalt, nekem csak elküldik a dalt és a szöveget, minden fellépés előtt tartunk egy próbát és ennyi. Viszont bármikor hívhatom őket, barátjuknak fogadtak. Ez nagyon jól esett és annak kifejezetten örültem, hogy ennyire lazára veszik a programot. A barátkozás sem volt utolsó, de tudtam, hogy először Madie-vel kell rendbe tennem a kapcsolatunkat hiszen a legjobb barátnő mégis csak legjobb barátnő és én azok kevesek közé tartoztam akinek ebből kettő is megadatott. 

Mint elköszöntem az asztalunkhoz mentem és fogadtam a gratulációkat.

-         Kristen milyen kis áruló vagy! Ha tudtam volna hogy ilyen jó hangod van én magam „szerződtetlek” hozzánk! – mondta Sam nevetve.

-         Én tudtam milyen jó hangja van és már nem egyszer megfordult ez az ötlet a fejemben… Akár együtt is énekelhettünk volna, csak mivel az énekórán is napokba telt, hogy kicsikarjam belőle ezt a csodát úgy gondoltam, hogy tárgytalan a dolog.
Most Rob volt az aki sorra itta az italokat, de legalább a szőkét kihagyta a buliból.

-         Tudod nem terveztem ezt előre!-mondtam és ismét ideges lettem.

-         Senki sem állította hogy igen. - mondta kissé ridegen.

-         Úgy gondoltam észre sem veszed, annyira elvoltál foglalva a szöszivel.- vágtam vissza, mert már nem bírtam tovább.

Rob erre felkapta a fejét és szeme villámokat szórt, de nem volt ideje válaszolni, mert megjelent az asztalnál Madie és Garrett.

-          Na mi a helyzet srácok, jól szórakoztatok?- kérdezte Marcus, hogy elterelje rólunk a figyelmet.

-          Naná, Kristen nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van!- áradozott Garrett és még Madie is rám mosolygott.

Kezdtem azt hinni, hogy innentől szent a béke, de a következő pillanatban elborul az agyam.

-          Sam ugye nem baj, ha Garrett ma velem alszik? Megbeszéltem Shane-nel aki … Tomnál alszik így elfogunk férni.

-          Persze mintha nem lenne elég hely!-mondta Sam és ezzel egyben engedélyt is adott, miközben bocsánatkérően nézett Robra.

-          Na jó én megyek. -mondtam végül, mielőtt még olyat teszek amit megbánok.

Láttam, hogy Rob is mozdul, de Bobby visszatolta Garrettre nézve.

Őszintén szólva ezt most nem is bántam, mert egyedül akartam lenni. Taxival mentem haza, gyorsan letusoltam, majd leülve a közös ágyunkra úgy éreztem, hogy nem szeretnék most itt lenni. Túl mérges voltam ahhoz, hogy lefeküdjek és várjam Robot aki valószínűleg szintén idegbeteg. Menekülőre fogtam a dolgot. Hagytam egy kis cetlit az ágyon, miszerint ne aggódjon és, hogy holnap jövök, csak egyedül akarok lenni, majd újabb taxit hívtam és összepakoltam pár holmit. Könyvet ruhát és tisztálkodó szert egy kis hátizsákba. Az íróasztal fiókjában addig kutattam míg végre megtaláltam amit kerestem. Tudtam, hogy nem szép dolog amit teszek, de most ez érdekelt a legkevésbé.

Taxit hívtam, és ahogy elhajtottunk újra fellélegeztem egy kicsit.

Fél órával később elérve célom nagyot szippantottam a friss levegőbe és a sötétben matatva elővettem a kulcsot. A zár kattant és én beléptem a faházba.



Kaphattok ma még egy  frisst ha szeretnétek még éjfél előtt egy rövidebb részt. :)

Friss nektek hála ma 10-ig (L)

Késik a friss! De jön!

:))

Ha összejön 20 komi Ma kapjátok is a kövi részt!! :D

82. Rész

 

82. Rész

Ahogy beléptünk a ház ajtaján, hangos tapsvihar fülsértő zaja keveredett barátaim „na Kristen nem is te lettél volna” nevetésével. Őszintén szólva nem bírtam védekezni, vagy megsértődni, egyszerűen csak velük nevettem saját butaságomon. Azt azért már nem kötöttem az orrukra, hogy tervem végül csak-csak véghezvittem, ha pár óra szenvedés is volt az ára.
- Gyertek hagytunk nektek vacsit, de aztán nyomás készülődni! Rob fellépésünk is lesz ma, hozd a gitárod, a többit már bepakoltuk a kocsiba. –mondta Sam izgatottan, mintha nem ez lenne a kétszázadik fellépésük. Robbal úgy ettünk, mint akik ezer éve koplaltatva voltak elzárva a külvilágtól.
- Kris… - suttogta Rob.
- Hm?- nyögtem teli szájjal.
- Beszélned kéne Maddie-vel.
- Oké, de miért?- kérdeztem gyanakodva.
- Nem tudom, csak agyon sutyorogtak Shane-nel és nem egyszer hallottam a nevünket…
- Úgy érted kibeszéltek minket?- kérdeztem, de gyorsan próbáltam elhessegetni minden negatív gondolatot.
- Nem hiszem, úgy tűnt mintha vitáznának, de nem egymással lenne bajuk, csak… Nézd tényleg csak ennyit hallottam. És bekavarni sem szeretnék a barátságotokba, pont ezért mondom, hogy beszélned kéne velük.
- Oké… Mondtam egy kicsit lefagyva, mert ez az egész most hidegzuhanyként ért.
Őszintén szólva elment az étvágyam, a rossz érzéstől és aggodalomtól teljesen összeszűkült a gyomrom.
Felálltam az asztaltól, majd egyenesen Madiék szobája felé indultam.
A lányok lázas készülődésben voltak. Shane a zuhany alatt állt, mint az jó kivehető volt a víz csobogásából, Madie pedig már a sminkelésnél tartott. Láttam ahogy átfut arcán valami furcsa dac, amikor beléptem az ajtón. Újabb baljós jel ami Rob igazát mutatta.
- Szia- mondtam mosolyogva, bár könnyen megkérdőjelezhető volt mosolyom őszintesége.
- Szia. -mondta ő is, de ő már a mosollyal sem bajlódott.
-Leültem az ágyra és vártam hátha magától elkezdi, de látszólag őt jobban érdekelte az, hogy egy árnyalattal feljavítsa az arcára kent pirosítót.
- Öhm… Madie….  Nem kéne valamiről beszélnünk?-kérdeztem és próbáltam visszafogni hangom élét.
- De igen.- mondta határozottam, hanga mégis félelmet tükrözött. Kezem a térdemen összekulcsoltam és enyhe ujjtördeléssel vártam, hogy belekezdjen.
- Garrett is jön ma a buliba. –a tükrön keresztül a szemembe nézett, majd rúzsozni kezdte ajkát.
- Hogy tehetted?- ennyit bírtam csak kinyögni. Ez a feszültség már napok óta gyülemlett, de nem gondoltam, hogy ilyen váratlanul kész tények elé leszek állítva minden együttérzés, kérdezés vagy megbeszélés nélkül.
- Mit hogy tehettem?- csattant fel hirtelen. – Szerinted engedélyt kell kérnem ahhoz, hogy a pasimat bemutassam a barátimnak és együtt bulizhassunk.
- Persze neked nem kell engedély semmihez! Csak menj a fejed után és tegyél rá, hogy esetleg a barátnőd issza meg a levét ennek a hirtelen ötletnek!
- Hirtelen ötlet? Kristen te azt gondolod, csak te és Rob lehettek szerelmesek és a házban senki másnak nem jár ez a kiváltság?
- Sosem gondoltam ilyet, de nagyon jól esik, hogy ilyeneket feltételezel rólam, mintha nem is ismernél!
- Persze Kris, te egy Szent vagy, és most én vagyok itt a rossz, amiért nem bujkálok a saját barátommal, csak azért, hogy te is bujkálhass a tiéddel!
- Na jó most már elég legyen ebből! – ordított túl minket Shane mikor kilépett a fürdőből.- Barátnők vagyunk nem? Legjobbak! Mások azért kapnak hajba, mert lefekszenek egymás pasijával, ti meg azon, hogy ki hol lehet és kivel!
- Tudtam, hogy meggondolod magad és nekem adsz igazat! – mondta Madie egyből és büszkén kihúzta magát.
-Egy frászt! –vágta rá Shane és egyből folytatta.
-Mind a ketten önzők voltatok bizonyos szempontból. Madie te viszont ma kész tényeket hoztál hiába kértelek nem egyszer, hogy előbb beszélj vele!- Hát most megehetitek, amit főztetek! Madie, Kris most neked hála kénytelen eljátszani velünk együtt a tanár barátja szerepet, Kris Madie barátja pedig ma nem ismerhet meg téged rendesen, mert tudom, ha elszáll az agyad akkor nem fogsz egész este jó pofizni, pláne a színjáték mellett.
- Hát az biztos- morogtam egyből, mert nem ismertem Garrettet, de ezek után már nem is éreztem túl nagy késztetést rá, hogy spanoljak vele.
- Egyébként meg kapjátok be!- az én hangulatom is elintéztétek ezzel az egésszel. Jelen pillanatban egyikötökre sem vagyok kíváncsi csak Tomra meg egy üveg rövidre.
Azzal fogta a ruháját és a sminkcuccát, majd átsétált Vick szobájába, hogy ránk se kelljen néznie.  Madie-vel egy pillanatra összenéztünk, de a harag sokkal nagyobb volt bármi másnál így elfordultunk és én amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát.
Amikor Robnak elmeséltem a történteket láttam rajta, hogy próbál higgadtnak tűnni és elrendezni arcizmait, de azért így sem tudta teljesen elrejteni érzéseit. „Utolsó” csókja még akkor is égette szám, amikor egy órával később kiszálltunk a kocsiból Twilight parkolójában.
Shane most sem hazudott, tényleg távolságot tartott tőlünk, ahogy mi is egymástól, sőt… ahogy én is Robtól. Legszívesebben már most hazafordultam volna, de a fiúk fellépését egyszerűen nem bírtam volna kihagyni. Ahogy mindannyian leültünk a szokásos helyünkre, megjelent Garrett…. A csávó igazi szépfiú és úgy vigyorog mintha muszáj lenne… Vagy csak túlfényesítette a fogsorát és nem bírja becsukni a száját.
- Szia, te biztos Kristen vagy!- lépett hozzám, hogy kezet fogjon két puszi kíséretében.
- Aha. – te meg biztos az a srác, akit most legszívesebben tökön rúgnék- gondoltam, miközben szívélyesen rámosolyogtam. Aztán amikor rájöttem, hogy ez így eléggé álszent dolog, inkább visszavettem a mosolyból.
- Tanárúr- vigyorgott Garr amikor kezet fogott Robbal, Samék persze nem bírták ki ezt a jelenetet vihogás nélkül.
- Rob- helyesbített az említett, majd lopva rám sandított.
- Madie már elmesélte, hogy alakult  ki ez az érdekes helyzet, de meg ígértem neki, hogy én nem szólok senkinek, hiszen ti is fiatalok vagytok mint mi. –mondta Garrett és egy fokkal szimpatikusabbá vált, bár tudtam, hogy nem rám és Robra gondol helyzet alatt, hanem az együtt lakásra.
- Megyünk táncolni?- kérdezte Garrett főleg Madie-től, de mindenkin végigfuttatva szemeit.
-Persze menjünk. Egyeztek bele Samék.
-Jaj nem, mégsem… Mi jövünk fiúk!-mondta Marcus kezében a beosztással. Majd utána!
- Hű ti zenéltek is? – kérdezte az „új tag”.
- Hát mi annak hívjuk, de majd eldöntöd magad öcsi!- nevetett Sam.

Végigénekeltem az összes számot, annyira magával ragadott a hangulat. Rob olyan szexistené vált a színpadon…. Egyszerre volt dögös gitáros,  érzékeny művész, mély átérző és a hangja… A kinézete… Ha nem tudtam volna, hogy az enyém egyszerűen megvesztem volna minden pillanatáért, és olyan lettem volna, mint azok a sikítozó őrül rajongók.
- Szia neharagudj!- mondta egy váratlan hang. Odafordultam.
- Tessék? –kérdeztem meglepődve az idegen lányra nézve.
- Van egy bandám és már csak egy énekes hiányzik. Az előbb lefüleltem, hogy gyönyörű hangod van, esetleg nem csatlakoznál hozzánk?
- Hogy én? Biztos nem  valaki más hangját hallottad csak rossz emberre saccoltál? Elég sokan vagyunk itt.- mondtam és szinte kerestem a kész átverés kameráját.
- Dehogy! Itt álltam melletted. Légyszi! Nagy szükségünk lenne rád! Legalább csak gondold meg itt leszek még egy darabig!
- Öhm…
- Ezt igennek veszem és várok! A pult környékén megtalálsz ha döntöttél. Csajszi én bízom benned!- mondta és vállon veregetett majd ott hagyott.
Ez a nap…
Robék már lejöttek a színpadról, de még beszélgettek valakivel. Kimentem a mosdóba, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, szörnyen melegem volt.
- Na hogy bírod?- kérdezte pár perccel később Shane aki végül csatlakozott hozzám.
- Melegem van…- mondtam.
- Nem erre gondoltam.
-Jó tudom, ne haragudj. Mérges vagyok. Kicsit úgy érzem, hogy át lettem verve, vagy inkább semmibe lettem nézve.
- Azt mondtam nem folyok bele, és nem is fogok, de ezt el kell rendeznetek mielőbb, mert minden ilyen a barátság rovására mehet.
- Persze.. Majd ha lehiggadtunk. –mondtam és komolyan is gondoltam.
- Nah visszamegyek Tomhoz.- mondta barátnőm majd az ajtó felé indult.
- Hé, Shane!-kiáltottam utána.
- Hm?-fordult vissza.
- Kösz!- mondtam hálásan.
- Ugyan már!- mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Pár perc múlva én is visszaindultam, és egyből a pulthoz mentem, hogy kérjek valami hideget.
Ahogy leadtam a rendelést szemem egyből Robot kezdte pásztázni. Előbb az asztalt néztem, de ott nem volt. A táncolók között kiszúrtam Madiék párosát amint épp egy szexisen táncoló párost próbálnak legyőzni hasonló mutatványokkal.
Épp elidőztem az ellenfél formás hátsóján amikor tarkón vágott a felismerés. Az ott Rob?
Hát ezt nem hiszem el! Rob Garettel nevetgélt miközben egy szőke ott illegette magát előtte. És Rob még a derekát is átkarolta…
- Elnézést! –szóltam a csaposnak.
- Igen?
- Meg gondoltam magam. Inkább valami erőset kérnék!
Tíz perc alatt lehúztam az elém tett italt szinte az ízét sem éreztem. A hatását viszont szinte azonnal. Néha a parkett felé pillantottam, de szinte egyből el is kaptam a tekintetem. Nem attól féltem, hogy megcsal, bár… Inkább úgy mondanám, hogy próbáltam bízni benne… Az esett rosszul, hogy neki ilyen könnyen megy ez az egész és hogy nekem még egy ilyen „terelős” helyzetben sem jutna eszembe idegen férfival táncolni ráadásul ilyen merészen.
 - Na mi a helyzet eldöntötted?- kérdezte a lány aki egy órája jött oda hozzám.
- Mi… hogy az… rendben. -mondtam, mert agyam már olyan tompa volt, hogy szinte fel sem fogtam szavaim jelentőségét.
- Komolyan? Vááá! – sikított a fülembe és egyből kért pár újabb kört. Nekem ennyi most bőven elég volt ahhoz, hogy jó fejnek tűnjön.
-