71. Rész
Fogalmam sem volt, hogy hogy kerültek ide a barátaim, hogy miért megyünk az esküvőre, vagy hogy mit tervezünk. taxival utaztunk tovább az esküvő helyszínére. Furcsa egy utazás volt... Rob velem utazott, Tom pedig a másik kocsiban, de folyton sms-eztek. Vajon Rob délutáni eltűnésének van köze ahhoz, hogy a többiek most mind itt vannak? De ha igen, akkor én engem miért nem avattak be a dolgokba? reméltem, hoyg a nap végégre minden egyes kérdésemre választ kapok. Eddig túlságosan megvoltam ijedve ahhoz, hogy mérges legyek bárkire is, de ahogy jobban lettem és újra visszanyertem az erőmet valahol mélyen annyi méreg kezdett bennem összegyűlni Thara iránt, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Feledésbe merült a mai nap minden jósága, mert már tudtam, hogy az egész csak egy színjáték volt, hogy ördögi tervét bevégezhesse.
Egy pillanatra megálltunk. Nem láttam mi történik, és ahogy kitudtam volna nézni az ablakon már mentünk is tovább. Elképzeltem anyám képét, ahogy rám néz aztán Tharára. Anyu szeret engem ebben biztos vagyok, csak Tharával szemben ott van az a féle udvariaskodása, amit nekem, mint lányának nem kell előadnia... Mindezek mellett akkor is rosszul esik, hogy ő nem vett észre semmit ebből az egészből. És Thara vőlegénye Marc... Szegény ember. Bár a várhatóan elmaradó esküvő miatt nem tudom sajnálni, elvégre csak megmenekülne egy nyomorult haszonlesőtől. Biztos ellene is tervezhet valami merényletet most már mindent kinézek belőle!
- Kristen?- szorította meg Rob aggódva a kezem.
- Semmi baj csak ez a csaj kihozta belőlem is a szörnyet- mondtam puffogva, de közben szorosan hozzásimultam.
- Az nem baj, megérdemli amit kapni fog!-mondta Rob szinte hasonló gyűlelettel szemében, mint amit magam is éreztem.
- Figyelj csak... Mi lenne, ha megvárnánk azt a bizonyos kérdést...?
- Mi lenne ha felvennéd a koszorúslány ruhád?
- Remek ötlet! Vágtam rá azonnal.
Kicsit olyanok voltunk, mint Bonnie és Clyde. Persze nem bankrablást terveztünk, csak olyan furcsa volt így együtt cseltszövögetni, pláne úgy, hogy ez egyikünkre sem jellemző. Na meg persze ott a tény, hogy még mindig fogalmam sem volt pontosan mire készülünk. Mert attól, hogy berontunk az esküvőre, hogy héé emberek ez a csaj mit művelt velem, nagyjából vagy nem hinné el senki vagy nem is érdekelné őket hiszen ők a drága ételek és ingyen ital miatt gyűltek össze.
- Mit is fogunk tenni ellene?- kérdeztem Robtól.
- Majd meglátod, az legyen meglepetés...-mondta kacsintva.
Ráhagytam, örültem, hogy legalább neki van egy terve.
- De ugye elmesélitek ma, hogy mi történt onnantól kezdve, hogy te eltűntél egész délutánra...
- Kris, el.- mondta szomorúan.
-Miért lettél szomorú?
- Mert ha kicsit jobban beavatlak akkor nem kerültél volna ekkora veszélybe.
- Nem történt baj. Megmentettetek.-mondtam mosolyogva és végigsimítottam kézfején.
-Egyébként miért nem avattatok be?-kérdeztem kicsit félve a választól.
- Azért mert amikor elmentem még nem voltam biztos semmiben. Arra meg nem számítottam, hogy téged elcsal a házból, azt hittem majd az esküvőn találkozunk aztán majd minden kiderül...
- És honnan tudtátok meg, hogy hol vagyok. Anyukád írt egy sms-t, hogy te is eljöttél otthonról és majd keresselek meg, hogy együtt legyünk mire kezdődik a szertartás.
- És azután?
- Majd elmondom. -mondta mosolyogva.
- De miért nem most?-erősködtem, mert örültem, hogy végre sikerül belőle valamit kihúznom.
- Mert megérkeztünk.- mondta mosolyogva, mire én kinéztem az ablakon és felsóhajtottam.
- Akkor én most menjek öltözni?-kérdeztem újra fejembe véve az eddig megbeszélt tervet.
- Megyek veled. Ne gondold, hogy ezek után egy percre is magadra hagylak.
Együtt indultam el Robbal, miközben a többiek Tomék taxia mellett csoportosultak. A nekünk szánt öltöző felé vettük az irányt és üdvözöltem pár ismerős rokont is útközben.
Szerencsére Tharával nem futottunk össze, szerettük volna ha meglepetésként éri a tény, hogy nem sikerült a terve.
Rob segített felöltözni egy kicsi meghittséget csempészve ebbe az őrült napba. Hát persze, hogy Thara szép ruhát választott nekem, hiszen sosem gondolta komolyan, hogy lesz is alkalmam viselni. A hajam és a sminkem csodák csodájára megúszta az egész incidenst, csak a rúzst kellett újra kenni. Olyan furcsa volt így kicsípni magunkat, hogy tudtuk úgyis kárba megy az esküvő és erről fog szólni ez az este.
- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked az öltöny?-kérdeztem Robtól és megcsókoltam.
- Mintha a múltkor már említetted volna-válaszolt nevetve.
- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. Ha már úgyis itt a család, legfeljebb oltár elé állunk mi ketten. -nevetett.
- Ezt viccnek szánta ugyan, de én egyből álmodozni kezdtem... Tényleg itt a családunk... A barátaink... Ami Robnál szinte ugyanaz. A hely csodálatos, minden kifizetve...
Jézus Kristen ne legyél már hülye! Egy ilyen ronda nap után, egy sárga ruhában, Vick sincs itt, és totál giccsparádé az egész díszlet. megráztam a fejem, hogy minden édes gondolatot elfelejtsek. Na meg persze Rob is csak viccelt, örülhetek ha velem marad még nyár után is nem hogy elvegyen.
- Nagyon elgondolkoztál...-mondta kedvesen, miközben arcom fürkészte.
- Ne haragudj csak... elgondolkoztam igen.- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, mert nem mertem más szót mondani, nehogy rájöjjön mennyire komolyan vettem ezt az egészet még ha csak pár másodpercre is.
- Robert, Kristen idő van!- szólt be az esküvőszervező az ajtón.
- Megyünk!-vágtuk rá egyszerre, és azon nyomban visszakerültem a valóságba.
Thara még nem volt sehol, pont ahogy reméltük. Barátaink a hátsó sorban fészkálódtak, nagyon izgatottnak tűntek. Rob gyorsan átvágott egy oldalsó ajtón, hogy a vőlegény mellé érjen. Mögöttem koszorúslányok hada sorakozott és ahogy vélhetően Thara is elfoglalta helyét megszólalt a zene. Elkezdtem ütemre lépkedni a sorok között, végig Rob szemébe néztem. Egy pillanatra újra felsejlett a pár perccel ezelőtti mámorító álomkép, és mintha Rob szeme is egy kicsit jobban csillogott volna a kelleténél. beálltam a helyemre, Robbal és a vőlegénnyel szemben, majd szépen lassan a többi koszorúslány is mögém helyezkedett. Ekkor pillantottam meg Tharát, aki diadalittas mosollyal lépdelt az oltár felé. Markra néztem, akinek szeme könnyesen csillogott, és ettől majdnem elsírtam magam... Szegény pasas...
Ahogy Thara közelebb ért, kihúztam magam és minden érzelmet letöröltem a képemről, majd gyilkossal pillantásokkal szugeráltam, hogy rám nézzen. Végre! Menet közben végigfuttatta szemét a koszorúslánykupacon és elégedetten bólintott, egészen addig míg rám nem került tekintete. Széles mosoly terült el az arcomon, már szinte gúnyos volt. Thara szemei előbb kikerekedtek, majd látszott ahogy elönti a csodálkozás és a méreg. Utána persze próbálta rendezni vonásait, de mindenki észrevette a hideg aurát ami körüllengte fehér ruhába burkolózott testét. Legalábbis szerintem nem lehetett nem észre venni.
Robra néztem, aki alig bírta visszafojtani mosolyát és cinkosan kacsintott.
A szertartás elkezdődött és mi türelmesen végighallgattuk az egészet, várva a mi időnket. Próbáltam tekintetemmel barátainkat fürkészni, de esélytelen volt, hogy ellássak a sorok végéig a sok dísz és ember akadály miatt.
- Van valaki aki kifogásolná a házasságot?- eljött a mi időnk.
Először síri csend volt a teremben, Thara szélesen mosolygott, aztán hirtelen mintha egy bomba robbant volna. Rob, Shane, Madie, Tom, Sam, Bobby, Marcus és én továbbá még két ismeretlen öltönyös pasas egyszerre kiabáltunk be. És míg a többiek felpattantak a helyükről, hogy előbbre jöjjenek, mi Robbal az emelvény széléhez lépve álltunk meg és megfogtuk egymás kezét.
Minden tekintet ránk szegeződött és a levegő izgalommal telt meg.
- És... Ha szabad megtudnom mi kifogásolni valójuk van?- kérdezte a pap zavartan, látszott, hogy ehhez nincs hozzászokva.
Én szólaltam meg először.
- Azon kívül, hogy egyszer majdnem leestem miatta a tetőről, azon kívül, hogy egész gyerekkoromban terrorizált és azon kívül, hogy ma drogot kevert az italomba és megakart erőszakoltatni Mike-al... Ezeken kívül semmi kifogásom az esküvő ellen.
Halk sikolyok hallatszottak és kétkedő morajlás.
Rob folytatta...
- Engem is majdnem sikerült megtévesztenie a kedvességével, de aztán alkalmam nyilt ma beszélgetni Mark-kal, aki elmondta, hogy Londonban ismerkedtek meg Tharával, aki azt mesélte be Marknak, hogy ő orosz szakot hallgat az Oxfordon, de miatta hajlandó feladni az egészet és Amerikába költözni vele.
Na már most Mark nem tudta, hogy én valójában londoni vagyok, és azt meg Thara nem tudta, hogy az Oxfordon nincs is orosz szak... Elkezdtem gondolkodni, hogy akkor honnan tudhat egy amerikai lány oroszul... mert tudni tud, ez biztos különben Marknak is feltűnt volna a hazugság...
Ohh végre én is megtudhatom az igazságot... Rob folytatta:
- Aztán eszembe jutott, hogy nekem van egy barátom, akinek a szülei nem csak Londonban vagy Amerikában, de Európában is befolyásosak...
- És én pedig Rob történetét hallva azonnal felhívtam a szüleimet- vette át a szót Tom. Akik alig fél óra alatt utánajártak ennek a nőnek és ahogy sejtettük érdekes információkat találtak. Oroszországban körözött személynek számít, több rendbeli csalásért és egy gyilkosságban való bűnrészességért. Őt mindig csak a pénz hajtotta, bocs öregem, de ez veled sem volt másképp- mondta Tom Mark-nak célozva mondanivalóját.
- Így hát az Amerikai-Orosz követséggel kapcsolatba lépve, elintéztük, hogy Oroszország visszakapja a kis üdvöskéjét. Ezért van velünk ez a két ügynök, hogy a kisasszony ne oldhasson kereket.
Mindenki elképedve bámult anyám még fel is állt a helyéről.
Tehát ezért nem szólt Rob, mert ennyi mindennek ki kellett derülni, aztán amikor megtudták, hogy milyen veszélyes ez a nő, azonnal jöttek, hogy egyesült erővel támadhassunk. Rob meg gondolom közben a követségen volt, aztán kiment eléjük... Oh...
Thara szinte tajtékzott a dühtől, hát erre tutira nem számított.
- Thara igaz ez?- nézett Mark idegesen Tharára.
- Igen igaz,, te vadbarom! Hogy is gondolhattad, hogy valaha szeretnék egy ilyen... Kellett az állampolgárság és a pénz ennyi!-mondta, de ahogy megfordul, hogy újra ránk nézzen, akkora pofon csattant el, hogy Thara majdnem a földre került.
Anya fogalmam sincs, hogy mikor került mellénk, de megtette azt amire mindenki vágyott. Annyira büsze voltam rá, hogy majdnem elnevettem magam és megöleltem.
Kellett még negyed óra, hogy az őrjöngő és átkokat szóró bűnözőt kivezessék a teremből, de aztán mindenki ült némán tovább, hogy akkor most mi lesz. Végül Mark törte meg a csendet.
- Azért jöttem, hogy ünnepeljek, ehelyett most ez... Szívesen leinnám magam egy bárban, de akkor kárba veszne ez a sok minden amit megrendeltünk...
Mondta, majd egy üveg pezsgő után nyúlt.
- Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki a vendégem- kiáltotta el magát, mire szinte minden ember üdvrivalgásban tört ki. Sorba odamentek hozza, hogy támogassák és felvidítsák, biztosították arról, hogy a legjobb amit tehet ha elhúznak felejtőbulit tartani és nem hagyják kárba veszni az ételt és italt. A menyasszony rablás meg már úgyis megtörtént hála égnek!
Úgy döntöttünk mi is maradunk, ránk is ránk fér a lazítás. Úgyis megbeszéltük, hogy együtt bulizunk egyet otthon. Hát miért ne tehetnénk LA-ben?
Robbal kicsit lemaradtunk a társaságtól, így alkalmam nyílt megkérdezni, hogy mégis honnan tudták, hogy hol vagyunk. Elmesélte, hogy először Thara címére mentek, de ott csak Thara barátnőjét találták, aki kedvelte ugyan Tharát, nem szólt bele a dolgaiba, de belekeveredni sem akart. Tom pedig Shane engedélyével bevetette minden csáberejét és így megtudtuk, hogy hol vagytok és azt is mit tervezett Thara. Persze neki azt a mesét adta be, hogy te vagy a rossz.
Oh... De honnan tudtad, hogy vajban vagyok, amikor megtudtad, hogy nem vagyok otthon?-kérdeztem, mert már csak ezt az egy dolgot nem értettem.
Rob válasz helyett mélyen a szemembe nézett és a szívére tette kezét.
Megcsókoltam.
