2010. november 3., szerda

46. Rész






46. Rész



Rob szemszöge






Nagyon örültem, hogy nem én vezettem, hanem Tom, az agyam ugyanis még mindig a Sammel, Kristenről folytatott beszélgetésen járt.
Szinte észre sem vettem hogy leparkoltunk a kávézó előtt. Ideges lettem. Nem mérgesen ideges, és nem is a szokásos újra látom Kristent idegesség, bár ez szinte elkerülhetetlen… Hanem egyfajta „kényes témára szeretnék rátérni, de fogalmam sincs hogyan, és ha elrontom nekem annyi”- féle idegesség. Ráadásul az is bennem volt még, hogy Kristen nem bízik meg bennem teljesen és ennek hatására muszáj volt elgondolkodnom azon, hogy én teljesen megbízom-e benne. A válasz egyértelmű igen. Már akkor is sok nagyon magán jellegű dolgot elárultam neki, amikor tulajdonképpen semmi mást nem akartam jobban, mint őt távol tartani.. magamtól. Most azonban, hogy félredobtam félelmeim és őt választottam a teljes gyötrelem helyett egyenesen ágon megszűntetett minden falat köztem és közte. Legalábbis részemről. Lehetséges, hogy annyira elvoltam foglalva saját szenvedésemmel, hogy a tény: Kristen előbb bevallotta érzéseit azt a tévképzetet ébresztette bennem, hogy csak rajtam múlik minden…
Túl természetesnek veszem, hogy akar engem?
Oké Rob… Nyugi… Itt a szokásos túl logikázás, pedig ez általában a nők dolga…
Nagy levegőt vettem és Tommal a nyomomban beléptem a kávézóba. Valójában barátomnak most lett volna jobb dolga is, minthogy gyertyatartót játsszon, de muszáj volt megkérnem ere a feladatra… Így biztosítva van az alibi. Ha az egyik hallgatóm valamilyen okból betévedne ide, akkor nem azt látná, hogy Kristennel kettesben romantikázunk, hanem vagy azt látná, hogy a barátommal vagyok és Kristennel csak tanár-diák viszonyban beszélgetek, vagy esetleg azt gondolnák, hogy Tom Kristen pasija…
Na jó, ezt a verziót még elképzelni is fájdalmas volt, így inkább próbáltam ismételten képet váltani. Nem volt nehéz, mivel Kristen mosolyogós arcával találtam szembe magam.
-         Szia- mondta, majd szorosan magához ölelt.
Testének melege, a haja illata, finom kezei a hátamon és forró lehelete a nyakamon egészen elbódítottak. Hihetetlen, hoyg egy egyszerű öleléssel milyen érzéseket vált ki belőlem. Egyszerre szeretem gyengéden és teljes odaadással, ugyanakkor rám tör a szexuális vágy, hogy minél közelebb érezzem magamhoz törékeny testét és akkora gyönyört okozzak neki amelyet még sohasem tapasztalt.
De vajon szó szerint soha? Na tessék újra témánál vagyunk…
-         Rob valami baj van?- nézett rám, kicsit elhúzódva, ártatlan, aggódó tekintettel…
Ártatlan… Túl ártatlan…
Jézusom… Olyan vagyok, mint egy perverz állat! Legalábbis, mindenről ez az egy kérdés jut eszembe és ezáltal a szex… Le kell magam hűtenem különben csalódást fogok neki okozni.
-         Nem nincs semmi baj, ne haragudj!- csak olyan jó újra veled lenni.
-         Tényleg? Mert most épp olyan fejet vágsz, mint aki legszívesebben messzire futna!
-         Csak elgondolkodtam- mondtam mosolyogva.
-         Hm… Csak nem rólam gondolkodtál el?- kérdezte komolyan.
Egyből kiszúrta, hogy valami nincs rendben, hihetetlen, hogy máris minden változást megérez ami bennem történik.
-         Ha úgy vesszük igen. De ne aggódj, semmi baj, csak… Sam ma megkérdezte tőlem, hogy nálam alszol-e.  Szerettem volna megkérdezni, hogy mit szólnál hozzá, ha ma velem töltenéd az éjszakát?
Lehajtotta a fejét és nem válaszolt, látszott, hogy minden szavam alaposan megrágja.
Tetszett, ahogy elpirult nagyon jól állt neki ez a szín. Márvány színű arcbőre most szinte rózsaszínben pompázott és szeme csillogása ettől csak még hangsúlyosabbá vált.
Sajnálatomra egy új vendég megmentette a válasz adástól… Még.
Gyorsan egy boxba terelt minket, majd a vendéget kezdte el kiszolgálni.
Tom az újságot bújta én pedig átrágtam előző mondatom. Szándékosan félreérthetően fogalmaztam, hogy aztán menekülőre foghassam a dolgot, ha Kristen esetleg nemet mondana. Tudtam, hogy ő mit hallott ki ebből a mondatból: - Az enyém leszel ma este?
Valójában nem siettetni akarom, nem a szex miatt vagyok vele, egyáltalán nem. Csak valahogy a végére kell járnom a dolgoknak Szeretném ha megbízna bennem és őszintén eltudnánk erről beszélgetni. Talán ez a kis „játék” kiugrasztja a nyulat a bokorból.




/Kristen szemszöge/


Az agyam szinte leblokkolt ahogy elhangzott a kérdés. Vele tölteni egy éjszakát? Tudja, hogy mennyire kívánom őt! Biztos vagyok benne, hogy tudja, hiszen sosem bírtam titkolni. Lehet, hogy sok lány felháborodna a helyemben, hogy… Ugyan már, hiszen ez Amerika! Itt az emberek előbb szexelnek, aztán talán… esetleg járnak egymással.
Nem haragudtam Robra, hiszen nem haragudhattam. Butaság lett volna azt mondanom, hogy ember, még csak alig két hete ismerjük egymást és alig két napja járunk. Tudtam, hogy ez sokkal több ennél. Szerelmes vagyok, kívánom ráadásul egy pár vagyunk! Ennyit az időről…
Nem szeretném tovább húzni… Akarom őt.. Attól az egytől azonban félek, hogy tapasztalatlanságom elárul. Nem szeretném, hogy tudja, nem voltam még férfival.. Hogy miért? Talán szégyellem igen, de ez egyszerűen csak egy hepp nálam. Hasonló ahhoz, mint amikor egy nő nem elégedett az alakjával és az első alkalommal mással sincs elfoglalva, csak, hogy takargassa magát a párja előtt. Tudom, hogy butaság, de ez van. Talán észre sem fogja venni…
A pult rejtekéből lopva végignéztem rajta. Éppen hajába túrva gondolkodott valamin, és közben szinte reflexszerűen megnyalta a száját. Ez a mozdulatsor és pillantás így együtt, olyan hatással voltak rám, hogy minden józan eszem elszállt.
Az asztalukhoz mentem és mellé telepedtem. Kezem combjára simult és Rob, aki eddig csak mosolyogva beszélgetett hol Tommal hol velem, hirtelen csendben maradt, mintha befogták volna száját és tarkómnál fogva gyengéden magához húzott és megcsókolt.
Kezem még mindig combján volt, de egyszer csak megéreztem tenyerét az enyém alá mászni és óvatosan, de odébb tette kezem, hogy minél távolabb legyen belsőcombjától.
Tom csak mosolygott rajtunk és motyogott valamit a fogadásról meg Shaneről.
Rob a csóktól még kissé felsóhajtva megkérdezte:
-         Mi a válaszod?
Szemébe néztem és tudtam elvesztem…
-         Igen, veled alszom ma este. – mondtam mosolyogva.
Láttam ahogy arcára egyaránt ül ki a boldogság és a meglepetés öröme.
Ezek szerint ő sem volt biztos a dolgában…
Viszont én most mihez fogok kezdeni? Hogy játssza el egy szűz lány azt, hogy van olyan tapasztalt mint a partnere?