51. Rész
Sam elkészítette a reggelit mire leértünk. A hajam még mindig vizes volt egy kicsit, de egyáltalán nem bántam. Egy óránk volt beérni az egyetemre és egyikünk sem várta a közös órát, mert tudtuk, hogy a közönség előtt való hiteles színész alakítás nem a mi világunk. (Na jó ez most hülyén jött ki, tudva, hogy a valóságban nem is akármilyen színészek… bocsi…)
- Na megjött a ház szerelmespárja!- nevetett ránk Sam és elénk csúsztatta a tojásrántottát.
- Ó micsoda királyi kiszolgálás- nevetett Rob.
- Hát ha már egyszer aludni sem hagyjátok az embert, valamivel lekellett kötnöm magam.
- Kris ne pirulj már, csak viccel ez a vén medve! A szobája mérföldekre van a miénktől és különben elég tűrhetően hangszigetelt.
- Jól van na, de elfelejted, hogy Vick nagyon is közel van hozzánk. – mondtam és próbáltam visszanyerni eredeti bőrszínem.
- Vick nálam aludt no para!- kacsintott Sam.
- Ejnye a húgom még csak tizenhat, máris több pasival aludt már, mint én lánnyal.
- Barátom addig örülj amíg csak alszik velük.- nevetett Sam.
- Pontosan hány lányról is beszélünk?- kérdeztem felkapva fejem.
- Hát… Khm… Mi ez kérem Sonda Ipsos felmérés? Melyik statisztikai hivatal küldte önt rám asszonyom?!- próbálta Rob elviccelni a kérdést, de azért látszott, hogy zavarba hoztam.
- Jó, mindegy nem számít. Azt hiszem ebben a kérdésben úgysem lehetek az ellenfeled.- mondtam nevetve.
- Tényleg ha már itt tartunk, hogy telt az éjszakátok?- kérdezte Sam kapva a témán és közben egyértelműen tőlem várta a választ.
- Miért nézel rám? Úgyis hallottál mindent nem?- mondtam nevetve, mert szerettem húzni az agyát.
- Ejj tegnap még valakinek nem volt ilyen nagy a szája!- mondta és lágyan oldalba bökött, aminek hatására majdnem lefordultam a bárszékről, de Rob még idejében megfogott.- aztán mindhárman nevetni kezdtünk.
- Srácok nem tudom ti hogy vagytok vele, de lassan indulnotok kellene…
Robbal szomorkásan egymásra néztünk- majd odanyögtünk egy „Igen apucit” aztán lekászálódtunk a székről.
Úgy beszéltük meg, hogy Tom értem jön és visszavisz a koleszba, aztán úgyis Shannel találkozik később.
Azért még így is rossz érzés volt, hogy mindenki a mi kapcsolatunk miatt ugrál ide-oda…
Kíváncsi leszek mikor unják meg, hogy valamilyen szinten körülöttünk forogjon az életük, bár állításuk szerint nem vagyunk a terhünkre, sőt örülnek neki, hogy így alakultak a dolgok.
Robbal nehéz szívvel ugyan, de búcsút mondtunk egymásnak, aztán megígérte, hogy este bulizunk egy jót és utána talán újra vele aludhatnék.
Nekem nagyon furcsa volt ez a kettős élet, mivel megszoktam, hogy a saját ágyamban alszom a lányok társaságában, de tudtam, hogy Rob nem jöhet fel velem a koleszba.
Nagyon szerettem vele lenni, és igazából teljesen mindegy volt, hogy hol vagyunk… Amíg együtt voltunk.
Tom ahogy kitett futottam is fel a táskámért, majd le a suliba.
Egyrészről nagyon vártam már a zenét, de volt egy furcsa érzésem, amolyan baljós félelem, hogy valami történni fog…
