52. Rész
- Jó reggelt Miss Stewart!
- Jó reggelt Mr Jones. Segíthetek valamiben?
- Ami azt illeti épp önnel szeretnék beszélni. Befáradna az irodámba pár percre kérem?
Némán sétáltam angol tanárom után és próbáltam nem kétségbeesni ettől a váratlan beszélgetéstől.
Leültem. Nem mertem ránézni amíg el nem kezdte.
- Nos Miss Stewart megnéztem a jegyeit és kiemelkedő tavalyi teljesítményét a versenyen.
- Melyik versenyen?- kezdtem megnyugodni, viszont még mindig nem tudtam, hogy mit akar. Beneveztem tavaly pár versenyre, de csak azért, hogy elüssem valamivel az időt… A mostani Kritenhez képest nagyon stréber volt a régi énem, már belátom.
- Egy drámaíró pályázat volt, ha jól emlékszem ön második helyezést ért el rajta, de csak azért, mert olyan témát feszegetett, amivel a vén okostojás zsűrielnök nem értett egyet.
- Nem bántam, lehet, hogy én tévedtem, bár a véleményem még mindig tartom. A vallások egyetlen miértje a hit, az már csak mellékes dolog, hogy az ember Jézusban, Buddhában, Sívában vagy bármely más istenségben hisz.
- Kérem Miss Stewart én telje mértékben osztom az ön véleményt, bár a családom zsidó származású, mégis rengeteg ismerősöm van, aki más vallást vall, mint én, és amikor megmutattam nekik az ön történetét, mely hűen tükrözte eme véleményét hosszasan kielemeztük a témát, de el nem vettünk belőle, csak hozzátettünk.
- Köszönöm,- mondtam mosolyogva.
- Rendben a tárgyra térek, hiszen önnek már órán kéne lennie.
Van egy pályázat mellyel Európába utazhatna a tanév második felében, mégpedig Franciaországba. Ez az egyik legfelvilágosultabb ország és a szabad művészet melegágya. A tantestülettel együtt úgy véljük, hogy ön minden erénnyel rendelkezik ahhoz, hogy ha hajlandó lenne megpályázni az utat mi minden bizonnyal lepecsételnénk és három hónap múlva utazhatna Párizsba egészen nyár elejéig.
A folyóson zombikén sétáltam végig és próbáltam lenyugtatni magam. A lehetőség hallatán annyira megörültem, hogy majdnem egyből aláírtam a papírt, de aztán eszembe jutott Rob.
Nem akarok fél évet nélküle tölteni… „A tantestülettel együtt úgy véljük”… Vajon Rob mennyire számít ez esetben tantestületnek?
Nem hiszem, hogy a sport az erényeim közé tartozna… Biztos, hogy nem közölték vele ezt a variációt. Egész órán Franciaországot nézegettem egy kölcsönkért lap-topon. Gyönyörű ország, és amennyire művészetpárti vagyok, biztosan rengeteg helyet megnézhetnék…
De a franciám közel sem tökéletes… Bár ezeknek az utaknak természetesen a nyelvtanulás is a célja … Párizs…
De Párizs a szerelem városa…. Mennyire jó lenne Robbal menni oda. Nélküle nem is lenne az igazi, végig ő hiányozna. Ráadásul a távolsági kapcsolatok nyolcvan százaléka külön válással végződik. Nem akarok tőle távol lenni!
A következő órámra nem mentem be, inkább a tesiterem felé vettem az irányt, de egy másik tanárt találtam ott. Ezek szerint vagy zenét tanít vagy lyukas órája van.
Elővettem a mobilom és küldtem neki egy sms-t.
„ Szia, hol vagy? Nem mentem be órára, esetleg találkozhatnánk valami eldugott helyen, ha nincs órád. K.”
Kimentem, hogy elszívjak egy cigit és már majdnem elszívtam mire válasz érkezett.
„ Nincs órám, Tom még fent van nálatok Shane-nel, kérd el a kulcsot szállj be és várj meg. R”
Hát persze Tom meg a sötétített üvegei! Tökéletes!
Amilyen gyorsan csak tudtam futottam vissza a koleszba, kettesével szedve a lépcsőfokokat, ami valljuk be, nálam elég életveszélyes manővernek bizonyult. Kezem a szemem elé tettem, mert mindenre felvoltam készülve… Ha Shane és Tom egy szobába kerülek…
-Kristen te meg mit csinálsz?- jött a kérdés ahogy beestem az ajtón.
- Nyugi-nyugi nem akarok zavarni, csak a kulcsodat szeretném elkérni-mondtam vakon a hang irányába.
- Jó, de ehhez miért kell eltakarni a szemed?
Ahogy elemeltem kezem és szembenéztem a konyhaasztalnál ülő tökéletesen illendően felöltözött barátaimmal majdnem elnevettem magam.
- Na így már mindjárt más, milyen kulcsot kérsz?- nevetett Tom.
- A kocsikulcsot.
- Ö…. Készülsz valahova, csak mert félig a tank.
- Nem, nem csak Robbal szeretnénk egy kicsit elrejtve lenni, mert van egy szabad óránk.
- Persze vigyétek csak, de aztán óvatosan! Ne tegyetek olyat abban a kocsiban, amit én se tennék!-mondta Tom, mire Shane puffogva kinevette.
- Ezek azt érted ne takarítsák ki? Mert nagyjából ez az egyetlen dolog, amit te nem tennél meg abban a kocsiban!
- Köszi Tom. – mondtam ahogy a kezemben csilingelt egy kisebb kulcscsomó, majd futottam le, hogy végre Robbal lehessek. Hihetetlen, de már a gondolatra, hogy fél évig nem láthatom… Egyszerűen vele akartam lenni Most!
