Ajándék Biusnak a Jézuskától :D

Még kérhettek ti is a Jézuskámtól! :D

De ez most Biusomé! :D Boldog Karit (L)

:)

Természetesen kiderül majd, hogy hol volt Rob mit keres itt mindenki és az is, és természetesen a megtorlás sem marad el! :) Jó éjszakát vagy éppen reggelt mindenkinek! (L)

70. Rész

70. Rész

-Jaj te szegény! Talán most megtanulod, hogy ne bízz meg mindenkiben! Mindig is gyűlöltelek,  mindig csak "Vigyázz Kristenre" jaj miért sír és a többi... Aztán fordult a kocka ugye hugica! Azóta megtanulhattad, hogy milyen nekem keresztbe tenni...
- De hát csak kislány voltam, én nem tudtam erről semmit!
-Most már úgyis mindegy! Ezután az este után azt is elfelejted, hogy milyen volt kislánynak lenni!
- Belekevertél valamit az italomba?-kérdeztem, de a hangom azt hiszem már semeddig sem jutott el. Azt hittem ott helyben összeesek.
- Pincér!- hallottam még Thara kiáltását.
- Mit csinálsz?- kérdeztem újból, talán kicsit erőteljesebben.
- Emlékszel még a gyerekkori barátomra Mikel-re? Mindig tetszettél neki, hát most megkaphat egy estére. Nem leszel ott az esküvőn, amikor elvesz az a barom, és a család biztosan ellened fordul. Szerencsémre, mindenki tisztában van vele, hogy utálsz.
Én pedig majd Hawain fogom napoztatni magam amíg te azon leszel, hogy mindenkit kiengesztelj. Még életed szerelmét is, aki pontosan egy óra múlva beront majd a szállodaajtón, mert "valakitől" azt az információt fogja kapni, hogy itt talál téged.  Talán rá is ráteszem majd a kezem, nagyon szép példány és imádom a londoni akcentust!
- Ne! Rob- suttogtam, miközben egy férfi átkarolta a derekam és lesegített a székről.
- A barátnőm túl sokat ivott, felvinné kérem a szobájába a barátjához?- mondta Thara, majd egy szobakulcsot adott az engem tartó férfinak és már ment is az esküvőjére.
A férfi óvatosan bánt velem, de szinte szó szerint húzni és vonnia kellet. Nem akartam megtudni, hogy mi vár abban a szobában...
A liftben még jobban elkapott a hányinger, de szerencsére minden bennem maradt, bár lehet az segített volna annyira, hogy elmenekülhessek.
Egy pillanatra mintha elsötétült volna a világ, de aztán újra magamhoz tértem. Sosem éreztem még magam ilyen pocsékul. Fizikailag a nullán voltam, az elmém azonban teljesen tiszta volt, ami mégszörnyűbbé tett mindent.
- Köszönöm innen átveszem a hölgyet!-mondta egy férfi aki a szobában várt rám.
- Mikel?-kérdeztem, de a szám mintha nem mozgott volna.
- Nagyon rég vártam már erre a pillanatra remélem tudod!- mondta ő kárörvendő vigyorral és az ágyra fektetett.
- Ne- nyöszörögtem. olyan volt, mint abban a filmben... Amikor a pasast elvileg elaltatták, de az altató nem hatott rendesen csak lebénította és úgy műtötték, hogy közben szinte mindent érzett, de megszólalni sem tudott, hogy elmondja ébren van.
Mike vetkőztetni kezdett és a saját ingét is kigombolta. Sikítani próbáltam, de túl halk volt a hangom. Azt hittem itt a vég. Rob pedig rám fog nyitni és örökre meggyűlöl.
Ahogy ezt végiggondoltam az ajtó hirtelen kivágódott. Láttam magam előtt Rob éktelenül dühös fejét, és már most sírni tudtam volna, amiért nem tudom magam megvédeni.
Azt hittem hirtelen hátat fordít és itt hagy minket, de ehelyett az ágyhoz rohant és letépte rólam Mike-ot, majd hirtelen túl sokan lettünk a szobában... Szinte azt sem láttam kik ezek az emberek, de valahogy melegség töltött el. Hallottam ütések zaját és fájdalmas nyögéseket, de nem tudtam beazonosítani, hogy melyik kitől származik. Csak remélni mertem, hogy nem Robot érik az ütések.
-Kris gyere velem, majd én segítek!-mondta valaki és a mosdó felé cipelt.
- Hozz jeget és tejet!- szólt egy másik hang.
Női kéz érintése volt...
Valaki tejet itatott velem, és szinte egyből a wc felé görnyedve hányni kezdtem. Borzalmas volt utáltam ezt az érzést ráadásul éreztem, hogy néznek és ettől csak mégjobban elszégyelltem magam. ugyanakkor boldog voltam a tudattól, hogy nem történt meg az a ami rosszabb lett volna mindennél. De vajon hol van Rob, Ugye jól van? Vajon megtudta az igazságot? Ugye nem hagyott el? És hol volt egész délután? Rob! Nagyjából tíz percbe telt, hogy mindent kiadjak magamból. A szemem tisztulni kezdett. Még mindig a wc mellett térdeltem, amikor a női kéz a tarkómra helyezte a jeget és egyből jobban lettem. Úgy tűnik a drog még nem tudott rendesen felszívódni a szervezetemben.
- Rob?- kérdeztem csak úgy, magam elé, miközben a fejem fogtam, hogy a maradék szédülést is megszüntessem.
- Nincs semmi baja, ne aggód mindjárt kimegyünk hozzá.
- Shane?
- Naná csajszi! Miért mit gondoltál ki az Teréz anyu?
- Én is itt vagyok ám, mit gondolsz Shane-t kiszokta rendbetenni a hatalmas bulik után?- mondta nevetve egy másik hang.
- Maddie?
- Nahát Kris egyre jobb lesz!- mondta barátnőm nevetve.
- Hogy kerültök ti ide?
- Ezt majd elmagyarázzuk, de most gyere! Aki veled akar kiszúrni, annak velünk kell megküzdenie és hidd el, jobbak vagyunk, mint egy atombomba!
- Oh...- bőgni kezdtem.
Kopogtak. - Hé csajok mi a helyzet jobban van már?
- Milyen kérdés ez, naná hogy jobban van! Mi kezeltük!
- Tom?
- Bizony Kris együtt a banda! Mindenki itt van, hogy segítsen!-nevettek a lányok és hirtelen mindent olyan barátságosnak láttam.
gyorsan kiöblítettem a szám, és a vendégfogkefével és fogkrémmel gyorsan fogat is mostam. Megöleltem a lányokat és a könnyeim újra eleredtek.
- Mehetünk csajszi?
Bólintottam.
Előre mentek és kinyitották az ajtót. Kicsit még szédültem, de már korántsem voltam rosszul. Ahogy megláttam Robot megálltam egy percre és csak némán folytak a könnyeim, mert nem tudtam, hogy fog reagálni mindenre.
Először csak nézett, de olyan szemekkel, hogy még jobban elbőgtem magam. Szeméből szeretet és aggodalom áradt. Semmi nyoma haragnak vagy rosszallásnak. Azonnal felé siettem, de aztán újra megszédültem és ő elkapott. Végre a karjaiban voltam és el sem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. csak öleltem és öleltem, közben pedig könnyel áztattam zakóját.
- Gyerekek... Ezt le kellene fényképezni-mondta Bobby kicsit meghatódva.
- Na jó én is had öleljelek meg végre.- jött közelebb Sam és látszott rajta mennyire megkönnyebbült. Mindenki közelebb jött, és egy hatalmas ölelésben forrtunk össze, mint egy hatalmas szerető család. Már szinte sírtam és nevettem egyszerre.
És akkor most mi lesz? Kérdezte Tom nevetve.
- Mi lenne? Hát esküvőre megyünk!- jött az egyöntetű válasz.

Még lesz ma friss! -frissítve-

10 perc!!!! Kibogoztam végre!!! Há! :D Hamarosan ti is meglátjátok mire jutottam :D
Csajok sose írjatok Random módon, mert fájni fog a fejetek XD :D Nem ám legalább annak izgalmas aki írja XD

69. Rész

69. Rész

Azt hiszem pontosan nyolcszor próbáltam hívni őket, de továbbra sem sikerült elérni egyikőjüket sem. Mérhetetlenül ideges voltam. Úgy döntöttem beszélek a lányokkal, de amikor Shane-t hívtam lerázott valami gyors szöveggel, biztos épp Tommal hancúrozott... Medie pedig ki volt kapcsolva. Jellemző... Két telefonja is van, de renszerint egyiken sem lehet elérni. Oké.. Kris nyugidj meg, Majd szépen sorban kiderül minden! hamarosan megérkezett a fodrász és a manikűrös. Az én hajammal kezdte, addig anyu körmét kifényesítették. Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezen tudtam egy helyben megmaradni a széken. Rob hol a fenében van már?
-Kisasszony kérem ne mozogjon! Ha nem lesz szép a haja, a boszorkány tutira végez velem!
- Ki, milyen boszorkány?!
- Hát akinek az esküvője lesz. Az a nő... Oh bocsánat nem szabadna ilyeneket mondanom, főleg nem rokonok előtt.
- Dehát ismeri őt egyáltalán?- bármennyire is féltem attól, hoyg Rob tharával van titokban, azért ebben mégsem lehetttem biztos, és mivel ma Thara annyira kedves volt velem, nem esett jól, hogy egy vadidegen ilyeneket állít róla.
- Hát tudnék mesélni a kisasszonynak. Thara már évek óta hozzám jár hajigazításra, pontosabban azóta amióta a gazdag pasija megfizet, hogy megtegyem a "nagyságos asszony kéréseit".
- Értem.... És miért találta unszimpatikusnak?
- Mert az emberek fecsegnek... Főleg a fodrászatokban. Az a lány többet is a kelleténél. Csupa kellem és báj, egészen a harmadik pohár pezsgőig... Onnantól kezdve azonban megered a nyelve és az a sok gonoszság amit mesél.. Hát azt hiszem az úr jelenlétében még sosem ivott, mert ha az a férfi hallaná amiket mi, azt hiszem nem lenne gusztusa elvenni Tharát.
- És azt eltudja képzelni róla, hogy megváltozott? Mert velem egész életemben undok volt, de ma bocsánatot kért és végtelenül kedves volt.
- Hát kisasszony maga nagyon kedves teremtésnek látszik, szerintem örüljön annak, hoyg ez így történt, mert csodák léteznek. Viszont ne higgyen el mindent amit lát, mert vannak csodák amelyek csak éjfélig szólnak...
- Értem. Köszönöm szépen!- mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Most már totálisan zavart voltam. Azt sem vettem észre, hogy mikor vette át a fodrász helyét a manikűrös.
2 óra az esküvőig... Hol a telefonom? Hol van Rob??
- Kisasszony most nem állhat fel!
- Bocsánat, de szükségem van a telefonomra!- mondtam, majd szélsebesen felszáguldottam az emeletre.
Egy sms... Robtól. "Szia az esküvőn találkozunk, az öltönyöm nálam van"
Mi a franc? Na jó, most már konkétan bőghetnékem támadt. Próbáltam hívni Robot, de megint nem vette fel. Ezt most direkt csinálja??
Próbáltam lenyugodni és visszamentem a földszintre. Kész. Feladom, hogy ma bármit is megértek.
Végre! Az átkozott telefon megszólalt! Épp a smikemmel voltak elfoglalva, anyu már készen volt. A kijelzőn Thara száma...
- Halló!
- Szia, bocs, hogy letettem, de éppen kocsiban ültem és semmit sem hallottam.
- Semmi baj, de hova mentél?
-Hát a helyszínre, megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Egyedül?
- Nem az egyik barátnőmmel. Miért?
- Semmi csak kérdeztem. Robbal nem találkoztál véletlenül?
- Nem. Miért kellett volna?
- Dehogy, csak úgy kérdeztem...
- Figyelj Kris baromi ideges vagyok... Már alig várom az esküvőt, de akkor is, annyi mindenre kell majd figyelnem. Kész vn már minden csak a ruhát és a fátyolt kell majd felvennem és még annyi idő van. Nincs kedved beülni velem valahova addig, hogy ne legyek egyedül?
- De persze... Csak mond, hogy hova menjek...
Thara megadta a címet és amint készen voltam elindultam. A ruhát nekem is csak a helyszínen kellett felvennem így nem volt gond, majd legfeljebb együtt megyünk. Ezek szerint Thara nem sáros a dolgokban... csak Rob...
-Kristen te meg hova mész?
- Thara hívott szüksége van rám, majd az esküvőn találkozunk!
- És hol van Rob?
Gyorsan bevágtam amgam mögött az ajtót, hogy ne kelljen felelnem ere a kérdésre. Amúgy sem tudtam volna mit monhatnék.
A cím egy hotel címe volt. A taxis negyed óra után kitett a bejáratnál. nem tudtam hova menjek pontosan egészen addig míg be nem léptem a hatalmas ajtón. Megláttam az üvegfalllal leválasztott bárt, és az ott iszogató Tharát.
- Szia Kris! Köszönöm,hogy eljöttél!
- Igazán nincs mit, gondoltam ha már ilyen kedves voltál velem ma, ennyit én is megtehetek érted.
- Kikértem az italod, remélem szereted.- mutatott a koktélra.
- Igen, köszönöm!- mondtam mosolyogva és azonnal bele is ittam, legalább ez megnyugtat egy kicsit.
- Zavarna ha rágyújtanék?- kérdeztem, mert már hosszú idő telt el az utolsó cigi óta.
- Nem. Még nem a mennyaszonyi ruhában vagyok, ennek a ruhának meg nem árt a füst- mondta nevetve. Nem tűnt idegesnek.
- Mi a baj Kristen? -idegesnek látszol.
Fürkészve néztem vonásait, de mielőtt válaszoltam volna még lehúztam az ital felét, hátha az jobb kedvre derít.
- Rob... Nem tudom, hogy hol van.
- Hogy hogy nem tudod? De az esküvőre jön ugye? Muszáj ott lennie!
- Igen. Azt írta sms-ben, hogy itt találkozunk, és hogy nála van az öltönye.
- Huhh akkor megnyugodtam. neki kell átadni a gyűrűket. Tényleg Kris nem is meséltél semmit még erről a helyes pasiról...
- Mire vagy kíváncsi?
- Például  mit dolgozik?
-Ö... Rob? Edző!
Hirtelen nem jutott eszembe olyan hazugság ami a lehető legközelebb állt volna az igazsághoz.
- Akkor azért van ilyen jó teste!
- Thara!
- Mi van, úgyis mindjárt férjhez megyek, ennyit engedj meg nekem!
-És milyen edző?
- Röplabda.
- Hát akkor tuti, hogy nem az edzésen találkoztatok. Amennyire emlékszem rád elég béna vagy  a sportokban...
-Igen... Bár azt hiszem ez neked mindig jól jött...
- Na igen... Mindig tudtam kinek kell annyira erőset ütni, hogy elvágódjon a homokban- nevetett Thara és nem tetszett a nevetése.
Kicsit megszédültem... talán már ez a kevés pia is megártott?
- Mi a baj Kris, nagyon fehér vagy!
- Nem érzem túl jól magam-montam, mivel az egész helység forogni kezdett velem.

68. Rész

68. Rész

Anyuék nem sokkal később hazaértek. Annyira megörültem Robnak, hogy egyből a szobámba rángattam, persze azért az illendőség határin belül mozogva, mivel magamon éreztem, anyu furcsálló tekintetét. Rob csodálkozva nézett rám, amikor becsuktam magam mögött a szoba ajtaját és fülig érő mosollyal mesélni kezdtem neki, hogy milyen beszélgetés zajlott le köztem és Thara közt.       
- Nagyon örülök, hogy nyitott feléd és te elfogadtad.- mondta Rob mosolyogva.
- Remélem, hogy ez így is marad, és nem kell majd benne csalódnom.
- Igen, én is. Egy pillanat csak elintézek egy hívást jó?
- Persze- mondtam, de azért furcsa volt, hogy kimegy a fürdőbe és nem hallhatom amit mond.
Lefutottam anyuhoz, hogy tudok-e valamiben segíteni neki, de már mindennel készen álltak. Volt még pár óra az esküvőig, amit Robbal szerettem volna tölteni. Visszamentem a szobába, hogy megnézzem végzett-e már. Pont akkor jött ki a fürdőből, amikor benyitottam az ajtón.
- Nincs kedved várostnézni velem?- kérdeztem boldogan, mert szerettem volna megmutatni a kedvenc helyeim.
- Nagyon szívesen mennék, de alig hogy letettem a telefont, telefonált az unokanővéred, hogy szüksége van rám a ceremóniapróbán, mivel én adom át a gyűrűket.
- Oh...
- És honnan tudta a mobilod számát?
- Szerintem a vőlegénye adta meg neki, mert amikor anyukáddal elvoltunk összefutottunk vel is.
- Tényleg... Anyu nagyon elviselhetetlen volt?- kérdeztem bűnbánó arccal.
- Nem, bár néha mintha flörtölni próbált volna velem...- mondta Rob nevetve.
- Na igen, ez anyu. Nem bír megmaradni ha jó pasit lát. Persze ez csak ilyen "kedvelem a lányom pasiját flört" nála, és nem amolyan Oprás "elakarom venmni a lányom pasiját" téma.
- Kicsim nehargudj, de mennem kell... Megpróbálok sietni, bár azt hiszem nem rajtam fog múlni.
- És mivel mész? Nem ismered ki magad a városban.
- Taxival, a címet felírtam. Ne aggódj már, nagyfiú vagyok.- mondta és kacsintott, majd magához húzott.
Már majdnem kilépett az ajtón, amikor még utánaszóltam.
- Hé nagyfiú, és a búcsúcsók hol marad?- nevettem.
Egybúől visszafordult hozzám és olyan csókott adott, hogy még a térdem is megremegett.
- Megfelel hölgyem?- kérdezte elégedetten, látva egyértelmű reakcióm.
- Meg, de azért ne bízd el magad ennyire!- ugrattam, aztán tényleg elengedtem, ha már egyszer sietnie kell.
A nagy semmittevésben kimentem az erkélyre rágyújtani, közben Robot néztem, ahogy a házelőtt áll és várja a kocsit. Az autó hamarosan befordult az utcába, majd lelassított. Hé, ez nem is egy taxi... AZ üveg sötétített volt, hasonlított Tom kocsijára, de azt nem láttam, hogy ki ül a volánnál. Rob körülnézett, majd azonnal bevágódott a kocsiba, ami a következő percben már sehol sem volt. Na jó... Ez nagyon érdekes... Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. Annyira megdöbbentem a látottakon, hogy nem tudtam hova tenni ami történt.
Gondoltam felhívom Tharát, hogy megtudjam nincs-e szüksége az én segítségemre is, mert hirtelen kedvem támadt Rob után menni.
- Hallo?
- Szia Kristen vagyok, csak azt szeretném kérdezni, hogy nem kell-e valamiben segíteni?
- Kivagy? Bocs nem hallok semmit, éppen kocsiban vagyok!-mondta majd letette. tényleg nagy volt a háttérzaj.
Hm... Éppen kocsiban van...Oké, rám jött egy enyhe paranoia, de aztán gyorsan elhessegettem, mert tudtam, hoyg Tharának milyen kocsija van és ez a kocsi, nem az a kocsi volt. Lementem anyuhoz, hogy elkérjem Mark számát, végülis ő a vőlegény, és ő is ott lesz, ahova Robnak mennie kellett.
- Miért turkálsz a telefonomban lányom?
- Csak Mark számát keresem.
- Ha jól tudom most ő most éppen a kocsiját díszítteti fel a nászútra.
- Oh... Én azt hittem, hogy ceremóniapróbát tartanak...
- Ilyenkor? Dehogy! Azt már pár napja megtartották. Én játszottam Rob szerepét.
-Mi?
- Persze butuskám! Jajj olyan szép lesz az a Mercédesz tele virágokkal és füzérrel.
- Az ezüst Mercédesz?!
- Persze, miért mit gondoltál?
- Dehát az nem Thara kocsija?
- Nem, dehogy! Neki egy sötétebb és kisebb kocsija van.
Nem tudtam megszólalni a döbbenettől. Újfent lebénultam és nem tudtam, mit tegyek... Ezt nem hiszem el! Az az álnoko kígyó! de Rob hogy mehetett vele, de főleg miért hazudott nekem? És ha mégsem Thara volt?
- Újra próbáltam hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Utána Robot próbáltam hívni, kicsengett, de nem vette fel. Naná... Biztos nem akar kétszer is a képembe hazudni. Ezt nem hiszem el. Oké, tegyük fel, hogy nem csal meg... De akkor meg miért kellett hazudnia?! Az a csók... Nem Rob nem tenne ilyet!! De akkor meg mi a fene van??

Friss: Hamarosan!

Most már elárulom nektek, hogy az a karácsonyi meglepim, hogy sok frisst kaptok ma. :)