47. Rész

47. Rész

/ Robert szemszöge/

Most komolyan igent mondott?

Na barátom most a saját dugádba dőltél… Félreérthető kérdés volt és ő igent mondott… Most az én fejem főhetett amiatt, hogy vajon hogy is gondolta ezt az egészet.

Ha viszont a dolgok komolyabb részére mondott igen, akkor ezek szerint lehet, hogy tévedtünk… Talán Samnek mégsem volt igaza. Mindegy minden esetre résen leszek az este folyamán, és amúgy is egy a fontos, az hogy neki jó legyen.

Estig nem fogok erre gondolni, mert az ilyen fura pillanataimmal nem szeretném elszúrni azt az időt, amelyet most Kristennel tölthetek.

Olyan édes volt, ahogy kiszolgált minket aztán újból leülve mellénk megkérdezte, hogy milyen napunk volt, majd beszélgetés közben az ujjaimmal játszott. Olyan apró kézfeje van, főleg a saját kezemhez képest.

Hamarosan újabb vendégek jelentek meg és mi minden egyes ajtónyitásnál szétrebbentünk tartva a lebukás veszélyétől.

Amíg Kris visszaért Tom elkezdett mesélni egy furcsa szexuális élményt és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mi közöm nekem ehhez, bár Tom sosem rejtette véka alá hasonló tapasztalatait.

-         Miről van szó?- kérdezte Kris amikor visszaült közénk.

-         Épp azt mesélem, hogy mi az előnye és a hátránya a szexuális játékoknak.- mondta Tom kajánul nevetve.

-         Majd hozzászoksz- mondtam kedvesen Kris elképedése láttán.

-         Ugyan már gyerekek nincs ebben semmi. Fiatalok vagyunk és egyáltalán nem furcsa, hogy ilyenekről beszélgetünk.

-         Rob neked milyen volt az első?- kérdezte hirtelen Tom.

Lehajtottam a fejem és elmosolyodtam. Úgy látszik ez a nap erről szól, de már kezdek hozzászokni.

-         Tom nagyon jól tudod, hogy nekem milyen volt az első…

Tom nevetni kezdett Kristen pedig értetlenül tekintett körbe, így gyorsan a segítségére siettem.

-         Az a helyzet, hogy tizenhat évesek voltunk, amikor Tom szülinapi bulit tartott és fogalmam sincs milyen kapcsolatokkal, de táncosnőket szerzett a partyra. Azt mondta, hogy ma este férfiak leszünk nem pedig tanulók…

-         És akkor te egy fizetett táncos lánnyal…

-         Igen. Nem vagyok rá büszke, de így történt. Először nem vettem komolyan az egész ma este férfiak lesztek dolgot, de aztán ittunk és szépen lassan mindenki elvonult egy egy konzum lánnyal.

-         Értem…- mondta Kristen, de éreztem, hogy azért meglepte a dolog. Persze ha egy lány csinálna ilyet akkor valószínűleg mindenki elítélné…

-         Nézd tényleg nem vagyok rá büszke, és őszintén szólva nem is ez volt életem legjobb élménye… Túlságosan személytelen volt az egész.

-         Jaj Rob ne mond már, hogy nem élvezted! Az volt az egyik legjobb szülinapom!- nevetett Tom.

-         Tényleg Kris és veled mi a helyzet? Shane-t és Madiet már kifaggattuk múltkor a klubban, de te még nem nyilatkoztál ezzel kapcsolatban.

Egyrészről ezért a kérdésért pofán vágtam volna Tomot másrészt viszont egész nap ez a kérdés gyötört így visszafojtott lélegzettel vártam válaszát.

Megint elpirult és úgy tűnt a megfelelő szavakat keresi, de aztán csak annyit mondott:

-         Én nem szeretek ilyenekről beszélni… Ez a téma nálam magán jellegű…

-         Jaj ne már Kris ebben nincs semmi gáz, barátok vagyunk.

-         Hagyd már Tom ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el. Ahhoz, hogy ilyet elmondj feltétlenül meg kell bíznod valakiben.

Kristen hálásan rám nézett aztán ahogy mondatom második fele is elhangzott hirtelen elfordította a fejét. Ezek szerint értette a célzást… Nem akartam bántani sőt… csak tudatni szerettem volna vele, hogy bennem megbízhat, én őszintén vele akarok lenni és azt hiszem ezt ma este meg is fogom neki mondani.

/Kristen szemszöge/

Ahogy hazaértem leültem egy pillanatra, hogy megnyugodjak…

Szavai még mindig fájdalmasan visszhangoztak fejemben… Bizalom.

De hát bízom én benne, csak egyszerűen ezt az egy dolgot nem szeretném neki elmondani.

Lassan készülődnöm kellett, mert Rob azt mondta, hogy értem küldi Samet 7 körül.

Lefürödtem és felöltöztem, majd szerencsétlenül álldogáltam a szekrény előtt. vajon mit vigyek estére? Nekem nincs szexis fehérneműm… Mindig rövidnadrágban és pólóban alszom, de ez most valahogy nem tűnt a legjobb megoldásnak. Ez egy különleges alkalom lesz… Az én életemben mindenképpen és a kapcsolatunkban is.

Shane még nem volt itthon ezért felhívtam és megengedte, hogy körülnézzek a szekrényében.

Csupa extradögös szerelés… Túl dögösek… Ezek olyan ruhák amikkel már különlegessé szeretnél tenni egy-egy alkalmat… Amikor már rengeteget szeretkeztél… Nem első alkalomra valók..

Aztán hátrébb nézelődtem és végre megtaláltam amit kerestem…

A doboz még bontatlan volt ezek szerint Shane nem találta elég vadnak ezt a ruhát.

A harisnya selymes volt és fehér, a harisnyakötő csipkés maga a ruha pedig halványkék és ártatlanul érzéki.

Gyorsan eltettem a táskámba és úgy döntöttem készen állok.

Kocsi dudálást hallottam lentről és a szívem sebesen dobogni kezdett.

46. Rész

46. Rész

Rob szemszöge

Nagyon örültem, hogy nem én vezettem, hanem Tom, az agyam ugyanis még mindig a Sammel, Kristenről folytatott beszélgetésen járt.

Szinte észre sem vettem hogy leparkoltunk a kávézó előtt. Ideges lettem. Nem mérgesen ideges, és nem is a szokásos újra látom Kristent idegesség, bár ez szinte elkerülhetetlen… Hanem egyfajta „kényes témára szeretnék rátérni, de fogalmam sincs hogyan, és ha elrontom nekem annyi”- féle idegesség. Ráadásul az is bennem volt még, hogy Kristen nem bízik meg bennem teljesen és ennek hatására muszáj volt elgondolkodnom azon, hogy én teljesen megbízom-e benne. A válasz egyértelmű igen. Már akkor is sok nagyon magán jellegű dolgot elárultam neki, amikor tulajdonképpen semmi mást nem akartam jobban, mint őt távol tartani.. magamtól. Most azonban, hogy félredobtam félelmeim és őt választottam a teljes gyötrelem helyett egyenesen ágon megszűntetett minden falat köztem és közte. Legalábbis részemről. Lehetséges, hogy annyira elvoltam foglalva saját szenvedésemmel, hogy a tény: Kristen előbb bevallotta érzéseit azt a tévképzetet ébresztette bennem, hogy csak rajtam múlik minden…

Túl természetesnek veszem, hogy akar engem?

Oké Rob… Nyugi… Itt a szokásos túl logikázás, pedig ez általában a nők dolga…

Nagy levegőt vettem és Tommal a nyomomban beléptem a kávézóba. Valójában barátomnak most lett volna jobb dolga is, minthogy gyertyatartót játsszon, de muszáj volt megkérnem ere a feladatra… Így biztosítva van az alibi. Ha az egyik hallgatóm valamilyen okból betévedne ide, akkor nem azt látná, hogy Kristennel kettesben romantikázunk, hanem vagy azt látná, hogy a barátommal vagyok és Kristennel csak tanár-diák viszonyban beszélgetek, vagy esetleg azt gondolnák, hogy Tom Kristen pasija…

Na jó, ezt a verziót még elképzelni is fájdalmas volt, így inkább próbáltam ismételten képet váltani. Nem volt nehéz, mivel Kristen mosolyogós arcával találtam szembe magam.

-         Szia- mondta, majd szorosan magához ölelt.

Testének melege, a haja illata, finom kezei a hátamon és forró lehelete a nyakamon egészen elbódítottak. Hihetetlen, hoyg egy egyszerű öleléssel milyen érzéseket vált ki belőlem. Egyszerre szeretem gyengéden és teljes odaadással, ugyanakkor rám tör a szexuális vágy, hogy minél közelebb érezzem magamhoz törékeny testét és akkora gyönyört okozzak neki amelyet még sohasem tapasztalt.

De vajon szó szerint soha? Na tessék újra témánál vagyunk…

-         Rob valami baj van?- nézett rám, kicsit elhúzódva, ártatlan, aggódó tekintettel…

Ártatlan… Túl ártatlan…

Jézusom… Olyan vagyok, mint egy perverz állat! Legalábbis, mindenről ez az egy kérdés jut eszembe és ezáltal a szex… Le kell magam hűtenem különben csalódást fogok neki okozni.

-         Nem nincs semmi baj, ne haragudj!- csak olyan jó újra veled lenni.

-         Tényleg? Mert most épp olyan fejet vágsz, mint aki legszívesebben messzire futna!

-         Csak elgondolkodtam- mondtam mosolyogva.

-         Hm… Csak nem rólam gondolkodtál el?- kérdezte komolyan.

Egyből kiszúrta, hogy valami nincs rendben, hihetetlen, hogy máris minden változást megérez ami bennem történik.

-         Ha úgy vesszük igen. De ne aggódj, semmi baj, csak… Sam ma megkérdezte tőlem, hogy nálam alszol-e.  Szerettem volna megkérdezni, hogy mit szólnál hozzá, ha ma velem töltenéd az éjszakát?

Lehajtotta a fejét és nem válaszolt, látszott, hogy minden szavam alaposan megrágja.

Tetszett, ahogy elpirult nagyon jól állt neki ez a szín. Márvány színű arcbőre most szinte rózsaszínben pompázott és szeme csillogása ettől csak még hangsúlyosabbá vált.

Sajnálatomra egy új vendég megmentette a válasz adástól… Még.

Gyorsan egy boxba terelt minket, majd a vendéget kezdte el kiszolgálni.

Tom az újságot bújta én pedig átrágtam előző mondatom. Szándékosan félreérthetően fogalmaztam, hogy aztán menekülőre foghassam a dolgot, ha Kristen esetleg nemet mondana. Tudtam, hogy ő mit hallott ki ebből a mondatból: - Az enyém leszel ma este?

Valójában nem siettetni akarom, nem a szex miatt vagyok vele, egyáltalán nem. Csak valahogy a végére kell járnom a dolgoknak Szeretném ha megbízna bennem és őszintén eltudnánk erről beszélgetni. Talán ez a kis „játék” kiugrasztja a nyulat a bokorból.

/Kristen szemszöge/

Az agyam szinte leblokkolt ahogy elhangzott a kérdés. Vele tölteni egy éjszakát? Tudja, hogy mennyire kívánom őt! Biztos vagyok benne, hogy tudja, hiszen sosem bírtam titkolni. Lehet, hogy sok lány felháborodna a helyemben, hogy… Ugyan már, hiszen ez Amerika! Itt az emberek előbb szexelnek, aztán talán… esetleg járnak egymással.

Nem haragudtam Robra, hiszen nem haragudhattam. Butaság lett volna azt mondanom, hogy ember, még csak alig két hete ismerjük egymást és alig két napja járunk. Tudtam, hogy ez sokkal több ennél. Szerelmes vagyok, kívánom ráadásul egy pár vagyunk! Ennyit az időről…

Nem szeretném tovább húzni… Akarom őt.. Attól az egytől azonban félek, hogy tapasztalatlanságom elárul. Nem szeretném, hogy tudja, nem voltam még férfival.. Hogy miért? Talán szégyellem igen, de ez egyszerűen csak egy hepp nálam. Hasonló ahhoz, mint amikor egy nő nem elégedett az alakjával és az első alkalommal mással sincs elfoglalva, csak, hogy takargassa magát a párja előtt. Tudom, hogy butaság, de ez van. Talán észre sem fogja venni…

A pult rejtekéből lopva végignéztem rajta. Éppen hajába túrva gondolkodott valamin, és közben szinte reflexszerűen megnyalta a száját. Ez a mozdulatsor és pillantás így együtt, olyan hatással voltak rám, hogy minden józan eszem elszállt.

Az asztalukhoz mentem és mellé telepedtem. Kezem combjára simult és Rob, aki eddig csak mosolyogva beszélgetett hol Tommal hol velem, hirtelen csendben maradt, mintha befogták volna száját és tarkómnál fogva gyengéden magához húzott és megcsókolt.

Kezem még mindig combján volt, de egyszer csak megéreztem tenyerét az enyém alá mászni és óvatosan, de odébb tette kezem, hogy minél távolabb legyen belsőcombjától.

Tom csak mosolygott rajtunk és motyogott valamit a fogadásról meg Shaneről.

Rob a csóktól még kissé felsóhajtva megkérdezte:

-         Mi a válaszod?

Szemébe néztem és tudtam elvesztem…

-         Igen, veled alszom ma este. – mondtam mosolyogva.

Láttam ahogy arcára egyaránt ül ki a boldogság és a meglepetés öröme.

Ezek szerint ő sem volt biztos a dolgában…

Viszont én most mihez fogok kezdeni? Hogy játssza el egy szűz lány azt, hogy van olyan tapasztalt mint a partnere?

45. Rész

45. Rész

/Rob szemszöge/

Megőrjít ez a lány. Egész óra alatt legszívesebben csak őt néztem volna. Annyiszor sétáltam el mellette. Gyorsan róttam a köröket mert rájöttem, hogy egyedül így tudok feltűnésmentesen minél többször a közelében lenni. Sokat javult a technikája és olyan volt mintha játék közben önmagával küzdene. A szemeiben tűz égett, ütése pontos volt és erős. Igazán büszke voltam rá, mint tanítványra és mint a barátnőmre. Azon tűnődtem ma mikor láthatom újra, amikor a hátamnak vágódó labda megadta az indokot egy korai találkára.

Alig bírtam magam türtőztetni és leesett az állam amikor Kristen volt az, aki kezdeményezett. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy kitudjak menni a szertárból, majd alig él óra múlva szinte futottam vissza, mert tekintete, ahogy rám néz, rám csodálkozik, mint aki most lát csak igazán először… Leírhatatlan volt. Végre kettesben voltunk, még az ajtót is magunkra zártam, nem akartam kockáztatni és ezt a kis időt aggódással tölteni… Azonnal egymásnak estünk. Soha egyetlen nőnél sem éreztem még ekkora izgalmat, ha Kristennel voltam lángok mardostak belülről és szinte beleőrültem a vágyba.

Harmadszor állított le, de nem tudtam rá haragudni. Kicsit aggódtam, hogy miattam teszi. Talán nem kíván annyira, mint én őt? De aztán próbáltam magam leállítani, elvégre nyilvánvalóan kimutatta vonzalmát, éreztem, ahogy teste megremeg, sóhajai őszintének tűntek, ezek szerint csak nem szeretné elsietni a dolgokat… Talán attól fél, hogy csak addig érdekel, amíg le nem fekszik velem? De nem az lehet, ennyire már ismernie kell, hogy nem az a típus vagyok, Voltak egyéjszakás kalandjaim igen, de azok a lányok pontosan tudták, hogy a románc csak egy estére szól. Érzelmekkel sosem játszadoztam. Volt pár komolyabb kapcsolatom, de valahogy egyik lánynál sem éreztem azt, mint Kristennél. Így utólag belátom, még sosem voltam igazán szerelmes, bár annak idején úgy gondoltam, hogy az vagyok. Nem szerettem egyedül mindig lennem kellett valakivel. Vickel ugyan mindig ott voltunk egymásnak és ez volt a legfontosabb, ugyanakkor a testvéri kapcsolat nem helyettesíti sem a barátokat sem a szerelmet. Szüleim elvesztése után valahogy minden kapcsolat fontosabbá vált. Sosem voltam egyedül álló, mindig kapcsolatokba menekültem, Egyik lánnyal sem én szakítottam, mindig én kerültem lapátra, ami nagyon fájt. Úgy éreztem, hogy minden beleadok a kapcsolatba és mégsem kapok annyi szeretet amennyit szeretnék. Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor úgy döntöttem, jobb nekem nő nélkül. Akkoriban már amúgyis a tanulmányaimra kellet koncentrálnom és mellette a munka meg a zene teljesen kitöltötték a mindennapjaimat. Rájöttem, hogy nem is rossz egyedül, sokkal több időm marad magamra, arra, hogy megtudjam ki is vagyok tulajdonképpen, és hogy mit szeretnék az élettől. Ekkor csúszott be pár kaland, zenekarral és piával könnyű volt becsajozni. Azt hiszem félig-meddig már le is mondtam a szerelemről, amikor egyszer csak betoppant az életembe Kristen és minden addigi meggyőződésem felforgatta. Nem szerettem sem a túl szexi, csábító, vad szépségeket, sem pedig a templomba járó, konzervatív stílusú csupa szív lelkeket. Ő azonban tökéletes egyvelege volt a két ideálnak és megalkotta számomra a tökéletest.

A legmeglepőbb az volt, hogy egyáltalán nem volt tisztában magával. Hihetetlen ereje volt minden pasira nézve, azt hiszem ő az a lán, akiért egy haldokló meggyógyulna, egy rosszfiú megtérne, egy hitetlen hinne. Egy meleg pasi heteróvá változna. Talán túl elfogult vagyok? Nem hiszem. Sok  mindent letudok olvasni a férfiakról, minden mozdulatuk árulkodó. Amíg próbáltam magam távol tartani Kristentől megfigyeltem, hogy a bárban nem egy pasi tátott szájjal nézte táncát, a pultnál többen is odafordultak hozzá, hogy beszélgetést kezdeményezzenek vele… Ilyenkor muszáj volt közbelépnem, hacsak észrevétlenül is. Hirtelen égetően fontos dolgom támadt a pult környékén. Ezért nem bírtam otthon feküdni akkor sem, amikor valójában teljesen lefárasztott a gólyák körbevezetése. Akárhányszor lehunytam a szemem mindig ő lebegett képzeletem hálóján ahogy idegen pasasok próbálják meg befűzni, ahogy valaki más megnevetteti, ahogy táncolnak vele. Nem volt maradásom tovább.

A végső tanúbizonyságot elfogulatlanságomról barátaim és Vick mutatták meg. Egyből beleszerettek Krisbe, még ha nem is oly módon, mint én. Valójában mi mindenkivel kedvesek voltunk, aki velünk is az volt, de alig tudok pár embert mondani, aki járt volna Sam házában, aki igazán bekerült volna közénk a bandába. Shane és Madie is kivételt képeznek és jó embernek tartom őket. Annyira mások, mint Kristen és valószínűleg sosem barátkoztam volna velük, ha nincs egy közös pont, viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem őket.

Az embernek óhatatlanul is vannak előítéletei, még ha magának sem ismeri be. Azt hiszem ha csak a bárban látom ezt a nevetgélő pasibolond párost , simán üresfejű libáknak néztem volna őket, de ahogy alkalmam nyílt velük beszélgetni, egyből kiderült számomra, hogy nagyon értelmes és jó lelkű emberek. Természetesen Sam és Tom is ezen a véleményen voltak, hiszen másképpen nem egyesülhetett volna a két banda.

Attól az egytől azonban félek, hogy mi lesz akkor, ha valaki összeveszik valakivel. Nem szeretném, ha rosszul sülne el ez az egész.

Az ágyamon feküdtem és ezekhez hasonló gondolatokkal játszadoztam amikor az órára néztem és kipattantam az ágyból.

-         Sam!-kiáltottam le az emeletről-

-         Igen?

-         Tom itt van már?

-         Nem még nincs, de szerintem mindjárt jön.

-         Kösz!

-         Hova mentek?

-         Kristenhez a kávézóba.

-         Nem akarod, hogy itt aludjon?

-         De nagyon jó lenne, csak nem tudom…

-         Mi a baj?- indult el Sam felfelé, mert szerintem már megunta a kiabálást.

-         Öltöznöm kéne, de ha bejössz elmondom.

-         Jól van haver kivele.- mndta miután becsuktuk szobám ajtaját. Nem szerettem volna kiabálva beszélni ezekről a dolgokról, pláne, hogy Vick is itthon volt.

Öltözni kezdtem és próbáltam összeszedni a gondolataimat.

-         Haver téged nagyon nyomaszt valami.

-         Nem vészes, csak mi van akkor, ha a barátnőd folyamatosan leállít amikor a lényegre térnétek?

Sam tekintette kikerekedett ahogy szépen lassan felfogta szavaim.

-         Úgy érted, hogy ti Krissel még nem….?

-         Nem. – Vágtam közbe gyorsan, mert kicsit gáznak éreztem, hogy a szexuális életem tárgyaljuk ki éppen.

-         Én azt hittem, már a buli napján…. De hát a szobádból jött ki reggel, kócos hajjal, és hatalmas mosollyal…

-         Igen de nem….Mosolygott?- muszáj volt leakadnom ennél a szónál, mert annyira jól esett a tudat, hogy Kris boldogan távozott.

-         Ember az nem kifejezés. Tipikusan olyan mosoly volt, mint amikor az ember egy oltári nagy…..

-         Khm…

-         Jól van jól bocs, szóval, mint akinek nagyon jó volt az estéje.- nevetett Sam.

-         Akkor meg mi lehet a baj…. Talán tényleg csak türelmetlen vagyok. Talán annyira természetesnek veszem, hogy bízik bennem és kedvel, hogy elképzelni se tudom…. anélkül.

-         Haver nem akarok hülyeséget beszélni, de bennem már korábban is felmerült a gyanú, hogy talán ő még…

-         Jó nem szerelmes értem én, ez is egy lehetséges magyarázat.

-         Nem erre gondoltam…. Emlékszel amikor a klubban ugrattam a szüzességgel kapcsolatban?

-         Szerinted ő még…

-         Szerintem.

-         De nem az nem lehet, annyira tökéletesen csinált minden……… Komolyan mondom még egyik csaj sem izgatott fel ennyire….

-         Hát én nem tudom, de azért ez is egy lehetséges válasz. És ne felejtsd el, hogy a vágy és a vonzerő nem egy tanulható dolog. Persze praktikákat és trükköket meg lehet tanulni, de az alaptermészet és a kölcsönös kémia veleszületett adottság.

Ahogy elnéztelek titeket…. Még a mozdulataitok is hasonlóak ember. Ahogy mozdulsz ő is veled mozdul és fordítva. Ha ennyire egy hullámhosszon vagytok, anélkül hogy különösebben ismernétek egymást akkor nem hiszem hogy ez máshogy lenne az ágyban…

-         Értem. Kösz Sam…. Azt hiszem igazad lehet. Előhozzam a témát előtte?

-         Szerintem ne. Oké hogy jártok, de mióta két napja? Mióta ismeritek egymást? Két hete?

Nem hiszem, hogy beledobhatod a hideg vízbe ha ennyire intim dolgokról van szó. Várd meg amíg ő hozza fel. Ha ennyire erős köztetek a kémi akkor úgysem bírja sokáig anélkül a bizonyos tevékenység nélkül!

-         Haver… Mikor lettél te ilyen bölcs?

-         Rob én már akkor fűztem a csajokat amikor ti még csak az első akkordokat pengettétek a gitáron.- nevettet Sam.

-         Na persze, te vén róka!- mondtam, majd a mobilomért nyúltam, hogy rácsörögjek Tomra.

-         Szia hol vagy?

-         A nappaliban tévézek-közölte nevetve.

Leraktam a telefont és Sammel együtt elindultam lefelé.

Már alig vártam, hogy elinduljunk. Annyira jó lenne aha a szívem egy kicsit nyugodtabban tudna reagálni Kristen közelségére, de ez azt hiszem még pár évbe beletelik… Vagy inkább…. Pár tíz évbe…

Sam próbált a helyes útra terelni, de ez a szüzesség kérdés egyfolytában ott motoszkált a fejemben… Valahogy ki kellene derítenem az igazságot ahhoz, hogy megfontoltabban tudjak eljárni a hasonló együttlétek esetén mint a mai…

Zavar, hogy nem bízik meg bennem eléggé ahhoz, hogy ilyen dolgokat őszintén megbeszélhessünk. Azt hiszem ezen sürgően változtatnom kell…

44.Rész

Sárika Boldog 19.  Szülinapot!!!!! (L)

/Zsu, Roni (L) /

44. Rész

-         Köszönöm, az órának vége!- mondta Rob és a szertárba ment, hogy a naplóba beírjon pár dolog és ami engem, minket illet, azért, hogy megvárja, míg végre kettesben maradunk.

Lassacskán mindenki kiszivárgott a teremből és végre ketten maradtunk. Távozóban láttam, hogy pár lány összesúgott és mintha rajtam nevettek volna.

Na persze, most n vagyok a kis béna, akinek folyton külön órákra van szüksége. Múlt héten azt hiszem, nagyon bántott volna a viselkedésük, de most annyira örültem ennek a különórának, hogy majdnem a képükbe vigyorogtam.

A szertárba osontam, ahol Rob még mindig írogatott, de olyan gyorsan, hogy fogalmam sem volt, mit művel. Mögé osontam és hátulról átöleltem. Abban a pillanatban megfordult és magához ölelt. Úgy simultam karjaiba, mintha évekkel ezelőtt száműztek volna, hogy aztán a honvágytól fuldokolva végre hazatérhessek. Az illata erőteljesebben hatott rám, mint eddig bármikor. Szinte elnehezedtek szemeim. Végigsimított hajamon, és hagyta, hogy kiélvezzem a pillanat varázsát.

- Te is nagyon hiányoztál, de gyakorolnunk kell.- mondta mosolyogva, és kihúzott a szertárból.

- Hogy mi?

- Tudod… Röplabda…

- Azt hittem a külön óra csak kifogás volt, hogy együtt lehessünk.

- Félig tényleg így van, ez a kellemesebb része, viszont ha nem látják, hogy fejlődsz akkor megkérdőjelezik, hogy mi a fenét tanítok neked a különórán.

- Igen, igazad van…- mondtam kicsit csalódottan.

- Kristen ne vágj ilyen szomorú arcot, mert mindjárt fogom magam és hazaviszlek, hogy aztán soha többet ne engedjelek el a közelemből.

Ahogy ránéztem azonnal elhittem minden egyes szavát és az sem zavart többé, hogy az átkozott labdát kell ütögetnem az elkövetkezendő fél órában ahelyett, hogy Robot ölelném. Igen csak fél órában, megígérte…

Minden ment, amit a múltkor tanított, ezért továbbléphettünk. A nyitást kezdtük el gyakorolni, ami kevésbé volt fájdalmad, mint az alkarérintés, viszont sokkal több erőt és pontosságot igényelt. Rob hangosan felnevetett amikor az első próbálkozásnál a fejemre esett a labda, mert nem tudtam időben elütni…

-         Hé mi olyan vicces szépfiú?- kérdeztem morcosan miközben a fejem dörzsöltem.

-         Ne haragudj. Mondta és puszit nyomott a fejemre. – na igen, így már mindjárt más.

Újra megpróbáltam… Egy fokkal jobb volt, de csak annyira, hogy a labda a hálóban landoljon.

Rob közelebb jött és megmutatta mit csinálok rosszul. Megfogta a kezem és az ujjaimat összezárta míg kézfejem pedig homorúra hajlította.

-         Ne az ujjaddal próbáld meg elütni a labdát, hanem az egész tenyereddel. Tudod, mint a kosárérintésnél engedd hogy a labda a tenyeredbe illeszkedjen. Nem kell hozzá nagy erő. Vállból lendíts! Kicsit olyan ez, mint a golf, a lendülettől száll a labda, a befektetett erő mértéke nagyon csekély.

-         Köszönöm Tanárúr.- mondtam nevetve miközben alig bírtam elrejteni szenvedélyes monológja által keltett csodálatom. Látszott rajta, hogy azt csinálja, amit mindig is szeretett volna, mondjon bármit is imád tanár lenni, imádja a sportot a zenét, és akkor sem választana más állást ha kétszer ennyit fizetnének neki.

-         Kristen valami baj van?- kérdezte Rob csodálkozva, ­―azt hiszem tényleg hülyén festhettem, amint őt bámulom mélyen gyökeredző áhítattal vagy öt perce, holott Rob már két perce abbahagyta a beszédet―.

-         Nem, semmi ne haragudj, csak olyan szenvedély égett a szemedben miközben beszéltél, hogy engem is teljesen magával ragadott.

-         Kristen…

-         Igen? Jaj bocs, nyitás gyakorlás, tudom, csak…

Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot egyszerűen csak kézen fogott és visszahúzott a szertárba, majd bezárva az ajtót egyből felém fordult  és a szemembe nézett.

Kezem mellkasához emelte és éreztem, ahogy szíve őrült ritmusban zakatol.

-         Ez a szenvedély- mondta lágyan. – És ennek semmi köze sincs semmi máshoz, csak és kizárólag hozzád.

Ahogy ezt kimondta végem volt. Már az is izgalomba hozott, hogy egy helységben tartózkodtunk, csak ketten, zárt ajtók mögött, a mai nap folyamán először. A tudat, hogy tilosban járunk, csak egy kicsit okozott bűntudatot.

-         Rob- súgtam valahova álla vonalába, de mintha a gondolataimban olvasott volna. A következő pillanatban olyan szenvedélyesen csókolt, mint azon a bizonyos éjszakán. Vadság, érzékiség és mérhetetlen szexuális feszültség. Az érzések úgy kavarogtak bennem, mint egy hurrikán, amely mindent elsöpör pusztító erejével. Akartam őt. Ez sokkal több volt, mint testi vonzalom, hiszen már észrevétlenül is beleszerettem. Erre ma reggel jöttem rá, amikor egyedül ébredtem ágyamban.

Ahogy fenekemre siklottak kezei, kapva kaptam az alkalmon és térdem felhúzva egészen derekáig esélyt adtam arra, hogy még jobban hozzám férjen. Egy pillanatig sem habozott, fenekemnél megemelve a falnak támasztotta hátam, lábam pedig gyorsan csípője köré fontam és az izzásból lángnyelvek csaptak föl. Kezem nyaka köré fonódott, ő azonban megszakítva csókunkat egyetlen szót súgott fülembe, melytől egyrészt rám tört egy enyhe pánik, másrészt pedig a vágy hulláma elindított testemben egy folyamatot, melyet vagy azonnal leállítok, vagy fékezhetetlenné válik és történik, ami történik.

Az egy szó így hangzott:

-         Akarlak.

Suttogás volt szinte, de forró lehelete perzselte fülcimpám, és a szavai által keltett vágyhullám könnyen tovasöpörhetett volna minden „józan ész szabályt”.

Nem válaszoltam neki, még nem voltam rá képes, csak mint egy fuldokló, kapkodva a levegőt, szemébe nézve próbáltam lenyugtatni testem, hogy végre az agyamba is áramolhasson némi vér, amely elég arra, hogy átgondoljam döntésem.

Rob agya gyorsabban kapcsolt, mert lassan leeresztett, hogy aztán saját talpamon állva józanodhassak.

Átöleltem és annyit súgtam a fülébe: hamarosan.

Megcsókolt, de nem az előző vad hévvel, hanem gyengéden és lágyan.

-         Találkozunk ma?-kérdeztem gyorsan.

-         Minden rajtad múlik- mondta édesen mosolyogva. Dolgozol ma?

-         Igen. Bejöttök Tommal?- kérdeztem reménykedve.

-         Mindenképpen benéztünk volna, de azt hiszem az a hely is egy olyan hely, ami több okból is a szívemhez nőtt.

Megcsókoltam… Nem tudom mennyi időnek kell eltelnie egy párkapcsolatban ahhoz, hogy ez az érzés alábbhagyjon, de egyenlőre elképzelhetetlennek tartom, hogy felhőtlenül boldog legyek akkor, amikor Rob nincs a közelemben.

Szeretem.

Sziasztok! :)

Szeretném megkérdezni, hogy voltatok-e külföldön ha igen akkor hol és mi volt a tapasztalatotok.
Főleg Amerika és Anglia érdekelne, de igazából bármilyen más országot is szívesen meghallgatok!
Hogy miért? Mert én is gondolkodom azon, hogy 1-2 év múlva kimennék külföldre és jó lenne tudni, hogy a prospektusok álomvilágán túl mi a valóság. Ha van kedved írd meg nekem beszámolód, vagy ha csak valakitől hallottál ilyet...
Az oldalra is szívesen kiteszem ha beleegyeztek. Sokat segítenél nekem és talán másoknak is akik hasonló cipőben járnak.
Mail: thaliabella@citromail.hu

Előre is köszönöm! :)

43. Rész

43. Rész

Reggel teljesen fitt voltam és üde. Nem állítom, hogy éjszakám felhőtlen volt, mert jó párszor felébredtem és csak nehezen tudtam újra elaludni. Annyira vártam a reggelt, hogy legszívesebben előrepörgettem volna az órát. Most végre valóban reggel van. Pár óra és újra láthatom őt.

Gyorsan elkészültem és már a kávét ittam a teraszon, amikor a lányok is csatlakoztak hozzám.

-         Kris szólt / először véletlenül azt írtam szült :D :D :D/  a telefonod, de nyugi csak sms.

Elvettem a telefont és izgatottan láttam, hogy Rob számát jelzi. Gyorsan megnyitottam az üzenetet melyben ez állt: „ Remélem jól aludtál, Hiányzol! –Rob”

Egyből mosoly szaladt arcomra és amikor a lányok kíváncsiskodni kezdtek nem bírtam megszólalni, csak az orruk elé toltam a mobilom.

-         Olyan édes ez a fiú. Igazi főnyeremény! Megérdemlitek egymást!- ölelt át Madie kedvesen.

-         Az már biztos!- nevetett Shane és vállba boxolt.

-         Tényleg ti miben fogadtatok Tommal?- kérdeztem ráeszmélve a tegnap hallottakra.

-         Hát mondjuk úgy köze van  néhány tárgyhoz…

-         Mihez? Kocsiban vagy miben?- kérdezte nevetve Madie.

-         Nem igazán… Annyit mondok: eper, csoki, bilincs és …

-         Jójó ennyi elég volt reggeli ébresztőnek köszönjük!- mondtam gyorsan, mert hirtelen bevillant egy szadomazó bőrcuccos Shane és egy bőrtangás Tom a tudatomba…. Én meg szívesebben idéztem magam elé Rob arcát.

-         Hát gyerekek… Ti kérdeztétek.  Shane anyátok tudja mi a jó szex titka- nevetett Shane.

-         Elhisszük drágám, na gyere be reggelizni, hagyjuk ezt a szerelmes lányt egyedül ábrándozni Rómeóról.- húzta Madie Shane-t befele az erkélyről.

Kívánni sem tudtam volna jobb barátnőket magamnak. Lehet, hogy alapjában véve mindhárman teljesen különböző karakterek voltunk, de közös pontok annyira erősek voltak, hogy ez különbség is csak pozitívan hatott kapcsolatunkra. voltak ugyan vitáink, de kinek nincsenek, minden embernek vannak rossz mondatai és érzékeny pillanatai. Azonban sosem akartuk szándékosan megbántani egymást és ami talán a legfontosabb volt, mindig megtudtuk beszélni, és ha kellett bocsánatot tudtunk kérni. Nem is bírtunk volna egymás nélkül létezni. Volt, hogy nyáron hónapokig nem láttuk egymást, de akkor sem voltunk felemelni a telefont, vagy felmászni Msn-re annak ellenére, hogy mindannyian utáltuk ezt a fajta levelezést. Olyan is volt, hogy Madie nem tudott feljönni beszélgetni, de Shane azért elérte valamilyen módon és közvetített köztünk. Egy szó, mint száz igazi nagy betűs barátok voltak.

A kávém időközben elfogyott ezért bemásztam, hogy összekészítsem a könyveimet. Ahogy mindennel elkészültem, nem bírtam tovább és elindultam.

Átmentem az utca másik oldalára, és az egyetem bejárata előtt rágyújtottam. Alig volt pár lézengő diák ezen a korai órán. Sok mindenkinek nincs első órája és akinek mégis akad, rendszerint vagy lóg vagy fél óra késéssel mászik be az órára.

Leültem a lépcsőre és zenét hallgattam. Negyed óra telhetett el csupán amikor megláttam egy Toméhoz hasonló kocsit befordulni az utcába. A szívem hirtelen olyan erővel kezdett dobolni, hogy már szinte fájt.

A kocsi lehúzódott és ő kiszállt belőle. Világos barna haján megcsillant a reggeli napfény, szeme pedig egyből megakadt rajtam. Szerintem már a kocsiból kiszúrt, csak nem akart feltűnősködni. Kiszedte a holmiját a hátsó ülésről és hajába túrva felém fordult. Mondott még valamit Tomnak, majd elköszöntek egymástól és az említett gyorsan továbbhajtott.

Ahogy felém közeledett szerettem volna óvatosan körülnézni, hogy van-e valaki a közelben, de egyszerűen nem bírtam levenni róla pillantásom.

Úgy tűnt ő jobban észnél volt, mert körülnézett mielőtt mellém ért volna. Nem ült le mellém, nem hajolt le, egyszerűen csak rágyújtott és megállt mellettem, pont úgy, mint a legelső találkozásunkkor.

-         Elnézést tanár úr esetleg adhatok tüzet?- kérdeztem visszafojtva egy nevetést, és még ki tudja mi mindent.

-         Igen, köszönöm. – mondta ő, majd azonnal visszadugta zsebébe a már kezében lévő öngyújtót.

-         Cigivel a kezében lehajolt, hogy meggyújthassam, de közben odasúgta:

-         Ma is gyönyörű vagy!

Elmosolyodtam és úgy tettem, mintha az én gyújtóm sem akarna működni.

-         Ha tudnád mennyire ver most a szívem. Legszívesebben…

-         Shh… Tudom, én is így érzek mondta, majd az öngyújtóm után gyúlt és közben lopva végigsimított ajkamon hüvelykujjával. 

-         Innentől kezdve nem sokat tudtunk beszélni egymással, mivel lassan megérkeztek a diákok és kockázatos lett volna akár csak egymásra néznünk is. Hihetetlennek tartottam, hogy nem érzi senki a közöttünk vibráló levegőt.

Elszívtuk a cigit és együtt, legalábbis egymás után indultunk el befelé. A két bejárati ajtó között lopva végigsimítottam hátán, majd olyan gyorsan haladtam a termem felé amennyire csak tudtam, hogy valamelyest kiszellőztethessem fejem, amely csupa bolondsággal volt tele. Mi lenne, ha itt és itt ekkor és ekkor találkoznánk? Mi lenne ha beszélnénk az igazgatóval és meggyőznénk őt arról, hogy felnőttek vagyunk és jogunk van együtt lenni anélkül, hogy kirúgnák Robot. És ha egyszerűen csak nem tanítna engem, akkor mi előnyöm származhatna a kapcsolatból? Akkor senki se vádolhatna azzal, hogy a jobb jegyért fekszem le a tanárommal. Pláne, hogy le sem fekszem vele…

A nap kínzó lassúsággal telt. Alig bírtam magam visszafogni, hogy a figyelés helyett ne Rob nevét írogassam egy papírra. Szerencsére nem tettem. Nagyon gyerekes lett volna, és rendben, hogy létezik sok Rob, de a szexi tesi tanár téma annyira felkapott lett már most az v elején, hogy a végén még gúny céltáblájává váltam volna.

Egyébként is ki hinni el, hogy ő viszonozza az érzéseim? Ha kiderülne, hogy nekem tetszik és, hogy róla álmodozom, szerintem csak mindenki kinevetne.

Talán mégis csak van valami jó abban, ha az ember évekig csak feltűnésmentesen közlekedik a folyosókon.

Az ebédet kihagyva futottam át a koleszba, hogy gyorsan átöltözhessek és a következő pillanatban, már a terem előtt találtam magam rövidnadrágban, ujjatlanban és tornacipőben.

Nem én voltam az első. Az öltözőből kiszűrődő lányhangok jelezték, hogy más sem szeretne késni röplabdáról. Elég naiv lennék ha azt hinném ennek Rob szigorú hozzáállása az oka.

Ő már bent volt és a hálót állította. Melléosontam, bár a hálóállításhoz még mindig nem értettem, de ezúttal ez sem rettentett el attól, hogy a négy diák mellé beálljak vasrudat állítani és hálót kötözni.

Bénáztam igen, de most nem voltam ideges emiatt… Sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy túl sokat nézem… Ő is sokszor rám pillantott, de úgy tett, mintha csak a hallgatók létszámát szemlélné.

Hamarosan előkerültek a labdák és a bemelegítés is elkezdődött.

Röplabdás társam és én még mindig hadilábon álltunk a labdakezeléssel a többiekhez képest, de azért feltűnően sokat fejlődtünk a múlt órákhoz képest és ez a magánórának volt köszönhető.

Akárhányszor Rob elhaladt mögöttem olyan pontosan passzoltam labdát a társamnak, hogy magam is meglepődtem. Azt hiszem bizonyítani akartam Neki.

-         Kris te milyen ügyes vagy! A végén még a külön órát is megúszod!- bíztatott társam, mire annyira pánikba estem, hogy egyenesen Rob szemközt lézengő hátának ütöttem a labdát.

-         Bocsánat!- mondtam gyorsan ahogy hátrafordult, hogy megnézze ki volt ez a bátor.. vagy éppen ügyetlen.

-         Kristen úgy látom rád még rád fér egy kis különóra. - mondta Rob tettetett mogorvasággal. Hogy honnan tudom, hogy tettetett? Csak a szemébe kellett nézni.

-         Rendben tanár úr, nyögtem úgy, mint akinek a hátát verik, de szemem közben mosolygott.

A közelünkben lévők nevetni kezdtek, eltudtam képzelni, hogy ez a kis jelenet milyen viccesnek tűnhetett kívülről. Nem érdekelt, semmi nem tudta kedvemet szegni, mert tudtam, hogy ha a mai edzésnek vége, akkor egy egész órát tölthetek el vele kettesben

42.Rész

42. Rész

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan múlik az idő, ha az ember boldognak érzi magát.

A reggeli ébredés után a dolgok búcsúzós hangulatban folytatódtak. Kiderült, hogy Madie és Sam nem unatkoztak a jakuzziban, viszont közös éjszakájuknak köszönhetően rádöbbentek, hogy ez így volt tökéletes, most már megtörtént a csoda és folytathatják az életüket jó barátként, flörtölés mentesen. Tom és Shane estéje azonban érdekes fordulatot vett:

- Nem hiszem el, hogy ennyire önző vagy!- hallottam barátnőm hangját, ahogy kimásztam a folyosóra.

- Most miért baby?! Nem járunk, miért nem találkozhatok másokkal is?

- Találkozhatsz, de nézd már meg azt a lányt! Ne sérts meg, hogy utánam egy ilyennel bújsz ágyba!

- Hű valaki nagyon fent hordja az orrát!

- Nem vagyok beképzelt csak van szemem! Tom azt hittem ennél azért jobb ízlésed van!

- Mintha a te exed jobban nézne ki!- mondta Tom duzzogva.

- Szerinted miért az exem te tahó!?

- Jól van tudod mit kislány, egy szerencséd van, hogy így kibukva még szexibb vagy, mint általában! Fogadjunk!

- Na ez az első értelmes mondatod ma reggel! Hallgatlak!

- Választasz nekem öt csajt, de bombázók legyenek, semmi aljas övönaluli ütés!

Aztán én is választok neked öt srácot. Kíváncsi vagyok, melyikünk tud többet, gyorsabban megszerezni!

-         Rendben! És honnan tudom, hogy igazat mondasz?

-         Ismersz! Olyan vagyok, mint te! Ilyen dolgokban sosem kamuznék, inkább vállalom a vereséget.

-         Jó és mi a tét?

Ezt az egy momentumot nem tudtuk meg, mivel Tom Shane fülébe súgott valamit, minek köszönhetően barátnőm egyből belement a feltételekbe!

Hogy ebből mi lesz? Abban sem vagyok biztos, hogy nem csak álmodtam az egészet, bár elég furcsa lenne, ha ilyen párbeszédekről álmodnék.

Ma én ébredtem egyedül, pontosabban Rob nélkül. Vick velem együtt ébredt és kisgyerekek módjára versenyeztünk a fürdőszobáig aminek az lett a vége, hogy én majdnem úgy estem be a fürdőbe, miközben Vick majdnem átesett rajtam.

Megálltam a konyhaajtóban és az ajtófélfának támaszkodva néztem, ahogy Rob reggelit készít. Otthonosan mozgott a pult mögött, látszott, hogy nem először csinálja. Hamarosan íncsiklandozó illatok csapták meg orrom tojás, hagyma és szalonna…

Amikor elzárta a gázt, óvatosan mögé osontam és átöleltem. Kicsit összerezzent, de aztán megfordult és édesen megcsókolt.

-         Jó reggelt! Szerettem volna ágyba vinni nektek a reggelit, de úgy látom elkéstem vele!

-         Dehogy! Vedd úgy, hogy nem is láttál!- mondtam, majd nevetve visszaindultam a szobába.

-         Hé láthatatlan lány!- szólt még utánam.- Ezt itt felejtetted!- mondta nevetve, majd azzal a lendülettel ahogy visszafordultam magához húzott és megcsókolt, de úgy isten igazából.

Mondanom sem kell, ha maradt még álmosság szemeimben hát most azonnal elmúlt.

-         Jobb vagy, mint a kávé!- nevettem.

-         Akkor azt hiszem ezt már meg sem kóstolod!- mondta pajkosan és a csésze gőzölgő fekete ital felé mutatott.

-         Azért megkóstolnám, ha már ennyit fáradtál vele- mondtam ártatlan képpel, majd újabb csókja közben elnevettem magam.

Visszamentem a szobába, és riadóztattam Vicket is, hogy bújjon vissza az ágyba, mert meglepetés vár ránk.

Már előkészítettük a terepet, feltornyoztuk a hátunk mögé a párnákat, derékig betakaróztunk és ülve jó gyerekek módjára vártuk Robot, aki hamarosan meg is érkezett egy hatalmas tálcával a kezében.

Kávé, reggeli, gyümölcslé és díszítésnek virág. Tökéletes volt. A tálcát lerakta elénk és mellém telepedett. Nem volt ez így elég, kellet a közelsége. Ezalatt a pár nap alatt elérte, hogy akkor is hiányozzon ha harminc centire van tőlem. Ő is valami hasonlót érezhetett, mert egészen addig helyezkedett, míg végül mögém került és én fenekkemel ugyan az ágyon, de lényegében mégis csak ölében ültem.

Vick nevetett rajtunk, de pár perc múlva már azzal volt elfoglalva, hogy mobiljával képeket gyártson rólunk és hármunkról is. Még a tálcát is lefényképezte, mert azt mondta ennél szebbet még az ötcsillagos hotelekben sem tudnának szervírozni.

Nem is bírtunk tovább várni, nekiestünk a rántottának és mivel Rob útját teljesen lekorlátoztam, jobb híján én magam etettem, ami éppoly romantikusnak bizonyult, mint az egész reggel, Shane-éket leszámítva. 

Ők azt hiszem megijedtek a kötöttségtől és ez a fogadás csak arra volt jó, hogy újabb ürügyet szolgáltassanak egymásnak az együttlétre.

Hamarosan vége volt a romantikának ugyanis indulnunk kellett. Pontosabban nem kellett volna, de már tegnap megbeszéltük, hogy legkésőbb tizenegykor elindulunk, mivel holnap hétfő és mindenkinek meg van a saját teendője. a lányokkal egész hétvégén egy szót sem tanultunk és szobánk takarítása is bőven hátra volt. Anyámat is fel kellene hívnom, szerintem már így is plafonon lehet az idegességtől. Csodálkozom, hogy még nem telefonált…

Robbal úgy döntöttünk jobb lesz, ha itt búcsúzunk el, mert mégis csak kényelmesebb, mint a kocsi hátsó ülésén, és ugyebár az egyetem és a kolesz területe egytől egyig a tiltott zónában helyezkednek el.

Nehéz szívvel búcsúztam el tőle, csókunk hosszú volt, és azt kívántam, bár csak örökké tartana. A kocsiban hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa lesz holnap tanáromként bánnom vele, és végighallgatni ahogy mások a jó fenekéről és egyéb természetfelettien tökéletes testrészeiről sugdolóznak.

A koleszszoba sosem tűnt még ennyire aprónak és lányszállásnak. Azt hiszem annyira megszoktuk Sam hatalmas palotáját és a fiúk jelenlétét, hogy mindannyian nosztalgiával gondoltunk a pár órával ezelőtti „történelemre”.

Rendet raktunk, ami azért hármunknak nem volt valami hosszantartó procedúra, majd felelevenítettük az elmúlt pár nap főbb eseményeit.

Fáradtnak éreztem magam, de bűntudatom volt a tanulás elhanyagolása miatt. Mielőtt neki ültem volna a könyveknek gyorsan felhívtam anyut, aki megnyugtatott, hogy otthon minden a legnagyobb rendben, bár a bátyám elég titokzatosan viselkedik pár napja.

Két órámba telt mire utolértem magam a pszichológiával, algebrával, történelemmel és irodalommal. Szerencsére jól fogott az agyam, így nem volt túlságosan megerőltető a tanulás, és legalább addig sem gondoltam Robra… - minden egyes másodpercben- .

Madie egy könyvet olvasott, Shane pedig a körmét festette egy fekete lakkal.

A tv be volt kapcsolva, de szerintem senki sem foglalkozott vele.

Bevetem magam a fürdőbe és a forró víz hatására teljesen kidőltem a sorból. Megágyaztam és elhelyezkedtem, csak remélni tudtam, hogy gyorsan elalszom, mert Rob hiánya nagyon is érződött. Olyan volt, mintha sosem aludtam volna egyedül, most azonban szinte fáztam nélküle.

Utolsó gondolataim a holnap tesióra körül forogtak. Furcsa izgalom töltötte el testem, vártam az újralátás örömét, és csak remélni tudtam, hogy jól játszom majd a szerepem…

41. Rész

41. Rész

A hangulat hamarosan a tetőfokára hágott, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy egy pezsgőspohárral a kezemben ülök … Rob ölében.

Tom és Shane mellettünk csókolóztak, de azért nem vonták ki magukat a társaságból, Tomnak mindig volt egy két jó poénja. Madie, aki Boby és Sam mellet foglalt helyet, eléggé be volt már csípve ahhoz, hogy Sammel flörtöljön. Értük aggódtam egy kicsit, mivel tudtam, hogy barátnőmnek Garrett tetszik, Sam pedig szerintem komoly kapcsolatra vágyik. Rob csak néha szólalt meg, mert vagy azzal volt elfoglalva, hogy tőlem csókokat lopjon vagy Tom viccein nevetett. Én pedig egyszerűen úgy éreztem magam, mint aki egy mesevilágba csöppent.

Érzelgős butaságnak tűnik, de egészen meghatódva szemléltem mindent magam körül. Rob karjai körém fonódtak jelezve kiheztartozásom, a lányok és a fiúk tökéletes összhangban voltak, egyszerűen minden arcon mosolyt láttam és én magam is boldog voltam, mindenkit szerettem ezen a helyen.

-         Nagyon elgondolkoztál- mondta Rob, miközben belecsókolt a nyakamba.

-         Csak egyszerűen… Boldog vagyok.- mondtam könnyedén és felé fordultam, hogy megcsókolhassam.

-         Gyerekek mi azt hiszem lassan nyugovóra térünk- mondta Tom nevetve, és felállva Shane-t is magával húzta kifelé a fürdőből.

-         Persze nyugovóra…- nevetett Bobby.

-         Nem láttam Shane arcát, de azt hiszem talán fintorgott egyet Bobbyra, mert a srác újra nevetni kezdett.

-         Én is megyek, mert ettől a vízben áztatástól mindig megéhezem. –mondta Bobby és csatlakozott a távozó párocskához.

Elköszöntünk tőlük és már csak négyen maradtunk. Madie még pezsgőt töltött magának és a hangulata a tetőfokra hágott. Én még mindig furcsán néztem az előttünk flörtölgető párocskát, és azt hiszem elég feltűnő lehettem, mert egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy ő ők is kérdően néznek rám.

-         Mi a baj?- kérdezte Madie komolyan.

Éreztem, ahogy Rob előbbre hajol, hogy rátekintése legyen arcomra, de nyugtatóan simítottam végig kezén.

-         Nincs semmi baj… Csak aggódom értetek…- mondtam halkan, mert semmi jogom nem volt beleszólni abba amit tesznek, hiszen ők az elejétől fogva drukkoltak Robért és értem.

-         Aggódsz?- nézett rám Sam, de aztán hirtelen elnevette magát, majd folytatta:

-         Kristen nincs miért aggódnod, mi ezt már megbeszéltük Madievel. Tudom, hogy találkozgat valakivel és ő is tudja, hogy én az igazit keresem. Ugyanakkor nem egyszerű két szerelmes párral, szingliként tengetni a napokat így megállapodtunk egymással. Flörtölgetünk… Meg ami jön..,- kacsintott egyet- De nem vesszük komolyan a dolgokat.

-         Ó értem! És nagyon sajnálom, tényleg semmi jogom nem volt megkérdőjelezni titeket, csak tudjátok… A barátaim vagytok és nem szeretném ha valamelyikötöknek bántódása esne.

-         Jól van na mi is szeretünk, de ne aggodalmaskodj már mindenkiért! – nevetett Madie.

Én is elnevettem magam, mert teljesen igaza van, nekem mindig valamiért aggodalmaskodnom kell, akkor is, ha totál semmi okom nincs rá. Még egy dolog amiről le kell szoknom.

Madieék annyira elvoltak foglalva egymással, most, hogy ezt a kis apróságot tisztáztuk, hogy Rob is egyre jobban belelendült kényeztetésembe.

Először csak nyakam csókolta, majd kezével hasam kezdte simogatni. Mondanom sem kell, hogy nagy nyugodtságom egy pillanat alatt szerte foszlott. Nem vártam meg akciója végét inkább felé fordultam, hogy végre láthassam arcát teljes valójában.

Rob egy picit megmozdult, de úgy tűnt neki így is kényelmes. Beletúrt félig vizes hajamba és szájára húzta enyémet. Szinte beleszédültem ajka varázsába. Nem volt követelőző, nem volt vad, olyan lágyan csókolt, hogy szinte olvadni kezdtem karjaiban. Szorosabban bújtam hozzá és lassú, édes csókunk őrjítő volt. Hihetetlen, hogy ennyi érzés, ennyi szeretet mind belefér egy csókba.

-         Nem megyünk be?- kérdezte Rob halkan.

Ránéztem és láttam, mennyire szeretné ha igent mondanék.

-         Menjünk- mondtam mosolyogva.

Elköszöntünk Saméktől és beindultunk. Kicsit hűvös volt az idő vizes, felforrósodott testemnek, így azonnal magamra terítettem a törölközőt.

Beérve elváltunk egymástól, ami az én hibám volt, meg leszerettem volna tusolni és átöltözni. Rob ugyan felajánlotta segítségét, de én kedvesen visszautasítottam. Megbeszéltük, hogy hamarosan nála találkozunk.

A szobába lépve egy pillanatra megijedtem, mert nem számítottam rá, hogy nem leszek egyedül.

- Vick!-köszöntem a szoba jogos tulajdonosának félig felsikkanta az ijedtségtől.

- Kristen úgy örülök nektek!- ölelt meg lány egyből.

Amint felfogtam, hogy miről is beszél nevetni kezdtem.

-         Ki volt az áruló?- kérdeztem tettetett bosszúsággal.

-         Mindenki!- nevetett Vick.

-         És nem bánod?- kérdezetem őszintén, bár már az elejétől fogva annyira kedves volt velem, hogy reméltem nem kell válasza miatt aggódnom.

-         Persze, hogy nem sőt, örülök neki! Már nagyon ráfért a bátyámra egy igazi kapcsolat és tudod, hogy én egyből beléd szerettem- kacagott Vick.

Újabb boldogsághullám tört rám. Mosollyal arcomon vonultam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam majd belebújtam alvós ruhámba.

Amint kiléptem Vick már az ágyban várt és izgatottan kérdezősködött a hogyanokról.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy arra eszméltünk valaki halkan kopogtat az ajtón.

-         Gyere be- mondta Vick, de közben még mindig hajam fonásával bajlódott, mint az egész beszélgetés alatt szinte végig. Befonta azt kiengedte és közben édesen csacsogott mindenféle élményről.

-         Szia hugi…- köszönt be Rob, aki úgy tűnt nincs annyira meglepődve, mint amennyire én voltam.

-         Héj bátyó, azt hittem már el is felejtetted a szokásos jó éjt puszit!

-         Sosem fordult még elő- mondta Rob mosolyogva, miközben csókolt lehel huga arcára.

-         Figyelj hugi, tudom, hogy nagyon örülsz Kristennek, de nem bánnád, ha elrabolnám ma éjszakára?

Vick bánatos arcot vágott, mondva, hogy Rob még rengeteg időt tölthet velem és ő csak ezt az egyet szeretné…

Én vergődtem kettejük között, mert Vicket nem akartam megbántani, Rob viszont teljes mértékben vonzott.

-         Mit szólnátok hozzá… Ha mindenkinek jó lenne…- kezdtem, de Vick izgatottan közbe vágott.

-         Jó! Aludjatok velem mindketten! Olyan hatalmas ez az ágy, Sam mindig túlméretezi a dolgokat, ha rólunk van szó. Légyszi bátyó, ígérem többet nem zavarok be az esti programotokba, csak annyira megörültem Kristennek. És mostantól ha úgy vesszük hárman vagyunk egy család nem?- nevetett Vick és egyszerűen ellenállhatatlan volt.

Én nem bántam, mert fantasztikus este volt a tegnapi, de még nem álltam készen mindenre, és nem tudtam, hogy hányszor lenne szívem még leállítani Robot abban a bizonyos pillanatban.

-         Nekem jó, mondtam és várakozóan Robra néztem, aki még mindig Vick családra tett megjegyzésén mosolygott.

-         Jól összefogtatok ellenem, de most mit tegyek, nem lehet nektek ellenállni- mondta végül és újabb puszit nyomott Vick arcára, engem pedig megcsókolt.

Kicsit még beszélgettünk, előkerültek a gyerekkori dolgok, és a vicces történetek. Igen, hiába volt szerencsétlen sorsuk a szívük mindig a helyén volt, és ezért nem álltak le szomorkodni az árvaságon.

Alig félórával később Vick szeme kezdett lecsukódni, és a lámpát is leoltottuk.

Meghitt pillanat volt, egy újabb tökéletes pillanat. Vick az oldalára fordulva aludt, miközben kezem fogta, Rob pedig hátulról átkarolva, arcát hajamba fúrva szuszogott. Én pedig, mint aki a legjobb helyen van, ahol csak valaha is lehet, olyan szorosan vackoltam be magam, Rob testének melegébe, hogy szinte éreztem lassú és egyenletes szívverését.

Szívének ütemére ért utol az álom…

Videó nektek tőlem. (L)

Szerettem volna valamilyen módon megköszönni nektek a kommenteket és azt, hogy olvastok. Tudom, hogy még csak a 40. résznél tartunk, de most, hogy Krissék összejöttek megtörtént az első szakasz lezárása a történetben. :) Remélem elnyeri a tetszéseteket :)
/ Azt is remélem, hogy nem hagytam ki senkit, valamint szeretném ha tudnátok, hogy a végén a nevek sorrendje, vagy az, hogy kisebb vagy nagyobb betűvel van írva, független mindentől. Egyszerűen csak így tette be a program. :)/