41. Rész

41. Rész

A hangulat hamarosan a tetőfokára hágott, és nem sokkal később azon kaptam magam, hogy egy pezsgőspohárral a kezemben ülök … Rob ölében.

Tom és Shane mellettünk csókolóztak, de azért nem vonták ki magukat a társaságból, Tomnak mindig volt egy két jó poénja. Madie, aki Boby és Sam mellet foglalt helyet, eléggé be volt már csípve ahhoz, hogy Sammel flörtöljön. Értük aggódtam egy kicsit, mivel tudtam, hogy barátnőmnek Garrett tetszik, Sam pedig szerintem komoly kapcsolatra vágyik. Rob csak néha szólalt meg, mert vagy azzal volt elfoglalva, hogy tőlem csókokat lopjon vagy Tom viccein nevetett. Én pedig egyszerűen úgy éreztem magam, mint aki egy mesevilágba csöppent.

Érzelgős butaságnak tűnik, de egészen meghatódva szemléltem mindent magam körül. Rob karjai körém fonódtak jelezve kiheztartozásom, a lányok és a fiúk tökéletes összhangban voltak, egyszerűen minden arcon mosolyt láttam és én magam is boldog voltam, mindenkit szerettem ezen a helyen.

-         Nagyon elgondolkoztál- mondta Rob, miközben belecsókolt a nyakamba.

-         Csak egyszerűen… Boldog vagyok.- mondtam könnyedén és felé fordultam, hogy megcsókolhassam.

-         Gyerekek mi azt hiszem lassan nyugovóra térünk- mondta Tom nevetve, és felállva Shane-t is magával húzta kifelé a fürdőből.

-         Persze nyugovóra…- nevetett Bobby.

-         Nem láttam Shane arcát, de azt hiszem talán fintorgott egyet Bobbyra, mert a srác újra nevetni kezdett.

-         Én is megyek, mert ettől a vízben áztatástól mindig megéhezem. –mondta Bobby és csatlakozott a távozó párocskához.

Elköszöntünk tőlük és már csak négyen maradtunk. Madie még pezsgőt töltött magának és a hangulata a tetőfokra hágott. Én még mindig furcsán néztem az előttünk flörtölgető párocskát, és azt hiszem elég feltűnő lehettem, mert egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy ő ők is kérdően néznek rám.

-         Mi a baj?- kérdezte Madie komolyan.

Éreztem, ahogy Rob előbbre hajol, hogy rátekintése legyen arcomra, de nyugtatóan simítottam végig kezén.

-         Nincs semmi baj… Csak aggódom értetek…- mondtam halkan, mert semmi jogom nem volt beleszólni abba amit tesznek, hiszen ők az elejétől fogva drukkoltak Robért és értem.

-         Aggódsz?- nézett rám Sam, de aztán hirtelen elnevette magát, majd folytatta:

-         Kristen nincs miért aggódnod, mi ezt már megbeszéltük Madievel. Tudom, hogy találkozgat valakivel és ő is tudja, hogy én az igazit keresem. Ugyanakkor nem egyszerű két szerelmes párral, szingliként tengetni a napokat így megállapodtunk egymással. Flörtölgetünk… Meg ami jön..,- kacsintott egyet- De nem vesszük komolyan a dolgokat.

-         Ó értem! És nagyon sajnálom, tényleg semmi jogom nem volt megkérdőjelezni titeket, csak tudjátok… A barátaim vagytok és nem szeretném ha valamelyikötöknek bántódása esne.

-         Jól van na mi is szeretünk, de ne aggodalmaskodj már mindenkiért! – nevetett Madie.

Én is elnevettem magam, mert teljesen igaza van, nekem mindig valamiért aggodalmaskodnom kell, akkor is, ha totál semmi okom nincs rá. Még egy dolog amiről le kell szoknom.

Madieék annyira elvoltak foglalva egymással, most, hogy ezt a kis apróságot tisztáztuk, hogy Rob is egyre jobban belelendült kényeztetésembe.

Először csak nyakam csókolta, majd kezével hasam kezdte simogatni. Mondanom sem kell, hogy nagy nyugodtságom egy pillanat alatt szerte foszlott. Nem vártam meg akciója végét inkább felé fordultam, hogy végre láthassam arcát teljes valójában.

Rob egy picit megmozdult, de úgy tűnt neki így is kényelmes. Beletúrt félig vizes hajamba és szájára húzta enyémet. Szinte beleszédültem ajka varázsába. Nem volt követelőző, nem volt vad, olyan lágyan csókolt, hogy szinte olvadni kezdtem karjaiban. Szorosabban bújtam hozzá és lassú, édes csókunk őrjítő volt. Hihetetlen, hogy ennyi érzés, ennyi szeretet mind belefér egy csókba.

-         Nem megyünk be?- kérdezte Rob halkan.

Ránéztem és láttam, mennyire szeretné ha igent mondanék.

-         Menjünk- mondtam mosolyogva.

Elköszöntünk Saméktől és beindultunk. Kicsit hűvös volt az idő vizes, felforrósodott testemnek, így azonnal magamra terítettem a törölközőt.

Beérve elváltunk egymástól, ami az én hibám volt, meg leszerettem volna tusolni és átöltözni. Rob ugyan felajánlotta segítségét, de én kedvesen visszautasítottam. Megbeszéltük, hogy hamarosan nála találkozunk.

A szobába lépve egy pillanatra megijedtem, mert nem számítottam rá, hogy nem leszek egyedül.

- Vick!-köszöntem a szoba jogos tulajdonosának félig felsikkanta az ijedtségtől.

- Kristen úgy örülök nektek!- ölelt meg lány egyből.

Amint felfogtam, hogy miről is beszél nevetni kezdtem.

-         Ki volt az áruló?- kérdeztem tettetett bosszúsággal.

-         Mindenki!- nevetett Vick.

-         És nem bánod?- kérdezetem őszintén, bár már az elejétől fogva annyira kedves volt velem, hogy reméltem nem kell válasza miatt aggódnom.

-         Persze, hogy nem sőt, örülök neki! Már nagyon ráfért a bátyámra egy igazi kapcsolat és tudod, hogy én egyből beléd szerettem- kacagott Vick.

Újabb boldogsághullám tört rám. Mosollyal arcomon vonultam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam majd belebújtam alvós ruhámba.

Amint kiléptem Vick már az ágyban várt és izgatottan kérdezősködött a hogyanokról.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy arra eszméltünk valaki halkan kopogtat az ajtón.

-         Gyere be- mondta Vick, de közben még mindig hajam fonásával bajlódott, mint az egész beszélgetés alatt szinte végig. Befonta azt kiengedte és közben édesen csacsogott mindenféle élményről.

-         Szia hugi…- köszönt be Rob, aki úgy tűnt nincs annyira meglepődve, mint amennyire én voltam.

-         Héj bátyó, azt hittem már el is felejtetted a szokásos jó éjt puszit!

-         Sosem fordult még elő- mondta Rob mosolyogva, miközben csókolt lehel huga arcára.

-         Figyelj hugi, tudom, hogy nagyon örülsz Kristennek, de nem bánnád, ha elrabolnám ma éjszakára?

Vick bánatos arcot vágott, mondva, hogy Rob még rengeteg időt tölthet velem és ő csak ezt az egyet szeretné…

Én vergődtem kettejük között, mert Vicket nem akartam megbántani, Rob viszont teljes mértékben vonzott.

-         Mit szólnátok hozzá… Ha mindenkinek jó lenne…- kezdtem, de Vick izgatottan közbe vágott.

-         Jó! Aludjatok velem mindketten! Olyan hatalmas ez az ágy, Sam mindig túlméretezi a dolgokat, ha rólunk van szó. Légyszi bátyó, ígérem többet nem zavarok be az esti programotokba, csak annyira megörültem Kristennek. És mostantól ha úgy vesszük hárman vagyunk egy család nem?- nevetett Vick és egyszerűen ellenállhatatlan volt.

Én nem bántam, mert fantasztikus este volt a tegnapi, de még nem álltam készen mindenre, és nem tudtam, hogy hányszor lenne szívem még leállítani Robot abban a bizonyos pillanatban.

-         Nekem jó, mondtam és várakozóan Robra néztem, aki még mindig Vick családra tett megjegyzésén mosolygott.

-         Jól összefogtatok ellenem, de most mit tegyek, nem lehet nektek ellenállni- mondta végül és újabb puszit nyomott Vick arcára, engem pedig megcsókolt.

Kicsit még beszélgettünk, előkerültek a gyerekkori dolgok, és a vicces történetek. Igen, hiába volt szerencsétlen sorsuk a szívük mindig a helyén volt, és ezért nem álltak le szomorkodni az árvaságon.

Alig félórával később Vick szeme kezdett lecsukódni, és a lámpát is leoltottuk.

Meghitt pillanat volt, egy újabb tökéletes pillanat. Vick az oldalára fordulva aludt, miközben kezem fogta, Rob pedig hátulról átkarolva, arcát hajamba fúrva szuszogott. Én pedig, mint aki a legjobb helyen van, ahol csak valaha is lehet, olyan szorosan vackoltam be magam, Rob testének melegébe, hogy szinte éreztem lassú és egyenletes szívverését.

Szívének ütemére ért utol az álom…