42.Rész

42. Rész

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan múlik az idő, ha az ember boldognak érzi magát.

A reggeli ébredés után a dolgok búcsúzós hangulatban folytatódtak. Kiderült, hogy Madie és Sam nem unatkoztak a jakuzziban, viszont közös éjszakájuknak köszönhetően rádöbbentek, hogy ez így volt tökéletes, most már megtörtént a csoda és folytathatják az életüket jó barátként, flörtölés mentesen. Tom és Shane estéje azonban érdekes fordulatot vett:

- Nem hiszem el, hogy ennyire önző vagy!- hallottam barátnőm hangját, ahogy kimásztam a folyosóra.

- Most miért baby?! Nem járunk, miért nem találkozhatok másokkal is?

- Találkozhatsz, de nézd már meg azt a lányt! Ne sérts meg, hogy utánam egy ilyennel bújsz ágyba!

- Hű valaki nagyon fent hordja az orrát!

- Nem vagyok beképzelt csak van szemem! Tom azt hittem ennél azért jobb ízlésed van!

- Mintha a te exed jobban nézne ki!- mondta Tom duzzogva.

- Szerinted miért az exem te tahó!?

- Jól van tudod mit kislány, egy szerencséd van, hogy így kibukva még szexibb vagy, mint általában! Fogadjunk!

- Na ez az első értelmes mondatod ma reggel! Hallgatlak!

- Választasz nekem öt csajt, de bombázók legyenek, semmi aljas övönaluli ütés!

Aztán én is választok neked öt srácot. Kíváncsi vagyok, melyikünk tud többet, gyorsabban megszerezni!

-         Rendben! És honnan tudom, hogy igazat mondasz?

-         Ismersz! Olyan vagyok, mint te! Ilyen dolgokban sosem kamuznék, inkább vállalom a vereséget.

-         Jó és mi a tét?

Ezt az egy momentumot nem tudtuk meg, mivel Tom Shane fülébe súgott valamit, minek köszönhetően barátnőm egyből belement a feltételekbe!

Hogy ebből mi lesz? Abban sem vagyok biztos, hogy nem csak álmodtam az egészet, bár elég furcsa lenne, ha ilyen párbeszédekről álmodnék.

Ma én ébredtem egyedül, pontosabban Rob nélkül. Vick velem együtt ébredt és kisgyerekek módjára versenyeztünk a fürdőszobáig aminek az lett a vége, hogy én majdnem úgy estem be a fürdőbe, miközben Vick majdnem átesett rajtam.

Megálltam a konyhaajtóban és az ajtófélfának támaszkodva néztem, ahogy Rob reggelit készít. Otthonosan mozgott a pult mögött, látszott, hogy nem először csinálja. Hamarosan íncsiklandozó illatok csapták meg orrom tojás, hagyma és szalonna…

Amikor elzárta a gázt, óvatosan mögé osontam és átöleltem. Kicsit összerezzent, de aztán megfordult és édesen megcsókolt.

-         Jó reggelt! Szerettem volna ágyba vinni nektek a reggelit, de úgy látom elkéstem vele!

-         Dehogy! Vedd úgy, hogy nem is láttál!- mondtam, majd nevetve visszaindultam a szobába.

-         Hé láthatatlan lány!- szólt még utánam.- Ezt itt felejtetted!- mondta nevetve, majd azzal a lendülettel ahogy visszafordultam magához húzott és megcsókolt, de úgy isten igazából.

Mondanom sem kell, ha maradt még álmosság szemeimben hát most azonnal elmúlt.

-         Jobb vagy, mint a kávé!- nevettem.

-         Akkor azt hiszem ezt már meg sem kóstolod!- mondta pajkosan és a csésze gőzölgő fekete ital felé mutatott.

-         Azért megkóstolnám, ha már ennyit fáradtál vele- mondtam ártatlan képpel, majd újabb csókja közben elnevettem magam.

Visszamentem a szobába, és riadóztattam Vicket is, hogy bújjon vissza az ágyba, mert meglepetés vár ránk.

Már előkészítettük a terepet, feltornyoztuk a hátunk mögé a párnákat, derékig betakaróztunk és ülve jó gyerekek módjára vártuk Robot, aki hamarosan meg is érkezett egy hatalmas tálcával a kezében.

Kávé, reggeli, gyümölcslé és díszítésnek virág. Tökéletes volt. A tálcát lerakta elénk és mellém telepedett. Nem volt ez így elég, kellet a közelsége. Ezalatt a pár nap alatt elérte, hogy akkor is hiányozzon ha harminc centire van tőlem. Ő is valami hasonlót érezhetett, mert egészen addig helyezkedett, míg végül mögém került és én fenekkemel ugyan az ágyon, de lényegében mégis csak ölében ültem.

Vick nevetett rajtunk, de pár perc múlva már azzal volt elfoglalva, hogy mobiljával képeket gyártson rólunk és hármunkról is. Még a tálcát is lefényképezte, mert azt mondta ennél szebbet még az ötcsillagos hotelekben sem tudnának szervírozni.

Nem is bírtunk tovább várni, nekiestünk a rántottának és mivel Rob útját teljesen lekorlátoztam, jobb híján én magam etettem, ami éppoly romantikusnak bizonyult, mint az egész reggel, Shane-éket leszámítva. 

Ők azt hiszem megijedtek a kötöttségtől és ez a fogadás csak arra volt jó, hogy újabb ürügyet szolgáltassanak egymásnak az együttlétre.

Hamarosan vége volt a romantikának ugyanis indulnunk kellett. Pontosabban nem kellett volna, de már tegnap megbeszéltük, hogy legkésőbb tizenegykor elindulunk, mivel holnap hétfő és mindenkinek meg van a saját teendője. a lányokkal egész hétvégén egy szót sem tanultunk és szobánk takarítása is bőven hátra volt. Anyámat is fel kellene hívnom, szerintem már így is plafonon lehet az idegességtől. Csodálkozom, hogy még nem telefonált…

Robbal úgy döntöttünk jobb lesz, ha itt búcsúzunk el, mert mégis csak kényelmesebb, mint a kocsi hátsó ülésén, és ugyebár az egyetem és a kolesz területe egytől egyig a tiltott zónában helyezkednek el.

Nehéz szívvel búcsúztam el tőle, csókunk hosszú volt, és azt kívántam, bár csak örökké tartana. A kocsiban hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa lesz holnap tanáromként bánnom vele, és végighallgatni ahogy mások a jó fenekéről és egyéb természetfelettien tökéletes testrészeiről sugdolóznak.

A koleszszoba sosem tűnt még ennyire aprónak és lányszállásnak. Azt hiszem annyira megszoktuk Sam hatalmas palotáját és a fiúk jelenlétét, hogy mindannyian nosztalgiával gondoltunk a pár órával ezelőtti „történelemre”.

Rendet raktunk, ami azért hármunknak nem volt valami hosszantartó procedúra, majd felelevenítettük az elmúlt pár nap főbb eseményeit.

Fáradtnak éreztem magam, de bűntudatom volt a tanulás elhanyagolása miatt. Mielőtt neki ültem volna a könyveknek gyorsan felhívtam anyut, aki megnyugtatott, hogy otthon minden a legnagyobb rendben, bár a bátyám elég titokzatosan viselkedik pár napja.

Két órámba telt mire utolértem magam a pszichológiával, algebrával, történelemmel és irodalommal. Szerencsére jól fogott az agyam, így nem volt túlságosan megerőltető a tanulás, és legalább addig sem gondoltam Robra… - minden egyes másodpercben- .

Madie egy könyvet olvasott, Shane pedig a körmét festette egy fekete lakkal.

A tv be volt kapcsolva, de szerintem senki sem foglalkozott vele.

Bevetem magam a fürdőbe és a forró víz hatására teljesen kidőltem a sorból. Megágyaztam és elhelyezkedtem, csak remélni tudtam, hogy gyorsan elalszom, mert Rob hiánya nagyon is érződött. Olyan volt, mintha sosem aludtam volna egyedül, most azonban szinte fáztam nélküle.

Utolsó gondolataim a holnap tesióra körül forogtak. Furcsa izgalom töltötte el testem, vártam az újralátás örömét, és csak remélni tudtam, hogy jól játszom majd a szerepem…