43. Rész

43. Rész

Reggel teljesen fitt voltam és üde. Nem állítom, hogy éjszakám felhőtlen volt, mert jó párszor felébredtem és csak nehezen tudtam újra elaludni. Annyira vártam a reggelt, hogy legszívesebben előrepörgettem volna az órát. Most végre valóban reggel van. Pár óra és újra láthatom őt.

Gyorsan elkészültem és már a kávét ittam a teraszon, amikor a lányok is csatlakoztak hozzám.

-         Kris szólt / először véletlenül azt írtam szült :D :D :D/  a telefonod, de nyugi csak sms.

Elvettem a telefont és izgatottan láttam, hogy Rob számát jelzi. Gyorsan megnyitottam az üzenetet melyben ez állt: „ Remélem jól aludtál, Hiányzol! –Rob”

Egyből mosoly szaladt arcomra és amikor a lányok kíváncsiskodni kezdtek nem bírtam megszólalni, csak az orruk elé toltam a mobilom.

-         Olyan édes ez a fiú. Igazi főnyeremény! Megérdemlitek egymást!- ölelt át Madie kedvesen.

-         Az már biztos!- nevetett Shane és vállba boxolt.

-         Tényleg ti miben fogadtatok Tommal?- kérdeztem ráeszmélve a tegnap hallottakra.

-         Hát mondjuk úgy köze van  néhány tárgyhoz…

-         Mihez? Kocsiban vagy miben?- kérdezte nevetve Madie.

-         Nem igazán… Annyit mondok: eper, csoki, bilincs és …

-         Jójó ennyi elég volt reggeli ébresztőnek köszönjük!- mondtam gyorsan, mert hirtelen bevillant egy szadomazó bőrcuccos Shane és egy bőrtangás Tom a tudatomba…. Én meg szívesebben idéztem magam elé Rob arcát.

-         Hát gyerekek… Ti kérdeztétek.  Shane anyátok tudja mi a jó szex titka- nevetett Shane.

-         Elhisszük drágám, na gyere be reggelizni, hagyjuk ezt a szerelmes lányt egyedül ábrándozni Rómeóról.- húzta Madie Shane-t befele az erkélyről.

Kívánni sem tudtam volna jobb barátnőket magamnak. Lehet, hogy alapjában véve mindhárman teljesen különböző karakterek voltunk, de közös pontok annyira erősek voltak, hogy ez különbség is csak pozitívan hatott kapcsolatunkra. voltak ugyan vitáink, de kinek nincsenek, minden embernek vannak rossz mondatai és érzékeny pillanatai. Azonban sosem akartuk szándékosan megbántani egymást és ami talán a legfontosabb volt, mindig megtudtuk beszélni, és ha kellett bocsánatot tudtunk kérni. Nem is bírtunk volna egymás nélkül létezni. Volt, hogy nyáron hónapokig nem láttuk egymást, de akkor sem voltunk felemelni a telefont, vagy felmászni Msn-re annak ellenére, hogy mindannyian utáltuk ezt a fajta levelezést. Olyan is volt, hogy Madie nem tudott feljönni beszélgetni, de Shane azért elérte valamilyen módon és közvetített köztünk. Egy szó, mint száz igazi nagy betűs barátok voltak.

A kávém időközben elfogyott ezért bemásztam, hogy összekészítsem a könyveimet. Ahogy mindennel elkészültem, nem bírtam tovább és elindultam.

Átmentem az utca másik oldalára, és az egyetem bejárata előtt rágyújtottam. Alig volt pár lézengő diák ezen a korai órán. Sok mindenkinek nincs első órája és akinek mégis akad, rendszerint vagy lóg vagy fél óra késéssel mászik be az órára.

Leültem a lépcsőre és zenét hallgattam. Negyed óra telhetett el csupán amikor megláttam egy Toméhoz hasonló kocsit befordulni az utcába. A szívem hirtelen olyan erővel kezdett dobolni, hogy már szinte fájt.

A kocsi lehúzódott és ő kiszállt belőle. Világos barna haján megcsillant a reggeli napfény, szeme pedig egyből megakadt rajtam. Szerintem már a kocsiból kiszúrt, csak nem akart feltűnősködni. Kiszedte a holmiját a hátsó ülésről és hajába túrva felém fordult. Mondott még valamit Tomnak, majd elköszöntek egymástól és az említett gyorsan továbbhajtott.

Ahogy felém közeledett szerettem volna óvatosan körülnézni, hogy van-e valaki a közelben, de egyszerűen nem bírtam levenni róla pillantásom.

Úgy tűnt ő jobban észnél volt, mert körülnézett mielőtt mellém ért volna. Nem ült le mellém, nem hajolt le, egyszerűen csak rágyújtott és megállt mellettem, pont úgy, mint a legelső találkozásunkkor.

-         Elnézést tanár úr esetleg adhatok tüzet?- kérdeztem visszafojtva egy nevetést, és még ki tudja mi mindent.

-         Igen, köszönöm. – mondta ő, majd azonnal visszadugta zsebébe a már kezében lévő öngyújtót.

-         Cigivel a kezében lehajolt, hogy meggyújthassam, de közben odasúgta:

-         Ma is gyönyörű vagy!

Elmosolyodtam és úgy tettem, mintha az én gyújtóm sem akarna működni.

-         Ha tudnád mennyire ver most a szívem. Legszívesebben…

-         Shh… Tudom, én is így érzek mondta, majd az öngyújtóm után gyúlt és közben lopva végigsimított ajkamon hüvelykujjával. 

-         Innentől kezdve nem sokat tudtunk beszélni egymással, mivel lassan megérkeztek a diákok és kockázatos lett volna akár csak egymásra néznünk is. Hihetetlennek tartottam, hogy nem érzi senki a közöttünk vibráló levegőt.

Elszívtuk a cigit és együtt, legalábbis egymás után indultunk el befelé. A két bejárati ajtó között lopva végigsimítottam hátán, majd olyan gyorsan haladtam a termem felé amennyire csak tudtam, hogy valamelyest kiszellőztethessem fejem, amely csupa bolondsággal volt tele. Mi lenne, ha itt és itt ekkor és ekkor találkoznánk? Mi lenne ha beszélnénk az igazgatóval és meggyőznénk őt arról, hogy felnőttek vagyunk és jogunk van együtt lenni anélkül, hogy kirúgnák Robot. És ha egyszerűen csak nem tanítna engem, akkor mi előnyöm származhatna a kapcsolatból? Akkor senki se vádolhatna azzal, hogy a jobb jegyért fekszem le a tanárommal. Pláne, hogy le sem fekszem vele…

A nap kínzó lassúsággal telt. Alig bírtam magam visszafogni, hogy a figyelés helyett ne Rob nevét írogassam egy papírra. Szerencsére nem tettem. Nagyon gyerekes lett volna, és rendben, hogy létezik sok Rob, de a szexi tesi tanár téma annyira felkapott lett már most az v elején, hogy a végén még gúny céltáblájává váltam volna.

Egyébként is ki hinni el, hogy ő viszonozza az érzéseim? Ha kiderülne, hogy nekem tetszik és, hogy róla álmodozom, szerintem csak mindenki kinevetne.

Talán mégis csak van valami jó abban, ha az ember évekig csak feltűnésmentesen közlekedik a folyosókon.

Az ebédet kihagyva futottam át a koleszba, hogy gyorsan átöltözhessek és a következő pillanatban, már a terem előtt találtam magam rövidnadrágban, ujjatlanban és tornacipőben.

Nem én voltam az első. Az öltözőből kiszűrődő lányhangok jelezték, hogy más sem szeretne késni röplabdáról. Elég naiv lennék ha azt hinném ennek Rob szigorú hozzáállása az oka.

Ő már bent volt és a hálót állította. Melléosontam, bár a hálóállításhoz még mindig nem értettem, de ezúttal ez sem rettentett el attól, hogy a négy diák mellé beálljak vasrudat állítani és hálót kötözni.

Bénáztam igen, de most nem voltam ideges emiatt… Sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy túl sokat nézem… Ő is sokszor rám pillantott, de úgy tett, mintha csak a hallgatók létszámát szemlélné.

Hamarosan előkerültek a labdák és a bemelegítés is elkezdődött.

Röplabdás társam és én még mindig hadilábon álltunk a labdakezeléssel a többiekhez képest, de azért feltűnően sokat fejlődtünk a múlt órákhoz képest és ez a magánórának volt köszönhető.

Akárhányszor Rob elhaladt mögöttem olyan pontosan passzoltam labdát a társamnak, hogy magam is meglepődtem. Azt hiszem bizonyítani akartam Neki.

-         Kris te milyen ügyes vagy! A végén még a külön órát is megúszod!- bíztatott társam, mire annyira pánikba estem, hogy egyenesen Rob szemközt lézengő hátának ütöttem a labdát.

-         Bocsánat!- mondtam gyorsan ahogy hátrafordult, hogy megnézze ki volt ez a bátor.. vagy éppen ügyetlen.

-         Kristen úgy látom rád még rád fér egy kis különóra. - mondta Rob tettetett mogorvasággal. Hogy honnan tudom, hogy tettetett? Csak a szemébe kellett nézni.

-         Rendben tanár úr, nyögtem úgy, mint akinek a hátát verik, de szemem közben mosolygott.

A közelünkben lévők nevetni kezdtek, eltudtam képzelni, hogy ez a kis jelenet milyen viccesnek tűnhetett kívülről. Nem érdekelt, semmi nem tudta kedvemet szegni, mert tudtam, hogy ha a mai edzésnek vége, akkor egy egész órát tölthetek el vele kettesben