23. Rész
Nem sokkal később elköszöntünk egymástól, de Tom ismételten meghívott minket estére. Muszáj volt igent mondanom több okból is. Már korábban megígértem Tomnak, hogy bemutathatja nekem azt a lányt, mondjuk úgy a következő esti hm… szórakozását.
Amiért legszívesebben nemet mondtam volna az az egész heti kialvatlanság volt. Úgy döntöttem haza megyek és kialszom magam. Nagy szerencsémre Fanni ajánlotta ezt a lehetőséget, mivel közölte, hogy túlórázni szeretne ezért átvenné a mai műszakomat.
Soha jobbkor. Holnap hivatalosan is suliszünet lesz, mert az alapító születésnapja szent és sérthetetlen. Robbal amúgy sem találkoztam volna, mert pénteken nincs vele órám. Valójában csak nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ezek után hogy fog viselkedni az órákon. Nem csak velem, hanem mindenkivel. Vajon újra a komor Rob lesz, vagy megmutatja a valódi énjét?
Hazamentem, hogy megnézzem a két lustaság felébredt-e már.
Madie még mindig aludt, Shane pedig az asztalnál reggelizett vagy ebédelt kinek hogy tetszik.
- Szia baba, hát te hol voltál?- kérdezte ahogy meglátott belépni az ajtón.
- Tommal találkoztam, mert hagyott egy üzenetet a telómon, hogy beszélni szeretne.
- Rád hajtott mi?
- Nem! Dehogy! Tudod, hogy milyen, tényleg csak beszélgetni szeretett volna.
- Hagyhattál volna egy üzenetet, hogy ma nincs suli. Ahogy felébredtem egyből húztam át a túloldalra, már majdnem betörtem az ajtót, mire a gondnok idióta nézéssel megkérdezte, hogy mégis mit csinálok.
- Ne haragudj… De akkor most mondom, hogy holnap sem lesz suli!
- Igen, már arra is rájöttem- nevetett barátnőm fáradt arccal.
- Ma este buli.- mondtam kissé bűnbánóan.
- Oké, oké…. De mikor lettél te itt a legnagyobb partyarc? Na ne érts félre, így még jobban imádlak! De most húzok vissza aludni.
- Igen, én is hasonlóképpen.
- Te nem is dolgozol ma?
- Nem, Fanni megkért, hogy had túlórázzon.
- Ó de jó neked. Majd próbálunk nem felébreszteni.
- Köszi, de ha megjöttetek és még alszom, kérlek rúgjatok ki az ágyból!
- Meglesz!
Alighogy a párnára ért a fejem, már aludtam is, pedig nem is éreztem magam ennyire fáradtnak.
Még nagyon világos volt, amikor felébredtem, ezek szerint nem aludhattam túl sokat.
Ó már, öt óra? Akkor mégiscsak sokat aludtam. Annak azért mindenképpen örültem, hogy egy órával megelőztem Shane fenékberúgását.
Nem voltam éhes, inkább elmentem fürödni. Izgatott voltam, nem is értettem, hogy miért egyszerűen csak rám jött egy érzés. Vártam már az estét.
Unaloműzésképp bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem a mailjeimet. Volt kettő, az otthoniak közül, melyekre gyorsan válaszoltam, majd azon gondolkodtam, mit nézhetnék még meg,
Eszembe jutott amit Tom mesélt a blogokról. Gondoltam megnézek egyet… Én kis naiv. Rengeteget találtam, azt sem tudtam miről írnak, de azonnal megnéztem párat.
Úgy láttam tényleg népszerűek ezek az oldalak, és szinte mindent megosztanak egymással a blogosok. Még olyan oldalt is találtam, ahol egy lány a szexuális tapasztalatait tárgyalta.
Az első mondat után kinyomtam, de a következő lap tényleg megfogott.
Egy lány írt valamilyen történetet és ugyan elolvasni nem volt kedvem, mert túl izgatott voltam, ahhoz viszont igen, hogy valami hasonlót alkossak. Na nem most egyből, de égre kiélhetném a bennem szunnyadó gondolatok sokaságát. talán a saját életem fogom megírni, de egy történet formájában, mintha valójában nem is rólam szólna. Kicsit hozzáteszek, kicsit elveszek belőle és kész is!
Mire a lányok hazaértek, már büszke blog tulajdonos voltam. Pár funkcióval megismerkedtem, de az oldal még totál üres volt.
A lányok úgy tűnik a sok pihenés ellenére sem voltak csúcsformában, de legalább nem gondolták meg magukat az esti kiruccanással kapcsolatban.
Megvacsoráztak, én még mindig nem voltam éhes, közben pedig elmesélték a munkahelyi történeteket. Ma nem beszéltünk meg semmit Tomékkal, ezért úgy döntöttünk taxival megyünk az Alkonyatba.
Nagyon korán megérkeztünk, sokkal korábban, mint az elmúlt napokban bárhová.
A fiúkat azonban megtaláltuk és meglepődtek, hogy csak így magunkban vagyunk.
- Tomot meg hol hagytátok?
- Hogy értitek? Nem beszéltük meg, hogy ma is ők hoznak minket.
- Jajj de kis naivak vagytok, Tom ott vár titeket, a kávézóban ücsörög vagy fél órája.- nevetett Sam.
- Ó szegény…
- Csak semmi pánik, de akkor gyorsan felhívom, hogy ne szobrozzon feleslegesen.
Tényleg sajnáltuk Tomot, de hát nem tudhattuk. Tíz perc múlva meg is érkezett, majd viccelődve letolt minket a várakoztatásért.
Amint a lányok leültek, azonnal félrehúzott a kocsi felé vezetve, hogy bemutasson annak a lánynak akiről délután mesélt. Tényleg szép lány volt, de a kocsi tök üres… hol van Rob?
Mosolyogva kezet ráztam a csajjal, majd visszamentem, hogy jobban körülnézzek. Mivel a pultnál sem láttam Robhoz hasonló egyént visszaültem és próbáltam kiagyalni, hogy kérdezzem meg a fiúktól feltűnésmentesen, barátjuk távollétét.
- Ma mintha kevesebben lennétek, mint máskor…
- Igen, mert Rob elfáradt ma sok mászkálástól a suliban és ahogy hazaért egyből lefeküdt.
- Oh…
Próbáltam jó képet vágni mindehhez, mintha teljesen mindegy lenne, de valójában csalódott voltam és az egész délutános izgatottság is eltűnt testemből.
Elhatároztam, hogy nélküle is jól érzem magam, elvégre itt mindenki nagyon kedves nem csak ő. Remélem a fiúk attól még fellépnek, bár Rob hangja nélkül nem lesz az igazi.
Mostanában minden gondolatom csak körülötte forog. Először meglepett, majd féltem tőle, aztán tanított, és elhozott ide. Utána haragudtam rá, majd elkezdtem megismerni, most pedig… hiányzik.
Kristen nem körülötte forog a világ! gyerünk, bulizz!
A pulthoz indultam, hogy kérjek italt magamnak és a lányoknak is. Tequilát kértem, mert nagyon finom volt. Két poharat még könnyen megfogtam, de a harmadikat majdnem magamra borítottam. Szerencsémre valaki a segítségemre sietett és kiemelte kezemből a már lefelé csúszó poharat. Érintésétől végigfutott a bizsergés gerincem mentén…
