16. Rész

Ezt a részt, most a chates Fa-Sza-Nyú-Sapi alakulatnak ajánlom, meg Devyl-nek akivel sajnos csak két szót váltottam, és Puszmónak, akit jó ölelgetni :D És természetesen annak a 8 embernek aki még ilyen későn is itt van! Minden tiszteletem a tiétek! (L)

16. Rész

Aú ez a fény még a csukott szemhéjamon is áthatol!

Mennyi az idő? Az órám még nem is csörgött.

Próbáltam kinyitni  a szemem, de ólom súlyú volt… Valakinél egy feszítővas esetleg?

Nagy nehezen azért sikerült, bár közben vagy ötször megvakultam az egyre táguló fénycsíktól.

Kitapogattam az órát és a szememhez emeltem.

Hogy mennyi??

Ne már! Tíz óra, ami azt jelenti, hogy az első két órát már lekéstem, és mire elkészülök lőttek a harmadiknak is! Remek.

Rendben van, hogy ez egy egyetem, ahol nem veszik komolyan a hiányzásokat, de most kérhetem el az anyagot ráadásul még sosem történt velem ilyen. Mondjuk olyan jó estém sem volt még soha, mint a tegnapi.

Ahogy erre gondoltam, egyből jobb kedvem lett. De hol vannak a lányok és miért nem ébresztettek fel?

Erre a kérdésre akkor kaptam választ, amikor elvánszorogtam a hűtőig. Az apró mágnes figura alatt egy üzenet lapult nekem címezve.

„ Kris! Ne haragudj, hogy nem ébresztettünk, de úgy gondoltuk egy kis pihenés rád fér. Mi is lekéstük az első órát. Az ébresztődet beállítottuk fél tizenegyre. Puszi: Shane, Madie.”

Hát lehet rájuk haragudni?

Gyorsan /csiga lassúsággal/ lefürödtem, majd bekaptam pár falat kiflit és már futottam is órára.

Az egyik lányt felismertem, tudtam, hogy ő is egy szakra jár velem és amilyen mázlista vagyok pont akkor volt ma órája amikor nekem is lett volna. Nagyon kedves volt és gyorsan elmondta, hogy miről maradtam le, mint kiderült csak azt vettük ma ami a könyvben is benne van.

Ezután kicsit nyugodtabb voltam, fél egy körülre pedig annyira megéheztem, hogy levánszorogtam a menzára, hogy kész ételt kaphassak és gyorsan.

Főzeléket választottam, mert az nem tartozott a nehéz ételek közé, elvégre hamarosan mehetek sportra, amit egyrészről várok másrészről kevésbé…

Egyrészről várom? Na ezt sem mondtam volna még két napja. Ez egyértelműen Rob és a fiúk érdeme.

Hazamentem, hogy átöltözzek és lerakjam a táskám, majd elindultam a tornacsarnok felé.

Amikor beértem már labdákat pattogtattak a lányok, pedig nem késtem egy percet sem.

Rob hangját a szertárból hallottam, ha jól sejtettem épp a röplabdahálót adta ki pár ott lévőnek.

Ahogy meghallottam őt egyből eszembe jutott a tegnap esti dal és önkéntelenül is dúdolni kezdtem.

Merengésemben a társa zavart meg, aki egy labdát nyomott a kezembe mosolyogva.

July-nak hívták, mint később kiderült, és ő is hozzám hasonlóan „rajongott” a sportokért.

-         Akkor mindenki álljon párba és kezdje a labdával való bemelegítést. – jött elő Rob  szertárból újra a morcos ábrázattal.

Fej felett átdobás, aztán egykezes, majd jöttek a nehezebbek, vagy inkább fájdalmasabbak.

Eddig egész jók voltunk, de amikor újra megéreztem a fájdalmat enyhén felszisszentem.

A labda félreesett, de July gyorsan visszahozta és folytattuk.

Robnak igaza volt, alig tíz perc folyamatos ütögetés után rá kellett jönnöm, hogy már nem is érzem a fájdalmat, egyedül karom enyhe pirossága árulkodott az erőlködésről.

A kosárérintést folyamatosan elrontottam, egyszerűen nem bírtam olyan nagy ívben eltaszítani a labdát, hogy az átrepüljön Julyhoz.

Rob épp a közelemben volt egy ilyen bénázásnál. Nem akartam, hogy lássa szerencsétlenkedésem, de sajnos lehetetlen volt, hogy ne vegye észre.

Odajött hozzám és kiette a labdát a kezemből.

-         Így fogd a labdát- mutatta a helyes a tartást.

-         Mintha a karmaid lennének. Hajlítsd be az ujjaid. Csak lazán, hagyd, hogy a labda belecsússzon, mintha a kezed egy baseball kesztyű lenne.

Megpróbáltam ellesni, hogy- hogy csinálja, de a következő ívem is túl kicsi lett.

Rob közben elindult visszafelé, hogy a többiek teljesítményét is ellenőrizze. Egy lánynak máris különórát javasolt. A legnagyobb meglepetésemre a csaj rákacsintott a barátnőjére, majd egy gyönyörű kosárérintést csinált. Hát ez hihetetlen. Hogy az emberek mikre képesek egy kis figyelemért. Mégis mit gondol, hogy Rob majd kikezd vele, vagy inkább, hogy ő kezdhet ki Robbal?

-         July is folyamatosan elszúrta az átadásait, így szinte egész órán a labda után futkoztunk.

Miután elpakoltunk Rob mindenkit leültetett, mondandóra hivatkozva.

-         Az az igazság, hogy egész jó kis csapatot lehetne összeállítani az itt jelenlévőkből.

Ezek az érintések a röplabda alapjait képezik, amíg ez nem megy pontosan, nem léphetünk tovább. Mivel egy csapat vagyunk nem tartom igazságosnak, hogy a csoportot különvegyem, így mindenképpen marad a különórás megoldás. Felsorolom a neveket, akiknek mindenképpen több gyakorlásra van szükségük, hogy együtt továbbmehessünk.

Tátott szájjal vártam a neveket, bár titkon azt reméltem az én nevem nem lesz benne. Csak nem szégyenít meg itt, mindenki előtt. Már valamennyire ismer, akár külön is megtaníthatná, mindenféle kötelező óra keretein kívül.

Beky Still, July Cool, Rebeka Miller, Jeky Hunt és Kristen Stewart. Veletek később egyeztetem az időpontokat, a megjelenésre az első órán elmondott szabályok vonatkoznak.

Kész… Dühös voltam. Tudtam, hogy béna vagyok, de ez akkor is megalázó volt. Próbáltam magam lenyugtatni, nem szerettem volna hisztis libának tűnni, elvégre tényleg nem várhattam el, hogy kivételezzen velem egy bulizós este miatt. Ő már tegnap is megmondta, hogy a két dolgot külön szeretné venni.

Az agyam ezekkel mind tisztában volt, de valahogy most mégis rosszul esett.

-         Stewart. – kiáltott utánam.

Megfordultam, bár legszívesebben tovább mentem volna, mint aki meg sem hallja. És mi ez a Stewart?

-         Igen?

-         Most kezdődik a különórád!