18. Rész

18. Rész

Újra bekapcsoltam a tv-t, de nem bírtam nyugodtan ülni, Kipihent voltam és izgatott.

Újra fürödni mentem, hátha attól lenyugszom. Éreztem ahogy a víz lassan végigcsörgedezik rajtam, kellemesen lehűtve testem, de agyam még mindig zakatolt. Lassan egy számot kezdtem dúdolni. Beletelt vagy öt percbe, mire felfogtam, hogy amit észrevétlenül dúdolgatok az nem más, mint Robék tegnapi száma. Kell egy Cd tőlük… Tényleg vajon van már nekik? Hiszem azon kívül, hogy jó fejek szinte semmit sem tudok róluk.

Jajj most eszembe jutott az a hely, olyan gyönyörű… És olyan jó volt tegnap!

Nem, Kristen nyugi. Feküdj le szépen aludni, vagy netezz vagy csinálj valamit, de ne gondolj arra a helyre.

Vagy fél órát álltam a zuhany alatt a tenyerem már ráncos volt a folyamatos áztatástól.

Kiszálltam, és megtörölköztem.

Felvettem a hálóruhám és a kanapéra telepedtem, hogy keressek egy tűrhető filmet.

Úgy kapcsolgattam a távirányítót, mintha gyúrni akarnék hüvelykujjra. Megnéztem mennyi az idő, de bárcsak ne tettem volna… Egyből megláttam az sms-t a hely címével…

Leraktam a mobilt és próbáltam újra a csatornákra figyelni.

Megjelent előttem Tom vidám arca, aki mindig mindenkit jó kedvre derített. Ha lenne testvérem azt kívánnám bárcsak olyan lenne, mint ő.

Aztán eszembe jutott a dal, és, hogy talán ma is fellépnek. Nem bírtam tovább nyugton maradni, felpattantam és a szobámba siettem. Egy pillanatra megtorpantam a tükör előtt és rájöttem, hogy fogalmam sincs, miben menjek, mert a két stylistom már rég elhúzott.

Teljesen mindegy. Kiveszem az első három ruhaneműt ami a kezembe akad!

Odamentem a szekrényhez, becsuktam a szemem és kinyitottam az ajtót. Egy megvan, kettő, három. Kész. 

Kinyitottam a szemem, hogy megnézzem mit sikerült összehozni, de majdnem elnevettem magam, hogy ilyen peches is csak én lehetek…

Egy pár kesztyű, egy tanga, és egy alvós póló… Remek, biztos könnyen elvegyülhetnék a tömegben egy ilyen összeállításban.

Jó, akkor újra, de ezúttal nyitott szemmel, mert ennél már csak jobb lehet, mindegy mit választok.

Csőfarmer-pipa, félmagassarkú- pipa, tegnap sem volt elviselhetetlen sőt, bár ez most egy másik cipő, úgy döntöttem ennyi rizikót azért bevállalok. Felső… Legyen mondjuk ez. Kicsit kihívóbb darab, mint a tegnapi, de jobb ötletem nincs. Fekete, kivágott és csipkés anyagú. Ez a másik felső, amit Madietől kaptam, bár nem egészen az én ízlésemnek megfelelő, de talán ma megszeretem. A hajamon végigszántottam párszor a fésűvel, majd kisminkeltem magam.

Rendben, kell egy cigi, idegesebb vagyok, mint fél órája… Az erkélyről taxit hívtam, majd felkaptam a rövid fekete bőrkabátom, mert kicsit fáztam kint. Talán eső lesz.

A telefont a táskába dobtam, de közben meglepettem konstatáltam, hogy már egy óra eltelt az sms óta. Azt hiszem nagy meglepetést okozok a lányoknak, mert ennyi idő után biztosan nem számítanak rám. Ez a gondolat megmosolyogtatott.

Már majdnem kiléptem az ajtón amikor eszembe jutott Rob arca és hangneme…

-         Stewart! Különóra…

Nem azért sem megyek el! Kapja be! Miért nem lehet normálisan beszélni, hát nincs valami elfogadható átmenet a komor tanár, és a jó fej srác között?

Már úgysem számítanak rám, így nem okozok csalódást. Ha már felöltöztem lemegyek egyet sétálni, amúgy sem vagyok álmos. Talán elsétálok a kávézóba és beszélgetek egy kicsit Mark-al vagy az egyik lánnyal aki éppen ott van.

A taxi már a ház előtt várt, így úgy döntöttem nem szúrok ki a sofőrrel és beültem mellé. Bediktáltam a címet, majd elindultunk.

- Csak nem bulizni megy kisasszony!. kérdezte a középkorú férfi kedvesen.

- Nem, nem csak meglátogatok valakit.- mondtam mosolyogva, mert ez volt a legrövidebb válaszom.

Mire a következő kérdést feltehette volna már meg is érkeztünk. Kiszálltam és odaadtam a pénz.

A kávézóban égett a villany, bár az lett volna meglepő, ha sötét van…

- Jó estét kedves uram! –köszöntem Marknak, mert mint kiderült, ő volt talpon egész nap.

- Nahát itt az elveszett bárány! Csak nem éjszakázni jöttél?

Hát erre igazán nem gondoltam, de miért is ne? A pénz kell, fáradt nem vagyok, és amúgy sem akarok egyedül otthon lenni.

-         De igen, látom nagyon fáradt vagy…

-         Hé csak vicceltem, bírom én, elvégre ez a kedvenc helyem- mondta nevetve Mark majd kedvesen megölelt.

-         Jó, tényleg nem azért jöttem, csak unatkoztam, de komolyan van kedvem hozzá!

-         Akkor te vagy ma a megmentőm! Tényleg itt hagyhatlak?

-         Persze főnök, ki vedd úgy, hogy ki vagy rúgva!

-         Na szép! Az alkalmazottam kirúg… Rendben, de akkor kérem a végkielégítésem- nevetett a főnök.

-         Hát- kotorászni kezdtem a zsebemben- ha egy fél csomag rágóval és egy öngyújtóval beéred- kacsintottam rá cinkosan.

-         Kösz de nem dohányzom, a rágónál meg éhesebb vagyok, szóval viszlát Ms Stewart!

-         Szia főnök.

Csörömpölés majd ajtócsapódás és teljesen egyedül maradtam. Na ennyit a társaságról, meg a sétáról, de legalább ma sem marad el a munka.

Írtam a lányoknak egy sms-t arról, hogy mi történt, mert úgy gondoltam ha korábban akarnak hazajönni akkor beugorhatnának, hogy együtt menjünk.

Sebaj, ha így áll a helyzet majd bulizok egyedül ahogy régen is. Egy óra unatkozás után úgy döntöttem, hogy szórakoztatom magam. A lábaim teljesen elgémberedtek az üléstől ezért mászkálni kezdtem. Némi töprengés után úgy döntöttem, tudok én egyedül is bulizni.

Kitöltöttem öt pohár vodkát, nem sajnáltam a poharat, legalább a mosogatással is elmegy majd egy kis idő.

Kinyitottam az ablakot, majd rágyújtottam. A zenegépet megpakoltam a kedvenc számaimmal, majd kezdődhetett az egyszemélyes party.

Jól éreztem maga, bár közel sem annyira jól, amennyire most a lányok érezhetik magukat.

Énekeltem és táncoltam, persze rendesen csak a csípőm mozgattam egy kicsit a zene ütemére.

Éppen az egyik szám közepénél jártam amikor, megcsörrent az ajtó. Azonnal abbahagytam a táncot és az éneket, majd lehalkítottam a gépet, hogy csak háttérzajként üzemeljen.

- Miben segíthetek?- fordultam meg, hogy a vendégre összpontosít

hassak.

-         Rob? Mit keresel itt?

Az említett még mindig az ajtóban állt és úgy láttam éppen a megfelelő szavakat keresgéli.

-         Szia. – köszönt végül.

-         Szia…- Jó igaza van, ez az előbb elmaradt

-         Miért nem jöttél el ma?

-         Fáradt voltam.

-         Akkor mit keresel itt?

-         Dolgozom, ha nem látnád.

-         Ha fáradt vagy miért dolgozol?

Na jó, erre nem tudtam mit felelni, csak dacosan oldalra néztem.

-         Miért nem jöttél el ma?

-         Jajj hagyjuk már jó, nem mentem el és kész. Majd legközelebb elmegyek.

-         Haragszol rám igaz…

A szemébe néztem, de nem tudtam sok mindent kivenni. Talán nem is önszántából jött, csak ideküldték. Mert ugye az nem nagy titok, hogy kiktől tudta meg hollétem.

Nem akartam neki hazudni, de a szívemet sem szándékoztam kiönteni.

-         Talán… Uram!- mondtam jól megnyomva az utolsó szót.

Csak állt és nézett. Fogalmam sem volt mi következik, de az arca még mindig kifürkészhetetlen volt.