84. Rész

84. Rész

/Robert szemszöge/

Nem bírtam felfogni… Kristen, a színpad , a fények… először olyan volt, mint egy ijedt őzgida, de még így annyira gyönyörű, hogy szinte megbabonázott. Az elmúlt fél órát egy olyan lánnyal kellett töltenem, akinek semmi más célja nem volt, minthogy a fenekét a farkamnak dörgölje, mintha bárki más feltudna izgatni annyira, mint Ő. Neki nem volt szüksége ilyen praktikákra, már a puszta látványa is izgatóbb volt, mint bármi más. Az egészbe csak azért mentem bele, mert Garrett egyfolytában azt hangoztatta, hogy ha nincs barátnőm akkor miért nem flörtölgetek ha meg van akkor miért nincs itt, szóval nem volt kedvem egy kitalált barátnőről áradozni akit majd rövid időn belül be kellett volna mutatnom.
Kristen hangja még százszor jobb volt, mint amire emlékeztem. Elképedve hallgattam miközben a zene átjárta testem és olyan érzésem volt, mintha egy különleges lény lenne, egy szirén, akit arra teremtettek, hogy az ujjai köré csavarjon minden egyes mozdulatával.  Amikor táncolni kezdett, szinte lángra lobbant a színpad. Csípője a zene ütemére mozgott és megbabonázott. Láttam, ahogy a körülöttem lévő férfiak csorgatják a nyáluk és nem egy illetlen mondatot is elkaptam. Mire észbe kaptam már ökölbe szorult kézzel álltam pár centire előző helyemtől. Haja olyan lágyan omlott hátára, minden mozdulat megrezegtette, szinte hullámzott az ütemre.

A szám végénél kicsit fellélegeztem. Még hosszú időnek tűnő percekig nem jött oda az asztalunkhoz és e röpke idő elég volt ahhoz, hogy megmérgezze a lelkem. Csalódott voltam amiért kihagyott ebből, olyan jó lett volna vele énekelni, ha velünk a barátaival teszi mindezt, és főleg velem…

Nem bírtam visszafogni magam és utolsó mondata amit a szőke lányról mondott, teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Legszívesebben egyből utánamentem volna, hogy észhez térítsem, ugyanakkor Garrettnek is behúztam volna egyet amiért ezt nem tehettem. Fél órával később értem haza és egyből a szobámban mentem. A kis papír olyan feltűnő volt az ágyon, mintha világított volna.

Düh, csalódottság, méreg és szerelem egyszerre keveredtek össze és hatalmas lavina készülődött elindulni.

/Kristen szemszöge/

A kis ház eléggé hűvös volt, de ez most nyugtatóan hatott rám, ahogy a három szál cigi is amit az ajtó előtt elszívtam. Alapjáraton nagyon féltem volna itt az erdő mellett, egyedül a sötétben, de most ez annyira lényegtelennek tűnt. Kezdtem azt gondolni, hogy a félelem valójában csak az unalom elűzése balga módon.
A benti kandalló szinte csalogatott, de még sosem csináltam ilyet… A filmekből vettem minden tudásom, és amikor megláttam a ház mellett szépen sorba rakott tűzifát úgy gondoltam nincs veszteni valóm. Bevittem pár hasábot és szépen egymásra helyeztem őket. Találtam pár 1998-as újságot, és azt hiszem joggal feltételeztem, hogy már senkinek sem kellenek. Gyorsan begyűrtem a fa alá, majd az öngyújtómmal annyi helyen kattintottam ahány helyen csak tudtam. Az elején nehezen indult el a lángocska, és nagyobb füstfelhőt küldött felém, biztos nyirkos volt a fa, de aztán még több újság segítségével végül sikerült meleget csalnom a kis házba. A kandallóban vidáman ropogott a tűz, hangulatom pedig mérgesből kezdett átmenni romantikusba. Annyira furcsa volt Rob magán helyére menekülni Rob és a saját haragom elől. A párnát és paplant is a kandalló elé terítettem, hogy minden szépen átmelegedjen.  Kezdtem elálmosodni. Elővettem a telefonom, hogy beállítsam az ébresztőt, mire találtam öt nem fogadott hívást Robtól. Nem tudtam mire véljem… Pontosabban nem tudtam, hogy reagáljak-e rá. Végül úgy döntöttem, egy sms-be nem fér bele semmi telefonon keresztül meg butaság veszekedni. Nem mentem el szó nélkül, ezt igazán nem róhatja fel nekem. Átöltöztem, majd lefeküdtem a finom meleg ágyba. A tűzzel nem kellett foglalkoznom, úgy gondoltam a fa kitart még egy darabig és annyira azért nincs hideg, hogy túlságosan kihűljön a ház reggelig.
Az álom nagyon gyorsan elnyomott.
Hűvös szellőt éreztem és álmomban is feljebb húztam a takarót testemen. Ajtó nyikorgás és egy különös érzés. Vajon még álmodom? Kinyitottam szemem, pontosan tudtam, hogy hol vagyok, de mégis úgy éreztem valami nem stimmel. Egy kicsit feljebb húztam magam az ágyon, és körülnéztem. Az álmosságtól összeragadt szemekkel először csupán annyit érzékeltem, hogy a tűz helyén már csak apró lángocskák vannak, de még mindig kellemesen meleg volt. Valami váratlanul megmozdult és én annyira megijedtem, hogy majdnem felsikoltottam.

-         - Rob?

-          -Én.

Az ijedtség hatására minden álom kiszaladt a szememből.

-          Tudod, hogy megijesztettél?! –keltem ki magamból, de az ágyból azért nem, mert kellemes meleg volt, és amúgy is biztonságosabb volt innen veszekedni.

-          Szóval én ijesztettelek meg? Akkor ez itt mi?- mutatta fel a remegő kezében tartott papírt. Egyből felismertem. Az én kézírásom volt rajta.

-          Írtam, hogy ne aggódj!- csattantam fel újból. – és egyébként is honnan tudtad, hogy itt vagyok?

-          Hát nem tőled az biztos. Nagyjából azután , hogy egy órán keresztül hívogattalak-tekintete a mellettem heverő mobilra siklott- amit biztosan észleltél észrevettem, hogy az asztal fiókjából félig kilóg egy papír. Akkor még nem állt össze a kép, de felhívtam a taxi társaságot és megkérdeztem, hogy aki erről a számról kért fuvart merre ment? Akkor minden világossá vált.

Hát ez szép volt… -gondoltam magamban, de csodálatom eszem ágában sem volt kimutatni.

-          És akkor most mi lesz? Reggelig veszekedni fogunk, mert ami azt illeti nem véletlenül szerettem volna egyedül lenni.- mondtam és láttam, hogy érzékeny pontot érintek.

-          Legyen ahogy akarod, de ha már idáig eljöttem, maradok.

-          A te házad. –mondtam újra mire tekintete szinte felnyársalt.

-          Jó éjt!- ennyit bírt csak kiszűrni fogai közt, majd a másik, jóval kisebb ágy felé indult.

-          Neked is.- azzal befordultam, hogy újra elaludjak, de lehetetlen volt. Még mérges voltam ugyan, de tudtam, hogy előző szavaim sokkal bántóbbak voltak, minden eddiginél. Tőle sosem kaptam ilyen durva, direktben bántó mondatokat, holott ő is ugyanolyan mérges volt, mint én.

Már egy fél órája szenvedtem magamban, amikor úgy döntöttem nem bírom tovább. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy én leszek az, aki végül feladja. Felálltam és közelebb araszoltam hozzá.

Szemeivel a tetőt kémlelte, ezek szerint túl mérges az alváshoz. Lopva rám pillantott, de aztán elemelte rólam tekintetét.

-          Rob? Nem jönnél át hozzám a másik ágyba? Az sokkal melegebb…- próbálkoztam, de bocsánatkérésre nem voltam hajlandó. Nem csak az én hibám volt a mai.

-          Minek Kristen?  Az előbb még egyedül akartál lenni. -mondta keményen.

-          Mindenki meggondolhatja magát…- próbálkoztam tovább, de amikor erre sem reagált fogtam magam és az ölébe ültem, ha akarta ha nem.

-          Most mit csinálsz?- kérdezte, miközben csípője enyhén megmozdult.

-          Majd meglátod!- mondtam és csupasz mellkasára hajolva csókolni kezdtem bőrét.

-          Hagyd abba!- próbált eltaszítani magától, de gyengének bizonyult mérge vágyával szemben. Így hát folytattam.

-          Kristen komolyan mondtam! Nem vagyok épp a leggyengédebb hangulatomban és nem akarlak „bántani”.

-          Ideje lenne, hogy ne aggódj folyton értem!- közben levettem felsőm.

Rob meztelenül feküdt le, ezt még a sötétben is láttam, így csak magamat kellett megszabadítani a ruháktól.

-          Nem mondom el még egyszer, ha tovább folytatod nem vállalom a következményeket!

-          Lehúztam nadrágom és egyúttal a takarót is mely elválasztott kettőnket.

Rob nem figyelmeztetett tovább, csak feljebb ült és magára húzva egyből belém hatolt. Felszisszentem, még nem voltam elégé felizgulva ahhoz, hogy ne fájjon. Égő érzés mardosott, de ő nem bírta fékezni magát. Arcom láttán egy kicsit lassított, és száját mellemre helyezve izgatni kezdett egészen addig míg újra éreztem a vágyat testemben. Még mindig fájtak mozdulatai de nem elviselhetetlenül.

Úgy tűnt szerelme felülkerekedik haragján.

-          Fáj? – kérdezte miközben a mozgást nem bírta abbahagyni.

-          Nem.- hazudtam, összeszorított fogakkal, de nem tudtam becsapni. Ahogy átlátott rajtam, erőt véve magán , kicsúszott belőlem, majd hátamra fordítva felém kerekedett és fejével lábam között kényeztetni kezdett.

Pár perc múlva már nyögdécselve adtam tudtára, hogy a vágyam most már nem hogy nem ellenzi, de kívánja azt, ami az előbb még fájdalmas szenvedésbe torkollott.

Nem hitt nekem, és egészen addig nem hagyta abba, míg fel nem ugrottam és ismét ölébe helyezkedve mozogni nem kezdtem. Nyakába haraptam miközben ő egyre sebesebbre véve az ütemet vad szerelemmel szeretett és én teljesen átadva magam a  ritmusnak öleltem egyre szorosabban mígnem ajkaim megtalálták övéit. Számat harapta csók közben és amikor nyelvemmel gyengéden körbekaristoltam ajkának vonalát fenekembe markolt és még szorosabban tartva igyekezett eljuttatni a csúcsra. Az élvezet erőteljesebb volt mint eddig bármikor és nem csúszott ki belőlem akkor sem amikor pár perccel később pihegve, a vállára hajtottam fejem. Nem szóltunk egymáshoz, arra még nem álltunk készen. De további pár perc elteltével valami másra igen… Csípőm újra megmozdult, miközben Rob kezei hajamba fúródtak…