69. Rész

69. Rész

Azt hiszem pontosan nyolcszor próbáltam hívni őket, de továbbra sem sikerült elérni egyikőjüket sem. Mérhetetlenül ideges voltam. Úgy döntöttem beszélek a lányokkal, de amikor Shane-t hívtam lerázott valami gyors szöveggel, biztos épp Tommal hancúrozott... Medie pedig ki volt kapcsolva. Jellemző... Két telefonja is van, de renszerint egyiken sem lehet elérni. Oké.. Kris nyugidj meg, Majd szépen sorban kiderül minden! hamarosan megérkezett a fodrász és a manikűrös. Az én hajammal kezdte, addig anyu körmét kifényesítették. Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezen tudtam egy helyben megmaradni a széken. Rob hol a fenében van már?
-Kisasszony kérem ne mozogjon! Ha nem lesz szép a haja, a boszorkány tutira végez velem!
- Ki, milyen boszorkány?!
- Hát akinek az esküvője lesz. Az a nő... Oh bocsánat nem szabadna ilyeneket mondanom, főleg nem rokonok előtt.
- Dehát ismeri őt egyáltalán?- bármennyire is féltem attól, hoyg Rob tharával van titokban, azért ebben mégsem lehetttem biztos, és mivel ma Thara annyira kedves volt velem, nem esett jól, hogy egy vadidegen ilyeneket állít róla.
- Hát tudnék mesélni a kisasszonynak. Thara már évek óta hozzám jár hajigazításra, pontosabban azóta amióta a gazdag pasija megfizet, hogy megtegyem a "nagyságos asszony kéréseit".
- Értem.... És miért találta unszimpatikusnak?
- Mert az emberek fecsegnek... Főleg a fodrászatokban. Az a lány többet is a kelleténél. Csupa kellem és báj, egészen a harmadik pohár pezsgőig... Onnantól kezdve azonban megered a nyelve és az a sok gonoszság amit mesél.. Hát azt hiszem az úr jelenlétében még sosem ivott, mert ha az a férfi hallaná amiket mi, azt hiszem nem lenne gusztusa elvenni Tharát.
- És azt eltudja képzelni róla, hogy megváltozott? Mert velem egész életemben undok volt, de ma bocsánatot kért és végtelenül kedves volt.
- Hát kisasszony maga nagyon kedves teremtésnek látszik, szerintem örüljön annak, hoyg ez így történt, mert csodák léteznek. Viszont ne higgyen el mindent amit lát, mert vannak csodák amelyek csak éjfélig szólnak...
- Értem. Köszönöm szépen!- mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Most már totálisan zavart voltam. Azt sem vettem észre, hogy mikor vette át a fodrász helyét a manikűrös.
2 óra az esküvőig... Hol a telefonom? Hol van Rob??
- Kisasszony most nem állhat fel!
- Bocsánat, de szükségem van a telefonomra!- mondtam, majd szélsebesen felszáguldottam az emeletre.
Egy sms... Robtól. "Szia az esküvőn találkozunk, az öltönyöm nálam van"
Mi a franc? Na jó, most már konkétan bőghetnékem támadt. Próbáltam hívni Robot, de megint nem vette fel. Ezt most direkt csinálja??
Próbáltam lenyugodni és visszamentem a földszintre. Kész. Feladom, hogy ma bármit is megértek.
Végre! Az átkozott telefon megszólalt! Épp a smikemmel voltak elfoglalva, anyu már készen volt. A kijelzőn Thara száma...
- Halló!
- Szia, bocs, hogy letettem, de éppen kocsiban ültem és semmit sem hallottam.
- Semmi baj, de hova mentél?
-Hát a helyszínre, megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Egyedül?
- Nem az egyik barátnőmmel. Miért?
- Semmi csak kérdeztem. Robbal nem találkoztál véletlenül?
- Nem. Miért kellett volna?
- Dehogy, csak úgy kérdeztem...
- Figyelj Kris baromi ideges vagyok... Már alig várom az esküvőt, de akkor is, annyi mindenre kell majd figyelnem. Kész vn már minden csak a ruhát és a fátyolt kell majd felvennem és még annyi idő van. Nincs kedved beülni velem valahova addig, hogy ne legyek egyedül?
- De persze... Csak mond, hogy hova menjek...
Thara megadta a címet és amint készen voltam elindultam. A ruhát nekem is csak a helyszínen kellett felvennem így nem volt gond, majd legfeljebb együtt megyünk. Ezek szerint Thara nem sáros a dolgokban... csak Rob...
-Kristen te meg hova mész?
- Thara hívott szüksége van rám, majd az esküvőn találkozunk!
- És hol van Rob?
Gyorsan bevágtam amgam mögött az ajtót, hogy ne kelljen felelnem ere a kérdésre. Amúgy sem tudtam volna mit monhatnék.
A cím egy hotel címe volt. A taxis negyed óra után kitett a bejáratnál. nem tudtam hova menjek pontosan egészen addig míg be nem léptem a hatalmas ajtón. Megláttam az üvegfalllal leválasztott bárt, és az ott iszogató Tharát.
- Szia Kris! Köszönöm,hogy eljöttél!
- Igazán nincs mit, gondoltam ha már ilyen kedves voltál velem ma, ennyit én is megtehetek érted.
- Kikértem az italod, remélem szereted.- mutatott a koktélra.
- Igen, köszönöm!- mondtam mosolyogva és azonnal bele is ittam, legalább ez megnyugtat egy kicsit.
- Zavarna ha rágyújtanék?- kérdeztem, mert már hosszú idő telt el az utolsó cigi óta.
- Nem. Még nem a mennyaszonyi ruhában vagyok, ennek a ruhának meg nem árt a füst- mondta nevetve. Nem tűnt idegesnek.
- Mi a baj Kristen? -idegesnek látszol.
Fürkészve néztem vonásait, de mielőtt válaszoltam volna még lehúztam az ital felét, hátha az jobb kedvre derít.
- Rob... Nem tudom, hogy hol van.
- Hogy hogy nem tudod? De az esküvőre jön ugye? Muszáj ott lennie!
- Igen. Azt írta sms-ben, hogy itt találkozunk, és hogy nála van az öltönye.
- Huhh akkor megnyugodtam. neki kell átadni a gyűrűket. Tényleg Kris nem is meséltél semmit még erről a helyes pasiról...
- Mire vagy kíváncsi?
- Például  mit dolgozik?
-Ö... Rob? Edző!
Hirtelen nem jutott eszembe olyan hazugság ami a lehető legközelebb állt volna az igazsághoz.
- Akkor azért van ilyen jó teste!
- Thara!
- Mi van, úgyis mindjárt férjhez megyek, ennyit engedj meg nekem!
-És milyen edző?
- Röplabda.
- Hát akkor tuti, hogy nem az edzésen találkoztatok. Amennyire emlékszem rád elég béna vagy  a sportokban...
-Igen... Bár azt hiszem ez neked mindig jól jött...
- Na igen... Mindig tudtam kinek kell annyira erőset ütni, hogy elvágódjon a homokban- nevetett Thara és nem tetszett a nevetése.
Kicsit megszédültem... talán már ez a kevés pia is megártott?
- Mi a baj Kris, nagyon fehér vagy!
- Nem érzem túl jól magam-montam, mivel az egész helység forogni kezdett velem.