6. Rész

6. Rész

A tornaterem szagát mindig utáltam. A gumi, a fa, a por a fém a műanyag és az izzadtság szaga olyan egyveleget alkotott, amelytől már akkor felfordult a gyomrom, mielőtt átléptem volna a küszöböt. Az egyetem szerencsére már nem hasonlított az általános és középiskolák szigorúan programozott menetrendjéhez. Itt nem voltak kúperek, vagy ehhez hasonló felmérések, itt az ember szabadon választhatta, hogy melyik sportágból szeretne elegendő kreditet összegyűjteni. Két hétbe telt mire sikerült eldöntenem mi az amiben saját belátásom szerint kevesebbet bénázhatok. Röplabda… Végül a csajok győztek meg, hogy ez a legjobb döntés, mert itt kell a legkevesebbet futni, sőt ők profi csapatban is játszottak, így feltudnak készíteni, ha minden bukik. Az ujjszkander miért nem számít sportnak, könnyebb lenne az életem…

Vettem egy nagy levegőt és beléptem a terembe. Már most kívántam a cigit, de előző tanárnőm szigorú szabályára támaszkodva, miszerint sport előtt és után nincs dohányzás kénytelen voltam lemondani erről a kis élvezetről.

A tanár még nem volt sehol, de a diákok már szállingóztak befelé az öltözőből. Örültem, hogy minden ilyen közel volt és nem kellett több ember szeme láttára átöltöznöm.

Az eddzettebbek máris megkezdték a bemelegítést én azonban helyet foglaltam a fal mellé elhelyezett gumiszőnyegen onnan vártam az óra kezdetét. Vártam… A francokat vártam.

Hamarosan nyüzsgölődés támadt és ahogy az ajtó felé néztem egyből megpillantottam a sugdolózás tárgyát. Az új srác tényleg szemet gyönyörködtető volt még melegítőben is.

-         Nézd a fenekét!

-         -Olyan helyes!

-         Kár, hogy a tanárok nem randizhatnak diákokkal én tuti elvinném egy körre!

Már most sajnáltam szegény srácot, ezek a libák úgy méregetik, mint valami húsdarabot.

Valójában azonban és sem bírtam róla venni a szemem, valahogy vonzott a tekintete. Most először láthattam arcát teljes valójában és sokkal émelyítőbb volt, mint amire emlékeztem. Furcsa, hogy az arcát egyik licitáló sem említette, pedig szerintem ez a legfontosabb, ha már annyira a külsőhöz ragaszkodunk. Szinte szugeráltam magam, hogy más irányba bámuljak és ne rá.

Miután kinyitotta a szertárat és pár ember segítségével felszereltette a hálót és kitolta a labdákkal teli kosarat, megállt előttünk és belekezdett mondandójába.

-         Köszöntök mindenkit a mai röplabda edzésen. Robert Pattinson vagyok és mától én fogom nektek tartani ezt az órát. A korotokra és pláne a saját koromra való tekintettel eltekintenék az udvariaskodástól, de azért, mint tanár a tiszteletet megkövetelem. Alapvetően szigorú vagyok, mert komolyan veszem a munkám, főleg, hogy ez az egyik szenvedélyem is, de azt nem állítom, hogy a szabadidőben, órán kívül nem lehet velem, mint fiatallal beszélgetni.

Egyenlőre maradjunk a tanári feladatköröknél. Edzésen, nincs rágó, piercing- természetesen nem kell kivenni, csak leragasztani-, nincs ittas állapotban való megjelenés, de józanul és egészséges állapotban a megjelenés kötelező. Hiányzásnál orvosi igazolást kérek, vagy rendkívüli eseteknél előre tárgyalást.

Elvárom, hogy ebben a másfél-két órában mindenki a tőle telhető legjobb formáját hozza.

Hogy miért vagyok veletek ilyen szigorú, mikor azt is megengedhetném, hogy eljátszogassátok itt az előírt időt, aztán átengedhetnélek titeket a minimumpontszámmal? Azért, mert az igazgató hírhedt sportrajongó és a röplabda az egyik fő szenvedélye. Ezért és, mert új oktató vagyok kitűntetett figyelemmel fogja kísérni a csoport fejlődését.

Kicsit hosszúra sikeredett a monológom, de ezt mindenképpen tudnotok kellett. Kérdés esetleg, mielőtt belevágnánk a munkába?

-         Ha valakinek több fejlődésre lenne szüksége, mint amennyit a kötelező óra nyújtani tud, lehetőség van korrepetálásra? Plusz órákra?

-         Természetesen. Viszont ezeket mind én írom elő, nem szabad akarat függvénye. Ezenkívül ne felejtse el kisasszony, ha valakinek ennyire sok „plusz időre” van szüksége, az eléggé intőjel arra, hogy talán félévtől megválunk tőle.

Szép hárítás volt- gondoltam magamban. Szinte egyértelmű volt, hogy a csaj kelleti magát, de ennek a srácnak rendesen helyén van az esze. Őszintén szólva a fellépése és a beszéde nagyon is érthető volt és igazságosnak, őszintének tűnt, viszont engem pár mondata nagyon megrémített. Úgy tűni ezek az edzések nem lesznek piskóták, ráadásul ha sokat bénázom még plusz edzésekre is behívhat ráadásul simán megvág ha sok ilyen adódik. Kezdtem magam rendkívül kicsinek érezni a teremben.

-         Kisasszony, neked külön kérvény kell? Talán már most megakarsz futamodni?

Észre sem vettem, hogy már mindenki labdával a kezében áll, csak én egyedül ülök még mindig, mint valami lajhár.

Elgondolkodtam szavain, talán tényleg elkellene innen húznom, amíg még tehetem.

Mintha meghallotta volna gondolatom, folytatta az élcelődést:

-         Csak, mert ha így döntenél, sajnálattal kell közölnöm, hogy minden hely betelt, bár lehet a rúdugróknál vagy az úszóknál még akad hely.

Úszás? Rúdugrás? Na ne! Úszni nem tudok, rúdugrásnál meg választhatnék, hogy folyton lezuhanok több méter magasból, vagy már az elején leszúrom magam a rúddal.

-         Maradok!- próbáltam vele farkasszemet nézni, mert nem akartam egyből az első nap célpontjává válni. Felálltam és a többiekhez hasonlóan labdát vettem a kezembe.

A srác végigkövette a mozgásom, de mire újra ránéztem, már másfelé kalandozott a tekintete.

- Rendben, ha jól látom párosan vagyunk, mindenki válasszon magának párt Ha ez megvan végre elkezdhetjük a mai órát.

Egyhelyben álltam s vártam, hogy a barátnők szorosan összekapaszkodva besoroljanak egymás mellé, majd a végén a hozzám hasonlóan egyedül árválkodó lányhoz léptem.

Nem szóltunk egymáshoz, csak némán tudomásul vettük, hogy a mai naptól ketten fogunk gyakorolni.

-         Minden párosnak elég egy labda.

Labdák pattogtak mindenfelé, én is egyből megszabadultam a sajátomtól. Az csak egy dolog, de a párom is a sajátjától… Ez van ha két teljesen idegen és hasonlóan zárkózott vagy inkább megszeppent ember kerül össze…

Megfordultam, hogy gyorsan javítsam a hibánkat és labdához jussak, de akkor kemény mellkasba ütköztem és egy kicsit hátratántorodtam.

Rob ott állt mögöttem és szigorú tekintettel valamint enyhe gúnyos mosollyal száján ezt mondta:

-         Lehet, hogy nem fogalmaztam elég tisztán, de egy labdára azért szükségetek lesz.

Azzal kezembe nyomott egy labdát és tovább indult. Lemerevedve néztem utána, majd egyszer csak megfordult, mintha érezte volna, hogy figyelem, és dacosan a szemembe nézett.

Azonnal elfordultam és a páromra szegeztem tekintetem. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy a szívem lenyugodjon és az agyam kitisztuljon.

Ennyit a „jól sikerült” első benyomásról…

/Kérhetnék pár megjegyzést a történetről...? /