7.Rész

7. Rész

A kezem iszonyúan fájt és vér vörös volt. Az edzés még nem volt elviselhetetlen, amolyan ismerkedés a labdával és az ütésekkel szitu volt, de minden alkarral való művelet nagyon fájdalmas volt. Rob szerint ez teljesen normális, a folyamatos edzésekkel a fájdalom elhagyható. Ez azért megnyugtat, bár per pillanat nem segít rajtam, inkább egy kis jég…
Sikerült pár szót váltanom a párommal, egész jó fej, bár nincs sok közös bennünk legalábbis egyenlőre úgy tűnik. Az a lány érdekes, mert egyaránt szeret bulizni ugyanakkor rajong a könyvekért. Összetett személyiség az tuti. Azt mondtam nincs sok közös bennünk? Lehet, hogy inkább túlságosan is hasonlítunk, annyi különbséggel, hogy ő pasibolond egy kissé. Az óra végeztével elvégeztünk pár levezető nyújtógyakorlatot aztán mindenki mehetett a dolgára.
Ma van a munkám első napja is, ezért hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, és összeütöttem valami ebédszerűséget. Az egyetemnek volt menzája, de nem mindig étkeztünk ott, leginkább csak akkor, ha nagyon kevés időnk volt, vagy éppen mindhárman ráértünk. Vizet forraltam és amikor a lán már lobogott beledobtam a bolti tésztát.
- Héjj szia csajszi! Te is itthon vagy már?
- Szia Shane! Nem is tudtam, hogy itt vagy!
- Ma csak négy órám volt ezért meló előtt hazajöttem aludni egyet. Hosszúra nyúlt az éjszaka. Te hogyhogy ilyen jól bírod, reggel még nagyon kivoltál ütve!
- Egy szó… Sport.
- Tényleg ma volt az első órád! Na mesélj gyorsan!
- Hát… Bénáztam. Azt hiszem ezt az új „tanárbácsi” sem vette jó néven, eléggé karótnyelt az ürge. Olyan, mint egy kiképzőtiszt…
- Nem mondod! Pedig olyan édes! Összefutottam ma vele a folyosón. Minden csaj oda van érte, ha hallanád mik mennek a női mosdókban… Tényleg olyan paraszt?
- Jó, lehet, hogy eltúloztam kissé. csak túl komolyan veszi a munkáját, de ezt meg is mondta előre. Azt állítja, hogy az igazgató sportőrültsége miatt van ez a nagy felhajtás.
- Uhh. Akkor teljesen érthető. Szerintem ne írd le, inkább próbálj fejlődni. A röplabda nem nehéz sőt még csak nem is bonyolult sport. Minden a pontosságon és az összpontosításon múlik. Igazi csapatjáték.
- Jah…- többet nem bírtam kinyögni. Kicsit zavart voltam, de azért megkönnyebbültem, hogy a nap a normális menetben folytatódhat.
- Eszel velem ? Kaja van bőven, szokás szerint túlméreteztem az adagot, még Madienek is jut belőle.
- Ó ember, ha tudnád milyen éhes vagyok! Te vagy a megmentőm.
- Na ennek örülök- nevettem. Mindjárt kész a szósz is.

Megebédeltünk és a hangulatom is egész jó irányba változott. Jajj már most unom ezt a sok rinyálást amit művelek. Én nem ilyen vagyok! Nem fogok aggódni semmiért összekapom magam! Megcsinálom azt a fránya edzést és a holnapi éneket is. Ez csak egy egyetem! Ha a többi nehéz tantárgy nem fog ki rajtam akkor ezek sem fognak! Megmutatom Robnak, hogy velem nem gúnyolódhat, érek annyit, amennyit ő!
Na igen, tele hassal megjön az ember életereje. Nah akkor nyomás a munka.
Gyorsan bepakoltam pár könyvet és már indultam is. A kávézó nem volt messze, alig negyed órás út volt busszal, gyalog egy jó fél, háromnegyed óra.
Az idő ma nagyon szép volt, még a sétát sem bántam volna, de nem akartam már az első nap elkésni. A buszmegállóban elszívtam egy cigit, és közben bedugtam a fülembe az mp-t.
A busz lassan cammogott a megállók között, de egyáltalán nem bántam.
A bolt ajtaja csörömpölni kezdett, ahogy kinyitottam, hogy beléphessek.
- Szia Mark!
- Na itt a kedvenc pultos lányom!- köszöntött Mark egy ölelés kíséretében.
- Szia kedvenc főnököm! Van valami változás a munkarendben, vagy egyből munkába állhatok?
- Csak a szokásos. Itt semmi sem változott. A vendégek csendesek és udvariasak, a rendbontókat meg gyorsan lerendezzük. Van pár újdonság az itallapon, de semmi bonyolult, egyből megtudod majd csinálni. A munkaruha változatlanul, amiben csak szeretnél lenni, plusz a fekete kötény, amit nyugodtan feldobhatsz bármivel.
- Hű de ismersz! Gondolom most a tavalyi kitűzőimre gondolsz, még meg vannak- mondtam nevetve és közben Markra kacsintottam.
- Ja és Kris!
-Hm?
- Természetesen a zenegép még mindig a rendelkezésetekre áll, ahogy a bónusz italok és cigi is!
- Tényleg te vagy a legjobb főnök! nem is értem, hogy ez a hely miért ilyen üres…
- Talán mert nekik nem ingyen osztom az italt- nevetett főnököm.
Hát ezen nekem is muszáj volt nevetnem. Jobban belegondolva még sosem halottam tőle egyetlen zokszót sem a látogatottság miatt. Azt hiszem ő nem a pénz miatt csinálta, csak egyszerűen ez volt az álma, létrehozni egy ilyen helyet, amely a nyugalom és a jókedv szigete ebben a hatalmas poros, nyüzsgő városban.
Gyorsan belebújtam a kötényembe és munkára készen vártam a vendégeket. Itt egyszerre mindig csak egy lány dolgozott, nem volt szükség többre. Ezért is tudtuk egymást négy óránként váltani. Mindenki kapott fizetést és jó légkörben telt a cseppet sem fárasztó munka ráadásul a főnök egy földre szállt angyal.
Könyvvel a kezemben álltam be a pult mögé. Három ember ült a kávézóban ha jól láttam, mert a bokszok úgy voltak kialakítva, hogy mindenki maga lehessen ha akar, ezért volt pár kevésbé belátható rész is. Egyáltalán nem bántam, úgyis az asztalhoz mentem kiszolgálni őket, nem vártuk meg, amíg a vendég a pulthoz jött.
Mark elköszönt, így gondoltam járok egy kört az asztalok között.
- Jó napot uram, hozhatok még valamit?
- Nem köszönöm, kedvesem.

-Hölgyem parancsol még egy kávét?
- Nem, de egy narancslevet még kérnék szépen.
- Persze, azonnal hozom.
- Köszönöm kisasszony.

- Szia hozhatok valamit?
- Még nem tudom, a barátomat várom, ha megérkezett rendelünk.
- Rendben, semmi gond.
- Hé szép kislány, elkérhetem a számod?
Nem tudtam, mit mondjak, nem akartam megadni a számom, hiszen teljesen idegen, de megbántani sem akartam.
Inkább válasz nélkül visszasétáltam a pulthoz és elkészítettem a hölgy narancslevét.
Nem akármilyen narancslevet szolgáltunk fel. Sok helyen még a párszázalékos üdítőt is vizezik, de mi százszázalékos minőségi italokkal dolgoztunk kívánság szerint jéggel és díszítéssel, és semmivel sem került többe, mint máshol. Többek között ezért is mondtam, hogy nem értem miért nem járnak ide többen. Valószínűleg csak egy jó reklám kellene na meg rendezvények. Na mindegy Mark tudja, hogy mit szeretne, mi meg örülhetünk a semmittevésnek.
Kivittem az üdítőt és visszamentem a pulthoz, majd kinyitottam a könyvet. Alighogy fellapoztam az első pár oldalt, meghallottam az ajtó csörgését.