8. Rész

8. Rész

Csak egy pillanatra néztem fel a könyvből, de ez éppen elég volt arra, hogy egyből visszakapjam tekintetem az ajtó vonalába.

-Te?

-Szia. Egy Heinekkent kérnék.

-Ülj le, mindjárt viszem.

Bólintott, majd odament ahhoz a sráchoz, aki az előbb elakarta kérni a számom. Ez a srác kísért engem komolyan mondom. Ezt a helyet alig páran ismerik, és ők is leginkább törzsvendégek. Rob amennyire észrevettem, eléggé otthonosan mozgott a helyen, lehet, hogy egész nyáron idejártak a barátjával? Persze, hiszen az új tanárokat már nyár elejétől ismertetik az új környezettel. Ezek szerint lehet, hogy a közelben lakik? Vagy csak a suliból ugrott át ide?

Jaj Kristen te hihetetlen vagy, nem mindegy mit csinál itt és hol lakik. Rögeszmés liba.

Gyorsan kitöltöttem a sört, amit kért és kivittem az asztalukhoz.

-         Köszönöm, de legközelebb kérlek ne töltsd ki, jobban szeretem üvegből inni.

-         Sajnálom, nem tudtam.

-         Persze, hogy nem, semmi baj.

-         Neked hozhatok valamit?- néztem a barátjára, aki még mindig kajánul vigyorgott rám.

-         Persze cica! A telefonszámodat most már tényleg megadhatnád! Nagyon szép vagy ne pirulj el!

Az arcom szinte lángolt, de nem akartam nekik megadni azt az örömet, hogy zavaromban bugyutaságokat nyökögjek, ezért ismét visszavonulót fújtam. Hirtelen azonban ujjak fonták körbe csuklóm, és ahogy hirtelen megfordultam Rob tekintetével találtam szembe magam. Annyira meglepett ez a váratlan mozdulatsor, hogy hirtelen kihúztam karom ujjai közül és kérdőn néztem rá.

Az ő tekintete is kérdő volt egy pillanatra, de aztán visszaváltozott a már jól ismert tanári pillantássá.

-         Tomnak is kérnék egy üveg Heinekkent.

Azzal visszafordult a haverjához és végre távozhattam.

Mondanom sem kell, hogy mennyire nem siettem kivinni Tomnak azt a Heinekkent, pedig még a pohárral sem kellett vesződnöm.

-         Egy Heinekken.- tettem az asztalra az üveg sört.

-         Öhm, köszi én viszont pohárból szeretem inni- nevetett Tom, mire Rob is csatlakozott hozzá. Tetszett a nevetése, de most túlságosan felment bennem a pumpa ahhoz, hogy jobban megfigyelhessem.

Úgy láttam Rob még nem nyúlt a söréhez, ezért fogtam magam és áttettem Rob poharát Tom elé, Tom sörét pedig Rob elé. A pohár és az üveg nagyot koppantak a tömör faasztalon így lesem tagadhattam az indulatom.

Egy pillanatra meglepődtek és abbahagyták az idétlen röhögést, de ahogy hátat fordítottam nekik és visszamentem a pulthoz újra felhangzott a kacaj.

-         Micsoda tüzes teremtés- köhögte Tom miközben majdnem megfulladt a nevetéstől.

Rob válaszát nem hallottam, de nem is baj.

Szerencsére mai itt tartózkodásuk alatt mást már nem kértek.

Két óra múlva a hely teljesen kiürült, nekem azonban még hátravolt egy óra a munkaidőmből. Nem volt kedvem tovább olvasni, ezért régi szokásomhoz híven a zenegéphez mentem és kiválasztottam pár számot a készletből.

Hazaérve két felpörgött lánnyal találtam szembe magam, de most túl fáradt voltam a bulizáshoz. Kivételesen megértették, és én sem azért mondtam le, mert nem lett volna kedvem táncolni, csak egyszerűen így is túl hosszúra nyúlt ez a nap.

Madie hozott pár ruhát, amit a Markhoz hasonlóan jó fej főnöke nyáron félretett neki. A pasi meleg volt és azzal a szöveggel ajándékozta meg Madiet, hogy egyszerűen nem tudná máson elképzelni, mert tökéletesen illik a bőrszínéhez és a szeméhez.

A ruhák tényleg gyönyörűek voltak és barátnőm egyből azzal kezdte, hogy bedobta őket a közösbe. kedves volt tőle, én általában cigit és egy-két üveg ingyen itallal tudtam csak meglepni őket, de ennek is nagyon örültek. Shane pedig folyamatosan fizette a kiruccanásainkat. Egyszerűen ez a triumvirtátus minden kis hülyeség és apró vita ellenére szent volt és sérthetetlen.

Korán lefeküdtem, mert tudtam, hogy ha a holnapi nap ugyan megúszom a röpit, de az ének zene még mindig előttem van…

/Tudom-tudom, rövid lett, bocsánat! Lehet ma lesz egy harmadik friss is, 11- fél 12 körül ha szeretnétek/