9. Rész

9. Rész

Új nap, új reggel. Kipihenten ébredtem és jó kedvem van. álmodtam valamit, bár fogalmam sincs róla, hogy pontosan mit láttam vagy éreztem álmomban, de nagyon boldoggá tett.
Reggeli közben kiderült, hogy amíg én békésen aludtam addig Madienek egy kicsit máshogy telt az éjszakája. Alig fél órája ért haza és ez szinte mindent elmondott helyette. Shane elmesélte, hogy a tegnapi buliról ő korán hazaindult, de azért annyit még látott, hogy Ms szerénység önfeledten smárol egy heves tánc közben a suli egyik fő hímével Garrett-tel, aki, mint kiderült már a tegnapi évnyitón kinézte magának barátnőnket.
- Csajok ha tudnátok az a srác milyen kedves és valahol még romantikus is.
- Csak addig édesem amíg bejut a bugyidba. Aztán majd megnézheted a te kis Rómeódat!
- De hát… - Madie nem folytatta, mert annyira elpirult, hogy inkább felállt, hogy megkeresse a cigis dobozát.
- Héjj na állj csak meg! Csak nem azt akarod mondani, hogy…- Shane persze nem hagyhatta annyiban a dolgot, ezért utána ment az erkélyre.
Követtem őket egy bögre teával a kezemben, ma nem volt szükségem a kávéra, a cigimre viszont igen.
- Annyira jó volt, hogy azt el sem tudod hinni! Elindultunk sétálni, hogy megismerhessük egymást, mert bent túlságosan hangos volt a zene. Csak mentünk amerre éppen gondoltuk, aztán egyszer csak valahogy kikötöttünk náluk. Albérletben laknak hárman, mind a három a vip fiúk közül, egy hatalmas házban, még billiard asztaluk is van. Minden luxus, amit csak eltudtok képzelni. Amikor megláttam elég furcsán éreztem magam, szinte magyarázkodni akartam, hogy nekem nem kell a pénze, én nem vagyok érdekember, de persze nem tettem, elvégre nem feleségül kért vagy ilyesmi. Valahonnan előkerült még egy üveg pezsgő és a szobájába mentünk, mert nem szerettem volna találkozni a többi alfahímmel.
- Valld be, hogy már akkor tudtad, hogy mire megy ki a játék, amikor felmentetek hozzá! – nevettünk Shane-nel.
- Jó rendben, kívántam őt na! De még nem voltam biztos a dolgomban. Nem akartam vele lefeküdni csak smárolni ölelni, megismerni mondjuk úgy kicsit megalapozni egy tartósabb kapcsolatot.
- Jó szerintem ez eddig totál rendben van… Folytasd! Hamár nekem tegnap nem volt ilyen szerencsém, legalább a te emlékeidben had élvezkedjek egy kicsit. - nevetett barátnőm.
- A szobájában iszogattunk és a zene is ment, persze csak halkan. Volt egy pillanat amikor összenéztünk és azt hiszem mondanom sem kell, hogy egyre gondoltunk. Megcsókolt miközben kezével a combom simogatta, én meg olyan voltam, mint egy antialkoholista, aki éppen ledobja magáról az anti jelzőt. De komolyan. Egyszerűen nem bírtam neki ellenállni, szerintem még nála is hevesebben csókoltam. Már tavalyi is tetszett ez a srác, de mindig úgy voltam vele, hogy esélytelen. Ott a sok szőkített szilikonos cica, miért pont velem akarna kezdeni. Ez egyfajta elégtétel is volt számomra, hogy igen, egy átlagos, természetes lány is megtetszhet egy ilyen szépfiúnak. Akkor, abban a pillanatban nem érdekelt, hogy lesz-e folytatása, egyszerűen csak vele akartam tölteni az éjszakát, akár így akár úgy. Nem bírtunk leállni. Már félig meztelenül feküdtem alatta, amikor megkérdezte, hogy biztos szeretném-e folytatni, de közben sem hagyta abba a kényeztetést. Először egy –ne…- csúszott ki a számon, amire egy pillanatra meghátrált és a szemembe nézett, aztán a beállt szünet alatt végre sikerült kinyögnöm egy teljes mondatot – Ne hagyd abba-. Erre felnevetett és megcsókolt, de olyan hévvel, hogy szinte másra nem is emlékszem, csak arra, hogy baromi jó volt.
- Fú, valakinek itt nagyon szárnyal a libidója! Engem meg kerülget a sárga irigység. Na és mi volt reggel, amikor felébredtetek?
- Én ébredtem előbb és totál zavarban voltam. Megpróbáltam kibújni az öleléséből anélkül, hogy felébresszem. Nem akartam köszönés nélkül távozni, mint valami olcsó ribanc, hiszen pont nem ez volt a célom, nem akartam csak egy egyéjszakás kaland lenni számára. Egyszerűen csak felakartam öltözni és fogat mosni mire felébred. Mire kiléptem a fürdőből már ébren volt, de még feküdt.
- Héj szia! Azt hittem csak álmodtam ezt a szép éjszakát.
- Szia…- nyögtem valami hasonlót, azzal odaléptem hozzá, hogy megcsókoljam.
Viszonozta a csókot, de nem mondott semmi többet, ezért elköszöntem. Megkérdezte, hogy nem szeretnék- e ott reggelizni vagy esetleg egy kávét inni, de visszautasítottam és hazajöttem.
- És akkor most jártok vagy nem?
- Hát épp ez az! Fogalmam sincs! Ez a reggeli dolog annyira félreérthető volt. Mindenképpen kedves volt tőle amiket mondott, de ez lehetett egy udvarias gesztus egy egyéjszakás kaland után, de az is lehet, hogy ő is úgy gondolta, hogy ez valami tartós kapcsolatnak a kezdete, de nem volt időnk megbeszélni…
- Hát igen, ez sajnos sokszor így van… Szerintem ne reménykedj semmiben, csak örülj, hogy megtörtént elvégre te mondtad, hogy jó volt. Aztán ha lesz ennél több is akkor az csak a bónusz jutalom.
Igen, hát ez mindenesetre egy nem semmi beszélgetés volt így korán reggel, még szívesen maradtam volna, de sajnos indulnom kellett órára.
Az órákon ma remekeltem. Na nem hangosan, de magamban mindent megértettem, ami azért jó, mert nem kell sokat magolnom a könyvből. Az utolsó előtti óránk volt az ének, de ma nem tudtam emiatt aggódni. Bementem a terembe, helyet foglaltam és vártam, hogy mi fog történni.
Rob hamarosan bejött és megállt elől a pódiumon.
- Ahogy észrevettétek itt kisebb, húsz-harminc fős csoportban fogunk dolgozni, mert ezt az órát képtelenség egyszerre több hallgatóval megtartani. Szeretném, ha mindenki hallatná a hangját, és ugyan nem elvárás, de szeretném ha kipróbálnátok a gitárt és a zongorát. Erre jegyet természetesen nem kaptok, mondjuk úgy ez csak az én heppem.
- Tanárúr!
- Rob.
- Rob, akkor ezzel most azt akarod mondani, hogy itt mindenki előtt kell énekelnünk?
- Igen. Csak így van értelme. Szeretném, ha nem félnétek, mindenkiben meglehet találni a szép hangot. Lehet, hogy hamisak vagytok, vagy nem tudjátok átadni a dalt, esetleg botfületek van, de ezt mind csak azután javíthatjuk, hogy meghallgattuk egymást.
- Ezek szerint te is fogsz énekelni?
- Ha ti így érzitek igazságosnak akkor fogok. Nekem sincs jó hangom, de ez még nem zavar abban, hogy megmutassam nektek.
- Értem. Köszönöm.
- Jó ha nincs több kérdés, akkor csapjunk a húrok közé! Egyenlőre csak a hanghúrokra gondolok, a hangszerekkel majd később foglalkozunk.
Nézzük csak a névsort… Legyen mondjuk, Kristen! Kristen Stewart!
Teljesen lemerevedtem. Egészen idáig nagyon tetszett amit mondott, de most valahogy mégsem bírtam megmozdulni.
- Kristen? Nincs itt ilyen nevű hallgató?
Láttam ahogy végigpásztázza szemeivel a termet, majd megállapodott rajtam, mivel éppen azzal próbálkoztam, hogy akadálytalanul felálljak…


/Véleményfüggőség :) És itt is nagyon köszönöm az eddigi komikat! :) (L)/

8. Rész

8. Rész

Csak egy pillanatra néztem fel a könyvből, de ez éppen elég volt arra, hogy egyből visszakapjam tekintetem az ajtó vonalába.

-Te?

-Szia. Egy Heinekkent kérnék.

-Ülj le, mindjárt viszem.

Bólintott, majd odament ahhoz a sráchoz, aki az előbb elakarta kérni a számom. Ez a srác kísért engem komolyan mondom. Ezt a helyet alig páran ismerik, és ők is leginkább törzsvendégek. Rob amennyire észrevettem, eléggé otthonosan mozgott a helyen, lehet, hogy egész nyáron idejártak a barátjával? Persze, hiszen az új tanárokat már nyár elejétől ismertetik az új környezettel. Ezek szerint lehet, hogy a közelben lakik? Vagy csak a suliból ugrott át ide?

Jaj Kristen te hihetetlen vagy, nem mindegy mit csinál itt és hol lakik. Rögeszmés liba.

Gyorsan kitöltöttem a sört, amit kért és kivittem az asztalukhoz.

-         Köszönöm, de legközelebb kérlek ne töltsd ki, jobban szeretem üvegből inni.

-         Sajnálom, nem tudtam.

-         Persze, hogy nem, semmi baj.

-         Neked hozhatok valamit?- néztem a barátjára, aki még mindig kajánul vigyorgott rám.

-         Persze cica! A telefonszámodat most már tényleg megadhatnád! Nagyon szép vagy ne pirulj el!

Az arcom szinte lángolt, de nem akartam nekik megadni azt az örömet, hogy zavaromban bugyutaságokat nyökögjek, ezért ismét visszavonulót fújtam. Hirtelen azonban ujjak fonták körbe csuklóm, és ahogy hirtelen megfordultam Rob tekintetével találtam szembe magam. Annyira meglepett ez a váratlan mozdulatsor, hogy hirtelen kihúztam karom ujjai közül és kérdőn néztem rá.

Az ő tekintete is kérdő volt egy pillanatra, de aztán visszaváltozott a már jól ismert tanári pillantássá.

-         Tomnak is kérnék egy üveg Heinekkent.

Azzal visszafordult a haverjához és végre távozhattam.

Mondanom sem kell, hogy mennyire nem siettem kivinni Tomnak azt a Heinekkent, pedig még a pohárral sem kellett vesződnöm.

-         Egy Heinekken.- tettem az asztalra az üveg sört.

-         Öhm, köszi én viszont pohárból szeretem inni- nevetett Tom, mire Rob is csatlakozott hozzá. Tetszett a nevetése, de most túlságosan felment bennem a pumpa ahhoz, hogy jobban megfigyelhessem.

Úgy láttam Rob még nem nyúlt a söréhez, ezért fogtam magam és áttettem Rob poharát Tom elé, Tom sörét pedig Rob elé. A pohár és az üveg nagyot koppantak a tömör faasztalon így lesem tagadhattam az indulatom.

Egy pillanatra meglepődtek és abbahagyták az idétlen röhögést, de ahogy hátat fordítottam nekik és visszamentem a pulthoz újra felhangzott a kacaj.

-         Micsoda tüzes teremtés- köhögte Tom miközben majdnem megfulladt a nevetéstől.

Rob válaszát nem hallottam, de nem is baj.

Szerencsére mai itt tartózkodásuk alatt mást már nem kértek.

Két óra múlva a hely teljesen kiürült, nekem azonban még hátravolt egy óra a munkaidőmből. Nem volt kedvem tovább olvasni, ezért régi szokásomhoz híven a zenegéphez mentem és kiválasztottam pár számot a készletből.

Hazaérve két felpörgött lánnyal találtam szembe magam, de most túl fáradt voltam a bulizáshoz. Kivételesen megértették, és én sem azért mondtam le, mert nem lett volna kedvem táncolni, csak egyszerűen így is túl hosszúra nyúlt ez a nap.

Madie hozott pár ruhát, amit a Markhoz hasonlóan jó fej főnöke nyáron félretett neki. A pasi meleg volt és azzal a szöveggel ajándékozta meg Madiet, hogy egyszerűen nem tudná máson elképzelni, mert tökéletesen illik a bőrszínéhez és a szeméhez.

A ruhák tényleg gyönyörűek voltak és barátnőm egyből azzal kezdte, hogy bedobta őket a közösbe. kedves volt tőle, én általában cigit és egy-két üveg ingyen itallal tudtam csak meglepni őket, de ennek is nagyon örültek. Shane pedig folyamatosan fizette a kiruccanásainkat. Egyszerűen ez a triumvirtátus minden kis hülyeség és apró vita ellenére szent volt és sérthetetlen.

Korán lefeküdtem, mert tudtam, hogy ha a holnapi nap ugyan megúszom a röpit, de az ének zene még mindig előttem van…

/Tudom-tudom, rövid lett, bocsánat! Lehet ma lesz egy harmadik friss is, 11- fél 12 körül ha szeretnétek/

7.Rész

7. Rész

A kezem iszonyúan fájt és vér vörös volt. Az edzés még nem volt elviselhetetlen, amolyan ismerkedés a labdával és az ütésekkel szitu volt, de minden alkarral való művelet nagyon fájdalmas volt. Rob szerint ez teljesen normális, a folyamatos edzésekkel a fájdalom elhagyható. Ez azért megnyugtat, bár per pillanat nem segít rajtam, inkább egy kis jég…
Sikerült pár szót váltanom a párommal, egész jó fej, bár nincs sok közös bennünk legalábbis egyenlőre úgy tűnik. Az a lány érdekes, mert egyaránt szeret bulizni ugyanakkor rajong a könyvekért. Összetett személyiség az tuti. Azt mondtam nincs sok közös bennünk? Lehet, hogy inkább túlságosan is hasonlítunk, annyi különbséggel, hogy ő pasibolond egy kissé. Az óra végeztével elvégeztünk pár levezető nyújtógyakorlatot aztán mindenki mehetett a dolgára.
Ma van a munkám első napja is, ezért hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, és összeütöttem valami ebédszerűséget. Az egyetemnek volt menzája, de nem mindig étkeztünk ott, leginkább csak akkor, ha nagyon kevés időnk volt, vagy éppen mindhárman ráértünk. Vizet forraltam és amikor a lán már lobogott beledobtam a bolti tésztát.
- Héjj szia csajszi! Te is itthon vagy már?
- Szia Shane! Nem is tudtam, hogy itt vagy!
- Ma csak négy órám volt ezért meló előtt hazajöttem aludni egyet. Hosszúra nyúlt az éjszaka. Te hogyhogy ilyen jól bírod, reggel még nagyon kivoltál ütve!
- Egy szó… Sport.
- Tényleg ma volt az első órád! Na mesélj gyorsan!
- Hát… Bénáztam. Azt hiszem ezt az új „tanárbácsi” sem vette jó néven, eléggé karótnyelt az ürge. Olyan, mint egy kiképzőtiszt…
- Nem mondod! Pedig olyan édes! Összefutottam ma vele a folyosón. Minden csaj oda van érte, ha hallanád mik mennek a női mosdókban… Tényleg olyan paraszt?
- Jó, lehet, hogy eltúloztam kissé. csak túl komolyan veszi a munkáját, de ezt meg is mondta előre. Azt állítja, hogy az igazgató sportőrültsége miatt van ez a nagy felhajtás.
- Uhh. Akkor teljesen érthető. Szerintem ne írd le, inkább próbálj fejlődni. A röplabda nem nehéz sőt még csak nem is bonyolult sport. Minden a pontosságon és az összpontosításon múlik. Igazi csapatjáték.
- Jah…- többet nem bírtam kinyögni. Kicsit zavart voltam, de azért megkönnyebbültem, hogy a nap a normális menetben folytatódhat.
- Eszel velem ? Kaja van bőven, szokás szerint túlméreteztem az adagot, még Madienek is jut belőle.
- Ó ember, ha tudnád milyen éhes vagyok! Te vagy a megmentőm.
- Na ennek örülök- nevettem. Mindjárt kész a szósz is.

Megebédeltünk és a hangulatom is egész jó irányba változott. Jajj már most unom ezt a sok rinyálást amit művelek. Én nem ilyen vagyok! Nem fogok aggódni semmiért összekapom magam! Megcsinálom azt a fránya edzést és a holnapi éneket is. Ez csak egy egyetem! Ha a többi nehéz tantárgy nem fog ki rajtam akkor ezek sem fognak! Megmutatom Robnak, hogy velem nem gúnyolódhat, érek annyit, amennyit ő!
Na igen, tele hassal megjön az ember életereje. Nah akkor nyomás a munka.
Gyorsan bepakoltam pár könyvet és már indultam is. A kávézó nem volt messze, alig negyed órás út volt busszal, gyalog egy jó fél, háromnegyed óra.
Az idő ma nagyon szép volt, még a sétát sem bántam volna, de nem akartam már az első nap elkésni. A buszmegállóban elszívtam egy cigit, és közben bedugtam a fülembe az mp-t.
A busz lassan cammogott a megállók között, de egyáltalán nem bántam.
A bolt ajtaja csörömpölni kezdett, ahogy kinyitottam, hogy beléphessek.
- Szia Mark!
- Na itt a kedvenc pultos lányom!- köszöntött Mark egy ölelés kíséretében.
- Szia kedvenc főnököm! Van valami változás a munkarendben, vagy egyből munkába állhatok?
- Csak a szokásos. Itt semmi sem változott. A vendégek csendesek és udvariasak, a rendbontókat meg gyorsan lerendezzük. Van pár újdonság az itallapon, de semmi bonyolult, egyből megtudod majd csinálni. A munkaruha változatlanul, amiben csak szeretnél lenni, plusz a fekete kötény, amit nyugodtan feldobhatsz bármivel.
- Hű de ismersz! Gondolom most a tavalyi kitűzőimre gondolsz, még meg vannak- mondtam nevetve és közben Markra kacsintottam.
- Ja és Kris!
-Hm?
- Természetesen a zenegép még mindig a rendelkezésetekre áll, ahogy a bónusz italok és cigi is!
- Tényleg te vagy a legjobb főnök! nem is értem, hogy ez a hely miért ilyen üres…
- Talán mert nekik nem ingyen osztom az italt- nevetett főnököm.
Hát ezen nekem is muszáj volt nevetnem. Jobban belegondolva még sosem halottam tőle egyetlen zokszót sem a látogatottság miatt. Azt hiszem ő nem a pénz miatt csinálta, csak egyszerűen ez volt az álma, létrehozni egy ilyen helyet, amely a nyugalom és a jókedv szigete ebben a hatalmas poros, nyüzsgő városban.
Gyorsan belebújtam a kötényembe és munkára készen vártam a vendégeket. Itt egyszerre mindig csak egy lány dolgozott, nem volt szükség többre. Ezért is tudtuk egymást négy óránként váltani. Mindenki kapott fizetést és jó légkörben telt a cseppet sem fárasztó munka ráadásul a főnök egy földre szállt angyal.
Könyvvel a kezemben álltam be a pult mögé. Három ember ült a kávézóban ha jól láttam, mert a bokszok úgy voltak kialakítva, hogy mindenki maga lehessen ha akar, ezért volt pár kevésbé belátható rész is. Egyáltalán nem bántam, úgyis az asztalhoz mentem kiszolgálni őket, nem vártuk meg, amíg a vendég a pulthoz jött.
Mark elköszönt, így gondoltam járok egy kört az asztalok között.
- Jó napot uram, hozhatok még valamit?
- Nem köszönöm, kedvesem.

-Hölgyem parancsol még egy kávét?
- Nem, de egy narancslevet még kérnék szépen.
- Persze, azonnal hozom.
- Köszönöm kisasszony.

- Szia hozhatok valamit?
- Még nem tudom, a barátomat várom, ha megérkezett rendelünk.
- Rendben, semmi gond.
- Hé szép kislány, elkérhetem a számod?
Nem tudtam, mit mondjak, nem akartam megadni a számom, hiszen teljesen idegen, de megbántani sem akartam.
Inkább válasz nélkül visszasétáltam a pulthoz és elkészítettem a hölgy narancslevét.
Nem akármilyen narancslevet szolgáltunk fel. Sok helyen még a párszázalékos üdítőt is vizezik, de mi százszázalékos minőségi italokkal dolgoztunk kívánság szerint jéggel és díszítéssel, és semmivel sem került többe, mint máshol. Többek között ezért is mondtam, hogy nem értem miért nem járnak ide többen. Valószínűleg csak egy jó reklám kellene na meg rendezvények. Na mindegy Mark tudja, hogy mit szeretne, mi meg örülhetünk a semmittevésnek.
Kivittem az üdítőt és visszamentem a pulthoz, majd kinyitottam a könyvet. Alighogy fellapoztam az első pár oldalt, meghallottam az ajtó csörgését.

6. Rész

6. Rész

A tornaterem szagát mindig utáltam. A gumi, a fa, a por a fém a műanyag és az izzadtság szaga olyan egyveleget alkotott, amelytől már akkor felfordult a gyomrom, mielőtt átléptem volna a küszöböt. Az egyetem szerencsére már nem hasonlított az általános és középiskolák szigorúan programozott menetrendjéhez. Itt nem voltak kúperek, vagy ehhez hasonló felmérések, itt az ember szabadon választhatta, hogy melyik sportágból szeretne elegendő kreditet összegyűjteni. Két hétbe telt mire sikerült eldöntenem mi az amiben saját belátásom szerint kevesebbet bénázhatok. Röplabda… Végül a csajok győztek meg, hogy ez a legjobb döntés, mert itt kell a legkevesebbet futni, sőt ők profi csapatban is játszottak, így feltudnak készíteni, ha minden bukik. Az ujjszkander miért nem számít sportnak, könnyebb lenne az életem…

Vettem egy nagy levegőt és beléptem a terembe. Már most kívántam a cigit, de előző tanárnőm szigorú szabályára támaszkodva, miszerint sport előtt és után nincs dohányzás kénytelen voltam lemondani erről a kis élvezetről.

A tanár még nem volt sehol, de a diákok már szállingóztak befelé az öltözőből. Örültem, hogy minden ilyen közel volt és nem kellett több ember szeme láttára átöltöznöm.

Az eddzettebbek máris megkezdték a bemelegítést én azonban helyet foglaltam a fal mellé elhelyezett gumiszőnyegen onnan vártam az óra kezdetét. Vártam… A francokat vártam.

Hamarosan nyüzsgölődés támadt és ahogy az ajtó felé néztem egyből megpillantottam a sugdolózás tárgyát. Az új srác tényleg szemet gyönyörködtető volt még melegítőben is.

-         Nézd a fenekét!

-         -Olyan helyes!

-         Kár, hogy a tanárok nem randizhatnak diákokkal én tuti elvinném egy körre!

Már most sajnáltam szegény srácot, ezek a libák úgy méregetik, mint valami húsdarabot.

Valójában azonban és sem bírtam róla venni a szemem, valahogy vonzott a tekintete. Most először láthattam arcát teljes valójában és sokkal émelyítőbb volt, mint amire emlékeztem. Furcsa, hogy az arcát egyik licitáló sem említette, pedig szerintem ez a legfontosabb, ha már annyira a külsőhöz ragaszkodunk. Szinte szugeráltam magam, hogy más irányba bámuljak és ne rá.

Miután kinyitotta a szertárat és pár ember segítségével felszereltette a hálót és kitolta a labdákkal teli kosarat, megállt előttünk és belekezdett mondandójába.

-         Köszöntök mindenkit a mai röplabda edzésen. Robert Pattinson vagyok és mától én fogom nektek tartani ezt az órát. A korotokra és pláne a saját koromra való tekintettel eltekintenék az udvariaskodástól, de azért, mint tanár a tiszteletet megkövetelem. Alapvetően szigorú vagyok, mert komolyan veszem a munkám, főleg, hogy ez az egyik szenvedélyem is, de azt nem állítom, hogy a szabadidőben, órán kívül nem lehet velem, mint fiatallal beszélgetni.

Egyenlőre maradjunk a tanári feladatköröknél. Edzésen, nincs rágó, piercing- természetesen nem kell kivenni, csak leragasztani-, nincs ittas állapotban való megjelenés, de józanul és egészséges állapotban a megjelenés kötelező. Hiányzásnál orvosi igazolást kérek, vagy rendkívüli eseteknél előre tárgyalást.

Elvárom, hogy ebben a másfél-két órában mindenki a tőle telhető legjobb formáját hozza.

Hogy miért vagyok veletek ilyen szigorú, mikor azt is megengedhetném, hogy eljátszogassátok itt az előírt időt, aztán átengedhetnélek titeket a minimumpontszámmal? Azért, mert az igazgató hírhedt sportrajongó és a röplabda az egyik fő szenvedélye. Ezért és, mert új oktató vagyok kitűntetett figyelemmel fogja kísérni a csoport fejlődését.

Kicsit hosszúra sikeredett a monológom, de ezt mindenképpen tudnotok kellett. Kérdés esetleg, mielőtt belevágnánk a munkába?

-         Ha valakinek több fejlődésre lenne szüksége, mint amennyit a kötelező óra nyújtani tud, lehetőség van korrepetálásra? Plusz órákra?

-         Természetesen. Viszont ezeket mind én írom elő, nem szabad akarat függvénye. Ezenkívül ne felejtse el kisasszony, ha valakinek ennyire sok „plusz időre” van szüksége, az eléggé intőjel arra, hogy talán félévtől megválunk tőle.

Szép hárítás volt- gondoltam magamban. Szinte egyértelmű volt, hogy a csaj kelleti magát, de ennek a srácnak rendesen helyén van az esze. Őszintén szólva a fellépése és a beszéde nagyon is érthető volt és igazságosnak, őszintének tűnt, viszont engem pár mondata nagyon megrémített. Úgy tűni ezek az edzések nem lesznek piskóták, ráadásul ha sokat bénázom még plusz edzésekre is behívhat ráadásul simán megvág ha sok ilyen adódik. Kezdtem magam rendkívül kicsinek érezni a teremben.

-         Kisasszony, neked külön kérvény kell? Talán már most megakarsz futamodni?

Észre sem vettem, hogy már mindenki labdával a kezében áll, csak én egyedül ülök még mindig, mint valami lajhár.

Elgondolkodtam szavain, talán tényleg elkellene innen húznom, amíg még tehetem.

Mintha meghallotta volna gondolatom, folytatta az élcelődést:

-         Csak, mert ha így döntenél, sajnálattal kell közölnöm, hogy minden hely betelt, bár lehet a rúdugróknál vagy az úszóknál még akad hely.

Úszás? Rúdugrás? Na ne! Úszni nem tudok, rúdugrásnál meg választhatnék, hogy folyton lezuhanok több méter magasból, vagy már az elején leszúrom magam a rúddal.

-         Maradok!- próbáltam vele farkasszemet nézni, mert nem akartam egyből az első nap célpontjává válni. Felálltam és a többiekhez hasonlóan labdát vettem a kezembe.

A srác végigkövette a mozgásom, de mire újra ránéztem, már másfelé kalandozott a tekintete.

- Rendben, ha jól látom párosan vagyunk, mindenki válasszon magának párt Ha ez megvan végre elkezdhetjük a mai órát.

Egyhelyben álltam s vártam, hogy a barátnők szorosan összekapaszkodva besoroljanak egymás mellé, majd a végén a hozzám hasonlóan egyedül árválkodó lányhoz léptem.

Nem szóltunk egymáshoz, csak némán tudomásul vettük, hogy a mai naptól ketten fogunk gyakorolni.

-         Minden párosnak elég egy labda.

Labdák pattogtak mindenfelé, én is egyből megszabadultam a sajátomtól. Az csak egy dolog, de a párom is a sajátjától… Ez van ha két teljesen idegen és hasonlóan zárkózott vagy inkább megszeppent ember kerül össze…

Megfordultam, hogy gyorsan javítsam a hibánkat és labdához jussak, de akkor kemény mellkasba ütköztem és egy kicsit hátratántorodtam.

Rob ott állt mögöttem és szigorú tekintettel valamint enyhe gúnyos mosollyal száján ezt mondta:

-         Lehet, hogy nem fogalmaztam elég tisztán, de egy labdára azért szükségetek lesz.

Azzal kezembe nyomott egy labdát és tovább indult. Lemerevedve néztem utána, majd egyszer csak megfordult, mintha érezte volna, hogy figyelem, és dacosan a szemembe nézett.

Azonnal elfordultam és a páromra szegeztem tekintetem. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy a szívem lenyugodjon és az agyam kitisztuljon.

Ennyit a „jól sikerült” első benyomásról…

/Kérhetnék pár megjegyzést a történetről...? /

5. Rész

5. Rész

Persze aligha meglepő módon semmiről sem maradtam le, Shane már félig aludt Madie pedig a telefonjával babrált.
- Mutatták már az új tesitanárt? Végem van? Nagyon bunkónak tűnik?
- Hé nyugalom! Jézus, te paranoiás vagy!
- Jó bocsi, de nem akarom, hogy ezen a két tantárgyon hasaljak el.
- Nyugi, annyira nem lehetsz rossz. Egész jó hangod van, hallottunk már karaokezni. A tesihez meg mindenki ért valamennyit olyan nincs, hogy nem! Majd mi felkészítünk!
- Jó, de csak ketten voltatok ott amikor énekeltem, ráadásul ittunk is előtte, a sportról meg annyit, hogy ahogy kedvenc testvérem szokta mondani, engem többet lát hasra esni, mint két lábon járni.
- Nyugi mindent megoldunk. Emiatt aztán tényleg kár görcsölni!
- Jó, oké megpróbálom nem elcseszni az előttünk álló időt a folyamatos aggódással.
- Helyes!

- Nos akkor itt az ideje, hogy bemutassam az új tanárokat- hallottam az igazgató felhangosított hangját.
Egyből felkaptam a fejem, de az általam várt tanárt még nem tudtam beazonosítani.
- Jones tanárnő ideiglenes távozása miatt /itt kuncogott egyet az igazgató, jelezve az okot/ a harmadikosok testnevelés és zene óráját átveszi egy fiatal tanár: Robert Pattinson.
Fenébe, annyira hátul ülök, hogy szinte semmit sem látok. Hallottam, ahogy a tömeg felmorajlott, ezek szerint a tanár most mutatta meg magát. A lányok összesúgtak a teremben: „Milyen helyes!” A fiúk pedig egyből azt kezdték tervezni, miként avatják be az új tanárt az iskola rendjébe.
Jajj ne… Látnom kell! Arrébb kúsztam a lépcsőn lefelé, görnyedve, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy felálltam a helyemről.
Végre megpillantottam és köpni nyelni nem tudtam. Az a srác állt a katedrán, aki az előbb tüzet kért tőlem. Az arcát most sem láttam rendesen, ahhoz túl messze volt, de biztos voltam benne, hogy ő az.
Visszaültem a helyemre, mint kiderült, hármunk közül csak engem érdekelt ennyire, hogy ki az új pasas… Pontosabban srác.
Ez most nekem jó vagy rossz? Az a srác odakint annyira komoly volt azon kívül, hogy tüzet kért meg sem próbált barátkozni vagy beszélgetést kezdeményezni.
Adtam neki tüzet… Ez csak jó pont nem? Na jó! Ez már tényleg szánalmas! Majd minden kiderül, legfeljebb eddzem a lányokkal és kész.


A regisztrációs hét szinte repült. Már annyira megszoktam a gondolatot, hogy mi hárman együtt mindent megtudunk oldani, hogy úgymond bebeszéltem magamnak a nyugalmat. Ilyen gondtalanul viszont rettentően gyorsan elmúlt a hét. Bulizni is voltunk párszor, már egyáltalán nem feszengtem ha elhívtak, mert ismertem a helyet, szerettem táncolni… És inni is… Még egyszer sem rúgtam be, de szerettem ellazulni, az alkohol előhozta néhány rejtett tehetségem is. Persze nem kell egyből rosszra gondolni, mindig csínyán bántam a mennyiséggel és sohasem kevertem az italokat.
Egy dologban azért nem engedtem, a külsőmbe nem hagytam, hogy beleszóljanak. biztosan lesz majd olyan alkalom, hogy valamin változtatni szeretnék, de majd akkor szólok, és természetesen nekik. Ezt megígértették velem.
A negyedik lány még nem érkezett meg, igazából örültünk ennek a ténynek. Annyit tudtunk róla, hogy londoni csaj és nálunk egy évvel fiatalabb.
Tegnap elmentünk tanszereket vásárolni, azt hiszem sikerült mindent beszerezni, amire szükségünk volt…
A munkahelyemen is újra aláírtam a szerződést és a sulival együtt az munkám is elkezdődik. Minden nap négytől nyolcig, hivatalosan legalábbis, de a főnököm mindig megengedte eddig, hogy úgymond rugalmas legyen a munkaidőm. Volt, hogy hajnali hatkor mentem, vagy éppen éjjel, mivel a kávézó huszonnégy órában üzemelt. Ha több pénzt szerettem volna, egyszerűen csak bementem túlórázni. Nem egyszer előfordult ilyen, ha gyűjtöttem valamire, vagy egyszerűen csak sok szabadidőm volt a szünetekben.

Az első tanítási nap hamar elérkezett. Amint megpillantottam az órarendem sírni lett volna kedvem. Hétfőn és szerdán tesi. Kedden és csütörtökön zene… Hát ez fantasztikus, jobb nem is lehetne. Azt hiszem a péntek lesz a kedvenc napom a héten.
Nagyon sajnáltam, hogy nem egy szakra jártunk, így a csajokkal csak szünetekben, lyukasórákban és a munka után találkozhattam. Unalmas volt így a nap, bár a tanórák ma még elég gyengének bizonyultak. A kezem a nap vége felé görcsbe rándult a sok körmöléstől, pedig fele annyit sem írtunk, mint máskor. Persze, az év eleji eddzetlenség…
Elővettem az órarendem és újra megnéztem az utolsó órát, mert titokban azt reméltem időközben valami csoda folytán ködé válik… persze nem így történt… Testnevelés.
Szünetben átugrottam a koleszba, hogy lerakjam a könyveket és átöltözzek.
Combközépig érő fekete rövidnadrág, és az egyik fekete-fehér David Bowie-s ujjatlanom szokásomhoz híven oldalt csomóra kötve. Nem szerettem a snassz tornacipőket, ennél az egynél mindig megfizettem a márkát. Converse, már kiskorom óta imádtam. A világ legkényelmesebb cipője. Shanetől is egy ilyet kaptam a szülinapomra, Madie-től pedig egy Ray Bant, amire már tényleg nem futotta volna.
Egy hajgumival összefogtam a hajam és elindultam a végzetem felé.

4. Rész

4. Rész

Ó átkozott óracsörgés!

Három nyögés hangzott fel egyszerre a szoba különböző pontjairól. Ez valami szörnyű… Úgy érzem mintha minden testrészemre ólomsúly nehezedne, még a szemem is alig bírom kinyitni, sőt… Nem is akarom. Mintha szemhunyásnyit sem aludtam volna. Hallottam, hogy valaki mászkálni kezd és a másik ágy is megnyikordult. Hát persze… Egyesek hozzá vannak szokva ehhez. Nem tudom, hogy valaha is képesek leszek-e olyan könnyen felkelni egy átbulizott éjszaka után. Hm… Átbulizott éjszaka. Ez azért nagyon egyetemistásan jól hangzik.

-         Stip-stop fürdő, szólalt meg egy álmos hang valahonnan az ajtó mellől.

Nem volt erőm válaszolni.

-         Kristen… Hé…. Kristen kelj fel. Egy óra van.

Ez a hang a fejemben… Szörnyű… valaki lője le. Nem hagy aludni…

Mi… Milyen egy óra?

-         Te jó ég!- a szemeim rekord gyorsasággal pattantak fel ahogy felfogtam a szavak jelentését.

-         Nyugi… Nyugi! Csináltunk neked kávét és már elkészültünk így tiéd a terep!

-         Jó, köszi! – kezdtem lenyugodni. A suli az utca végén van nagyjából tíz perc gyalog. nem is értem miért délre állítottam az ébresztőt mikor általában negyed óra alatt elkészülök.

Na jó, most azért kicsit tovább tartott a készülődés. Fürödtem hajat mostam és felöltöztem egy viszonylag ünnepélyesebbnek szánt ruhába. A nap hétágra sütött így nem volt túl sok kedvem a hosszú nadrághoz. Volt egy fekete-fehér ruhám, ami úgy gondoltam illik az alkalomra, és egy félmagas sarkú cipővel párosítottam, remélve, hogy kibírok benne pár órát.

Bekaptam pár falatot a lányok által készített pirítósból, ha már egyszer ennyire kedvesek voltak, hogy gondoskodó szülőként mustrálgatják bulikómás barátnőjüket.

Kimentünk az erkélyre cigizni, szerencsénk volt, hogy a folyosó ezen oldalát kaptuk, ugyanis csak az épület jobb oldalán voltak erkélyek. A többi diák a konyhában cigizett, de én nem szerettem a szobában a füstöt. A dohányzás mindhármunk közös rossz szokása volt. 

-         Indulnunk kellene…

-         Rendben- mondtam még mindig félig kómás állapotban.

Az egyetem bejáratához érve hatalmas tömegbe ütköztünk. Mindenki klikkekbe tömörülve cigizett, telefonált, vagy éppen a nyári és a tegnap esti buli élményeiről beszélgetett. Pár ember külön lézengett ők valószínűleg a gólyák, akik még nem tudják milyen unalmas egy óra áll előttük.

Bevergődtünk a hatalmas aulába és helyet foglaltunk az ajtóhoz közeli hátsó sorok egyikén. Negyed óra múlva a kintiek is beszállingóztak és hatalmas harcokat folytattak az eldugottabb helyekért ahonnan időközben kilóghatnak vagy békésen szunyókálhatnak. A suli szépfiúi mind előttünk foglaltak helyet. Nagy az egyetem alig ismerek pár embert, de ezeket a srácokat mindenki ismerte. A tanulók legyenek fiúk vagy lányok mind egytől egyig az ő kegyeikbe akartak férkőzni, mert a szüleik gazdagok voltak és az iskolát is támogatták, így sok félnivalójuk nem volt, hogy kicsapják őket. A lányok egymást marták, hogy összejöhessenek velük, a fiúk pedig közéjük akartak tartozni. Én valahol mindig szánalmasnak tartottam ezt a hozzáállást, de mondjuk úgy nem mertem nyíltan hangoztatni. Tudtam, hogy a barátnőimnek titkon nagyon bejön közülük a két legidősebb. Persze őket nem ítéltem el, mivel tudtam, hogy nem a pénzre vagy a hírnévre hajtanak, ha így lenne velem sem barátkoznának. Ők csak simán lányok, akiket hajt az ösztrogén.

Jézusom az igazgató még csak negyed órája kezdte el a szokásos beszédet, de már most leakarnak ragadni a szemeim. Az ajtó felé tekintettem, alig két méterre volt tőlem.

-         Lányok én kimegyek egy kicsit jó, mert mindjárt hangos horkolásba kezdek.

-         Oké menj csak! Jó helyre ültünk, senkinek sem fog feltűnni.

-         Köszi. – azzal már indultam is görnyedve az ajtó felé.

Végre! Friss levegő! El sem hiszem. próbáltam illendő pózban leülni a lépcsőre, mert nem szoktam meg, hogy ruha van rajtam. Összezártam a combom, és táskámban a cigimet kotorásztam. A hűtött szénsavmentes vizemet is elővettem, mindig volt nálam egy félliteres üveg. Lecsavartam a kupakot és nagyot kortyoltam a hideg folyadékból. Rendkívül élénkítően hatott rám. Minekután az öngyújtóm is megtaláltam meggyújtottam a cigit, és közben a közeli park virágágyásában gyönyörködtem. évről évre más minta alapján ültették bele a virágokat… gyönyörű volt.

-         Ne haragudj, kérhetek tüzet?

Annyira meglepődtem a váratlan hangforráson, hogy még a nyakam is behúztam ijedtemben.

-         Persze, tessék!- nyújtottam az öngyújtóm az ismeretlen felé.

A nap pont a háta mögül tűzött így nem láttam rendesen az arcát, de így is nagyon helyesnek találtam.

- Köszönöm.- adta vissza a gyújtót és két lépést arrébb lépett.

Ekkor azonban már egy oszlop takarásába került a mögötte fénylő nap, így végre rendesen megnézhettem magamnak a srácot. Rövid, barna haj, vékony, de formás test… és.. az arcát nem látom, mert félig háttal áll, de ha az előbb jól láttam, világos szeme van és a bőre enyhén borostás. Megborzongtam… Talán hül az idő.. New Yorkban gyakoriak a záporok.

Egy utolsó pillantást vetettem a titokzatos idegenre, majd fogta magam és visszaosontam a terembe.

3.Rész

3. Rész

A felhalmozott táskák mennyiségéhez képest viszonylag hamar sikerült kipakolnunk, így elkezdhettük a hatalmas készülődést. Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit kell ezen annyit készülődni, egyetlen olyan ruhám sem volt amely megfelelt volna  a célnak. Na de milyen célnak?

Soha nem volt még barátom, persze túl voltam már a csókon és az ehhez hasonló apróságokon, de a szex még tabu volt. Olyan emberrel szerettem volna az első alkalmat, akit nagyon szeretek és aki szintén szeret. Tudom, hogy ez így elég maradian, nyálasan és sablonosan hangzik, de nem tehetek róla, vannak elveim, amiken nem igazán szeretnék változtatni. Nem tudtam, hogy valóban szeretnék-e hódítani. Az egyetemista srácokat mind egytől egyig olyanoknak láttam, akiket csak a szex érdekel. Hozzáteszem a lányok többsége is ilyen. Hogy hiányzik-e a szerelem? Persze, hogy hiányzik, annyira jó lenne néha odabújni valakihez, kézen fogva sétálgatni, ha nem lennék mindig magányos. Sokszor elmerengve bámulom a folyosókon lézengő párocskákat, és azt kívánom bárcsak én is egy lennék közülük.

Ugyanakkor nem tudom, hogy egy kapcsolat mennyi idővel és felelősséggel jár együtt. Mi lenne, ha választanom kéne az ösztöndíj és a fiú között, vagy ha a folytonos veszekedések miatt rosszabb lenne, mint magányosan. Azt hiszem félek a párkapcsolattól.

-         Au!

-         Kristen nagyon elgondolkoztál, muszáj volt bocsi- nevetett Shane, aki már félig elkészülve Madie haját készítette.

-         Te miben jössz?- kérdezte Madie hozzám fordulva.

-         Hát… így. – nem értettem a kérdést elvégre látták amint az előbb átöltöztem.

-         Jaj ne már Kris! Semmi mell, semmi smink semmi …. semmi extra!

-         Én így szeretem, nem értem mi a baj! Fekete csőnadrág, Converse cipő, a felsőm pedig kivágott. Nem tehetek róla, hogy nincs akkor dekoltázsom mint neked!

-         Ugyan a melled semmi baj! Csak szeretnélek egyszer igazi csajos cuccokban látni.

-         Hát arra várhatsz- nevettem el magam ezen a felvetésen, elképzeltem, ahogy Én magassarkúban egyensúlyozok…

Fél órán belül elindultunk, taxival természetesen. A hely ahová mentünk zsúfolási tele volt hallgatókkal, amolyan törzshelynek számított. Én is jártam itt párszor, de annak idején nem fogott meg túlságosan a hely, ugyanis a lányok erőszakkal cipeltek el ide.

Bevetődtünk az első üres asztalhoz amit találtunk, mert nem akartunk egész éjjel ácsorogni és az ülőhelyek gyorsan elkeltek. A csajok totál bepörögtek és sorra rendelték az italokat természetesen nekem is. A pénz általában nem játszott gondot, mert a hely olcsó volt, direkt az egyetemisták pénztárcájára szabva. A suli mellett eljártunk dolgozni, fő a biztonság és hát a mi családi helyzetünk azért megkövetelte a plusz pénzforrást. Shane irodai munkát kapott az anyjának hála, persze neki nem lett volna szüksége a pénzre, de mondjuk úgy szolidalítást vállalt irányunkban. Madie ruhaboltban dolgozott, egy nagyon jó főnökkel, aki megengedte, hogy pár ruhát ingyen elhozhasson egy-egy estére, és a kedvezményes vásárlás is a fizetéshez tartozott. Én pedig egy kávézóban szolgáltam fel egész jó fizetésért. Négy órát dolgoztunk egy nap, ez így nem volt fárasztó és a tanulásra is maradt bőven idő, ami leginkább nekem volt fontos szempont. A hely ahol dolgoztam nem volt túl forgalmas. Esős napokon szinte senki sem tévedt be, ilyenkor mindig akadt álam pár tankönyv vagy éppen egy érdekes olvasmány.

-         Gyerünk Kris táncoljunk!

-         Ne.. még nem ittam eleget!

-         Akkor hozok még piát! Ezen aztán tényleg nem múlik!

Shane két perc múlva tért vissza egy srác társaságában, aki… hát fogalmazzunk úgy eléggé hiányos öltözékben volt. Kigyúrt felsőteste biztosan sok lánynak örömet okozott volna, de én nem szerettem az ilyen izompacsirtákat.

Értetlenül néztük végig, ahogy Shane lepakolja az asztalt és felfekteti rá az izomhalmot.

Lányok az asztal megterítve! – nevetett barátnőnk, és a bontatlan üveget kinyitva a srác hasára öntött egy keveset az alkoholból.

-         Na Kris az italod előkészítve!

-         Na nee!

-         Jó ha ilyen nyuszi vagy akkor kezdem én!- azzal lehajolt a sráchoz és érzékien lenyalta róla a gyümölcsvodkát.

Madie is követte a példáját, ő általában csak kérette magát egy kicsit, de végül minden „jóban” benne volt

-         Te jössz Kris!

Kicsit tétováztam aztán ráerőltettem magam elvégre bulizni akarok vagy mi a fene!

A srác hasa izmos volt és kemény, a pia pedig erős és édes. Nagyon ízlett, és a gyomrom sem fordult fel attól, hogy egy idegen testét nyalogatom. Egyből rácsaptam egy következő körre. Lehet, hogy nem is a valódi énemből kell kitörnöm, hanem a valódi énem megtalálnom?

- Rendben lányok menjünk táncolni!- szeretem ezt a számot!

- Kristen beteg vagy?

- Nem csak tettem egy fogadalmat és tartom magam hozzá, vagy lehet egyszerűen csak tényleg ehhez van kedvem- nevettem barátnőim döbbent tekintetén.

- Végre! Kristen baby végre feléledt!- kiáltották kórusban, majd egyből felpattantak, otthagyva az asztalon fekvő srácot.

A zene vadító volt és a kezdeti félénkség ellenére egyre vadabbul kezdtem táncolni. Először csak jobbra- balra lépegettem, mint a néptáncosok, aztán a csípőm is bekapcsolódott s a kezem is mozgásba lendült. Még Maddie-ék közös szexitáncához is csatlakoztam.

Sok pasi odajött ezen az estén, de valahogy erre még egyáltalán nem voltam felkészülve, tényleg nem találtam magamban s bennük semmi közöset, holott valójában nem is ismertem egyiküket sem.

Hajnali hatkor értünk vissza a koleszba, sosem maradtam még fent ilyen sokáig. Még a kényelmes cipőmben is nagyon fájtak a lábaim, nem is értettem, hogy Shane és Medie hogy bírják a tíz centis magassarkúkban.

Lezuhanyoztam és lefeküdtem. Délre állítottam az ébresztőt, bár tudtam, hogy a hat óra alvás rettentően kevés lesz a megszokott kilenc-tíz órámhoz képest. Kettőkor tanévnyitó… Hirtelen nem tudtam, hogy miért gondolok erre nehéz szívvel, hiszen csak egy ünnepség, de aztán eszembe jutott a tesitanárnőm sorsa. Csak reménykedni tudok abban, hogy az új tanár is megszán annyira, hogy átengedjen…

2.Rész

2. rész

Szinte már jóstehetségnek érzem magam. Anyám pont úgy viselkedett ahogy azt előre sejtettem. A bátyám azonban meglepett, ugyanis a szokásos, „csá, majd karácsonykor” helyett előjött valami nyálas „hiányozni fogsz hugi”-s szöveggel, ami őszintén szólva nagyon jól esett. Azonban amikor megöleltem, hamarosan el is tolt magától mondva, hogy milyen érzékeny kis liba vagyok… Hála égnek, már komolyan aggódni kezdtem érte.
A repülőre hamar feljutottam, bár a csomagokat azért szigorúan ellenőrizték. Jól bírtam a repülést, nem volt hányingerem sem pánikbetegségem. Egyszerűen csak nagyon unalmasnak találtam az utat. Az egyik kedvenc könyvem azért befért a kistáskámba, így a fülembe dugott mp mellett újra fellapoztam a már rég ismert részeket. A büszkeség és balítélet mindig örök favorit marad mondjon bárki bármit. Ez nem egy nyálas szerelmi történet, hanem komoly pszichológiai hadviselés. pszichológia, tessék már megint itt tartunk. Feltekertem a hangerőt és közben megpróbáltam csak a könyvbe mélyedni.
Pár óra múlva a gép enyhén rázkódni kezdett és a hangosbemondóban egy kellemes női hang közölte, hogy mindenki kapcsolja be a biztonsági övét ugyanis hamarosan leszállunk.
Örülök, hogy az alvás ennyi időt elvett a hosszú útból, hiszen a könyvből alig száz oldal fogyott. A mobilomhoz nyúltam, amit elvileg ki kellett volna kapcsolnom, és gyorsan megírtam az sms-t Shane-nek és Madeline-nek. Ez a két lány jelentette számomra a családot a nagy Ny-ban. Mindketten annyira más karakterek voltak, Shane egy szókimondó mindenkit frankón leosztó csaj enyhe hipochondriával, ugyanakkor hatalmas szíve volt és ezt mindenki tudta, akit egy kicsit is közelengedett magához.Madie pont az ellentéte. Belőle sugárzott a kedvesség és a segítőkészség, egyszerűen vonzotta az embereket melegszívű tekintetével ugyanakkor a színfalak mögött párszor tanúi lehettünk kiborulásainak /amik teljesen jogosak voltak/ és nagyon jól tudtuk azt is, hogy ez a kicsi szeretetbomba mekkora egy partyarc tud lenni, ha arra kerül a sor. Imádtam ezeket a lányokat, persze voltak aprócseprő hibáink, de valódi veszekedésünk még egy sem.
Miközben a poggyászom kémleltem, valaki hirtelen befogta a szemem én meg akkorát ugrottam, hogy egészen uralkodnom kellett magamon, hogy fel ne sikítsak.
- Na mi az kiscsaj csak nem paranoiásak vagyunk?- Kérdezte Shane és közben hatalmas vigyor terült szét arcán.
- Apám te tényleg kiakarsz nyírni még mielőtt elkezdődne a tanév!
- Nem drágám téged én foglak kinyírni ha nem jössz ma el velünk kivételesen bulizni! – mondta Madie miközben megölelt.
- De annyi mindent kel még csiná…… - kezdtem volna a szokott nótára, de aztán hirtelen eszembe villant a fogadalmam.
Elmegyek!- jelentettem ki hirtelen, mire mindkét barátnőm hatalmas üdvrivalgásban tört ki. Hát igen ez tényleg csodaszámba megy nálam.
Mivel már sikerült felhívni magunkra az összes biztonsági őr figyelmét inkább gyorsan összeszedtem a táskahadat, majd a lányok segítségével kiaraszoltam az ajtón.
Shane első füttyentésére megállt egy taxi nemhiába ő vérbeli New Yorki, csak azért koleszos, mert az anyja sokat utazik különböző üzleti megbeszélésekre, és nem akarta, hogy a lánya egyedül maradjon a nagy lakásban. Persze a kezdeti nézeteltérések ellenére, Shane hamarosan rájött arra, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna ez az egész. Megismerkedett velünk, és a kolesz sokkal izgalmasabb, mint egy magányos lakás, ráadásul egy nagy ház mely sokszor magányosan áll, szinte csábítja az embert hatalmas házibulik megszervezésére.
Madie ugyanúgy Los Angelesi, mint én, általában együtt szoktunk utazni, de most a nagymamájánál töltött a nyár második felét így Orlando-ból repült a Nagy Almába egy nappal előttem.
- Kíváncsi vagyok ma milyen szobatársat kapunk negyediknek.
- Remélem jó fej lesz és nem üldözöd el, mint a múltkorit…
- De a múltkori totál egoista volt nem vetted észre? Ráadásul minden dogánál mellém ült és rólam másolt. Totál égő! Az más, ha mi segítünk egymásnak, de egy olyan csaj aki csak nyomul, meg nagyképűsködik aztán amikor meg segíteni kéne akkor ugorjak… Hát ne már! Nem baj, ráfért a birkanyírás!
- Szerinted rájött, hogy te voltál?
- Ki az az IQ bajnok? Tutira nem! Gondolj már bele, mata részegen állított be és ki akart túrni az ágyamból, mert hogy őnagysága most éppen odaakar feküdni. Tudod, hogy milyen vagyok ha felébresztenek, pláne így. Fogtam az ollót és kicsit átalakítottam. Ráfért már egy alapos fodrászkodás, hát tőlem megkapta ingyen. Még most is sírva nevetek, ha eszembe jut a reggeli ábrázata, amikor belenézett a tükörbe.
- Ez akkor is gonosz húzás volt!
- Tényleg, akkor te most miért mosolyogsz?

Az előbbi beszélgetés Shane és Madie között zajlott le amíg én anyuval beszéltem telefonon. Szokás volt, hogy utazás után mindig telefonáltam, szegény öreglány ne aggódjon feleslegesen.
A kolesz pont úgy nézett ki ahogy itt hagytuk. Félmeztelen lányok és fiúk a folyosón, a szobák zsúfolásig telve piával, mindeni ordít és sikít igazi téboly…
Nekem ez túlságosan sok, de majd próbálom legyűrni a tartózkodásom. Azért azt nem tudom elképzelni magamról, hogy egyszer melltartóban sikítva fussak végig az épület folyosóin.
- Csajok gyerünk már! Kipakolni, piát készíteni, elkészülni aztán irány a party!
- Jól van, jól van menjünk!
- Holnap tanévnyitó, de az délután lesz addig kipihenjük magunkat.. vagy nem!
Hallottad, hogy lesz pár új tanár? Holnap bemutatják őket!
- Van közük a tantárgyainkhoz?
- Kettőnek igen, ha jól tudom. A tesitanárnő terhes szóval gondolom ő az egyik kieső.
- Jajj ne!!!!!!- nyögtem fel fájdalmasan! Remélem jó fej lesz az új tanár, különben nekem lőttek!
- Holnap kiderül, de ne gondolj most erre, csak húzd le ezt!
Lehúztam a folyadékot, mely végigmarta a torkom, majd bekapcsoltam a hifit, ha már egyszer alapozunk, adjuk meg a módját!

1.Rész

1. Rész

-         Kristen ideje felkelni!

-         Hm… De csak holnaptól lesz suli, és különben is az egész hét szabad, csak regisztrációs hét lesz!

-         Tudom, de mivel egyenlőre nem engedhetjük meg magunknak az albérletet vár a kollégium, és a beköltözés ma van!

-         Jajj ne már, legalább had aludjak még… csak egy órát!

-         Összekészítetted a holmid tegnap, ahogy kértem?

-         Nem, de az gyorsan megvan.

-         A te pakolási módszereddel minden bizonnyal! Gyerünk, felkelni! A reggeli már lent vár a konyhaasztalon, ahogy a bátyád is, hogy elköszönjön!

-         Vagy, hogy a képembe vágja mennyire örül, hogy elhúzok végre…

-         Jajj mindig ez a civakodás, nem tudom miért nem ismeritek be, hogy szeretitek egymást. Ha bármi problémátok van egyből egymáshoz fordultok kicsim, ez nyílt titok.

Oké… Erre nem tudtam mit mondani, ez valahol igaz is volt. Szerettünk úgy tenni, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, de mivel nem szerettük senkivel sem megosztani a magánéleti problémáinkat rendszerint egymáshoz fordultunk.

Nagy nehezen összekaptam magam és levánszorogtam a konyhába. Egyrészről vártam már a suli kezdetét, mert nagyon unalmas nyaram volt, ugyanakkor semmi kedvem sem volt még az eszeveszett magoláshoz. Anyám sosem várta el, hogy színjeles tanuló legyek, de mivel ösztöndíjjal kerültem be az egyetemre nem volt más választásom, mint tanulni kifulladásig.

Volt pár tantárgy azonban, amelyek szánalmasan bénán sikerültek és ez mindig visszavetett a lendületemből. A testnevelés órákon nyújtott teljesítményem jóindulattal is csak szánalmasnak volt mondható bár a tanárnőnk szerencsére volt annyira rendes, hogy a többi kitűnő osztályzatomra való tekintettel megadta az elégséges osztályzatot. A másik nagy buktató az énekzene volt valamint az angol már ami a fogalmazás részét jelentette. Nem is értettem miért kell ilyeneket tanulnom ha egyszer pszichológus akarok lenni. Talán a páciens után kell majd futkoznom, vagy agyoncsapni egy baseball ütővel? Esetleg énekelni neki, hátha az én fantasztikus hangomtól elmúlik minden problémája?

Legyűrtem a rántottát és kezdtem tiszta fejjel gondolkodni. Az előttem álló út hosszú volt és fárasztó. A Los Angeles New York távolság még repülővel is 3944 km. A Columbiára járok ha még nem mondtam volna… A távolság és a repülőjegy miatt szinte az egész évet ott töltöm, egyedül karácsonyra jövök haza. Olyan ez, mint Harry Potter meg a Roxfort. Persze én nem vagyok varázsló, nem vagyok szemüveges kisfiú és a szüleim is élnek…. Na ennyit a pont olyanról. Két barátnőm van akik miatt érdemes visszatérni. Valószínűleg velük sem lennék ennyire jóban, ha nem egy szobában laknánk. Eléggé visszahúzódó vagyok, na azért nem amolyan szürke kisegér, csak egyszerűen nem szoktam beszélgetést kezdeményezni és emiatt mindenki magányos farkasnak gondol. Azt hiszem az idén bebizonyítom, hogy nem vagyok az! tanulnom muszáj, de egész nyáron azon törtem a fejem, hogy egyszer vagyok fiatal és nem lehet csak a négy fal között magolással tölteni az időt míg mások buliznak pasiznak…

Persze nem leszek egyszeriben partikirálynő és pasifaló, csak valahogy megkell találnom a középutat az unalmas szürkeség és a színkavalkád között.  Azt hiszem ez az év teljesen más lesz és ez az új elhatározás erőt ad az úthoz. Na meg anyámhoz, aki már itt toporog, hogy menjek pakolni, mert a gép pár óra múlva indul. Ismerem az öreglányt, most sürget, a reptéren meg majd bőgve szorongat, hogy mennyire hiányozni fogok neki.

Szeretném azt hinni, hogy egy új élet felé repülök…

Tudom, hogy ez a rész nagyon rövidre sikerült, de természetesen hosszabb részek lesznek. Ezt vegyétek amolyan bemelegítőnek. Következő rész még ma este.

Szeretettel köszöntök mindenkit az oldalon!

Kerettörténet:

Robsten nem mindennapi helyzet. Felejtsük el egy kicsit a Twilightot és a sztárságot. A karakterek adottak, a helyszín azonban egy  egyetem. Eddig nem is olyan egyedi igaz? De!
Ha azt mondom, hogy Kristen 20 éves és másodéves az egyetemen, Rob viszont 25 éves, és testnevelés- zene szakos új tanár? Így azért már mindjárt mindjárt más igaz?

A történetben lesz romantika, szex és persze az elmaradhatatlan bonyodalmak.