Még lesz ma friss! -frissítve-

10 perc!!!! Kibogoztam végre!!! Há! :D Hamarosan ti is meglátjátok mire jutottam :D
Csajok sose írjatok Random módon, mert fájni fog a fejetek XD :D Nem ám legalább annak izgalmas aki írja XD

69. Rész

69. Rész

Azt hiszem pontosan nyolcszor próbáltam hívni őket, de továbbra sem sikerült elérni egyikőjüket sem. Mérhetetlenül ideges voltam. Úgy döntöttem beszélek a lányokkal, de amikor Shane-t hívtam lerázott valami gyors szöveggel, biztos épp Tommal hancúrozott... Medie pedig ki volt kapcsolva. Jellemző... Két telefonja is van, de renszerint egyiken sem lehet elérni. Oké.. Kris nyugidj meg, Majd szépen sorban kiderül minden! hamarosan megérkezett a fodrász és a manikűrös. Az én hajammal kezdte, addig anyu körmét kifényesítették. Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezen tudtam egy helyben megmaradni a széken. Rob hol a fenében van már?
-Kisasszony kérem ne mozogjon! Ha nem lesz szép a haja, a boszorkány tutira végez velem!
- Ki, milyen boszorkány?!
- Hát akinek az esküvője lesz. Az a nő... Oh bocsánat nem szabadna ilyeneket mondanom, főleg nem rokonok előtt.
- Dehát ismeri őt egyáltalán?- bármennyire is féltem attól, hoyg Rob tharával van titokban, azért ebben mégsem lehetttem biztos, és mivel ma Thara annyira kedves volt velem, nem esett jól, hogy egy vadidegen ilyeneket állít róla.
- Hát tudnék mesélni a kisasszonynak. Thara már évek óta hozzám jár hajigazításra, pontosabban azóta amióta a gazdag pasija megfizet, hogy megtegyem a "nagyságos asszony kéréseit".
- Értem.... És miért találta unszimpatikusnak?
- Mert az emberek fecsegnek... Főleg a fodrászatokban. Az a lány többet is a kelleténél. Csupa kellem és báj, egészen a harmadik pohár pezsgőig... Onnantól kezdve azonban megered a nyelve és az a sok gonoszság amit mesél.. Hát azt hiszem az úr jelenlétében még sosem ivott, mert ha az a férfi hallaná amiket mi, azt hiszem nem lenne gusztusa elvenni Tharát.
- És azt eltudja képzelni róla, hogy megváltozott? Mert velem egész életemben undok volt, de ma bocsánatot kért és végtelenül kedves volt.
- Hát kisasszony maga nagyon kedves teremtésnek látszik, szerintem örüljön annak, hoyg ez így történt, mert csodák léteznek. Viszont ne higgyen el mindent amit lát, mert vannak csodák amelyek csak éjfélig szólnak...
- Értem. Köszönöm szépen!- mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Most már totálisan zavart voltam. Azt sem vettem észre, hogy mikor vette át a fodrász helyét a manikűrös.
2 óra az esküvőig... Hol a telefonom? Hol van Rob??
- Kisasszony most nem állhat fel!
- Bocsánat, de szükségem van a telefonomra!- mondtam, majd szélsebesen felszáguldottam az emeletre.
Egy sms... Robtól. "Szia az esküvőn találkozunk, az öltönyöm nálam van"
Mi a franc? Na jó, most már konkétan bőghetnékem támadt. Próbáltam hívni Robot, de megint nem vette fel. Ezt most direkt csinálja??
Próbáltam lenyugodni és visszamentem a földszintre. Kész. Feladom, hogy ma bármit is megértek.
Végre! Az átkozott telefon megszólalt! Épp a smikemmel voltak elfoglalva, anyu már készen volt. A kijelzőn Thara száma...
- Halló!
- Szia, bocs, hogy letettem, de éppen kocsiban ültem és semmit sem hallottam.
- Semmi baj, de hova mentél?
-Hát a helyszínre, megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Egyedül?
- Nem az egyik barátnőmmel. Miért?
- Semmi csak kérdeztem. Robbal nem találkoztál véletlenül?
- Nem. Miért kellett volna?
- Dehogy, csak úgy kérdeztem...
- Figyelj Kris baromi ideges vagyok... Már alig várom az esküvőt, de akkor is, annyi mindenre kell majd figyelnem. Kész vn már minden csak a ruhát és a fátyolt kell majd felvennem és még annyi idő van. Nincs kedved beülni velem valahova addig, hogy ne legyek egyedül?
- De persze... Csak mond, hogy hova menjek...
Thara megadta a címet és amint készen voltam elindultam. A ruhát nekem is csak a helyszínen kellett felvennem így nem volt gond, majd legfeljebb együtt megyünk. Ezek szerint Thara nem sáros a dolgokban... csak Rob...
-Kristen te meg hova mész?
- Thara hívott szüksége van rám, majd az esküvőn találkozunk!
- És hol van Rob?
Gyorsan bevágtam amgam mögött az ajtót, hogy ne kelljen felelnem ere a kérdésre. Amúgy sem tudtam volna mit monhatnék.
A cím egy hotel címe volt. A taxis negyed óra után kitett a bejáratnál. nem tudtam hova menjek pontosan egészen addig míg be nem léptem a hatalmas ajtón. Megláttam az üvegfalllal leválasztott bárt, és az ott iszogató Tharát.
- Szia Kris! Köszönöm,hogy eljöttél!
- Igazán nincs mit, gondoltam ha már ilyen kedves voltál velem ma, ennyit én is megtehetek érted.
- Kikértem az italod, remélem szereted.- mutatott a koktélra.
- Igen, köszönöm!- mondtam mosolyogva és azonnal bele is ittam, legalább ez megnyugtat egy kicsit.
- Zavarna ha rágyújtanék?- kérdeztem, mert már hosszú idő telt el az utolsó cigi óta.
- Nem. Még nem a mennyaszonyi ruhában vagyok, ennek a ruhának meg nem árt a füst- mondta nevetve. Nem tűnt idegesnek.
- Mi a baj Kristen? -idegesnek látszol.
Fürkészve néztem vonásait, de mielőtt válaszoltam volna még lehúztam az ital felét, hátha az jobb kedvre derít.
- Rob... Nem tudom, hogy hol van.
- Hogy hogy nem tudod? De az esküvőre jön ugye? Muszáj ott lennie!
- Igen. Azt írta sms-ben, hogy itt találkozunk, és hogy nála van az öltönye.
- Huhh akkor megnyugodtam. neki kell átadni a gyűrűket. Tényleg Kris nem is meséltél semmit még erről a helyes pasiról...
- Mire vagy kíváncsi?
- Például  mit dolgozik?
-Ö... Rob? Edző!
Hirtelen nem jutott eszembe olyan hazugság ami a lehető legközelebb állt volna az igazsághoz.
- Akkor azért van ilyen jó teste!
- Thara!
- Mi van, úgyis mindjárt férjhez megyek, ennyit engedj meg nekem!
-És milyen edző?
- Röplabda.
- Hát akkor tuti, hogy nem az edzésen találkoztatok. Amennyire emlékszem rád elég béna vagy  a sportokban...
-Igen... Bár azt hiszem ez neked mindig jól jött...
- Na igen... Mindig tudtam kinek kell annyira erőset ütni, hogy elvágódjon a homokban- nevetett Thara és nem tetszett a nevetése.
Kicsit megszédültem... talán már ez a kevés pia is megártott?
- Mi a baj Kris, nagyon fehér vagy!
- Nem érzem túl jól magam-montam, mivel az egész helység forogni kezdett velem.

68. Rész

68. Rész

Anyuék nem sokkal később hazaértek. Annyira megörültem Robnak, hogy egyből a szobámba rángattam, persze azért az illendőség határin belül mozogva, mivel magamon éreztem, anyu furcsálló tekintetét. Rob csodálkozva nézett rám, amikor becsuktam magam mögött a szoba ajtaját és fülig érő mosollyal mesélni kezdtem neki, hogy milyen beszélgetés zajlott le köztem és Thara közt.       
- Nagyon örülök, hogy nyitott feléd és te elfogadtad.- mondta Rob mosolyogva.
- Remélem, hogy ez így is marad, és nem kell majd benne csalódnom.
- Igen, én is. Egy pillanat csak elintézek egy hívást jó?
- Persze- mondtam, de azért furcsa volt, hogy kimegy a fürdőbe és nem hallhatom amit mond.
Lefutottam anyuhoz, hogy tudok-e valamiben segíteni neki, de már mindennel készen álltak. Volt még pár óra az esküvőig, amit Robbal szerettem volna tölteni. Visszamentem a szobába, hogy megnézzem végzett-e már. Pont akkor jött ki a fürdőből, amikor benyitottam az ajtón.
- Nincs kedved várostnézni velem?- kérdeztem boldogan, mert szerettem volna megmutatni a kedvenc helyeim.
- Nagyon szívesen mennék, de alig hogy letettem a telefont, telefonált az unokanővéred, hogy szüksége van rám a ceremóniapróbán, mivel én adom át a gyűrűket.
- Oh...
- És honnan tudta a mobilod számát?
- Szerintem a vőlegénye adta meg neki, mert amikor anyukáddal elvoltunk összefutottunk vel is.
- Tényleg... Anyu nagyon elviselhetetlen volt?- kérdeztem bűnbánó arccal.
- Nem, bár néha mintha flörtölni próbált volna velem...- mondta Rob nevetve.
- Na igen, ez anyu. Nem bír megmaradni ha jó pasit lát. Persze ez csak ilyen "kedvelem a lányom pasiját flört" nála, és nem amolyan Oprás "elakarom venmni a lányom pasiját" téma.
- Kicsim nehargudj, de mennem kell... Megpróbálok sietni, bár azt hiszem nem rajtam fog múlni.
- És mivel mész? Nem ismered ki magad a városban.
- Taxival, a címet felírtam. Ne aggódj már, nagyfiú vagyok.- mondta és kacsintott, majd magához húzott.
Már majdnem kilépett az ajtón, amikor még utánaszóltam.
- Hé nagyfiú, és a búcsúcsók hol marad?- nevettem.
Egybúől visszafordult hozzám és olyan csókott adott, hogy még a térdem is megremegett.
- Megfelel hölgyem?- kérdezte elégedetten, látva egyértelmű reakcióm.
- Meg, de azért ne bízd el magad ennyire!- ugrattam, aztán tényleg elengedtem, ha már egyszer sietnie kell.
A nagy semmittevésben kimentem az erkélyre rágyújtani, közben Robot néztem, ahogy a házelőtt áll és várja a kocsit. Az autó hamarosan befordult az utcába, majd lelassított. Hé, ez nem is egy taxi... AZ üveg sötétített volt, hasonlított Tom kocsijára, de azt nem láttam, hogy ki ül a volánnál. Rob körülnézett, majd azonnal bevágódott a kocsiba, ami a következő percben már sehol sem volt. Na jó... Ez nagyon érdekes... Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. Annyira megdöbbentem a látottakon, hogy nem tudtam hova tenni ami történt.
Gondoltam felhívom Tharát, hogy megtudjam nincs-e szüksége az én segítségemre is, mert hirtelen kedvem támadt Rob után menni.
- Hallo?
- Szia Kristen vagyok, csak azt szeretném kérdezni, hogy nem kell-e valamiben segíteni?
- Kivagy? Bocs nem hallok semmit, éppen kocsiban vagyok!-mondta majd letette. tényleg nagy volt a háttérzaj.
Hm... Éppen kocsiban van...Oké, rám jött egy enyhe paranoia, de aztán gyorsan elhessegettem, mert tudtam, hoyg Tharának milyen kocsija van és ez a kocsi, nem az a kocsi volt. Lementem anyuhoz, hogy elkérjem Mark számát, végülis ő a vőlegény, és ő is ott lesz, ahova Robnak mennie kellett.
- Miért turkálsz a telefonomban lányom?
- Csak Mark számát keresem.
- Ha jól tudom most ő most éppen a kocsiját díszítteti fel a nászútra.
- Oh... Én azt hittem, hogy ceremóniapróbát tartanak...
- Ilyenkor? Dehogy! Azt már pár napja megtartották. Én játszottam Rob szerepét.
-Mi?
- Persze butuskám! Jajj olyan szép lesz az a Mercédesz tele virágokkal és füzérrel.
- Az ezüst Mercédesz?!
- Persze, miért mit gondoltál?
- Dehát az nem Thara kocsija?
- Nem, dehogy! Neki egy sötétebb és kisebb kocsija van.
Nem tudtam megszólalni a döbbenettől. Újfent lebénultam és nem tudtam, mit tegyek... Ezt nem hiszem el! Az az álnoko kígyó! de Rob hogy mehetett vele, de főleg miért hazudott nekem? És ha mégsem Thara volt?
- Újra próbáltam hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Utána Robot próbáltam hívni, kicsengett, de nem vette fel. Naná... Biztos nem akar kétszer is a képembe hazudni. Ezt nem hiszem el. Oké, tegyük fel, hogy nem csal meg... De akkor meg miért kellett hazudnia?! Az a csók... Nem Rob nem tenne ilyet!! De akkor meg mi a fene van??

Friss: Hamarosan!

Most már elárulom nektek, hogy az a karácsonyi meglepim, hogy sok frisst kaptok ma. :)

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!! (L)

Thara és Kris ruhája

Thara

Kris ruhája

:D XD

Vááá miért vagytok még itt 16-an ilyen későőőn.... XD
Most tényleg írjak még egy részt? XD
Látom, hogy elálmosodtok..... lassan lecsukódik a szemetek...... és mélyen álomba szenderültök... XD És holnap délután kinyitjátok a szemetek..... és hopp-. a második friss XD :D :D

67. Rész

67. Rész

Amint kinyithattam volna a szám, már bent is volt és anyám ölelgette. Úgy éreztem magam a közelében, mint mindig azóta az este óta.

-         July! Olyan jól nézel ki!

-         Jaj Thara, te mindig olyan kedves vagy!

-         Hát milyen kedvesek leszek akkor, amikor meglátod majd az ajándékom!

-         Jaj nem kellett volna! Neked lesz esküvőd és még te hozol nekem ajándékot?

Majd végignéztem ahogy anyám kibontja az ékszerdobozt és kivesz belőle egy gyönyörű Swarovski  kristályokkal díszített nyakéket.

-         Ez gyönyörű kicsim! – mondta anyám meghatódva, majd megölelte Tharát.

-         Gondoltam jól mutat majd a ruhádhoz.- mondta Thara negédes, és ekkor jöttem rá, hogy mivel anyám is a család része, kifogástalanul kell majd kinéznie, és Thara csak azért vette neki a nyakéket, hogy bebiztosítsa magát. Gondolom meg sem kell kérdeznem, hogy anyám ruháját együtt vették-e…

-         Képzeld July, a vőlegényem gyémántokkal halmozott el tegnap. Olyan édes!

-         Igen Mark tényleg nagylelkű, látszik, hogy mennyire szerelmes beléd!

-         Ó, jaj de udvariatlan vagyok, te biztosan Robert vagy! – fordult Thara Rob felé, majd megölelte.

Felkavarodott a gyomrom.

-         Kristen, de udvariatlan vagy be sem mutatod nekem a barátod?

-         Nem…- dünnyögtem, és hirtelen nagyon sürgős dolgom akadt a hűtő környékén.

-         Robert Pattinson.- örvendek- hallatszott a válasz, naná egy tökéletesen udvarias angol…

-         Remélem majd jobban is megismerjük egymást Robert, ha egyszer szinte családtagok vagyunk.-mosolygott a csaj, de úgy hogy áhhh.

-         Jól van, térjünk a lényegre gyerekek! Thara miben tudunk segíteni?

-         Hát én elviszem Kristent felpróbálni a koszorúslányruháját, mert nem tudtuk ráméretezni, bár azért nagyjából remélem eltaláltam. Szép leszel hugica ne aggódj!-kacsintott rám, aminek hatására elképzeltem magam a világ legrondább ruháiban.

-         Ti addig Robert-tel

-         Csak Rob…

-         Rendben, akkor Robbal elmehetnétek a csokromért és bemutathatnád  Marknak is, ha már egyszer mellette fog állni az esküvőn.

-         Persze kincsem amit csak mondasz.

-         Nah Kristen te meg öltözz, mert megyünk!

-         Fel vagyok öltözve. –mondtam duzzogva.

-         Ugye tudod, hogy melegítőben vagy…

-         Tudom. Ugye tudod, hogy még nem az esküvőre megyünk?!

-         Jujj. Harapós, mint mindig. July… Nem is tudom kire ütött ez a lány, mert hogy nem tőletek örökölte ezt a stílust az is biztos.

-         Muszáj nekem elmennem veled? Mindegy milyen az a ruha, pár óra múlva úgyis felveszem!

-         Ne gyerekeskedj már, úgyis olyan régen láttuk egymást, tudom, hogy hiányoztam csak ciki lenne bevallani!

-         Naná! Az tuti…. Ha te mondod biztos úgy van. – szűrtem ki a fogaim közt, miközben végig a szemébe néztem.

Felmentem az emeletre a telefonomért, de átöltözni csak azért sem voltam hajlandó.

Hamarosan Rob is megjelent az ajtóban…

-         Hú te aztán tényleg nem bírod a csajt!- mondta félig komolyan félig nevetve.

-         Csodálkozol rajta? Azok után, amit meséltem.

-         Nem. De Kris az már olyan régen volt! Totál kedves volt anyukáddal a csaj és veled is…

-         Na jó, ezt most inkább hagyjuk…- mondtam, mert nem akartam veszekedni és reméltem, hogy ha Rob több időt tölt Tharával akkor is belátja majd, hogy milyen a csaj valójában.

Amikor lementem a lépcsőn Thara már útrakész volt. Lemondóan sóhajtottam és elköszönve anyutól kiaraszoltam vele a kocsihoz.

Gyönyörű ezüst színű Mercédesz-be ültünk be, bár nem is számította másra. Annyira egyértelmű, hogy a pénz miatt van a pasival… Talán még sosem dolgozott életében.

-         Jaj ne már Kristen… Miért kell velem mindig ilyen rondán viselkedned?

-         Most ezt komolyan kérdezed? Az oké, hogy anyámék és az egész család előtt játszod a jókislányt, de előttem igazán nem kell színlelned!

-         Jaj persze, te le vagy ragadva a múltban. Igen tettem ellened rosszat, de lépjünk már túl ezen hugi!

Döbbenten néztem rá… Egyszerűen nem akartam elhinni amit mond…

-         Jó figyelj Kris, ez életem legszebb napja, mert hozzámehetek a pasihoz akit szeretek. Szeretnék tisztalappal indulni nálad.

Na jó, hát erre egyáltalán nem számítottam. Most mit tegyek, ha tovább bunkózom, akkor tényleg tajparasztnak fogok tűnni, ha viszont egyből behódolok neki, azzal ugyanolyan naiv leszek, mint például anyu.

-         Tudod mit Thara, szeretnék neked hinni, de azért ez ennyi év után nem megy ilyen egyszerűen. Úgyis együtt töltjük a napot, majd utána visszatérhetünk rá…

Valahogy nyugodtabb lettem ezután a beszélgetés után, de azért a kis ördög még bennem bujkált, vagyis inkább attól tartottam, hogy benne…

Hamar a ruhaszalonhoz értünk, ahol nagy volt a sürgés forgás!

-         Itt a te ruhád Kristen!- fektetett le elém egy nejlonzacskót. Ahogy cipzározni kezdtem, lassan a lélegzetem is elállt. A ruha gyönyörű volt! A színe halványsárga volt és enyhén abroncsos. Szegélyét apró gyöngyök borították.

-         -Thara ez biztos, hogy az én ruhám?

-         Persze! Csak nem gondolod, hogy sárgában megyek férjhez! – nevetett unokanővérem.

-         Gondoltam a sárga jól megy majd a hajad színéhez… De ha nem tetszik, sajnálom, de nincs idő újra…. mondta sajnálkozva.

-         Dehogynem ez gyönyörű!

-         Akkor örülök… Ez pedig itt az enyém!- mutatott egy másik becsomagolt ruhára.

-         Nah felpróbáljuk őket?

Mosolyogva bólintottam. Nem, engem egy ruhával nem lehet lekenyerezni, viszont ahhoz képest amire számítottam, ez nagyon kedves volt tőle!

Még a méret is passzolt. A varrónő pár dolgot még igazított rajta, de egyébként tökéletes…

-         Na milyen?- lépett elő Thara is a próbafülkéből.

Ahogy ránéztem… Egyszerűen káprázatos volt. Az én ízlésemnek ugyan giccses, de rajta tökéletesen mutatott. 

-Gyönyörű vagy!- mondtam teljesen őszintén.

- Te is hugi! – nah akkor itt végeztünk is.

Hazafelé olyan jól elbeszélgettünk, olyan volt, mintha kicserélték volna. Boldog voltam. Őszintén boldog. Anyuék még nem voltak otthon, Tharának pedig fodrászhoz kellett mennie. Gyorsan ebédet készítettem és alig vártam, hogy elmondhassam Robnak, mégis csak igaza volt…

Friss XD 10-kor! A 2. friss később! De ma!

Apologize......................................................

Oké........ Most már hivatalosan is ég a fejem! Lehet anyázni nyugodtan........
Friss holnap. Kárpótlásul kettőt kaptok. A héten nem lusta voltam, csak mindig estére hagytam az írást és naná, hogy közbejött valami, ma pl anyu. Mondom, nincs kifogás. Ez már tényleg sok halasztás volt. Mindig csak holnap, holnap, aztán még mindig semmi. Nyugodtan írjatok seggberúgós komikat.

Magyarázkodnivaló!

Sziasztok! 1000 bocs amiért megint kimaradt pár nap, de a kórháztéma ma megoldódott, úgyhogy remélem itt is visszaáll a rend, már ami engem illet.
A gépem is vacakol, de elvileg januárban lecserélem, addig is elnézést mindenkitől akinek FB chat!- ben nem válaszoltam, csak folyton lefagyott a kis drága.

Üdvözlök minden új olvasót. Örülök, hogy új arcok is feltűnnek közben. A komikat nagyon szépen köszönöm mindenkinek! A történet holnap folytatósik, és a Karácsonyi meglepetést sem felejtettem ám el!!! (L)

Bibinek pedig megcsúszva ugyan, de nagyon Boldog Szülinapot kívánok!!!! (L)

66. Rész

66. Rész

Reggel csodák csodájára kipihenten és jókedvűen ébredtem. Rob még édesen szuszogott alattam és nem is állt szándékomban felébreszteni. Az órára néztem fél 10-et mutatott. Azzal ütöttem el a maradék fél órát, hogy őt néztem, miközben alszik. Szempillája néha megremegett és ajka is mosolyra húzódott. Talán éppen álmodik valamit…

A kisördög csak nem hagyott nyugodni… Óvatosan lejjebb csúsztam testén, be egészen a takaró alá. Megcsókoltam hasát, majd belső combját és végigsimítottam boxerén.

Visszacsúsztam mellkasához és bőrét apró csókokkal borítottam. Pár perc múlva, mint aki jól végezte dolgát kibújtam a takaró alól és fejem vállára helyezve tovább néztem kisimult vonásait és szája újból mosolyra húzódott. Na most már tényleg érdekel miről álmodik!

-         Kris… Ez nagyon nem ér ám, hogy éjszaka nem hagysz aludni, reggel meg nézed ahogy alszom közben meg felizgatsz.- morogta édesen és szinte már nevetett, de szemét még mindig nem nyitotta ki.

Na bumm! Hát erre nem számítottam. Egyrészről elpirultam, másrészt pedig nyakába kuncogtam.

-         Egyébként nagyon gyorsan abbahagytad… nem voltál túl kitartó!- nevetett Rob ismét és lassan kinyitotta csillogó szemeit.

-         Azt hittem alszol! Egyénként mosolyogtál álmodban. Mi szépet álmodtál?- kérdeztem és felkönyököltem, hogy közelebbről csodálhassam szemeit.

-         Hogy mit álmodtam? Pontosan azt amire ébredtem- mondta és a takaró alatt végigsimított meztelen bőrömön, amitől meg hirtelen még a lélegzetesem is elállt.

-         Csak nem fázol?- kérdezte csodálkozva.

-         Nem, csak azt hiszem így reggel még érzékenyebben reagálok rád.- mondta miközben

-         Igen… Én is rád!- mondta és jobb lábam feljebb húzva, még jobban csípője köré vonta testem.

-         Azt hittem ez nekem nem szól, csak a reggelnek- nevettem, mert megéreztem vágyát.

-         Hát… Ez igaz lenne akkor, ha nem épp rólad álmodtam volna, na meg ha nem arra ébredek hogy…

-         Ó, tehát rólam álmodtál!- mondtam nevetve, mert az előbb csak az érzésre célzott, arra nem, hogy álmában is én voltam a partnere.

-         Kris… Néha nagyon lökött vagy remélem tudsz róla- mondta duzzogva és a fenekemre csapott.

-         Tisztában vagyok vele! Bár ha a fenekem csapkodod akkor a te lökött barátnőd nem sokáig lesz ilyen nyugodt és mozdulatlan. – mondtam sóhajtva, majd belecsókoltam nyakába.

-         Hm… Mikor is kel felkelnünk?

-         10-kor-mondtam lemondóan, mivel az óra már háromnegyed tízet mutatott.

-         Ami azt jelenti, hogy van negyed órán, plus még egy negyed a fürdésidővel…

-         Fél óra elég hosszú idő- mondtam cinkosan és felültem, hogy ő is megmozdulhasson.

Ahogy alkalma nyílt rá, egyből felült, sőt felállt. A fenekem alá nyúlva engem is magával emelt, és éreztem ahogy a takaró abban a pillanatban lecsúszik rólunk. Magával vitt a fürdőbe, és megnyitotta a csapot.

-         Egy picit melegebbre állítanád, mint magadnak szoktad? –kérdeztem, de a válasz jobban átmelegített, mint a forróvíz.

-         Szerintem pár perc múlva már a langyost jobban fogod kívánni, mint a meleget!

Nem is szóltam többet csak minden szenvedélyem beleadva hosszan megcsókoltam őt.

Lehámozta rólam a rövidnadrágot miközben én megszabadítottam alsójától.

Beállt velem a víz alá, amitől bőröm váratlanul megborsódzott. Még mindig karjában tartott és mivel tudtuk kevés az időnk, egyikünk sem akarta sokáig halasztani az élvezeteket.

Újabb szenvedélyes csók következett, de most már kezeink is izgatták a másikat és tényleg érzékenyebb voltam, mint máskor. Már az érintése is őrjítő volt, nem tudtam betelni vele. Mindenhol őt akartam érezni, teste helyenként az enyémhez simult és őrjítő volt minden pillanat egészen addig míg magamban nem éreztem égő vágyát, szinte sikítani tudtam volna a gyönyörtől. Még nem kezdett el mozogni, csak mellem csókolta és helyenként fogával karistolt puhán és érzékien. Imádtam minden mozdulatát és egyre szorosabban nyomtam csípőm övéhez, s nem bírtam tovább mozogni kezdtem.

Ekkor érkezett el nála is a holtpont. Próbált még kényeztetésemre koncentrálni, de egyszerűen már ő sem bírta tovább. Nem is hagytam, előbb nyakát csókoltam, majd ajkát, de olyan szenvedéllyel, hogy szinte csípőm és ajkam ritmusa tökéletes összhangban volt.

Rob hevesen reagált minden mozdulatomra és nemsokára hátam a csempének feszült és nyögéseim visszhangot vertek a fürdőszoba falain.

Igaza volt… Testem szinte lángolt a szenvedélytől, a víz hőmérséklete pedig így langyosan volt tökéletes. Izgató volt, ahogy a vágy hullámaival együtt folyt végig testemen, és Rob felsőteste csillogott a víz gyöngyözésében.

Lábammal egyre lazábban öleltem csípőjét, mivel minél nagyobb teret szerettem volna biztosítani számára. A tempót addig gyorsítottuk, hogy szinte már a zuhanyzókabin is megremegett. A vérem olyan hevesen pulzált, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha valahol csak úgy gondol egyet és előbuggyan bőröm alól.

Rob lassított a tempón, én pihegve próbáltam mozgósítani maradék erőimet, de ez a lassabb tempó, ahelyett, hogy váratta volna a véget, csak egyre inkább fokozta az élvezeteket. Rob tökéletesen tisztában volt ezzel, és minden egyes lökése mély volt és pontos. Azt hiszem enyhén hátába karmoltam, amikor elért az orgazmus és ha Rob nem tartott volna végig erősen, most biztosan összeroskadtam volna. testem vonaglott és különböző hullámokban tört rám minden édes érzés. Rob pár másodperccel később csatlakozott hozzám és ehhez a csodálatos érzéshez. Ajkai szétnyíltak, feje hátrafeszült.

Ahogy mindketten fellélegeztünk és magunkhoz tértünk a kábulatból Rob óvatosan letett, majd tusfürdőt nyomva tenyerébe finoman bőrömbe masszírozta. Én is ugyanezt tettem, és ahogy egymást fürdettük, rájöttem, hogy ez az egyik legromantikusabb dolog a világon.

Testemnek is jól esett a kényeztetés és szinte felpezsdültem az előző „fáradalmak után”.

Miután megtörölköztünk és melegítőbe bújtunk azonnal lesiettünk anyuhoz. Negyed órát késtünk, de azt hiszem mindketten úgy döntöttünk, hogy megérte.

-         Jó reggelt- mondtuk mosolyogva és leültünk reggelizni.

-         Nektek is jó reggelt- mondta anya, de olyan fura mosollyal, hogy őszintén megbántam amiért nem fogadtam meg bátyám zenés tanácsát.

-         Ha végeztetek a reggelivel azonnal indulunk a kastélyba.

-         Kastély milyen kastély?- kérdeztem, miközben majdnem félrenyeltem.

-         persze nektek nem is mondtam. Fél órányi útra innen, vidéken lesz az esküvő egy festői környezetben, pont amilyen Tharához illik.

-         Kihez megy férjhez egy herceghez?-kérdeztem félig irónikusan félig keserűen.

-         Hát ha nem is herceg, de gazdagnak nagyon gazdag az a férfi.

-         Férfi… Hány éves 80?

-         Kristen ne legyél már ilyen rossz indulatú! Most lesz 37.

-         Hát egy jó tíz év akkor is van köztük, biztos nagy a szerelem… dörmögtem magam elé.

-         Kristen!

-         Jól van befejeztem!

-         Nem értem miért kell ilyen rosszindulatúnak lenned az unokanővéreddel szemben.

-         Ja… Én sem. Hiszen ő tökéletes!

-         Te féltékeny vagy rá?

Erre nem válaszoltam, mert féltem, hogy olyat mondok, amit anya nem tesz ki a polcra…

Éreztem ahogy Rob végigsimít combomon és ez megkönnyítette a dolgokat.

Csengettek.

-         Kinyitnád?- kérdezte anyu még mindig egy kicsit bosszúsan.

-         Persze. – mondtam majd az ajtóhoz siettem.

Ahogy kinyitottam az ajtót, elfogott a rosszul lét… Hang nem jött ki a torkomon csak álltam és egyszerűen lefagytam.

- Na mi az hugica hol a jó modor? Meg sem öleled imádott unokatestvéred?.......

Friss a megasztár előtt :D

Ti kire szavaznátok /azon kívül, hogy szar az egész stb.. de ettől függetlenül?/

:))

Végigfutottam a szememmel a blog adatait és nagyon szépen állunk (L)
Mivel több kerek számhoz is közelítünk úgy döntöttem, hogy készülök nektek egy kis meglepivel.  Ha meglesz a 100 rendszeres olvasó, 50 Fb követő és 100 ezres látogatottság kaptok tőlem egy meglepit  (L)

65. Rész

Na jó, ez most nagyon rövid lett, de ígérem, most már gyorsan jön a folyti :)

65. Rész

Nem hagytam időt kérdéseire, csak lágyan megcsókoltam és reménykedtem abban, hogy reggelre mindketten eltudjuk majd felejteni ezt a borzalmas estét.

Rob először csak hosszasan nézett és csókja gyengébb volt, mint a tavaszi zápor, de nem akartam ilyen könnyen feladni a próbálkozást a felejtésre.

Pólóját feltűrve végigsimítottam kezemmel mellkasán, és igyekeztem magabiztosan helytállni tervem bevégezésével. Rob a kezem után nyúlt és a szíve fölé vezette, majd halkan a nyakamba suttogott.

-Ne érdekeljen a múltam, mert a jelenem és a jövőm a tiéd, ez itt érted és neked dobog.

A lélegzetem elakadt és mozdulni sem bírtam. Annyira nem számítottam egy ilyen gyönyörű mondatra ezután az este után, hogy még a könnyem is kicsordult.

Kezem még mindig szívén nyugodott, de néma sírásom nem múlt el, és Rob ahogy ezt észre vette, magához szorított és semmit sem kérdezett.

Még mindig ölében ültem és nem is akartam innen elmozdulni. Már nem fűtött a szexuális vágy, egyszerűen erre volt most szükségem. Ő sem akart most semmit, csak ránk húzta a takarót és velem együtt kicsit lejjebb ereszkedett az ágyon, hogy mindketten kényelmesen feküdjünk. Nem akartam, hogy csak ő vigasztaljon engem, hiszen mindketten sérültünk ha csak egy kicsit is, ezért végigcsókoltam nyakán, puhán és gyengéden, majd füle mellett feltértem arccsontjára és végül arcát borítottam be csókjaimmal.

Rob gondolt egyet, és lehúzta pólóját, majd az enyémet is. Olyan jól esett, hogy bőrünk nagyobb felületen érintkezett, szinte teljesen megnyugodtam, miközben ő hátam simogatta a takaró alatt én pedig arcélén simítottam végig hüvelykujjammal egészen addig míg végül elnyomott az álom.

Álmomban egy esküvőn jártam. Külső néző voltam csupán, egyetlen vendég sem vett észre, mintha láthatatlan lennék. Egészen hozzászoktam ehhez az állapothoz, talán azt is érzékeltem valamilyen szinten, hogy ez csak egy álom, itt nem történhet velem semmi rossz.

A zene megszólalt, és a vőlegény, aki eddig lázasan beszélgetett egy másik fiúval, most a helyére állt, hogy aztán ragyogót tekintettel várja kedvesét. A mennyasszony kecses alakja megjelent valahol a sorok végén, arcát hosszú csipkefátyol takarta és olyan eleganciával lejtett végig a sorok között, hogy egy topp modell is megirigyelte volna. A tömeg felsúgott, és mindenhol „szép” és „gyönyörű” szavak hangzottak el… Én szinte szájtátva bámultam őt, mintha megigézett volna. A vőlegény mellett álltam, s a mennyasszony mellém állt, de mintha nem is jövendőbeli férjét nézte volna, hanem engem, talán ő az egyetlen, aki mégis lát?

Lassan bólintott, és kezeim szinte maguktól mozdultak meg, tudtam mire kér, arra, hogy emeljem fel fátylát. A drága olasz csipke selymes lágysággal siklott végig kezemen, ahogy egyre feljebb és feljebb araszoltam vele, az ara feje búbja fölé. Ahogy arcát megláttam, kacéran rám mosolygott és én vágyat éreztem, vágyat, hogy megcsókoljam, ajkunk összeért és a földöntúli szépség úgy csókolt, hogy szinte egész testemben remegni kezdtem. Átölelt, sőt szorított, mintha sosem akarna elengedni többé. Ahogy egy kicsit észhez tértem a káprázatból, hirtelen undorodni kezdtem magamtól és próbáltam tőle elhúzódni, de nem engedett. Arca állatias vadságot és mérhetetlen dühöt tükrözött, szinte szörnyszülötté vált, mielőtt menekülni próbálhattam volna, éles fájdalom hasított mellkasomba és összegörnyedve feküdtem a tükörpadlón, miközben szívem a szörnyszülött kezében lüktetett tovább. Üres mellkasomból jéghideg levegő áradt szét testemben és még utolsó tekintettemmel láttam magam a tükörben, amint fehér, holtra vált arcom, nem is a sajátomként tekint vissza rám, hanem Rob arca és Rob teste fekszik élettelenül…

Felriadtam és olyan hangosan ziláltam, hogy Rob is felébredt. Egy kicsit oldalra csúsztam testén, de alapjában véve, még mindig ugyanúgy feküdtünk. Szívem őrjítő tempóban zakatolt, de legalább meggyőződhettem róla, hogy még a helyén van.

Az órára néztem, amely hajnali hármat mutatott.

-         Kristen mi a baj?- kérdezte Rob aggódó tekintettel.

-         Semmi, ne haragudj csak rosszat álmodtam!

-         Elmeséled?

-         Nem! Kizárt, nem tudom.. annyira, élethű volt! Mindjárt megnyugszom, csak… Csókolj meg, és szoríts magadhoz kérlek!

Valahogy sikerült megnyugodnom, bár a szörny képe és a fájdalom még most is kísértett.

Rob még a hajam simogatta mikor újra elaludtam és végre egy állom mentes alvást tudhattam magam mögött.

Friss 2

Ma este 8-9 köszött! :)

Friss

Mára ígértem, de közbe jött egy kórházas téma ami miatt kicsit ideges vagyok /nekem nincs semmi bajom és a chatben is megtaláltok, csak jah.../ Friss holnap, valószínűleg már délelőtt.

Nyahhhhh

Már nem duzzogok.... :D
Remélem semmi bántót nem írtam és senki sem sértődött meg semmin.
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik utólag kommenteltek, akik az előző bejegyzéshez kommenteltek, és persze a csajoknak akik a chatben felráztak :D
Biztos lesz még ilyen mélypont, de majd igyekszem nem hülyeséget csinálni, csak hasonlóan ehhez kiírni valamit. :)
Nincs komihatár rendben? De azért szeretném, ha írnátok, mert nekem meg ez esik jól, és ebből tudom leszűrni, hogy hogy is állunk egymással.... Na meg a chatből, mivel oda is írhattok nyugodtan :D
Szóval köszönöm mindenkinek és friss este :)

------

13 komment....... Jó, én nem fogok sem hisztizni sem fenyegetőzni. Akik komiztak azoknak nagyon szépen köszönöm :) . Azt az egyet nem értem, hogy ott van a kommenttel kapcsolatos szavazás, ahol olyan eredmények jöttek ki, amik az oldalon egyáltalán nem látszanak... Viszonylag sokan pipálták azt a verziót, hogy szívesebben komiznak ha nincs komihatár... Megcsináltam. Akkor  ők ilyenkor hol vannak?
Jó mindegy, mondom én nem bántok senkit. Ha nyamvadt 15 komit nem lehet kérni, akkor az minősíti a történetet és az írót is. Nincs többé komihatár. Mi a fenének?  Friss: Még nem tudom mikor.

64. Rész

64. Rész

Rob félig lehúzott pólóval ült ágyamon és épp övét bontogattam, amikor hirtelen kopogtattak az ajtón.

-         Ki az?- kérdeztem lihegve- persze a kérdés önmagában azt hiszem csak költői volt, mivel a tesóm bulizott és sosem vette a fáradtságot, hogy bekopogjon, csak rendszerint rám törte az ajtót.

-         Én vagyok az kicsim, bemehetek?

Amilyen gyorsan csak tudtuk rendbeszedtük magunkat, és amikor az ajtó kinyílt kissé illedelmesebb pózban ültünk az ágyon, csak a kitámasztott kezünk ért össze egy apró felületen.

-         Mit szeretnél anya?- kérdeztem és próbáltam normalizálni légzéseim számát és mélységét.

-         Megbeszélni veletek a holnapi menetrendet. Korán kellene kelnünk… Még így is, hogy Cam lemondott a nagy szülinapról velünk, legkésőbb tízkor talpon kéne lenni…

-         Rendben szerintem ez nem probléma- néztem Robra, kinek arca egyértelműen kifejezte, hogy nála a tíz óra nem épp a koránkelés órája. Na igen.. Mi Stewartok hétvégén rendszerint délutánig alszunk, így többé- kevésbé még az ebédel is spórolva.

-         Anya pontosan mit kell majd csinálni? Sosem voltam még egyetlen esküvőn sem, legalábbis nem emlékszem rá.

-         Hát először is mindenben segítenünk kell Tharának, amire csak szüksége van. Ha kell, feltűzni a haját, elfutni a tortáért , díszíteni bármi.

-         Komolyan? Azt hittem erre külön embereket szoktak felkérni… - mondtam hitetlenkedve, mert biztos voltam abban, hogy én lennék az utolsó ember, akit bárki is megkérne, hogy tűzzem fel a haját, pláne, hogy Tharáról beszélünk.

-         Persze, hogy vannak emberek, de egy ilyen esküvőnél bári közbe jöhet. Általában a legfontosabb napokon minden a feje tetejére áll.

-         Rendben, majd próbálok nem útban lenni. mondtam, hogy anyát megnyugtassam, bár tudtam, hogy nem pont erre a válaszra számított.

-         Jaj kicsim, annyira szeret téged az a lány! Mondta is, hogy nem véletlenül téged kér fel elsőszámú koszorús lánynak.

Erre csak vágtam egy grimaszt, amit nagyon reméltem, hogy anyám nem vett észre.

-         Ó Rob, majdnem elfelejtettem, Thara szeretne téged megkérni arra, hogy állj majd a vőlegény oldalára, te is elsőszámúként, és akkor így Krissel együtt vonulhattok majd.

-         Ez nagyon kedves tőle. – mondta Rob olyan meggyőzően, hogy szinte már árulónak éreztem.

-         Köszönöm az ő nevében is! Örülök, hogy ilyen hamar a család részévé válasz. – mondta anya szinte meghatódva.

-         Jules részemről a megtiszteltetés!- mondta Rob ismét, egy elbűvölő mosoly kíséretében, amitől már szinte majdnem elfelejtettem előző válaszát.

Ennyire jóban vannak anyával, hogy már tegező viszonyban vannak? Ez annyira furcsa.. Ahogy az is, hogy itt ül a szobámban és mégis olyan természetes…Mintha mindig így lett volna.

-         Akkor nem is zavarlak titeket tovább.. A többit, majd holnap meglátjuk. Jó éjt!

-         Neked is!- mondtuk kánonban, majd ahogy az ajtó becsukódott egyből Rob felé fordultam.

-         „Ez nagyon kedves tőle”? Komolyan?- keltem ki magamból, persze azért csak a visszafogottabb stílusomban.

-         Kris nézd.. Erre most mit tudtam volna mondani? Azt az egyet beismerheted, hogy ez az egy húzás tényleg kedves volt az unokatestvéredtől akárhonnan is nézzük.

Erre nem válaszoltam, Egyszerűen annyira megbántott a múltban, hogy onnantól kezdve becsuktam a fülem, bárki bármi jót is mondott róla. Én tudtam, hogy milyen és fájt végignézni, ahogy szépen lassan mindenkit maga mellé állít anélkül, hogy bármit is tehetnék. Túl sokáig hallgattam ahhoz, hogy ennyi idő elteltével vallomásom bármit is megmásíthatna. Ha elmondanám például anyunak, hogy az ő kis szeretett Tharája, egy hárpia, és azt is, hogy miért gondolom így, biztosan azzal jönne, hogy akkor még kicsik voltunk, és hogy azóta Thara is biztos sokszor megbánta tettét. Persze… Talán én is így gondolnám ennyi idő elteltével, ha közben az évek alatt nem lett volna az a többi kis „kedves” megnyilvánulása irányomba.

Rob úgy éreztem, hogy ezúttal nem igazán fogta fel, hogy ez bennem mennyire mély és bántó, ugyanis hirtelen befordulásomra csak egy csók volt válasza, melyet újabb és újabb követett egészen addig, míg újra alatta nem feküdtem. Most azonban, nem kezdtem őt eszeveszettül vetkőztetni, inkább csak hagytam, hogy csináljon, amit akar. A gondolataim  valahol a múltban jártak és csak lopva érzékeltem Rob kezét testemen vagy csókját számon. Egyszer csak úgy tűnik mégis megneszelt valamit, mivel minden tevékenységet abbahagyott, és testét rólam, mellém helyezve felkönyökölt és az arcomat nézte.

-         Mi a baj?-kérdezte aggódva.

Nem válaszoltam. Ha ez előbb nem értette, holott elmeséltem már neki ezt a történetet pár nappal ezelőtt, akkor most sem fogja.

Hirtelen eszembe jutott egy másik megválaszolatlan kérdés…

-         Még nem válaszoltál… Hány lány mutatott már be a családjának?

-         Egy.- mondta könnyedén.

-         És ő…… - nem tudtam mit kérdezzek, de valójában a lányokkal kapcsolatos múltja érdekelt volna…

-         Két évig jártunk.- felelte egyszerűen.

-         Oh… És miért lett vége?

-         Egyszerűen meguntuk egymást., Fiatalok voltunk… Amolyan gimis szerelem. Legalábbis akkor szerelemnek gondoltam.

-         És rajta kívül hány lánnyal jártál?

-         Voltak pár hónapos kapcsolataim, de azok egyáltalán nem voltak komolyak, inkább csak amolyan…. Érted…

-         Szex.- mondtam olyan könnyedén, hogy magam is meglepődtem.

-         Igen…

-         És egyéjszakás kalandok?

-         Nézd Kris… A fiúkkal sokat zenéltünk és koncerteztünk. A lányok ragadtak ránk, de persze csak egyfajta lányok. Gondolj bele… Fiatal voltam, nem kellett elszámolnom a szüleimnek semmivel, ittunk, buliztunk. Párkapcsolatom nem volt, szabad voltam.

Nem feleltem, csak próbáltam megemészteni a hallottakat. Persze tudtam pontosan, hogy ezek miatt nem haragudhatok rá, csak egyszerűen olyan tapasztalatlannak éreztem magam az ilyen pillanatokban.

-         Kris…?

-         Rendben oké-oké, csak tudni szerettem volna.-mondtam végül.

Az ölébe húzott és végigsimított hátamon.

-         Nem számít, hogy mi volt a múltamban, megmondtam neked, hogy ilyet soha senkivel nem éreztem még, int veled. Ez az első igaz szerelem az életemben és az első olyan párkapcsolat, amit nagyon komolyan veszek.

-         Ezek szerint megcsaltad őt?- nem tudom ezekből a szép mondatokból, miért pont erre a következtetésre jutottam, de hangulatom még mindig nem volt túl fényes.

-         Az attól függ mit értesz megcsaláson…- mondta bűnbánón.

-         Mindent!- ezt meg hogy érti? Nálam egy csók is megcsalás!

-         Akkor igen, többször is… Ahogy ő is engem.

-         Akkor meg miért maradtatok együtt?

-         Mert amint már mondtam ez egy gimis kapcsolat volt, ami sokkal inkább épült közös barátokra, bulizásra és szexre, mint gondoskodásra és szerelemre.

-         Tehát neked egy csók nem számít megcsalásnak?

-         De igen. Persze, hogy annak számít. Emlékezz vissza már akkor milyen féltékeny voltam, amikor Ed egyáltalán csak szóba állt veled, azon az estén.

-         Igen, emlékszem, hogy mondtad…

-         Nézd… Nem szeretném ha a múltam miatt bármi rosszat gondolnál rólam. Túl vagyok már sok mindenen, de attól még én, én vagyok. A Rob, akit megismertél. A rossz és a jó énem is.

-         Persze, tudom, csak… Nekem nem voltak ilyen dolgaim, és ez annyira…

-         Pont ez a gyönyörű benned! – Többek között- tette hozzá gyorsan. Nekem az olyan lányok, csak a szexre kellettek, de eszem ágában sem volt még csak kapcsolatot kezdeményezni velük, akár csak baráti szinten is.  Tudtuk, hogy kik azok, akiket egy éjszakára el lehet vinni, de ennyi. Tiszteltük őket… Egyetlen éjszaka. Aztán érzelemmentes idegenekké váltak. Te azonban teljesen más vagy. Különleges.

-         Köszönöm.-nyögtem ki, mert ismét csak nem tudtam mit mondani.

Rob ismét a hátam kezdte simogatni, de valahogy nyugtalan voltam és egy kicsit egyedül kellett lennem ahhoz, hogy lerendezzek pár dolgot magamban.

-         Elmegyek zuhanyozni!- mondtam hirtelen és felálltam, hogy a bőröndömből kihalásszam a tusfürdőt. Nem nem mintha itthon nem lenne, de annyira zavart voltam, hogy már azt sem tudtam mit teszek. Ruháért inkább a szekrénybe nyúltam és kivettem egy régebbi rövidnadrágot és ujjatlant, majd bevonultam a fürdőbe.

Ahogy magamra maradtam erőtlenül roskadtam le a járólapra, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Csak ezt a hétvégét éljem túl… Annyira előjöttek bennem a régi elfojtott érzések és fájdalmak, hogy a Robbal való beszélgetés már csak olaj volt a tűzre. Tudtam, hogy ha ezt egy órával ezelőtt beszéljük meg, akkor sokkal nyugodtabban állok a témához, és nem kavart volna fel duplán ez az egész. Engem nem érdekel, hogy milyen volt régen, vagy miket tett, csak engem szeressen és ne csaljon meg soha. Azt hiszem egy kicsit mindig szerettem volna úgy gondolni rá, mint Edwardra, abban a filmben, amit láttunk. Ron is pont olyan „ősi” volt a szememben, a gondolkodásmódja, választékos beszédem és mindent tudó tekintete miatt. Viszont abba nem gondoltam bele, hogy míg a filmben Edward a régi rend erkölcse miatt szinte még érintetlen volt, addig Rob a mai világ szülötte és ez a világ nem éppen a szűz fiúkról híres.

Mindazonáltal, örültem, hogy ebben is őszinte volt és teljes mértékben felfogtam azt a különbséget melyet érzékeltetni próbált. Azért kellett kijönnöm egy kicsit, mert féltem, hogy fájdalmam és haragom múltam miatt, az ő múltja miatt rá fogom zúdítani, pedig valójában nem az ő hibája. Nem akartam hárpiának tűnni, hiszen sosem viselkedtem úgy, még akkor sem amikor indokolt lett volna.

Már vagy negyed órája bezárkóztam, és a zuhanykabinnak még csak a közelébe sem kerültem. Gyorsan levetkőztem és megengedtem a vizet. Olyan forróra állítottam amekkora forróságot csak eltudtam viselni, hogy egy kicsit lenyugodjak.

Amikor megtörölköztem és felöltöztem váratlan kopogás törte meg a csendet.

-         Kris jól vagy?- kérdezte Rob odakintről és hallatszott hangján, hogy tényleg aggódik.

Válasz helyett inkább kinyitottam az ajtót.

-         Persze ne haragudj! Biztos te is fürödni szeretnél már.

-         Igen… De már egy órája bejöttél… Mi a baj?

-         Csak hosszú volt a, ami nap.- mondtam és egy apró csókot nyomtam szájára. Amíg fürdesz lemegyek iszom egy teát.- mondtam és már el is hagytam a szobát. Fél szemmel még láttam, hogy az ajtóban áll és nem mozdul, de aztán már lefelé szeltem a lépcsőket.

Muszáj volt rágyújtanom, így amíg a tea lefőtt kimentem a ház elé. A cigi nagyon jól esett és nyugtatóan hatott idegeimre. Mire visszamentem a tea már kész is volt, a kedvencem… Szilva-vanília és fahéj keveréke. Váram egy kicsit, hogy hűljön, és közben sms-eztem a lányoknak, hogy minden rendben és megérkeztünk. Na igen… Így pár órával később, int ígértem.

A tea lassan hűlt, de végül mire megittam már teljesen nyugodt voltam. Elmostam a csészét és visszaindultam az emeletre.

Rob már az ágyban feküdt és aludt, bár párnája fel volt polcolva félig ülő helyzetbe. Ezek szerint engem várt…Én meg már megint eltűntem egy fél órára. Annyira megsajnáltam… Elképzeltem magam egy hasonló szituációban és tudtam, hogy ha Rob viselkedett volna így, most rettenetesen meglennék ijedve attól, hogy valami rosszat tettem, amiért így bánik velem. Pedig nem rá haragudtam csak… Annyira rosszul jött ki minden. Arca még így, alvás közben is szomorkás volt, pedig láttam már ezt az arcot párszor ilyen helyzetben ahhoz, hogy tudjam ez most más.

Hogy tehetném helyre a dolgokat? Talán ébresszem fel? De mégis mit mondhatnék neki?

Inkább csak valahogy éreztetnem kellene vele, hogy szeretem és, hogy nem rá haragszom.

Felmásztam az ágyra és óvatosan az ölébe helyezkedtem, szembe arcával. Nem ébredt fel.

Apró csókot leheltem szájára, amitől egy kicsit megmozdult. Újabb csókomra, csókkal válaszolt, és résnyire nyitotta szemét. Pillantása szokás szerint lebilincselt, de tekintete most egyszerre volt szomorú és kérdő…