38.Rész

38.Rész

/Kristen szemszöge/

Az alvás nagyon jól esett, nem is gondoltam, hogy ennyire fáradt vagyok. Nem tudom meddig aludhattam, de kényelmetlen helyzetem azonnal érződött ahogy magamhoz tértem. A fotel melyben elaludtam nagyon kényelmes ülőalkalmatosság volt, de fekvésre már kevésbé alkalmas. Kinyitottam a szemem és álmosan körülnéztem. Még mindig a zeneszobában voltam, bár a gitár nem volt kezemben és valaki takarót terített ölembe.

Mennyi lehet az idő? Talán az egész napot átaludtam? A szemem kicsit égett, és ez eszembe juttatta az asztalnál történteket. Rob…

Felálltam és nyújtóztam egyet, mert a vállam és a csípőm is elvolta gémberedve. Olyan jó volt ez a csend, de azért már vágytam a társaságra. A párnázott ajtón kilépve egyből meghallottam az ismerős zajokat. Fantasztikus ez a hangszigeteltség. A konyhába lépve megpillantottam Shane-t amint Tommal csókolózik, valamint Madie-t Sammel beszélgetni.  Csak nem flörtölnek egymással. Kicsit furcsa volt a látvány, de engem egyáltalán nem zavarna, ha barátnőm Garrett helyett inkább Samet választaná.

-         Sziasztok- köszöntem, mert még nem vettek észre és nem akartam udvariatlan lenni.

-         Na csipkerózsika… Megkaptad az ébresztő csókot?- nevetett Shane.

-         Hát csajszi jól ránk hoztad a frászt- mondta Sam is mosolyogva.

Értetlenül néztem rá.

-         Hogy érted?- kérdeztem totál ártatlan képpel, mert most többre nem futotta.

-         Úgy, hogy amíg te békésen szunyókáltál Robék átkutatták érted az egész környéket.

-         De… Én ezt nem értem… Végig abban a szobában voltam.

-         Igen tudom, s nem is hibáztat téged senkit. Azt a szobát zárva szoktuk tartani, azért nem keresett ott senkit. Madie megkért, hogy gitározzak neki és akkor találtam rád, aztán visszahívtam a többieket.

-         Ó… Ne haragudjatok nem akartam senkinek sem ijedtséget okozni, csaj egyedül szerettem volna lenni egy kicsit, és a szoba… varázslatos.

-         Semmi baj van ez így! Legalább felébresztetted ezt a kómás bandát.- mondta Sam nevetve miközben kedvesen átölelt.

-         A többek merre vannak?-kérdeztem.

-         Edék hazamentek, Bobby a pezsgőfürdőben Marcussal, Rob meg vagy velük van vagy a szobájában.

-         Itt van pezsgőfürdő?-kérdezte hirtelen Shane.

-         Ejnye hát titeket ki vezetett körbe? Persze, hogy van.- mondta Tom nevetve.

-         Akkor miért itt vagyunk és miért nem ott?-kérdezte Madie hirtelen.

-         Ez a beszéd lányok! Akkor nyomás!-mondták a fiúk szinte egyszerre.

-         Akkor 5 perc múlva itt lent, csak gyorsan átöltözünk. Kris te is jössz ugye?

-         Ö… Igen. Csak előtte még elszeretnék intézni valamit…

-         Rendben! Na akkor nyomás!

Shane-ékkel együtt mentem fel a lépcsőn, de aztán a folyosón külön váltunk. Alighogy a lányok elmentek, egyből Rob szobája felé vettem az irányt. Az ajtó csukva volt, ezért bekopogtam.

Mocorgás hallatszott, majd nem sokkal később kinyílt az ajtó és Rob állt előttem.

A térdem kicsit remegni kezdett, ugyanis egészen eddig nem gondoltam arra mi is következik most…

- Bemehetek?- kérdeztem azonnal, mert nem szerettem volna a folyosón beszélgetni.

- Persze. –jött a válasz, majd Rob arrébb állt és miután beléptem a szobába újra becsukta az ajtót.

- Sam mesélte, hogy mi történt… Nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy elalszom, és ezt sem hogy nem kellene ott lennem.

-Kristen senki sem haragszik rád, nem tehetsz róla ahogy más sem. Így alakult.

Elmosolyodtam, de nem tudtam véka alá rejteni idegességem. Mielőtt megszólalhattam volna Rob tovább folytatta.

-         Tudod… nagyon aggódtam érted. Láttam, hogy nagyon zaklatott voltál, amikor otthagytál minket.

-         Igen. – ennyit tudtam csak kinyögni, de nem bírtam a szemébe nézni, mert még mindig haragudtam kicsit reggeli közömbössége miatt. Nem is a harag a jó szó… Inkább csak aggódtam, hogy mi lesz velünk ezek után.

-         Tudom, hogy furcsán viselkedtem reggel és ezt nagyon sajnálom.

-         Semmi baj, már kezdem megszokni- mondtam kínomban felnevetve.

-         Igen tudom, hogy beszélnünk kell…- ült le Rob az ágyra, és arca hirtelen gondterhelté vált.

Mellé ültem és felé fordultam. Tudtam, hogy ez a beszélgetést mindent eldönt.

Kivételesen ő hozta fel a beszélgetés ötletét, de mégsem tudott megszólalni.

-         Kezdjem én?- kérdeztem, bár hangom közben megremegett.

Rob rám nézett, de nem válaszolt. Láttam rajta, hogy vívódik és talán még nem is döntött.

Egy talán még mindig jobb, mint egy visszautasítás. Nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-         Nézd fogalmam sincs, hogy te mit gondolsz vagy mit érzel. Reggel amikor elsétáltál mellettem úgy éreztem magam, mintha kihasználtál volna. Tudom, hogy ha ez így is volt, nincs okom arra, hogy haragudjak rád, elvégre nem ígértél nekem semmit. Azt is tudom, hogy a tanárom vagy és ez megint csak bonyolít a dolgokon. Mindezek ellenére elszeretném neked mondani, hogy nekem… sokat jelentett ez az éjszaka. Én egyáltalán nem szoktam ilyet csinálni, nem vagyok egy egyéjszakás lány. Ezt nem azért mondom, hogy rosszul érezd magad, pont ellenkezőleg. Még soha senki nem váltott ki belőlem ilyen szenvedélyt. Elfogadom ha azt mondod ennyi volt, de szeretném ha tudnád, hogy nagyon… kedvellek. Azt hiszem ennyit szerettem volna mondani. És nem érdekelne, hogy titkolóznunk kell. – tettem még hozzá csendesen.

Annyira megkönnyebbültem, hogy végre kimondhattam ezeket a szavakat. Nem állítom, hogy teljesen őszinte voltam, ugyanis a kedvellek szó elég gyenge kifejezés arra, amit Rob iránt érzek.

Kínos csend következett. Rob csak nézett rám, egyenesen a szemeimbe, és nem bírtam sokáig állni pillantását. Túlságosan zavarba ejtő volt így, hogy én már színt vallottam, de ő még nem.

Egészen megijedtem amikor felállt és mászkálni kezdett a szobában. Láttam, hogy ideges és ezúttal egyáltalán nem csodáltam.

Félkör alakot leírva egyszer rám nézett, másszor a falat bámulta. Kezdtem teljesen kétségbeesni. Már majdnem felálltam, hogy megállítsam, de ekkor váratlanul újra visszaült az ágyra.

-         Bocs.- mondta, szinte nyögve.

-         Nézd Rob ha nem akarsz engem mond meg nyugodtan attól még jóban lehetünk…. majd valamikor.

Hirtelen rám nézett, majd idegesen elnevette magát.

Folytattam, nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy beszélnem kell hozzá.

-         Én még soha nem éreztem ilyet… És sosem beszéltem ilyen nyíltan az érzéseimről…

Tudom, hogy nem vagyok egy bombázó, még a röplabdában is béna vagyok, és tartok mindenféle nyilvános szerepléstől. Valószínűleg a szereteten és őszinteségen kívül semmit sem tudok adni neked.

Na jó, itt fogytam ki a szavakból, nem fogok könyörögni. Annyira megalázva éreztem magam, már megbántam, hogy egyáltalán belekezdtem. Éreztem ahogy torkom elszorul és próbáltam visszafojtani könnyeim.

Rob még mindig hallgatott, és ez csak nehezítette a dolgokat. Csalódottan álltam fel az ágyról 

és némán az ajtó felé indultam.

Buta én....

Most nézem, hogy használtátok-e a fórumot és láttam, hogy nem. Ami nem baj, csak közben rájöttem, hogy nem is tudtátok még ha akartátok sem, mert nem voltak meg rendesen a topicok. XD Nah most elvileg jó, sőt én írtam is bejegyzést mindenre. Úgy tudtok írni, hogy jobbra lent van olyan szürkés gombocska, hogy Repley azt hiszem.
Persze csak akinek van kedve. :D Azért szóljatok ha valamit elszúrok, mert nem mindig veszem észre. :D

37. Rész

/ Rob szemszöge/

Az ébredés nem volt tökéletes, mert arra számítottam, hogy meglátom édes arcát ahogy kinyitom szemem. Ehelyett az üres ágy fogadott, szinte fáztam nélküle.

Illata még mindig körbelengte a szobát, ez az illat olyan különleges volt, hogy parfümöt is csinálhatnának belőle, bár akkor valószínűleg minden lány után megfordulnék az utcán.

Már az elejétől kezdve ostobán viselkedtem közelében.

Az évnyitó napján amúgy is nyűgös voltam az első óráim és diákjaim miatt, de azt nem gondoltam, hogy van ennél sokkal nagyobb dolog is, ami miatt aggódnom kellene.

A fiúk sokat ugrattak amikor megtudták, hogy tanítani fogok egy egyetemen. Egyből jöttek a pajkos diáklány viccek, szűk tornanacikról és spárgákról, de akkor csak jót nevettem rajtuk, magamban azonban teljesen kizártam mindenféle hasonló megnyilvánulás esélyét. Felnőtt férfiként akartam a dolgokhoz állni, pont ezért döntöttem úgy, hogy fiatal korom ellenére, úgy teszek, mint egy negyven éves. Szigorú de igazságos tanárképet festettem magam elé és eszerint próbáltam meg viselkedni.

Számításaim már az első napon megdőlni látszottak. A lépcsőn ült és cigarettázott. A napfény megcsillant haján, a cigit pedig olyan érzékien emelte szájához, hogy fantáziám szárnyra kapott. Elakartam menni, el a közeléből a csábító démonnak, de öngyújtó híján muszáj volt megszólítanom. Kellett a cigi, le kellett nyugodnom. Megijedt hangomtól, ezek szerint ő nem vett észre. Tekintete ártatlan volt, barátságos, én mégis démoni lángok kereszttüzében vergődtem pillantásától. Próbáltam rá úgy gondolni, mint egy végső próbatételre. Ha távol tudom őt tartani magamtól, a gondolataimtól akkor valóban készen állok hivatásomra. Ahogy megkaptam a kért lángocskát, már el is húzódtam közeléből.

Hiába telt el pár nap, egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Kecses alakja, és káprázatos szeme a tudatomba égett.

Az első tornaóra vele kínszenvedés volt. Utálni akartam, de csak azért, hogy el tudjam taszítani. Ügyetlenkedése jó indokot szolgáltatott csípős megjegyzésekre. Rájöttem hogy nem tudom őt utálni, így ismeretlenül sem, ezért taktikát váltva azt akartam, hogy ő utáljon engem.

Pechemre megláttam őt törzshelyünkön és mielőtt bármin mondhattam volna Tomnak ő már akcióba is lendült és ez a lány egyenes ágon utat tört magának a bandánkba.

Minden józan taktika felmondta a szolgálatot. Nem bírtam volna elviselni ha utál, ezért megpróbáltam rá haverként, barátként tekinteni. Azt reméltem az erős vonzalom talán átlényegül majd egy baráti kapcsolatba.

Annyit tévedtem vele kapcsolatban, amennyit csak lehetett. Kezdtem gyanakodni… Talán ő is vonzódik hozzám, talán féltékenységből túrta ki azt a piócaként tapadó csajt mellőlem?

A tánca… A hozzám simuló teste, a haja illata… Nem bírtam tovább.

Később beszélgettem Sammel, és óvatosan kihúztam belőle, hogy az akció közös volt, nem Kristen fejéből pattant ki az ötlet. Talán félreértettem? Ennek örülnöm kéne, mert mennyivel könnyebb lenne, ha egyáltalán nem vonzódna hozzám… De ez a gondolat mégis fájdalmat okozott.

Minden dalom neki szólt, nem akartam rá nézni, de távolról is mágnesként vonzott tekintete. Sosem hibáztam el számot azelőtt, de aznap nem egyszer csúszott meg kezem a húrokon.

A végső döbbenet akkor ért amikor láttam húgom szemben ugyanazt a rajongát Kristen iránt, amit én is éreztem. Persze Vick mindenkivel kedves és közvetlen, de mosolyát ennyire káprázatosnak még sosem láttam egy idegenre nézve.

Tudtam, hogy fogalma sincs arról mit érzek, és zavart, hogy bántom, ugyanakkor tudtam, sokkal jobban is bánthatnám annál, mint, hogy bizonytalanságot okozok neki.

A kérdései, a folytonos kérdései. Minden szavából áradt a törődés és az aggodalom személyem iránt. Muszáj volt megcsókolnom nem bírtam tovább és közben reméltem, hogy ezzel elveszti előttem báját. Olyan ártatlanul viszonozta csókom, hogy az ördög csapdájában találtam magam, mivel tervem visszafelé sült el. A várt megkönnyebbülés helyett gyötrődés lett jutalmam. El kellet szakadnom tőle, csókja szinte megbabonázott, muszáj volt elmennem közeléből, mielőtt valami őrültséget teszek.

Zavartságomban minden jó modor távozott belőlem, s ha húgom nem figyelmeztet hiányosságomra, Kristen az én hibámból a kemény kanapén tölti az éjszakát.

percekig álltam alvó teste felett, hallgatva halk szuszogását. Először fel akartam ébreszteni, de valahogy nem voltam rá képes. A démon képe helyet cserélt egy angyaléval. Kisimítottam egy tincset homlokából, és lassan teste alá nyúltam, hogy felemelhessem. Nem vagyok erőművész, de ez a lány pihe könnyű volt. Lélegzetem akkor akadt el, amikor a lépcsőn felfelé menet egyszer csak megmozdult ölemben és nyakam átkarolva vállamba fúrta a fejét. Meg kellett állnom, hogy ezt a pillanatot kiélvezhessem, tudtam, hogy olyan kép tárul most elém, amit egy életre lefényképezett elmém.

Nagy nehezen tovább indultam és próbáltam rendezni vonásaim, amikor beléptem Vickhez. Láttam, hogy ismét csillognak szemei, ismertem már annyira húgom, hogy tudjam ő örülne legjobban, ha minket együtt látna. Szerintem gondolatban már el is játszott a gondolattal , hogy bátyja egy ilyen angyal mellett létezzen. Sajnos az én gondolataim is ekörül forogtak és ezért mélyen megvetettem magam. Alig tudtam őt elengedni. Először azt hittem az én testem űz velem gyarló tréfát, majd rádöbbentem, hogy Kris karjai fonódnak túl erősen nyakam köré.

Ahogy kiszabadultam egyből a szobámba mentem és álmatlanul forgolódtam egész éjszaka, tudva, hogy alig pár méterre tőlem alszik egy angyal, aki akár itt is aludhatna velem együtt az ágyban. Vajon milyen lehet végigsimítani vékony bőrén, vagy beletúrni hajába, rendesen megcsókolni minden megkötés nélkül…  Életem legborzalmasabb éjszakája volt, amire másnap csak olaj volt a tűzre, amikor megtudtam, hogy egész hétvégén szenvedhetek közelségétől. Tudom, hogy rettentően bunkó voltam vele, de ezzel csak magamat akartam óvni, az állásomat, amire most mindennél nagyobb szükségem volt Vick miatt és persze magam miatt is. Rosszul éreztem magam akárhányszor csak megbántottam Krist, ezért is mardosott a bűntudat aznap este, amikor a bárba mentem, hogy bocsánatot kérjek tőle.

Nem volt kiút. Minden szál hozzávezetett és egyúttal szenvedéshez. Ha nem voltam vele azért szenvedtem, mert egyszerűen szükségem volt a közelségére. Ha vele voltam akkor meg azért szenvedtem, mert ő a diákom és ha kitudódik rendesen megüthetem a bokám és ő is.  Mindkettőnket kirúghatnak, vagy ami még rosszabb megbélyegzik őt, mint rossz életű nőt.

Tegnap este úgy jöttem ki a szobámból, hogy nem foglalkozom jelenlétével bulizni fogok és leiszom magam a sárga földig, hátha az alkohol majd kiüt egy időre. Elintéztem, hogy egyből zenélni kezdjünk, mert ez könnyebben elterelte a figyelmem, mint bármi más.

Úgy tűnt működött a dolog, mert azért nem álltam meg és lopva körülnéztem. Nem láttam sehol. Aztán ami ezek után történt… Először csak azt érzékeltem, hogy mindenki a lépcső fele bámul, aztán én is odanéztem…

A látvány… Kristen, mindig gyönyörű volt, de most egyszerűen veszélyesen csábító. Alacsony termetéhez képest, gyönyörű hosszú combjai voltak, melyek most kívánatosan előtűntek rövid ruhája alól. Az éj fekete ruha és hófehér bőre olyan kontrasztot alkottak, mintha egy égi tüneményt csodálhatnék. Mint a ragyogó hold a sötét éjszakában. Szemei ragyogtak, testtartása méltóságteljes volt, egy angyal kecsességével párosulva.

Kicsiny, de formás mellei úgy bukkantak elő a ruha anyaga fölött, mintha kifejezetten engem hívogatnának. Márványszerű szépségével minden figyelmet magára vonzott. Egész végig őt figyeltem, nem volt nehéz kiszúrni ahogy kilép a kertbe. Mintha a teremben lévő többszáz vattos ragyogás, eltűnt volna, hogy aztán a kertben tündököljön.

Úgy siettem utána, mint egy fuldokló, aki oxigénpalackot hajkurászik.

Ahogy a közelébe értem mintha mindent elvágtak volna. Sodródtam az árral melyet saját magam indítottam. Démoni angyal vagy angyali démon. Ez a jó szó rá. Ajkait csókolva feledtem nyomorúságom, bőrét simítva végre férfinak éreztem magam, hajába túrva magamhoz akartam kötni örökre.

„ Olyan volt, mint a drog. Mint a saját ínyem szerint kevert heroin.”

Váratlan visszautasítása úgy csapott képen, mintha valaki erőszakkal visszarángatott volna a kegyetlen valóságba.

Haragudtam rá, de csak annyira, mint minden büszkeségét vesztett férfi. Haragom nem is volt valódi inkább csak önmarcangolásom álszakálla.

Azt hittem ma már nem történhet rosszabb, de amikor megláttam Eddel táncolni, nem bírtam tovább játszani a csalódott szeretőt. Ő az enyém. Még ha minden erőmmel küzdök is ez ellen a tény ellen. Egyetlen reményem az maradt, hogy csak játszik velem… Azt hiszem ha ez kiderül félig belehaltam volna, de könnyebb lett volna hiányát elfogadnom, mint, hogy én magam taszítsam őt valami kegyetlen viszonyba vagy ami még rosszabb…

Aludni tért és pár ital után én is így tettem.

Ahogy hallottam nyílni az ajtót egyből megcsapott illata és innentől mintha mindent elvágtak volna. A teste, a mozdulatai, a hangja miközben az általam okozott élvezetet hallatja… Soha nem éreztem még ilyet egyetlen nővel sem. Mintha nekem teremtették volna. Egy ártatlan angyal csókja és egy csábító démon mozdulatai…

A lépcső aljában állva ragyogott a szeme ahogy meglátott, nem bírtam ki mosoly nélkül.

Legszívesebben egyből  felkaptam volna, hogy egy tál reggeli kíséretében visszacipeljem az ágyba.

Úgy láttam ideges és nem kellett sokat agyalnom a miérteken. Pontosan jól tudtam, hogy a beszélgetést már nem lehet elkerülni. Tisztázni kell kapcsolatunkat… A baj csak az volt, hogy nem álltam rá készen. Még mindig csata dúlt lelkemben.

Nem volt kérdés én mit szeretnék, de jelen helyzetben a körülményeket is figyelembe kellett vennem és főleg azt, hogy mennyi minden ronthatok el… Ha valami félresikerül és ő az én hibámból…

Nem… Láttam, hogy engem néz, de nem voltam képes most angyali szemeibe nézni, mert már most bűntudatom volt amiatt, amit még el sem követtem.

Tudtam, hogy megbántottam és szeme mintha könnyes lett volna, ahogy felállt a székről és bement a házba.

Pár percet vaciláltam, de nem bírtam tovább. Elképzeltem szomorú, könnyáztatta szemét és mennem kellett.

Felmentem az emeletre, de nem találtam sehol. Az egész házat körbefutottam mint egy idióta, csak azokba a helységekbe nem néztem be amiket zárva szoktunk tartani.

Teljesen kétségbeestem. Talán kiment a hátsó ajtón keresztül? A ruhái még fent voltak.

Riadóztattam mindenkit és a keresésre indultunk, de fogalmam se volt merre menjünk. A szívem hevesen vert. Hogy a francba lehetek ekkora idióta? Tudtam, hogy mit szeretett volna, csak egy kis kedvességet, de azzal, hogy arra sem voltam képes, hogy mellé üljek biztosan rossz következtetést szűrt le és most azt hiszi csak kihasználtam.

Bárcsak megtalálnánk! De merre lehet?! Úgy futottam végig az utcákon, mint egy idióta miközben nevét kiáltoztam.

Akkor álltam csak le amikor megszólalt a mobilom. Sam volt az, azt mondta Kristen a zeneszobában alszik, és nem akarta felébreszteni.

Egy idióta vagy Pattinson! Gondolom este a buli hevében a fiúk nem zárták be az ajtót, miután visszavitték a hangszereket. Most már tudtam, hogy jól van, mégsem bírtam lenyugodni addig amíg saját szememmel nem látom őt. Rohanni kezdtem…

Szerencsétek, hogy most kávéztam :D

Friss még ma XD Egy órán belül, de ígérem próbálom gyorsabban hozni!!!

??

Tőlem lehet ma még egy friss éjfél előtt ha szeretnétek, csak nem tudom megvárná-e egyáltalán valaki, mert ha nem akkor majd holnap megírom. :)

36. Rész

36. Rész

Megmozdultam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett lába, de lábfejem neki ütközött valaminek, ami meleg volt és puha. Egy pillanatra meglepődtem, de ahogy beszívtam tüdőmbe Rob férfiad illatát, egyből eszembe jutottak az elmúlt este csodás pillanatai. Szinte izgalomba jöttem, már az attól is, hogy egyáltalán rá gondoltam. Nem bántam meg semmit, az alkohol csak segített ellazulni, de a döntéseimet nem befolyásolta.

Kinyitottam szemem, mert máris látni akartam őt!

Először csak állát láttam meg, mivel ugyanolyan pózban feküdtünk ahogy elaludtunk, talán egy kicsit lejjebb csúsztunk az éjszaka folyamán. Felkönyököltem, de abban a pillanatban majdnem vissza is hanyatlott a fejem,annyira elvoltak zsibbadva kezeim.

Beletelt pár percbe, mire újra próbálkoztam, ám ezúttal sikeresen.

Rob még aludt, de közben annyira édes fejet vágott, hogy muszáj volt végigsimítanom arcán. Szerencsére nem ébredt fel rá, így tovább gyönyörködhettem látványában. Eddig sosem nyílt alkalmam ilyen közelről, szemérmetlenül bámulni, pláne anélkül, hogy észrevenné. A füle mellett volt egy apró csík, valami vágás féle. Egyáltalán nem volt csúnya, sőt, mondhatnám amolyan férfias szexepilnek is. Szempillái olyan hosszúak voltak, hogy sok műszempillát ragasztó lány megirigyelhetné. Szemhéja még csukott állapotában is mozdult néha, talán álmodik valamit, vagy ez nála teljesen normális folyamat? Amolyan örökmozgó. Annyi mindent nem tudok még róla, de ez a legkevesebb. Azt tudom, hogy jó ember, és az éjjel azt is bebizonyította, hogy rendkívül figyelmes.

És ami a szexet illeti… Ha ruhában erre képes akkor mi történne ha… Uhh.. Nem akartam erre gondolni, inkább próbáltam lecsillapítani vágyam. Elég volt ha újból az arcára néztem. Olyan nyugodt és békés volt, hogy látványától teljesen más gondolatok ugrottak, távol a szextől és testi vágyaktól. Elképzeltem milyen lenne egy igazi randi vele, egy átbeszélgetett filmezés, egy romantikus vacsora. Olyan jó lenne minden szabadidőm vele tölteni, akkor csókolhatnám meg, amikor csak akarom, nem lenne köztünk tabu téma, vagy kínos helyzet. Tudom, hogy a suliban titkolóznunk kellene, de ettől minden csak izgalmasabbá válna. Vajon mennyi időbe telne, hogy őrültségekre legyek képes miatta… Jézusom, jó, hogy nem egyből a vendéglistát állítom össze, vagy a nászindulót. Kristen térj már észhez, ez a pasi még nem a tiéd bármennyire is szeretnéd.

Mit teszek akkor, ha Robnak nem is komolyak a szándékai? Oké vonzóik hozzám, ez egyértelmű, de az még semmit sem jelent. Mikor ébred már fel? Most annyira ideges lettem… Mintha írtam volna neki egy szerelmes levelet, s már napok óta várnék válaszára reménykedve… Borzalmas érzés ez a bizonytalanság… A legrosszabb.

Talán most még nem bonyolódtam bele annyira… Talán pár hét után túltenném magam a csalódáson, ha visszautasítana. Persze a suliban rossz lenne találkozni, de azért ki lehetne bírni. Ez lenne a szerelem? Nem azt nem hiszem, ez egyelőre csak az őrjítően tetszel rész. Könnyen lehetne belőle szerelem ebben biztos vagyok… De ahhoz több kettesben eltöltött időre lenne szükség.

Rob… Vajon mit gondolsz magadban? Benned mi játszódik le?

Simogatni kezdtem a haját, remélve, hogy kíméletesen fel tudom ébreszteni, amolyan „véletlenszerűen”, de semmi. Olyan mélyen aludt, hogy akár zenét is komponálhattam volna az ágyon, arra sem ébredt volna fel.

Bármennyire is élveztem közelségét, nem bírtam tovább egyhelyben maradni. Nagyon izgultam, hogy mi fog történni, szinte kislánynak éreztem magam, aki az első gyerekkori szerelemért harcol. Rafinált eszközök nélkül, csak a szívével.

Óvatosan lecsusszantam testéről, majd az ágyból és megkerestem elhagyott felsőm.

Az ajtón keresztül kisurrantam a folyosóra, ahol egyből Samnek ütköztem.

- Jó reggelt.- mondta egy ásítás kíséretében.

- Neked is! Ilyen korán fent vagy?-kérdeztem mosolyogva.

-Muszáj volt felkelnem, már nem bírtam tovább hallgatni Ed horkolását.- nevetett Sam elnyomva egy újabb ásítást.

-Megyek lezuhanyzom- mondtam és próbáltam elslisszolni.

- Kristen?

- Hm?-fordultam hátra, mint akit tetten értek.

- Csinálok reggelit meg kávét. Neked is jöhet ugye?

- Igen köszönöm!- mondtam, majd kicsit nyugodtabban folytattam utam szobám felé.

- És közben beavathatsz minden kis piszkos részletbe, hogy miért Rob szobájából jöttél ki!- mondta még utánam csipkelődve és szinte hahotázva arcom láttán.

Nem válaszoltam, csak besunnyogtam Vick szobájába, és beálltam a zuhany alá.

Hihetetlen ez a Sam, mindent észre vesz és amikor a legkevésbé sem számítok rá, akkor olvassa a fejemre viselt dolgaimat.

De nevetve mondta, ezek szerint ő nem bánná, ha Rob és én…

Jajj Kristen hagyd már abba! Gondolj arra, hogy úgysem lesz semmi, ennyi volt és akkor nem koppanhatsz nagyot.

Negyed óra múlva már a lépcsőn baktattam lefelé és a kávém már frissen illatozott.

Sam még a reggelit csinálta, de olyan átéléssel, mint egy igazi konyhatündér.

Úgy tűnt rajtunk kívül még mindenki a lóbőrt húzza.  Kivonultam a teraszra a gőzölgő feketével és rágyújtottam. Csodálatos délelőtt volt. A levegő meleg a nap pedig hétágra süt. Próbáltam valamennyire árnyékba húzódni, mert az erős fény görcsbe rándította retinám. Hamarosan Sam is csatlakozott hozzám, de szerencsére megkímélt a kérdezősködéstől.

Egy órába telt, míg a ház megtelt kómásan és másnaposan testüket keserves lassúsággal vonszoló emberekkel.

Rob még nem volt sehol. Nagy kísért éreztem, hogy visszamenjek a szobába és megnézzem mi van vele, de aztán úgy döntöttem ha egyszer már kijöttem akkor nem lopózom vissza. Lehet, hogy már ébren van s az furcsán venné ki magát. Ma megszeretném várni, hogy ő lépjen.

Újabb fél óra telt el addig, míg egyszer csak megláttam őt a lépcső tetején. Hozzám hasonlóan, és a többiekkel ellentétben teljesen kipihentnek tűnt, az alkohol nyoma nem nyomta rá bélyegét a mai napjára.

Ahogy meglátott elmosolyodott, de nem jött oda hozzám, inkább a konyhába ment, hogy megnézze hagytunk- e neki valami kávéféleséget.

Szerencséje volt, bár nem sok maradt. Visszamentem a többiekhez a teraszra és próbáltam úgy helyezkedni, hogy maradjon mellettem egy szabad hely.

Hamarosan meg is jelent az ajtóban kezében egy tányér rántottával és kevés kenyérrel. Láttam ahogy körbejár tekintete az asztal körül, aztán végül Sam mellett foglalt helyet, majdnem velem szemben.

Azt hiszem jobb, hogy senki sem látta az arcom ebben a pillanatban. Úgy érezem vesztettem.

Nem sokáig bírtam ott ülni keserűséggel telt szívem egyre jobban bőgést követelt és ezt a látványt nem szerettem volna megosztani a körülöttem lévőkkel.

Gyorsan felálltam és bementem a házba. Fogalmam sem volt merre megyek, de azt tudtam, hogy egyedül szeretnék lenni.

Épp az egyik szűkebb folyosón haladtam végig, amikor jobbról egy párnázott ajtón akadt meg tekintetem. Benyitottam és egy mini stúdióban találtam magam. Ott voltak a hangszerek, és a hely olyan fantasztikus harmóniát és békét árasztott, hogy úgy döntöttem itt maradok.

Leültem a piros bőr fotelre és egy gitárt a kezembe véve játszani kezdtem. Nem voltam jó semmilyen hangszeren, bár a nagybátyám párszor neki gyürkőzött tanításomnak.

Lassan könnyeim is előtörtek, de még magam előtt is szégyelltem őket. Nem akarok egy pasi miatt sem sírni. Gyorsan felszárítottam őket ruhám ujjával és bőgés helyett a zenére koncentráltam. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor a lejátszóban megpillantottam egy Cd-t melyen a srácok felvételei voltak. Nem haboztam egyből megnyomtam a playt.

Visszakuporodtam a fotelba és a gitárral kezemben megpróbáltam lekövetni az akkordokat. Hamarosan annyira magával ragadott a zene, hogy már nem bírtam a gitárra figyelni. Reggeli fittségem ellenére, szemhéjaim lassan lecsukódtak, de a zene még az álmaimba is befészkelte magát.

Elkészült a fórum és témákat is írtam nektek, nekünk. :) Jobb oldalon megtaláljátok.

Csak egy ötlet:

Mivel úgy látom, hogy szerettek ismerkedni, azt találtam ki, hogy leírhatnátok egy kis bemutatkozószöveget a nick nevetekkel vagy valami hasonló. :)
Ilyenekre gondoltam, hogy miket szerettek csinálni, ha ti magatok is írtok azt is nyugodtan írjátok bele,  akár a blog címét is. Miért szeretitek a Twilight-ot és Robstent, ficiket?
Egyszerűen mindent amit csak szeretnétek, akár azt is, hogy mit ettetek reggelire. :D
Ha van kedvetek hozzá akkor a mail címemre várnám ezeket a kis írásokat /jobbra fent megtaláljátok/ és ha lesztek páran akkor csinálok fent egy Ti oldalacskát ahol nyugodtan elolvashatjátok ezeket és a kommentekben írhattok is egymásnak vagy akár a chaten bárhol. De az is lehet, hogy csinálok egy fórumot ismerkedés célra. :)

:)

Remélem tetszik nektek az ú design, azért hagytam benne halványan a régiből is :D

Akkor tudjátok mit? Próbáljuk ki!

Nincs komihatár!


Sokan írtátok a komikban, hogy ilyen pasi nincs is! :D
De van!!!!! Tényleg! Én találkoztam egyel kb 2 éve! :P  /Nem vagyunk együtt sőt azt sem tudom mi van vele, de az a srác nagyjából ugyanezt leadta, pedig a suli egyik "macsója" volt, szóval megkaphatott volna bárkit rendesen is. :) /
Hölgyeim, van még remény! Léteznek ezek a pasik, csak jól tudnak rejtőzködni! :D

Izé kis bejegyzésecske

Ígérem lassan azért beszélgetni is fognak XDXD

Nah kijavítottam a hibákat, legalábbis amit észrevettem, akadt benne bőven, bár volt egy amin nagyon nevettem, remélem ti is odahaza XD
Ez a: "őrölten csókolt" :D :D Hogyan Rob? Te olyat is tudsz? :D
- Akinek van ötlete, hogy ezt hogy lehet kivitelezni, vagy esetleg tapasztalt már ilyet az kérjük írja meg email címünkre a tv2@.... XD Vagy a Hustler.com-ra XD :DAz még témába vágóbb :D -

Kitettem egy szavazást is, mert érdekel a véleményeket. Tudjátok, hogy komifüggő vagyok sosem tagadtam, de ugyanakkor azt sem akarom, hogy a határ miatt megutáljatok, ezért légyszi nézzétek meg a szavazást, mert majd a végeredmény szerint alakítom a dolgokat.

35. Rész

35. Rész

Nem is emlékszem, hogy került le róla a takaró, de azt hiszem én tettem. Egy szál alsóban feküdt alattam, de ez csak még jobban begerjesztett. Keze ismét fenekem markolta, és csípőm is folyamatosan mozgásban volt, ezzel ingerelve férfiasságát. Most nem voltunk olyan türelmesek, mint a kertben. Nálam volt a gyeplő és ezt ki is használtam. Tapasztalatlanságom nem szabott gátat semminek, úgy tűnik az érzékiség minden nőben kódolva van. Pontosan tudtam mit kell csinálnom és főleg, hogy hogyan. Végigcsókoltam nyakát, és fogaimmal fülcimpáját is érzékien meghúztam. Láttam, ahogy apró libabőrök jelennek meg bőrén szám nyomán. Tudtam mit érez, én ugyanígy érezem magam.

Kezével végigsimított hátamon és közben beférkőzött felsőm alá. Én nyakáról átcsusszantam mellkasára és olyan lágyan csókoltam amennyire csak a nagy izgatottságban képes voltam rá. Csípője megemelkedett én pedig alig hallhatóan felnyögtem. Meglepődtem saját hangomtól, de túlságosan elfoglalt voltam kényeztetésével ahhoz, hogy szégyenkezzek miatta. Egyik kezével még mindig hátam simította, másikkal azonban combomon körözött.

Visszatértem arcához és megcsókoltam, de egy kicsit játszadoztam vele, nem akartam ilyen könnyen hagyni magam. Kezem közben lejjebb tévedt, de szinte még a hasa aljához sem értem, amikor hátamra fordított. Olyan gyors volt mozdulata, hogy mire feleszméltem már lábam között feküdt és ő csókolt engem. Combom szorosabbra zártam csípője körül, a bokszer vékony anyaga sejtette izgalmát és ez engem csak tovább hergelt.

Alsó ajkam enyhén fogai közé vette és ezzel együtt csípőm újra megemelkedett és az övének feszült.

Rob szájával már mellemnél járt, keze a spagetti pántom húzogatta, majd engedélykérően nézett fel rám, a pár órával ezelőtti akciónk nyomán. Egy pillanatig gondolkoztam, majd engedtem a kísértésnek. Úgy döntöttem ha mindent nem is, de ennyit igazán engedhetek. Én kis kegyes, holott olyannyira vágytam a folytatásra, hogy ha kicsit tapasztaltabb lettem volna már rég meztelenül feküdtem volna alatta.

Lassan lecsúsztatta vállamról a pántokat, és testem enyhén megemelve megszabadított felsőmtől. Egy pillanatra megállt, és felkönyökölve végignézett csupasz felsőtestemen.

A szeme szinte csillogott, de én mégis elpirultam. Eddig annyira elvoltam foglalva azzal amit csináltunk, hogy eszembe sem jutott, hogy mi van ha ruha nélkül nem is tetszem neki.

Mi van ha túl vékonynak talál, vagy ha a nagyobb mellű nőkre bukik. Elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen szemébe néznem, de ő azonnal arcom után kapott és mielőtt belekezdhettem volna a kétségbeejtő önmarcangolásba újra maga felé fordított és megcsókolt, de olyan szenvedéllyel, hogy egy percre azt is elfelejtettem miért is kellene furcsán éreznem magam.

-         Gyönyörű vagy- lehelte szám szegletébe, és azonnal visszahelyezte ajkát enyémre.

Elmosolyodtam és a gombóc mely toromban keletkezett megszűnt létezni.

Őrült csókja közben kezével felfedezőútra indult mellemen és célt érve,hüvelykujja körkörösen simított végig mellem középpontján.

Levegőt után kapva szakadtam el ajkaitól, de úgy tűnt neki a lég hiány mit sem számít.

Szájával felváltva hüvelykujját, újabb nyögéseket csalt ki belőlem. Csípőm lassan irányíthatatlanul követte élvezetem minden hullámát, és ezzel együtt Rob ágyéka is egyre forróbb lett, levegővétele pedig egyre szaporább.

Az egyik heves mozdulatomnál, fogait gyengéden végighúzta mellem legérzékenyebb pontján, majd nyelvével körkörösen olyan mozdulatokat tett, hogy egyszerűen nem bírtam magammal.

Lapockájába csimpaszkodva vissza irányítottam száját az enyémre, miközben csípőm egyre vadabbul simult az övéhez, annyira, hogy már Rob sem bírta tovább.

Kezét a fejem mellett összekulcsolta enyémmel, majd lökésszerű mozdulatokkal ostromolta ágyékomat. Átvettem ritmusát és éreztem ahogy szinte meggyullad a testem.

-         Nem lenne jobb ezt ruha nélkül csinálni?- kérdezte Rob rekedt hangon valahonnan a fülem mellől.

-         Arra még nem állok készen- mondtam szinte pánik szerűen, de közben a mozgást nem bírtam abbahagyni. Számítottam haragjára, de meglepődtem reakcióján.

-         Semmi baj, türelmes vagyok, és ami az illeti így is megőrjítesz.- hangja szinte remeget az erőlködéstől, hogy ezt végigtudja mondani, miközben még mindig engem ostromolt.

Ennél tökéletesebb válaszra nem is számíthattam, egy pillanatra még a szemem is könnybe lábadt, a következő pillanatban pedig már őt csókoltam szenvedélyesen.

Kihasználva gyengeségét ránehezedve testére hanyatt fordítottam, így ismét én kerültem felülre. Úgy döntöttem mindent beleadok, ami csak a női ösztönökből kitelik.

Nem bánta a helyzetváltoztatást, de azért belenyögött a váratlan fordulatba. Kezével az ágynak támaszkodva feljebb húzta magát  és ezzel együtt engem is, félig ülő helyzetbe. Fejünk szinte egy magasságba került így ő is jobban hozzám fért. Ez így még izgatóbb volt, mint az előbb. Hastáncosokat megszégyenítő mozgással indítottam útnak csípőm, Rob pedig fenekem alá nyúlva még erősebben vont magához minden egyes lökésnél. Kihasználta a póz adta lehetőségeket és egy időre visszatért mellem kényeztetéséhez, de mozgásom szinte őrjítően hevessé vált, így ő sem bírta tovább.

Az érzés mely alsó pontomból indulva egész testem átjárta leírhatatlan volt. Eddig a szó: orgazmus, csak egy szó volt a többi közül, de most hirtelen szótáram elejére ugrott. Arcom Rob vállába temettem, míg az ő feje hajamba fúródott, próbáltam magamban tartani élvezetem csúcspontját, de lehetetlen volt. Sikolyom csak Rob válla tudta tompítani, de eközben Rob két nagyobb lökéssel hosszabbítva az élvezetet maga is átélte az orgazmus csodáját és férfias hangja nyakamnál tört elő.

Még mindig szorított, ahogy én is őt. Combom remegett, csípője pedig enyhén mozdult még párat. Ahogy újra levegőt bírtunk venni, ránéztem és szeme mosolygósan csillogott.

Lágyan megcsókoltam, majd visszahajtottam vállára fejem, hogy tovább pihegjek.

Rob egy kicsit lejjebb csúszott, hogy feje a párnára érjen. Én azonban nem voltam képes, ― vagy inkább hajlandó― mozdulni. Úgy tűnt ez őt egyáltalán nem zavarta. Megfogta a takarót és magunkra húzta. Egyik kezét átkulcsolta derekamon, a másikkal pedig hajam simogatta lágyan egészen addig, míg végül mindkettőnket elsodort az álom.

34. Rész

34.Rész

-         Na mesélj csajszi mi újság van veled meg Robbal?- kérdezte Madie izgatottan.

-         Hogy érted ezt? Nincs semmi.- mondtam, de azt hiszem egyáltalán nem sikerült hihetően.

-         Ugyan már barátnők vagyunk, mi is mindent elmondunk neked.- mondta Shane és láttam ahogy felhúzza az orrát, szóval komolyan megsértődni készült.

-         Jó ne haragudjatok, persze, hogy mindent elmondok nektek, csak az a helyzet, hogy most olyan furcsa minden. Valójában én sem tudom, hogy mi van velem meg Robbal, de amint kiderítem végre, ti lesztek az elsők, akik megtudják.

-         Helyes! Így már minden más! – nevette el magát Shane.

-         És veletek mi van, hogy telt az éjszaka?

-         Hallod ne beszéljünk róla.

-         Olyan rossz volt?

-         Nem, csak egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Tom hihetetlen, de tudod mit? Akkor is én nyertem!- nevetett Shane.

-         És neked Madie?

-         Furcsa volt. Amikor odaértem nagyon furcsa volt, már majdnem eljöttem, amikor Garrett hirtelen előtűnt a semmiből és a derekamnál fogva visszahúzott. Onnantól kezdve már minden fantasztikus volt.

-         De akkor most együtt vagytok?

-         Nemtudom.

-         Ne már! Megint nem tisztáztátok?

-         Nem. Az a baj, hogy szinte minden ugyanúgy ment, mint a múltkor. Bár most szex előtt beszélgettünk is az ágyban. Megtudtam róla pár dolgot és igazán nagyon kedves fiú, bár azért van benne valami rejtélyes és ezt szeretem.

-         De nem értem, ha beszélgettetek akkor miért nem beszéltétek meg a legfőbb kérdést?

-         Jaj csajok tudom, hogy hülye voltam, de egyszerűen nem mertem felhozni.

-         Jó majd legközelebb- próbáltam nyugtatni Madiet, bár valójában azt hiszem ezt magamnak is szántam.

-         Jól van elég a tegnapból, éljünk a mának! Húzzunk bulizni!- mondta Shane és már fel is húzott minket a székből.

Könnyen engedelmeskedtem neki, hiszen nekem is megjött a kedvem a tánchoz.

Robot kerestem, de még mindig a pultnál iszogatott így mellé osontam. Most ugrott csak be, hogy a pezsgőt is kint hagytam, így mindenképpen italért indultam volna.

-         Szia idegen- mondtam mosolyogva és végigsimítottam kezén.

Rám nézett, de még mindig furcsa volt.

-         Iszol valamit? – kérdezte végül.

-         Igen, azt amit te, bármi is legyen az.

-         Erős lesz az neked!

-         Miért mit iszol?

-         Mindenből egy keveset.- mondta mosolyogva és az előtte felhalmozott erősebbnél erősebb piákra mutatott.

-         Nem baj, jöhet!. mondtam, mert egyszerűen nem lehetett lelőni a jókedvemet. Tudtam, hogy beszélnünk kellene, ahogy azt is, hogy ő nem ilyen felhőtlenül boldog, de engedtem magamnak pár órát a gondok előtt. Szerettem volna egy kicsit ebben a végzet asszonya szerepben tündökölni, mielőtt beüt a krach.

Néztem ahogy fejcsóválva összeönti nekem a borzalmas fröccsöt, aztán úgy tolta oda elém, mint, aki azt várja, hogy gyorsan meggondoljam magam.

Megszagoltam az italt és próbáltam nem fintorogni, már a szaga is borzalmas volt.

Láttam, hogy Rob figyel így a számhoz emeltem a poharat és gyorsan a számba öntöttem a tartalmát. Nem akartam nagyon ízlelgetni így gyorsan lenyeltem. Enyhén könnybe lábadt a szemem maró ízétől, mely végig égette a nyelőcsövem de próbáltam nem fintorogni.

Sikerült, diadalittasan néztem Robra, aki döbbent képet vágott, majd gyorsan rendezte vonásait.

-         Nah táncolunk?- kérdeztem vidáman.

-         Most nincs túl sok kedvem.- mondta mosolyogva, majd rágyújtott.

-         Oké. Hé Ed! Táncolunk?- kérdeztem meg az éppen mellém érő új ismerőst.

-         Persze baby! De vigyázz, mert tudod, hogy tetszel!

-         Azért csak okosan! De nem vagyok foglalt így nyugodtan mehetünk.- mondtam nevetve, utóbbi mondatom erősen Robnak szánva.

Ed nem is válaszolt, csak egyből bevitt a táncolók közé, és őrült ritmust kezdett diktálni.

Kicsit aggódtam a magassarkú miatt, de egyszerűen tökéletes volt. Ed kedves volt, mert nem próbálkozott be, viszont táncunk ennek ellenére eléggé vad volt. Semmi sem érdekelt, csak bulizni akartam, egyetlen dolgot csináltam volna szívesebben, azt amit alig fél órája a kertben tettem, de azt csakis Robbal tudtam elképzelni, akinek jelen pillanatban egy kicsit sértett a hozzáállása, de nem annyira, hogy haragudjak rá.

A kevert borzalom is rekord sebességgel hatni kezdett.

- Ed lekérhetem a hölgyet?

- Persze haver neked bármit- hallottam a nevetést a hátam mögül, de nem teljesen fogtam fel a történéseket.

Ahogy egy másik kéz ért hozzám, szinte meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ki az új partnerem.

-         Azt hittem nincs kedved táncolni, súgtam magam elé, de meghallotta és még szorosabban tartotta csípőm miközben táncolni kezdtünk.

-         Meggondoltam magam.- súgta fülembe.

Nem bírtam válaszolni, csak fejem hátra hajtottam vállára és lágyan ringatóztunk egy közép lassú számra.

Kicsit megszédültem, amit Rob azonnal észrevett.

-Rosszul vagy?-kérdezte aggódva.

-Nem, semmi baj, csak egy kicsit megszédültem, erős volt az az ital.

-Én mondtam. Felkísérjelek?

-Szeretnék még veled lenni egy kicsit.- mondtam, miközben lassan megfordultam, hogy a szemébe nézzek.

Rossz ötlet volt, mert újra megszédültem.

-         Aludhatsz velem ha szeretnél- mondta miközben végigsimított fenekemen enyhén megmarkolva.

Kicsit megijedtem, Mindennél jobban szerettem volna még vele maradni, de az italtól kiszámíthatatlan lettem és könnyű préda. Már odakint is túl sokat engedtem neki, vagyis csak majdnem túl sokat.

-         Nem, inkább egyedül aludnék.- mondtam de közben mosolyogtam, mert nem akartam, hogy félreértse visszautasításom.

-         Rendben, ahogy akarod, mondta, majd a szobámig felkísért majd magamra hagyott.

Ennyit erről. Ha jól láttam visszament bulizni. Ma már másodszorra utasítottam vissza közeledését, de ő is megérthetne egy kicsit. Először beszélnünk kéne, de valahogy ez mindig elmarad.

Becsuktam az ajtót, majd levetkőztem és a fürdőbe léptem.

A zuhany kicsit kijózanított, de nem annyira, hogy józannak mondhassam magam.

A bőrönből előbányásztam egy kis nadrágot és egy spagetti pántos alvófelsőt, majd a takaró alá bújtam. Az órára nézve meglepődtem, hogy majdnem háromnegyed órát töltöttem a fürdőben.

Enyhén forgott velem a plafon és a szemem is egyre gyakrabban csukódott le, mégsem bírtam aludni. Elmém még mindig tompa volt, és folyton egy mozdulatsort ismételgetett.

Rob, az érintése, a csókjai, keze… Átfordultam a másik oldalamra, de ez sem segített. Nagyjából egy órát forgolódtam álmatlanul, amikor végre döntöttem.

A buli hangjai még mindig felhallatszottak, de egy érzés miatt Rob szobája felé vettem az irányt. Menés közben kezemmel folyamatosan a falat simítottam, mert még mindig nem voltam biztos az egyensúlyomban.

A kilincset lenyomva résnyire tártam az ajtót. Az ágyra gyenge fénycsíkot rajzolt a folyosó fénye és megvilágította Rob körvonalait. Nem állhattam meg mosolygás nélkül.

Beléptem a szobába és becsuktam az ajtót magam mögött.

Az ágyhoz botorkáltam és leültem mellé. Olyan édesen szuszogott, hogy sajnáltam, amiért nem láthatom rendes fénynél.

Lágy puszit leheltem arcára, mire ő váratlanul megmozdult és rám nézett.

-         Azt hittem nem szeretnél velem aludni- suttogta halkan.

Nem válaszoltam, csak néztem őt, majd mellévackoltam magam, és átöleltem a vállát.

Végigsimított a karomon, majd lassan hanyatt fordult és rám nézett.

Tarkómhoz simította kezét, és közelebb húzva magához lágy csókot lehelt számra.

Gondolkodás nélkül viszonoztam és mellkasához simultam. csókunk egyre vadabbá vált, a szívem hevesebben dobogott. Rob megfogva hozzá közelebb eső térdem gyengéden áthúzta lábam csípőjén így fölé kerültem és csókunk csak egyre mélyült. Kezdtem újra elveszíteni önkontrolom.

33. Rész

 33. Rész

Nem tudom mennyi ideje lehettünk kint, de a hangulat egyre csak forrósodott. Úgy éreztem magam, mint egy kitörni készülő vulkán, aki húsz éve csak erre a pillanatra vár.

Itt ez a srác, akiről szinte semmit sem tudok, mégis az őrületbe kerget!

Egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá, holott azt hittem ez már lehetetlen innen nincs hova!

Rob hirtelen a padra ült és magával húzott engem is, de olyan hévvel, hogy közben egy percre sem szakítottuk meg csókunk. Nem voltam még ilyen helyzetben mégis egyből ráéreztem mindenre. Combom csípője köré fonódott, keze ismét fenekemet markolta.

Nem bírtam magammal ahogy ő sem. Még jobban belefészkelem magam ölébe. Most először szakította meg csókunkat, de ajkai enyémeket elhagyva egyből nyakamra vándoroltak. Hirtelen hatalmas légszomj tört rám, és ez nem csak az előző maratoni csóknak volt betudható hanem egy teljesen új, eddig sosem érzett érzésnek, a nyers emberfeletti vágynak! Kívántam őt minden porcikámmal!

Csípőm megmozdult, mire ő abbahagyta nyakam csókolását, s fejét hátrafeszítve mély levegőt vett, majd ugyanezzel a mozdulattal tért vissza nyakamhoz, az eddiginél még szenvedélyesebben. Ahogy a fülem alatti területre csusszant szája, megborzongtam.

Enyhén borostás arca pont annyira sértette csak bőröm, hogy újabb és újabb hullámokat indított el borzongásomban.

Kezem felkúszott nyakszirtjén és olyan hévvel markoltam hajába, mintha szűz lányként ez lenne az utolsó esélyem.

Erőlködésem teljesen hasztalan volt, egyszerűen elindult egy lavina, melyet lehetetlen volt megállítani.  Csípőm újra mozdult, ahogy több pontból kiinduló borzongásom mind egy helyre futott össze.

Rob most nem szakította meg ténykedését, csak egyre merészebb helyekre tette kezét, és száját, de egyszerűen nem bírtam ellenkezni, holott szégyenérzetem, már jóval kisebb kaliberű ténykedésnél piros riasztást szokott adni. Most úgy tűnik teljesen zárlatossá váltam ez a srác mindent kikapcsolt bennem. Ahogy kezét elemelte fenekemről egy pillanatra megijedtem, hogy itt mindennek vége, ezt most egyáltalán nem bírtam volna elviselni, de a következő pillanatban egyrészről megnyugodtam, másrészről, az izgalom egy újabb hulláma ragadott magával.

Rob szabaddá váló kezével végigsimított félig pőrén hagyott mellem peremén, és lassan ajkaival is pontosan lekövette keze útját. Egyszerűen már nem bírtam magam visszafogni, ahogy őt sem. Csípőm már folyamatosan lendületben volt, apró mozdulatokkal ingerelve ágyékát. Erősödő sóhajaim pirulásra késztettek, de a jótékony sötétség talán elrejtette kezdő létem. Ahogy Rob ajkai mellemre tévedtek, úgy éreztem nem bírom tovább. Megrémültem hevességemtől, és hárítóra próbáltam venni a figurát, pedig semmi mást sem kívántam még életemben annyira, mint most őt.

Kezemmel álla alá nyúltam ezzel kényszerítve, hogy megszakítsa izgatásom, és cserében egyből lecsaptam ajkaira.

Úgy tűnt nem bánja a helyzetcserét, olyan szenvedéllyel csókolt, hogy majdhogynem ez a csókja veszélyesebbé vált az előzőnél.

Egyik kezét még mindig mellemen nyugtatta, másikkal azonban lágyan megfogta mellkasán pihenő karom  és óvatosan öléhez vezette. Először nem értettem mit csinál, de ahogy megéreztem kemény vágyát kezem alatt, felnyögtem. Hihetetlen, hogy ezt én váltottam ki belőle, és az még megdöbbentőbb, hogy ez az egyetlen érintés milyen hullámokat váltott ki belőlem. Mintha saját vágyam mellé az övé is párosulna, és szinte kitörni készülne testemből minden érzés.

Újra mellem felső részén éreztem száját, ruhám pedig egyre lejjebb csúszott, de szerencsére, még tárta felszínre szemérmesebb pontjaimat.

Ahogy Rob hüvelykujja az egyik simításnál becsúszott ruhám alá, ezzel végigszántva mellem teljes felületén hirtelen megijedtem.

Olyan volt, mintha valaki képen öntött volna egy pohár hideg vízzel. Ezt nem szabadna tennem. Legalábbis nem itt ahol bárki megláthat és nem most. Hiszen még azt sem tisztáztuk, hogy mi van köztünk. Bármennyire is kívánom, nem szeretnék egy egyéjszakás kaland lenni számára. Nem ezért vártam ilyen sokat, erre a fontos pillanatra. Persze, hiszen ő nem is tudja, hogy szűz vagyok, de nem is szeretném, hogy megtudja.

Tudom, hogy ezt a tulajdonságom sok helyen nagyon tisztelnék, de itt New Yorkban szinte vénlánynak számítok, pedig nem arról van szó, hogy nem lett volna alkalmam a szexre, csak egyszerűen nem akartam senkinek sem egy lenni a sok közül.

-         Rob menjünk vissza…- súgtam fülébe még mindig lihegve.

-         Hm?- nyögte valahova mellem fölé.

-         Menjünk vissza…

Éreztem ahogy lassan felfogja szavaim jelentését.

-         Most?- nézett fel rám lassan, még mindig vágytól égő tekintettel.

-         Igen, most. – próbáltam mosolyogni és közben tovább győzködtem magam arról, hogy ne csókoljam meg újra meghazudtolva ezzel saját szavam.

-         Valami rosszat tettem?- kérdezte egy kicsit bosszúsan, aggódva és lemondóan.

Nevetnem kellett. Még hogy rosszat!

-         Dehogy! Csak ez nekem egy kicsit gyors volt.- mondtam és kikászálódva öléből felálltam és megigazítottam a ruhám.

-         Ezelőtt fél perccel még nem találtad annak. Mindegy menjünk.- mondta, de láttam rajta, hogy bosszantja a dolog. 

Gyorsan indult el, de amikor látta, hogy lemaradtam azért megvárt, hogy együtt menjünk be.

Ahogy visszaértünk magamra hagyott és a bárpulthoz indult. Rám pedig azonnal lecsaptak a lányok, de most nem volt kedvem beszélni, annyira fel voltam hevülve, hogy egy kicsit le kellett ülnöm és rágyújtanom, hogy lenyugodjak.

Tudom, hogy Rob még mindig furcsa, sőt azt hiszem most egy kicsit haragszik is rám, de emiatt ráérek később bánkódni, mert ez az érzés fantasztikus. Egyszerűen nem tudom levakarni a mosolyt arcomról.

Tudjátok mit? :D Friss 10-kor :D :D

32.Rész

32. Rész

Meglepően könnyű volt a járás a magassarkúban, így ritka kényelmesnek bizonyult. Próbáltam természetesen járni, mintha egyáltalán semmi szokatlan vagy feltűnő nem lenne rajtam, holott pontosan éreztem, ilyen szép még sohasem voltam. Igen, szép és nőies. Mindig úgy tekintettem magamra azelőtt, mint egy átlagos lányra aki nem szereti a feltűnő cuccokat, vagy túlságosan nőies praktikákat. Most azonban megértettem a mértékletesség lényegét. Mindent lehet, csak a megfelelő pillanatban, a megfelelő alkalommal és a megfelelő mértékben.

Sokat tanulhatok ezektől a lányoktól, ami a divatot illeti. Azt hiszem többet nem leszek rájuk morcos, amikor azért nyaggatnak, hogy miért nem csinosíthatnak ki.

Ahogy a lépcsőfordulóba értünk, éreztem ahogy szinte egytől egy minden szem ránk szegeződik. Persze csak mi voltunk lányok a sok fiú között így amúgy sem volt nehéz kitűnni a tömegből, de ez most mégis más volt. Valami új. Enyhe borzongás futott rajtam végig és a szám sarka is megremegett. Elég lett volna egyetlen hiba, egyetlen rosszul irányzott lépés, hogy a varázs eltűnjön, de most minden tökéletes volt. Semmilyen hiba nem csúszhatott be, a sors keze kegyes volt hozzám.

Shane elé Tom úgy ugrott be, mint egy éhes oroszlán, míg Madiet is megrohamozták a fiúk. Én próbáltam kikerülni ezt az áradatot, de szinte lehetetlen volt. Hirtelen mindenki bókokkal halmozott el, én meg attól féltem, hogy a sok pirulástól, leolvad a gondosan elkészített smink arcomról. Ilyen hát, amikor hamupipőke egy éjszakára csodás hercegnőként tündökölhet.

Nem tudta, hogy mi olyan furcsa, aztán hamarosan rájöttem. Levonulásunkkal egyidőben a zene is elhallgatott. Körülnéztem a fiúkat keresve tekintetemmel, felém közeledtek és olyan fejet vágtak mint akik csodát látnak. Sam megölelt és Bobby is bókokkal halmozott el. Engem csak egy ember véleménye foglalkoztatott, de ez az ember most megkövülve állt, még mindig mikrofont tartva kezében.

-         Itt az ideje, hogy a gép vegye át helyünket!- kiáltotta Sam, majd egy távirányítót megnyomva igazi party helyszínt varázsolt. A fények elhomályosultak, a zene megszólalt, pont olyan élesen és hangosan, mintha élőzenekar játszana. Az italpult felé vettem az irányt, hogy enyhítsek kicsit izgalmamon és természetesen viselkedhessek.

Kitöltöttem a pezsgőt, most ez illett legjobban a hangulatomhoz. Egy pohár édes pezsgő.

Körülnéztem és mindenki olyan jól érezte magát.

-         Szia cica van gazdád?- kérdezte viccelődve egy általam eddig teljesen ismeretlen srác, miközben egyik karjával átölelte derekam.

-         Nincs, de nem is szeretnék- mondtam mosolyogva.

-         Ejj egy magányos lélek. pedig olyan gyönyörű vagy! Ha festő lennék csak téged festenélek!

-         Akkor hamar rám unnál, nem gondolod?- mondtam most ár szinte nevetve ezen az egyértelműen csajozós dumán.

-         És még okos is. Azt hiszem te vagy álmaim nője! – nevetett ő is.

Erre már csak mosolyogtam. Ha most egy igazi bulin lettünk volna, már rég eltűntem volna előle, de mivel tudtam, hogy Samék haverja nem akartam megbántani. Meg mivel ők annyira rendesek, valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ez a srác rossz legyen. Csak a szöveg volt sablonos.

-         Jól van, látom most nem igazán vágysz társaságra, de azért jó volt beszélni, ha meggondolod magad, csak hívj fel. – mondta, majd odanyújtotta a névjegykártyáját.

-         Rendben köszönöm. –mondtam és örültem, hogy nem tévedtem. Tényleg rendes srácnak tűnik, bepróbálkozott, nem sikerült, neki, de mégsem lett bunkó, sem pedig nyomulós. Ezt így kell csinálni, legalábbis, nekem így szimpatikus volt.

-         Szia gyönyörűm, na mi az a jó öreg Ed bepróbálkozott nálad?

-         Igen, úgy tűnik- mosolyogtam Samre.

-         Csodálkozom, hogy neked nem jött be, ő a nagy hódító a bandában, szinte mindenkit megkap. akit kinéz magának.

-         Hát… Engem nem, de biztos velem van a baj- mosolyogtam Samre.

-         Nincs veled semmi baj, azon kívül, hogy még mindig itt állsz velem, ahelyett, hogy táncolnánk. – nevetett, majd magával húzott.

Még semmi kedvem sem volt táncolni, de nem akartam megbántani drága házigazdám, így belementem.

Egy kis magányra vágytam, hogy összeszedjem a gondolataimat hiszem olyan gyorsan történt minden. Ahogy kitudtam slisszolni megtettem.

Kimenetem a kertbe és magammal vittem az üveg pezsgőt melyet megbontottam, valamint a poharam. Na igen, mennyit tesz a ruha. Máskor simán üvegből is megittam a pezsgőt most azonban féltem, hogy rám borul, vagy valami baja esik öltözékemnek. Hiszen nem is az enyém csak kölcsönben van nálam. Az este kellemesen langyos volt egyáltalán nem fáztam. Megint a tókörüli padot szemeltem ki magamnak, valahogy olyan szép volt az a rész. Csendes és megnyugtató.

Töltöttem, majd rágyújtottam egy cigire. Lassan kortyoltam az italt nem siettem sehova.

Rob motoszkált a fejemben, de csak annyira, mint máskor, éreztem ahogy szépen lassan, minden gondtalanná mosódik az ital hatására. Teljesen tudatomnál voltam, csak annyira lazult el az agyam, hogy semmire se kelljen gondolnom, amire józanul úgyis túl sokat gondolok.

Hirtelen egy hűvösebb fuvalatt suhant át testemen, majd valaki megragadta poharat tartó csuklóm.

-         Mi a fenét művelsz?-kérdezte Rob magából kikelve, szinte könyörgően.

-         Innék, ha elengednéd a kezem.- néztem vele farkasszemet.

-         Miért vagy itt? És mi ez a ruha?

-         Azért mert Sam nagyon kedvesen meghívott, a ruha pedig a lányok érdeme. Igazán nagyon sajnálom, ha kifogásolnivalót találsz rajta és szerény személyem ellen is.

Rob csak nézett láthatóan nem számított ilyen csípős válaszra, de a következő percben talpra rántott, minek hatására apró cseppek vesztek kárba a pezsgőből. Leraktam az üveget és a poharat a padra, hátha újabb hasonló ötletei támadnak.

Dühösen néztem rá, de ez őt nem érdekelte.

-         Megőrjítesz!- mondta, majd magához rántott és megcsókolt. Mérges voltam rá, ezért kapálózni kezdtem karjában, de ez őt nem érdekelte. Ahogy megéreztem nyelvét enyémhez simulni, megdöbbentem. Múltkor, amikor felajánlottam neki a lehetőséget a csókot is abbahagyta, nem hogy élt volna vele. Most azonban úgy tűnt egy cseppet sem érdeklik apró ökölcsapásaim, mellyel mellkasát bombázom szabadulásomért.

Csapásaim egyre gyengültek, ahogy csókja erősödött. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy kezem óhatatlanul nyaka köré fonódik, testem az övének feszül, nyelvem az övvel táncol, férfias illata az én nőies parfümömmel keveredik.

Úgy csókoltam vissza, mintha megfulladnék nélküle, mintha csak most éreztem volna meg a levegő igazi izét.

Egyik keze a derekam tartotta szorosan, hogy szinte mozdulni sem tudtam volna.-már ha egyáltalán eszembe jutott volna-. Másik keze a fenekemre csúszott, s ahogy belemarkolt, csípőnk szinte összepréselődött. Ha ezt valaki más teszi, valószínűleg otthagytam volna, egy pofon kíséretben, de most túlságosan lefoglalt, hogy egyszerre lélegezzek és csókoljak vadul. Ilyet még sosem éreztem. Szűz létemre, legszívesebben most azonnal… Már gondolkodni sem bírtam, csak sodródtam az árral…