32.Rész

32. Rész

Meglepően könnyű volt a járás a magassarkúban, így ritka kényelmesnek bizonyult. Próbáltam természetesen járni, mintha egyáltalán semmi szokatlan vagy feltűnő nem lenne rajtam, holott pontosan éreztem, ilyen szép még sohasem voltam. Igen, szép és nőies. Mindig úgy tekintettem magamra azelőtt, mint egy átlagos lányra aki nem szereti a feltűnő cuccokat, vagy túlságosan nőies praktikákat. Most azonban megértettem a mértékletesség lényegét. Mindent lehet, csak a megfelelő pillanatban, a megfelelő alkalommal és a megfelelő mértékben.

Sokat tanulhatok ezektől a lányoktól, ami a divatot illeti. Azt hiszem többet nem leszek rájuk morcos, amikor azért nyaggatnak, hogy miért nem csinosíthatnak ki.

Ahogy a lépcsőfordulóba értünk, éreztem ahogy szinte egytől egy minden szem ránk szegeződik. Persze csak mi voltunk lányok a sok fiú között így amúgy sem volt nehéz kitűnni a tömegből, de ez most mégis más volt. Valami új. Enyhe borzongás futott rajtam végig és a szám sarka is megremegett. Elég lett volna egyetlen hiba, egyetlen rosszul irányzott lépés, hogy a varázs eltűnjön, de most minden tökéletes volt. Semmilyen hiba nem csúszhatott be, a sors keze kegyes volt hozzám.

Shane elé Tom úgy ugrott be, mint egy éhes oroszlán, míg Madiet is megrohamozták a fiúk. Én próbáltam kikerülni ezt az áradatot, de szinte lehetetlen volt. Hirtelen mindenki bókokkal halmozott el, én meg attól féltem, hogy a sok pirulástól, leolvad a gondosan elkészített smink arcomról. Ilyen hát, amikor hamupipőke egy éjszakára csodás hercegnőként tündökölhet.

Nem tudta, hogy mi olyan furcsa, aztán hamarosan rájöttem. Levonulásunkkal egyidőben a zene is elhallgatott. Körülnéztem a fiúkat keresve tekintetemmel, felém közeledtek és olyan fejet vágtak mint akik csodát látnak. Sam megölelt és Bobby is bókokkal halmozott el. Engem csak egy ember véleménye foglalkoztatott, de ez az ember most megkövülve állt, még mindig mikrofont tartva kezében.

-         Itt az ideje, hogy a gép vegye át helyünket!- kiáltotta Sam, majd egy távirányítót megnyomva igazi party helyszínt varázsolt. A fények elhomályosultak, a zene megszólalt, pont olyan élesen és hangosan, mintha élőzenekar játszana. Az italpult felé vettem az irányt, hogy enyhítsek kicsit izgalmamon és természetesen viselkedhessek.

Kitöltöttem a pezsgőt, most ez illett legjobban a hangulatomhoz. Egy pohár édes pezsgő.

Körülnéztem és mindenki olyan jól érezte magát.

-         Szia cica van gazdád?- kérdezte viccelődve egy általam eddig teljesen ismeretlen srác, miközben egyik karjával átölelte derekam.

-         Nincs, de nem is szeretnék- mondtam mosolyogva.

-         Ejj egy magányos lélek. pedig olyan gyönyörű vagy! Ha festő lennék csak téged festenélek!

-         Akkor hamar rám unnál, nem gondolod?- mondtam most ár szinte nevetve ezen az egyértelműen csajozós dumán.

-         És még okos is. Azt hiszem te vagy álmaim nője! – nevetett ő is.

Erre már csak mosolyogtam. Ha most egy igazi bulin lettünk volna, már rég eltűntem volna előle, de mivel tudtam, hogy Samék haverja nem akartam megbántani. Meg mivel ők annyira rendesek, valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ez a srác rossz legyen. Csak a szöveg volt sablonos.

-         Jól van, látom most nem igazán vágysz társaságra, de azért jó volt beszélni, ha meggondolod magad, csak hívj fel. – mondta, majd odanyújtotta a névjegykártyáját.

-         Rendben köszönöm. –mondtam és örültem, hogy nem tévedtem. Tényleg rendes srácnak tűnik, bepróbálkozott, nem sikerült, neki, de mégsem lett bunkó, sem pedig nyomulós. Ezt így kell csinálni, legalábbis, nekem így szimpatikus volt.

-         Szia gyönyörűm, na mi az a jó öreg Ed bepróbálkozott nálad?

-         Igen, úgy tűnik- mosolyogtam Samre.

-         Csodálkozom, hogy neked nem jött be, ő a nagy hódító a bandában, szinte mindenkit megkap. akit kinéz magának.

-         Hát… Engem nem, de biztos velem van a baj- mosolyogtam Samre.

-         Nincs veled semmi baj, azon kívül, hogy még mindig itt állsz velem, ahelyett, hogy táncolnánk. – nevetett, majd magával húzott.

Még semmi kedvem sem volt táncolni, de nem akartam megbántani drága házigazdám, így belementem.

Egy kis magányra vágytam, hogy összeszedjem a gondolataimat hiszem olyan gyorsan történt minden. Ahogy kitudtam slisszolni megtettem.

Kimenetem a kertbe és magammal vittem az üveg pezsgőt melyet megbontottam, valamint a poharam. Na igen, mennyit tesz a ruha. Máskor simán üvegből is megittam a pezsgőt most azonban féltem, hogy rám borul, vagy valami baja esik öltözékemnek. Hiszen nem is az enyém csak kölcsönben van nálam. Az este kellemesen langyos volt egyáltalán nem fáztam. Megint a tókörüli padot szemeltem ki magamnak, valahogy olyan szép volt az a rész. Csendes és megnyugtató.

Töltöttem, majd rágyújtottam egy cigire. Lassan kortyoltam az italt nem siettem sehova.

Rob motoszkált a fejemben, de csak annyira, mint máskor, éreztem ahogy szépen lassan, minden gondtalanná mosódik az ital hatására. Teljesen tudatomnál voltam, csak annyira lazult el az agyam, hogy semmire se kelljen gondolnom, amire józanul úgyis túl sokat gondolok.

Hirtelen egy hűvösebb fuvalatt suhant át testemen, majd valaki megragadta poharat tartó csuklóm.

-         Mi a fenét művelsz?-kérdezte Rob magából kikelve, szinte könyörgően.

-         Innék, ha elengednéd a kezem.- néztem vele farkasszemet.

-         Miért vagy itt? És mi ez a ruha?

-         Azért mert Sam nagyon kedvesen meghívott, a ruha pedig a lányok érdeme. Igazán nagyon sajnálom, ha kifogásolnivalót találsz rajta és szerény személyem ellen is.

Rob csak nézett láthatóan nem számított ilyen csípős válaszra, de a következő percben talpra rántott, minek hatására apró cseppek vesztek kárba a pezsgőből. Leraktam az üveget és a poharat a padra, hátha újabb hasonló ötletei támadnak.

Dühösen néztem rá, de ez őt nem érdekelte.

-         Megőrjítesz!- mondta, majd magához rántott és megcsókolt. Mérges voltam rá, ezért kapálózni kezdtem karjában, de ez őt nem érdekelte. Ahogy megéreztem nyelvét enyémhez simulni, megdöbbentem. Múltkor, amikor felajánlottam neki a lehetőséget a csókot is abbahagyta, nem hogy élt volna vele. Most azonban úgy tűnt egy cseppet sem érdeklik apró ökölcsapásaim, mellyel mellkasát bombázom szabadulásomért.

Csapásaim egyre gyengültek, ahogy csókja erősödött. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy kezem óhatatlanul nyaka köré fonódik, testem az övének feszül, nyelvem az övvel táncol, férfias illata az én nőies parfümömmel keveredik.

Úgy csókoltam vissza, mintha megfulladnék nélküle, mintha csak most éreztem volna meg a levegő igazi izét.

Egyik keze a derekam tartotta szorosan, hogy szinte mozdulni sem tudtam volna.-már ha egyáltalán eszembe jutott volna-. Másik keze a fenekemre csúszott, s ahogy belemarkolt, csípőnk szinte összepréselődött. Ha ezt valaki más teszi, valószínűleg otthagytam volna, egy pofon kíséretben, de most túlságosan lefoglalt, hogy egyszerre lélegezzek és csókoljak vadul. Ilyet még sosem éreztem. Szűz létemre, legszívesebben most azonnal… Már gondolkodni sem bírtam, csak sodródtam az árral…