36. Rész

36. Rész

Megmozdultam, hogy kinyújtóztassam elgémberedett lába, de lábfejem neki ütközött valaminek, ami meleg volt és puha. Egy pillanatra meglepődtem, de ahogy beszívtam tüdőmbe Rob férfiad illatát, egyből eszembe jutottak az elmúlt este csodás pillanatai. Szinte izgalomba jöttem, már az attól is, hogy egyáltalán rá gondoltam. Nem bántam meg semmit, az alkohol csak segített ellazulni, de a döntéseimet nem befolyásolta.

Kinyitottam szemem, mert máris látni akartam őt!

Először csak állát láttam meg, mivel ugyanolyan pózban feküdtünk ahogy elaludtunk, talán egy kicsit lejjebb csúsztunk az éjszaka folyamán. Felkönyököltem, de abban a pillanatban majdnem vissza is hanyatlott a fejem,annyira elvoltak zsibbadva kezeim.

Beletelt pár percbe, mire újra próbálkoztam, ám ezúttal sikeresen.

Rob még aludt, de közben annyira édes fejet vágott, hogy muszáj volt végigsimítanom arcán. Szerencsére nem ébredt fel rá, így tovább gyönyörködhettem látványában. Eddig sosem nyílt alkalmam ilyen közelről, szemérmetlenül bámulni, pláne anélkül, hogy észrevenné. A füle mellett volt egy apró csík, valami vágás féle. Egyáltalán nem volt csúnya, sőt, mondhatnám amolyan férfias szexepilnek is. Szempillái olyan hosszúak voltak, hogy sok műszempillát ragasztó lány megirigyelhetné. Szemhéja még csukott állapotában is mozdult néha, talán álmodik valamit, vagy ez nála teljesen normális folyamat? Amolyan örökmozgó. Annyi mindent nem tudok még róla, de ez a legkevesebb. Azt tudom, hogy jó ember, és az éjjel azt is bebizonyította, hogy rendkívül figyelmes.

És ami a szexet illeti… Ha ruhában erre képes akkor mi történne ha… Uhh.. Nem akartam erre gondolni, inkább próbáltam lecsillapítani vágyam. Elég volt ha újból az arcára néztem. Olyan nyugodt és békés volt, hogy látványától teljesen más gondolatok ugrottak, távol a szextől és testi vágyaktól. Elképzeltem milyen lenne egy igazi randi vele, egy átbeszélgetett filmezés, egy romantikus vacsora. Olyan jó lenne minden szabadidőm vele tölteni, akkor csókolhatnám meg, amikor csak akarom, nem lenne köztünk tabu téma, vagy kínos helyzet. Tudom, hogy a suliban titkolóznunk kellene, de ettől minden csak izgalmasabbá válna. Vajon mennyi időbe telne, hogy őrültségekre legyek képes miatta… Jézusom, jó, hogy nem egyből a vendéglistát állítom össze, vagy a nászindulót. Kristen térj már észhez, ez a pasi még nem a tiéd bármennyire is szeretnéd.

Mit teszek akkor, ha Robnak nem is komolyak a szándékai? Oké vonzóik hozzám, ez egyértelmű, de az még semmit sem jelent. Mikor ébred már fel? Most annyira ideges lettem… Mintha írtam volna neki egy szerelmes levelet, s már napok óta várnék válaszára reménykedve… Borzalmas érzés ez a bizonytalanság… A legrosszabb.

Talán most még nem bonyolódtam bele annyira… Talán pár hét után túltenném magam a csalódáson, ha visszautasítana. Persze a suliban rossz lenne találkozni, de azért ki lehetne bírni. Ez lenne a szerelem? Nem azt nem hiszem, ez egyelőre csak az őrjítően tetszel rész. Könnyen lehetne belőle szerelem ebben biztos vagyok… De ahhoz több kettesben eltöltött időre lenne szükség.

Rob… Vajon mit gondolsz magadban? Benned mi játszódik le?

Simogatni kezdtem a haját, remélve, hogy kíméletesen fel tudom ébreszteni, amolyan „véletlenszerűen”, de semmi. Olyan mélyen aludt, hogy akár zenét is komponálhattam volna az ágyon, arra sem ébredt volna fel.

Bármennyire is élveztem közelségét, nem bírtam tovább egyhelyben maradni. Nagyon izgultam, hogy mi fog történni, szinte kislánynak éreztem magam, aki az első gyerekkori szerelemért harcol. Rafinált eszközök nélkül, csak a szívével.

Óvatosan lecsusszantam testéről, majd az ágyból és megkerestem elhagyott felsőm.

Az ajtón keresztül kisurrantam a folyosóra, ahol egyből Samnek ütköztem.

- Jó reggelt.- mondta egy ásítás kíséretében.

- Neked is! Ilyen korán fent vagy?-kérdeztem mosolyogva.

-Muszáj volt felkelnem, már nem bírtam tovább hallgatni Ed horkolását.- nevetett Sam elnyomva egy újabb ásítást.

-Megyek lezuhanyzom- mondtam és próbáltam elslisszolni.

- Kristen?

- Hm?-fordultam hátra, mint akit tetten értek.

- Csinálok reggelit meg kávét. Neked is jöhet ugye?

- Igen köszönöm!- mondtam, majd kicsit nyugodtabban folytattam utam szobám felé.

- És közben beavathatsz minden kis piszkos részletbe, hogy miért Rob szobájából jöttél ki!- mondta még utánam csipkelődve és szinte hahotázva arcom láttán.

Nem válaszoltam, csak besunnyogtam Vick szobájába, és beálltam a zuhany alá.

Hihetetlen ez a Sam, mindent észre vesz és amikor a legkevésbé sem számítok rá, akkor olvassa a fejemre viselt dolgaimat.

De nevetve mondta, ezek szerint ő nem bánná, ha Rob és én…

Jajj Kristen hagyd már abba! Gondolj arra, hogy úgysem lesz semmi, ennyi volt és akkor nem koppanhatsz nagyot.

Negyed óra múlva már a lépcsőn baktattam lefelé és a kávém már frissen illatozott.

Sam még a reggelit csinálta, de olyan átéléssel, mint egy igazi konyhatündér.

Úgy tűnt rajtunk kívül még mindenki a lóbőrt húzza.  Kivonultam a teraszra a gőzölgő feketével és rágyújtottam. Csodálatos délelőtt volt. A levegő meleg a nap pedig hétágra süt. Próbáltam valamennyire árnyékba húzódni, mert az erős fény görcsbe rándította retinám. Hamarosan Sam is csatlakozott hozzám, de szerencsére megkímélt a kérdezősködéstől.

Egy órába telt, míg a ház megtelt kómásan és másnaposan testüket keserves lassúsággal vonszoló emberekkel.

Rob még nem volt sehol. Nagy kísért éreztem, hogy visszamenjek a szobába és megnézzem mi van vele, de aztán úgy döntöttem ha egyszer már kijöttem akkor nem lopózom vissza. Lehet, hogy már ébren van s az furcsán venné ki magát. Ma megszeretném várni, hogy ő lépjen.

Újabb fél óra telt el addig, míg egyszer csak megláttam őt a lépcső tetején. Hozzám hasonlóan, és a többiekkel ellentétben teljesen kipihentnek tűnt, az alkohol nyoma nem nyomta rá bélyegét a mai napjára.

Ahogy meglátott elmosolyodott, de nem jött oda hozzám, inkább a konyhába ment, hogy megnézze hagytunk- e neki valami kávéféleséget.

Szerencséje volt, bár nem sok maradt. Visszamentem a többiekhez a teraszra és próbáltam úgy helyezkedni, hogy maradjon mellettem egy szabad hely.

Hamarosan meg is jelent az ajtóban kezében egy tányér rántottával és kevés kenyérrel. Láttam ahogy körbejár tekintete az asztal körül, aztán végül Sam mellett foglalt helyet, majdnem velem szemben.

Azt hiszem jobb, hogy senki sem látta az arcom ebben a pillanatban. Úgy érezem vesztettem.

Nem sokáig bírtam ott ülni keserűséggel telt szívem egyre jobban bőgést követelt és ezt a látványt nem szerettem volna megosztani a körülöttem lévőkkel.

Gyorsan felálltam és bementem a házba. Fogalmam sem volt merre megyek, de azt tudtam, hogy egyedül szeretnék lenni.

Épp az egyik szűkebb folyosón haladtam végig, amikor jobbról egy párnázott ajtón akadt meg tekintetem. Benyitottam és egy mini stúdióban találtam magam. Ott voltak a hangszerek, és a hely olyan fantasztikus harmóniát és békét árasztott, hogy úgy döntöttem itt maradok.

Leültem a piros bőr fotelre és egy gitárt a kezembe véve játszani kezdtem. Nem voltam jó semmilyen hangszeren, bár a nagybátyám párszor neki gyürkőzött tanításomnak.

Lassan könnyeim is előtörtek, de még magam előtt is szégyelltem őket. Nem akarok egy pasi miatt sem sírni. Gyorsan felszárítottam őket ruhám ujjával és bőgés helyett a zenére koncentráltam. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor a lejátszóban megpillantottam egy Cd-t melyen a srácok felvételei voltak. Nem haboztam egyből megnyomtam a playt.

Visszakuporodtam a fotelba és a gitárral kezemben megpróbáltam lekövetni az akkordokat. Hamarosan annyira magával ragadott a zene, hogy már nem bírtam a gitárra figyelni. Reggeli fittségem ellenére, szemhéjaim lassan lecsukódtak, de a zene még az álmaimba is befészkelte magát.