39. Rész

39. Rész

/Robert szemszöge/

Alig bírtam végig hallgatni monológját. Magamban annyiszor közbevágtam beszédébe, de a szám mégsem mozdult.

Összeszorult a szívem, amikor magát ostromolta. Azt hittem nem bírom tovább!

Annyira lelkesen beszél a titkolózásról is, mintha valami gyerekjáték lenne. Mintha semmi sem múlna rajta, csak egy csíny lenne, ami izgalmasabbá teszi az egészet.

Nem tudtam mit tegyek. Ahogy kimondta, hogy kedvel és, hogy még sosem érzett ilyet szívem hirtelen vadul dobogott és azt hittem valami hülyeséget fogok csinálni. Igen hülyeség, mert nem bánthatom őt, de ezzel is csak bántom.

Megint azok a könnyes gyönyörű szemek. Nem bírom! Hirtelen felállt és az ajtó felé indult, meg kell állítanom!

Olyan gyorsan álltam fel ahogy csak tudtam. Még a szoba felég sem ért amikor karját megfogva visszahúztam. Nem ijedt meg, csak megállt és lassan rám nézett. Könnyei már lassan csordogáltak arcán és ettől eszméletlen fájdalom mardosta mellkasom.

A szavak még mindig nem bírtak előtörni, de muszáj volt vigasztalnom valahogy. Magamhoz szorítottam és nem ellenkezett. Úgy öleltem, mintha egy ölelés többet érhetne a szavaknál, pedig tudtam jól, hogy jelen pillanatban azokra nagyobb szüksége lenne.

Kristen egyre szorosabban ölelt és végre felszakadt bennem valami, ami eddig gátat szabott mindennek. Itt és most ezt a törékeny lányt ölelve aki miattam zokogott értettem meg, hogy ő a legfontosabb. Ő és Vick. Vagy gyáván elfutok a gondok elől és egész életemben bánni fogom ezt a pillanatot, vagy harcolni fogok a szerelemért és a megélhetésért is. Két év és Kristen végez, ha addig kihúzzuk valahogy nyert ügyünk van.

El sem hiszem, hogy párként gondolok magunkra… Ráadásul két év hosszú idő addig sok minden történhet. Leget ha jobban megismer az összes hibámmal együtt, rájön majd, hogy mekkorát tévedett. Én nem tudom elképzelni, hogy ne szeressem őt.

-         Kristen… Én is nagyon kedvellek.- suttogtam fülébe, mire összerándult és könnyes szemeit lassan rám emelte.

Folytattam:

-         Én sem éreztem még ilyet egy lánnyal sem… Azonban szeretném ha tudnád, hogy van pár dolog ami nem tetszett abban amit mondtál.

Először is ne merd magad még egyszer alábecsülni, mert gyönyörű vagy és a hangod is az. Azt mondtad nem tudsz mást nyújtani, mint szeretetet és őszinteséget. te ennél sokkal többet adtál már eddig is.

A másik, hogy ne hidd, hogy ez a bújkálósdi annyira jó móka lesz. Sok mindent teszünk kockára ezzel a kapcsolattal…

Ennél a mondatnál újra felkapta rám fejét és láttam, ahogy szépen felfogja szavai értelmét.

-         Kapcsolatunk?- kérdezte halkan, szinte suttogva, mint aki attól fél, hogy rosszul hallott valamit.

-         Igen… Ezt mondtam. –mondtam mosolyogva, mert hirtelen hatalmas kőtömb esett le szívemről. Megfogtam törékeny kezét és a számhoz emeltek. Csókot leheltem tenyerébe, hogy egy kicsit megnyugodjon.

Kristen még mindig arcomat nézte, mintha azt várná, hogy bármely pillanatban benyöghetem, hogy bocs kandikamera.

-         Úgy látom hatásosabb meggyőzésre van itt szükség. – mondtam halkan, és lehajolva álla alá nyúltam és megcsókoltam. Először nem csókolt vissza és kicsit megijedtem, hogy addig húztam a döntést, hogy ő maga esetleg meggondolta magát?

Már kezdtem komolyan kétségbe esni, amikor hirtelen olyan hevesen kezdett csókolni, hogy megkellett támaszkodnom egy székben. Végigsimítottam hátán miközben ő átkulcsolta karját nyakam körül. Ez most nem a vágyról vagy a féktelen szenvedélyről szólt, hanem az egymásra találás öröméről. Nem értem, hogy tudtam nélküle létezni, hogy bírtam idáig nézni szenvedését, és hogy bírtam más verziókra gondolni. Ahogy csókolt, ahogy éreztem lélegzetét, testét a testemhez simulni, megértettem, hogy ha ő velem van jöhet bármi. Ketten majd csak megbirkózunk mindennel.

Egy pillanatra megszakította csókunk és ijedten megkérdezte:

- A többieknek elmondhatjuk? Úgy értem a két bandának.

- Szerintem már egy banda vagyunk. – mondtam neki mosolyogva. – És igen, bennük megbízom.

Újra megcsókolt, majd az ajtó felé indult.

-         Hová mész?- néztem utána úgy mintha egy tűnő álomkép lenne csupán.

-         Megígértem, hogy a lányok után megyek pezsgőfürdőzni, a fiúk is ott vannak- mondta enyhe célzással hangjában.

Hiába ez a mosoly ellenállhatatlan!

-         Máris megyek. Sőt azt hiszem itt a remek alkalom, a „nagy hír” bejelentésére.

Kristen már az ajtóban állt, de újra visszasétált karjaimba. Nem akartam elengedni őt egy pillanatra sem. Szinte semmit sem tudtam róla, semmit amit más párok már az ismerkedéskor kiderítene egymásról. Kedvenc szín, állat és a többi… de ez most mind annyira jelentéktelennek tűnt. majd idővel… Sokkal fontosabb volt, hogy végre helyre kerültek a dolgok, bennem és köztünk is. A barátnőm… Hihetetlen így gondolni rá.

Ahogy arra is, hogy perceken belül kéz a kézben fogunk lesétálni a lépcsőn…