Kstew ajándéka :D

Kstew Kellan macit kért a Jézuskámtól :D
 Még mindig kérhettek.

Kstew (L) Nem tudtam Kellan maci melyik része legyen maci ezért kettőt is kapsz :D

 

Boldog Karit utólag is (L)

71. Rész

71. Rész

Fogalmam sem volt, hogy hogy kerültek ide a barátaim, hogy miért megyünk az esküvőre, vagy hogy mit tervezünk. taxival utaztunk tovább az esküvő helyszínére. Furcsa egy utazás volt... Rob velem utazott, Tom pedig a másik kocsiban, de folyton sms-eztek. Vajon Rob délutáni eltűnésének van köze ahhoz, hogy a többiek most mind itt vannak? De ha igen, akkor én engem miért nem avattak be a dolgokba? reméltem, hoyg a nap végégre minden egyes kérdésemre választ kapok. Eddig túlságosan megvoltam ijedve ahhoz, hogy mérges legyek bárkire is, de ahogy jobban lettem és újra visszanyertem az erőmet valahol mélyen annyi méreg kezdett bennem összegyűlni Thara iránt, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Feledésbe merült a mai nap minden jósága, mert már tudtam, hogy az egész csak egy színjáték volt, hogy ördögi tervét bevégezhesse.
Egy pillanatra megálltunk. Nem láttam mi történik, és ahogy kitudtam volna nézni az ablakon már mentünk is tovább. Elképzeltem anyám képét, ahogy rám néz aztán Tharára. Anyu szeret engem ebben biztos vagyok, csak Tharával szemben ott van az a féle udvariaskodása, amit nekem, mint lányának nem kell előadnia... Mindezek mellett akkor is rosszul esik, hogy ő nem vett észre semmit ebből az egészből. És Thara vőlegénye Marc... Szegény ember. Bár a várhatóan elmaradó esküvő miatt nem tudom sajnálni, elvégre csak megmenekülne egy nyomorult haszonlesőtől. Biztos ellene is tervezhet valami merényletet most már mindent kinézek belőle!
- Kristen?- szorította meg Rob aggódva a kezem.
- Semmi baj csak ez a csaj kihozta belőlem is a szörnyet- mondtam puffogva, de közben szorosan hozzásimultam.
- Az nem baj, megérdemli amit kapni fog!-mondta Rob szinte hasonló gyűlelettel szemében, mint amit magam is éreztem.
- Figyelj csak... Mi lenne, ha megvárnánk azt a bizonyos kérdést...?
- Mi lenne ha felvennéd a koszorúslány ruhád?
- Remek ötlet! Vágtam rá azonnal.
Kicsit olyanok voltunk, mint Bonnie és Clyde. Persze nem bankrablást terveztünk, csak olyan furcsa volt így együtt cseltszövögetni, pláne úgy, hogy ez egyikünkre sem jellemző. Na meg persze ott a tény, hogy még mindig fogalmam sem volt pontosan mire készülünk. Mert attól, hogy berontunk az esküvőre, hogy héé emberek ez a csaj mit művelt velem, nagyjából vagy nem hinné el senki vagy nem is érdekelné őket hiszen ők a drága ételek és ingyen ital miatt gyűltek össze.
- Mit is fogunk tenni ellene?- kérdeztem Robtól.
- Majd meglátod, az legyen meglepetés...-mondta kacsintva.
Ráhagytam, örültem, hogy legalább neki van egy terve.
- De ugye elmesélitek ma, hogy mi történt onnantól kezdve, hogy te eltűntél egész délutánra...
- Kris, el.- mondta szomorúan.
-Miért lettél szomorú?
- Mert ha kicsit jobban beavatlak akkor nem kerültél volna ekkora veszélybe.
- Nem történt baj. Megmentettetek.-mondtam mosolyogva és végigsimítottam kézfején.
-Egyébként miért nem avattatok be?-kérdeztem kicsit félve a választól.
- Azért mert amikor elmentem még nem voltam biztos semmiben. Arra meg nem számítottam, hogy téged elcsal a házból, azt hittem majd az esküvőn találkozunk aztán majd minden kiderül...
- És honnan tudtátok meg, hogy hol vagyok. Anyukád írt egy sms-t, hogy te is eljöttél otthonról és majd keresselek meg, hogy együtt legyünk mire kezdődik a szertartás.
- És azután?
- Majd elmondom. -mondta mosolyogva.
- De miért nem most?-erősködtem, mert örültem, hogy végre sikerül belőle valamit kihúznom.
- Mert megérkeztünk.- mondta mosolyogva, mire én kinéztem az ablakon és felsóhajtottam.
- Akkor én most menjek öltözni?-kérdeztem újra fejembe véve az eddig megbeszélt tervet.
- Megyek veled. Ne gondold, hogy ezek után egy percre is magadra hagylak.
Együtt indultam el Robbal, miközben a többiek Tomék taxia mellett csoportosultak. A nekünk szánt öltöző felé vettük az irányt és üdvözöltem pár ismerős rokont is útközben.
Szerencsére Tharával nem futottunk össze, szerettük volna ha meglepetésként éri a tény, hogy nem sikerült a terve.
Rob segített felöltözni egy kicsi meghittséget csempészve ebbe az őrült napba. Hát persze, hogy Thara szép ruhát választott nekem, hiszen sosem gondolta komolyan, hogy lesz is alkalmam viselni. A hajam és a sminkem csodák csodájára megúszta az egész incidenst, csak a rúzst kellett újra kenni. Olyan furcsa volt így kicsípni magunkat, hogy tudtuk úgyis kárba megy az esküvő és erről fog szólni ez az este.
- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked az öltöny?-kérdeztem Robtól és megcsókoltam.
- Mintha a múltkor már említetted volna-válaszolt nevetve.
- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. Ha már úgyis itt a család, legfeljebb oltár elé állunk mi ketten. -nevetett.
- Ezt viccnek szánta ugyan, de én egyből álmodozni kezdtem... Tényleg itt a családunk... A barátaink... Ami Robnál szinte ugyanaz. A hely csodálatos, minden kifizetve...
Jézus Kristen ne legyél már hülye! Egy ilyen ronda nap után, egy sárga ruhában, Vick sincs itt, és totál giccsparádé az egész díszlet. megráztam a fejem, hogy minden édes gondolatot elfelejtsek. Na meg persze Rob is csak viccelt, örülhetek ha velem marad még nyár után is nem hogy elvegyen.
- Nagyon elgondolkoztál...-mondta kedvesen, miközben arcom fürkészte.
- Ne haragudj csak... elgondolkoztam igen.- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, mert nem mertem más szót mondani, nehogy rájöjjön mennyire komolyan vettem ezt az egészet még ha csak pár másodpercre is.
- Robert, Kristen idő van!- szólt be az esküvőszervező az ajtón.
- Megyünk!-vágtuk rá egyszerre, és azon nyomban visszakerültem a valóságba.
Thara még nem volt sehol, pont ahogy reméltük. Barátaink a hátsó sorban fészkálódtak, nagyon izgatottnak tűntek. Rob gyorsan átvágott egy oldalsó ajtón, hogy a vőlegény mellé érjen. Mögöttem koszorúslányok hada sorakozott és ahogy vélhetően Thara is elfoglalta helyét megszólalt a zene. Elkezdtem ütemre lépkedni a sorok között, végig Rob szemébe néztem. Egy pillanatra újra felsejlett a pár perccel ezelőtti mámorító álomkép, és mintha Rob szeme is egy kicsit jobban csillogott volna a kelleténél. beálltam a helyemre, Robbal és a vőlegénnyel szemben, majd szépen lassan a többi koszorúslány is mögém helyezkedett. Ekkor pillantottam meg Tharát, aki diadalittas mosollyal lépdelt az oltár felé. Markra néztem, akinek szeme könnyesen csillogott, és ettől majdnem elsírtam magam... Szegény pasas...
Ahogy Thara közelebb ért, kihúztam magam és minden érzelmet letöröltem a képemről, majd gyilkossal pillantásokkal szugeráltam, hogy rám nézzen. Végre! Menet közben végigfuttatta szemét a koszorúslánykupacon és elégedetten bólintott, egészen addig míg rám nem került tekintete. Széles mosoly terült el az arcomon, már szinte gúnyos volt. Thara szemei előbb kikerekedtek, majd látszott ahogy elönti a csodálkozás és a méreg. Utána persze próbálta rendezni vonásait, de mindenki észrevette a hideg aurát ami körüllengte fehér ruhába burkolózott testét. Legalábbis szerintem nem lehetett nem észre venni.
Robra néztem, aki alig bírta visszafojtani mosolyát és cinkosan kacsintott.
A szertartás elkezdődött és mi türelmesen végighallgattuk az egészet, várva a mi időnket. Próbáltam tekintetemmel barátainkat fürkészni, de esélytelen volt, hogy ellássak a sorok végéig a sok dísz és ember akadály miatt.
- Van valaki aki kifogásolná a házasságot?- eljött a mi időnk.
Először síri csend volt a teremben, Thara szélesen mosolygott, aztán hirtelen mintha egy bomba robbant volna. Rob, Shane, Madie, Tom, Sam, Bobby, Marcus és én továbbá még két ismeretlen öltönyös pasas egyszerre kiabáltunk be. És míg a többiek felpattantak a helyükről, hogy előbbre jöjjenek, mi Robbal az emelvény széléhez lépve álltunk meg és megfogtuk egymás kezét.
Minden tekintet ránk szegeződött és a levegő izgalommal telt meg.
- És... Ha szabad megtudnom mi kifogásolni valójuk van?- kérdezte a pap zavartan, látszott, hogy ehhez nincs hozzászokva.
Én szólaltam meg először.
- Azon kívül, hogy egyszer majdnem leestem miatta a tetőről, azon kívül, hogy egész gyerekkoromban terrorizált és azon kívül, hogy ma drogot kevert az italomba és megakart erőszakoltatni Mike-al... Ezeken kívül semmi kifogásom az esküvő ellen.
Halk sikolyok hallatszottak és kétkedő morajlás.
Rob folytatta...
- Engem is majdnem sikerült megtévesztenie a kedvességével, de aztán alkalmam nyilt ma beszélgetni Mark-kal, aki elmondta, hogy Londonban ismerkedtek meg Tharával, aki azt mesélte be Marknak, hogy ő orosz szakot hallgat az Oxfordon, de miatta hajlandó feladni az egészet és Amerikába költözni vele.
Na már most Mark nem tudta, hogy én valójában londoni vagyok, és azt meg Thara nem tudta, hogy az Oxfordon nincs is orosz szak... Elkezdtem gondolkodni, hogy akkor honnan tudhat egy amerikai lány oroszul... mert tudni tud, ez biztos különben Marknak is feltűnt volna a hazugság...
Ohh végre én is megtudhatom az igazságot... Rob folytatta:
- Aztán eszembe jutott, hogy nekem van egy barátom, akinek a szülei nem csak Londonban vagy Amerikában, de Európában is befolyásosak...
- És én pedig Rob történetét hallva azonnal felhívtam a szüleimet- vette át a szót Tom. Akik alig fél óra alatt utánajártak ennek a nőnek és ahogy sejtettük érdekes információkat találtak. Oroszországban körözött személynek számít, több rendbeli csalásért és egy gyilkosságban való bűnrészességért. Őt mindig csak a pénz hajtotta, bocs öregem, de ez veled sem volt másképp- mondta Tom Mark-nak célozva mondanivalóját.
- Így hát az Amerikai-Orosz követséggel kapcsolatba lépve, elintéztük, hogy Oroszország visszakapja a kis üdvöskéjét. Ezért van velünk ez a két ügynök, hogy a kisasszony ne oldhasson kereket.
Mindenki elképedve bámult anyám még fel is állt a helyéről.
Tehát ezért nem szólt Rob, mert ennyi mindennek ki kellett derülni, aztán amikor megtudták, hogy milyen veszélyes ez a nő, azonnal jöttek, hogy egyesült erővel támadhassunk. Rob meg gondolom közben a követségen volt, aztán kiment eléjük... Oh...
Thara szinte tajtékzott a dühtől, hát erre tutira nem számított.
- Thara igaz ez?- nézett Mark idegesen Tharára.
- Igen igaz,, te vadbarom! Hogy is gondolhattad, hogy valaha szeretnék egy ilyen... Kellett az állampolgárság és a pénz ennyi!-mondta, de ahogy megfordul, hogy újra ránk nézzen, akkora pofon csattant el, hogy Thara majdnem a földre került.
Anya fogalmam sincs, hogy mikor került mellénk, de megtette azt amire mindenki vágyott. Annyira büsze voltam rá, hogy majdnem elnevettem magam és megöleltem.

Kellett még negyed óra, hogy az őrjöngő és átkokat szóró bűnözőt kivezessék a teremből, de aztán mindenki ült némán tovább, hogy akkor most mi lesz. Végül Mark törte meg a csendet.
- Azért jöttem, hogy ünnepeljek, ehelyett most ez... Szívesen leinnám magam egy bárban, de akkor kárba veszne ez a sok minden amit megrendeltünk...
Mondta, majd egy üveg pezsgő után nyúlt.
- Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki a vendégem- kiáltotta el magát, mire szinte minden ember üdvrivalgásban tört ki. Sorba odamentek hozza, hogy támogassák és felvidítsák, biztosították arról, hogy a legjobb amit tehet ha elhúznak felejtőbulit tartani és nem hagyják kárba veszni az ételt és italt. A menyasszony rablás meg már úgyis megtörtént hála égnek!
Úgy döntöttünk mi is maradunk, ránk is ránk fér a lazítás. Úgyis megbeszéltük, hogy együtt bulizunk egyet otthon. Hát miért ne tehetnénk LA-ben?
Robbal kicsit lemaradtunk a társaságtól, így alkalmam nyílt megkérdezni, hogy mégis honnan tudták, hogy hol vagyunk. Elmesélte, hogy először Thara címére mentek, de ott csak Thara barátnőjét találták, aki kedvelte ugyan Tharát, nem szólt bele a dolgaiba, de belekeveredni sem akart. Tom pedig Shane engedélyével bevetette minden csáberejét és így megtudtuk, hogy hol vagytok és azt is mit tervezett Thara. Persze neki azt a mesét adta be, hogy te vagy a rossz.
Oh... De honnan tudtad, hogy vajban vagyok, amikor megtudtad, hogy nem vagyok otthon?-kérdeztem, mert már csak ezt az egy dolgot nem értettem.
Rob válasz helyett mélyen a szemembe nézett és a szívére tette kezét.
Megcsókoltam.

15 perc múlva!l Lehull a lepel :D

Bocsi csak ez fontos rész!

Ajándék Biusnak a Jézuskától :D

Még kérhettek ti is a Jézuskámtól! :D

De ez most Biusomé! :D Boldog Karit (L)

:)

Természetesen kiderül majd, hogy hol volt Rob mit keres itt mindenki és az is, és természetesen a megtorlás sem marad el! :) Jó éjszakát vagy éppen reggelt mindenkinek! (L)

70. Rész

70. Rész

-Jaj te szegény! Talán most megtanulod, hogy ne bízz meg mindenkiben! Mindig is gyűlöltelek,  mindig csak "Vigyázz Kristenre" jaj miért sír és a többi... Aztán fordult a kocka ugye hugica! Azóta megtanulhattad, hogy milyen nekem keresztbe tenni...
- De hát csak kislány voltam, én nem tudtam erről semmit!
-Most már úgyis mindegy! Ezután az este után azt is elfelejted, hogy milyen volt kislánynak lenni!
- Belekevertél valamit az italomba?-kérdeztem, de a hangom azt hiszem már semeddig sem jutott el. Azt hittem ott helyben összeesek.
- Pincér!- hallottam még Thara kiáltását.
- Mit csinálsz?- kérdeztem újból, talán kicsit erőteljesebben.
- Emlékszel még a gyerekkori barátomra Mikel-re? Mindig tetszettél neki, hát most megkaphat egy estére. Nem leszel ott az esküvőn, amikor elvesz az a barom, és a család biztosan ellened fordul. Szerencsémre, mindenki tisztában van vele, hogy utálsz.
Én pedig majd Hawain fogom napoztatni magam amíg te azon leszel, hogy mindenkit kiengesztelj. Még életed szerelmét is, aki pontosan egy óra múlva beront majd a szállodaajtón, mert "valakitől" azt az információt fogja kapni, hogy itt talál téged.  Talán rá is ráteszem majd a kezem, nagyon szép példány és imádom a londoni akcentust!
- Ne! Rob- suttogtam, miközben egy férfi átkarolta a derekam és lesegített a székről.
- A barátnőm túl sokat ivott, felvinné kérem a szobájába a barátjához?- mondta Thara, majd egy szobakulcsot adott az engem tartó férfinak és már ment is az esküvőjére.
A férfi óvatosan bánt velem, de szinte szó szerint húzni és vonnia kellet. Nem akartam megtudni, hogy mi vár abban a szobában...
A liftben még jobban elkapott a hányinger, de szerencsére minden bennem maradt, bár lehet az segített volna annyira, hogy elmenekülhessek.
Egy pillanatra mintha elsötétült volna a világ, de aztán újra magamhoz tértem. Sosem éreztem még magam ilyen pocsékul. Fizikailag a nullán voltam, az elmém azonban teljesen tiszta volt, ami mégszörnyűbbé tett mindent.
- Köszönöm innen átveszem a hölgyet!-mondta egy férfi aki a szobában várt rám.
- Mikel?-kérdeztem, de a szám mintha nem mozgott volna.
- Nagyon rég vártam már erre a pillanatra remélem tudod!- mondta ő kárörvendő vigyorral és az ágyra fektetett.
- Ne- nyöszörögtem. olyan volt, mint abban a filmben... Amikor a pasast elvileg elaltatták, de az altató nem hatott rendesen csak lebénította és úgy műtötték, hogy közben szinte mindent érzett, de megszólalni sem tudott, hogy elmondja ébren van.
Mike vetkőztetni kezdett és a saját ingét is kigombolta. Sikítani próbáltam, de túl halk volt a hangom. Azt hittem itt a vég. Rob pedig rám fog nyitni és örökre meggyűlöl.
Ahogy ezt végiggondoltam az ajtó hirtelen kivágódott. Láttam magam előtt Rob éktelenül dühös fejét, és már most sírni tudtam volna, amiért nem tudom magam megvédeni.
Azt hittem hirtelen hátat fordít és itt hagy minket, de ehelyett az ágyhoz rohant és letépte rólam Mike-ot, majd hirtelen túl sokan lettünk a szobában... Szinte azt sem láttam kik ezek az emberek, de valahogy melegség töltött el. Hallottam ütések zaját és fájdalmas nyögéseket, de nem tudtam beazonosítani, hogy melyik kitől származik. Csak remélni mertem, hogy nem Robot érik az ütések.
-Kris gyere velem, majd én segítek!-mondta valaki és a mosdó felé cipelt.
- Hozz jeget és tejet!- szólt egy másik hang.
Női kéz érintése volt...
Valaki tejet itatott velem, és szinte egyből a wc felé görnyedve hányni kezdtem. Borzalmas volt utáltam ezt az érzést ráadásul éreztem, hogy néznek és ettől csak mégjobban elszégyelltem magam. ugyanakkor boldog voltam a tudattól, hogy nem történt meg az a ami rosszabb lett volna mindennél. De vajon hol van Rob, Ugye jól van? Vajon megtudta az igazságot? Ugye nem hagyott el? És hol volt egész délután? Rob! Nagyjából tíz percbe telt, hogy mindent kiadjak magamból. A szemem tisztulni kezdett. Még mindig a wc mellett térdeltem, amikor a női kéz a tarkómra helyezte a jeget és egyből jobban lettem. Úgy tűnik a drog még nem tudott rendesen felszívódni a szervezetemben.
- Rob?- kérdeztem csak úgy, magam elé, miközben a fejem fogtam, hogy a maradék szédülést is megszüntessem.
- Nincs semmi baja, ne aggód mindjárt kimegyünk hozzá.
- Shane?
- Naná csajszi! Miért mit gondoltál ki az Teréz anyu?
- Én is itt vagyok ám, mit gondolsz Shane-t kiszokta rendbetenni a hatalmas bulik után?- mondta nevetve egy másik hang.
- Maddie?
- Nahát Kris egyre jobb lesz!- mondta barátnőm nevetve.
- Hogy kerültök ti ide?
- Ezt majd elmagyarázzuk, de most gyere! Aki veled akar kiszúrni, annak velünk kell megküzdenie és hidd el, jobbak vagyunk, mint egy atombomba!
- Oh...- bőgni kezdtem.
Kopogtak. - Hé csajok mi a helyzet jobban van már?
- Milyen kérdés ez, naná hogy jobban van! Mi kezeltük!
- Tom?
- Bizony Kris együtt a banda! Mindenki itt van, hogy segítsen!-nevettek a lányok és hirtelen mindent olyan barátságosnak láttam.
gyorsan kiöblítettem a szám, és a vendégfogkefével és fogkrémmel gyorsan fogat is mostam. Megöleltem a lányokat és a könnyeim újra eleredtek.
- Mehetünk csajszi?
Bólintottam.
Előre mentek és kinyitották az ajtót. Kicsit még szédültem, de már korántsem voltam rosszul. Ahogy megláttam Robot megálltam egy percre és csak némán folytak a könnyeim, mert nem tudtam, hogy fog reagálni mindenre.
Először csak nézett, de olyan szemekkel, hogy még jobban elbőgtem magam. Szeméből szeretet és aggodalom áradt. Semmi nyoma haragnak vagy rosszallásnak. Azonnal felé siettem, de aztán újra megszédültem és ő elkapott. Végre a karjaiban voltam és el sem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. csak öleltem és öleltem, közben pedig könnyel áztattam zakóját.
- Gyerekek... Ezt le kellene fényképezni-mondta Bobby kicsit meghatódva.
- Na jó én is had öleljelek meg végre.- jött közelebb Sam és látszott rajta mennyire megkönnyebbült. Mindenki közelebb jött, és egy hatalmas ölelésben forrtunk össze, mint egy hatalmas szerető család. Már szinte sírtam és nevettem egyszerre.
És akkor most mi lesz? Kérdezte Tom nevetve.
- Mi lenne? Hát esküvőre megyünk!- jött az egyöntetű válasz.

Még lesz ma friss! -frissítve-

10 perc!!!! Kibogoztam végre!!! Há! :D Hamarosan ti is meglátjátok mire jutottam :D
Csajok sose írjatok Random módon, mert fájni fog a fejetek XD :D Nem ám legalább annak izgalmas aki írja XD

69. Rész

69. Rész

Azt hiszem pontosan nyolcszor próbáltam hívni őket, de továbbra sem sikerült elérni egyikőjüket sem. Mérhetetlenül ideges voltam. Úgy döntöttem beszélek a lányokkal, de amikor Shane-t hívtam lerázott valami gyors szöveggel, biztos épp Tommal hancúrozott... Medie pedig ki volt kapcsolva. Jellemző... Két telefonja is van, de renszerint egyiken sem lehet elérni. Oké.. Kris nyugidj meg, Majd szépen sorban kiderül minden! hamarosan megérkezett a fodrász és a manikűrös. Az én hajammal kezdte, addig anyu körmét kifényesítették. Mondanom sem kell, hogy mennyire nehezen tudtam egy helyben megmaradni a széken. Rob hol a fenében van már?
-Kisasszony kérem ne mozogjon! Ha nem lesz szép a haja, a boszorkány tutira végez velem!
- Ki, milyen boszorkány?!
- Hát akinek az esküvője lesz. Az a nő... Oh bocsánat nem szabadna ilyeneket mondanom, főleg nem rokonok előtt.
- Dehát ismeri őt egyáltalán?- bármennyire is féltem attól, hoyg Rob tharával van titokban, azért ebben mégsem lehetttem biztos, és mivel ma Thara annyira kedves volt velem, nem esett jól, hogy egy vadidegen ilyeneket állít róla.
- Hát tudnék mesélni a kisasszonynak. Thara már évek óta hozzám jár hajigazításra, pontosabban azóta amióta a gazdag pasija megfizet, hogy megtegyem a "nagyságos asszony kéréseit".
- Értem.... És miért találta unszimpatikusnak?
- Mert az emberek fecsegnek... Főleg a fodrászatokban. Az a lány többet is a kelleténél. Csupa kellem és báj, egészen a harmadik pohár pezsgőig... Onnantól kezdve azonban megered a nyelve és az a sok gonoszság amit mesél.. Hát azt hiszem az úr jelenlétében még sosem ivott, mert ha az a férfi hallaná amiket mi, azt hiszem nem lenne gusztusa elvenni Tharát.
- És azt eltudja képzelni róla, hogy megváltozott? Mert velem egész életemben undok volt, de ma bocsánatot kért és végtelenül kedves volt.
- Hát kisasszony maga nagyon kedves teremtésnek látszik, szerintem örüljön annak, hoyg ez így történt, mert csodák léteznek. Viszont ne higgyen el mindent amit lát, mert vannak csodák amelyek csak éjfélig szólnak...
- Értem. Köszönöm szépen!- mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Most már totálisan zavart voltam. Azt sem vettem észre, hogy mikor vette át a fodrász helyét a manikűrös.
2 óra az esküvőig... Hol a telefonom? Hol van Rob??
- Kisasszony most nem állhat fel!
- Bocsánat, de szükségem van a telefonomra!- mondtam, majd szélsebesen felszáguldottam az emeletre.
Egy sms... Robtól. "Szia az esküvőn találkozunk, az öltönyöm nálam van"
Mi a franc? Na jó, most már konkétan bőghetnékem támadt. Próbáltam hívni Robot, de megint nem vette fel. Ezt most direkt csinálja??
Próbáltam lenyugodni és visszamentem a földszintre. Kész. Feladom, hogy ma bármit is megértek.
Végre! Az átkozott telefon megszólalt! Épp a smikemmel voltak elfoglalva, anyu már készen volt. A kijelzőn Thara száma...
- Halló!
- Szia, bocs, hogy letettem, de éppen kocsiban ültem és semmit sem hallottam.
- Semmi baj, de hova mentél?
-Hát a helyszínre, megnézni, hogy minden rendben van-e.
-Egyedül?
- Nem az egyik barátnőmmel. Miért?
- Semmi csak kérdeztem. Robbal nem találkoztál véletlenül?
- Nem. Miért kellett volna?
- Dehogy, csak úgy kérdeztem...
- Figyelj Kris baromi ideges vagyok... Már alig várom az esküvőt, de akkor is, annyi mindenre kell majd figyelnem. Kész vn már minden csak a ruhát és a fátyolt kell majd felvennem és még annyi idő van. Nincs kedved beülni velem valahova addig, hogy ne legyek egyedül?
- De persze... Csak mond, hogy hova menjek...
Thara megadta a címet és amint készen voltam elindultam. A ruhát nekem is csak a helyszínen kellett felvennem így nem volt gond, majd legfeljebb együtt megyünk. Ezek szerint Thara nem sáros a dolgokban... csak Rob...
-Kristen te meg hova mész?
- Thara hívott szüksége van rám, majd az esküvőn találkozunk!
- És hol van Rob?
Gyorsan bevágtam amgam mögött az ajtót, hogy ne kelljen felelnem ere a kérdésre. Amúgy sem tudtam volna mit monhatnék.
A cím egy hotel címe volt. A taxis negyed óra után kitett a bejáratnál. nem tudtam hova menjek pontosan egészen addig míg be nem léptem a hatalmas ajtón. Megláttam az üvegfalllal leválasztott bárt, és az ott iszogató Tharát.
- Szia Kris! Köszönöm,hogy eljöttél!
- Igazán nincs mit, gondoltam ha már ilyen kedves voltál velem ma, ennyit én is megtehetek érted.
- Kikértem az italod, remélem szereted.- mutatott a koktélra.
- Igen, köszönöm!- mondtam mosolyogva és azonnal bele is ittam, legalább ez megnyugtat egy kicsit.
- Zavarna ha rágyújtanék?- kérdeztem, mert már hosszú idő telt el az utolsó cigi óta.
- Nem. Még nem a mennyaszonyi ruhában vagyok, ennek a ruhának meg nem árt a füst- mondta nevetve. Nem tűnt idegesnek.
- Mi a baj Kristen? -idegesnek látszol.
Fürkészve néztem vonásait, de mielőtt válaszoltam volna még lehúztam az ital felét, hátha az jobb kedvre derít.
- Rob... Nem tudom, hogy hol van.
- Hogy hogy nem tudod? De az esküvőre jön ugye? Muszáj ott lennie!
- Igen. Azt írta sms-ben, hogy itt találkozunk, és hogy nála van az öltönye.
- Huhh akkor megnyugodtam. neki kell átadni a gyűrűket. Tényleg Kris nem is meséltél semmit még erről a helyes pasiról...
- Mire vagy kíváncsi?
- Például  mit dolgozik?
-Ö... Rob? Edző!
Hirtelen nem jutott eszembe olyan hazugság ami a lehető legközelebb állt volna az igazsághoz.
- Akkor azért van ilyen jó teste!
- Thara!
- Mi van, úgyis mindjárt férjhez megyek, ennyit engedj meg nekem!
-És milyen edző?
- Röplabda.
- Hát akkor tuti, hogy nem az edzésen találkoztatok. Amennyire emlékszem rád elég béna vagy  a sportokban...
-Igen... Bár azt hiszem ez neked mindig jól jött...
- Na igen... Mindig tudtam kinek kell annyira erőset ütni, hogy elvágódjon a homokban- nevetett Thara és nem tetszett a nevetése.
Kicsit megszédültem... talán már ez a kevés pia is megártott?
- Mi a baj Kris, nagyon fehér vagy!
- Nem érzem túl jól magam-montam, mivel az egész helység forogni kezdett velem.

68. Rész

68. Rész

Anyuék nem sokkal később hazaértek. Annyira megörültem Robnak, hogy egyből a szobámba rángattam, persze azért az illendőség határin belül mozogva, mivel magamon éreztem, anyu furcsálló tekintetét. Rob csodálkozva nézett rám, amikor becsuktam magam mögött a szoba ajtaját és fülig érő mosollyal mesélni kezdtem neki, hogy milyen beszélgetés zajlott le köztem és Thara közt.       
- Nagyon örülök, hogy nyitott feléd és te elfogadtad.- mondta Rob mosolyogva.
- Remélem, hogy ez így is marad, és nem kell majd benne csalódnom.
- Igen, én is. Egy pillanat csak elintézek egy hívást jó?
- Persze- mondtam, de azért furcsa volt, hogy kimegy a fürdőbe és nem hallhatom amit mond.
Lefutottam anyuhoz, hogy tudok-e valamiben segíteni neki, de már mindennel készen álltak. Volt még pár óra az esküvőig, amit Robbal szerettem volna tölteni. Visszamentem a szobába, hogy megnézzem végzett-e már. Pont akkor jött ki a fürdőből, amikor benyitottam az ajtón.
- Nincs kedved várostnézni velem?- kérdeztem boldogan, mert szerettem volna megmutatni a kedvenc helyeim.
- Nagyon szívesen mennék, de alig hogy letettem a telefont, telefonált az unokanővéred, hogy szüksége van rám a ceremóniapróbán, mivel én adom át a gyűrűket.
- Oh...
- És honnan tudta a mobilod számát?
- Szerintem a vőlegénye adta meg neki, mert amikor anyukáddal elvoltunk összefutottunk vel is.
- Tényleg... Anyu nagyon elviselhetetlen volt?- kérdeztem bűnbánó arccal.
- Nem, bár néha mintha flörtölni próbált volna velem...- mondta Rob nevetve.
- Na igen, ez anyu. Nem bír megmaradni ha jó pasit lát. Persze ez csak ilyen "kedvelem a lányom pasiját flört" nála, és nem amolyan Oprás "elakarom venmni a lányom pasiját" téma.
- Kicsim nehargudj, de mennem kell... Megpróbálok sietni, bár azt hiszem nem rajtam fog múlni.
- És mivel mész? Nem ismered ki magad a városban.
- Taxival, a címet felírtam. Ne aggódj már, nagyfiú vagyok.- mondta és kacsintott, majd magához húzott.
Már majdnem kilépett az ajtón, amikor még utánaszóltam.
- Hé nagyfiú, és a búcsúcsók hol marad?- nevettem.
Egybúől visszafordult hozzám és olyan csókott adott, hogy még a térdem is megremegett.
- Megfelel hölgyem?- kérdezte elégedetten, látva egyértelmű reakcióm.
- Meg, de azért ne bízd el magad ennyire!- ugrattam, aztán tényleg elengedtem, ha már egyszer sietnie kell.
A nagy semmittevésben kimentem az erkélyre rágyújtani, közben Robot néztem, ahogy a házelőtt áll és várja a kocsit. Az autó hamarosan befordult az utcába, majd lelassított. Hé, ez nem is egy taxi... AZ üveg sötétített volt, hasonlított Tom kocsijára, de azt nem láttam, hogy ki ül a volánnál. Rob körülnézett, majd azonnal bevágódott a kocsiba, ami a következő percben már sehol sem volt. Na jó... Ez nagyon érdekes... Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. Annyira megdöbbentem a látottakon, hogy nem tudtam hova tenni ami történt.
Gondoltam felhívom Tharát, hogy megtudjam nincs-e szüksége az én segítségemre is, mert hirtelen kedvem támadt Rob után menni.
- Hallo?
- Szia Kristen vagyok, csak azt szeretném kérdezni, hogy nem kell-e valamiben segíteni?
- Kivagy? Bocs nem hallok semmit, éppen kocsiban vagyok!-mondta majd letette. tényleg nagy volt a háttérzaj.
Hm... Éppen kocsiban van...Oké, rám jött egy enyhe paranoia, de aztán gyorsan elhessegettem, mert tudtam, hoyg Tharának milyen kocsija van és ez a kocsi, nem az a kocsi volt. Lementem anyuhoz, hogy elkérjem Mark számát, végülis ő a vőlegény, és ő is ott lesz, ahova Robnak mennie kellett.
- Miért turkálsz a telefonomban lányom?
- Csak Mark számát keresem.
- Ha jól tudom most ő most éppen a kocsiját díszítteti fel a nászútra.
- Oh... Én azt hittem, hogy ceremóniapróbát tartanak...
- Ilyenkor? Dehogy! Azt már pár napja megtartották. Én játszottam Rob szerepét.
-Mi?
- Persze butuskám! Jajj olyan szép lesz az a Mercédesz tele virágokkal és füzérrel.
- Az ezüst Mercédesz?!
- Persze, miért mit gondoltál?
- Dehát az nem Thara kocsija?
- Nem, dehogy! Neki egy sötétebb és kisebb kocsija van.
Nem tudtam megszólalni a döbbenettől. Újfent lebénultam és nem tudtam, mit tegyek... Ezt nem hiszem el! Az az álnoko kígyó! de Rob hogy mehetett vele, de főleg miért hazudott nekem? És ha mégsem Thara volt?
- Újra próbáltam hívni, de a telefonja ki volt kapcsolva. Utána Robot próbáltam hívni, kicsengett, de nem vette fel. Naná... Biztos nem akar kétszer is a képembe hazudni. Ezt nem hiszem el. Oké, tegyük fel, hogy nem csal meg... De akkor meg miért kellett hazudnia?! Az a csók... Nem Rob nem tenne ilyet!! De akkor meg mi a fene van??

Friss: Hamarosan!

Most már elárulom nektek, hogy az a karácsonyi meglepim, hogy sok frisst kaptok ma. :)

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!! (L)

Thara és Kris ruhája

Thara

Kris ruhája

:D XD

Vááá miért vagytok még itt 16-an ilyen későőőn.... XD
Most tényleg írjak még egy részt? XD
Látom, hogy elálmosodtok..... lassan lecsukódik a szemetek...... és mélyen álomba szenderültök... XD És holnap délután kinyitjátok a szemetek..... és hopp-. a második friss XD :D :D

67. Rész

67. Rész

Amint kinyithattam volna a szám, már bent is volt és anyám ölelgette. Úgy éreztem magam a közelében, mint mindig azóta az este óta.

-         July! Olyan jól nézel ki!

-         Jaj Thara, te mindig olyan kedves vagy!

-         Hát milyen kedvesek leszek akkor, amikor meglátod majd az ajándékom!

-         Jaj nem kellett volna! Neked lesz esküvőd és még te hozol nekem ajándékot?

Majd végignéztem ahogy anyám kibontja az ékszerdobozt és kivesz belőle egy gyönyörű Swarovski  kristályokkal díszített nyakéket.

-         Ez gyönyörű kicsim! – mondta anyám meghatódva, majd megölelte Tharát.

-         Gondoltam jól mutat majd a ruhádhoz.- mondta Thara negédes, és ekkor jöttem rá, hogy mivel anyám is a család része, kifogástalanul kell majd kinéznie, és Thara csak azért vette neki a nyakéket, hogy bebiztosítsa magát. Gondolom meg sem kell kérdeznem, hogy anyám ruháját együtt vették-e…

-         Képzeld July, a vőlegényem gyémántokkal halmozott el tegnap. Olyan édes!

-         Igen Mark tényleg nagylelkű, látszik, hogy mennyire szerelmes beléd!

-         Ó, jaj de udvariatlan vagyok, te biztosan Robert vagy! – fordult Thara Rob felé, majd megölelte.

Felkavarodott a gyomrom.

-         Kristen, de udvariatlan vagy be sem mutatod nekem a barátod?

-         Nem…- dünnyögtem, és hirtelen nagyon sürgős dolgom akadt a hűtő környékén.

-         Robert Pattinson.- örvendek- hallatszott a válasz, naná egy tökéletesen udvarias angol…

-         Remélem majd jobban is megismerjük egymást Robert, ha egyszer szinte családtagok vagyunk.-mosolygott a csaj, de úgy hogy áhhh.

-         Jól van, térjünk a lényegre gyerekek! Thara miben tudunk segíteni?

-         Hát én elviszem Kristent felpróbálni a koszorúslányruháját, mert nem tudtuk ráméretezni, bár azért nagyjából remélem eltaláltam. Szép leszel hugica ne aggódj!-kacsintott rám, aminek hatására elképzeltem magam a világ legrondább ruháiban.

-         Ti addig Robert-tel

-         Csak Rob…

-         Rendben, akkor Robbal elmehetnétek a csokromért és bemutathatnád  Marknak is, ha már egyszer mellette fog állni az esküvőn.

-         Persze kincsem amit csak mondasz.

-         Nah Kristen te meg öltözz, mert megyünk!

-         Fel vagyok öltözve. –mondtam duzzogva.

-         Ugye tudod, hogy melegítőben vagy…

-         Tudom. Ugye tudod, hogy még nem az esküvőre megyünk?!

-         Jujj. Harapós, mint mindig. July… Nem is tudom kire ütött ez a lány, mert hogy nem tőletek örökölte ezt a stílust az is biztos.

-         Muszáj nekem elmennem veled? Mindegy milyen az a ruha, pár óra múlva úgyis felveszem!

-         Ne gyerekeskedj már, úgyis olyan régen láttuk egymást, tudom, hogy hiányoztam csak ciki lenne bevallani!

-         Naná! Az tuti…. Ha te mondod biztos úgy van. – szűrtem ki a fogaim közt, miközben végig a szemébe néztem.

Felmentem az emeletre a telefonomért, de átöltözni csak azért sem voltam hajlandó.

Hamarosan Rob is megjelent az ajtóban…

-         Hú te aztán tényleg nem bírod a csajt!- mondta félig komolyan félig nevetve.

-         Csodálkozol rajta? Azok után, amit meséltem.

-         Nem. De Kris az már olyan régen volt! Totál kedves volt anyukáddal a csaj és veled is…

-         Na jó, ezt most inkább hagyjuk…- mondtam, mert nem akartam veszekedni és reméltem, hogy ha Rob több időt tölt Tharával akkor is belátja majd, hogy milyen a csaj valójában.

Amikor lementem a lépcsőn Thara már útrakész volt. Lemondóan sóhajtottam és elköszönve anyutól kiaraszoltam vele a kocsihoz.

Gyönyörű ezüst színű Mercédesz-be ültünk be, bár nem is számította másra. Annyira egyértelmű, hogy a pénz miatt van a pasival… Talán még sosem dolgozott életében.

-         Jaj ne már Kristen… Miért kell velem mindig ilyen rondán viselkedned?

-         Most ezt komolyan kérdezed? Az oké, hogy anyámék és az egész család előtt játszod a jókislányt, de előttem igazán nem kell színlelned!

-         Jaj persze, te le vagy ragadva a múltban. Igen tettem ellened rosszat, de lépjünk már túl ezen hugi!

Döbbenten néztem rá… Egyszerűen nem akartam elhinni amit mond…

-         Jó figyelj Kris, ez életem legszebb napja, mert hozzámehetek a pasihoz akit szeretek. Szeretnék tisztalappal indulni nálad.

Na jó, hát erre egyáltalán nem számítottam. Most mit tegyek, ha tovább bunkózom, akkor tényleg tajparasztnak fogok tűnni, ha viszont egyből behódolok neki, azzal ugyanolyan naiv leszek, mint például anyu.

-         Tudod mit Thara, szeretnék neked hinni, de azért ez ennyi év után nem megy ilyen egyszerűen. Úgyis együtt töltjük a napot, majd utána visszatérhetünk rá…

Valahogy nyugodtabb lettem ezután a beszélgetés után, de azért a kis ördög még bennem bujkált, vagyis inkább attól tartottam, hogy benne…

Hamar a ruhaszalonhoz értünk, ahol nagy volt a sürgés forgás!

-         Itt a te ruhád Kristen!- fektetett le elém egy nejlonzacskót. Ahogy cipzározni kezdtem, lassan a lélegzetem is elállt. A ruha gyönyörű volt! A színe halványsárga volt és enyhén abroncsos. Szegélyét apró gyöngyök borították.

-         -Thara ez biztos, hogy az én ruhám?

-         Persze! Csak nem gondolod, hogy sárgában megyek férjhez! – nevetett unokanővérem.

-         Gondoltam a sárga jól megy majd a hajad színéhez… De ha nem tetszik, sajnálom, de nincs idő újra…. mondta sajnálkozva.

-         Dehogynem ez gyönyörű!

-         Akkor örülök… Ez pedig itt az enyém!- mutatott egy másik becsomagolt ruhára.

-         Nah felpróbáljuk őket?

Mosolyogva bólintottam. Nem, engem egy ruhával nem lehet lekenyerezni, viszont ahhoz képest amire számítottam, ez nagyon kedves volt tőle!

Még a méret is passzolt. A varrónő pár dolgot még igazított rajta, de egyébként tökéletes…

-         Na milyen?- lépett elő Thara is a próbafülkéből.

Ahogy ránéztem… Egyszerűen káprázatos volt. Az én ízlésemnek ugyan giccses, de rajta tökéletesen mutatott. 

-Gyönyörű vagy!- mondtam teljesen őszintén.

- Te is hugi! – nah akkor itt végeztünk is.

Hazafelé olyan jól elbeszélgettünk, olyan volt, mintha kicserélték volna. Boldog voltam. Őszintén boldog. Anyuék még nem voltak otthon, Tharának pedig fodrászhoz kellett mennie. Gyorsan ebédet készítettem és alig vártam, hogy elmondhassam Robnak, mégis csak igaza volt…

Friss XD 10-kor! A 2. friss később! De ma!

Apologize......................................................

Oké........ Most már hivatalosan is ég a fejem! Lehet anyázni nyugodtan........
Friss holnap. Kárpótlásul kettőt kaptok. A héten nem lusta voltam, csak mindig estére hagytam az írást és naná, hogy közbejött valami, ma pl anyu. Mondom, nincs kifogás. Ez már tényleg sok halasztás volt. Mindig csak holnap, holnap, aztán még mindig semmi. Nyugodtan írjatok seggberúgós komikat.

Magyarázkodnivaló!

Sziasztok! 1000 bocs amiért megint kimaradt pár nap, de a kórháztéma ma megoldódott, úgyhogy remélem itt is visszaáll a rend, már ami engem illet.
A gépem is vacakol, de elvileg januárban lecserélem, addig is elnézést mindenkitől akinek FB chat!- ben nem válaszoltam, csak folyton lefagyott a kis drága.

Üdvözlök minden új olvasót. Örülök, hogy új arcok is feltűnnek közben. A komikat nagyon szépen köszönöm mindenkinek! A történet holnap folytatósik, és a Karácsonyi meglepetést sem felejtettem ám el!!! (L)

Bibinek pedig megcsúszva ugyan, de nagyon Boldog Szülinapot kívánok!!!! (L)

66. Rész

66. Rész

Reggel csodák csodájára kipihenten és jókedvűen ébredtem. Rob még édesen szuszogott alattam és nem is állt szándékomban felébreszteni. Az órára néztem fél 10-et mutatott. Azzal ütöttem el a maradék fél órát, hogy őt néztem, miközben alszik. Szempillája néha megremegett és ajka is mosolyra húzódott. Talán éppen álmodik valamit…

A kisördög csak nem hagyott nyugodni… Óvatosan lejjebb csúsztam testén, be egészen a takaró alá. Megcsókoltam hasát, majd belső combját és végigsimítottam boxerén.

Visszacsúsztam mellkasához és bőrét apró csókokkal borítottam. Pár perc múlva, mint aki jól végezte dolgát kibújtam a takaró alól és fejem vállára helyezve tovább néztem kisimult vonásait és szája újból mosolyra húzódott. Na most már tényleg érdekel miről álmodik!

-         Kris… Ez nagyon nem ér ám, hogy éjszaka nem hagysz aludni, reggel meg nézed ahogy alszom közben meg felizgatsz.- morogta édesen és szinte már nevetett, de szemét még mindig nem nyitotta ki.

Na bumm! Hát erre nem számítottam. Egyrészről elpirultam, másrészt pedig nyakába kuncogtam.

-         Egyébként nagyon gyorsan abbahagytad… nem voltál túl kitartó!- nevetett Rob ismét és lassan kinyitotta csillogó szemeit.

-         Azt hittem alszol! Egyénként mosolyogtál álmodban. Mi szépet álmodtál?- kérdeztem és felkönyököltem, hogy közelebbről csodálhassam szemeit.

-         Hogy mit álmodtam? Pontosan azt amire ébredtem- mondta és a takaró alatt végigsimított meztelen bőrömön, amitől meg hirtelen még a lélegzetesem is elállt.

-         Csak nem fázol?- kérdezte csodálkozva.

-         Nem, csak azt hiszem így reggel még érzékenyebben reagálok rád.- mondta miközben

-         Igen… Én is rád!- mondta és jobb lábam feljebb húzva, még jobban csípője köré vonta testem.

-         Azt hittem ez nekem nem szól, csak a reggelnek- nevettem, mert megéreztem vágyát.

-         Hát… Ez igaz lenne akkor, ha nem épp rólad álmodtam volna, na meg ha nem arra ébredek hogy…

-         Ó, tehát rólam álmodtál!- mondtam nevetve, mert az előbb csak az érzésre célzott, arra nem, hogy álmában is én voltam a partnere.

-         Kris… Néha nagyon lökött vagy remélem tudsz róla- mondta duzzogva és a fenekemre csapott.

-         Tisztában vagyok vele! Bár ha a fenekem csapkodod akkor a te lökött barátnőd nem sokáig lesz ilyen nyugodt és mozdulatlan. – mondtam sóhajtva, majd belecsókoltam nyakába.

-         Hm… Mikor is kel felkelnünk?

-         10-kor-mondtam lemondóan, mivel az óra már háromnegyed tízet mutatott.

-         Ami azt jelenti, hogy van negyed órán, plus még egy negyed a fürdésidővel…

-         Fél óra elég hosszú idő- mondtam cinkosan és felültem, hogy ő is megmozdulhasson.

Ahogy alkalma nyílt rá, egyből felült, sőt felállt. A fenekem alá nyúlva engem is magával emelt, és éreztem ahogy a takaró abban a pillanatban lecsúszik rólunk. Magával vitt a fürdőbe, és megnyitotta a csapot.

-         Egy picit melegebbre állítanád, mint magadnak szoktad? –kérdeztem, de a válasz jobban átmelegített, mint a forróvíz.

-         Szerintem pár perc múlva már a langyost jobban fogod kívánni, mint a meleget!

Nem is szóltam többet csak minden szenvedélyem beleadva hosszan megcsókoltam őt.

Lehámozta rólam a rövidnadrágot miközben én megszabadítottam alsójától.

Beállt velem a víz alá, amitől bőröm váratlanul megborsódzott. Még mindig karjában tartott és mivel tudtuk kevés az időnk, egyikünk sem akarta sokáig halasztani az élvezeteket.

Újabb szenvedélyes csók következett, de most már kezeink is izgatták a másikat és tényleg érzékenyebb voltam, mint máskor. Már az érintése is őrjítő volt, nem tudtam betelni vele. Mindenhol őt akartam érezni, teste helyenként az enyémhez simult és őrjítő volt minden pillanat egészen addig míg magamban nem éreztem égő vágyát, szinte sikítani tudtam volna a gyönyörtől. Még nem kezdett el mozogni, csak mellem csókolta és helyenként fogával karistolt puhán és érzékien. Imádtam minden mozdulatát és egyre szorosabban nyomtam csípőm övéhez, s nem bírtam tovább mozogni kezdtem.

Ekkor érkezett el nála is a holtpont. Próbált még kényeztetésemre koncentrálni, de egyszerűen már ő sem bírta tovább. Nem is hagytam, előbb nyakát csókoltam, majd ajkát, de olyan szenvedéllyel, hogy szinte csípőm és ajkam ritmusa tökéletes összhangban volt.

Rob hevesen reagált minden mozdulatomra és nemsokára hátam a csempének feszült és nyögéseim visszhangot vertek a fürdőszoba falain.

Igaza volt… Testem szinte lángolt a szenvedélytől, a víz hőmérséklete pedig így langyosan volt tökéletes. Izgató volt, ahogy a vágy hullámaival együtt folyt végig testemen, és Rob felsőteste csillogott a víz gyöngyözésében.

Lábammal egyre lazábban öleltem csípőjét, mivel minél nagyobb teret szerettem volna biztosítani számára. A tempót addig gyorsítottuk, hogy szinte már a zuhanyzókabin is megremegett. A vérem olyan hevesen pulzált, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha valahol csak úgy gondol egyet és előbuggyan bőröm alól.

Rob lassított a tempón, én pihegve próbáltam mozgósítani maradék erőimet, de ez a lassabb tempó, ahelyett, hogy váratta volna a véget, csak egyre inkább fokozta az élvezeteket. Rob tökéletesen tisztában volt ezzel, és minden egyes lökése mély volt és pontos. Azt hiszem enyhén hátába karmoltam, amikor elért az orgazmus és ha Rob nem tartott volna végig erősen, most biztosan összeroskadtam volna. testem vonaglott és különböző hullámokban tört rám minden édes érzés. Rob pár másodperccel később csatlakozott hozzám és ehhez a csodálatos érzéshez. Ajkai szétnyíltak, feje hátrafeszült.

Ahogy mindketten fellélegeztünk és magunkhoz tértünk a kábulatból Rob óvatosan letett, majd tusfürdőt nyomva tenyerébe finoman bőrömbe masszírozta. Én is ugyanezt tettem, és ahogy egymást fürdettük, rájöttem, hogy ez az egyik legromantikusabb dolog a világon.

Testemnek is jól esett a kényeztetés és szinte felpezsdültem az előző „fáradalmak után”.

Miután megtörölköztünk és melegítőbe bújtunk azonnal lesiettünk anyuhoz. Negyed órát késtünk, de azt hiszem mindketten úgy döntöttünk, hogy megérte.

-         Jó reggelt- mondtuk mosolyogva és leültünk reggelizni.

-         Nektek is jó reggelt- mondta anya, de olyan fura mosollyal, hogy őszintén megbántam amiért nem fogadtam meg bátyám zenés tanácsát.

-         Ha végeztetek a reggelivel azonnal indulunk a kastélyba.

-         Kastély milyen kastély?- kérdeztem, miközben majdnem félrenyeltem.

-         persze nektek nem is mondtam. Fél órányi útra innen, vidéken lesz az esküvő egy festői környezetben, pont amilyen Tharához illik.

-         Kihez megy férjhez egy herceghez?-kérdeztem félig irónikusan félig keserűen.

-         Hát ha nem is herceg, de gazdagnak nagyon gazdag az a férfi.

-         Férfi… Hány éves 80?

-         Kristen ne legyél már ilyen rossz indulatú! Most lesz 37.

-         Hát egy jó tíz év akkor is van köztük, biztos nagy a szerelem… dörmögtem magam elé.

-         Kristen!

-         Jól van befejeztem!

-         Nem értem miért kell ilyen rosszindulatúnak lenned az unokanővéreddel szemben.

-         Ja… Én sem. Hiszen ő tökéletes!

-         Te féltékeny vagy rá?

Erre nem válaszoltam, mert féltem, hogy olyat mondok, amit anya nem tesz ki a polcra…

Éreztem ahogy Rob végigsimít combomon és ez megkönnyítette a dolgokat.

Csengettek.

-         Kinyitnád?- kérdezte anyu még mindig egy kicsit bosszúsan.

-         Persze. – mondtam majd az ajtóhoz siettem.

Ahogy kinyitottam az ajtót, elfogott a rosszul lét… Hang nem jött ki a torkomon csak álltam és egyszerűen lefagytam.

- Na mi az hugica hol a jó modor? Meg sem öleled imádott unokatestvéred?.......

Friss a megasztár előtt :D

Ti kire szavaznátok /azon kívül, hogy szar az egész stb.. de ettől függetlenül?/

:))

Végigfutottam a szememmel a blog adatait és nagyon szépen állunk (L)
Mivel több kerek számhoz is közelítünk úgy döntöttem, hogy készülök nektek egy kis meglepivel.  Ha meglesz a 100 rendszeres olvasó, 50 Fb követő és 100 ezres látogatottság kaptok tőlem egy meglepit  (L)