2010. november 5., péntek

49. Rész





49. Rész


/Rob szemszöge/



Amióta hazaértem nem bírtam lenyugodni. Egyfolytában ő járt a fejemben, és egyszerre izgultam, aggódtam és mindemellett mégis boldognak éreztem magam.
Gondolkodtam, hogy mi mindennel kedveskedhetnék neki, ezért úgy döntöttem mindent megteszek ami csak eszembe jut. Áthúztam az ágyat, kitakarítottam a szobám és a lejátszóba betettem valami romantikus egyveleget amit a netről töltöttem le.
Annyi mindent nem tudtam még róla, mégsem kételkedtem egy percig sem abban, hogy nem sietjük el a dolgokat. És nem azért, mert férfi vagyok és vannak vágyaim, hanem azért, mert szeretem és ha ezt az éjszakát velem tölti, az talán azt jelenti, hogy ő is szeret engem.
A vacsorát úgy időzítettem, hogy pont elkészüljön amire megérkeznek. Késtek, de a sütőben hagytam a húst így talán nem hűl ki annyira. Gyorsan felfutottam, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek. Amint végeztem hallottam ahogy a kocsi beáll a garázsba.
Olyan jó volt vele lenni… Nem is tudom hányszor csókoltam meg, de egyszerűen nem tudtam vele betelni. Úgy éreztem ha csak egy kis időre is, de miénk az egész világ. Egy olyan világ ahol csak ő létezik és én.
Amint rákérdeztem a késésre, tudtam, hogy valami olyat fog mondani ami kellemetlen neki.
Olyan könnyen elpirult és megfigyeltem, hogy mindig a vállamba fúrta arcát, amikor valami számára kínos dolgot szeretett volna mondani.
Nőgyógyásznál volt… Nagyon meglepődtem, erre egyáltalán nem számítottam. Készültem óvszerrel, bár rendkívül kényelmetlen dolognak találtam. Ennyit azonban igazán megtehet az ember azért, hogy lelkifurdalás nélkül kényeztethesse párját.
Erre ez a lány most meglep egy ilyennel. Sam… Sam eltudta érni nála, hogy ilyen kényes témáról beszéljenek, ráadásul még orvoshoz is elvitte… Ez mind az én dolgom lett volna.
Most már biztos, hogy valami nincs rendben és ezt szeretném Kristennel megbeszélni mielőtt végre egymáséi lehetünk. Szeretném ha önfeledten és gondtalanul szerethetném őt. Nem csak ma éjjel, hanem mindig.
-         Kristen… Csodálatos vagy.- mondtam és kényszerítettem, hogy rám nézzen. Arca még mindig a piros különböző árnyalataiban tetszelgett, de ez nem késztetett hátrálásra.
Én is készültem, nem kellett volna ezt tenned, de nagyon hálás vagyok érte.- mondtam és megcsókoltam. Ajka enyhén megremegett.
-         Értünk tettem.-súgta halkan majd folytatta a csókot.
-         Tudod… Én is szívesen elvittelek volna, ha tudom, hogy ez a szándékod… Úgy értem szeretném, ha melletted lehetnék… Az én barátnőm vagy nem Samé, persze hálás vagyok neki, mindenért.
-         Olyan, mintha  a bátyám lenne- mondta halkan.
-         Igen, nekem is- mosolyodtam el.
-         Felmenjünk?- kérdeztem óvatosan, mert úgy éreztem teljesen mindegy, hogy fent vagy lent beszélgetünk a lényeg, hogy együtt vagyunk.
-         Igen mehetünk-mondta és felkelt az ölemből. Máris hiányzott testének közelsége.
Lassan haladtunk, mert közben újra beszélgetni kezdtünk, de nem bírtam ki, hogy ezen a rövid kis úton meg ne fogjam kezét. Még sosem sétálhattunk így kéz a kézben. És azt hiszem nem is lesz rá túl sok alkalmunk…
A szobám ajtaját becsukva kicsit megnyugodtam. Olyan volt, mintha végre hazaértünk volna a saját kis magán zúgunkba.
- Nem bánod ha gyorsan lefürdök? Tudod… Nőgyógyász…
- Nem bánod ha csatlakozom hozzád?- kérdeztem inkább viccelődve, mint komolyan, mert nem reméltem, hogy igent mond rá.
- Lesz még rá alkalom- monda nevetve és én vele nevettem.
Amíg Kris zuhanyzik legalább előkészíthetem kicsit a terepet. Semmi extra, csak pár gyertya és lágy zene. Tényleg nem gondoltam volna, hogy van egy ennyire romantikus oldalam is.



/Kristen szemszöge/



Annyira izgatott voltam, hogy véletlenül a hideg vizet nyitottam meg a meleg helyett.
A fürdés gyorsan lezajlott utána azonban még volt némi teendőm.
Felhelyeztem a gyűrűt, majd kezet mostam és a tükörben kicsit igazítottam magamon.
Kivettem a dobozból a fehérneműt és próbáltam mindent a helyére illeszteni.
Remegő kezekkel nem volt egyszerű. Amint elkészültem, anélkül, hogy a tükörbe néztem volna nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.
 A látvány gyönyörű volt. A szoba homályba burkolózott a gyertyák fénye jótékony fénysugárral  ölelte körbe a szobát, az zene halkan aláfestette a hangulat meghittségét.
Rob az ablaknál állt, és a kertet szemlélte, de felfigyelt az ajtó nyílásra.




/Rob szemszöge/



Ahogy megfordultam elakadt a lélegzetem… A lány az ajtóban annyira gyönyörű volt, mint Afrodithé, olyan csábító, mint egy szirén, olyan ártatlan, mint egy angyal. A ruha mely testét fedte, lágyan simult bársony combjára, csipke hullt melle vonalára a legszebb mégis a szeme volt. Elvesztem tekintetében. Nem értem, hogy tudtam eddig nélküle létezni.
Lassan közelebb léptem hozzá és kisimítottam egy huncutul kacskaringózó tincset arcából.
Olyan gyönyörű volt és törékeny szinte nem mertem magamhoz ölelni.
-         Gyönyörű vagy…- mondtam, de hangom szinte elcsuklott.
Nem válaszolt, csak halványan elmosolyodott. Ahogy én őt, úgy ő engem nézett. Nem értettem miért talál olyan érdekesnek… Csak egy boxer volt rajtam, de az én látványom cseppet sem lehet olyan szívmelengető, mint nekem az övé.
Még mindig engem nézett és közben beharapta alsó ajkait. Közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam. Annyira más volt így… Mintha most csókolnám először, mintha legszebb álmaim válnának valóra egy tökéletes szépséggel, a nagy szerelemmel.
Feneke alá nyúltam és óvatosan felemeltem. Lábait derekam köré kulcsolta és csókunk közben végigsimított gerincem vonalán. Egyetlen érintésére borzongás futott végig testemen.
Az ágyhoz sétáltam és óvatosan leültem ezzel őt is az ölembe emelve.
-         Szeretnék neked elmondani valamit… - mondta alig hallhatóan.
-         Figyelek- mondtam, és bíztató csókot leheltem ajkaira, majd elhúzódtam, hogy szemébe nézhessek.
-         Én… még… nem voltam férfival…- mondta, majd elfordította tekintetét.
El sem tudom mondani, hogy mennyire boldoggá tett ezzel. Az is nagyon jó érzés, hogy én vagyok neki az első, bár tudom, hogy ez nagyobb felelősséggel jár, de érte mindenre képes vagyok! Boldogságom nagyobb része pedig abból fakadt, hogy végre megbízik bennem!
-         El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldoggá tettél!- mondtam, és megcsókoltam.
-         De… Én ezt nem értem… Azt hittem…
-         Kristen én vagyok az első, és el sem tudod hinni, hogy ez mennyire jól esik, és valódi megtiszteltetés, ezen felül bízol bennem… Végre elmondtad és ez…
-         Én eddig is bíztam benned… Csak nem gondoltam, hogy te ennek örülni fogsz.. Azt hiszem egy kicsit szégyelltem magam miatta.
Hát persze, jellemző… Minden jót, amivel rendelkezik maga ellen fordít, pedig ha tudná, hogy mennyire…
-         Kristen… Én is elszerettem volna mondani neked valamit és azt hiszem ez a legmegfelelőbb alkalom. Tudod, még sosem találkoztam ilyen lánnyal, mint te. Az első pillanattól kezdve megbabonáztál és raboddá tettél. Te voltál az a lány, aki képes volt megváltoztatni, felszínre hozni a valódi énem és elérni, hogy … teljes mértékben és feltétel nélkül beléd szeressek.
Láttam ahogy szeme könnybe lábad, és ajkai megremegnek. Meglepte vallomásom.
-         Rob…  Te voltál az egyetlen férfi, aki elérte, hogy nőnek érezzem magam. aki felébresztette az érzelmeimet és a vágyat, aki vallomásra késztetett, és nem mellesleg elérte, hogy énekeljek neki… - nevette el magát végül, de közben könnyei is folyni kezdtek.
-         Én is nagyon szeretlek!- mondta határozottan, és megcsókolt.
Ennyi boldogság túl sok egy embernek… Magamhoz szorítottam és lecsókoltam könnyeit.
Úgy csókolt, hogy minden vágyam feltámadt. Kezével állam vonalát simította és szinte megőrültem ettől a sok gyengédségtől. Visszacsókoltam, de úgy, hogy szinte nem ismertem magamra. Nyelem hegyével végigsimítottam szájpadlásán, mire ő ajkam harapta de olyan óvatosan, hogy még őrjítőbbé vált a bennem keringő vériram.
Felakartam izgatni, mindennél jobban, arra vágytam, hogy nevem súgja miközben minden gyönyört átél amit csak emberileg lehetséges.
Az illata szinte elbódított miközben nyakát csókoltam… kezei felfedező útra indultak testemen és olyan lágyan szántottak keresztbe-kasul hátamon, hogy már nem voltam benne biztos ki kényeztet kit.
Melléhez érve fogammal húztam lejjebb a ruha anyagát így szinte azonnal hozzáférhettem fehér bőréhez. Éreztem ahogy megrándul amint ajkaim megtalálják melle középvonalát, és csípője apró körzésével engem is az őrületbe kezdett kergetni. Nem tudtam meddig bírtam volna, annyira ráérzett minden mozdulatra ami a végtelenségig felizgat.
A hátradőltem és magammal húzva a hátára fordítottam így egy pillanatra kitépve magam a vágy karjaiból.
Egyáltalán nem ellenkezett, így végre visszatértem melléhez és addig kényeztettem nyelvemmel és fogammal felváltva amíg elő nem csaltam első sóhajait.
Kezével hajamba túrt és csípője is megemelkedett, így tudtam, jó úton járok.
Lassan megszabadítottam a könnyű anyagtól és ajkaimmal körberajzoltam kecses felsőtestének minden egyes négyzetcentiméterét. Melleit továbbra is birtokomban tartottam, csak most kezemmel simítottam alakja eme szegmensét.




/Kristen szemszöge/




Szinte már fel sem fogtam mit művel, mindenhol ott hol volt. Hol keze kényeztető simítását, hol ajkai poklát éreztem testem minden pontján. Sóhajaim már figyelmeztetés nélkül buktak ki belőlem, és most először nem szégyenkeztem miattuk.
Rob lassan közeledett a legszemérmesebb pontom felé, ami azért enyhe félelemmel töltött el, de úgy döntöttem nem érdekel semmi, történjen aminek történnie kell. Ez után az éjszaka után biztos vagyok benne, hogy már semmi titkom nem lesz előtte és teljesen az övé lehetek.
Megfogta tangám vékony oldalpántját és lejjebb csúsztatta combom közepéig. Behunytam a szemem. A következő pillanatban már teljesen meztelenül feküdtem előtte és amikor újra kinyitottam szemem Rob a lábaim közt térdelt.
Feljebb csúszott, hogy megcsókoljon, de nem csak egy röpke percre. Csókja érzéki volt és forró… A vágy szinte szikrázott testünk között.
Amikor megéreztem masszírozó kezét összerezzentem, de ő tovább csókolt és én biztonságban éreztem magam. Furcsa érzés volt, de jó… Aztán még jobb… Lassan indult meg a vágy azon részemen ahol Rob kezei izgattak, de aztán hirtelen olyan mértéket kezdett ölteni, ami már közel járt az elviselhetetlenhez. Hamarosan éreztem ahogy ujja belém hatol, ugyanakkor ennyi volt amit éreztem, fájdalom nem járt vele, csak lüktetés és forróság mindenhol. Felváltva csókolta nyakam és szám, én pedig felváltva csókoltam és sóhajtottam egyszerre. Testem szinte fékezhetetlenné vált. Én is kínozni akartam őt, az akartam, hogy ő is velem együtt élvezzen minden percet. Nem vártam tovább és egy merész mozdulattal boxeréhez nyúltam. Egyből elkezdtem testéről lehúzni a takaró anyagot és nem engedtem, hogy tapasztalatlanságom gátat szabjon akaratomnak.
Kezembe vettem férfiasságát, és ösztönös mozdulatokkal ingereltem ahogy csak tudtam.
Rob teste felforrósodott és csókja szabálytalanná vált, keze egy pillanatra megmerevedett.
Kis idő múlva rekedt hangon megszólalt:
-         Ha ezt tovább csinálod, nem tudom már sokáig garantálni az érintetlenségedet…- mondta és a nyakamba csókolt.
-         Akkor ne tedd! Bízom benned. Akarlak!- súgtam fülébe, mert már nem tudtam meddig bírom elviselni ezt az őrjítő érzést.
Szavaim hatására ő is felnyögött, és lábaim közé helyezkedve nyakamba csókolt, aztán újra és újra egészen addig míg a fülem alatti területre nem ért. Ott várt egy kicsit, tudta, hogy megőrjít ezzel. Éreztem egy kisebb nyomást, majd egy újabbat. Csípője szinte hullámzott a vágytól. Még érzékibben csókolta nyakam, majd egy szúrást éreztem, de alig hogy felszisszentem, már el is múlt és az érzés... amely ezután következett… nem volt hozzáfogható. Talán az elő pár mozdulat még érzékenyebben érintett, de aztán szépen lassan elkezdődött a semmihez sem fogható gyönyör fokozása.
Rob végig az arcom nézte aggódó tekintettel, de ahogy elmosolyodtam és megcsókoltam megnyugodott és átadta magát az önfeledt érzésnek. Testünk furcsán tapadt össze… Mint a jing és a jang. Tökéletes összhangot alkotva.
Mozgása hol lassú volt, hol gyorsabb, de egyszerűen tombolt a mindent szétfeszítő vágy testemben és hihetetlen érzések kerítettek hatalmukba.
Egyszerre élveztünk el. Forróság öntötte el testem és lelkem egyaránt. Fejem enyhén hátrahanyatlott, Rob pedig vállamba temette arcát elnyomva ezzel férfias hangját. Testünk megremegett és izzadtságtól gyöngyözött.
Sosem éreztem még magam ennyire nőnek, boldognak és szerelmesnek.
Rob felnézett és közben éreztem ahogy távozik testemből. Továbbra sem akart rám nehezedni, ezért mellém feküdt, de egy percre sem engedett távol magától. Én még mindig pihegtem és mellkasára vontam fejem. Hajába túrtam és szemébe nézve elmosolyodtam. Szeme ugyanúgy csillogott, mint az enyém.
Fenekem alá nyúlt és egyik combom átemelte testén, így félig raja feküdtem. Nagyon kényelmes volt így. Feljebb húzódtam és megcsókoltam.
Karom simította és mosolygott. Nem akartunk megszólalni, egyszerűen élveztük a pillanatot egymás karjaiban… A szerelem némán is betöltötte az egész szobát.

2010. november 4., csütörtök

48. Rész




48. Rész




Sam mellé beülve szinte megszólalni sem tudtam, amit Sam azonnal észrevett.
-         Valami baj van?
-         Nem dehogy, csak egy kicsit elbambultam- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, de valójában be voltam rezelve. Izgultam amiatt, amit tenni készültem.
-         Értem én… Bocs, de ti ma először…
-         Igen. –bólintottam mielőtt kimondhatta volna, hogy mi mit készülünk tenni este.
Hogy miért voltam vele ennyire őszinte? Azért mert ő Sam… Ez ilyen egyszerű… Kicsit olyan, mintha a bátyám lenne. Ráadásul emlékszem, hogy Rob azt mondta, Sam kérdezte meg tőle, hogy nem szeretnék-e ma itt aludni, és valószínű, hogy nem csak egy ágyat szeretett volna felajánlani nekem, nekünk.
-         Kris nem szeretnélek túlságosan kiakasztani, mert tudom, hogy szégyenlős vagy, de azt hiszem muszáj megkérdeznem… Szedsz valamilyen fogamzásgátlót?
-         Nem… Tudod én bonyolódom egyéjszakás kalandokba és mivel már régóta nem jártam senkivel… - nem hazudtam, de Sam beletrafált…A védekezésre egyáltalán nem gondoltam. Vajon Rob igen?
-         Szerinted Rob nem készült fel erre?
-         Nem tudom… De szerintem beugorhatunk egy boltba…
-         Rendben, köszönöm- mondtam és persze elpirultam. De vajon az óvszer mennyire biztonságos?
-         De ha szeretnél valami mást, van egy nőgyógyász ismerősöm aki soron kívül fogadna.
Jézusom, izzadni kezdett a homlokom… Ez már túl sok volt az intim dolgokról.. Ráadásul nőgyógyász… Nem akarok levetkőzni idegenek előtt.
De ha ezzel biztonságosabb lenne, és előbb vagy utóbb úgyis túl kell esni ezen.
-         Oda tudunk menni akár most is?
-         Persze. Oda adnád a telefonom, hogy gyorsan rácsöröghessek?
Ahogy odaadtam egyből telefonált és közölte, hogy 5 perc múlva ott leszünk… Úr Isten…
-         Sam…
-         Igen?
-         Tudod, nagyon…
-         Szégyenlős vagy és ciki ez a téma értem én. De hidd el én csak jót akarok neked.
-         Tudom…
-         Jaj Kris ne már olyan mintha a húgom lennél előttem ne szégyellj semmit! Jó nem azt mondom, hogy mászkálj előttem anyaszült meztelenül – bár elbírnám viselni- de ne érezd már kényelmetlenül magad. Azt hiszed a pasik nem beszélnek ilyenekről egymás között? Dehogy nem, csak nem verik nagydobra, mint a csajok.
Mielőtt válaszolhattam volna meg is érkeztünk. Ez alig volt két perc. Az ajtó előtt remegni kezdtem, mint egy kocsonya. Voltak rajtunk kívül mások is, de ahogy Sam ígérte, azonnal sorra kerültem.
Bent üdvözölték egymást, majd amikor mindketten Samre néztünk, elnevette magát és a homlokához csapott.
-         Igen, akkor azt hiszem én kint várok…
A doki fiatal volt…. Ennek most örülnöm kellene? Legalább egy nő lenne…
- Kérem vetkőzzön le…
Naná… És az nálam csak így kérésre szokott menni… Ki akarok menni innen!
Kénytelen kelletlen elkezdtem kigombolni a farmerom, és egy paraván mögött lehúztam a nadrágot… Minek ide a paraván amikor úgyis mindjárt….
Lehúztam a tangám is és magam köré tekertem egy kórházi ruhához hasonlító szoknyaszerűséget. Csak tudnám minek ez a nagy felhajtás, amikor a lényeget úgyis látni fogja…
-         Kérem feküdjön fel a lábait helyezze ide.- mutatott a lábaknak tervezett két szélső állványra.
-         Remek.. mindjárt elbőgöm magam.  Még az arcomat is eltakartam.
-         Ön még szűz?
-         Igen. – nem értettem miért kérdezi, de neki csak nem hazudhatok.
-         Rendben, ezt muszáj tudnom, mert akkor nem alkalmazhatok belső tágítót.
-         Értem. – mondtam, bár hangom inkább tűnt egércincogásnak. nem tudtam miről beszél, de azt hiszem jól jártam, hogy kihagytam.
Gumikesztyűt húzott a kezére, és …megvizsgált.
Nagyon kellemetlen érzés volt. Fájni ugyan nem fájt, de a tudat, hogy egy idegen nyúlkál a lábaim között lelki fájdalmakat okozott.
-         Kérem lazítsa el magát.- mondta miközben egyik keze bennem, másik a hasam alját nyomkodta.
Persze, biztos ellazítom magam.
-         Végeztünk, felöltözhet.
Rekordsebességgel pattantam le és tűntem el a paraván mögött.
Ahogy végre magamon tudtam ruháim, újra embernek éreztem magam.
-         Mindent rendben találtam, és igazából három variációt ajánlanék.
Fogamzásgátló… a hátránya, hogy mivel hormon készítmény okozhat hízást. Minden nap egy szemet kell belőle bevenni, lehetőleg ugyanazon időpontban.
Aztán ott a hüvelykúp, amely olyan, mint egy női óvszer. Minden aktus előtt fel kell helyezni egyet, és tíz perc után már megkezdődik a hatása. Viszont tudni kell róla, hogy egy kúp csak egy adag spermát képes hatástalanítani, tehát újabb menetnél, új tabletta szükséges. Ez még viszonylag új módszer így nincsenek adataink a biztonságáról.
És végül a hüvelygyűrű. Ez egy zselés, elasztikus anyag, amelynek felhelyezése egyszerű, a tamponéhoz hasonló. Hormont tartalmaz, de nem oly mértékben, mint a gyógyszer. Három hetente, menstruáció előtt kell kivenni, és természetesen pár nap múlva egy újat felhelyezni. Biztonságos.
-         És ez nem zavarja a férfiakat?- kérdeztem és próbáltam nem elpirulni.
-         Sok férfi meg sem érzi, azok akik igen pedig azt állítják, hogy kifejezetten izgatóan hatott rájuk.
-         Értem. Akkor azt hiszem ezt a megoldást választanám.
Az orvos felírta a receptet, majd elköszöntünk. Rák vörös fejjel mentem ki a rendelőből, Sam pedig hangosan felevetett.
-         Na túlélted?
-         Igen, csak tűnjünk el innen- nevettem most már én is.
-         Gyógyszertár?
-         Igen. Itt a recept.
Gyorsan befutottam a kis épületbe és egy dobozzal tértem vissza. Nem mertem megnézni pontosan mi ez és hogy néz ki, inkább azonnal a táskámba dugtam.
Egy kicsit megkönnyebbültem. Ma már egy idegent beengedtem a lábam közé, ezek után Rob…
Amikor az elektromos kapu kinyílt s mi besuhantunk a gyönyörű kerten keresztül a garázsba már semmi sem érdekelt, csak, hogy Robbal lehessek. Még korán van és nem vagyunk időhöz kötve. Akár meg is gondolhatom magam, sőt akár ő is.
Nagy levegőt vetem s kiszálltam a kocsiból közben magamhoz véve a táskám.
-         Kristen nem is tudtam, hogy jössz!- futott felém Vick valahonnan a kert eldugottabb részéből.
-         Szia!- öleltem meg gyorsan, aztán elindultunk befelé.
Alighogy beértem a házba valaki szélsebesen futott le a lépcsőn.
-         Na végre azt hittem már sosem értek ide!- kapott fel Rob és megpörgetett majd egy puszit nyomott az orrom hegyére.
-         Hú de jó kedve van valakinek- nevettem rá, ahogy letet és szóhoz jutottam.
-         Persze mert végre együtt lehetünk anélkül , hogy figyelnünk kellene minden egyes arra járó emberre.
Muszáj volt átölelnem annyira édes volt, sosem láttam még ennyire emberinek és vidámnak!
Ez is jól állt neki. Hihetetlen, hogy minden ruhában, minden hangulatban mennyire jól tud kinézni.
-         Éhes vagy?
A hasam épp hangos korgásban válaszolt helyettem.
 - Készítettem vacsorát.- mondta majd egyből a konyha felé húzott.
Gyönyörű volt… Az asztal kettőnknek megterítve, gyertya a közepén és íncsiklandozó ananászos csirke és rizs párolt zöldségekkel körítve.
-         Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy. – mondtam és megcsókoltam.
-         Én sem. -mondta őszintén és kisfiúsan elmosolyodott.
Leültünk és enni kezdtünk. Észre sem vettem, hogy mennyire éhes vagyok egészen az első falatig.
-         Ez nagyon finom!
-         Ajánlom is, mert beleadtam minden tudományom. -nevetett újra és bort töltött.
-         Remélem szereted a bort. Kikértem egy szakértő tanácsát és ezt a félszáraz fehéret ajánlotta a mai fogáshoz.
-         Eddig azt hittem, hogy a vörös édeset szeretem, de egyszerűen hihetetlen, hogy ez a bor mennyire finom az ételhez.
-         Igen szerintem is finom.- mosolygott újra.
Amint végeztünk a tv-hez mentünk és leültünk a kanapéra. Nem volt elég, hogy mellette ülhetek egyből az ölébe fészkeltem magam.
Valami romantikus francia film ment a tv-ben, de nem igazán figyeltünk rá. Annyira jó volt végre vele lenni!
-         Milyen napod volt ma?- kérdezte két apró csók kíséretében.
-         Hát… azóta amióta nem találkoztunk?- kérdeztem nevetve.
-         Igen… Bocsáss meg, de egy örökké valóságnak tűnt.
-         Igen, ezzel nem vagy egyedül.- mondtam és nyakába fúrtam arcom.
-         Sammel nagyon soká értetek ide, már attól féltem, hogy meggondoltad magad.
-         Épp ellenkezőleg… Sam a kocsiban rákérdezett a… védekezésre….Nőgyógyásznál voltunk. – igen kinyögtem végre , persze közben egyre mélyebbre süllyedtem Rob finom bőrében.



A VÁRVA VÁRT RÉSZ 1 ÓRA MÚLVA

:D

47. Rész




47. Rész



/ Robert szemszöge/




Most komolyan igent mondott?
Na barátom most a saját dugádba dőltél… Félreérthető kérdés volt és ő igent mondott… Most az én fejem főhetett amiatt, hogy vajon hogy is gondolta ezt az egészet.
Ha viszont a dolgok komolyabb részére mondott igen, akkor ezek szerint lehet, hogy tévedtünk… Talán Samnek mégsem volt igaza. Mindegy minden esetre résen leszek az este folyamán, és amúgy is egy a fontos, az hogy neki jó legyen.
Estig nem fogok erre gondolni, mert az ilyen fura pillanataimmal nem szeretném elszúrni azt az időt, amelyet most Kristennel tölthetek.
Olyan édes volt, ahogy kiszolgált minket aztán újból leülve mellénk megkérdezte, hogy milyen napunk volt, majd beszélgetés közben az ujjaimmal játszott. Olyan apró kézfeje van, főleg a saját kezemhez képest.
Hamarosan újabb vendégek jelentek meg és mi minden egyes ajtónyitásnál szétrebbentünk tartva a lebukás veszélyétől.
Amíg Kris visszaért Tom elkezdett mesélni egy furcsa szexuális élményt és őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mi közöm nekem ehhez, bár Tom sosem rejtette véka alá hasonló tapasztalatait.
-         Miről van szó?- kérdezte Kris amikor visszaült közénk.
-         Épp azt mesélem, hogy mi az előnye és a hátránya a szexuális játékoknak.- mondta Tom kajánul nevetve.
-         Majd hozzászoksz- mondtam kedvesen Kris elképedése láttán.
-         Ugyan már gyerekek nincs ebben semmi. Fiatalok vagyunk és egyáltalán nem furcsa, hogy ilyenekről beszélgetünk.
-         Rob neked milyen volt az első?- kérdezte hirtelen Tom.
Lehajtottam a fejem és elmosolyodtam. Úgy látszik ez a nap erről szól, de már kezdek hozzászokni.
-         Tom nagyon jól tudod, hogy nekem milyen volt az első…
Tom nevetni kezdett Kristen pedig értetlenül tekintett körbe, így gyorsan a segítségére siettem.
-         Az a helyzet, hogy tizenhat évesek voltunk, amikor Tom szülinapi bulit tartott és fogalmam sincs milyen kapcsolatokkal, de táncosnőket szerzett a partyra. Azt mondta, hogy ma este férfiak leszünk nem pedig tanulók…
-         És akkor te egy fizetett táncos lánnyal…
-         Igen. Nem vagyok rá büszke, de így történt. Először nem vettem komolyan az egész ma este férfiak lesztek dolgot, de aztán ittunk és szépen lassan mindenki elvonult egy egy konzum lánnyal.
-         Értem…- mondta Kristen, de éreztem, hogy azért meglepte a dolog. Persze ha egy lány csinálna ilyet akkor valószínűleg mindenki elítélné…
-         Nézd tényleg nem vagyok rá büszke, és őszintén szólva nem is ez volt életem legjobb élménye… Túlságosan személytelen volt az egész.
-         Jaj Rob ne mond már, hogy nem élvezted! Az volt az egyik legjobb szülinapom!- nevetett Tom.
-         Tényleg Kris és veled mi a helyzet? Shane-t és Madiet már kifaggattuk múltkor a klubban, de te még nem nyilatkoztál ezzel kapcsolatban.
Egyrészről ezért a kérdésért pofán vágtam volna Tomot másrészt viszont egész nap ez a kérdés gyötört így visszafojtott lélegzettel vártam válaszát.
Megint elpirult és úgy tűnt a megfelelő szavakat keresi, de aztán csak annyit mondott:
-         Én nem szeretek ilyenekről beszélni… Ez a téma nálam magán jellegű…
-         Jaj ne már Kris ebben nincs semmi gáz, barátok vagyunk.
-         Hagyd már Tom ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el. Ahhoz, hogy ilyet elmondj feltétlenül meg kell bíznod valakiben.
Kristen hálásan rám nézett aztán ahogy mondatom második fele is elhangzott hirtelen elfordította a fejét. Ezek szerint értette a célzást… Nem akartam bántani sőt… csak tudatni szerettem volna vele, hogy bennem megbízhat, én őszintén vele akarok lenni és azt hiszem ezt ma este meg is fogom neki mondani.




/Kristen szemszöge/


Ahogy hazaértem leültem egy pillanatra, hogy megnyugodjak…
Szavai még mindig fájdalmasan visszhangoztak fejemben… Bizalom.
De hát bízom én benne, csak egyszerűen ezt az egy dolgot nem szeretném neki elmondani.
Lassan készülődnöm kellett, mert Rob azt mondta, hogy értem küldi Samet 7 körül.
Lefürödtem és felöltöztem, majd szerencsétlenül álldogáltam a szekrény előtt. vajon mit vigyek estére? Nekem nincs szexis fehérneműm… Mindig rövidnadrágban és pólóban alszom, de ez most valahogy nem tűnt a legjobb megoldásnak. Ez egy különleges alkalom lesz… Az én életemben mindenképpen és a kapcsolatunkban is.
Shane még nem volt itthon ezért felhívtam és megengedte, hogy körülnézzek a szekrényében.
Csupa extradögös szerelés… Túl dögösek… Ezek olyan ruhák amikkel már különlegessé szeretnél tenni egy-egy alkalmat… Amikor már rengeteget szeretkeztél… Nem első alkalomra valók..
Aztán hátrébb nézelődtem és végre megtaláltam amit kerestem…
A doboz még bontatlan volt ezek szerint Shane nem találta elég vadnak ezt a ruhát.
A harisnya selymes volt és fehér, a harisnyakötő csipkés maga a ruha pedig halványkék és ártatlanul érzéki.
Gyorsan eltettem a táskámba és úgy döntöttem készen állok.
Kocsi dudálást hallottam lentről és a szívem sebesen dobogni kezdett.

2010. november 3., szerda

46. Rész






46. Rész



Rob szemszöge






Nagyon örültem, hogy nem én vezettem, hanem Tom, az agyam ugyanis még mindig a Sammel, Kristenről folytatott beszélgetésen járt.
Szinte észre sem vettem hogy leparkoltunk a kávézó előtt. Ideges lettem. Nem mérgesen ideges, és nem is a szokásos újra látom Kristent idegesség, bár ez szinte elkerülhetetlen… Hanem egyfajta „kényes témára szeretnék rátérni, de fogalmam sincs hogyan, és ha elrontom nekem annyi”- féle idegesség. Ráadásul az is bennem volt még, hogy Kristen nem bízik meg bennem teljesen és ennek hatására muszáj volt elgondolkodnom azon, hogy én teljesen megbízom-e benne. A válasz egyértelmű igen. Már akkor is sok nagyon magán jellegű dolgot elárultam neki, amikor tulajdonképpen semmi mást nem akartam jobban, mint őt távol tartani.. magamtól. Most azonban, hogy félredobtam félelmeim és őt választottam a teljes gyötrelem helyett egyenesen ágon megszűntetett minden falat köztem és közte. Legalábbis részemről. Lehetséges, hogy annyira elvoltam foglalva saját szenvedésemmel, hogy a tény: Kristen előbb bevallotta érzéseit azt a tévképzetet ébresztette bennem, hogy csak rajtam múlik minden…
Túl természetesnek veszem, hogy akar engem?
Oké Rob… Nyugi… Itt a szokásos túl logikázás, pedig ez általában a nők dolga…
Nagy levegőt vettem és Tommal a nyomomban beléptem a kávézóba. Valójában barátomnak most lett volna jobb dolga is, minthogy gyertyatartót játsszon, de muszáj volt megkérnem ere a feladatra… Így biztosítva van az alibi. Ha az egyik hallgatóm valamilyen okból betévedne ide, akkor nem azt látná, hogy Kristennel kettesben romantikázunk, hanem vagy azt látná, hogy a barátommal vagyok és Kristennel csak tanár-diák viszonyban beszélgetek, vagy esetleg azt gondolnák, hogy Tom Kristen pasija…
Na jó, ezt a verziót még elképzelni is fájdalmas volt, így inkább próbáltam ismételten képet váltani. Nem volt nehéz, mivel Kristen mosolyogós arcával találtam szembe magam.
-         Szia- mondta, majd szorosan magához ölelt.
Testének melege, a haja illata, finom kezei a hátamon és forró lehelete a nyakamon egészen elbódítottak. Hihetetlen, hoyg egy egyszerű öleléssel milyen érzéseket vált ki belőlem. Egyszerre szeretem gyengéden és teljes odaadással, ugyanakkor rám tör a szexuális vágy, hogy minél közelebb érezzem magamhoz törékeny testét és akkora gyönyört okozzak neki amelyet még sohasem tapasztalt.
De vajon szó szerint soha? Na tessék újra témánál vagyunk…
-         Rob valami baj van?- nézett rám, kicsit elhúzódva, ártatlan, aggódó tekintettel…
Ártatlan… Túl ártatlan…
Jézusom… Olyan vagyok, mint egy perverz állat! Legalábbis, mindenről ez az egy kérdés jut eszembe és ezáltal a szex… Le kell magam hűtenem különben csalódást fogok neki okozni.
-         Nem nincs semmi baj, ne haragudj!- csak olyan jó újra veled lenni.
-         Tényleg? Mert most épp olyan fejet vágsz, mint aki legszívesebben messzire futna!
-         Csak elgondolkodtam- mondtam mosolyogva.
-         Hm… Csak nem rólam gondolkodtál el?- kérdezte komolyan.
Egyből kiszúrta, hogy valami nincs rendben, hihetetlen, hogy máris minden változást megérez ami bennem történik.
-         Ha úgy vesszük igen. De ne aggódj, semmi baj, csak… Sam ma megkérdezte tőlem, hogy nálam alszol-e.  Szerettem volna megkérdezni, hogy mit szólnál hozzá, ha ma velem töltenéd az éjszakát?
Lehajtotta a fejét és nem válaszolt, látszott, hogy minden szavam alaposan megrágja.
Tetszett, ahogy elpirult nagyon jól állt neki ez a szín. Márvány színű arcbőre most szinte rózsaszínben pompázott és szeme csillogása ettől csak még hangsúlyosabbá vált.
Sajnálatomra egy új vendég megmentette a válasz adástól… Még.
Gyorsan egy boxba terelt minket, majd a vendéget kezdte el kiszolgálni.
Tom az újságot bújta én pedig átrágtam előző mondatom. Szándékosan félreérthetően fogalmaztam, hogy aztán menekülőre foghassam a dolgot, ha Kristen esetleg nemet mondana. Tudtam, hogy ő mit hallott ki ebből a mondatból: - Az enyém leszel ma este?
Valójában nem siettetni akarom, nem a szex miatt vagyok vele, egyáltalán nem. Csak valahogy a végére kell járnom a dolgoknak Szeretném ha megbízna bennem és őszintén eltudnánk erről beszélgetni. Talán ez a kis „játék” kiugrasztja a nyulat a bokorból.




/Kristen szemszöge/


Az agyam szinte leblokkolt ahogy elhangzott a kérdés. Vele tölteni egy éjszakát? Tudja, hogy mennyire kívánom őt! Biztos vagyok benne, hogy tudja, hiszen sosem bírtam titkolni. Lehet, hogy sok lány felháborodna a helyemben, hogy… Ugyan már, hiszen ez Amerika! Itt az emberek előbb szexelnek, aztán talán… esetleg járnak egymással.
Nem haragudtam Robra, hiszen nem haragudhattam. Butaság lett volna azt mondanom, hogy ember, még csak alig két hete ismerjük egymást és alig két napja járunk. Tudtam, hogy ez sokkal több ennél. Szerelmes vagyok, kívánom ráadásul egy pár vagyunk! Ennyit az időről…
Nem szeretném tovább húzni… Akarom őt.. Attól az egytől azonban félek, hogy tapasztalatlanságom elárul. Nem szeretném, hogy tudja, nem voltam még férfival.. Hogy miért? Talán szégyellem igen, de ez egyszerűen csak egy hepp nálam. Hasonló ahhoz, mint amikor egy nő nem elégedett az alakjával és az első alkalommal mással sincs elfoglalva, csak, hogy takargassa magát a párja előtt. Tudom, hogy butaság, de ez van. Talán észre sem fogja venni…
A pult rejtekéből lopva végignéztem rajta. Éppen hajába túrva gondolkodott valamin, és közben szinte reflexszerűen megnyalta a száját. Ez a mozdulatsor és pillantás így együtt, olyan hatással voltak rám, hogy minden józan eszem elszállt.
Az asztalukhoz mentem és mellé telepedtem. Kezem combjára simult és Rob, aki eddig csak mosolyogva beszélgetett hol Tommal hol velem, hirtelen csendben maradt, mintha befogták volna száját és tarkómnál fogva gyengéden magához húzott és megcsókolt.
Kezem még mindig combján volt, de egyszer csak megéreztem tenyerét az enyém alá mászni és óvatosan, de odébb tette kezem, hogy minél távolabb legyen belsőcombjától.
Tom csak mosolygott rajtunk és motyogott valamit a fogadásról meg Shaneről.
Rob a csóktól még kissé felsóhajtva megkérdezte:
-         Mi a válaszod?
Szemébe néztem és tudtam elvesztem…
-         Igen, veled alszom ma este. – mondtam mosolyogva.
Láttam ahogy arcára egyaránt ül ki a boldogság és a meglepetés öröme.
Ezek szerint ő sem volt biztos a dolgában…
Viszont én most mihez fogok kezdeni? Hogy játssza el egy szűz lány azt, hogy van olyan tapasztalt mint a partnere?

2010. október 31., vasárnap

45. Rész





45. Rész



/Rob szemszöge/





Megőrjít ez a lány. Egész óra alatt legszívesebben csak őt néztem volna. Annyiszor sétáltam el mellette. Gyorsan róttam a köröket mert rájöttem, hogy egyedül így tudok feltűnésmentesen minél többször a közelében lenni. Sokat javult a technikája és olyan volt mintha játék közben önmagával küzdene. A szemeiben tűz égett, ütése pontos volt és erős. Igazán büszke voltam rá, mint tanítványra és mint a barátnőmre. Azon tűnődtem ma mikor láthatom újra, amikor a hátamnak vágódó labda megadta az indokot egy korai találkára.
Alig bírtam magam türtőztetni és leesett az állam amikor Kristen volt az, aki kezdeményezett. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy kitudjak menni a szertárból, majd alig él óra múlva szinte futottam vissza, mert tekintete, ahogy rám néz, rám csodálkozik, mint aki most lát csak igazán először… Leírhatatlan volt. Végre kettesben voltunk, még az ajtót is magunkra zártam, nem akartam kockáztatni és ezt a kis időt aggódással tölteni… Azonnal egymásnak estünk. Soha egyetlen nőnél sem éreztem még ekkora izgalmat, ha Kristennel voltam lángok mardostak belülről és szinte beleőrültem a vágyba.
Harmadszor állított le, de nem tudtam rá haragudni. Kicsit aggódtam, hogy miattam teszi. Talán nem kíván annyira, mint én őt? De aztán próbáltam magam leállítani, elvégre nyilvánvalóan kimutatta vonzalmát, éreztem, ahogy teste megremeg, sóhajai őszintének tűntek, ezek szerint csak nem szeretné elsietni a dolgokat… Talán attól fél, hogy csak addig érdekel, amíg le nem fekszik velem? De nem az lehet, ennyire már ismernie kell, hogy nem az a típus vagyok, Voltak egyéjszakás kalandjaim igen, de azok a lányok pontosan tudták, hogy a románc csak egy estére szól. Érzelmekkel sosem játszadoztam. Volt pár komolyabb kapcsolatom, de valahogy egyik lánynál sem éreztem azt, mint Kristennél. Így utólag belátom, még sosem voltam igazán szerelmes, bár annak idején úgy gondoltam, hogy az vagyok. Nem szerettem egyedül mindig lennem kellett valakivel. Vickel ugyan mindig ott voltunk egymásnak és ez volt a legfontosabb, ugyanakkor a testvéri kapcsolat nem helyettesíti sem a barátokat sem a szerelmet. Szüleim elvesztése után valahogy minden kapcsolat fontosabbá vált. Sosem voltam egyedül álló, mindig kapcsolatokba menekültem, Egyik lánnyal sem én szakítottam, mindig én kerültem lapátra, ami nagyon fájt. Úgy éreztem, hogy minden beleadok a kapcsolatba és mégsem kapok annyi szeretet amennyit szeretnék. Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor úgy döntöttem, jobb nekem nő nélkül. Akkoriban már amúgyis a tanulmányaimra kellet koncentrálnom és mellette a munka meg a zene teljesen kitöltötték a mindennapjaimat. Rájöttem, hogy nem is rossz egyedül, sokkal több időm marad magamra, arra, hogy megtudjam ki is vagyok tulajdonképpen, és hogy mit szeretnék az élettől. Ekkor csúszott be pár kaland, zenekarral és piával könnyű volt becsajozni. Azt hiszem félig-meddig már le is mondtam a szerelemről, amikor egyszer csak betoppant az életembe Kristen és minden addigi meggyőződésem felforgatta. Nem szerettem sem a túl szexi, csábító, vad szépségeket, sem pedig a templomba járó, konzervatív stílusú csupa szív lelkeket. Ő azonban tökéletes egyvelege volt a két ideálnak és megalkotta számomra a tökéletest.
A legmeglepőbb az volt, hogy egyáltalán nem volt tisztában magával. Hihetetlen ereje volt minden pasira nézve, azt hiszem ő az a lán, akiért egy haldokló meggyógyulna, egy rosszfiú megtérne, egy hitetlen hinne. Egy meleg pasi heteróvá változna. Talán túl elfogult vagyok? Nem hiszem. Sok  mindent letudok olvasni a férfiakról, minden mozdulatuk árulkodó. Amíg próbáltam magam távol tartani Kristentől megfigyeltem, hogy a bárban nem egy pasi tátott szájjal nézte táncát, a pultnál többen is odafordultak hozzá, hogy beszélgetést kezdeményezzenek vele… Ilyenkor muszáj volt közbelépnem, hacsak észrevétlenül is. Hirtelen égetően fontos dolgom támadt a pult környékén. Ezért nem bírtam otthon feküdni akkor sem, amikor valójában teljesen lefárasztott a gólyák körbevezetése. Akárhányszor lehunytam a szemem mindig ő lebegett képzeletem hálóján ahogy idegen pasasok próbálják meg befűzni, ahogy valaki más megnevetteti, ahogy táncolnak vele. Nem volt maradásom tovább.
A végső tanúbizonyságot elfogulatlanságomról barátaim és Vick mutatták meg. Egyből beleszerettek Krisbe, még ha nem is oly módon, mint én. Valójában mi mindenkivel kedvesek voltunk, aki velünk is az volt, de alig tudok pár embert mondani, aki járt volna Sam házában, aki igazán bekerült volna közénk a bandába. Shane és Madie is kivételt képeznek és jó embernek tartom őket. Annyira mások, mint Kristen és valószínűleg sosem barátkoztam volna velük, ha nincs egy közös pont, viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem őket.
Az embernek óhatatlanul is vannak előítéletei, még ha magának sem ismeri be. Azt hiszem ha csak a bárban látom ezt a nevetgélő pasibolond párost , simán üresfejű libáknak néztem volna őket, de ahogy alkalmam nyílt velük beszélgetni, egyből kiderült számomra, hogy nagyon értelmes és jó lelkű emberek. Természetesen Sam és Tom is ezen a véleményen voltak, hiszen másképpen nem egyesülhetett volna a két banda.
Attól az egytől azonban félek, hogy mi lesz akkor, ha valaki összeveszik valakivel. Nem szeretném, ha rosszul sülne el ez az egész.

Az ágyamon feküdtem és ezekhez hasonló gondolatokkal játszadoztam amikor az órára néztem és kipattantam az ágyból.
-         Sam!-kiáltottam le az emeletről-
-         Igen?
-         Tom itt van már?
-         Nem még nincs, de szerintem mindjárt jön.
-         Kösz!
-         Hova mentek?
-         Kristenhez a kávézóba.
-         Nem akarod, hogy itt aludjon?
-         De nagyon jó lenne, csak nem tudom…
-         Mi a baj?- indult el Sam felfelé, mert szerintem már megunta a kiabálást.
-         Öltöznöm kéne, de ha bejössz elmondom.
-         Jól van haver kivele.- mndta miután becsuktuk szobám ajtaját. Nem szerettem volna kiabálva beszélni ezekről a dolgokról, pláne, hogy Vick is itthon volt.
Öltözni kezdtem és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
-         Haver téged nagyon nyomaszt valami.
-         Nem vészes, csak mi van akkor, ha a barátnőd folyamatosan leállít amikor a lényegre térnétek?
Sam tekintette kikerekedett ahogy szépen lassan felfogta szavaim.
-         Úgy érted, hogy ti Krissel még nem….?
-         Nem. – Vágtam közbe gyorsan, mert kicsit gáznak éreztem, hogy a szexuális életem tárgyaljuk ki éppen.
-         Én azt hittem, már a buli napján…. De hát a szobádból jött ki reggel, kócos hajjal, és hatalmas mosollyal…
-         Igen de nem….Mosolygott?- muszáj volt leakadnom ennél a szónál, mert annyira jól esett a tudat, hogy Kris boldogan távozott.
-         Ember az nem kifejezés. Tipikusan olyan mosoly volt, mint amikor az ember egy oltári nagy…..
-         Khm…
-         Jól van jól bocs, szóval, mint akinek nagyon jó volt az estéje.- nevetett Sam.
-         Akkor meg mi lehet a baj…. Talán tényleg csak türelmetlen vagyok. Talán annyira természetesnek veszem, hogy bízik bennem és kedvel, hogy elképzelni se tudom…. anélkül.
-         Haver nem akarok hülyeséget beszélni, de bennem már korábban is felmerült a gyanú, hogy talán ő még…
-         Jó nem szerelmes értem én, ez is egy lehetséges magyarázat.
-         Nem erre gondoltam…. Emlékszel amikor a klubban ugrattam a szüzességgel kapcsolatban?
-         Szerinted ő még…
-         Szerintem.
-         De nem az nem lehet, annyira tökéletesen csinált minden……… Komolyan mondom még egyik csaj sem izgatott fel ennyire….
-         Hát én nem tudom, de azért ez is egy lehetséges válasz. És ne felejtsd el, hogy a vágy és a vonzerő nem egy tanulható dolog. Persze praktikákat és trükköket meg lehet tanulni, de az alaptermészet és a kölcsönös kémia veleszületett adottság.
Ahogy elnéztelek titeket…. Még a mozdulataitok is hasonlóak ember. Ahogy mozdulsz ő is veled mozdul és fordítva. Ha ennyire egy hullámhosszon vagytok, anélkül hogy különösebben ismernétek egymást akkor nem hiszem hogy ez máshogy lenne az ágyban…
-         Értem. Kösz Sam…. Azt hiszem igazad lehet. Előhozzam a témát előtte?
-         Szerintem ne. Oké hogy jártok, de mióta két napja? Mióta ismeritek egymást? Két hete?
Nem hiszem, hogy beledobhatod a hideg vízbe ha ennyire intim dolgokról van szó. Várd meg amíg ő hozza fel. Ha ennyire erős köztetek a kémi akkor úgysem bírja sokáig anélkül a bizonyos tevékenység nélkül!
-         Haver… Mikor lettél te ilyen bölcs?
-         Rob én már akkor fűztem a csajokat amikor ti még csak az első akkordokat pengettétek a gitáron.- nevettet Sam.
-         Na persze, te vén róka!- mondtam, majd a mobilomért nyúltam, hogy rácsörögjek Tomra.
-         Szia hol vagy?
-         A nappaliban tévézek-közölte nevetve.
Leraktam a telefont és Sammel együtt elindultam lefelé.
Már alig vártam, hogy elinduljunk. Annyira jó lenne aha a szívem egy kicsit nyugodtabban tudna reagálni Kristen közelségére, de ez azt hiszem még pár évbe beletelik… Vagy inkább…. Pár tíz évbe…
Sam próbált a helyes útra terelni, de ez a szüzesség kérdés egyfolytában ott motoszkált a fejemben… Valahogy ki kellene derítenem az igazságot ahhoz, hogy megfontoltabban tudjak eljárni a hasonló együttlétek esetén mint a mai…
Zavar, hogy nem bízik meg bennem eléggé ahhoz, hogy ilyen dolgokat őszintén megbeszélhessünk. Azt hiszem ezen sürgően változtatnom kell…

2010. október 28., csütörtök

44.Rész

Sárika Boldog 19.  Szülinapot!!!!! (L)
/Zsu, Roni (L) /







44. Rész





-         Köszönöm, az órának vége!- mondta Rob és a szertárba ment, hogy a naplóba beírjon pár dolog és ami engem, minket illet, azért, hogy megvárja, míg végre kettesben maradunk.
Lassacskán mindenki kiszivárgott a teremből és végre ketten maradtunk. Távozóban láttam, hogy pár lány összesúgott és mintha rajtam nevettek volna.
Na persze, most n vagyok a kis béna, akinek folyton külön órákra van szüksége. Múlt héten azt hiszem, nagyon bántott volna a viselkedésük, de most annyira örültem ennek a különórának, hogy majdnem a képükbe vigyorogtam.
A szertárba osontam, ahol Rob még mindig írogatott, de olyan gyorsan, hogy fogalmam sem volt, mit művel. Mögé osontam és hátulról átöleltem. Abban a pillanatban megfordult és magához ölelt. Úgy simultam karjaiba, mintha évekkel ezelőtt száműztek volna, hogy aztán a honvágytól fuldokolva végre hazatérhessek. Az illata erőteljesebben hatott rám, mint eddig bármikor. Szinte elnehezedtek szemeim. Végigsimított hajamon, és hagyta, hogy kiélvezzem a pillanat varázsát.
- Te is nagyon hiányoztál, de gyakorolnunk kell.- mondta mosolyogva, és kihúzott a szertárból.
- Hogy mi?
- Tudod… Röplabda…
- Azt hittem a külön óra csak kifogás volt, hogy együtt lehessünk.
- Félig tényleg így van, ez a kellemesebb része, viszont ha nem látják, hogy fejlődsz akkor megkérdőjelezik, hogy mi a fenét tanítok neked a különórán.
- Igen, igazad van…- mondtam kicsit csalódottan.
- Kristen ne vágj ilyen szomorú arcot, mert mindjárt fogom magam és hazaviszlek, hogy aztán soha többet ne engedjelek el a közelemből.
Ahogy ránéztem azonnal elhittem minden egyes szavát és az sem zavart többé, hogy az átkozott labdát kell ütögetnem az elkövetkezendő fél órában ahelyett, hogy Robot ölelném. Igen csak fél órában, megígérte…
Minden ment, amit a múltkor tanított, ezért továbbléphettünk. A nyitást kezdtük el gyakorolni, ami kevésbé volt fájdalmad, mint az alkarérintés, viszont sokkal több erőt és pontosságot igényelt. Rob hangosan felnevetett amikor az első próbálkozásnál a fejemre esett a labda, mert nem tudtam időben elütni…
-         Hé mi olyan vicces szépfiú?- kérdeztem morcosan miközben a fejem dörzsöltem.
-         Ne haragudj. Mondta és puszit nyomott a fejemre. – na igen, így már mindjárt más.
Újra megpróbáltam… Egy fokkal jobb volt, de csak annyira, hogy a labda a hálóban landoljon.
Rob közelebb jött és megmutatta mit csinálok rosszul. Megfogta a kezem és az ujjaimat összezárta míg kézfejem pedig homorúra hajlította.
-         Ne az ujjaddal próbáld meg elütni a labdát, hanem az egész tenyereddel. Tudod, mint a kosárérintésnél engedd hogy a labda a tenyeredbe illeszkedjen. Nem kell hozzá nagy erő. Vállból lendíts! Kicsit olyan ez, mint a golf, a lendülettől száll a labda, a befektetett erő mértéke nagyon csekély.
-         Köszönöm Tanárúr.- mondtam nevetve miközben alig bírtam elrejteni szenvedélyes monológja által keltett csodálatom. Látszott rajta, hogy azt csinálja, amit mindig is szeretett volna, mondjon bármit is imád tanár lenni, imádja a sportot a zenét, és akkor sem választana más állást ha kétszer ennyit fizetnének neki.
-         Kristen valami baj van?- kérdezte Rob csodálkozva, ­―azt hiszem tényleg hülyén festhettem, amint őt bámulom mélyen gyökeredző áhítattal vagy öt perce, holott Rob már két perce abbahagyta a beszédet―.
-         Nem, semmi ne haragudj, csak olyan szenvedély égett a szemedben miközben beszéltél, hogy engem is teljesen magával ragadott.
-         Kristen…
-         Igen? Jaj bocs, nyitás gyakorlás, tudom, csak…
Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot egyszerűen csak kézen fogott és visszahúzott a szertárba, majd bezárva az ajtót egyből felém fordult  és a szemembe nézett.
Kezem mellkasához emelte és éreztem, ahogy szíve őrült ritmusban zakatol.
-         Ez a szenvedély- mondta lágyan. – És ennek semmi köze sincs semmi máshoz, csak és kizárólag hozzád.
Ahogy ezt kimondta végem volt. Már az is izgalomba hozott, hogy egy helységben tartózkodtunk, csak ketten, zárt ajtók mögött, a mai nap folyamán először. A tudat, hogy tilosban járunk, csak egy kicsit okozott bűntudatot.
-         Rob- súgtam valahova álla vonalába, de mintha a gondolataimban olvasott volna. A következő pillanatban olyan szenvedélyesen csókolt, mint azon a bizonyos éjszakán. Vadság, érzékiség és mérhetetlen szexuális feszültség. Az érzések úgy kavarogtak bennem, mint egy hurrikán, amely mindent elsöpör pusztító erejével. Akartam őt. Ez sokkal több volt, mint testi vonzalom, hiszen már észrevétlenül is beleszerettem. Erre ma reggel jöttem rá, amikor egyedül ébredtem ágyamban.
Ahogy fenekemre siklottak kezei, kapva kaptam az alkalmon és térdem felhúzva egészen derekáig esélyt adtam arra, hogy még jobban hozzám férjen. Egy pillanatig sem habozott, fenekemnél megemelve a falnak támasztotta hátam, lábam pedig gyorsan csípője köré fontam és az izzásból lángnyelvek csaptak föl. Kezem nyaka köré fonódott, ő azonban megszakítva csókunkat egyetlen szót súgott fülembe, melytől egyrészt rám tört egy enyhe pánik, másrészt pedig a vágy hulláma elindított testemben egy folyamatot, melyet vagy azonnal leállítok, vagy fékezhetetlenné válik és történik, ami történik.
Az egy szó így hangzott:
-         Akarlak.
Suttogás volt szinte, de forró lehelete perzselte fülcimpám, és a szavai által keltett vágyhullám könnyen tovasöpörhetett volna minden „józan ész szabályt”.
Nem válaszoltam neki, még nem voltam rá képes, csak mint egy fuldokló, kapkodva a levegőt, szemébe nézve próbáltam lenyugtatni testem, hogy végre az agyamba is áramolhasson némi vér, amely elég arra, hogy átgondoljam döntésem.
Rob agya gyorsabban kapcsolt, mert lassan leeresztett, hogy aztán saját talpamon állva józanodhassak.
Átöleltem és annyit súgtam a fülébe: hamarosan.
Megcsókolt, de nem az előző vad hévvel, hanem gyengéden és lágyan.
-         Találkozunk ma?-kérdeztem gyorsan.
-         Minden rajtad múlik- mondta édesen mosolyogva. Dolgozol ma?
-         Igen. Bejöttök Tommal?- kérdeztem reménykedve.
-         Mindenképpen benéztünk volna, de azt hiszem az a hely is egy olyan hely, ami több okból is a szívemhez nőtt.
Megcsókoltam… Nem tudom mennyi időnek kell eltelnie egy párkapcsolatban ahhoz, hogy ez az érzés alábbhagyjon, de egyenlőre elképzelhetetlennek tartom, hogy felhőtlenül boldog legyek akkor, amikor Rob nincs a közelemben.
Szeretem.



2010. október 26., kedd

Sziasztok! :)




Szeretném megkérdezni, hogy voltatok-e külföldön ha igen akkor hol és mi volt a tapasztalatotok.
Főleg Amerika és Anglia érdekelne, de igazából bármilyen más országot is szívesen meghallgatok!
Hogy miért? Mert én is gondolkodom azon, hogy 1-2 év múlva kimennék külföldre és jó lenne tudni, hogy a prospektusok álomvilágán túl mi a valóság. Ha van kedved írd meg nekem beszámolód, vagy ha csak valakitől hallottál ilyet...
Az oldalra is szívesen kiteszem ha beleegyeztek. Sokat segítenél nekem és talán másoknak is akik hasonló cipőben járnak.
Mail: thaliabella@citromail.hu

Előre is köszönöm! :)