80. Rész- teljes

80. Rész

Amikor magunkhoz tértünk a kábulatból, Rob ezer csókkal halmozott el köszönésképp és már futott is a fürdőbe, hogy lezuhanyozzon és elinduljon munkába. Ekkor jutott eszembe, hogy még nem is szóltam neki, hogy ma nem megyek be, ráadásul szegény még reggelizni sem tudott, így gyorsan leszaladtam a konyhába megnézni hagytak-e még valami ehetőt.
- Kris siess indulnunk kell!- kiabált Madie az ajtóból, Shane pedig épp Tomtól búcsúzott.
- Csajok én ma lógok, hogy itthon tanulhassak, délután pedig dolgozom, de estére kitalálhatnánk valamit- tettem hozzá gyorsan mentés képpen, mert már jöttek a csalódott tekintetek, amiért nem együtt csinálunk valamit. Igazuk volt, akkor is itthon maradtunk Robbal, amikor megérkeztünk LA-ből és azóta sem voltunk sehol.
- Oké, de este nincs semmi külön romantika jöttök és kész. Különben kénytelenek leszünk mi társulni hozzátok a hálószobában. – mondta Shane tettetett nehezteléssel.
- Bizony ez így van Kris, nekünk elég egy fotel meg egy tál popcorn!- nevetett Madie.
Elképzeltem ahogy Madie és Shane tényleg bent ülnek a szobában míg mi közben Robbal szeretkezünk, és kirázott a hideg.
- Oké oké ígérem!
Az ajtó becsukódott, de még láttam ahogy Shane mutatóujját a szeméhez emeli majd rám. Ez amolyan „figyellek, rajtad tartom a szemem jelzés volt köztünk”.
- Sam ugye hagytatok még valamit Robnak is?- siettem gyorsan az asztal felé.
- miért az nem volt elég amit az előbb kapott?-kérdezte Sam és elfordult, hogy ne lássam az arcát.
- Mire gondolsz? Néztem rá döbbenten…
- Kris, Kris, Kris… tudod, hogy az én szobám is arra van- fordult felém most már nevetve.
- Fejezd be! Miért kell mindig engem égetni- mondtam félig mérgesen félig pedig nevetve, leplezve zavarom.
- Ne aggódj, Rob ennél sokkal többet szokott kapni- mondta miközben a kezembe nyoma a reggeli maradékát egy tálcán ízlésesen tálalva. Na ezért nem lehet rá tartósan haragudni…
- Kösz… -morogtam. Kíváncsi leszek mikor fordul a helyzet, hozz csak ide csajt, és ígérem odaköltözök az ajtód elé! –mondtam és gúnyosan néztem rá, hátha megtudom ijeszteni egy kicsit.
- Oké, de akár be is jöhetsz,  izgat ha néznek.- nevetett Sam ismét, én pedig azon nyomban felspuriztam a lépcsőn, hogy ne hallhassa kitörni készülő kacajom.

Rob éppen akkor jött ki a fürdőből, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. Végignéztem rajta és legszívesebben lekötöztem volna, hogy egész nap az enyém legyen. Bőre még félig vizes volt, illata tiszta és férfias egyszerűen nem bírtam vele betelni.
- Kris ne nézz így rám… -mondta miközben nagyot nyelt.
- Ö.. hogy? Ocsúdtam fel hirtelen.
- Éhesen…- mosolygott Rob. Az alsó ajkad pedig folyton harapdálod ilyenkor, pont úgy, mint amikor erősen elgondolkozol valamin… Tudod menyire őrjítő és szexi vagy ilyenkor? Legszívesebben…- de nem fejezte be a mondatot, inkább öltözni kezdett ami azzal járt, hogy ledobta magáról a törölközőt a tálca pedig megremegett a kezemben.
Jajj tényleg a reggeli. Gyorsan leraktam az ágyra és a ledobott törölközőt felkapva, Rob mögé léptem és törölgetni kezdtem a hátát. Szerencsémre a boxer már rajta volt így egy fokkal könnyebb volt türtőztetni magam.
-Hoztam neked reggelit! A többiek már mind befalták a többi, de Sam megmentett neked valamennyit belőle. Ja és megígértem Shane-nek és Maddie-nek, hogy este bulizunk egyet…
- Oké nem gond, a fiúk is cseszegettek tegnap, de akkor túl idegbeteg voltam az ilyen témához.
Lehajtottam a fejem , amikor leesett miről beszél.
- Ma nem megyek suliba-mondtam gyorsan, hogy ebből ne legyen balhé.
- Miért nem?- húzta fel Rob a szemöldökét, de közben igyekezett a reggeliére koncentrálni.
- Mert sok a tanulnivalóm és be kéne hoznom a lemaradás. Addig úgysem értek semmit, és van valaki aki majd átküldi nekem a mai anyagot.
- Rendben.
- Rob?
- Nem tudok mást mondani kicsim, ha te így érzed jónak… Megtetted amit kértem, szóltál róla.
- Oké csak olyan fura lettél.
- Mert sajnálom, hogy lemaradsz az óráimról... Ennyi az egész. Meg késésben vagyok.  Megyek is.- mondta és felugrott, hogy gyors csókkal elbúcsúzzon.
Csókjától még égett a szám, amikor becsukódott mögötte az ajtó…

Azonnal nekiálltam teendőimnek, valahogy nem volt étvágyam, csak Rob maradékából csipegettem egy kicsit. A ház teljesen üres volt.
A tanulás most megnyugtatóan jól esett és a lelkiismeret furdalásom a kimaradt hetek miatt kezdett enyhülni.  Délben szünetet tartottam és megebédeltem.
Hihetetlen, de Rob máris hiányzott. Gondoltam írok neki egy sms-t, azzal biztos nem zavarom meg, majd elolvassa ha ideje lesz rá.
„Szia, már most hiányzol… hánykor érsz haza? Szeretlek: K”
Doboltam a lábammal annyira vártam, hogy válaszoljon, de még vagy negyed órán keresztül nem érkezett válasz.
Már visszaültem görnyedni a könyveim fölé, amikor végre megszólalt a telefonom jelezve, hogy sms-em érkezett.
„Két lányt korrepetálok tesiből, nem tőletek. Fél négy körül érek haza! Te is nagyon hiányzol! Remélem haladsz a tanulással. Csók:R”
- Igen apu-kuncogtam magamban.  Próbáltam kiszámolni, hogy vajon mikortól lehet az a korrepetálás… Talán meglephetném… Olyan izgatott lettem ettől az ötlettől, hogy szinte nem is bírtam rendesen koncentrálni a tanulásra. Egy órát bírtam és végem volt.
- Shane! Ezazz!!!!!! –ugrottam barátnőm nyakába amikor megláttam gynútlanul belépni az ajtón.
- Vigyél engem a suliba érlek!!
- Jézusom…. Mi a ….
- Rob.-vágtam rá egyszerűen, mert olyan voltam, mint egy lelkes kisgyerek aki megkapta egy órára a csokigyár kulcsát és most rohan, hogy minél előbb odaérjen.
- Egy fokkal nyugodtabb lettem amikor már a kocsiban ültünk. Most a dübörgő zene sem tudott zavarni, egyszerűen csak ott akartam lenni minél előbb vele. Fogalmam sem volt, hogy tudom majd elcsípni, de számításaim szerint az első és második lány között kell lennie egy kis szünetnek, mert csak úgy jön ki az idő, normál diákszámítással.
Ahogy a lábam újra talajt ért már futottam is a tornaterem felé, hogy bekukucskáljak. Teljesen üres volt. Megnéztem a kiírást, hogy lássam végre nem számítottam-e el magam. Az első lány negyed óra múlva jön…. Remélem Rob előbb. próbáltam kinyitni az ajtót, és meglepődtem amikor valóban ki is nyílt. Ezeket zárni szokták, legalábbis úgy gondoltam. Talán a szertárral is ekkora szerencsém lesz… Gyorsan becsuktam az ajtót magam után és a szertárhoz siettem. Az is nyitva hát ez hihetetlen…
Bementek és leültem az egyik zsámolyra. Remélem Rob hamarosan jön, és jó meglepetés lesz.
Negyed óra múlva hangot hallottam. Valaki kinyitotta a terem ajtaját és hallottam közeledő lépteit. Gyorsan a szekrény mögé húzódtam, hogy ha mégsem Rob az akkor ne vegyen észre, ha pedig ő akkor hátulról támadhassak.
A szívem úgy dobogott izgatottságomban, hogy azt hittem bármelyik pillanatban kikukucskál a pólóm alól.
Az ajtó résnyire nyílt, majd becsukódott. Kattanást hallottam. Óvatosan kinéztem rejtekhelyemről, de a szertárban rajtam kívül nem volt senki…
Az ajtóhoz mennem, hogy a terembe is kilessek, de megdöbbenésemre az ajtó nem nyílt. Bezártak. Azonnal a telefonomhoz kaptam, és Rob számát hívtam. Hamarosan azonban szétkapcsolt a vonal. Térerő egy pöcök… Remek! Nem esek kétségbe, nem esek kétségbe, nem esek kétségbe….
Francba!!!!!!