57. Rész Rob szsz

Na jó, felteszem nektek, mert többen írtátok, hogy lemaradtatok a játékról:
Ez a rész azt hiszem se nem izgalmas se nem eseménydús, de ... Rob.
Köszönjétek a játékos csajoknak. :)

 

57. Rész

Rob szemszög

Kris éneke felejthetetlen volt. Nem találok rá megfelelő szavakat… Meghatódtam. Egyrészről hálát adtam a csengőnek, mert már annyiféle képen elképzeltem ahogy felugrok a székről és megcsókolom őt aztán egyenesen hazaviszem és ki sem engedem a karomból többet.

Ugyanakkor olyan gyönyörűen énekelt és a szám… Az általam írt dalt adta elő és olyan átéléssel, mintha azonosulna a dalszöveggel.

Fájt a hiánya, amikor a többiekkel együtt kisétált a teremből, mégis a bűvkörébe zárt, még vagy negyed órán keresztül ültem némán a teremben. Tom hívása zavarta meg elmélkedésem, aki hadarni kezdett álarcos bálról, inkognitóról, szmokingokról és maszkokról.

Először csak annyit fogtam fel, hogy ez valami rendezvény amire el akar cipelni és egyből le akartam mondani. Kristennel megbeszéltük, hogy a mai este együtt leszünk és azt hiszem bőven van mit megbeszélnünk. Hogy haragudtam-e rá? Először nagyon, nem is annyira haragnak nevezném, inkább csak újra csalódtam a kapcsolatunkban. Hányszor kell még ezt a bizonytalanságot eljátszani?

Valójában már akkor megsajnáltam őt, amikor a teremben láttam mennyire maga alatt van a történtek miatt. Ezért is hagytam ott őt. Megbántva éreztem magam, mégis őt akartam vigasztalni.

Amikor Tom közölte, hogy a lányok is jönnek, mert Shane hívta őt fel, akkor már elkezdett érdekelni a dolog, bár szívesebben tértem volna egyből a kettesben eltöltött időre, mint a féktelen bulizásra.

Kiderült, hogy a bál az iskolában lesz, de Tom megnyugtatott, hogy már meg van a terve, Nekem nem volt más dolgom, mint elhitetni mindenkivel, hogy nem veszek részt az eseményen.  Bevallom egy valami miatt azért nem bántam ezt a felhajtást… Látni akartam Kristent báli ruhában.

A délután nagy részét olvasással töltöttem és közben zené hallgattam. Próbáltam nyugton maradni, pedig legszívesebben a kávézóba mentem volna, hogy addig is vele lehessek. Bevallom egy kicsit megszerettem volna leckéztetni, mert nem hagyhattam annyiban a tényt, miszerint fontos dolgokat nem képes velem megbeszélni, inkább magában tartja, hogy aztán mindketten szenvedjünk emiatt.

Gonoszkodni akartam, nem szokásom, de lassacskán egy terv bontakozott ki a fejemben.

Telefonáltam a fiúknak és fél órán belül elindultunk vásárolni. Nem volt sok kedvem pingvinnek öltözni, de azért egy-két ilyen alkalmat én is kibírok. Ha jól ismerem Shane-t és Madie-t Krisnek most amúgy is sokkal nehezebb dolga van.

A ruha gyorsan megvolt, azonban az álarcválasztást alaposan elvicceltük…. Te jó ég, rosszabbak voltunk, mint a gyerekek.

Sam batman-nek álcázta magát, míg Tom egy komplett pókember álarcot húzott magára.

Annyira nevettünk rajtunk, hogy a mutatvány végére mindeni minket bámult.

Végül kicsit komolyabbra véve a figurát, megvásároltuk a lehető legférfiasabb fekete maszkokat. Az enyémnek volt egy kis ezüst kerete is, de őszintén szólva nem érdekelt hogy nézek ki, csak fel ne ismerjenek.

Visszaérve inni kezdtünk és persze a zenélés sem maradhatott ki a programból.

Előbb szerettünk volna érkezni a lányoknál, így már negyed tíz körül elindultunk.

Megkértem a fiúkat, hogy fedezzenek egy kicsit Kristen előtt, mert szerettem volna meglepni, valamint azt sem bántam volna ha revansként egy kicsit megijesztem. Sejtettem, hogy zavarta az egész napi csend részemről, de magamnak megígértem, hogy este kárpótolom mindenért. Hiába őt szerettem volna leckéztetetni, valójában magam is ugyanúgy szenvedtem hiányától, ha nem jobban.

Láttam, ahogy beléptek az ajtón... Olyan gyönyörű volt, hogy legszívesebben azonnal odasiettem volna hozzá.  Hamarosan eltűntek a látótávolságomból, de azt még láttam, hogy melyik asztalnál foglaltak helyet. Írtam egy üzenetet Tomnak, hogy leadjam a forródrótot, majd  egy távoli sarok felé húzódtam. Vártam. Samékkel sms-ben folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Tudtam, hogy Kristenék táncolnak, majd azt is megtudtam, hogy a keresésemre indult. Egy oszlop rejtette búvóhelyem, de én pontosan láttam merre jár. Úgy tűnt kezd kétségbeesni. Annyira csodálatos volt… Már majdnem előjöttem, hogy odamenjek hozzá, amikor váratlanul sarkon fordult és az asztaluk felé indult.

Tom headsettjének hála minden egyes szót hallottam, amit beszéltek. Majdnem elnevettem magam azon, milyen szépen kivágták magukat Kristen előtt. Nem akartak neki hazudni, ugyanakkor engem sem akartak elárulni ezért szándékosan kihangsúlyozták a „Rob nincs itt” mondatot, mert hát való igaz, ne ott voltam, persze egyértelmű volt, hogy ebből minden normális ember azt hallja ki, hogy nem tartózkodom a bálon. Kristen is elhitte, így lassan kezdtem közelebb osonni a asztaluk felé, hogy meglephessem.

Újabb sms érkezett…  „Haver Kristen nagyon ki van, és az ajtó felé indult”.

Nem tétováztam tovább muszáj volt elérnem őt…