30. Rész

30. Rész

Olyan gyönyörű ez a kert. A nap pedig melegen süt, egyáltalán nem fázom. Leültem egy padra a kerti tó mellett, majd rágyújtottam. Elmerengtem a tegnap történteken, és még mindig nem éreztem mást, csak boldogságot. Valami ilyesmit érezhet egy lány, aki legalább csak egy percre bekerül a kedvenc sorozata női főszerepébe. Vajon milyen lenne Rob barátnőjének lenni? Ha akkor csókolnám meg amikor csak szeretném? Ha egyszerűen mindent vele csinálhatnék. Nem tudom, hogy ez már a szerelem-e, de az biztos, hogy nagyon tetszik. Ezt nem akarom tovább titkolni magam előtt. Zavarna, ha más nővel látnám, ahogy az is, ha egyáltalán nem láthatnám.

Annyira elgondolkoztam, hogy szinte észre sem vettem, hogy már nem egyedül ülök a padon.

-         Rob!- hirtelen felbukkanása megijesztett, egy kicsit meg is ugrottam, de a hang mely elhagyta szám inkább volt lágy suttogás, mint éles sikoly.

-         Hogy aludtál?- kérdezte kedvesen, de kicsit szorongva.

-         Nagyon jól!- válaszoltam mosolyogva, és gondosan kerülve pillantását.

-         Bárcsak én is ezt mondhatnám…

-         Miért?- néztem rá végül, mert már nem bírtam tovább.

-         Hm. – ennyi volt bőre szabott válasza, majd rám nézett.

Hosszan csak néztünk egymás szemébe. Én éppen azon szenvedtem, hogy ne tegyek mást csak nézzek, ő pedig olyan átható tekintettel vizslatott, hogy azt hittem röntgensugárral tanulmányozza gondolataim és érzéseim. Olyan volt, mint amikor egy ismeretlen emberrel akarsz megosztani egy titkot, de nem tudod, hogy bízhatsz-e benne.

-         Rob én szeretnék veled beszélni valamiről.

Továbbra is nézett, majd elfordította a fejét.

-         Ne most.

-         Miért?- kérdeztem csalódottan, miközben megkordult a gyomrom.

-         Mert éhes vagy. –mondta Rob nemes egyszerűséggel, mintha már eredetileg is ez lett volna a kifogása.

Csalódottan lehajtottam a fejem, de a következő pillanatban egy kéz finoman a könyököm alá nyúlt és lágyan felhúzott a padról.

Némán sétáltunk egymás mellett egészen a nappaliig, ahol a többi fiú már vagy felöltözve vagy még félpucéran lézengett.

-         Apám! Ki csinálta ezt a rengeteg kaját?-kérdezte Marcus, aki fogalmam sincs, hogy került ide.

-         Nekem van egy tippem!

Hirtelen mindenki rám nézett én meg persze szokásomhoz híven fülig pirultam.

Mire észbe kaptam már vagy három férfitest ölelt körbe, egyedül Rob állt még mindig az ajtónak támaszkodva és mosolyogva nézte ezt a kedves kis jelenetet.

-         Mindig mondtam, hogy jó lenne egy női lélek a háznál- mondta Sam nevetve.

-         Milyen jó, hogy Marcussal úgy döntöttünk ma itt reggelizünk- mondta Bobby.

-         Persze, mintha ez nem így lenne minden áldott nap- replikázott Sam ismét, de közben úgy láttam, hogy nagyon élvezi, a fiúk társaságágát, és ha jó vettem észre általában ő tölti be a rangidős szerepét is. Hallgatnak rá, mint egy bölcs barátra.

Leültünk és enni kezdtünk. Az étel már félig kihűlt, de úgy tűnt ez jelen esetben senkit sem zavar.

-         Kris az Vick ruhája rajtad?

-         Igen, nagyon kedves volt tőle, hogy kölcsön adta.

-         Nagyon jól áll neked! Csinos vagy!

-         Köszönöm.- mosolyodtam el a nem várt bókon, még ha nem is attól az embertől kaptam, akinek valójában örültem volna.

Miután befejeztünk a reggelit úgy tűnt mindenki ráérősen beszélget, vagy újságot olvas esetleg tévét néz.

-         Sam… Köszönöm, hogy befogadtál éjszakára, de nem szeretnék visszaélni a vendégszereteteddel.

-         Menni szeretnél?

-         Nagyon szép itt és jól érzem magam veletek, de a lányok már biztos aggódnak.

-         Kristen figyelj… Nem tudom, hogy most udvariaskodsz-e vagy tényleg csak a lányok miatt akarsz menni, de mi nagyon élvezzük, hogy itt vagy, egyáltalán nem zavarsz. Tom meg még nem bukkant fel, szóval szerintem Shane sincs még otthon.

Mit szólnál hozzá, ha ezt a hétvégét itt töltenétek. A lányok és a fiúk együtt. Tudom, hogy még nagyon friss ez a barátság, de talán már megbíztok bennünk annyira, hogy tudjátok, nem fogunk visszaélni a helyzettel. Legalábbis ha ti nem akarjátok- nevette el magát Sam komoly monológja közben, mivel hirtelen Tomra gondolt. Na meg ugye a barátnőim sem a szűziességükről híresek.

-Sam…- nem tudtam, hogy mit mondja én nagyon szívesen maradtam volna, csak kezdtem attól félni, hogy Sam túlságosan kedves és hogy visszaélek ezzel.

- Kristen menj hívd fel a lányokat, aztán hazaviszlek, hogy elhozhasd amire szükséged van.

- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd megöleltem.

Nem éreztem furcsának ezt a baráti gesztust, hiszen pár perce ő maga mondta, hogy friss barátság, de az akkor is barátság.

Kimentem a kertbe, hogy telefonáljak. Madie vidáman vette fel a telefont és, mint kiderül már otthon van. Nagyon örült a meghívásnak és azt mondta azonnal összepakol.

Mielőtt Madiet tárcsáztam volna, megkérdeztem Samet, hogy Tomnak is szóljak-e, mert ugyebár a meghívás nem csak ránk lányokra vonatkozott hanem a fiúkra is. Persze náluk gondolom ez már teljesen megszokott volt, hiszen úgy jöttek mentek a házban, mint akik otthon vannak.

Shane hangja nagyon kómásan csengett, de egyből élénkebb lett, amikor megtudta, hogy miért ébresztettem fel ilyen „korán”. Hallottam ahogy azonnal továbbadja Tomnak az infót, aki örömében egy „imádlak Kristent” kiabált valahonnan messzebbről.

Megígérte, hogy hazaviszi Shane-t, hogy ő is összekészülhessen mire megérkezünk.

Sammel közöltem a jó hírt és azonnal ellenőrizte a vendégszobák állapotát, majd vidáman konstatálta, hogy minden rendben, teljesen felkészült a vendégek fogadására. Közben én is vele tartottam, hogy kicsit jobban megismerkedjek a házzal, minden szoba más volt és mégis barátságos és hangulatos. Nem voltak különálló ágyak, francia ágy mindenhol.

-         Nem tudtok hárman aludni a lányokkal, nem baj ha megint Vickel kell majd aludnod?

-         Nem dehogy! Nagyon megkedveltem őt!

-         Helyes! Még nem is találkoztam olyan emberrel akit ne tudott volna az ujjai köré csavarni egyetlen perc alatt- mosolygott Sam, és látszott, hogy szinte saját húgaként szereti a lányt.

-         Akkor induljunk hölgyem!

-         Rendben uram.- karoltam bele, vidáman Sam felém nyújtott karjába.

-         Rob mindjárt jövünk!- kiáltott vissza Sam az ajtóból.

Már csak Rob volt a házban, mivel a többiek hozzám hasonlóan haza indultak a holmijaikért.

-         Hogy érted, hogy mindjárt jöttök?- jött a válasz az emeletről.

-         Kristen és a lányok itt töltik a hétvégét. A fiúk is!

Nagy hallgatás, majd egy becsapott ajtó volt a válasz. Szép…