13. Rész

13. Rész

Ahogy a pulthoz értünk egyből felültem egy bárszékre, hogy egy kicsit ott marasztaljam. A tervem úgy tűnt bevált, mert Rob kérdés nélkül felült a mellettem lévő székre és egyből sorolni kezdte a pultos lánynak a rendeléseket mielőtt elfelejti.
- Szia Stella, kérnék egy martinit, egy spritevodkát, négy heinekkent és két dumm-dumm tequilát.
- Persze Rob, ma is felléptek?
- Szerinted?- nevetett Rob a nőre.
- Naná, hogy fel!- mosolygott vissza rá a nő, akinek rendkívül barátságos arca szinte engem is megmosolyogtatott.
A sereg ital hamarosan már előttünk sorakozott, de én még mindig nem tudtam, hogy mit is igyak.
- Ezt ketten nem tudjátok kivinni, szólok Marcusnak, hogy tolja fel a seggét a pincéből és dolgozzon valamit a pénzéért.
- Köszi Stella! – Mondta Rob , majd elém tette az egyik tequilás italt.
- Ez meg micsoda?- néztem rá kérdőn, mert tényleg nem tudtam, hogy létezik egyáltalán ilyen.
- Sprite és tequila, nagyon finom! Ezt mindenkinek megmutatom, aki erre jár. Van egy különlegessége. Azért adják ilyen vastag falú pohárban, mert az alját a pulthoz kell vágnod és akkor az ital gyorsan habozni kezd felfelé, mintha kiakarna futni. Ekkor kell lecsapni rá és hidd el, ízleni fog.
- Tényleg jó hangzik! Bár láthattad, hogy mennyire vagyok ügyes, nem vagyok biztos benne, hogy az a vastagfalú pohár az én kezemben is épen maradna.
Rob furcsán nézett rám, talán fontolgatott egy röplabdás beszólást, de úgy tűnt inkább lenyelte.
- Na jó akkor majd én csinálom, neked semmi dolgod nincs csak lenyelni.
Elképedve néztem rá, és már rázkódtam a nevetéstől, de láthatólag nem esett le neki, hogy a piszkos fantáziámmal mit hallottam ki a mondatából.
Kérdőn nézett rám én pedig kicsi rájátszással megkérdeztem tőle?
- Tényleg semmi más dolgom sincs? Csak lenyelni…
Egy pillanatra elgondolkozott, szinte láttam, ahogy végigpörgeti magában a pár másodpere elhangzottakat, majd láttam ahogy elnyílnak az ajkai, a szeme pedig apró ráncokba húzódik és olyan hangos nevetés tört fel belőle, hogy még engem is túlszárnyalt.
Muszáj volt vele nevetnem, de már nem a vicc miatt, hanem mert egyszerűen megnevettetett a nevetése. Na ilyen sületlenséget…
- Na jó szóval, akkor nyeld le…- mondta mosolyogva.
- Oké, azt hiszem készen állok a feladatra. – nevettem el magam újra.
Már felém emelte a poharat, de aztán visszahúzta, mert én is megnevettettem őt.
- Nos kisasszony, több komolyságot kérek- mondta, majd megpróbálta rendezni vonásait.
- Igenis uram!
Azzal láttam, ahogy lendíti a poharat, majd hallottam egy nagy koppanást, még a szemem is összezártam hirtelen, majd ahogy fél másodperc múlva újra kinyitottam már láttam ahogy pezseg az ital, és a pohár gyorsan közelít a számhoz. Nem gondolkodtam sokat egyből felhörpintettem mielőtt kifuthatott volna.
- Hm, ez tényleg finom!
- Na mit mondtam. Most engedelmével én is megiszom a sajátom.
- Csak tessék uram, én nem gátolom meg abban, hogy leigya magát a sárga földig.
- Na ahhoz azért egy kicsit több italra lenne szükségem.
Azzal fogta és az asztalhoz vágta a poharát, majd egy húzásra megitta a tequilát.
- Kérdezhetek valamit?- próbálta,m kihasználni, a hirtelen támadt jókedvet.
- Attól függ.
- Miért lettél tanár?
- Hát… Ez elég bonyolult vagy túl egyszerű, ahogy tetszik. Nem érdekelt semmi más csak a zenélés, amolyan életművész féleség vagyok, de amikor betöltöttem egy bizonyos kort hát.. mondjuk muszáj volt valami olyat tanulnom, amiből meglehet élni. Tudod… Biztos kereset. Ezért lettem tanár. Semmi ötletem nem volt, de a tanárképzőbe felvettek. Láthatod, hogy amúgy sem valami bonyolult magolós órát választottam.
- Igen. Figyelj elakartam mondani, hogy sajnálom, hogy ennyire béna voltam mindkét órádon. Nem direkt volt, tényleg ilyen vagyok.
- Nézd pont ezért szeretném különvenni a munkát a magánélettől. Nem szeretném, hogy az egyik befolyásolja a másikat, mert az nem lenne igazságos egyik irányban sem.
- Persze megértem és nem akartalak befolyásolni vagy ilyesmi, hidd el nem állt szándékomban!- olyan hevesen mentegetőztem, hogy egy bírósági tárgyaláson tutira bűnösnek nyilvánítottak volna.
- Jó, ne aggódj nem ismerlek ez igaz, ahogy te sem engem, de nem szokásom egyből rosszat feltételezni senkiről.
- Oké és köszönöm!
- Na eldöntötted már, hogy mit iszol?
- Nem igazán gondolkodtam rajta, de ez nagyon finom volt és nem szeretek keverni.
- Jó akkor legyen így. Stella! Kérnék egy üveg tequilát és két üveg spite-ot!
- Nem lesz ez egy kicsit sok?
- Nem, mert a fiúknak is ízlik és te is biztosan megakarod kóstolatatni a barátnőiddel.
- Ez így is van! Imádni fogják!

Miután megkaptuk amit kértünk, visszamentünk az asztalhoz, ahol már nélkülünk is elég jó volt a hangulat. Mintha a két társaságot egybegyúrták volna, mintha mindig is egy bandához tartoztunk volna. Én még azért eléggé idegennek éreztem őket, de valószínűleg csak azért, mert az elmúlt negyed órát Robbal töltöttem és nem velük.
Senki sem tudta mi mindent tartogat még az este.