12. Rész

12. Rész

Az a kocsi hatalmas volt és fényes fekete. Valaki abból a bandából igen csak el lehetett eresztve anyagilag. Nem állítom, hogy valaha is különösebben vonzódtam volna a kocsikhoz, örültem, ha egy-egy márkajelzést felismertem, de be kell vallani, ami szép, az szép.

-         Hm, már most sem rossz a felhozatal!- súgta a fülembe Shane miközben egyre közelebb értünk hozzájuk.

-         Shh… Hallgass már! Ő egy tanár ne felejtsd el!

-         Jó, de a másik is nagyon cuki!- súgta most Madie.

Magamban jót mosolyogtam a lányokon, mert sosem hittem volna, hogy ennyire lázba hozza őket ez az este.

-         Sziasztok!- Köszöntem Tomnak és Robnak, mire Tom egyből megindult felénk, és mindenkit egy puszival köszöntött.

-         Hát kislány mondhattad volna, hogy ilyen csinosak lesztek, mert ha ezt tudom hoztam volna videokamerát is, hogy megörökítsem ezt a csodás látványt.

Mind nevetni kezdtünk, bár őszintén szólva én már meg sem lepődtem ezen a bókon. Tom minden bizonnyal az egyik legjobb beszélőkével volt megáldva amit valaha hallottam.

-         Szia Rob!- köszöntem neki is, hogy ne tűnjek bunkónak, elvégre ezen az egészen csak neki van veszíteni valója.

-         Sziasztok! Lassan indulhatnánk, már ha Tom nem akar veletek megszökni valahová máshová.

-         Jajj haver ne legyél már annyira karót nyelt! Tudom, hogy most nem egyszerű az életed, de akkor is!

Szívesen megkérdeztem volna, hogy mi történt, de nem is ismerem. Mi jogon tennék ilyet, ráadásul ő nem Tom. Rob sokkal zárkózottabb, nem annyira beszédes típus. Fogalmam sincs, hogy ők ketten hogy kerülhettek össze, bár jobban belegondolva ezt rám s a lányokra is ellehetne mondani.

A kocsiba beszállva újra megbámultam ezt a méregdrága luxusjárgányt, ugyanis belülről is éppoly gyönyörű volt, mint kívülről. Öten ültünk a kocsiban, de állítom kényelmesebben elfértünk benne, mint egy limuzinban.

A hely ahová mentünk még ezzel a gyors járgánnyal is több, mint negyedórányira volt, őszintén szólva mi lányok, azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk.

Kiszálltunk, majd egyből a bejárat fel indultunk, ami gyönyörűen kivolt világítva. Egyszerre volt régi és modern. Minden stílus ízlésesen keveredett benne, teljes összhangot alkotva.

A hely neve Alkonyat volt. Szeretem ezt a szót, mert rejtelmes és titokzatos.

Bent hangos zene szólt, de nem fülsüketítően hangos, csak amolyan kellemes háttérzaj.

Ahogy beléptünk még a szám is tátva maradt. A stílusa pont olyan volt, mint amit kívülről is sejtetett. Amolyan művész tanya, megspékelve minden jóval és keverve a régi jazz, soul  valamint az új rock, pop, és hip-hop stílussal.

A kényelmet nem műanyag vagy fém asztalok és székek képezték, hanem hatalmas, tölgyfából faragott s díszítéssel ellátott asztalok valamint különböző stílusú és színű fotelek.

Fantasztikus volt. Ha én próbálkoztam volna valami ilyesmivel annak biztosan katasztrófa lett volna a vége, de itt minden harmonizált, és semmi sem volt túl sok, vagy túl színes.

Hatalmas állólámpák sejtelmes fénye világította meg a helységet, kivéve a tánctér részét, ahol néha a régi discó gömb fénye sejlett néha azonban a legmodernebb technikájú lézer és villódzó fény. Minden a zenéről és a művészetről szólt. Most épp egy banda játszott a nagy fenyőszínpadon, pontosan olyan zenét nyomtak, amit nagyon szeretek. Én úgy hívtam lazulós zene. A dallam lágy volt és a szövegnek sok mondanivalója volt, nagy élettapasztalatról árulkodott ezzel meghazudtolva az előadók fiatal korát.

-         Ennyire tetszik?- kérdezte Tom. Rob is félig hátrafordult, de csak sejteni tudtam, hogy a válaszomra vár, mert nem láttam rendesen az arcát.

-         Egyszerűen fantasztikus… Nem találok szavakat. Sosem láttam még ilyen helyet, de ha lehet ilyet mondani első látásra beleszerettem.

-         Remélem a mondatot nekem szántad, csak elfejtettél közben rám nézni.- mondta Tom nevetve, de közben ment is tovább a leendő helyünk felé.

-         Nos itt a banda további fele.

Megálltunk egy társaság mellett, akik érdeklődve néztek végig rajtunk.

-         Ő itt Sam, Bobby és Marcus.

-         Ők pedig Kristen… és…

-         Shane és Madie.- mutattam be a lányokat, mert úgy gondoltam ez most az én szerepem.

-         Nagyon örülünk a találkozásnak lányok, foglaljatok helyet- mosolygott a Bobbyként bemutatott srác.

Hogy helyet foglaltunk szinte egyből elindult a beszélgetés Tomnak hála, aki faggatni kezdett mindenkit.

Ezek a srácok nagyon szimpatikusak voltak. Úgy láttam, hogy Sam tölti be a nagytestvér szerepét, mert ha valaki illetlen dolgot kérdezett finoman ledorgálta az illetőt.

Rob is megváltozott. ahogy a baráti körbe került, úgy tűnt szinte teljesen megnyílt, persze egyenlőre nem irányunkban, de legalább láthattam egy másik arcát is.

Szinte végig őt néztem. Annyira más volt így, pont olyan, mint mi. Valahogy elérhetőbbnek barátságosabbnak tűnt.

-         Lányok most esik le mekkora bunkók vagyunk, mit kértek inni?

-         Én egy Martinit- mondta Shane. Persze csak kezdetnek tette hozzá Bobbyra kacsintva, mire a srác nevetni kezdett és közölte, hogy jelen pillanatban nem is lehetne jobb női társaságban.

-         Te mit kérsz barnahajú lány?- kérdezte Sam Madietől.

-         Madie a nevem és nagyon szeretem a vodkasprite-ot. – mosolygott Madie.

-         És te mit kérsz gyönyörűm?-kérdezte Tom felém fordulva.

-         Még nem tudom…

-         Akkor legyen meglepetés! Rob eljössz velem a pulthoz?

-         Persze!

-         Várjatok én is megyek. Valahogy nem bízom Tom meglepetéseiben, mondtam viccelődve, mire hangos kacaj tört fel az asztalnál ülőkből.

-         Hé valami rezeg a zsebedben- mondta Shane Tomra nézve.

-         Oh a fene, ezt fel kell vennem srácok bocs, köszi csajszi, nem is éreztem!

-         Jó Tom akkor mi addig elmegyünk italért fordult felém Rob, majd indul is a pult felé. Gyorsan követtem és titkon reméltem, hogy legalább most tudok vele pár szót váltani…


/ Bocsánat a 8 perc késésért, folytatás még ma :)/