Friss hamarosan!! :D :D

Csak közben chatben is vagyok :D

BUÉK!!!!! (L)

BUÉK! (L)

Mivel elég sokan jeleztétek már eddig is, hogy gépnél lesztek este, ezért szeretnélek titeket meghívni a chatbe, beszélgetni, hülyéskedni :D Szeretném ha nem lenne olyan ember, aki csak azért nem ír be mert "nem mer" Szeretettel látok mindenkit (L) A frissel kapcsolatban még nem nyilatkoznék. :)

GossipRobsten

Aria oldalának címe megváltozott, új cím: http://gossiprobstenn.blogspot.com/
/és fent a 2. rész :D/

Szavazás

Kitettem egy kicsit szavazást, hogy lássam mik a terveitek :)

Boldog szilvesztert mindenkinek így 0:02-kor :D

72. Rész

72. Rész

Robbal táncolni kezdtünk, és ez egy kicsit felidézte a bált, amikor először tartott ilyen gyengéden karjaiban. Valahogy hirtelen mindenkinek olyan jókedve támadt, mintha kiderült volna, hogy mégsem lesz világvége, vagy valami hatalmas természeti csapást úsztunk volna meg. Még Marc is jól éreztem magát, bár azt hiszem, benne inkább a hatalmas italmennyiség diktálta a hangulatot. Az idősebbek közül páran már távoztak, de alapjában véve rengetegen voltunk. Elég sok kéz simult a vállamra, mintha részvétet nyilvánítanának a múltam miatt. Ez egyrészről jól esett, másrészről pedig zavarba ejtett.
Évekig magadban tartsz egy titkot, aztán hirtelen nem csak hogy elmondod, de többszáz ember füle hallatára történik mindez, akik közül még néhányan ismernek is.
- Jaj ne haragudj!
- Semmi baj... Még szerencse, hogy ilyen könnyű- vagy mondta Rob nevetve miután rátapostam a lábára tánc közben.
- Hé srácok ti hol fogtok aludni?- kérdeztem gyorsan a többiek felé fordulva, mert annyi minden történt egyszerre, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy nem otthon vagyunk.
Otthon... csak azóta nevezem otthonomnak New Yorkot amióta, ilyen sokan lettünk.... És főleg amióta Rob velem van...
- Hát... Még nem foglaltunk szobát sehol, de biztosan van egy-két üres szállodaszoba LA-ben is. - mondta Tom nevetve.
- Na azt már nem! Ti helyettem is megvédtétek a lányomat, most már a családhoz tartoztok, és ragaszkodom hozzá, hogy nálunk szálljatok meg! És bármikor szívesen látlak titeket ha a közelben jártok!
- Anya!- mondtam és átöleltem őt.
- Kicsim ne haragudj rám... Ostoba liba voltam!
- Semmi baj, nem tudhattad!-mondtam, de közben könnyeim máris patakokban kezdtek folyni.
- Nagyon szépen köszönjük Ms. Stewart!- mondta Shane, talán azért is, hogy egy kicsit megtörje ezt a furcsa pillanatot.
- Ugyan már drágám, nektek csak Jules vagyok. Na akad egy helyes fiatalember akinek van kedve táncolni?- kérdezte anyu szinte nevetve, és én is egyből elnevettem magam.
Szinte minden fiú fiú készen állt erre a "nehéz" feladatra, mégis Rob vitte el anyut, de előttem még halkan megkérdezte, hogy nem bánom-e. Hát persze, hogy nem bántam, főleg, hogy a következő pillanatban Sam karjai máris a derekamon voltak, a következő perceben pedig már pörögtünk a táncparketten.
Tánc közben vagy ha nem Sam mosolygós és vidám arcát bámultam, akkor Robon és anyán nevettem. Annyira jól mutattak együtt. Bár Rob mellett mindenki veszít a szépségéből... Olyan jó volt őket nézni, kicsit mintha álmodnék. Bár nincsenek ilyen vad álmaim...
Sam, kell egy kis friss levegő, mondtam, mert nagyon melegem támadt hirtelen, pedig nem is ittam. Valahogy nem mertem itallal próbálkozni, hátha még maradt annyi drog a szervezetemben, hogy egy kis itallal vegyítve újra kifejtse hatását.
Teraszt vagy erkélyt sehol sem láttam ezért kisétáltam az utcára. Nagyon jól esett ez a kis friss levegő. A mobilom hirtelen megszólalt. Sms... A szám nem volt ismerős. Szöveg "Tudom." Hát ezt tutira nem nekem szánták. Megpróbáltam felhívni a számot, de a gépi hang bemondta, hogy a hívott számon előfizető nem létezik, vagy jelen pillanatban nem elérhető. hát ez érdekes. Na mindegy, hát akkor nem szólok neki, hogy rossz számot ütött be. Olyan jól esett a levegő, hogy úgy döntöttem maradok még egy kicsit, hogy felfrissüljek. Amikor Robra és anyára gondoltam, újra nevethetnékem támadt.
Ó Párizs... Ez most mi a fenének kellet, hogy eszembe jusson?  Már igent mondtam, de bármikor visszamondhatnám. Ez az első olyan alkalom, amikor úgy érzem, hogy Rob is szeret annyira amennyire én őt. Aki ilyen dolgot megtesz értem, hogy riadóztatja a fél világot, követségekre futkos és áhh... Rob.
Bemegyek és megkeresem, már a gondolatától is hiányozni kezdett. 
Már mindenki kifulladva ücsörgött a székeken és félig álmos fejekkel néztek egymásra. Anyu épp ebben a pillanatban engedte el Robot, aki engem kezdett keresni a tekintetével és amint megpillantott felém indult.
- Lassan mehetnénk ugye?- kérdeztem mikor láttam álmos szemeit.
- Igen, mindenki ezen a véleményen van. Anyukád azt mondta, hogy előremegy elkészíteni a helyeket, mivel nagyon aggódik azon, hogy nem lesz elég szabad fekvőfelület.
- Hát igen... A mi házunk azért nem akkora, mint Sam kastélya, de talán sok jó ember...
- Igen az biztos- mondta Rob nevetve. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetünk majd kettesben.
- Oh... Van nálad altató?
- Miért félsz hogy nem tudsz majd elaludni?- kérdezte Rob komolyan.
- Ó én még azért nem vagyok annyira álmos... Csak gondoltam a többieknek nem ártana, ha aludni akarnak tőlünk.- mondtam nevetve, mire Rob a fenekemre csapott.
Összeszedtük a társaságot, és kocsiba szálltunk. Madie már a vállamon aludt, mire hazaértünk.
- Madie... mehjöttünk- próbáltam halkan felébreszteni.
- Hm... Garrett...- sóhajtott aztán aludt tovább.
Nah ha most engem fog lesmárolni az szép lesz- mondtam nevetve Shane-nek.
- Na majd én felébresztem- mondta Shane kacsintva.
- Medaline!!! Garrett szexi feneke most ment el előttem!
- Hogy-hogy mi?- nézett fel Madie egyből, mi meg hangosan nevetni kezdtünk.
- Tudod, hogy utálom ha az egész nevemen szólítasz!-mondta Madie durcásan, de mi azért tudtuk, hogy valójában azt bánta, hogy amit Sahne mondott az nem volt igaz.
Hű hát ekkora csatateret még sosem láttam nálunk. Ráadásul anyu csak tíz perccel korábban jött el, mint mi nem tudom, hogy volt képes ilyen gyorsan fekvőhelyeket rögtönözni és meg is ágyazni egyszerre.
Hárman a nappaliban alszotok, egy ember elfér Cam szobájában és a maradék kettő pedig Kristennél. Jó lesz így mindenkinek?
- Persze köszönjük Ms öhm Jules.- mondta mosolyogva Sam. Akkor szerintem én vállalom az öcsikét. -mondta egyből és rám kacsintott. Szerintem már régóta megakarta ismerni a bátyámat és úgy gondolom ha Cam normális lesz akkor még jól is elsülhet ez az új keletű ismeretség.
- Mi szerintem lent maradunk Shane-nel-mondta Tom és szemein láttam, hogy némán hozzáfűzött még valamit mondanivalójához, amit anyám előtt nem akart hangosan kimondani.
- Jó én maradok velük, azt hiszem vagyok annyira álmos, hogy hamar elaludjak mondta Marcus is, és jelentőségteljesen Shane-re tekintett.
- Akkor hát Maddie és Bobby jönnek velünk-mondta Rob és úgy nézett rám, hogy azt hittem mindjárt bejelenti, hogy mi inkább a szabadban éjszakázunk.
Mindenki elindult, vagy a fekhelye vagy valamelyik fürdő felé,  mi pedig öten felsétáltunk az emeletre. Samnek megmutattam Cam szobáját majd a sajátomba vonultunk. Szépen nézet ki. A szoba egy merő takaró és párnahalom volt.
- Szeretnétek az ágyon aludni?- kérdeztem udvarisan vendégeimet, de ők azt mondták nekik teljesen megfelel "Jules" kényelmes matrac megoldása is.
- Hú Kris mi ez a sok plüss,-kérdezte Bobby nevetve amikor az ágy alól előkerültek apró kis jószágaim.
- Gondoltam ne kelljen egyedül aludnod!- vágtam neki vissza, mire Rob is elnevette magát.
- Áh itt van nekem Maddie!- mondta és közelebb kúszott barátnőmhoz, hogy megölelje.
- Hé ne már!- bökte oldalba az említett.
- Nyugi kislány ma éjjel megengedem, hogy Garrett-nek szólíts!
Egy párna repült és egyenesen Bobby fejének ütközött, aki pár másodpercig köpni-nyelni nem tudod a tollpihéktől.
Annyira nevettünk, hogy az egész szoba rázkódott kacajunktól.
Hamarosan mindenki elnyugodott, Rob és én pedig némán feküdtünk egymás mellett. Szorosan hozzápréseltem az oldalam, de nagyon kívántam őt. A barátaim előtt meg mégsem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni magunkat.
Rob pedig minderre csak rátett egy lapáttal. Simogatott, halkan megcsókolt és a fülembe súgta, hogy ezt most nem úszom meg, csak bírjam visszafogni a hagnom...
Szép kilátások... Van valakinél egy ragtapasz?

RS HÍR

Friss fél órán belül :)


hír :  http://angyalkanita.blogspot.com/

Vááááá! Megint blogajánlóó!!!

Aria megnyitotta első blogját és képzeléjétek!!!!!!!!!!!

GossipRobsten ficiiiiiii!!!!!!!!!! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a Tw könyvben és filmben a fan, sorozatban viszont totál GG függő vagyok!!! Robstenesek és Gossip Girl fanok nyomás olvasni!!!! / Ja és azt hiszem azt már mondanom sem kell, hogy az oldal minőségi és egyedi! / (L)


http://gossiprobste.blogspot.com/

Friss! lesz ma, csak győzzétek kivárni XD

Már írom...

A beígért meglepi:

Zene: Robert Pattinson
Gitár és ének. Henna
Dalszöveg: Thalia
 videót az élet készítette

Robsten videó

Meglepi

Igen, nem felejtettem ám el, hogy mit ígértem nektek ha meglesznek azok a bizonyos kerek számok! Már készül a meglepi, de nem árulom el, hogy mi lesz az! :D

Sziasztok

Remélem mindenkinek tetszik az új design, nem hiszem hogy nagyon sokáig maradna, mert a fejlécet most nem én csináltam, csak annyira megtetszett, hogy muszáj pár napra feltenni. :D

Mentsük meg az oldalt!!

Van egy oldal, amit az egyik legjobb barátnőm ír. Robos oldal és nagyon jó! Minőségi fici és egyedi történet! Az író nagyon szívesen írná tovább, de elkeseredett amiért őt idézve "a kutya sem látogatja" és most emiatt lehet, hogy bezárja a blogot. Arra kérek mindenkit, hogy akinek van egy kis ideje és van kedve olvasni, az mindenképpen nézzen be ide: 
http://ancsa-brokenthoughts.blogspot.com/

Ha olvassátok kérlek pár helyen hagyjatok neki véleményt is hogy tudja mit gondoltok a történetről.
Egy kis kedvcsináló:

1. Rész

Végre, egy kicsit kimozdulhatok a szállodai szobámból. Nagyon kell már egy kis lazítás. Folyamatos forgatások azért leveszik az ember energiáját. Fotózások és interjúk hada, már a tökömön jön ki az egész. Mindig ugyanazok a kérdések csak más sorrendben, vagy megpróbálnak becsapósak lenni.
Igaz, holnap is mennem kell egy interjúra de most nem is akarok ezzel foglalkozni.
Még mindig csukott szemmel feküdtem az ágyamban, és erőt gyűjtöttem, hogy végre felkeljek. Ahogy könyökömre támaszkodtam és álmosan szétnéztem a szobában, rögtön láttam ma sem aludtam jól. A párnám a földön, a paplan szana szét. Lehet kevesebb kávét kéne innom?
Sokan azt hiszik egy felhőtlen boldogsággal megáldott ember vagyok, a faszt. A nap végére, amikor egyedül maradok, vagy egy laza piálgatás után csak úgy "kinézek a fejemből" mindig visszagondolok a napra. Hogy miket csináltam, hogyan, és helyesen? Végeredményben, mindig a családomnál jutok ki. Amíg ők nem vágják a fejemhez, hogy: ez rossz lépés volt, vagy baromságot csináltál, addig azt hiszem, nyugodtabb vagyok én is.
Ideje lesz felkelnem, elhatároztam, ha törik, ha szakad, ma kimegyek az utcára. Szükségem van nekem is, hogy emberek között lehessek, mint akárki más. Sokszor kívántam azt, hogy bárcsak hagytam volna az egész filmezést a francba. Elég önző vagyok, tudom. Mégis amikor pozitívumot kap az ember, madarat lehetne velem fogatni. Kivel nem??
Első utam a konyhának nevezett helységbe vezetett, gyorsan előkaptam egy instant kávét, fogammal
letéptem és a csészébe borítottam. Majd egy másik bögrét megtöltöttem vízzel és betettem a mikróba.
Annyira szánalmasnak tartom magam néha, kávét sem tudok főzni. Minek? Lehet, mire elkészítettem ugrasztanak, hogy ideje tovább menni. De két hónapja vége lett a Saga forgatásának és minden vele járójának. Csak, mint már említettem a fotózások és az elmaradhatatlan interjúk, és persze a rohadék paparazzik maradtak. Akik a legjobban ismernek, vagyis azt hiszem, többet tudnak rólam, mint akárki más, mindig a fejemhez vágják:
-Hé Rob! Miért nem szedsz össze valami csajt? Feszült vagy, kefélj egy jót. – Igaz, ami igaz, ha összejövök egy csajjal, még ha csak egy éjszakára is, másnap felkelek és a fejemet tudnám csapkodni a falba. Az egy dolog, hogy a feszültséget oldja, ha egy nővel kelek fel reggel, de ami bennem zajlik és motoszkál a fejemben, azon a szex sem tud segíteni. Úgy érzem senki sem ismer. Csak úgy csinálnak, mintha ismernének. Azon túl teszem magam, ha egy tehetségtelen fasznak tartanak, vagy maga mutató majomnak. De amikor olyan jelzőkkel illetnek, hogy: nagyképű, arrogáns, beképzelt vagy ezek ellentétjei: barátságos, jószívű, szerény. Szívemből szoktam nevetni.
Ezek a tulajdonságok mind megtalálhatók bennem, vagyis szerintem. Próbálok mindenhez úgy hozzá állni, hogy menni fog, sikerülni fog, muszáj. Sajnos ebben a szakmában, ha egy apró hibát is vétek onnantól kezdve csak azt emlegetik. Lényegtelen, hogy a szakmában vagy a magánéletemben. Sok ember nem tudja különválasztani a munkát és a saját életemet.
Évekig, amikor még napi téma voltam a médiában, az újságok alapján simán egy kívülről szemlélő egyén, összerakhatná a történetemet. Csak ismételni tudom, tévesen.
Úgy érzem, nem ismerem magam, sokszor elmondtam már, hogy egy unalmas fickónak tartom magam. Erre persze rögtön jönnek a vélemények:
-Robert Pattinson, hogy lenne már unalmas? Ő egy Isten, egy szexbálvány. – Be kell vallanom, kibaszottul jól esnek ezek a szavak. Csak nem tudom, nekem szól, vagy Edwardnak…segítek…Egy általuk kitalált Robertnek…
De ne csak a kellemes kritikákat említsem meg, itt van példának okáért egy csípős megjegyzés:
-Robert Pattinson unalmas, mindenhol az ő angol fejével van kitapétázva a világ, újságok, tv, még az átkozott rádióból is ő csöpög, vonulj vissza vámpír.
Angyali ábrázattal azért megkérdezném az ellenvéleményezőmtől:
- Ember, miért vagy még mindig leragadva a vámpírnál? - Jogos kérdés, nem? Ha nem tetszik neki, amit csinálok, akkor miért foglalkozik velem? Kértem én? Nem!
Ez is az én nagy bajom, nem tudok elszakadni Edward karakterétől, vagyis…nem hagynak… mindig találnak rá indokot, hogy elővegyenek. Elvállalhatok én ezer meg ezer szerepet, pedig próbálok minél különbözőbb fazonokat eljátszani. Szeretek más emberek bőrébe bújni, amikor tanulok egy szerepet vagy megkapom még csak a félkész állapotban lévő forgatókönyveket, számomra megszűnik a külvilág, képes vagyok csak azon gondolkodni, utána nézek, olvasok, úgy viselkedem olyankor a barátaim szerint, mint egy őrült.
Minden szerep egy kihívás, nem akarok az a fajta ember lenni, aki csak eljátssza és utána szarik az egészre. Lehet, hogy egy kicsit beteges vagyok, de amikor leforgatunk egy filmet és az utolsó felvételeket csináljuk időbe telik amíg "elköszönök" a karakteremtől. De ez is változó, Edwardtól már régen megváltam. Lehet azért is ment könnyen mert már akartam a változást.
A mikró kis csipogó hanggal jelezte, hogy kész a kávém, gyorsan teletöltöttem a bögrét, és egy pulcsit magamra kapva kimentem az erkélyre. Nem mondom, hogy melegem van, de jól esik ez a hideg. A kilátás pazar, ha már nem érzem magam otthonosan, legalább ez segít egy kicsit, a mindig forgalmas Los Angelesről sok mindent lehet mondani, de azt is, hogy gyönyörű a maga módján.
Bevánszorogtam a konyhába, gyorsan elmostam a bögrémet, majd visszatértem a szobába. Nagyon kellett küzdenem, hogy ne dőljek vissza az ágyba. De gondolatban magamra szóltam, nagyjából összepakoltam szétdobált ruháimat, majd frisset előszedve elmentem zuhanyozni. Nem tudom meddig folytattam magamra a vizet, de felébredtem, gyorsan fogat mostam, felöltöztem és anélkül, hogy a tükörbe néztem volna kiléptem az ajtón.
Konkrét tervem ugyan nem volt, így csak a lábam vitt. Azért annyira én sem vagyok idióta, első lépésként a garázshoz mentem, húsz percig kocsikáztam, majd ahol úgy gondoltam, hogy kevesen vannak megálltam.
- Hmm…milyen csendes park, gyanús, nagyon gyanús. - Elindultam az ismeretlen helyre majd megláttam egy padot és lazán levágtam magam, csak élveztem a csendet, és a nyugalmat. Már ott tartottam, hogy felfekszek ide és folytatom az alvást. Úgyis mondták már azt is, hogy csöves vagyok, akkor meg nem mindegy?? - Gyomrom hangosan jelezte, hogy kéne valamit kajálnom, így nagy nehezen feltápászkodtam és körül néztem, csak kell lennie erre egy gyorsétteremnek!? Jajj ne, akkor mozduljak meg. 24 éves vagyok, de úgy keltem fel a nyugodt padomról, mint egy 70 éves öregember. Mikor találomra kiválasztottam egy útvonalat, gondoltam elindulok. Igen ám, de akkor azt történt, amire végképp nem volt szükségem, egy csapat lány, vagyis 3 fiatal csaj feltűnően sasoltak.
- Bassza meg, ezt nem hiszem el - Morogtam magamnak, de észre vehették hogy kiszúrtam őket, mert bátortalanul elindultak felém, én csak reménykedni tudtam, hogy nem megszállott rajongókkal lesz dolgom...

Folytatás: http://ancsa-brokenthoughts.blogspot.com/2010_06_01_archive.html

Kstew ajándéka :D

Kstew Kellan macit kért a Jézuskámtól :D
 Még mindig kérhettek.

Kstew (L) Nem tudtam Kellan maci melyik része legyen maci ezért kettőt is kapsz :D

 

Boldog Karit utólag is (L)

71. Rész

71. Rész

Fogalmam sem volt, hogy hogy kerültek ide a barátaim, hogy miért megyünk az esküvőre, vagy hogy mit tervezünk. taxival utaztunk tovább az esküvő helyszínére. Furcsa egy utazás volt... Rob velem utazott, Tom pedig a másik kocsiban, de folyton sms-eztek. Vajon Rob délutáni eltűnésének van köze ahhoz, hogy a többiek most mind itt vannak? De ha igen, akkor én engem miért nem avattak be a dolgokba? reméltem, hoyg a nap végégre minden egyes kérdésemre választ kapok. Eddig túlságosan megvoltam ijedve ahhoz, hogy mérges legyek bárkire is, de ahogy jobban lettem és újra visszanyertem az erőmet valahol mélyen annyi méreg kezdett bennem összegyűlni Thara iránt, hogy ilyet még sosem tapasztaltam. Feledésbe merült a mai nap minden jósága, mert már tudtam, hogy az egész csak egy színjáték volt, hogy ördögi tervét bevégezhesse.
Egy pillanatra megálltunk. Nem láttam mi történik, és ahogy kitudtam volna nézni az ablakon már mentünk is tovább. Elképzeltem anyám képét, ahogy rám néz aztán Tharára. Anyu szeret engem ebben biztos vagyok, csak Tharával szemben ott van az a féle udvariaskodása, amit nekem, mint lányának nem kell előadnia... Mindezek mellett akkor is rosszul esik, hogy ő nem vett észre semmit ebből az egészből. És Thara vőlegénye Marc... Szegény ember. Bár a várhatóan elmaradó esküvő miatt nem tudom sajnálni, elvégre csak megmenekülne egy nyomorult haszonlesőtől. Biztos ellene is tervezhet valami merényletet most már mindent kinézek belőle!
- Kristen?- szorította meg Rob aggódva a kezem.
- Semmi baj csak ez a csaj kihozta belőlem is a szörnyet- mondtam puffogva, de közben szorosan hozzásimultam.
- Az nem baj, megérdemli amit kapni fog!-mondta Rob szinte hasonló gyűlelettel szemében, mint amit magam is éreztem.
- Figyelj csak... Mi lenne, ha megvárnánk azt a bizonyos kérdést...?
- Mi lenne ha felvennéd a koszorúslány ruhád?
- Remek ötlet! Vágtam rá azonnal.
Kicsit olyanok voltunk, mint Bonnie és Clyde. Persze nem bankrablást terveztünk, csak olyan furcsa volt így együtt cseltszövögetni, pláne úgy, hogy ez egyikünkre sem jellemző. Na meg persze ott a tény, hogy még mindig fogalmam sem volt pontosan mire készülünk. Mert attól, hogy berontunk az esküvőre, hogy héé emberek ez a csaj mit művelt velem, nagyjából vagy nem hinné el senki vagy nem is érdekelné őket hiszen ők a drága ételek és ingyen ital miatt gyűltek össze.
- Mit is fogunk tenni ellene?- kérdeztem Robtól.
- Majd meglátod, az legyen meglepetés...-mondta kacsintva.
Ráhagytam, örültem, hogy legalább neki van egy terve.
- De ugye elmesélitek ma, hogy mi történt onnantól kezdve, hogy te eltűntél egész délutánra...
- Kris, el.- mondta szomorúan.
-Miért lettél szomorú?
- Mert ha kicsit jobban beavatlak akkor nem kerültél volna ekkora veszélybe.
- Nem történt baj. Megmentettetek.-mondtam mosolyogva és végigsimítottam kézfején.
-Egyébként miért nem avattatok be?-kérdeztem kicsit félve a választól.
- Azért mert amikor elmentem még nem voltam biztos semmiben. Arra meg nem számítottam, hogy téged elcsal a házból, azt hittem majd az esküvőn találkozunk aztán majd minden kiderül...
- És honnan tudtátok meg, hogy hol vagyok. Anyukád írt egy sms-t, hogy te is eljöttél otthonról és majd keresselek meg, hogy együtt legyünk mire kezdődik a szertartás.
- És azután?
- Majd elmondom. -mondta mosolyogva.
- De miért nem most?-erősködtem, mert örültem, hogy végre sikerül belőle valamit kihúznom.
- Mert megérkeztünk.- mondta mosolyogva, mire én kinéztem az ablakon és felsóhajtottam.
- Akkor én most menjek öltözni?-kérdeztem újra fejembe véve az eddig megbeszélt tervet.
- Megyek veled. Ne gondold, hogy ezek után egy percre is magadra hagylak.
Együtt indultam el Robbal, miközben a többiek Tomék taxia mellett csoportosultak. A nekünk szánt öltöző felé vettük az irányt és üdvözöltem pár ismerős rokont is útközben.
Szerencsére Tharával nem futottunk össze, szerettük volna ha meglepetésként éri a tény, hogy nem sikerült a terve.
Rob segített felöltözni egy kicsi meghittséget csempészve ebbe az őrült napba. Hát persze, hogy Thara szép ruhát választott nekem, hiszen sosem gondolta komolyan, hogy lesz is alkalmam viselni. A hajam és a sminkem csodák csodájára megúszta az egész incidenst, csak a rúzst kellett újra kenni. Olyan furcsa volt így kicsípni magunkat, hogy tudtuk úgyis kárba megy az esküvő és erről fog szólni ez az este.
- Mondtam már, hogy milyen jól áll neked az öltöny?-kérdeztem Robtól és megcsókoltam.
- Mintha a múltkor már említetted volna-válaszolt nevetve.
- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. Ha már úgyis itt a család, legfeljebb oltár elé állunk mi ketten. -nevetett.
- Ezt viccnek szánta ugyan, de én egyből álmodozni kezdtem... Tényleg itt a családunk... A barátaink... Ami Robnál szinte ugyanaz. A hely csodálatos, minden kifizetve...
Jézus Kristen ne legyél már hülye! Egy ilyen ronda nap után, egy sárga ruhában, Vick sincs itt, és totál giccsparádé az egész díszlet. megráztam a fejem, hogy minden édes gondolatot elfelejtsek. Na meg persze Rob is csak viccelt, örülhetek ha velem marad még nyár után is nem hogy elvegyen.
- Nagyon elgondolkoztál...-mondta kedvesen, miközben arcom fürkészte.
- Ne haragudj csak... elgondolkoztam igen.- mondtam mosolyt erőltetve arcomra, mert nem mertem más szót mondani, nehogy rájöjjön mennyire komolyan vettem ezt az egészet még ha csak pár másodpercre is.
- Robert, Kristen idő van!- szólt be az esküvőszervező az ajtón.
- Megyünk!-vágtuk rá egyszerre, és azon nyomban visszakerültem a valóságba.
Thara még nem volt sehol, pont ahogy reméltük. Barátaink a hátsó sorban fészkálódtak, nagyon izgatottnak tűntek. Rob gyorsan átvágott egy oldalsó ajtón, hogy a vőlegény mellé érjen. Mögöttem koszorúslányok hada sorakozott és ahogy vélhetően Thara is elfoglalta helyét megszólalt a zene. Elkezdtem ütemre lépkedni a sorok között, végig Rob szemébe néztem. Egy pillanatra újra felsejlett a pár perccel ezelőtti mámorító álomkép, és mintha Rob szeme is egy kicsit jobban csillogott volna a kelleténél. beálltam a helyemre, Robbal és a vőlegénnyel szemben, majd szépen lassan a többi koszorúslány is mögém helyezkedett. Ekkor pillantottam meg Tharát, aki diadalittas mosollyal lépdelt az oltár felé. Markra néztem, akinek szeme könnyesen csillogott, és ettől majdnem elsírtam magam... Szegény pasas...
Ahogy Thara közelebb ért, kihúztam magam és minden érzelmet letöröltem a képemről, majd gyilkossal pillantásokkal szugeráltam, hogy rám nézzen. Végre! Menet közben végigfuttatta szemét a koszorúslánykupacon és elégedetten bólintott, egészen addig míg rám nem került tekintete. Széles mosoly terült el az arcomon, már szinte gúnyos volt. Thara szemei előbb kikerekedtek, majd látszott ahogy elönti a csodálkozás és a méreg. Utána persze próbálta rendezni vonásait, de mindenki észrevette a hideg aurát ami körüllengte fehér ruhába burkolózott testét. Legalábbis szerintem nem lehetett nem észre venni.
Robra néztem, aki alig bírta visszafojtani mosolyát és cinkosan kacsintott.
A szertartás elkezdődött és mi türelmesen végighallgattuk az egészet, várva a mi időnket. Próbáltam tekintetemmel barátainkat fürkészni, de esélytelen volt, hogy ellássak a sorok végéig a sok dísz és ember akadály miatt.
- Van valaki aki kifogásolná a házasságot?- eljött a mi időnk.
Először síri csend volt a teremben, Thara szélesen mosolygott, aztán hirtelen mintha egy bomba robbant volna. Rob, Shane, Madie, Tom, Sam, Bobby, Marcus és én továbbá még két ismeretlen öltönyös pasas egyszerre kiabáltunk be. És míg a többiek felpattantak a helyükről, hogy előbbre jöjjenek, mi Robbal az emelvény széléhez lépve álltunk meg és megfogtuk egymás kezét.
Minden tekintet ránk szegeződött és a levegő izgalommal telt meg.
- És... Ha szabad megtudnom mi kifogásolni valójuk van?- kérdezte a pap zavartan, látszott, hogy ehhez nincs hozzászokva.
Én szólaltam meg először.
- Azon kívül, hogy egyszer majdnem leestem miatta a tetőről, azon kívül, hogy egész gyerekkoromban terrorizált és azon kívül, hogy ma drogot kevert az italomba és megakart erőszakoltatni Mike-al... Ezeken kívül semmi kifogásom az esküvő ellen.
Halk sikolyok hallatszottak és kétkedő morajlás.
Rob folytatta...
- Engem is majdnem sikerült megtévesztenie a kedvességével, de aztán alkalmam nyilt ma beszélgetni Mark-kal, aki elmondta, hogy Londonban ismerkedtek meg Tharával, aki azt mesélte be Marknak, hogy ő orosz szakot hallgat az Oxfordon, de miatta hajlandó feladni az egészet és Amerikába költözni vele.
Na már most Mark nem tudta, hogy én valójában londoni vagyok, és azt meg Thara nem tudta, hogy az Oxfordon nincs is orosz szak... Elkezdtem gondolkodni, hogy akkor honnan tudhat egy amerikai lány oroszul... mert tudni tud, ez biztos különben Marknak is feltűnt volna a hazugság...
Ohh végre én is megtudhatom az igazságot... Rob folytatta:
- Aztán eszembe jutott, hogy nekem van egy barátom, akinek a szülei nem csak Londonban vagy Amerikában, de Európában is befolyásosak...
- És én pedig Rob történetét hallva azonnal felhívtam a szüleimet- vette át a szót Tom. Akik alig fél óra alatt utánajártak ennek a nőnek és ahogy sejtettük érdekes információkat találtak. Oroszországban körözött személynek számít, több rendbeli csalásért és egy gyilkosságban való bűnrészességért. Őt mindig csak a pénz hajtotta, bocs öregem, de ez veled sem volt másképp- mondta Tom Mark-nak célozva mondanivalóját.
- Így hát az Amerikai-Orosz követséggel kapcsolatba lépve, elintéztük, hogy Oroszország visszakapja a kis üdvöskéjét. Ezért van velünk ez a két ügynök, hogy a kisasszony ne oldhasson kereket.
Mindenki elképedve bámult anyám még fel is állt a helyéről.
Tehát ezért nem szólt Rob, mert ennyi mindennek ki kellett derülni, aztán amikor megtudták, hogy milyen veszélyes ez a nő, azonnal jöttek, hogy egyesült erővel támadhassunk. Rob meg gondolom közben a követségen volt, aztán kiment eléjük... Oh...
Thara szinte tajtékzott a dühtől, hát erre tutira nem számított.
- Thara igaz ez?- nézett Mark idegesen Tharára.
- Igen igaz,, te vadbarom! Hogy is gondolhattad, hogy valaha szeretnék egy ilyen... Kellett az állampolgárság és a pénz ennyi!-mondta, de ahogy megfordul, hogy újra ránk nézzen, akkora pofon csattant el, hogy Thara majdnem a földre került.
Anya fogalmam sincs, hogy mikor került mellénk, de megtette azt amire mindenki vágyott. Annyira büsze voltam rá, hogy majdnem elnevettem magam és megöleltem.

Kellett még negyed óra, hogy az őrjöngő és átkokat szóró bűnözőt kivezessék a teremből, de aztán mindenki ült némán tovább, hogy akkor most mi lesz. Végül Mark törte meg a csendet.
- Azért jöttem, hogy ünnepeljek, ehelyett most ez... Szívesen leinnám magam egy bárban, de akkor kárba veszne ez a sok minden amit megrendeltünk...
Mondta, majd egy üveg pezsgő után nyúlt.
- Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki a vendégem- kiáltotta el magát, mire szinte minden ember üdvrivalgásban tört ki. Sorba odamentek hozza, hogy támogassák és felvidítsák, biztosították arról, hogy a legjobb amit tehet ha elhúznak felejtőbulit tartani és nem hagyják kárba veszni az ételt és italt. A menyasszony rablás meg már úgyis megtörtént hála égnek!
Úgy döntöttünk mi is maradunk, ránk is ránk fér a lazítás. Úgyis megbeszéltük, hogy együtt bulizunk egyet otthon. Hát miért ne tehetnénk LA-ben?
Robbal kicsit lemaradtunk a társaságtól, így alkalmam nyílt megkérdezni, hogy mégis honnan tudták, hogy hol vagyunk. Elmesélte, hogy először Thara címére mentek, de ott csak Thara barátnőjét találták, aki kedvelte ugyan Tharát, nem szólt bele a dolgaiba, de belekeveredni sem akart. Tom pedig Shane engedélyével bevetette minden csáberejét és így megtudtuk, hogy hol vagytok és azt is mit tervezett Thara. Persze neki azt a mesét adta be, hogy te vagy a rossz.
Oh... De honnan tudtad, hogy vajban vagyok, amikor megtudtad, hogy nem vagyok otthon?-kérdeztem, mert már csak ezt az egy dolgot nem értettem.
Rob válasz helyett mélyen a szemembe nézett és a szívére tette kezét.
Megcsókoltam.

15 perc múlva!l Lehull a lepel :D

Bocsi csak ez fontos rész!

Ajándék Biusnak a Jézuskától :D

Még kérhettek ti is a Jézuskámtól! :D

De ez most Biusomé! :D Boldog Karit (L)

:)

Természetesen kiderül majd, hogy hol volt Rob mit keres itt mindenki és az is, és természetesen a megtorlás sem marad el! :) Jó éjszakát vagy éppen reggelt mindenkinek! (L)

70. Rész

70. Rész

-Jaj te szegény! Talán most megtanulod, hogy ne bízz meg mindenkiben! Mindig is gyűlöltelek,  mindig csak "Vigyázz Kristenre" jaj miért sír és a többi... Aztán fordult a kocka ugye hugica! Azóta megtanulhattad, hogy milyen nekem keresztbe tenni...
- De hát csak kislány voltam, én nem tudtam erről semmit!
-Most már úgyis mindegy! Ezután az este után azt is elfelejted, hogy milyen volt kislánynak lenni!
- Belekevertél valamit az italomba?-kérdeztem, de a hangom azt hiszem már semeddig sem jutott el. Azt hittem ott helyben összeesek.
- Pincér!- hallottam még Thara kiáltását.
- Mit csinálsz?- kérdeztem újból, talán kicsit erőteljesebben.
- Emlékszel még a gyerekkori barátomra Mikel-re? Mindig tetszettél neki, hát most megkaphat egy estére. Nem leszel ott az esküvőn, amikor elvesz az a barom, és a család biztosan ellened fordul. Szerencsémre, mindenki tisztában van vele, hogy utálsz.
Én pedig majd Hawain fogom napoztatni magam amíg te azon leszel, hogy mindenkit kiengesztelj. Még életed szerelmét is, aki pontosan egy óra múlva beront majd a szállodaajtón, mert "valakitől" azt az információt fogja kapni, hogy itt talál téged.  Talán rá is ráteszem majd a kezem, nagyon szép példány és imádom a londoni akcentust!
- Ne! Rob- suttogtam, miközben egy férfi átkarolta a derekam és lesegített a székről.
- A barátnőm túl sokat ivott, felvinné kérem a szobájába a barátjához?- mondta Thara, majd egy szobakulcsot adott az engem tartó férfinak és már ment is az esküvőjére.
A férfi óvatosan bánt velem, de szinte szó szerint húzni és vonnia kellet. Nem akartam megtudni, hogy mi vár abban a szobában...
A liftben még jobban elkapott a hányinger, de szerencsére minden bennem maradt, bár lehet az segített volna annyira, hogy elmenekülhessek.
Egy pillanatra mintha elsötétült volna a világ, de aztán újra magamhoz tértem. Sosem éreztem még magam ilyen pocsékul. Fizikailag a nullán voltam, az elmém azonban teljesen tiszta volt, ami mégszörnyűbbé tett mindent.
- Köszönöm innen átveszem a hölgyet!-mondta egy férfi aki a szobában várt rám.
- Mikel?-kérdeztem, de a szám mintha nem mozgott volna.
- Nagyon rég vártam már erre a pillanatra remélem tudod!- mondta ő kárörvendő vigyorral és az ágyra fektetett.
- Ne- nyöszörögtem. olyan volt, mint abban a filmben... Amikor a pasast elvileg elaltatták, de az altató nem hatott rendesen csak lebénította és úgy műtötték, hogy közben szinte mindent érzett, de megszólalni sem tudott, hogy elmondja ébren van.
Mike vetkőztetni kezdett és a saját ingét is kigombolta. Sikítani próbáltam, de túl halk volt a hangom. Azt hittem itt a vég. Rob pedig rám fog nyitni és örökre meggyűlöl.
Ahogy ezt végiggondoltam az ajtó hirtelen kivágódott. Láttam magam előtt Rob éktelenül dühös fejét, és már most sírni tudtam volna, amiért nem tudom magam megvédeni.
Azt hittem hirtelen hátat fordít és itt hagy minket, de ehelyett az ágyhoz rohant és letépte rólam Mike-ot, majd hirtelen túl sokan lettünk a szobában... Szinte azt sem láttam kik ezek az emberek, de valahogy melegség töltött el. Hallottam ütések zaját és fájdalmas nyögéseket, de nem tudtam beazonosítani, hogy melyik kitől származik. Csak remélni mertem, hogy nem Robot érik az ütések.
-Kris gyere velem, majd én segítek!-mondta valaki és a mosdó felé cipelt.
- Hozz jeget és tejet!- szólt egy másik hang.
Női kéz érintése volt...
Valaki tejet itatott velem, és szinte egyből a wc felé görnyedve hányni kezdtem. Borzalmas volt utáltam ezt az érzést ráadásul éreztem, hogy néznek és ettől csak mégjobban elszégyelltem magam. ugyanakkor boldog voltam a tudattól, hogy nem történt meg az a ami rosszabb lett volna mindennél. De vajon hol van Rob, Ugye jól van? Vajon megtudta az igazságot? Ugye nem hagyott el? És hol volt egész délután? Rob! Nagyjából tíz percbe telt, hogy mindent kiadjak magamból. A szemem tisztulni kezdett. Még mindig a wc mellett térdeltem, amikor a női kéz a tarkómra helyezte a jeget és egyből jobban lettem. Úgy tűnik a drog még nem tudott rendesen felszívódni a szervezetemben.
- Rob?- kérdeztem csak úgy, magam elé, miközben a fejem fogtam, hogy a maradék szédülést is megszüntessem.
- Nincs semmi baja, ne aggód mindjárt kimegyünk hozzá.
- Shane?
- Naná csajszi! Miért mit gondoltál ki az Teréz anyu?
- Én is itt vagyok ám, mit gondolsz Shane-t kiszokta rendbetenni a hatalmas bulik után?- mondta nevetve egy másik hang.
- Maddie?
- Nahát Kris egyre jobb lesz!- mondta barátnőm nevetve.
- Hogy kerültök ti ide?
- Ezt majd elmagyarázzuk, de most gyere! Aki veled akar kiszúrni, annak velünk kell megküzdenie és hidd el, jobbak vagyunk, mint egy atombomba!
- Oh...- bőgni kezdtem.
Kopogtak. - Hé csajok mi a helyzet jobban van már?
- Milyen kérdés ez, naná hogy jobban van! Mi kezeltük!
- Tom?
- Bizony Kris együtt a banda! Mindenki itt van, hogy segítsen!-nevettek a lányok és hirtelen mindent olyan barátságosnak láttam.
gyorsan kiöblítettem a szám, és a vendégfogkefével és fogkrémmel gyorsan fogat is mostam. Megöleltem a lányokat és a könnyeim újra eleredtek.
- Mehetünk csajszi?
Bólintottam.
Előre mentek és kinyitották az ajtót. Kicsit még szédültem, de már korántsem voltam rosszul. Ahogy megláttam Robot megálltam egy percre és csak némán folytak a könnyeim, mert nem tudtam, hogy fog reagálni mindenre.
Először csak nézett, de olyan szemekkel, hogy még jobban elbőgtem magam. Szeméből szeretet és aggodalom áradt. Semmi nyoma haragnak vagy rosszallásnak. Azonnal felé siettem, de aztán újra megszédültem és ő elkapott. Végre a karjaiban voltam és el sem tudom mondani, hogy ez mennyire boldoggá tett. csak öleltem és öleltem, közben pedig könnyel áztattam zakóját.
- Gyerekek... Ezt le kellene fényképezni-mondta Bobby kicsit meghatódva.
- Na jó én is had öleljelek meg végre.- jött közelebb Sam és látszott rajta mennyire megkönnyebbült. Mindenki közelebb jött, és egy hatalmas ölelésben forrtunk össze, mint egy hatalmas szerető család. Már szinte sírtam és nevettem egyszerre.
És akkor most mi lesz? Kérdezte Tom nevetve.
- Mi lenne? Hát esküvőre megyünk!- jött az egyöntetű válasz.

Még lesz ma friss! -frissítve-

10 perc!!!! Kibogoztam végre!!! Há! :D Hamarosan ti is meglátjátok mire jutottam :D
Csajok sose írjatok Random módon, mert fájni fog a fejetek XD :D Nem ám legalább annak izgalmas aki írja XD