4. Rész

4. Rész

Ó átkozott óracsörgés!

Három nyögés hangzott fel egyszerre a szoba különböző pontjairól. Ez valami szörnyű… Úgy érzem mintha minden testrészemre ólomsúly nehezedne, még a szemem is alig bírom kinyitni, sőt… Nem is akarom. Mintha szemhunyásnyit sem aludtam volna. Hallottam, hogy valaki mászkálni kezd és a másik ágy is megnyikordult. Hát persze… Egyesek hozzá vannak szokva ehhez. Nem tudom, hogy valaha is képesek leszek-e olyan könnyen felkelni egy átbulizott éjszaka után. Hm… Átbulizott éjszaka. Ez azért nagyon egyetemistásan jól hangzik.

-         Stip-stop fürdő, szólalt meg egy álmos hang valahonnan az ajtó mellől.

Nem volt erőm válaszolni.

-         Kristen… Hé…. Kristen kelj fel. Egy óra van.

Ez a hang a fejemben… Szörnyű… valaki lője le. Nem hagy aludni…

Mi… Milyen egy óra?

-         Te jó ég!- a szemeim rekord gyorsasággal pattantak fel ahogy felfogtam a szavak jelentését.

-         Nyugi… Nyugi! Csináltunk neked kávét és már elkészültünk így tiéd a terep!

-         Jó, köszi! – kezdtem lenyugodni. A suli az utca végén van nagyjából tíz perc gyalog. nem is értem miért délre állítottam az ébresztőt mikor általában negyed óra alatt elkészülök.

Na jó, most azért kicsit tovább tartott a készülődés. Fürödtem hajat mostam és felöltöztem egy viszonylag ünnepélyesebbnek szánt ruhába. A nap hétágra sütött így nem volt túl sok kedvem a hosszú nadrághoz. Volt egy fekete-fehér ruhám, ami úgy gondoltam illik az alkalomra, és egy félmagas sarkú cipővel párosítottam, remélve, hogy kibírok benne pár órát.

Bekaptam pár falatot a lányok által készített pirítósból, ha már egyszer ennyire kedvesek voltak, hogy gondoskodó szülőként mustrálgatják bulikómás barátnőjüket.

Kimentünk az erkélyre cigizni, szerencsénk volt, hogy a folyosó ezen oldalát kaptuk, ugyanis csak az épület jobb oldalán voltak erkélyek. A többi diák a konyhában cigizett, de én nem szerettem a szobában a füstöt. A dohányzás mindhármunk közös rossz szokása volt. 

-         Indulnunk kellene…

-         Rendben- mondtam még mindig félig kómás állapotban.

Az egyetem bejáratához érve hatalmas tömegbe ütköztünk. Mindenki klikkekbe tömörülve cigizett, telefonált, vagy éppen a nyári és a tegnap esti buli élményeiről beszélgetett. Pár ember külön lézengett ők valószínűleg a gólyák, akik még nem tudják milyen unalmas egy óra áll előttük.

Bevergődtünk a hatalmas aulába és helyet foglaltunk az ajtóhoz közeli hátsó sorok egyikén. Negyed óra múlva a kintiek is beszállingóztak és hatalmas harcokat folytattak az eldugottabb helyekért ahonnan időközben kilóghatnak vagy békésen szunyókálhatnak. A suli szépfiúi mind előttünk foglaltak helyet. Nagy az egyetem alig ismerek pár embert, de ezeket a srácokat mindenki ismerte. A tanulók legyenek fiúk vagy lányok mind egytől egyig az ő kegyeikbe akartak férkőzni, mert a szüleik gazdagok voltak és az iskolát is támogatták, így sok félnivalójuk nem volt, hogy kicsapják őket. A lányok egymást marták, hogy összejöhessenek velük, a fiúk pedig közéjük akartak tartozni. Én valahol mindig szánalmasnak tartottam ezt a hozzáállást, de mondjuk úgy nem mertem nyíltan hangoztatni. Tudtam, hogy a barátnőimnek titkon nagyon bejön közülük a két legidősebb. Persze őket nem ítéltem el, mivel tudtam, hogy nem a pénzre vagy a hírnévre hajtanak, ha így lenne velem sem barátkoznának. Ők csak simán lányok, akiket hajt az ösztrogén.

Jézusom az igazgató még csak negyed órája kezdte el a szokásos beszédet, de már most leakarnak ragadni a szemeim. Az ajtó felé tekintettem, alig két méterre volt tőlem.

-         Lányok én kimegyek egy kicsit jó, mert mindjárt hangos horkolásba kezdek.

-         Oké menj csak! Jó helyre ültünk, senkinek sem fog feltűnni.

-         Köszi. – azzal már indultam is görnyedve az ajtó felé.

Végre! Friss levegő! El sem hiszem. próbáltam illendő pózban leülni a lépcsőre, mert nem szoktam meg, hogy ruha van rajtam. Összezártam a combom, és táskámban a cigimet kotorásztam. A hűtött szénsavmentes vizemet is elővettem, mindig volt nálam egy félliteres üveg. Lecsavartam a kupakot és nagyot kortyoltam a hideg folyadékból. Rendkívül élénkítően hatott rám. Minekután az öngyújtóm is megtaláltam meggyújtottam a cigit, és közben a közeli park virágágyásában gyönyörködtem. évről évre más minta alapján ültették bele a virágokat… gyönyörű volt.

-         Ne haragudj, kérhetek tüzet?

Annyira meglepődtem a váratlan hangforráson, hogy még a nyakam is behúztam ijedtemben.

-         Persze, tessék!- nyújtottam az öngyújtóm az ismeretlen felé.

A nap pont a háta mögül tűzött így nem láttam rendesen az arcát, de így is nagyon helyesnek találtam.

- Köszönöm.- adta vissza a gyújtót és két lépést arrébb lépett.

Ekkor azonban már egy oszlop takarásába került a mögötte fénylő nap, így végre rendesen megnézhettem magamnak a srácot. Rövid, barna haj, vékony, de formás test… és.. az arcát nem látom, mert félig háttal áll, de ha az előbb jól láttam, világos szeme van és a bőre enyhén borostás. Megborzongtam… Talán hül az idő.. New Yorkban gyakoriak a záporok.

Egy utolsó pillantást vetettem a titokzatos idegenre, majd fogta magam és visszaosontam a terembe.

3.Rész

3. Rész

A felhalmozott táskák mennyiségéhez képest viszonylag hamar sikerült kipakolnunk, így elkezdhettük a hatalmas készülődést. Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit kell ezen annyit készülődni, egyetlen olyan ruhám sem volt amely megfelelt volna  a célnak. Na de milyen célnak?

Soha nem volt még barátom, persze túl voltam már a csókon és az ehhez hasonló apróságokon, de a szex még tabu volt. Olyan emberrel szerettem volna az első alkalmat, akit nagyon szeretek és aki szintén szeret. Tudom, hogy ez így elég maradian, nyálasan és sablonosan hangzik, de nem tehetek róla, vannak elveim, amiken nem igazán szeretnék változtatni. Nem tudtam, hogy valóban szeretnék-e hódítani. Az egyetemista srácokat mind egytől egyig olyanoknak láttam, akiket csak a szex érdekel. Hozzáteszem a lányok többsége is ilyen. Hogy hiányzik-e a szerelem? Persze, hogy hiányzik, annyira jó lenne néha odabújni valakihez, kézen fogva sétálgatni, ha nem lennék mindig magányos. Sokszor elmerengve bámulom a folyosókon lézengő párocskákat, és azt kívánom bárcsak én is egy lennék közülük.

Ugyanakkor nem tudom, hogy egy kapcsolat mennyi idővel és felelősséggel jár együtt. Mi lenne, ha választanom kéne az ösztöndíj és a fiú között, vagy ha a folytonos veszekedések miatt rosszabb lenne, mint magányosan. Azt hiszem félek a párkapcsolattól.

-         Au!

-         Kristen nagyon elgondolkoztál, muszáj volt bocsi- nevetett Shane, aki már félig elkészülve Madie haját készítette.

-         Te miben jössz?- kérdezte Madie hozzám fordulva.

-         Hát… így. – nem értettem a kérdést elvégre látták amint az előbb átöltöztem.

-         Jaj ne már Kris! Semmi mell, semmi smink semmi …. semmi extra!

-         Én így szeretem, nem értem mi a baj! Fekete csőnadrág, Converse cipő, a felsőm pedig kivágott. Nem tehetek róla, hogy nincs akkor dekoltázsom mint neked!

-         Ugyan a melled semmi baj! Csak szeretnélek egyszer igazi csajos cuccokban látni.

-         Hát arra várhatsz- nevettem el magam ezen a felvetésen, elképzeltem, ahogy Én magassarkúban egyensúlyozok…

Fél órán belül elindultunk, taxival természetesen. A hely ahová mentünk zsúfolási tele volt hallgatókkal, amolyan törzshelynek számított. Én is jártam itt párszor, de annak idején nem fogott meg túlságosan a hely, ugyanis a lányok erőszakkal cipeltek el ide.

Bevetődtünk az első üres asztalhoz amit találtunk, mert nem akartunk egész éjjel ácsorogni és az ülőhelyek gyorsan elkeltek. A csajok totál bepörögtek és sorra rendelték az italokat természetesen nekem is. A pénz általában nem játszott gondot, mert a hely olcsó volt, direkt az egyetemisták pénztárcájára szabva. A suli mellett eljártunk dolgozni, fő a biztonság és hát a mi családi helyzetünk azért megkövetelte a plusz pénzforrást. Shane irodai munkát kapott az anyjának hála, persze neki nem lett volna szüksége a pénzre, de mondjuk úgy szolidalítást vállalt irányunkban. Madie ruhaboltban dolgozott, egy nagyon jó főnökkel, aki megengedte, hogy pár ruhát ingyen elhozhasson egy-egy estére, és a kedvezményes vásárlás is a fizetéshez tartozott. Én pedig egy kávézóban szolgáltam fel egész jó fizetésért. Négy órát dolgoztunk egy nap, ez így nem volt fárasztó és a tanulásra is maradt bőven idő, ami leginkább nekem volt fontos szempont. A hely ahol dolgoztam nem volt túl forgalmas. Esős napokon szinte senki sem tévedt be, ilyenkor mindig akadt álam pár tankönyv vagy éppen egy érdekes olvasmány.

-         Gyerünk Kris táncoljunk!

-         Ne.. még nem ittam eleget!

-         Akkor hozok még piát! Ezen aztán tényleg nem múlik!

Shane két perc múlva tért vissza egy srác társaságában, aki… hát fogalmazzunk úgy eléggé hiányos öltözékben volt. Kigyúrt felsőteste biztosan sok lánynak örömet okozott volna, de én nem szerettem az ilyen izompacsirtákat.

Értetlenül néztük végig, ahogy Shane lepakolja az asztalt és felfekteti rá az izomhalmot.

Lányok az asztal megterítve! – nevetett barátnőnk, és a bontatlan üveget kinyitva a srác hasára öntött egy keveset az alkoholból.

-         Na Kris az italod előkészítve!

-         Na nee!

-         Jó ha ilyen nyuszi vagy akkor kezdem én!- azzal lehajolt a sráchoz és érzékien lenyalta róla a gyümölcsvodkát.

Madie is követte a példáját, ő általában csak kérette magát egy kicsit, de végül minden „jóban” benne volt

-         Te jössz Kris!

Kicsit tétováztam aztán ráerőltettem magam elvégre bulizni akarok vagy mi a fene!

A srác hasa izmos volt és kemény, a pia pedig erős és édes. Nagyon ízlett, és a gyomrom sem fordult fel attól, hogy egy idegen testét nyalogatom. Egyből rácsaptam egy következő körre. Lehet, hogy nem is a valódi énemből kell kitörnöm, hanem a valódi énem megtalálnom?

- Rendben lányok menjünk táncolni!- szeretem ezt a számot!

- Kristen beteg vagy?

- Nem csak tettem egy fogadalmat és tartom magam hozzá, vagy lehet egyszerűen csak tényleg ehhez van kedvem- nevettem barátnőim döbbent tekintetén.

- Végre! Kristen baby végre feléledt!- kiáltották kórusban, majd egyből felpattantak, otthagyva az asztalon fekvő srácot.

A zene vadító volt és a kezdeti félénkség ellenére egyre vadabbul kezdtem táncolni. Először csak jobbra- balra lépegettem, mint a néptáncosok, aztán a csípőm is bekapcsolódott s a kezem is mozgásba lendült. Még Maddie-ék közös szexitáncához is csatlakoztam.

Sok pasi odajött ezen az estén, de valahogy erre még egyáltalán nem voltam felkészülve, tényleg nem találtam magamban s bennük semmi közöset, holott valójában nem is ismertem egyiküket sem.

Hajnali hatkor értünk vissza a koleszba, sosem maradtam még fent ilyen sokáig. Még a kényelmes cipőmben is nagyon fájtak a lábaim, nem is értettem, hogy Shane és Medie hogy bírják a tíz centis magassarkúkban.

Lezuhanyoztam és lefeküdtem. Délre állítottam az ébresztőt, bár tudtam, hogy a hat óra alvás rettentően kevés lesz a megszokott kilenc-tíz órámhoz képest. Kettőkor tanévnyitó… Hirtelen nem tudtam, hogy miért gondolok erre nehéz szívvel, hiszen csak egy ünnepség, de aztán eszembe jutott a tesitanárnőm sorsa. Csak reménykedni tudok abban, hogy az új tanár is megszán annyira, hogy átengedjen…

2.Rész

2. rész

Szinte már jóstehetségnek érzem magam. Anyám pont úgy viselkedett ahogy azt előre sejtettem. A bátyám azonban meglepett, ugyanis a szokásos, „csá, majd karácsonykor” helyett előjött valami nyálas „hiányozni fogsz hugi”-s szöveggel, ami őszintén szólva nagyon jól esett. Azonban amikor megöleltem, hamarosan el is tolt magától mondva, hogy milyen érzékeny kis liba vagyok… Hála égnek, már komolyan aggódni kezdtem érte.
A repülőre hamar feljutottam, bár a csomagokat azért szigorúan ellenőrizték. Jól bírtam a repülést, nem volt hányingerem sem pánikbetegségem. Egyszerűen csak nagyon unalmasnak találtam az utat. Az egyik kedvenc könyvem azért befért a kistáskámba, így a fülembe dugott mp mellett újra fellapoztam a már rég ismert részeket. A büszkeség és balítélet mindig örök favorit marad mondjon bárki bármit. Ez nem egy nyálas szerelmi történet, hanem komoly pszichológiai hadviselés. pszichológia, tessék már megint itt tartunk. Feltekertem a hangerőt és közben megpróbáltam csak a könyvbe mélyedni.
Pár óra múlva a gép enyhén rázkódni kezdett és a hangosbemondóban egy kellemes női hang közölte, hogy mindenki kapcsolja be a biztonsági övét ugyanis hamarosan leszállunk.
Örülök, hogy az alvás ennyi időt elvett a hosszú útból, hiszen a könyvből alig száz oldal fogyott. A mobilomhoz nyúltam, amit elvileg ki kellett volna kapcsolnom, és gyorsan megírtam az sms-t Shane-nek és Madeline-nek. Ez a két lány jelentette számomra a családot a nagy Ny-ban. Mindketten annyira más karakterek voltak, Shane egy szókimondó mindenkit frankón leosztó csaj enyhe hipochondriával, ugyanakkor hatalmas szíve volt és ezt mindenki tudta, akit egy kicsit is közelengedett magához.Madie pont az ellentéte. Belőle sugárzott a kedvesség és a segítőkészség, egyszerűen vonzotta az embereket melegszívű tekintetével ugyanakkor a színfalak mögött párszor tanúi lehettünk kiborulásainak /amik teljesen jogosak voltak/ és nagyon jól tudtuk azt is, hogy ez a kicsi szeretetbomba mekkora egy partyarc tud lenni, ha arra kerül a sor. Imádtam ezeket a lányokat, persze voltak aprócseprő hibáink, de valódi veszekedésünk még egy sem.
Miközben a poggyászom kémleltem, valaki hirtelen befogta a szemem én meg akkorát ugrottam, hogy egészen uralkodnom kellett magamon, hogy fel ne sikítsak.
- Na mi az kiscsaj csak nem paranoiásak vagyunk?- Kérdezte Shane és közben hatalmas vigyor terült szét arcán.
- Apám te tényleg kiakarsz nyírni még mielőtt elkezdődne a tanév!
- Nem drágám téged én foglak kinyírni ha nem jössz ma el velünk kivételesen bulizni! – mondta Madie miközben megölelt.
- De annyi mindent kel még csiná…… - kezdtem volna a szokott nótára, de aztán hirtelen eszembe villant a fogadalmam.
Elmegyek!- jelentettem ki hirtelen, mire mindkét barátnőm hatalmas üdvrivalgásban tört ki. Hát igen ez tényleg csodaszámba megy nálam.
Mivel már sikerült felhívni magunkra az összes biztonsági őr figyelmét inkább gyorsan összeszedtem a táskahadat, majd a lányok segítségével kiaraszoltam az ajtón.
Shane első füttyentésére megállt egy taxi nemhiába ő vérbeli New Yorki, csak azért koleszos, mert az anyja sokat utazik különböző üzleti megbeszélésekre, és nem akarta, hogy a lánya egyedül maradjon a nagy lakásban. Persze a kezdeti nézeteltérések ellenére, Shane hamarosan rájött arra, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna ez az egész. Megismerkedett velünk, és a kolesz sokkal izgalmasabb, mint egy magányos lakás, ráadásul egy nagy ház mely sokszor magányosan áll, szinte csábítja az embert hatalmas házibulik megszervezésére.
Madie ugyanúgy Los Angelesi, mint én, általában együtt szoktunk utazni, de most a nagymamájánál töltött a nyár második felét így Orlando-ból repült a Nagy Almába egy nappal előttem.
- Kíváncsi vagyok ma milyen szobatársat kapunk negyediknek.
- Remélem jó fej lesz és nem üldözöd el, mint a múltkorit…
- De a múltkori totál egoista volt nem vetted észre? Ráadásul minden dogánál mellém ült és rólam másolt. Totál égő! Az más, ha mi segítünk egymásnak, de egy olyan csaj aki csak nyomul, meg nagyképűsködik aztán amikor meg segíteni kéne akkor ugorjak… Hát ne már! Nem baj, ráfért a birkanyírás!
- Szerinted rájött, hogy te voltál?
- Ki az az IQ bajnok? Tutira nem! Gondolj már bele, mata részegen állított be és ki akart túrni az ágyamból, mert hogy őnagysága most éppen odaakar feküdni. Tudod, hogy milyen vagyok ha felébresztenek, pláne így. Fogtam az ollót és kicsit átalakítottam. Ráfért már egy alapos fodrászkodás, hát tőlem megkapta ingyen. Még most is sírva nevetek, ha eszembe jut a reggeli ábrázata, amikor belenézett a tükörbe.
- Ez akkor is gonosz húzás volt!
- Tényleg, akkor te most miért mosolyogsz?

Az előbbi beszélgetés Shane és Madie között zajlott le amíg én anyuval beszéltem telefonon. Szokás volt, hogy utazás után mindig telefonáltam, szegény öreglány ne aggódjon feleslegesen.
A kolesz pont úgy nézett ki ahogy itt hagytuk. Félmeztelen lányok és fiúk a folyosón, a szobák zsúfolásig telve piával, mindeni ordít és sikít igazi téboly…
Nekem ez túlságosan sok, de majd próbálom legyűrni a tartózkodásom. Azért azt nem tudom elképzelni magamról, hogy egyszer melltartóban sikítva fussak végig az épület folyosóin.
- Csajok gyerünk már! Kipakolni, piát készíteni, elkészülni aztán irány a party!
- Jól van, jól van menjünk!
- Holnap tanévnyitó, de az délután lesz addig kipihenjük magunkat.. vagy nem!
Hallottad, hogy lesz pár új tanár? Holnap bemutatják őket!
- Van közük a tantárgyainkhoz?
- Kettőnek igen, ha jól tudom. A tesitanárnő terhes szóval gondolom ő az egyik kieső.
- Jajj ne!!!!!!- nyögtem fel fájdalmasan! Remélem jó fej lesz az új tanár, különben nekem lőttek!
- Holnap kiderül, de ne gondolj most erre, csak húzd le ezt!
Lehúztam a folyadékot, mely végigmarta a torkom, majd bekapcsoltam a hifit, ha már egyszer alapozunk, adjuk meg a módját!

1.Rész

1. Rész

-         Kristen ideje felkelni!

-         Hm… De csak holnaptól lesz suli, és különben is az egész hét szabad, csak regisztrációs hét lesz!

-         Tudom, de mivel egyenlőre nem engedhetjük meg magunknak az albérletet vár a kollégium, és a beköltözés ma van!

-         Jajj ne már, legalább had aludjak még… csak egy órát!

-         Összekészítetted a holmid tegnap, ahogy kértem?

-         Nem, de az gyorsan megvan.

-         A te pakolási módszereddel minden bizonnyal! Gyerünk, felkelni! A reggeli már lent vár a konyhaasztalon, ahogy a bátyád is, hogy elköszönjön!

-         Vagy, hogy a képembe vágja mennyire örül, hogy elhúzok végre…

-         Jajj mindig ez a civakodás, nem tudom miért nem ismeritek be, hogy szeretitek egymást. Ha bármi problémátok van egyből egymáshoz fordultok kicsim, ez nyílt titok.

Oké… Erre nem tudtam mit mondani, ez valahol igaz is volt. Szerettünk úgy tenni, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, de mivel nem szerettük senkivel sem megosztani a magánéleti problémáinkat rendszerint egymáshoz fordultunk.

Nagy nehezen összekaptam magam és levánszorogtam a konyhába. Egyrészről vártam már a suli kezdetét, mert nagyon unalmas nyaram volt, ugyanakkor semmi kedvem sem volt még az eszeveszett magoláshoz. Anyám sosem várta el, hogy színjeles tanuló legyek, de mivel ösztöndíjjal kerültem be az egyetemre nem volt más választásom, mint tanulni kifulladásig.

Volt pár tantárgy azonban, amelyek szánalmasan bénán sikerültek és ez mindig visszavetett a lendületemből. A testnevelés órákon nyújtott teljesítményem jóindulattal is csak szánalmasnak volt mondható bár a tanárnőnk szerencsére volt annyira rendes, hogy a többi kitűnő osztályzatomra való tekintettel megadta az elégséges osztályzatot. A másik nagy buktató az énekzene volt valamint az angol már ami a fogalmazás részét jelentette. Nem is értettem miért kell ilyeneket tanulnom ha egyszer pszichológus akarok lenni. Talán a páciens után kell majd futkoznom, vagy agyoncsapni egy baseball ütővel? Esetleg énekelni neki, hátha az én fantasztikus hangomtól elmúlik minden problémája?

Legyűrtem a rántottát és kezdtem tiszta fejjel gondolkodni. Az előttem álló út hosszú volt és fárasztó. A Los Angeles New York távolság még repülővel is 3944 km. A Columbiára járok ha még nem mondtam volna… A távolság és a repülőjegy miatt szinte az egész évet ott töltöm, egyedül karácsonyra jövök haza. Olyan ez, mint Harry Potter meg a Roxfort. Persze én nem vagyok varázsló, nem vagyok szemüveges kisfiú és a szüleim is élnek…. Na ennyit a pont olyanról. Két barátnőm van akik miatt érdemes visszatérni. Valószínűleg velük sem lennék ennyire jóban, ha nem egy szobában laknánk. Eléggé visszahúzódó vagyok, na azért nem amolyan szürke kisegér, csak egyszerűen nem szoktam beszélgetést kezdeményezni és emiatt mindenki magányos farkasnak gondol. Azt hiszem az idén bebizonyítom, hogy nem vagyok az! tanulnom muszáj, de egész nyáron azon törtem a fejem, hogy egyszer vagyok fiatal és nem lehet csak a négy fal között magolással tölteni az időt míg mások buliznak pasiznak…

Persze nem leszek egyszeriben partikirálynő és pasifaló, csak valahogy megkell találnom a középutat az unalmas szürkeség és a színkavalkád között.  Azt hiszem ez az év teljesen más lesz és ez az új elhatározás erőt ad az úthoz. Na meg anyámhoz, aki már itt toporog, hogy menjek pakolni, mert a gép pár óra múlva indul. Ismerem az öreglányt, most sürget, a reptéren meg majd bőgve szorongat, hogy mennyire hiányozni fogok neki.

Szeretném azt hinni, hogy egy új élet felé repülök…

Tudom, hogy ez a rész nagyon rövidre sikerült, de természetesen hosszabb részek lesznek. Ezt vegyétek amolyan bemelegítőnek. Következő rész még ma este.

Szeretettel köszöntök mindenkit az oldalon!

Kerettörténet:

Robsten nem mindennapi helyzet. Felejtsük el egy kicsit a Twilightot és a sztárságot. A karakterek adottak, a helyszín azonban egy  egyetem. Eddig nem is olyan egyedi igaz? De!
Ha azt mondom, hogy Kristen 20 éves és másodéves az egyetemen, Rob viszont 25 éves, és testnevelés- zene szakos új tanár? Így azért már mindjárt mindjárt más igaz?

A történetben lesz romantika, szex és persze az elmaradhatatlan bonyodalmak.