83. Rész

83.Rész

-       

  Ismered a Crimson and Clover című számot?- kérdezte Mira, miután bemutatkozott.

-         Ö… Igen persze, pár éve az egyik kedvencem volt!- mondtam elgondolkozva és fülemben máris felcsengett a jól ismert dallam.

-         Remek, akkor itt az ideje, hogy zenéljünk egy jót!- kiáltotta majd lehúzott a bárszékről.

-         Nem én nem!!!- mondtam egyből ahogy észhez tértem egy kicsit.

-         Dehogynem csajszi mire várnánk? Általában itt játszunk és hamarosan egy verseny is lesz amire most, hogy van énekesünk simán benevezhetünk. A fődíjra nagy szükség van.

-         De te ezt nem érted! Csak azért mondtam igent, mert a pasim épp ott táncol egy másik csajjal érted!

-         Akkor meg minek ácsorogsz még itt?

-         Mert ez bonyolult. Van velünk egy tag aki nem tudhatja meg hogy járunk.

-         Na jó, akkor én nem is akarok tudni semmiről, mert ha ez ekkora titok tuti nem mondanád el, ha nem lenne benned némi igazságszérum. Viszont ha ekkora feszkó van benned akár a színpadon is levezethetnéd! Azt hiszem a lazító fél óra már megvolt!-lökött az előttem sorakozó üres poharak felé.

-         De még sosem énekeltem közönség előtt, pláne nem zenekarral meg minden.

-         Csajszi mindent el kell kezdeni és nem az MTV-be tuszkoltunk be, ez csak egy szűk közönség akik hozzá vannak szokva az amatőr előadókhoz. Figyelj mi már csináljuk ezt pár éve, szóval ha mi nem parázunk a hangod miatt akkor te se tedd. Az a pasi is néz majd egyet és egyből otthagyja azt a szöszit.

-         Csináljuk!- mondtam azonnal mielőtt meggondolhattam volna magam.

Nem tudom mi ütött belém, de vágytam erre! Úgy éreztem ki kell törnöm valahogy különben megbolondulok. Nem akartam Robot hibáztatni, vagy mérgesnek lenni rá, de mégis az voltam, és ha valaki ezt érzi akkor ezt érzi attól függetlenül, hogy jogosan vagy jogtalanul. 

-Ez a beszéd csajszi! Gyere bemutatlak a zenekar többi tagjának.

Kézen fogott és egy, a miénkhez egészen közeli asztalhoz vezetett. Bemutatott három lánynak, a nevükre nem emlékszem. Mira volt az egyik gitáros, rajta kívül volt még egy lány, aki szintén gitározott, valamint egy dobos és egy akusztikus hegedűn játszó csaj, aki miatt a szokásos, általam elképzelt tipikus együttes felállás megbomlott.

Mindenkivel kezet fogtam és a szemük csak úgy csillogott, amikor megtudták, hogy nem kell tovább keresgélniük. Biztos voltam benne, hogy pár perc múlva ezt máshogy fogják gondolni. Viszont a banda egysége nagyon szimpatikus volt, Mira azt mondta nekik, hogy jó leszek és ők egyáltalán nem kérdőjelezték meg választását.

-         A lányokkal együtt a színpadra vonultunk, ahogy felléptem remegni kezdett a lábam. Láttam, ahogy szépen sorban ránk szegeződnek a tekintetek és a Dj lenyomta a zenét. Rob és a szöszi abbahagyták a táncolást, és a szőke valamerre el, míg Rob az asztalunkhoz ült. Végig őt néztem és amikor rám pillantott, a remegés abbamaradt. Szemei előbb meglepettséget, majd kíváncsiságot tükröztek, olyan volt, mint aki egyik ámulatból a másikba esik. Most már minden barátunk engem figyelt és éreztem ahogy arcom lángolni kezd. Mira elém állította a mikrofont, ezek szerint hamarosan kezdünk. Próbáltam a szövegre koncentrálni, de Rob pillantása égette bőröm és óhatatlanul is folyton rápillantottam. Megszólalt a gitár… Szinte megugrottam a váratlanul erős hangon. Gyerünk Kris koncentrálj, éld bele magad a zenébe!

Én következtem. Próbáltam magabiztosan énekelni minden eges hangot hajszálpontosra belőni, nem engedhetem egy cseppnyi remegést sem. Ezek a lányok számítanak rám. És ott van Rob… Tudom, hogy mit érzek minden egye alkalommal amikor a színpadon látom, azt akarom, hogy ő is ugyanígy érezzen, hogy büszke legyen rám! Pár sor után végre sikerült, teljesen a zene uralta testem és átadtam magam az önfeledt pillanatnak. Most már nem csak cövekként álltam, hanem táncoltam… Mikrofonnal a kezemben. Éreztem ahogy folyamatosan áramlik ki belőlem minden negatív és nem számít más csak, hogy jól érzem magam és azt akarom hogy aki engem hall az is így érezzen.

A csoda amilyen hirtelen kezdődött olyan gyorsan is ért véget és én álltam, miközben az emberek tapsoltak, Sam fütyült Rob pedig állt és csak nézett, mint aki még mindig nem tért magához. Fogalmam sincs mikor állt fel, de hihetetlen érzés volt ez az egész. A lányok mind mellém álltak és miközben meghajoltunk, annyi bókkal árasztottak el, hogy szinte újra elpirultam.

A következő negyed órában megbeszéltük a részleteket miszerint nincsenek kötött próbák, mivel mindenki elfoglalt, nekem csak elküldik a dalt és a szöveget, minden fellépés előtt tartunk egy próbát és ennyi. Viszont bármikor hívhatom őket, barátjuknak fogadtak. Ez nagyon jól esett és annak kifejezetten örültem, hogy ennyire lazára veszik a programot. A barátkozás sem volt utolsó, de tudtam, hogy először Madie-vel kell rendbe tennem a kapcsolatunkat hiszen a legjobb barátnő mégis csak legjobb barátnő és én azok kevesek közé tartoztam akinek ebből kettő is megadatott. 

Mint elköszöntem az asztalunkhoz mentem és fogadtam a gratulációkat.

-         Kristen milyen kis áruló vagy! Ha tudtam volna hogy ilyen jó hangod van én magam „szerződtetlek” hozzánk! – mondta Sam nevetve.

-         Én tudtam milyen jó hangja van és már nem egyszer megfordult ez az ötlet a fejemben… Akár együtt is énekelhettünk volna, csak mivel az énekórán is napokba telt, hogy kicsikarjam belőle ezt a csodát úgy gondoltam, hogy tárgytalan a dolog.
Most Rob volt az aki sorra itta az italokat, de legalább a szőkét kihagyta a buliból.

-         Tudod nem terveztem ezt előre!-mondtam és ismét ideges lettem.

-         Senki sem állította hogy igen. - mondta kissé ridegen.

-         Úgy gondoltam észre sem veszed, annyira elvoltál foglalva a szöszivel.- vágtam vissza, mert már nem bírtam tovább.

Rob erre felkapta a fejét és szeme villámokat szórt, de nem volt ideje válaszolni, mert megjelent az asztalnál Madie és Garrett.

-          Na mi a helyzet srácok, jól szórakoztatok?- kérdezte Marcus, hogy elterelje rólunk a figyelmet.

-          Naná, Kristen nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van!- áradozott Garrett és még Madie is rám mosolygott.

Kezdtem azt hinni, hogy innentől szent a béke, de a következő pillanatban elborul az agyam.

-          Sam ugye nem baj, ha Garrett ma velem alszik? Megbeszéltem Shane-nel aki … Tomnál alszik így elfogunk férni.

-          Persze mintha nem lenne elég hely!-mondta Sam és ezzel egyben engedélyt is adott, miközben bocsánatkérően nézett Robra.

-          Na jó én megyek. -mondtam végül, mielőtt még olyat teszek amit megbánok.

Láttam, hogy Rob is mozdul, de Bobby visszatolta Garrettre nézve.

Őszintén szólva ezt most nem is bántam, mert egyedül akartam lenni. Taxival mentem haza, gyorsan letusoltam, majd leülve a közös ágyunkra úgy éreztem, hogy nem szeretnék most itt lenni. Túl mérges voltam ahhoz, hogy lefeküdjek és várjam Robot aki valószínűleg szintén idegbeteg. Menekülőre fogtam a dolgot. Hagytam egy kis cetlit az ágyon, miszerint ne aggódjon és, hogy holnap jövök, csak egyedül akarok lenni, majd újabb taxit hívtam és összepakoltam pár holmit. Könyvet ruhát és tisztálkodó szert egy kis hátizsákba. Az íróasztal fiókjában addig kutattam míg végre megtaláltam amit kerestem. Tudtam, hogy nem szép dolog amit teszek, de most ez érdekelt a legkevésbé.

Taxit hívtam, és ahogy elhajtottunk újra fellélegeztem egy kicsit.

Fél órával később elérve célom nagyot szippantottam a friss levegőbe és a sötétben matatva elővettem a kulcsot. A zár kattant és én beléptem a faházba.



Kaphattok ma még egy  frisst ha szeretnétek még éjfél előtt egy rövidebb részt. :)