51. Rész

Pici, semmi sem történik benne részecske. Sajnálom, de már csak ennyire futotta. :(

51. Rész

Sam elkészítette a reggelit mire leértünk. A hajam még mindig vizes volt egy kicsit, de egyáltalán nem bántam. Egy óránk volt beérni az egyetemre és egyikünk sem várta a közös órát, mert tudtuk, hogy a közönség előtt való hiteles színész alakítás nem a mi világunk. (Na jó ez most hülyén jött ki, tudva, hogy a valóságban nem is akármilyen színészek… bocsi…)

-         Na megjött a ház szerelmespárja!- nevetett ránk Sam és elénk csúsztatta a tojásrántottát.

-         Ó micsoda királyi kiszolgálás- nevetett Rob.

-         Hát ha már egyszer aludni sem hagyjátok az embert, valamivel lekellett kötnöm magam.

-         Kris ne pirulj már, csak viccel ez a vén medve! A szobája mérföldekre van a miénktől és különben elég tűrhetően hangszigetelt.

-         Jól van na, de elfelejted, hogy Vick nagyon is közel van hozzánk. – mondtam és próbáltam visszanyerni eredeti bőrszínem.

-         Vick nálam aludt no para!- kacsintott Sam.

-         Ejnye a húgom még csak tizenhat, máris több pasival aludt már, mint én lánnyal.

-         Barátom addig örülj amíg csak alszik velük.- nevetett Sam.

-         Pontosan hány lányról is beszélünk?- kérdeztem felkapva fejem.

-         Hát… Khm… Mi ez kérem Sonda Ipsos felmérés? Melyik statisztikai hivatal küldte önt rám asszonyom?!- próbálta Rob elviccelni a kérdést, de azért látszott, hogy zavarba hoztam.

-         Jó, mindegy nem számít. Azt hiszem ebben a kérdésben úgysem lehetek az ellenfeled.- mondtam nevetve.

-         Tényleg ha már itt tartunk, hogy telt az éjszakátok?- kérdezte Sam kapva a témán és közben egyértelműen tőlem várta a választ.

-         Miért nézel rám? Úgyis hallottál mindent nem?- mondtam nevetve, mert szerettem húzni az agyát.

-         Ejj tegnap még valakinek nem volt ilyen nagy a szája!- mondta és lágyan oldalba bökött, aminek hatására majdnem lefordultam a bárszékről, de Rob még idejében megfogott.- aztán mindhárman nevetni kezdtünk.

-         Srácok nem tudom ti hogy vagytok vele, de lassan indulnotok kellene…

Robbal szomorkásan egymásra néztünk- majd odanyögtünk egy „Igen apucit” aztán lekászálódtunk a székről.

Úgy beszéltük meg, hogy Tom értem jön és visszavisz a koleszba, aztán úgyis Shannel találkozik később.

Azért még így is rossz érzés volt, hogy mindenki a mi kapcsolatunk miatt ugrál ide-oda…

Kíváncsi leszek mikor unják meg, hogy valamilyen szinten körülöttünk forogjon az életük, bár állításuk szerint nem vagyunk a terhünkre, sőt örülnek neki, hogy így alakultak a dolgok.

Robbal nehéz szívvel ugyan, de búcsút mondtunk egymásnak, aztán megígérte, hogy este bulizunk egy jót és utána talán újra vele aludhatnék.

Nekem nagyon furcsa volt ez a kettős élet, mivel megszoktam, hogy a saját ágyamban alszom a lányok társaságában, de tudtam, hogy Rob nem jöhet fel velem a koleszba.

Nagyon szerettem vele lenni, és igazából teljesen mindegy volt, hogy hol vagyunk… Amíg együtt voltunk.

Tom ahogy kitett futottam is fel a táskámért, majd le a suliba.

Egyrészről nagyon vártam már a zenét, de volt egy furcsa érzésem, amolyan baljós félelem, hogy valami történni fog…